Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

3 Szerda, 1981.. június 24. II területi pártszervek tudományirányító munkája Tanácskozás a megyei pártbizottságon Három megye — Bács-Kis­kun, Békés és Csongrád — terüléti pártszerveinek mun­katársai tanácskoztak teg­nap, kedden Szegeden, a me­gyei pártbizottságon. A ta­nácskozáson, melyen részt vett Knapp András, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási, Kulturális Osz­tályának helyettes vezetője, dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára köszön­tötte a megjelenteket, köz­tük Katanics Sándort, a Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság titkárát. Nagy Jenőt, a Békés megyei pártbizott­ság titkárát és dr. Székely Sándort, a szegedi városi pártbizottság titkárát. Az MSZMP KB 1969-es tudománypolitikai irányel­vei megvalósításának tapasz­talatairól és időszerű fel­adatairól szóló 1977 júniusi Politikai Bizottság-i doku­mentum több vonatkozásban is foglalkozott a területi pártszervek tudományirányí­tó munkájával, illetve az e té­ren megoldandó feladatok­kal. Az elmúlt három évben több fontos döntés, intézke­dés született annak érdeké­ben. hogy a magyar tudo­mány a tudománypolitikai irányelvekben megfogalma­zott követelményeknek a ko­rábbinál jobban megfeleljen, s a 80-as évtizedben megol­dandó társadalmi, gazdasági feladataink végrehajtásában az eddiginél hatékonyabban kapcsolódjon be. E megnövekedett felada­tokkal arányosan a területi pártszervek tudományirányí­tó tevékenységét, annak ha­tékonyságát is fokozottabb mértékben kell továbbfej­leszteni. Ennek érdekében időszerűvé vált megvizsgál­ni a területi pártszervek tu­dományirányító munkájának tapasztalatait, eredményeit, feladatait. A tanácskozás előtt Knopp Andrást, valamint a három megye pártbizottságainak titkárait dr. Komócsin Mi­hály, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára fogadta. Csatorna és fürdő * Két szegedi beruházásról Kedden, tegnap délután a Magyar Hidrológiai Társa­ság szegedi csoportjának tagjai Szilléri László főmér­nök vezetésével meglátogat­ták a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat beruházá­sában épülő két fontos léte­sítményt. A Torontál téren a Bányászati Aknamélvítő Vállalat kivitelezésében ké­szülő csatornaépítkezést, va­lamint a Liget-fürdő átadás előtt álló fedett részét A Bányászati Aknamélyí­tő Vállalat építésvezetője, Kövesi György mérnök is­mertette a távlatokban Üj­szeged szennyvízelvezetését megnyugtató módon megol­dó nagy átmérőjű csatorna építésének technológiáját és fázisait. A lapunkban már többször említett sajtolásos technológia, amellyel a To­rontál téri csatorna készül, nemcsak gyorsabb. hanem gazdaságosabb kivitelezést tesz lehetővé, összehasonlí­tásul érdemes megjegyezni, hogy a korábban Rókuson teremtett úgynevezett mo­nolit csatorna haladási se­bessége 3,8 centiméter volt zetik naponta, ez a technológia szennyvizet a Tiszába. Somogyi Károlyné felvétele A szegedi Móra Tsz építő brigádja a Liget-fürdő öltözőjét épiti majd az újszegedi adódtak. Ezek közül aligha­viszont átlagosan 2.8 méte­res haladást biztosít. A nem az egyik legfontosabb, A hidrológiai társaság hogy jelenleg a hetedik tagjai a Liget-fürdő építésé- kivitelező cég dolgozik a helyszíni szemlén Szilléri nél megismerkedtek a fe- beruházáson, s a vízművek László főmérnök elmondta, dett fürdő építésének mene- az előkészítő tárgyalások so­hogy az úiszegedi oldalon a tével, jelenlegi állásával, s rán képtelen volt bármelyik jelenleginél lejjebb, a volt azokkal a gondokkal, ame- vállalatot is megnyerni gene­vasúti híd magasságában ve- lyek a kivitelezés során rálkivitelezőként a külseje­Társadalmi jattatások, gyermeknevelés Ülésezett a népfront megyei noűizotisága