Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

I Kedd, 1981. június 9. Elismerés a Minerva Színpadnak A napokban Kecskeméten rendezte meg az OKISZ és a Népművelési Intézet ez ipari szövetkezetek Országos színjátszó fesztiválját. A szegedi Minerva Színpad Janus Pannonius Pannónia dicsérete című verses-zenés összeállításáért aranydiplomát. Dorde Lebovic Az ezredik éjszaka című művének előadásáért országos ezüstminősítést kapott. Az együttes egész évt munkájáért és az előadott művek színvonaláért az OKISZ és • zsűri különdíját ls elnyerte. A Jelentős sikert, elért műveket Marik István rendezte. illetve szerkesztette. Tanácskozás az amatőr képzőés iparművészeti mozialomról A XI. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállításhoz kapcsolódóan országos tanácskozást tartottak szombaton és vasárnap az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom helyzetéről a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Az eszmecserén felmérték az Amatőr Képzőművészek Országos Tanácsának 1980. évi megalakulása óta végzett munkát, és keresték a mozgalom további kibontakozásának lehetőségett. A tanácskozáson amelyen mintegy 300-an vettek részt, több javaslat hangzott el azzal kapcsolatban. hogy a háromévenként megrendezésre kerülő országos kiállítások mellett még milyen fórumok szolgálhatnák a mintegy 7000 amatőr festő- és iparművész számára a közlés lehetőségét. Többen szóvá tették a műhelyekben folyó csoportmunka szerepet is a vizuális látásmód formálásában. Mint mondották. a műhelyek szerepe nagy Jelentőségű, hiszen csoportokból — a népművelési szerepükön kívül — számos eredeti úi alkotás, és a művészet űj ága ls kifejlődhet. A kétnapos tanácskozás legfőbb tapasztalataként azt összegezték, hogy az amatőr képzőművészeti mozgalom számára kialakított forma, az Amatőr Képzőművészek Országos Tanácsa a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézet szakmai támogatásával megtalálta a helyét a magyar szellemi életben. Igekötők mögött Azt ették, amit főztek Gárdisták Ópusztaszeren Ugyanúgy esett az eső, mint három évvel ezelőtt. — Akkor sem kegyelmezett, úgy tűnik, most sem fog — mondta Mészáros Imre, a szentesi gárdisták vezetője, még a múlt péntek délutánján. Valóban borús felhők gyülekeztek fáradhatatlanul. Rövid Időközönként megeredt az eső, nem bírták a felhőzsákok: néhány sátor — három napig a gárdisták lakhelye — beázott, sr ruhák átnedvesedtek. így a szabad idős programok ls megcsappantak, a rossz idő miatt. Mindez azonban nem szegte kedvét, hét végén, az lfjúés az úttörőgárdistáknak, akik Ópusztaszeren töltöttek néhány felejthetetlen napot. A KISZ Csongrád megyei bizottsága és a megyei úttörőelnökség ugyanis itt rendezte meg sorrendben a tizenegyedik gárdistatalálkozót, amelyet Turcsikvé Süli Mária, a KISZ megyei titkára nyitott meg. Csongrád megye 175 ifjúgárdistája és 450 úttörőgárdistáia vett részt a versenyeken. Már az első napon alaki és menetdalszemlén mérték össze tudásukat az lfjúgárdlsták. Sikeresen szerepeltek (a szegedi járásból) az ásotthalmiak és a kistelekiek, ők nyerték a versenyt. Este főzési tudományukról adtak számot a résztvevők —. a csapatok a maguk főztjét ették vacsorára. Másnap délelőtt a legnehezebb. legkeményebb próbatétel következett. Harci túra, kötélmászás vizes árok fölött, tűzoltás, kézigránátdobás, lövészet légpuskával — s még számtalan feladat. A több órás versenyen a szegedi járás csapata szerezte a legtöbb pontot: megnyerték a lövészversenyt, a fegyveres váltót, a közlekedésrendészeti vetélkedőt, sőt. az ő sátraik bizonyultak a legtisztábbaknak ls. Szeged csapata menetelt legszebben, meg ls nyerték az alalfl gyakorlatok bemutatóiát. A győztesek és a helyezettek a rendőrség, a tűzoltóság és az MHSZ által felatánlott díjakat kapták. A túra fáradalmait társadalmi munkán pihenték ki a versenyzők: csinosították, szépítették a nemzeti emlékparkot. Szombaton kezdődött az úttörő honvédelmi szakalegységek versenye