Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-13 / 137. szám

4 • Szombat, 1981. június 13. --te. postaláda társszerzőnk olvasó szen az előttük levő játszóté- Olvasónk a faültetés ered. ren is leszakadt a gerenda- ményességével sincs megelé­hinta, s fisz óta nincs, aki gedve. Nem is csoda — írja megjavítsa. A szülőkben • is —, hogy sok fahusóng nem lehet azonban hiba, mert tét- eredt meg, hiszen ültetés lenül, szó nélkül nézik, mint e10" napoklg flltak a N napon. Mindez a gazdasagos­teszik tönkre csemetéik a tóg szempontjából sem he­bokrokat, fákat. lyeslendő. Sötétben a Fényesben Ritkán föztink megjegyzést a keretben megjelentetett. Igényesen megfogalmazott levelekhez. Most azonban elté­rünk a megszokottól, s ezt az írás témája indokolja. Neve­zetesen: valaki a „legjobb helyen, a legjobb időben" elcsat­ttnt pofonért mond köszönetet, most. a sok évtizeddel ké­őbbi pedagógusnap környékén. Mivel a neveléstudomány elenlegt álláspontja szerint a pofon, a testi fenyítés meg­engedhetetlen módia a büntetésnek, s tudtunkkal ma is ti­los ezt alkalmazniuk a pedagógusoknak, kérjük olvasóinkat, hogy a pofon szót helyettesítsék a „megfelelő pedagógiai módszer" kifejezéssel. Az oktató s nevelő tanárok tudná­nak-e Ilyen, pofont helyettesítő, hatásos módszert mondani, amelyért majd harminc, negyven év után kívánkozik ki a köszönet? Népfrontosok — családi körben Asotthalmon, a Fényes ven­déglőben esküvői vacsorán vett részt Horváth Lajos (Palánkai sor 15.), június fi­án. A hirtelen jött, kiadós esőnek még örült is minden­ki, a vihar, majd a vendég­lőre borult sötétség azonban kissé elkedvetlenítette a vendégsereget. Semmi vilá­gításra alkalmas eszköz nem akadt a közelben, így csak sejthették, mikor mi akadta villára. Nagysokára a temp­lomból kölcsönkapott gyer­tyák kerültek az asztalra, ezek mentették meg az eskü­vői vacsorát. „Én az új párt sajnáltam, akik összebújva várták a vi­lágosságot." Véleményünk szerint ebben a helyzetben inkább irigylésre, semmint sajnálatra méltók voltak. Az már való igaz, valamiféle vi­lágító alkalmatosságról a vendéglőnek gondoskodnia kellett volna. Röviden A Hazafias Népfront Ró­kus II. körzeti bizottságától érkezett a levél, amely így kezdődik: „Rókus évtizedek óta egy naav család a nép­frontosok között. Szeretet, figyelmesség, segítés az, ami összekovácsolja őket. Ha va­lakinek öröme van, együtt örülünk, ha bánata, igyek­szünk azt enyhíteni. Hagyo­mány, hogy kinyilvánítjuk szeretetünket egy-egy na­gyobb családi ünnep alkal­mával is." S ezt a szép ha­gyományt követték a napok­ban is, amikor Nagy Lajos és felesége 50. házassági év­fordulóját ünnepelték meg közösen. A köszöntőben el­hangzott: a példás családi élet mellett jutott idő a kö­zősségi munkára ls. Nem múlt el kedd. hogy Lajos bá­csi ne ment, volna a nép­frontosok közé. Jelenleg is a bizottság gazdasági vezetője, lakóbizottsági területfelelős, s ebben a ténykedésében is segitségére van a felesége. A népfrontosok mellett ml Is bosszú, boldog életet kívá­nunk az aranylakodalmat ülő házaspárnak. Ugyancsak szívet melen­gető hírt kaptunk a Belvá­ros III/a. körzeti bizottságtól is. A Mikszáth Kálmán utca 19. számú házban, teljesen egyedül élő, 93 éves idős asszonyt rendszeresen láto­gatják a bizottság tagjai. Ak­kor is mellette voltak, ami­kor télen a kályhája tönkre­ment. Hősugárzót állítottak fel, amíg az IKV nem javí­totta meg a