Ülést tartott tegnap a Ha- sülnek a társadalom külön­zafias Népfront megyei nő- böző rétegei körében. Kutat­ben tetszetős, egyébként sokféle új műszaki felada­tot jelentő munkára. Ez az­tán — rnint már oly sokan tudjuk — az eléggé elhú­zódó munkát eredményezte. Szomorú érdekesség. hogy valójában ennek nem is volt átadási határideje. Így az­tán csupán arra szorítkoz­hatunk, hogy most közöljük, amit a vállalat főmérnöke mondott: a fedett fürdő me­dencéit a szabadtéri játékok kezdetére kívánják megnyit­ni, I. Zs. Az ország pénztárcája R égi hagyomány mór. hogy az ország­gyűlés ilyenkor, nyár eleién bete­kint az ország pénztárcájába: a képviselőik megtárgyalják, elfogadják a Magyar Népköztársaság előző évi költség­vetésének végrehajtásáról szóló törvényja­vaslatot. Az. idén — ezúttal első alkalom­mal — még egy terjedelmes, s bizony nem könnyen emészthető előterjesztés kerül a képviselők asztalára: a tanácsok közép­távú pénzügyi tervének a végrehajtásáról szóló jelentés. Ennek parlamenti megvita­tását az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény írta elő. A tavalyi költségvetés végrehajtását vizsgálva, örömmel állapíthatja majd meg az országgyűlés, hogy folytatódott a kül­kereskedelmi egyensúly javuló irányzata, s bár némileg csökkenő nemzeti jövedelem mellett és szerény mértékben, de nőtt a la­kossági fogyasztás. A reális helyzetmegíté­léshez feltétlenül hozzátartozik azonban, hogy a sokat emlegetett népgazdasági egyensúly javításának a termelésben rejlő lehetőségei a szükségesnél — s tegyük hozzá: a lehetségesnél — lassabban bonta­koznak ki. 1980-ban a termelés nem hogy a tervezett 3—3.5 százalékos növekedést, hanem még az 1979. évi színvonalat sem érte eL Az országgyűlés plénuma elé kerülő je­lentés megállapítja, hogy a termelés ösz­szetételében a termékszerkezet változtatá­sában számos területen tapasztalni előre­lépést. Megnyugtató az is. hogy egyre több vállalatnál, gazdálkodó egységnél a meny­nyiségi növekedés helyett a jövedelmező­ség lesz a központi kérdés, a fő cél. A kül­kereskedelmi mérleg kedvező alakulását jelentősen segítette a mezőgazdaság jó kenyérgabona-termése és az élőállat-ér­tékesítés: mindez lehetővé tette a külpiaci konjunktúra kihasználását. Az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzetének alapos elemzése természetesen a holnapi parlamenti ülésszak feladata lesz maid: néhány kérdésre azonban már most érdemes felhívni'a figyelmet. Mint ahogy ezt maguk a képviselők is megtették az országgyűlést megelőzően, a napokban tar­tott állandó bizottsági üléseken. Többen elemezték például a beruházási helyzet és a készletgazdálkodás további javulásának lehetőségeit. A vitákon sok szó esett a lakásépítésről — tavaly orszá­gosan a lakosság csaknem minden tizedik forintiát lakásgondiának megoldására for­dította —. s ezen belül is a magánerős építkezések tervszerűbb, szervezettebb tá­mogatásáról. A képviselők az ország gaz­dasági helyzetébe vetett bizalom jeleként értékelik azt a tényt hogy 1980-ban a la­kossági takarékbetét-állomány további csaknem 10 milliárd forinttal növekedett Mégpedig úgy. hogy jelentős arányeltoló­dás tapasztalható a hosszabb időre lekötött pénzösszegek: irányába. Az országgyűlés tagjai természetesen jó­előre informálódtak a tanácsok 1976—1980. évi középtávú pénzügyi tervének végrehaj­tásáról is. A népképviselet és az államigazgatási helyi szervei az elmúlt öt évben összesen több mint 435 milliárd forinttal gazdálkodtak. A tanácsok saját bevételeikből több mint 7 milliárd forinttal növelték költségvetési kiadásaikat, s ezeket az összegeket elsősor­ban épületek:, utak. hidak felújításéra, va­lamint a terven felül létrehozott gyermek­intézmények működtetésére fordították. A tanácsok fejlesztési alapja a vállala­toktól és más szervektől kapott pénzössze­gekkel öt év alatt több mint 18 milliárd forinttal egészült ki. Az együttműködés a társadalompoilitkai szempontból leg­fontosabb fejlesztések megvalósítását szol­gálta. így ezeket az összegeket a tanácsok főleg lakások, közművek, óvodák, bölcső­dék építésére, valamint a szakmunkáskép­ző intézetek fejlesztésére használták feL A tanácsok saját fejlesztési alapjaikból öt év alatt, mintegy 20 milliárd forintot adtak át különféle gazdálkodó szerveknek. Ebből az összegből úi közműberuházások valósultak meg. korszerűsödött a tömegközlekedés, bővült a kereskedelmi hálózat, fejlődött a sütőipar, nőtt az építőipar teljesítőképessé­ge. A tanácsi fejlesztések eredménvei közis­mertek: Magyarországon az elmúlt öt év­ben a tervezettnél is több. összesen 453 ezer úi lakás épült. A 100 lakásra jutó családok száma a fővárosban 122-re. or­szágos átlagban pedig 108-ra mérséklődött, a komfortos lakások aránya 51-ről 66 szá­zalékra nőtt Közműberuházásdkra a ta­nácsok csaknem 19 milliárd forintot köl­töttek. a víztermelő kapacitás több mint 800 ezer köbméterrel nőtt. és 7 ezer 300 kilométer hosszúságú ivóvízvezeték épült ki az országban. így lehetővé vált. hogv a tavalyi év végén már a lakosság 75 százaléka közműves ivóvízellátásban része­süljön. A parlamenti ülésszak az eredmények elismerése mellett nyilván a tanácsi gaz­dálkodás hiányosságaival is őszintén szem­benéz maid. ígv például azzaL hogy a ter­vezettnél kevesebb kórházi ágy. bölcsődei és diákotthoni hely létesült. Természete­sen egy ötéves tervet nem lehet mereven értelmezni, az elképzeléseknek rugalmasan igazodniuk kell a végrehajtás során utóbb felmerülő tényleges, jogos társadalma igé­nyekhez. Mégpedig ha valamelyik terüle­ten az eredetileg tervezettnél nagyobb anyagi befektetésekre van szükség, ez más fejlesztési ágazatokban óhatatlanul is le­maradást jelenthet a tervszámokhoz ké­pest A tapasztalatok szerint azonban a le­maradásokban más tényezők — minit pél­dául a beruházások nem kellően megfon­tolt előkészítése — is szerepet játszottak. A tanácsok gazdálkodásával, fejleszté­si politikájával kapcsolatban a bi­zottsági üléseken több képviselő bí­rálta a túlzott városcentrikussáKot. Már az ötödik ötéves terv megfogalmazásánál is fontos célja volt a területfejlesztési elkép­zeléseknek a kisebb települések alapellá­tásának javítása. Ez azonban nem történt meg kellő mértékben. Bár 1976 és 1980 között a megyék központi költségvetési rá­fordításai a korábbinál lassabb ütemiben növekedtek, a helyi — községi városi — tanácsok pedig valamivel több pénzhez ju­tottak. az arányeltolódás mértéke még messze nem kielégítő. Ennek következmé­nye példáuL hogv a községek népesség­megtartó kédessége alig javult. A megye­székhelyi városok aránytalanul túlzott fej­lesztése következményeképp a kisebb te­lepülések szinte elnéptelenedtek, a lakos­ság városokba áramlott. Nem fejlődött kellően a város környéki községek, vala­mint az agglomerációs övezetbe tartozó központok és a környező települések kö­zötti együttműködés sem. Talán ennyi ízelítő is elég annak érzé­keltetésére. hogy lesz miről vitatkozni, vé­leményt mondani az országgyűlés nyári ülésszakán. Igaz. a téma. a napirend ez­úttal a múlt: a korábbi költségvetések, fej­lesztési célok végrehajtása. De a vita ta­nulságai már maid a jövőnek szólnak, irá­nyokat mutatva, hogy merre, hogyan lép­jünk tovább. D. A. és rétegpolitikai bizottsága, Lóczi Imrének, a városi, já­rási NEB elnökhelyettesé­nek részvételével. Szabó Gá­borné, a bizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Balog István, a JA­TE gazdasági főigazgatója, a szegedi NEB tagja tájékoz­tatót tartott az általa veze­tett vizsgálatról, amely a gyermeknevelést szolgáló társadalmi juttatások haté­konyságát vette nagyító alá. A Hazafias Népfront megyei bizottságának közreműkö­désével indított vizsgálat célja az volt, hogy megálla­pítsák. a gyermeknevelést szolgáló pénzbeni és termé­szetbeni juttatások hogyan biztosítják a gyermekneve­lés feltételeit, a terhek ará­nyosabb viselését. Keresték a választ arra. hogy a köz­ponti állami és helyi szer­vek. a munkahelyek juttatá­sai a segítségadás különbö­ző iotuiü) ho&yaa et'véaye* ták azokat a különböző ha­tásokat is, amelyek akadá­lyozzák a jó szándék érvé­nyesülését. és fölmérték az újabb szükségleteket, azok teljesítésének lehetőségeit is. A beszámoló kitért arra is, miként biztosítottak a me­gyében a gyermekellátási cikkek gyártásának, forgal­mazásának feltételei. A tapasztaltak alapján a NEB kidolgozta javaslatait, és továbbította az illetékes intézményeknek. Azóta már a kedvező válaszok is meg­érkeztek. A nő- és réteg­politikai bizottság tagjai szintén elmondták vélemé­nyüket, észrevételeiket, eze­ket szintén megkapják az érintett vállalatok, hivata­lok. Az ülés végén Ábrahám lllésné. a Hazafias Népfront megyei politikai munkatársa egyéb időszerű feladatokról tájékoztatta a bizottság tag­jait. Tatarozása tapasztalatcsere A lakóházak felújítására, megóvására bevezetett leg­jobb építési technológiák megismertetésére országos tapasztalatcserét rendezett az építőipari szövetkezetek és az ingatlankezelő vállala­tok képviselői számára ked­den Tatabányán az Építő­ipari Tudományos Egyesü­let. Mint a megbeszélésen elhangzott, az építőipari szövetkezetek a korábbinál nagyobb részt vállalnak a nemzeti vagyon fontos ágát képviselő lakóépületek fenn­tartásából. s a tervidőszak végéig a jelenlegi 30 szá­zalékról 60 százalékra növe­lik az ilyen munkára szánt kapacitásukat Már most sem kevés az olyan szövetkezet, ahol a tálcá­sok felújítását egyenrangú­nak tartják az újak építésé­vel. A Pécsi Építőipari Szö­vetkezet például magára vállalta a belvárosi épületek teljes felújítását, az ezer dolgozót foglalkoztató sze­gedi szövetkezet kapacitásá­nak nagyobb részét ugyan­csak a lakóházak munkaigé­nyes felújítása, korszerűsíté­se köti le. Különösen példamutató módszerek alakultak ki a lakóházak megóvására Ta­tabányán, s elsősorban ezek­kel ismerkedtek meg az országos tapasztalatcsere résztvevői. Ebben a város­ban az ingatlankezelő öt év­re előre meghatározza a felújításra kerülő épületek sorrendjét, s megbízására évről évre nagy számú la­kást újít fel a szövetkezet. A hatodik ötéves tervidő­szakban csaknem 2500 lakás felújítására, illetve korszerű­sítésére kötött szerződést a tatabányai szövetkezet az ingatlankezelő vállalattal. Ebből 360 lakást kívül-belül teljesen felújítanak. 2000-nél több otthonban pedig az úgynevezett tervszerű meg­előző karbantartásra kerül sor. A szövetkezet az ingat­lankezelő vállalat és más intézmény anyagi támogatá­sával termelékeny géplánco­kat. korszerű berendezése­ket vásárolt. Különféle ér­dekeltségi módszerek — cél­prémium. jutalmazások, pót­lékok — bevezetésével ösz­tönzi a lakóházak megóvá­sán dolgozókat a határidők rövidítésére, a jó minőségű munkára. Üdülőparadicsom a Mecsekben Befejezéshez közeledik a pécsiek üdülőparadicsoma, az orfűi kirándulóközpont építése. A fejlesztési célról és a munkák állásáról ked­den a helyszínen tájékozó­dott a Mecsekvidéki Idegen­forgalmi Bizottság. A bemu­tató során elmondták: Bara­nya székhelyétől tizennyolc kilométerre levő üdülőkör­zet kialakítása a hatvanas évek ejején jelentős társa­dalmi összefogással kezdő­dött. A patakokkal átszelt völgyekben öt mesterséges tavat mélyítettek, s adtak át a horgászoknak, a vízi­sportok kedvelőinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom