Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

8 WLDM Vasárnap 1981. júnins 14. i9 Rejtélyes eset F

eleségem mondogatta, hogv látott a kirakatban egv kalapot. pont olyat szeretne mar régen a lila ruha iához, kereste hetek óta most végre meglátta. Az a kalap ilven meg olyan, nem is drága, meg kell venni, mert ha most nem. holnapra már eltűnik a boltból. talán évekig sem lesz megint olvan. Néha közbeszóltam. hogy hát akikor vedd meg. hát akikor mire vársz. Csak nehezen esett le a tantusz, hogy hónap vége van. ilyenkor legfeljebb az én zsebembem. lehet talán annyit összekotorna, axnenvnyibe egv kalap kerül. Én. a ió féri. mindig segítettem az efféle pénzügyi műveleteknél. Délután elindultunk, velünk jött kislányunk is. Lelkesedésről azért nem beszélhettem. Már sokszor mentünk bevásárolni együtt de mindig hamar eluntam. Nejem soha. ö izgalomtól csillogó szemekkel, mint. aki doppingoló szert vett be. indult a számára kalandos útra. Most is boltról boltra vándoroltunk, és miközben én egvne hervadtabbnak éreztem magam feleségem annál inkább erőre kapott, minden boltban hosszabb időt töltött, ka pakol tatta a pultra a raktárkészletet, mindent megnézett, megtapogatott megszagolt időnként halkan felsikoltott és rohant a róbafülkébe. ahonnét türelmet őrlő idők után került elő. fejét ingatva. 6zá.iát biggyesztve: nem ez a szám. nem ez a szín. ez hosszú, ez rövid, ez szűk. az bő. ennek az alia jó. de a dereka nem. a válla, az uiia. a hajtása, a berakása, a kivágása az esése, a vonala ... lassan szédelegni kezdtem, mint az ötödik konyak után. üres fejjel bámultam a tarka, egyhangú, zsong) tó. álmosító, kavargóan összemosódó képet, a páros egvemruhás eladónők a levegőben úsztak, a hangok összeolvadtak egynemű duruzsolássá. most rögtön elalszom, kellemes zsibbadás, milyen jó semmi nem érdekek csak hagyjanak aludni, — Arra riadtam fel. hogy leányom rángatja a kabátomat, indulunk: másik boltba, itt nincs semmi. . Hang mellkül botorkáltam velük, a hűvös levegőn kissé magamhoz tértem, még motyogtam is valamit hogv egv bizonyos kalapról volt szó egv bizonyos üzletben. Feleségem nem is figyelt rám. kislányommal csevegett színekről, méretekről, kalapokról, szoknyákról. A következő boltban minden kezdődött elölrőL Leroskadtam egv székbe, és ellenállhatatlanul sodródjam az álomba. Jól emlékszem. megfogadtam, mint már olv sokszor, én legközelebb kimaradok ebből a játékból, ez nem nekem való. ebbe fogok beleőszülni. inkább adok pénzt paripát fegyvert, de én bevásárolni többé nem jövök el. Ez volt az utolsó. Lányom költögetett, rángatta a karomat. Felriadtam. — Mi történt? — Anvu nem jött ki a próbafülkéből. beneztem. de nem volt bent. — Micsoda szamárság ez? — mérgelődtem.- mert sajnáltam felébredni. olyan ió. pihentető alvásom esett — Biztosan másfelé figyeltél, és most másutt keresgél. — De. apu. én biztosan láttam volna, ha kijön. — Nézzünk hát be! — Félrehúztam az agvonfogdosott barna függönyt bent. vaskos combú nő éppen a szoknyájából Jépett ki, zavar nélkül pillantott rám. foglalt mondta kissé nyafogva, és nvugodtan vetkőzött tovább. Végigsétáltunk a ..hajók" között, lányom benézett minden fülkébe — nem találtuk. Utána a vécébe. Ott sincs. Még egvszer körülnéztünk, eladókat, kérdeztünk, nem. nem látták. Bekopogtam az üzletvezető irodájába. előadtam, amit leányomtól hallottam. Mit tanácsol? — Furcsán nézett rám. udvariasan mosolygott — Ilven esetem még nem volt. nem tudom, mit tehetnék — tárta szét kezeit. — Igaza van. helyébe én sem mondhatnék semmi értelmeset. A kijáratnál álldogáltunk még egv