is. Egyetlen szegedi győzelem született. A Jernei János úttörőcsapat szakalegysége nyerte az egészségőrök versenyét. A háromnapos találkozó vasárnap délután technikai bemutatóval folytatódott, majd záróünnepséggel ért véget. A szemlén részt, vett Móricz István, az Országos Ifjú Gárda parancsnoka is. Á rádiójegyzetnek természete, hogy a rendelkezésre álló rövid öt-tíz perc során tömören, súlyosan fogalmaz meg roppant lényeges tanulságokat, s ráadásul — figyelemfelkeltő, eredeti módon, megfelelő stílusban — hiteles, átgondolt válaszokat is ad az általa felvetett kérdésekre. Lényeg és jelenség dialektikáját ritkán lehet Jobban tetten érni, mint a jegyzet műfajában, s annál inkább, minél átfogóbb, minél nagyobb horderejű témát választ a saját művét felolvasó szerző. Szombaton (a Kossuth adón) Tá.bori András, az Egyetértés vagy megértés? Című jegyzetében, az egyik legkézenfekvőbb, a e fenti követelményeknek minden tekintetben megfelelő „ziccertémát" választotta. Kiindulópontjától, miszerint vitatkozó ország lettünk, a magyarországi társadalmi változásokra visszajelezni képes közeg „reakcióképességének" vizsgálatáig jutott el. Az a tény. hogy a szokatlan. sokaknak kényelmetlen „felsőbb döntések" (áremelésektől a termékszerkezetváltás személyes következményeiig) éles határvonalat húznak a szociális igények területén egyet-, illetve megértés közé: a jegyzet logikai építkezésének váza volt Egyetlen igekötő különbsége — egyetérteni a szükséges, időnként hátrányos változásokkal, avagy csak megérteni elengedhetetlen mivoltukat — döntő fontosságú abban, amit társadalmi közérzetnek nevezünk. A végkövetkeztetés, hogy minden új és újabb helyzet, a demokratizmus meglétét bizonyítandó, nagyfokú nyíltságot tételez föl — bölcs, tehát megfontolandó tanulság. Minden emberi tett indítékát megérteni csak úgy lehet, ha maximális, már-már „önsanyargató" leplezetlenséggel fednek fel az érintettek mindent, ami csak az adott kérdéssel kapcsolatos. S hogy e téren mennyi minden nincs rendjén a magyar életben, arra igen jellemző példa mondjuk a Marx téri felüljáró építésekor elkövetett mulasztások körüli ködösítés. de megemlíthető akár a legutóbbi magyarangol futballmérkőzést megelőző jegymizéria „titkossága" is. A felsorolt példák nem a leglényegesebbek ugyan, de gyaníthatóan jól példázzák mindazt, amiről, sok egyéb mellett, jóval többet kellene beszélni. Megértést várni egy társadalomtól akkor lehet ha különböző nézetek úgy közelítenek egymáshoz, hogy az így keletkezett viták civilizált európaiakhoz méltó módon neveztetnek igazi, valóban demokratikus vitáknak. Tábori András rádiójegyzetének eme üzenete mögött — egyetlen igekötő-különbség jóvoltából — körvonalazódik a nyolcvanas évek Magyarországának egyik leküzdésre alaposan megérett ellentmondása: a politikai vezetés által igényelt vitakész-' ség, aktív társadalmi részvétel és az ezt akadályozó, Rákosi-idők különceként továbbvonszolt türelmetlenség, ködösítés, rosszízű „sumáko. lás", az. „amiről nem beszélünk. az nlncs"-szemlélet közötti feszültség. Egy rádiójegyzetnek, lettlégyen mégoly fontos, mély és dialektikus is, nem lehet, feladata ekkora ellentmondás bonyolult végokainak kutatása. Bőven elég, ha megállapít, regisztrál, a ha«onló okossággal és felelősségérzettel tényeket mutat föl Az viszont egy-két további misét, netán jegyzetet is megérne: eíértés, vagy megértés követ egyik-másik, ellentmondásokat fölvető rádiójegyzetet. S máris egy újabb Igekötőkülönbség — mindazzal, ami mögötte lehet. Domonkos László után képernyő Hallom a rádiókabaréban, hogy Regős István a konferanszié segédletével „osztja" a kritikusokat. Azokat, akik kifejezésre juttatták, hogy nem tetszett nekik Regős riporteri szereplése a Bűn című tévésorozatban. Olvasom a műsorújságban, hogy a tévé heti kulturális magazinjának főszerkesztője és egyik munkatársa elítéli a kritikusokat. Azokat, akik megírták, hogy nem tetszettek nekik a Stúdió' első adásai. A kölcsönös értetlenség (mármint: tévés és nem tévés újságírók között) okain azért, és csakis azért érdemes elgondolkodni, hátha a közönség, a tévének, avagy e kétféle műsorénak meglehetősen nagy nézőtábora Is hasznot húz belőle. Hiszen e kettő — nem az el»ő és nem az utolsó alkalmak, amikor tévések és kritikusaik vitájában feladataik, funkcióik tisztázatlansága nyilvánul. Bár látszólag mindkét fél a széles közönség érdekeiért helyezkedik vívóállásba. az asszók végén ez a közönség általában lemondóan legyinthet, teljes Joggal: megint a személyes presztízs . féltése küldte pástra a feleket. A csörték nagyon hasonlítanak egymásra. A tévés Indítás után a kritikus talál, a tévés ellentámadásba lendül, és megszerzi a győztes pontot. Fair play-ről szó sem lehet, hiszen általában a jóval nagyobb nyilvánosságot jelentő fórumokon (rádióban, tévében) indul az ellentámadás, mint mondjuk egy napi-, vagy pláne hetilap hasábjain. Lényegileg mégsem ezért értéktelenek e feleselgetések, hanem azért, mert akárhogy adódik, a kritikus sohasem ismerszik el — egynek a nézők közül. Rendre a különleges ember fajtájához sorolódik, valamiféle közönségenközösségen kívüli lénynek tltuláltattk, aki nem birtokolhatja a bevett nézői jogokat. Amíg a széles közönség nemtetszése érthető, önkritikusan fogadható, a kritikusé csaki6 kritikával. Ez a fölfogás hosszú ideje stabilan tartja magét tévés körökben. s olyan tudathasadásos megMocsár Gábor Pajti Tíz év egy kiskutya életéből Azt a kutyafáját 31. Az eltelt éveken át, miközben Pajti annyi örömet szerzett és gondot okozott Gazdihak, olykor-olykor eszébe jutott, mennyi közmondás, s 'ölés-mondás szól a kutyákról 1 Talán nincs még egy olyan háziállat, amelyről ennyi mindenféle mondás forogna közszájon, mint a kutya. Mellette a ló jöhet még számításba, ami azt is bizonyítja, hogy ez a két állat állt közelebb mér a vándorlás korában is a magyarsághoz. A disznó is sokszor előfordul a szólásokban, közmondásokban, de tudjuk, hogy vándorló, nomád népek nemigen tartanak disznót, csak majd amikor megtelepednek, akkor tenyésztik a röfögő, dúró, karimás orrú jószágokat, így hát a róluk szóló mondások már újabb keletkezésűek. Persze, ezeknek a mondásoknak az a természetük, hogy egyik-másik idővel elfelejtődik, kikopik a nyelvből, mert az Idők a társadalomban is változásokat hoznak. Itt van például két mondás, kutyáról szól mindkettő, de ma már o kutya sem emlegeti őket, pedig még nem is olyan régen széltében-hosszában használták. Ki mondana ma már olyat, hogy „Cselédnek, kutyának ólban a helye?" A cselédnek a tehénéiben, a kutyának a kutyaólban, A következő mondás is régi, de már kikopott a nyelvünkből, nem véletlenül: „Oreg szolgának, agg kutyának egy a fizetése/: Hol vannak már a2ok az idők, amikor ezek a mondások még divatban voltaki Egészen bizonyos, hogy amiként a kutyák ls megfogyatkoztak, velük együtt kikopnak nyelvünkből a róluk alkotott mondások, közmondások, szólások is. Így hát Gazdi úgy határozott, hogy feljegyez néhány kutyás közmondást, szólást — már csak azokat, amelyek eszébe jutnak: másnak talán több jutna az eszébe, a tudományos gyűjtésekről nem is beszélve. Ezek közül jó néhány Pajtira pontosan ráillik, az olvasó magától ls kitalálja majd melyek azok. Lássuk tehát ezeket a kutyás közmondásokat, szólásokat- Egyik-másikhoz némi magyarázat, legalábbis megjegyzés illik, mert vagy a mai világban már nem világos az értelmük, vagy pedig különös összefüggések vannak köztük. Lesznek persze olyanok is, amelyeket, első olvasásra ls pontosan értünk. Lássunk munkához. Nem eszi meg a kutya a telet. Ezt akkor mondják, amikor sokáig késik a tél, de hát majd megjön az, ha késve is. Nem eszi meg a kutya. Belejön, mint kiskutya az ugatásba. Pajti is jól belejött Kutyából nem lesz szalonna. Vagyis: hitvány ember nemigen válik a becsület bajnokává. Kutyaugatás, szamárbőgés nem hallik az égig. Ezt úgy kell érteni, hogy valami buta, oktondi ember olyasmit beszél, állít, aminek nincs sok értelme, senki sem veszi komolyan. A kutya ugat, a karaván halad. Nem mind bors az, amit o kalmár kutyája hullat. Erre van egy másik mondás ls: Nem mind arany. am( fénylik. Fogatlan kutya nem tud csontot rágni. Értelme még világosabb, ha mellé tesszük ezt: Körmetlen macska nem tud fára mászni, Vagyis, a tehetetlen, tehetségtelen ember hiába erőlködik, nem tud kitűnni a többi közül. A macskával kapcsolatos és jól ismert mondásnak csak egy szépséghibája van: a macakának nincs körme. A macskának karma van — de ha karma sincs, valóban nem tud felmászni a fára. Még egy furcsaság akad itt. Annak a mondásnak, hogy fogatlan kutya nem tud csontot rég ni, von egy ellenpárja: Fogas ebnek való a csontrágás. Vagyis: akinek tehetsége van hozzá, az tud valamely komoly feladatot megoldani, az tud érvényesülni. Lehet, hogy nem sokan ismerik, de Gazdi ismeri a következő mondást: Okádik, mint a lakodalmas kutya, amék szappant evett. Erre csak azt lehet mondani, fura lakodalom lehet az, ahol a kutya szappant kénytelen enni. De a következő mondást mindenki ismeri: Kutyaharapást szőrivel gyógyítják. Ezt persze nem szabad szó szerint venni, csünya fertőzés lenne abból, ha a kutya harapta sebre kutyaszőrt tennénk. Ezt, ahogy mondani szokás, átvitt értelemben szokás mondani: sokféle esetre. Például. ha valaki csalódik a szerelemben, keressen magának mást, azzal vigasztalódjon. Nemcsak egy tarka kutya van a világon. Ez. akármilyen furcsán hangzik, rokonértelmű az előbbivel, legalábbis Gazdi szerint. Akkor vl, gasztalja magát így a legény, ha választottja visszautasítja. Keressen magának valaki mást. De a következő mondás értelme világos: Könnyebb a hazugot utolérni, mint a sánta kutyát. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ez nem biztos! Nem érdemil a kosztot at a kutya, amelyiket bottal kell a nyűl után kergetni, Ehhez hozzá lehet tenni: ez Is átvitt értelmű mondás, mert olyan kutya nincs, amelyiket bottal kellene a nyúl után kergetni — he lenne ls, nem érdemes. Hol lenne akkorra már a nyúlt (Folytatjuk.) nyilatkozásokra készteti például Erdi Sándort, hogy „érthetőnek tartom az elutasító nézői véleményeket —, nem így a kritikai visszhangot." S megengedi például Regős Istvánnak, hogy büszkén tetszelegjen a- magyar tévés showman szerepében, akit a szellemileg visszamaradott, álszent és konzervatív kritíkushad úgyis hasztalan próbál elmozdítani az ő merész tehetséggel megszerzett piedesztájáról. Továbbra is a két műsorral példálózva: hitem szerint a kritikusok többségének azért nem tetszettek a Stúdió' első számai, amiért a nézők többségének sem. hogy tudniillik kiforratlan, zavaros, következetlenül használt formai „újításaik" megakadályozták, hogy értelmes, fölfogható információkhoz jussunk. Regős sorozata, meg azért nem tetszett úgyszintén sokaknak, mert a riporteri magatartást „megújító" megnyilvánulásait fölöslegesnek, mesterkéltnek, etikátlannak érezték, olyasféle bravúrOSkodásnak, amely semmiképpen sem segíti valóságismeretünket. vagy a bűn természetrajzának, vagy az ember pszichikumának, vagy az elembertelenedés veszélyének tudatosítását. Semmit, ami e sorozat értelmes célja lehetett volna. Legföljebb a Regős Istvánról alkotott képünket „gazdagította", — fontos az nekünk, s a tévének, hogy árnyalt véleményünk lehessen Regősről? Amíg a tévések szemében a kritikusok egyik legfőbb ,bűne" az lesz, hogy nézőkként viselkednek — nincs baj. Lám, a Stúdió' formája is kiforrt, s a megmaradt újításait az újnak és hasznosnak kijáró tisztelettel kezelik a rosszemlékű kezdetek óta — töretlenül. A közönségérdekű kontroll semmiképpen nem árthat a közönségért dolgozó tévések presztízsének. Ezt csak az elhibázott. rossz műsorok veszélyeztethetik komolyan. Mint ahogy a kritikusokét az elhibázott, rossz, a közönségenkívüliség pózából fogalmazott vélekedések. A fair plny szabályait nélkiPttő csetepaték azonban alglisnem elvonják a közönségírd útlődóst — tévétől és kritikától. Sulyok Erzsébet 7