kályhát. Közben a villanyóra azonban rendü­letlenül forgott, s 590 forint­ról szóló számlát állított kl a DÉMÁSZ. A tanács idős közsegélyese azonban képte­len volt ezt kifizetni. Amikor a Shell szervizállomás Ko­mócsin Zoltán szocialista bri­gádja tudomást szerzett er­ról. ők egyenlítették ki a villanyszámlát, A népfront körzeti bizottságának titká­ra így fejezi be levelét: „A brigád emberségből példát mutatott, köszönet érte." K. J. a Borravaló cfmű, Pos­taládánkban megjelent írással nem ért egyet. Szerinte igen­is helyes, hogy a gőzfürdő­ben árulnak sört. „En, aki mint beutalt napokat töltök el a fürdőben, és szinte oda vagyok kötve, ugyan miért ne ihatnék meg ott egy üveg sört? Rokkant létemre men­jek inkább a Birkába, vagy a Szegedbe, hogy 6,30 helyett 23 forintért igyak sört, ha megszom j azom ?" Marosi Jenő rokkant nyug­díjas május 21-én rosszul lett a Liget fürdőben. Mint irja, Nagy Károly úszómester azonnal elsősegélyben része­sítette, majd kihívta a men­tőket, ezért mond köszönetet olvasónk. K. L-né. a Szeged Nagyáru­ház műszaki osztályának pénztárosát. Molnáráét dicsé­ri meg levelében. Nemcsak pénztáros — írja —, hanem udvarias, előzékeny kereske­dő is, aki szívesen ad fölvilá­gosítást, tanácsot is a vá­sárlóknak. Olvasónk szerint általánossá kellene tenni ezt a viselkedési módot a keres­kedelemben. P. A. közérdekű ügyben fogott tollat. Föl szeretné hívni az IKV figyelmét arra, hogy időszerű lenne a város egyes épületeinek kéményét rendbehozni. Megdőltek példá­ul a Partizán utca 17. számú épülettömb kéményei, felújí­tásra szorul a' Lenin körút 95. számú ház mögötti, szá­mozatlan épület kéménye is. Válaszol az illetékes Utas egy utasról Kocsis Jánosné május 29­én délután Tarjánban szállt föl a 10-es buszra. Egy Isme­retlen fiatal pár is vele uta­zott. a mellettük levő baba­kocsiban kisgyermekük fe­küdt. Az autóbusz vezetője udvariasan kérte őket, ve­gyék ki az imbolygó kocsiból a gyereket, ültessék az ölük­be. Ismételt kérés után vég­re megtették, de leszálláskor, mindenki megdöbbenésére a papa minősíthetetlen hangon szidta a sofőrt. „Láttam a mélyen megsértett ember ar­cát és azt, hogy az elkesere­déstől és felindultságtól resz­ketve indította el a buszt utasaival." Olvasónk is többcsaládos anya, s nem érti, miért nem gondolnak más szülők gyer­mekük testi épségére. S ha már ezt elmulasztják, leg­alább fogadják meg mások jóindulatú tanácsát. A fele­lősségteljes munkát végző buszvezetőnek köszönet és nem szidás járt volna. Buszvezetők kérik Negyven autóbuszvezető ir­ta nla azt a levelet, amelyben kérik az utasokat, hogy a meleg idő beálltával az autóbuszok nyitott ablaka­in ne tegyék ki a kezüket és tejüket, mert egy autóbusz mellett elhaladó jármű vagy az úttest mellett levő fák le­hajló ágai súlyos sérüléseket okozhatnak. Kérjük a ked­ves utazóközönséget arra ls, hogy ha a gépkocsivezető a hangosbeszélőn mondja be, hogy ne hajoljanak kl vagy vegyék be a kezüket, ne ne­vessék ki őket és ne tegyenek gúnyos megjegyzéseket. Ügy gondoljuk, hogy ehhez a ké­résünkhöz a Szegedi Közle­kedési Vállalat villamos-, trolibusz- és autóbuszvezetői is csatlakoznak.". Algyőről a Belvárosba \ Az algyői buszközlekedés­sel kapcsolatban írt levelet Mészáros Sándorné (Bácskai u. 4.). Június l-ig az algyői végállomástól a Marx térig vitte a busz az utasokat. 6 fo­rintért. Ha út közben szállt föl valaki, 2 forintot fizetett. Néhány napja áthelyezték a szegedi végállomást n Szent György térre. A viteldíj 4 forintra csökkent ugyan, de innen a centrum és a Marx tér, ahol más járatokra tud­nának fölszállni, távol van. Amíg oda eljutnak, újabb vi­teldijat kell fizetniük. S mindez Időbe is kerül. Olva­sónk szerint az algyőiek leg­nagyobb sérelme az. hogy ha útközben szállnak föl, s csak egy megállót utaznak, akkor is 4 forintot kell fizetniük. „Ügy tudjuk. Algyő Sze­gedhez tartozik. Talán nem minden esetben. Mert Szege­den a viteldíj végállomástól végállomásig egységesen 2 forint." Gazdátlan játszóterek? Zalavári József (Vág u. amely szerint elhanyagoltak 3/B) lapunkat ls vádolja, hogy a szegedi játszóterek, s a par­nem vagyunk elég harciasak, kok gazdáinak azonnal Intéz­Nem irtuk meg elég erélye- kedniük kellene. Nem ls in­sen korábbi észrevételét sem, tézkedtek, irta olvasónk, hl­Lapunk május 16-i számá­ban Érdektelenség címmel jélent meg észrevétel, melyre dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság igazgató­helyettese válaszolt. „Az érdekelt hírlapárust a Szeged 1. sz. postahivatal ve­zetője az ügyben meghallgat­ta. Nevezett előadta, hogy a kérdéses napon, az esti órák­ban felfigyelt a cikkíróra aki a parkőrrel azon vitatkozott, hogy a padon talált táskát vegye át megőrzésre. A parkőr nem volt hajlandó a talált tárgyat átvenni. Ezután a cikk írója felzaklatott álla­potban a hírlappavilonhoz ment, a táskát a kiszolgáló pultra dobta, és át akarta ad­ni. A hírlapárus nem vette át, mivel nem a pavilonban felejtették, és igy nem tud­hatta, hogy ml volt a táska eredeti tartalma. Felkérte az általa Ismeretlen hölgyet, hogy mivel a korzón talált tárgyak kezelése nem az ő feladata, adja le a tanácsnál. A cikkíró továbbra is han­goskodott. Ekkor a hírlapárus túrelmét vesztve valóban azt mondta, hogy ezt senki nem fizeti meg neki. A hirlapárus utólag belátja, hogy helytelen volt a kijelentése, de szé­gyellte, hogy a hangoskodásra emberek gyülekeztek a pavi­lon körül. A hírlapárus munkáját Jól ellátja, feletteseivel tisztelet­tudó, vásárlói is elégedettek. Megjegyezni kívánom, hogy a H. 1. Szabályzat (Hírlapke­zelési Utasítás) 43. paragra­fus 2/e pontjának előírása szerint „Az árus munkahe­lyeken nem postai eredetű anyagok és tárgyak tárolása tilos.'" Tehát a hirlapárus he­lyesen járt el." Tegyük hozzá: a Szabály­zat szerint. Május 9-én Ki rendeli a taxit? címmel jelent meg írás Postaládánkban egy szerencsétlenül induló, de szerencsésen végződő eskü­vőről. illetve taxirendelés­ről. A Volán 10. sz. Válla­lat üzemigazgatója, Balogh Imre és Szabó B. János részlegvezető válaszából Idé­zünk: „A vizsgálat során megállapítottuk, hogy e saj­nálatos eset nem a Családi Eseményeket Rendező Inté­zet mulasztása, hanem taxi­részlegünk dolgozójának fi­gyelmetlensége, munkaköri kötelességének elmulasztása miatt következett be. A Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Inté­zet 1981. április 27-én le­adta taxi rendelését a Taxi Központban, melyet a for­galmi szolgálattevő aláírá­sával is igazolt. A forgalmi szolgálattevő jegyzőkönyvi meghallgatás során is elis­merte a megrendelés átvé­telét. és azt a tényt, hogy elfelejtette bevezetni a fu­varnaplóba. A május 2-án szolgálatot teljesítő forgalmi szolgálattevő ígv nem tudott a taxi-előrendelésről, csak akkor értesült róla, amikor telefonon reklamáltak. Ezt követően a lehető