darabig pedig éreztem, nem jön. Kislányom sírdogált, egyre hajtogatta. anvia nem jött ká a fülkéből. Visszamentünk még egyszer. A fülke most üres volt a függönv elhúzva, a lámpa leoltva. Beléptem. körültapogattam a falakat, szemben a tükör homályosan mu-' tatta alakomat Csodálkozva figyeltem a feiem mellett kirajzolódó foltot, egvre élesedett — ez hihetetlen — feleségem arca mosolygott rám. halkan hallottam is a hangját: — Hogv tetszik az úi kalapom? — Valóban lila kalap volt a fején, tudtam, hogv csakis az a bizonvos kalap lehet. Legyűrve megdöbbenésemet, az elképesztő helvzet folytán kóválygó fejjel megszólítottam: — Nem jönnél ki inkább? Öszszevissza keresünk a lánnval már legalább egv áráia! Miféle rossz vicc ez? — Csak menjetek haza. én még próbálok egv kicsit. — A tükör elhomályosodott, hiába meresztettem a szemem, csak saját kikerekedett szemű, tátott szájú arcmásomat láttam. — Na! Szólj már valamit! — De csak a bolt zsongását szűrték füleim, zavarodottan szédelegve. Kótyagosan hátráltam ki a fülkéből. Kislányomat, kézen fogva, kiléptünk az esti utcára, ahol buszok dübörögtek, autók száguldoztak, emberek siettek, színes fényreklámok tarkították a lámpáik és a kirakatok ragyogását. Leányom hazáig hallgatott, de tudtam, inkább nem mer kérdezni. Otthon csak annvit mondtam anyu most egv ideig nem jön haza nem. nem. nincs semmi baja. nyugtattam gyorsan, riadt szemeit látva, beszéltem vele. ott van a fülkében. a tükörben, még sok próbálnivalóia van. A nap második csodájának véltem hogv szó nélkül elfogadta ezt a magyarázatot. A következő hetekben sokszor említette álmodozva, milyen jó anyunak zavartalanul próbálhat egy áruházban, sorra vehet, mindent. válogathat kedvére. Miiven gyarló is az ember! Még egyetlen leánya lelkét sem ismeri. Megegyeztünk, hogv. mindenkinek azt mondjuk. anvu hosszabb időre külföldi rokonaihoz utazott Minden héten benéztem az áruházba . Lestem a fülkét, és mikor szabaddá vált. besurrantam, szólongattam. Hamarosan előtűnt, mosolygott, láthatólag kitűnően érezte magát minden alkalommal más ruha. cipő. kalap volt rajta. Visszatérő kérdéseimre, hogy nem vágvik-e már haza. mindig azt válaszolta, még marad egv kicsit. Szórakozottan, kalapiát igazgatva kérdezte, iól vagyunk-e aztán képe belemosódott a tükörbe. Lányom ügyesen vezette kis háztartásunkat, egészen jól megvoltunk kettesben. Ám úgv karácsony táján többször is rajtakaptam. hogv könnyes a szeme, gyakran elrévedezett, kedvelt barátnőit sem kereste fel. Magam is tenni akartam már valamit. A rendőrségen nem ielenthetem. hogv feleségem eltűnt egv áruházi tükörben, bizonyosan elmegyógyintézetbe csuknának. Ha meg hozzátenném, hogv beszélgetni is szoktam vele egv próbafülkében. hát megnézhetném magam. Még talán gyilkossággal is gyanúsítanának! Fogadtak magánnyomozót? Ugyan mit tehetne? Kinevetve, és még ez lenne tán a legenyhébb. Menjek iósnőhöz? Badarság. Végre is csak én tudok mindent. Lassan egyre inkább méregbe gurultam az ostoba tehetetlenség felemésztette józan gondolkodásom maradékát is. Aranyvasárnapon elsiettem az áruházba. Hatalmas tömeg hullámzott. tolongott, válogatott keresgélt cipekedett. Óriási hangzavar kínozta a dobhártyámat. Nehezen, nyomakodva törtem utat a fülkéhez. Hosszú sor állt előttem. Kírtos t.oporgás után végre egv PillanatTa megüresedett fürgén beugrottam, azonnal szólongattam. Néhány másodperc múlva eddig nem látott, úi ruhában? nagv szélű kalap alól mosolygott rám, — Gyere haza. karácsony lesz. lányod sokat sír. — Megyek nemsokára, még van egv kis dolgom. — Most rögtön iössz! — üvöltöttem eszemet vesztve —. és a kis ülőkét felkapva, belevágtam a tükörbe. Csilingelő csörömpöléssel hullott szilánkokra. Feleségem ott állt velem szemben, még mindig mosolygott csak a szemöldökét vonta fel kissé csodálkozóan. Előttem lépett ki. az öszszecsődült csoportnak odavetette, fériem nagvon ügyetlen, könyökévé! betörte a tükröt. Örömmel vállaltam az ügyetlen szerepét, készséggel fizettem a kárt — Az utcán hazafelé indultam de feleségem mintha csak tegnap váltunk volna el. megemlítette, hogv a szemközti boltban divatos kardigánok kaphatók ... BÁNKI MIHÁLY KÖ PÁL: SZENT MARGIT Pályamódosulás L

evelet írt egv szülő. Elpanaszolta. hogy gyermekének — aki az egyik középiskola negyedig osztályos tanulója — szinte az utolsó pillanatban kellett az elképzelt pályáján módosítani. Ugyanis, csupán a „Magyar felsőoktatási intézmények felvételi tájékoztató 1981" című könyv megjelenésekor, úgy január táján derült ki, hogy az a szakpárosítás az egyetemen, amelyre már évek óta készül, az elkövetkező tanévben már nem indul. Nem tudom — írja még a szülő —, hogy az én különben nagyon szorgalmas gyermekem ezek után hogyan állja meg a helyét a felvételi „küzdelemben" azokkal szemben. akik már évek óta rendszeresen. sőt nagvon sokan korrepetitorral készülnek a felvételi vizsgára. Sajnos, a szakpárosításban szinte minden évben adódik egy-egy meglepetés. Az utolsó pillanatban kiderül, ez vagy az a szak nem indul, vagv a szakpárok összetétele módosul. S ezen különben azért is el lehet gondolkodni, mert a gimnázium második osztályába az 1980/81. tanévtől heti 1 órában „Pályaorientáció" címmel új tantervet vezettek be. melynek elsődleges célja a pályaválasztási lehetőségek ismertetése, a tanulóknak a képességiek. hajlamaik, érdeklő1 dési körük szerinti pályára irányítása stb. Tehát már a második osztály végén általában kialakul a tanulókban, hogy milyen pályakörben kívánnak elhelyezkedni s ennek alapján melyik tantárgyból kell felvételi vizsgát tenniük stb. S ez így nagyon jó és értelmes dolog. Mit használ azonban minden tájékoztatás és igyekezet, ha a negyedik osztályban, épp a pályaválasztás idején ltell a tanulónak rádöbbennie, hogy arra a szakra, illetve szakpárra, amire készült, nem lehet az új tanévben jelentkezni. Pár évvel ezelőtt például földrajzangol szakpárosítással indult tanári szak a JATE-n. A fakultatív rendszerben dolgozó kísérleti osztályokban ennek megfelelően — mivel nagy érdeklődés mutatkozott iránta —. megszervezték a földrajz— angol tantárgycsoportot. Am, mire a tanulók elérték a negyedik osztályban a félévet, kiderült, hogy a szakpárosítás megszűnik. Tavaly még volt Szegeden is földrajz—történelem szak. orosz és angol tolmács- és fordítói szak. Most egyik sem indul. Ugyanez a helyzet a főiskolán a földrajz —biológia szakkal. Tudjuk jól, változásokra, változtatásokra szükség van. ezt magával hozza az élet. Ebben a formában azonban, hogy a tanuló szinte csak a végleges döntés előtti hetekben szerez róla tudomást — nem mondható szerencsésnek. Az utolsó pillanatban „pályátmódosítani" nem is olyan egyszerű. Hiába van esetleg egy másik egvetemen a jelentkezésre lehetőség, nagyon sok fiatalt a lakóhelyhez is köti a pályaválasztása, s nem utolsósorban ilyen esetben még az anyagi kérdések is közrejátszanak. Épp azért egv-egy ilyen gyors változás néha a tanulók sikertelen életbe indulásához is vezethet. Nem ok nélkül tesszük fe! tehát a kérdést: va.ion előrelátóbb tervezéssel nem lehetne-e azt megoldani, hogv a felsőoktatási intézmények esetében legalább két évvel az érettségi előtt már tájékozottak legyenek a fiatalok, hogy miiven lehetőségek közül választhatnak? Annál is inkább, mert ha nem ezt tesszük, nemcsak a fiataloknak ártunk, hanem az újonnan bevezetett tar. tárgy csoport os rendszerű fakultatív oktatás is kárát vallja a máról-holnapra bekövetkező változásoknak. K. GY. Válás magyar módra Az ügyvéd fogadószoba iában ketten ülnek. Jobbra egy bordó kosztümös nő sikkesein átvetett lábakkal. Gvöngvházlakkos körmei idegesen dobolnak a bőrfotel karfáién. Időnként lopva az asztal másik oldalán feszes tartásba merevedett férfira pillant. aki fémkeretes szemüvege mögül kitartóan néz egv pontra. — Miiven mulya — állapítja meg. — Unalmas fickó lehet — könweti el magában, és túrelmetlenül hangosan sóhajt. — Szintén Patvárv ügyvédet vária? — szólal meg váratlanul a férfi. _ igen — válaszol meglepetten az asszony, s közben ezt gondolja: egész kellemes a hangja. Nvilik az aitó. Kontyos lány dugja ki fejét: — Az ügwéd úr ebédel. Uiból egyedül maradnak. — Én megvárom — mondta a férfi, s kinyitja a cigarettatárcáját. — Bocsánat, dohányzik? — nyújtja az asszony felé. — Nem. köszönöm — háiritia el finom kézmozdulattal, maid átcseréli lábait szándékosan úgv. hogy a formás ívek előnyös helyzetet kapianak. A férfi úiból kérdez: -L- Ha nem sértem meg szintén válik? — Igen. de én adtam be a válókeresetet ... — Én is felperes vagyok... — Ne mondja! — Elárulná az okot? — Az ok: szenvedély. De találja kl — s félszegen mosolyog az asszonyra. — Alkoholista ... Kártyás? — A világért se! — Szabad a vásár. — Félek, hogy megbotránkozik. — Mondja nvugodtan, sorstársak vagvunk. nem? — biztatja előrehajolva a nő. — Hát. jó. Tízéves koromban kezdődött, Apámtól névnapomra kaptam egv bélyegalbumot, s attól kezdve egvre lázasabban hódoltam szenvedélyemnek. Ma már több mint háromszázezer forint értékű a gvűjteménvem. — Nem mondom! Ez már egv jó nvugatj kocsi ara — szalad ki a nő száján. — Viszont örültrég lenne eladni, legalább húszéves munka az amelyről az ezernvi kis apró rézmetszet mesél. Miket gvüit? Ritkaságokat vagv inkább a konstruktív filatéliának a híve? — Igv ért hozzá? — csodálkozik envhülten a férfi. — A papám szintén filatelista volt — hazudia az asszon v. — Akkor bizonyosan megért. Azért válok a feleségemtől, mert gyűlöli a bélvegeket. S egv napon rútul megcsalt. — És maga rajtakapta őket? — villanvozódott fel az asszony. — Épp a legjobbkor érkeztem! A férfi akkor alkudozott: 80 ezer forintot kínált készpénzben! — Oiiási! — Ez magának sok? Mondtam, hogv ötször ennvit ér! Lett volna szíve e'adni. Azonnal aitót nyitottam a bélveakupecnek. nejem viszont jelenetet, rendezett, s kiprovokálta belőlem a döntést Az albumot választottam. — Pedig boldog lehetett volna a felesége hogv ilven otthonülő szenvedélve van — dőlt hátra sóhajtva az asszonv. — Az én házasságomat szintén a hobbi ölte meg. A fériem horgász, öt éve. Mérgezést, kaptam a pecazsargontól. öt éven át... A bíró előtt a békítőn azzal védekezett hogv miért nem tartottam vele. — És a bíró mit mondott ez válóok? — érdeklődött élénken a férfi. — Természetesen. Az elhanyagolás mindig elhidegüléshez vezet. nemde? Most lesz a második tárgyalásunk. — Takács Árpád? Megjött az ügwéd úr — szól ki a férfinak a titkárnő és résnyire nyitva hagvia az ajtót — Menjen csak — mondia az asszonv az elsőség iogát mindenáron átadni akaró férfinak — Rendben van. de akkor megvárom. amíg maga is végez. Ugve. meghívhatom a presszóba egv feketére? — Ugyan, hogv gondolia? Holnap lesz az utolsó tárgyalásom. De ha akaria utána találkozhatunk ... HORVÁTH ANITA t