Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

2 Csütörtök 1981. június 11.' Csehszlovák küldöttség Csongrád megyéken A béke- és barátsági hó­nap rendezvényeinek kere­teben csehszlovák delegáció érkezett tegnap, szerdán Csongrád megyébe. A kül­döttséget — melynek veze­tője Pavol Gombos, a ma­gyarországi csehszlovák nagykövetség első titkára, a budapesti Csehszlovák Kul­turális és Tájékoztató Köz­pont igazgatója, tagjai pedig Stefan Krivosik, nagykövet­ségi kultúrtanácsos és Mata Mihály, a Csehszlovák Kul­turális és Tájékoztató Köz­pont munkatársa — a Ha­zafias Népfront csongrádi bizottságán fogadták. ahol Vincze Mária, a HNF váro­si bizottságának titkára tá­jékoztatta őket Csongrád tör­ténelméről. fejlődéséről. A fogadás után városné­zésre indultak a vendégek, majd a Tisza Bútoripari Vál­lalatot keresték fel, ahol Molnár Sándor, a HNF me­gyei bizottságának titkára is csatlakozott kíséretükhöz. A gyárlátogatás után a küldött­ség a Széchenyi úti általános iskolában tett látogatást. Népfrontbizottsag alakuló ülése X Hazafias Népfront VIL kongresszusának határozata alapján szerdán a HNF Or­szágos Tanácsának Belgrád rakparti székházában meg­alakult a közművelődési munkabizottság, amelynek élére Fábián Zoltán került. Az alakuló ülés résztvevőit Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára köszöntötte, majd a közművelődési munkabi­zottság céljairól szólt. A közművelődési munka­bizottság három munkacso­port létrehozását határozta el: zenei anyanyelvi és ama­tőr mozgalmi; vizuális kultú­ra (színház, film, képzőmű­vészet. építészet, környezet), valamint klub- és lakóhelyi szekciót. Befejeződött az űrkutatási tudományos ülésszak Befejeződött szerdán a Magyar Tudományos Aka­démia Inlerkozmosz Taná­csának kétnapos tudományos ülésszaka az Akadémia szék­házában, amelyen a magyar űrkutatás tíz esztendejének gyakorlati eredményeit ele­mezték a szakemberek. A zárónapon az első szov­jet—magyar űrpáros sikeres visszatérésének évfordulója alkalmából ismertették a kö­zös űrreplés tudományos programjában szereplő. a Szaljut—6 fedélzetén elvég­zett feladatokat és levetítet­ték azt a filmet, amit az űrhajósok az űrállomás fe­délzetén készítettek. Ezután a kozmikus biológia és az orvostudomány szakmai ered­ményeiről hangzottak el elő­adások, például arról, hogy miként hat a súlytalanság az izomzatra, az idegrendszerre és az egyensúlyi szervekre. Több előadás a műholdakkal, a műholdadatok számítógé­pes felhasználásával foglal­kozott, például az ózonnak és a fény infravörös tartomá­nyának a szondázásával. (MTI) csinta Kutatás a gyakorlatnak Hegújul a szentesi intézet A laikus, a piacra járó há­ziasszony nem figyeli a ku­tatóintézetek munkáját, őt csupán az erdekli, hogy el­fogadható áron szép zöldség­féléket vásárolhasson a csa­ladnak. A háttér legalább annyira érdekes, mint a kézzel fogható, és fazékba, lábosba tehető ennivaló. Köz­tudott, hogy mi, magyarok még mindig kevés zöldséget fogyasztunk, s ha esszük is e „zöldtakarmányokat", nagyon kevés fajtából válogatunk. Pedig volna miből. Ki hinné, hogy a Vetömagtermeltetö szentesi Kutató Intézetében a különleges zöldségnövények 116 fajtájából válogathat­nánk. A szentesi intézetnek ko­rábban