legrövi­debb idő alatt elindította a taxigépkocsikat Szolgálat­tevőnket fegyelmileg fele­lősségre vontuk." Egyben kérik szerkesztősé­günket a Volán vezetői, hangsúlyozzuk: a hibát az 6 vállalatuk és nem a Csa­ládi és Társadalmi Esemé­nyeket Rendező Intézet kö­vette el. Május 30-án Bemutatkozás címmel a MÁV információs szolgálatával kapcsolatban jelent meg észrevétel. A le­vél írója a jegyváltás pon­tos idejét sainos nem kö­zölte. A MÁV szegedi vasút­igazgatója. Lovász Lázár vá­laszában ezt írja: „A MÁV és ezen belül vasútigazgatóságunk fontos feladatának tartja az utazó­közönség igényeinek kielé­gítését, az utazással kap­csolatos információk pontos és udvarias adását. Ennek ellenére esetenként előfor­dul mulasztás, nem megfe­lelő munkavégzés. A MAV vezetői az ilyen problémákat nem tartják bocsánatos bűn­nek. azt konkrét esetekben igen szigorúan, felelősségre­vonással tárgyalják. A Pos­taládában közölt írás azon­ban nem ad lehetőséget er­re." Június 6-án a József Attila sugárúti szakosított körzet­Köszönet L I. pedagógusnak Különös állapota az em­bernek. hogy egy-egy na­gyobb felismerés olyan erő­vel villan fel előtte, mint a magnéziumlámpa fénye, s ebben az erős expozíció­ban szinte beleégnek az il­letőbe fontos-lényeges dol­gok. Ez később oly emlé­kezetes marad mindenki számára, hogy adott eset­ben a szituáció előbb be­ugrik, mint annak lénye­ge. Elsős gimnazista korában történt Vidéki diák lévén, kollégiumba került, amit eleinte nehezen viselt el bár az idő múlásával egy­re nehezebben. Szokatlan volt számára a szülői kap­csolattartás hézagossága, a merev időbeosztásos diák­otthoni élet. A reggel hat órai harsány ébresztő, a reggelik ízetlen és unalmas egyhangúsága, a délutáni közmunkák, szilenciumok szigorú fegyelme, az esti lefekvések végtelen magá­nyossága. vagy a felsőbb osztályosok gyakori erősza­kossága. Mindezek ellenére itt sem tagadta meg moz­gékony-kíváncsi természe­tét. Kérdezheti bárki jog­gal, hogy miért? Igaz is. Miért? Hiszen hasonló ko­rú fiatalok vették körül, kiket hasonló dolgok érde­keltek. elevenek voltak. Azért mégis mit ad egy kollégium élményekben? Nem sokat. Vagyis mit adott akkoriban? Közepes elhelyezést, hasonló kosz­tot, néhány öreg épületet, kis levegős-pados teret, és nagyon sok feladatot, amit 14—15 éves fejjel kellett jól megoldani, már amikor ez sikerült is. Ez a korszak egyébként is nehéz, mert ekkor még sem felnőtt, de már nem is gyerek az em­ber. Érzi. a két időszak ha­tárán lebeg, keresi az ön­kifejezés módjait, s a fe­lesleges energiák levezeté­sét. Az utóbbiban pedig nem válogat, ő is ilyen hi­bákba esett Egyik osztálytársával, miután megebédeltek, és már elszívták az épület mögött szokásos dugj ciga­rettájukat, a visszafelé ve­zető úton valami egyszerű dolgon vitatkozni kezdtek. Talán azon, hogy a holna­pi „tesi" óra igenis elma­rad. helyette „töri" lesz. Kifogyva a meggyőző ér­vekből. áttértek durvább érvelésre. Zavarták egy­mást körbe-körbe, először csak az udvaron, majd bent a szekrények között. Ennek a játéknak az lett volna a vége, hogy az erő­sebb és ügyesebb rátelep­szik a gyengébb mellére, s addig dögönyözi, amíg a másik feladja. Egészen más történt. Ilyen kifejlet­hez nem jutottak el. Várat­lanul — ahogy ez lenni szokott — megjelent az aj­tóban az intézet igazgató­ja, akinek a szemén azon­nal látták, hogy néhány ne­velő pofonnak lesznek ha­marosan szenvedő alanyai. Így is történt. Az igaz­gató úr először Bandihoz lépett oda. aki inkább kéz­re esett, de nem tudta Thegbüntetni. mert barátja összegömbölyödött, mint a sündisznó. így csak a kezé­re lehetett ütni, amitől lát­hatóan még mérgestbb lett a tanár úr. ö néhánv lé­pésre mellettük állt. lehaj­tott fejjel. Egyik pillanat­ban még kuncogva, aztán annál inkább szégyenkez­ve. Rákerült a sor. Az igaz­gató úr néhány szóval fel­vezette a pofonokat — a nevelési jelleg kibontása végett —, amit meg is ka­pott azonnal. S csak állt felemelt fejjel, közben ke­vés híján elsírta magát. Nem az a három pofon fájt neki — hiszen gyerek­re méretezettek voltak ezek az ütések. Ott és ab­ban a pillanatban döbbent rá, hogy már nem gyerek. Ezután minden felelőtlen | cselekedetéért vállalnia kell a következményeket. Méghozzá felemelt fejjel, felelősségteljesen, öt akkor érte utol az említett villa­násféle. Azóta kritikus helyzetekben, érdekes mó­don mindig eszébe jutnak azok a pofonok, és segíte­nek, hogy erkölcsös marad­jon, s eligazodjon az élet sokkal nagyobb ütései kö­zött is. Ettől a perctől kezdve tudta hogy akár a kimondott szó, a leirt be­tű vagy más bármely cse­lekedet milyen felelősséget jelent. Persze nem volt ez ennyire tiszta és világos akkor, de ösztöne már sej­tette. hogy ez lesz a helyes és követendő út. E lényeges meglátáshoz pedig az a három pofon vezette el. A legjobb he­lyen. a legjobb időben. Háti Lászlö orvosi rendelő röntgen­laboratóriumának átmeneti szüneteltetéséről, okairól ér­deklődött egyik levélírónk. Dr. Csergő Tibor, a kórház­rendelőintézet igazgató fő­orvos helyettese válaszolt: „Jelenleg három röntgen­orvosunk hiányzik, így a két rendelőintézet röntgenosztá­lyónak működése biztosító­sához szükséges volt a meg­maradt, illetve meglévő röntgenszakorvosok bevoná­sa, átcsoportosítása, A két rendelőintézet Szeged város és járás mintegy 240 ezer főnyi lakosának biztosítja a szakorvosi ellátást, és ennek lehetőség szerint zavartalan fenntartására törekszünk. Ezért szükségképpen a Jó­zsef Attila sugárúti szakor­vosi rendelőből a röntgen­orvost és a személyzetet a központi rendelőintézetbe Vontuk. Megértjük Tarján városrész lakóinak panaszát, hogy kissé távolabb kell el­látás végett bejárniuk, de Újszeged, Szóreg, Algyő, Kiskundorozsma, a járás községeinek lakói talán még távolabbról járnak be a ren­delőintézetbe. Ezért kérjük megértésüket és türelmüket, állásainkat meghirdettük, azok betöltésével a régi ren­det várhatóan az ősz folya­mán visszaállítjuk." Ugyancsak június 6-ón Je­lent meg levél, amely egye­bek között » bölcsődék szombati nyitvatartásávai is foglalkozott. A panaszos saj­nos nem jól tájékozódott a kérdésben, ugyanis a bölcső­dékben 1982. januártól ve­zetik be az ötnapos munka­hetet. Szeptemberben, a be­iratkozáskor csupán azt kell jelezni, hogy Januártól kl akarja igénybe venni 6 na­pon át a bölcsődei gondo­zást. Lapunkban ezt már megírtuk, újból megismé­teljük: januártól a város 3 kijelölt bölcsődéje fogadja 6 napon át a kicsinyeket, a Tarján II., az Északi város­rész II. és az Odessza II, számú bölcsőde. összeállította: CHIKAN ÁGNES VAKJUK, VENDÉGÜL LATJUK a Szőke Tisza éttermünkben Ételajánlataink: Tiszai halételek Szőke Tisza tál Gombával töltött sertésszelet Kapitány kedvence Nyitva; M—M óráig Szünnap: szerda Csongrád megyei Vendéglátó V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom