Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Lődi Ferenc Előbb a tetőt... Nincs út a halálba menetelők előtt. Meg kell bontani az égi tetőt előbb. Nyomomban járnak már a dögevők? Azért se nem! Az ördögökkel tartok keresztelőt és megfeszülök: hadd tapintsam a velőt, mely csontjaimban összetart s erőt ad még, hogy lássam is az elmenőt, rokont, barátot és mind a szeretőt, a menetelőt. Megyek velük, utánuk, mindegy..: A homlokomra hamut hintek és levetem a véres inget, csurog, tapad, már egyre mindegy, annyim van még, hogy búcsút intek. Előttem mentek, mendegéltek, nem is tudták, hogy egyszer éltek. Én tudom még a szép meséket, ők mondták el és elmenének; rámhagyták kincsük örökbe már viszi a huzat, fölötte jár a csupa csonka, béna halál, s nem tudják: volt-e török, tatár. Sokadiziglen ki nemzette őket s az előttük is elmenőket? Maradtunk itt, egy maroknyian. Lányom, unokám, két nagyfiam marasztal még, hogy ne bontsak tetőt. Az ég marad és elmennek ők. Mar mendegéltek, el is mentek, s maradtam nekik idegennek. Miért is hát, hogy megfeszültem, s magamat százszor újraszültem? Enélkül nincsen élet másik. Nem baj, ha fogad belevésik. Számolj magadban egyszer százig, a lelked talán fölparázslik. Ha tévedtél, hát ne vedd zokon. Pusztulj, bolond, egy áprilison. Gyertyát égetnek, tömjén füstöl. Ha pap temet el, föl is prüszkölj. Nézd végig mind a menetet, amely ölelt és elengedett. Miért nem tartott gúzsba kötve rendületlenül mindörökre. Miért is hát e buta szavam? Jó rím kell rá, de nincs aranyam. Nincsen már senkim s gazdag vagyok: egy csöpp gyerekkel minden betelik, s a jók és rosszak jutalmuk nyerik. Bolt a család nyakán H

aragszanak Virághék a sarki fűszerboltra. Első látásra semmi okuk nincs rá, hiszen annál közelebb már bolt nem is lehet, amilyen közel hozzájuk van. Inkább örülniük kellene a közelségnek. öregek már, tejért, kenyérért csak anynyit kell menniük, hogy kilépnek a kapun, és belépnek az ajtón. A bolt az 6 házukban van. Második látásra sincsen okuk a panaszra, mert a bolt akkor is a házban volt. amikor megvették Ne siessük eL Vannak dolgok, amiket harmadszor is meg kell néznünk, hogy többet lássunk. Majd szólunk Hantházáról, cselédmajorból költöztek be Sándorfalvára huszonhárom évvel ezelőtt. A „beköltözés" csak viszonylagos, mert a falu legszélén vettek házat: bent is vannak, meg nem is. Maszek bolt volt a házban, avval együtt vették meg. Kérdezte is a boltos: — Virágh bácsi, most mi lesz? Maradhatok? — Maradhat. Etuka. Ha majd szükségünk lesz rá, szólunk. Nem szóltak, mert elfértek. De mit akarnak most. amikor az ember 81 éves? Most nem férnek el a ház másik részében? Etuka időközben kicserélődött, a sarki maszek fűszeres szövetkezeti bolt lett A szövetkezet pedig nem kérdezte meg, maradhat-e. egyszerűen maradt. Igaz, fizetett érte pontosan, ötven forintot havonta. Virágh József, a hajdani cselédgulyás fia sokáig volt maga is cseléd, kocsis, fűtő, molnár is volt, messzimunkásként kubikos ís, de nem tanulta ld, mit tegyen, ha a szövetkezet azt mondja, neki így a jó. Ment a maga igaza után. de mindig megállt, ha azt hallotta, miért vette meg a házat, látta, benne a bolt Mit ugrál, ha ó a hibás? Majd megvesszük Nem lenne itt semmi baj. ha az idő el nem járt volna fölöttük. Hat gyerek van a családban, mind a hat aggódik, mi lesz az öregekkel? Lenne, aki azonnal segítene, egy födél alá költözne velük, de nem lehet, mert útban van a bolt. Azt mondják. így is mehetett volna simán az ügyük. A szövetkezetnek szüksége van a boltra. meg is ígérte Klárika, az elnök, hogy megveszik az egész épületet, az árából vehetnek maguknak való másikat. Virághék azt mondják, magával vitte az ígéretet Klárika, amikor tragikus hirtelenséggel meghalt. Mentek ők mindenhová, jöttek is igazlátók sorban, de a refrén nem változott: miért vették meg a házat huszonhárom évvel ezelőtt? Hiába mondták azt is. hogy közgyűlésen is bejelentették, a közgyűlés hozzájárulását is megadta. abból a pénzből másik boltot bővítettek, ebből semmi nem lett. Az idő viszont ezután is múlik, a két öreg szeretne biztos támaszt maga mellett A házat is azért vették, hogy öregségükre nyugalmuk legyen. Nem is lenne jó, ha hat gyerek mellett a magukra maradt öregek listájára kerülne föl a nevük. A szövetkezetnek se lehet érdeke, hogy anyagi gyarapodását két öreg boldogtalansága kísérje, mentünk' tehát az elnökhöz. A lakásalap Avval fogad bennünket sok helyen voltak már panaszukkal Virághék, lássuk be, fölösleges erre több időt áldozni. Kötöttük az ebet a karóhoz, ne intézzük el ilyen egyszerűen, mert nem biztos, hogy annak van igaza, aki sokszor mond nemet. (Az ötvenforintos havi bérletet sietünk kiigazítani, 1973 óta rendeződött, most 723 forint) — Tehát? — Emberileg nagyon meg tudjuk érteni Virághék helyzetét, de segíteni, sajnos, nem tudunk. — Fontos az együttérzés, de akkor teljes, ha nem elutasítással jár együtt. — Értse meg. nem tehetünk semmit — Járjuk végig azt a semmit! — Megnéztük a házat, 150 ezret ér. — Ha annyi, akkor annyi. — A család viszont fölértékeltette 250 ezerre. — Zugértékelővel? — Hivatalosan. — Mi ketten nem tudjuk eldönteni, melyik igazabb a másiknál. Sokallja a szövetkezet? — Az egész tetőt le kellene dobni, és újra rakatni. — Ezért nem veszik meg? — Nagyobb baj van. — Talán rossz helyen van a bolt? — Körülbelül száz családot lát el, és közel vannak a csibafai hobbikertek is. Száz-százharminc ezer forintos havi forgalmat bonyolít le. tehát érdekünk, hogy maradjon a bolt. — A környék lakói ellen mi se szeretnénk felet se lépni, ha eddig volt bolt, legyen ezután is. — Klárika nyugodtan megígérhette, hogy megvesszük, mert akkor még nem volt rendelet, ami megríehezíti. — Nem lehet olyan rendelet, amelyik a két öreget szorítja meg — Akkor vehetjük meg a házat, ha ők újat építenek helyette. Az állam ragaszkodik hozzá, hogy lakás helyett lakás legyen. — Érthető ez a ragaszkodás, különben elfogynának a lakások. — A baj csak az. hogv nem kényszeríthető a 81 éves Virágh József, hogy új lakást építsen magának. — Ez lenne a zsákutca? — Két megoldás kínálkozik. Ha eltartási szerződést kötne valamelyik családtag, és a szerződésben vállalná, hogy újat épít, akDR. BUGA LASZLÖ (MTI-fotó — KS) Gyógyító szóval... A 75 éves Buga Lászlóról kor simán menne az ügy. Ml ezt a megoldást támogatnánk. — A másik? — Ha nem épül új lakás, akkor nekünk körülbelül 700 ezer forintot be kellene fizetnünk a megyei lakásalapba. Ennyi pénze nincsen a szövetkezetnek. Ha a mentességet megkapnánk, azonnal megoldódna minden. Harmadik megoldás Semmiképpen nem akarjuk elkaparni a második lehetőséget, bár nem bízunk benne, hogy sikerüljön. Mondhatnánk azt is, hogv emberileg ml is megértjük a szövetkezetet, elismerjük, gondjai nagyok, és tiszteljük igyekezetét. hogy ellátatlan körzetek Sándorfalván se legyenek. Aprócska gondolatainkkal mégis inkább a megoldást szeretnénk szorgalmazni a megmagyarázás helyett. Furcsa nekünk az. hogy a szövetkezet elnöke azt mondja: ha kötnének eltartási szerződést, és új házat építenének... Kezdeményezte már a szövetkezet? Vagy: ha mentességet kapnának a lakásalapba történő befizetés alól... Megpróbálták már? Mert ezt tíz év múlva is el lehet mondani, de nem biztos, hogy tíz évig lehet várni. Nem jártuk végig a hat gyereket, hogy szülősegítő szándékukat foglalják szerződésbe. Egyszerűen leültünk a székbe, és eszünkbe jutott a harmadik megoldás. Ha az első kettő zsákutcába visz, ezt kellene megpróbálni. Faluszéli kicsike bolt ez, két kőműves egy hét alatt föl tudna építeni szebbet is. nagyobbat is, jobbat is. Szakértőkkel se kellene kikezdeni az ára miatt, maga a szövetkezet szabott áron adja a téglát. Mielőtt megszólalna a telefon, és figyelmeztetne bennünket, hogy a szövetkezet súlyos érdeke elé helyezzük két ember személyes érdekét, tisztelettel kérjük, drága a telefon, spóroljunk vele. Gondoljunk arra. mennyibe kerül két öreg a szociális otthonban, meg arra, hogy semmiképpen nem lehet cél odajuttatni azt, aki jóelőre gondoskodott magáról. A szövetkezetnek sem a mentegetőzés, se a magyarázkodás nem hozhat megnyugvást, neki egyszerűen cselekednie kell. Emberi szempontok szerint. HORVÁTH DEZSŐ A

nem sok reménnyel kecsegtető telefonhívás váratlan sikert hozott. Kéthárom csengetés után a milliók által ismert hang jelentkezett. És közölte, hogy ráér. Buga doktor ráér, és szívesen fogad. Elképesztő, hogy mi mindenre képes magának időt „teremteni!" Egy egész országot lát el orvosi tanácsokkal az éter hullámain, és a nyomtatott betűn keresztül. Nem mond le arról sem, hogy személyesen találkozzon az okos, jó szót igénylő hallgatósággal. Tavaly például — az év háromszázhatvan-egynéhány napjából — 207 alkalommal, az onszág legkülönbözőbb helyein tartott előadást, leggyakrabban falun. — Elmegyek én a pokol fenekére is, ha hívnak! Nem a honoráriumért. hanem azért, mert ott jobban rászorulnak! — mondja, íme. Buga doktor ezért elsősorban a falu orvosa! — Elárulná a titkot: hogyan ejti rabul hallgatóságát? — Az ember ne csak szellemileg készüljön fel az előadásra, hanem külső megjelenésében is. Nos, hát én is előszedtem a régi falusi csizmámat, a csizmanadrágot és rövid kabátot. Aztán elmentem a kocsisok kultúrházába. Oda, ahol már három alkalommal maradt el a TIT-elóadás. mert nem ment be senki. Régen volt, de jól emlékszem: roppant elegáns, bundás hölgy állt a kapuban. Próbálta becsalogatni az embereket De bizony azok akkor sem mentek. Én meg bementem. Az istállóba. Elkezdtem beszélgetni a kocsisokkal, akik akkor szerelték le a lovakat. Kérdezem: gyerekek, ml lesz itt a kultúrházban? — Valami pasas jön, aztán az alkoholról fog beszélni. Hát arról nem beszélni kell. azt meg ken inni! Mondom: ez igaz, de azért vigyázni kell, hogy mennyit iszunk! Mert a magyar ember könnyelmű. — Mi az. hogy könnyelmű? — kérdezik. — Mert olyanért fizet, ami kijön belőle. Hát ez kár! — Az istenit magának, Igaza van! — mondja a kocsis. — Meg aztán másért is kell vigyázni! Mert az alkohol elkapja ám az embernek a gyomrát, a veséjét, a szívét. A máját is tönkreteszi. — Maga honnan tudja? — kérdik többen. — Hát az ember olvas egyet. mást. — Aztán hallja, nem tudja ki ez. aki az előadást tartja? — Orvos Pákolitz István Anzix Dilemma Gazdája agyusztálja, ahol éri, de szobormozdulatlan áll [az öszvér. Eldöntendő, hogy végülis mit [példáz: bölcs türelmet, vagy buta [makacsságot? Aranycsanak A hölgy, aki ajkával érintette hajdan e remekmívű poharat, oly szép lehetett, mint csinos [utóda, a csanak-csodáló cukorfalat. Sötét Fekete csibe kapirgál Fekete kánya keringél Fekete orkánszél uszui Fekete felhő dombéroz Rongy rázó Idétlen istenátka. riszáló vakbolond! Szegény anyád, ha látna, lekenne két pofont. — mondom —. aki ismeri a módját. — Aztán vajon mit mond? — Azt, hogy nem mondta senki, hogy ne igyanak. Csak mindig annyit, hogy az ember legyen az úr, ne a szesz. — Hajija, miért nem maga tartja az előadást? — mondják. — Hát én tartom! — Mi. hát maga az az orvos?? — Én! — Aztán maga ide bejön? — Be hát! — Aztán itt lekezelt?! — Miért, maguk más emberek, mint én? — Akkor mondja már. lehet, hogy a Lajos bácsinak tényleg az alkoholtól van májzsugora? — És záporoztak a kérdések. Mire azt mondtam: jól van, emberek, de ne itt a ló faránál intézzük ezt el. Inkább jöjjenek be. — Hát magával bemegyünk! — Lényeg az, hogy a „közös nyelvet*' megtaláljuk. Ennek érdekében, én például az Alföldön — Kecskeméttől lefelé — szegedi dialektusban beszélek. Ott mögrágom a beszédöt, és úgy mondom ki a szót — ha lelöm az ottanit, — ahogyan azok az embörök mondják. Így aztán azok az emberek jobban megértik és meg is becsülik az én szavam. — Gondolom, Buga doktornál a művészi hajlam, kifejezésvágy, és az orvosi hivatástudat szerencsés találkozásáról van szó... — Talán! Előadásaim során valóban nagy hasznát érzem annak, hogy a színészi pályába is belekóstoltam. Ez még gimnazista koromban történt. Komáromban. Az irodalom szeretete — és az írás kényszere — pedig végigkíséri egész életem. Még nem voltam érettségis ember, amikor 1924-ben egy tanítóval közös első könyvem megjelent. Aztán sok verset, és egy színdarabot is írtam. A szegedi egyetem elvégzése után sokáig több helyen dolgoztam gyógyító orvosként. Eközben bőségesen tapasztaltam: milyen nagy szüksége van a „gyógyító szónak". Hát — valahogy így jött össze ... — „Buga doktort", „Laci bácsit", a „főorvos urat" az egész ország ismeri. Milliók hallgatják a rádióban, havonta levelek százaival keresik fel. Űgy tudom, mégis sok gáncs érte .., — A támadásokkal kapcsolatban „Orvosnaplóm" című könyvéből idéz: „Higgyék el a kutatók és gyógyítók, a kicsik és a nagyok, hogy az egészség szószólói ugyanazt a szekeret tolják, amit ők, és nem csökkentértékűségük, hanem rátermettségük vitte őket erre a ma még kissé hínáros talajra." — Nos, előadásaim alkalmával is mindig hangsúlyozom: kérem, én nem vagyok kutató, én nem vagyok tudós! Nekem az a mesterségem, hogy amit ellesek a nagyoktól, azt az igazságot el tudjam mondani magyarán. Űgy, hogy mindenki megértse! E „mesterség" gyakorlásában kívánunk még nagyon sok sikert a 75 éves néptanító „fajuorvosnak". És kívánjuk, hogy bőségében legyen, amire mindnyájunkat tanít: az egészségnek! ALBRECHT GYULA