is jó híre volt, újab­ban pedig sok minden meg­változott, korszerűsítettek, bővítették, lehetőségeiket nö­velték. Dr. Faragó László igazgató örömmel és nagy lelkesedéssel mutatta be az intézetet. Elmondta többek között, hogy jelentős anyagi ráfordításokkal elkészült ku­tatóintézetük központi épüle­te, amelyben korszerű labo­ratóriuumokat alakítottak ki, s olyan szép tanácskozóter­met is nyertek, ahol nem­zetközi méretű tanácskozásra érkező kutatók is kényelme­sen folytathatnak eszmecse­rét. Az anyagi és tárgyi előre­lépés együtt járt a szakem­berek érdeklődésével. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjá­ból is több tapasztalt kutató „szegődött" Szentesre. A gya­korlatot szerzett kutatók perspektivikusnak találták a szentesi intézetet, az ottani kutatási lehetőségeket. S ez — csupán az újságíró véle­ménye, nem biztos, hogy igaza van — a korábban in­kább elméleti tevékenységet folytató biológusok valószí­nű nagyobb sikerélményeket szereznek olyan intézetben, ahol az elmélet és a gyakor­lat együtt föllelhető. Dr. Faragó László megem­lítette, hogy négy témakör­ben kutatnak. Egyik a ká­posztafélék nemesítése, új fajták termelésének elter­jesztése. A második a kör­nyezetben régen ismert étke­zési paprikafajták fönntartá­sa, minőségének javítása. A harmadik az egyéb zöldségek (retek, saláták ...) nemesíté­se, míg a negyedik a külön­leges növények (alig hihető, de igaz: 116 féle változatot művelnek) meglevő skálájá­A Balaton menti bódé­kavalkádban láttam egy palacsintasütőt is. Kínálatát érdemes lett volna górcső alá venni, annál in­kább, mivel egy-egy példány mérete a háztartási „szab­vány" felét sem érte el. Ez­zel szemben az ára... Tessék gondolni egy szá­mot, amely mint palacsinta­ár, a nyersanyag költsége és a munka díján, no meg az adón túl a gyártónak és for­galmazónak tisztes nyeresé­get, jó színvonalú megélhe­tést ad. Megvan? Akkor ké­rem, szorozzák be ezt ket­tővel, és ezek után megtud­ják, amit én — sokadma­gammal — kiírva láttam. Sietek leszögezni: nem va­gyok palacsintasütő-ellenes, és tisztában vagyok vele, hogy ilyen hivatású honfi­társaim többsége szorgal­mas munkával és szolid ár­képzéssel segíti a lakosság ellátását Továbbá azt is tu­dom, hogy nélkülük nem­igen ehetnénk palacsintát a Balaton partján. Korántsem csak a „pala­csintaszektorral" szeretnék {foglalkozni, azt inkább ve­i gyük jelképnek. A körülír­; tan méltatott árkalkuláció­i val dolgozó palacsintasütőt | pedig az élősdiség jelképé­j nek. A téma ugyanis igazá­ból ez. Jelenünkben az ellátás ki­egyensúlyozott, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy bizonyos termékekből és szolgáltatásokból helyen­ként és időnként nem kelet­kezett hiány. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában azon­ban immár ennek ellensú­lyozására is vannak mód­szereink. Például az, hogy a kereslet mérete szerint az állami, illetve szövetkeze­ti szektor számára nem ki­fizetődő javak létrehozására közgazdasági és más ösz­tönzőkkel serkentjük az egyéni vállalkozókedvet is. A módszer közhasznának az apróbb, ám oly fontos szol­gáltatásoiuit végző kisiparo­sok nélkülözhetetlen tevé­kenységétől kezdve egészen a szálláshelyhiányt enyhítő fizetővendég-szolgálatig megannyi gyakorlati bizony­sága van. Az egészséges és vállalkozónak-megbízőnak egyként hasznos törekvé­sek közé olykor azonban Acs S. Sándor felvétele Az analitikai és élettani laboratórium. Elsősorban a növé­nyi kromoszómák meghatározásával foglalkoznak műszereik között a kutatók és segítőik nak életben tartása, s újabb fajták előállítása. Eddig 25 államilag elismert fajtát kí­nálnak a termelőknek. Büsz­kék arra a szentesi kutatók, hogy e négy témakörben le­vő érdekeltségük országosan is elismert és ismert. Étke­zési paprikafajtáikból a ha­zai termelésben körülbelül 20 százalékos, az egyéb zöld­ségféléknél 80, a különleges fajtáknál 100 (!) százalékos az általuk kinemesített nö­vények kultúrája, hasznosí­tása. Talán a szegediek és a köz­vetlen környékbeliek — bár „nagyfogyasztói" a szentesiek vetőmagvainak, palántáinak — nemigen tudják, mily szép a kutatóintézet 341 hektáros területe, ahol ezer ms-t üvegházak foglalnak el, s 3 hektáron fólia fedi a kísérle­tező kedvüket bizonyító nö­vényeket. Télen, nyáron mun­kálkodik az intézet kétszáz­nál több dolgozója. Közülük sokan ismert kutatók, de az is említésre méltó, hogy fizikai dolgozóiknak többsége érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik. Az intézet igaz­gatója és munkatársa, Die­nes László — aki egyébként az ottani pártalapszervezet titkára is — mégis legbüsz­kébb a nemrégiben átadott laboratóriumokra. Ezekben a viszonylag jól fölszerelt „.boszorkánykonyhákban" ké­pesek egyetlen sejtből rezis­tens alapanyagokat előállíta­ni. Fejlődő és újszerű tech­nikájukkal a gyakorlatot sze­retnék segíteni. A nemesítés idejét is lerövidítették, a ko­rábban elfogadott 6—8 éves időt felére mérsékelték. Szép jövő áll a szentesi kutatók előtt, eddigi eredményeiket, sikereiket határainkon kívül is ismerik, ezért döntöttek úgy a felsőbb szervek, hogy a KGST érdeklődő szakem­bereinek legközelebbi tanács­kozását Szentesen rendezik meg, sőt olyan megtisztelte­tésben is részük lesz, hogy egy kelet-nyugati szakmai konferencia színhelye inté­zetük lesz még ebben az esz­tendőben. Gazdagh István visszás jelenségek kevered­nek. Egy választékos öltözetű és modorú középkorú fér­fivel nemrég összehozott sorsom az egyik kisváros pinceéttermének asztalánál. Újdonsült ismerősöm első féldecije után közölte, hogy ahol gyanútlanul délebéde­met költöm, az valtaképpen az ő törzsasztala. A konyak­utánpótlás ütemterv szerint érkezett, amelynek hatására asztaltársam lassanként el­árulta, hogy a foglalkozása: tapétázó. Miután poharát pertura koccintotta traubi­szódámhoz, nekibátorodva megkérdeztem tőle: — Ne haragudj, de majd­nem egy órája együtt ülünk — munkaidőben. Mégis: ta­pétázni mikor szoktál? — Ö, én magam nem ér­tek hozzá — nyílt kerekre naivitásom miatt a szeme. — Egy-két ember mindig akad az építőiparból, aki ép­pen szabadságon, táppénzen, vagy két munkahely között van, és érti ezt a mestersé­get. Én csak az esetleges ügyfeleket keresem itt a vendéglőben, és másutt. Az­tán igyekszem meggyőzni őket róla, hogy habár va­lamivel többért vállalom fel a munkát, mint az állami vagy a szövetkezeti cég: gyorsabban és jobb anyag­ból dolgozom. E mberünkkel nem az a baj, hogy maszek, ha­nem az, hogy a saját munkájával arányban nem álló módon magas jövede­lemre tesz szer. Ráadásul a munkaerőt valahonnét el­vonja, hiszen a munkát az általa fekete mellékállás­ban dolgoztatott emberek végzik. Gyanítható, hogy e „munkaerők" a főállásukból való gyakori hiányzásukkal teremtenek meg egyfajta ke­resletet. Nagyüzemi gyalusbarátom beszélte el: nemrég rövid úton kilépett a gyárból egy olyan munkatársa, akiről még rosszakarója sem állít­hatta, hogy gyenge szakmun­kás lett volna. A volt kol­légát az üzemi brigád nem sokkal később a piacon pil­lantotta meg, ahol éppen húsz kilogramm paradicsom kilónkénti árából próbált lealkudni egy forintot az őstermelőnél. Ilyen spórolós lenne, vagy talán befőzésre készülődnek otthon? — ta­nakodtak a nyomába sze­gődő volt brigádtársak. Ha­marosan meghökkenve lát­hatták: egykori kollégájuk a sikerrel lealkudott árú gyü­mölcsöt a termelő standjá­tól alig száz méterre már három forinttal drágábban kezdte el árusítani. A hasonló esetek megelő­zésének nyitja egyebek mel­lett abban van, hogy min­dent — így a nyerészkedést is — nevén kell nevezni, éc annak megfelelően megítél­ni. Talán az imént elbe­szélt ügy is példázza: a je­lenség veszélye nemcsak az, hogy valahol három forint­tal drágább lesz a paradi­csom. Hanem az is, hogy az ilyesfajta munka nélküli pénzszerzési lehetőség csá­bító hatású a gyengébbekre, de azonnal hozzáteszem, hogy másokat is idegesít. S okan állítják, hogy a végleges megoldást csak az áruk és szol­gáltatások fölös bősége hoz­hat. Ám addig sem ül­hetünk ölbe tett kézzel az említett visszás jelenségek láttán. Tehát — megint csak sarkosan forgalmazva — a spekulációt bőségtől vagy hiánytól függetlenül kellene megszüntetnünk, elkövetői­vel szemben pedig alkal­mazni kell a törvény szigo­rát. Az ilyen úton szerzett magas jövedelmek ugyanis csak akkor nem irritálóak, vagy éppen csábítóak, ha a közvélemény azt tapasztal­ja: pünkösdi királyság ez. A célt elérendő, az ellenőr­zésre hivatott szerveknek is megvan a maguk szerepe. Politikai követelményről van szó. A pártkongresszus határozata egyebek mellett így fogalmaz: „Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedel­meknek, amelyek spekuláció­ból, visszaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisa>­tességes munka". Ellenkező esetben ugyan­is — kezdő példánk témá­jához visszatérve — tartal­mazhat az a palacsinta kí­vánság szerint diót, lekvárt, túrót avagy mákot: ámde, ára szerint mindenképpen borsos lesz. Rác T. János Elismerés űfförővezetőknek Az úttörőszövetség megala- Csongrád megyei bizottságé- megyei tanács vb művelő­kulásának 35. évfordulója nak első titkára köszöntötte, desügyi osztálya. Értékes tiszteletére a KISZ Csongrád méltatta áldozatos, időt, fá megyei bizottsága és a radságot nem kímélő mun­Csongrád megyei úttörőéi- kájukat. A megyei úttörőel­nökség tegnap a DÉLÉP nökség elnöke, Zeleiné Bor­klubban ünnepséget rende- váth Sára adta át a kitün­zett, amelyen köszöntötték tetéseket: Gyermekekért Eut­azókat az úttörővezetőiket, lekplakettet kapott a Juhász akik az elmúlt időszakban Gyula Tanárképző Főiskola színvonalas munkájukkal já- neveléstudományi tanszéke. rultak hozzá a megye úttörő­mozgalmának fejlesztéséhez, az élményekben gazdag, tar­talmas úttörőélet kialakítá­sához. A vendégeket Bódi György, a KISZ KB tagja, a KISZ tárgyjutalomban részesültek a megyei úttörőelnökség tag­jai és szakbizottságok veze­tői közül 17-en. valamint a Dalstaféta együttes. Az év­forduló alkalmából meghí­vást kapott öt volt megyei úttörővezető, munkájukat ez­úton is megköszönték, tárgy­jutalomban részesültek. A gyermeknapi ünnepségen az úttörőcsapatok közül a ünnepelték A Belváros II. Vöröske- lékezett meg a Vöröskereszt reszt-alapszervezet tagjai ün- centenáriumáról. Dr. Gál Ist­nepségen emlékeztek meg a ván orvos méltatta a szerve­Magyar Vöröskereszt meg- zet eddigi tevékenységét, alakulásának 100. évforduló- majd a Szirmai István Alta­járól. Az összejövetelen a lános Iskola tanulói adtak titkár beszámolt a tavalyi és mŰ3ort. idei munkáról: az alapszer- Rendkívüli tanárelnöki ér­vezet létszáma 650-re emel- tekezletet tartott tegnap, kedett, három idős ember szerdán a Vöröskereszt váro­gondozását vállalták, elsőse- si vezetősége. Buzai Sándor gélynyújtó tanfolyamot szer- tanulmányi felügyelő, vörös­veztek, ebben a hónapban keresztes ifjúsági felelős em­szervezik meg területükön a lékezett meg a centenáriu­10. egészségügyi állomást, s mát ünneplő Magyar Vörös­véradónapjáikon 200—300 keresztről, majd Zsarkó Im­ember jelenik meg. A Vörös- re. városi titkár okleveleket, kereszt tarjáni alanszerveze- elismerő emlékérmeket adott te is ünnepi taggyűlésen em- át. A kitüntetést dr. Gácser Jó­zsef. a tanszék vezetője vet­te át. Űttörővezetői Érdem­éremben 14-en részesültek, , . . , , . _ .... _. , ... köztük Ádám Jenő igazgató ^telekiPetőfi Sándor aRa­(Bordány), Pálmai József né lan£* 'sk?.la C,sapatac.avette 'a KISZ KB Voros Selyem­zászló szalagját, a Zalka Máté általános iskola csapa­ta a KISZ KB Vörös Se­lyemzászlaját, a szatymazi általános iskola csapata pe­dig a Kiváló Üttörőmunkáért kitüntetést. Űttörővezetői Ér­deméremben részesült Tóth Klára, a Balázs Béla Űttörő­ház igazgatója, dr. Dobcsányi Ferencné, a tanárképző fő­kisdobosvezető (Szatymaz), Tihanyi István úttörővezető (Öttömös). Kiváló Üttörőve­zetö kitüntetést 15-en kaptak, köztük Horváth Istvánná rajvezető (Kistelek), Nagy Sándorné rajvezető (Röszke), Tornyai Béláné rajvezető (Deszk) és Talmási György, a megyei művelődési osztály munkatársa, a balatonszár­szói úttörőtábor vezetője. A Magyar Úttörők Szövetsége iskola 1. számú gyakorló ál­Országos Elnökségének Di- talános iskola rajvezetője, csérő Oklevelében részesült T°th József né, a Gagarin Tábori János, a megyei mű- általános iskola kisdobosve­velödési osztály tanulmányi zetője. Kiváló Üttörövezető felügyelője. A megyei úttö- kitüntetést kaptak öten. az rőelnökség Dicsérő Oklevelé- Úttörőszövetség Országos Él­ben részesültek a fegyveres nükségének Dicsérő Okle­testületek, a munkásőrség, a veiét rendőrség, a katonaság, va- kapta, lamint a Vöröskereszt, az munkáért MHSZ, a tűzoltó-parancsnok- kitüntetést, ság megyei szervei., a Csong­rád megyei Továbbképzési és szintén öt aktivista Kiváló Ifjúvezetői hárman kaptak Kiváló Úttörő kitüntetést kilenc. Kiváló Kis lobos ki­Módszertani Intézet és a tüntetést egy pajtás kapott

Next

/
Oldalképek
Tartalom