Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Vinkler László grafikái NYILAS 10 Vasárnap, 1981. május 31. mutatógép érzékelteti az egye­dülálló produktumokat. Az in­tegrációk a technika minden vál­tozatát képviselik, olajfestmény, relief, transzparens, az alapanya­gok valamennyi fajtájában, a fá­tól a fémig, a szintetikus plasz­tikáig. Vasarely új anyagokat ajánl az építészeknek, a színes cemen­tet, a homokkőt, a kerámiát, a mozaikot, az üveget, a szinteti­kus anyagokat. Felvonultatja a jövő építkezési formáit, a szem­nek tetsző, örömet okozó, har­monikus környezet kialakításá­nak eszközeit. A modern építé­szet anyagaihoz illő új ornamen­tika kialakítása is foglalkoztatja, eszménye a sokszínű város. Az esztétikus emberi környe­zet. az utcák, az épületek, a kül­ső. belső terek, a városképek modern forma- és színvilágának kulcsát az építészet és a díszítő­művészet egységében találta meg Vasarely. Ennek bizonyítására Európától az Egyesült Államokig számos monumentális mű alko­tására fogadott el megbízást. A többi között a caracasi egyetemi város részére fekete, sárga ke­rámia elemekből 100 négyzetmé­ter felületű, mindkét oldalán szemlélhető, szabad téren elhe­lyezett, három monumentális mű­vet készített. Mexikóban temp­lomfalfelúle.t kiképzését vállalta, 20 méter magas és 33 méter szé­les felületen 9 egységből 134 kü­lönleges forma- és színhatású ab­lakdekorációt készített Jeruzsá­lemben az Izrael Múzeum kert­jének építészeti díszét alkotta meg, Grenoble-ban az olimpiai korcsolyapálya, Párizsban a Lu­xemburg ' rádió-televízió székhá­za nagyszabású fémhomlokzatát tervezte meg. Az ő alkotása emeli a brüsszeli Hilton-szálló külsejét. A Néniét Szövetségi Köztársaságban számos egyetem, középület Svájcban szabad té­ren elhelyezett jelszobrok, köz­épúletdíszek, Franciaországban középületeken, egyetemeken, vas­úti pályaudvaron, a Renault Mü­vekben elhelyezett alkotásai te­szik esztétikusabbá a környezetet. Mindezeket nagyméretű fotókon ismerhetik meg a látogatók. Pécsett, a szülőházában alapí­tott múzeumban egyre több mű­vét fedezhetik fel az érdeklődők. A gyűjtemény egy részét időn­ként vándorkiállításon mutatjak be az ország különböző városai­ban. Győrben a Kisfaludy Szín­ház homlokzatán látható külön­leges alkotása, a fővárosban a Déli pályaudvar előterében áll mértani kompozíciókból készült térplasztikája. Vasarely minden alkalmat megragad, hogy művé­szete minél közelebb kerüljön a tömegekhez. KRDOSI MARIA A Vasarely-alapítvány épülete A boldogság színes városa KÜZDELEM Az ENSZ 27. kongresszusa al­kalmával, 1972-ben, Stockholm­ban, az első Környezetvédelmi Világkonferencián született meg a határozat, hogy minden évben június ötödike környezetvédelmi világnap legyen. A környezetvédelem nemzet­közi hadszinterén igényes prog­rammal, céltudatos ars poeticá­val képviseli a művészetet Victor Vasarely, a világhírű, magyar származású. Franciaországban élő művész. „Harcolni a vizuális ár­talmak ellen, megszépíteni a mesterséges környezetet, megva­lósítani a boldogság színes váro­sát" Ezeket a gondolatokat je­leníti, testesíti meg a Marseille közelében, Aix-En-Provence-ban felépített alapítványában, vala­mint a körölben levő Gorúes­ban, ahol művészetének meg élte­sét szolgáló módszertani múzeu­mot alapított. Vasarely húsz évig készült; ar­ra, hogy megfelelő környezetben mutassa meg a világnak alkotá­sait. Századunk egyik legérdeke­sebb művészeti, építészeti alko­tását álmodta meg és építtette fel. s Fondation Vasarely néven ismeri a világ. Korunk egyik legjelentősebb művésze az építé­szeti integráció mestere is, prog­ramja évtizedek óta követeli, hogy a művészetet mindenki szá­mára elérhetővé kell tenni, be­illeszteni az emberi környezetbe! E cél érdekében egyetemes for­manyelv kialakítására törekedett, inkább vizuális, mint értelmi művészetre. Az emberibb kör­nyezet megteremtéséért az építé­szethez, a közterekhez, a város­klekhez kapcsolódó monumen­tális műveket alkotott. Művé­szetének célja az elemi esztétikai , érzék fejlesztése, a természet for­máit, színvilágát beépíteni az ember életébe. Nem csodákat, hanem megvalósításra alkalmas alkotásokat sürget, és aggódik, hogy mához szóló művészetét ne csak évtizedek múlva hasznosít­sák. Azért hozta létre saját költ­ségén módszertani múzeumát és alapítványát, hogy az úrban isták­nak. építészeknek, dekoratőrök­nek természetes nagyságban mu­tathassa be monumentális művé­szi alkotásait. Különös építményként tartják számon a Fondation Vasarelyt, az alkotó planétáját a mai mo­dern művészetben. Ö tervezte és irányította fantáziájának megva­lósítását. Az épületkomplexumot hatszög formában emeltette, 12 méter magas falai üvegkupolá­ban végződnek, ahol megsokszo­rozódik a külső fény. A tizenhat, egymás mellé helyezett épület­blokk homlokzata eloxált alumí­niumból készült, ezüst alapon fe­ketekör-, fekete alapon ezüst­kor-díszítéssel. A felülről sugár­zó. fenyfúrdöt>en úszó, egymasba nyíló belső teremsora a kinetiz­mus legcsodálatosabb katedráli­sát alkotja. A belső tér óriási, 5 méter széles, 8 méter magas, geometrikus elemekből tervezett művek borítják a falakat. Jelleg­zetességük, hogy a nézőpont vál­toztatásával együtt változnak, ily módon teremtette meg az al­kotó az örökmozgás illúzióját. Negyvenkét monumentális mű, 800 tanulmány, mintegy 30 forma­ós 30 színvarációban tárul a lá­togató elé a Vasarely-bolygón. Belső és külső integrációk, mű­tájképek. városközpontok a be­mutatótermekben, az előadóter­mekben pedig audiovizuális prog­ramok, szemináriumok, elektro­mos kepernyő, valamint 22 be­Idegen szavakkal (Szergej Jeszenyin sírjánál) Agyonszeretett földedbe gyöke­rezve állok pompa nélküli, ele­gancia nélküli sírod előtt, s fél­hangosan, mint a bolondok, mon­dogatom felejthetetlen soraid: „Mezítlábas nagy csatangolásra nem hívnak már nyírfaligetek" mert „jéggé hűltél, míg mást öleltél; tested most néma és hi­deg, lelkedből hűs eső szemer­kél". Ha nem is lelkedből, de a szeptemberi Moszkva szakadozott felhőiből bizony hűvös eső sze­merkél. Mit bánom én! A Vaganyi temető mesebeli óriássá nőtt fái, nagy mancsú lombjaj mintha fittyet hányná­nak az ősznek: tartogatják leve­leiket. Talán, hogy ne ázzanak alattuk a sírodhoz zarándoklók tömegei, ha Neked már el is ázott az egész életed? Ez hát a hely, ahol világcsa­vargó útjaidnak vége szakadt; egy feketemárvány sírkő, minden más szöveg helyett rajta csak a neved, körben fiatalos nyírfák, egyetlen eltévedt orgonabokor, és melletted, melletted nyugszik az édesanya. Bátortalanul teszem föléd a cserepes aszparáguszt — mert mezei virágot itt nem árulnak a temetői virágboltban —. s köz­ben félek a körbenállók szeme­villámaitól, akik talán Konsz­tantyinovóból, a tengeren túlról, a Riviéráról vagy éppen a Kau­kázusból hoztak mezei virágot Neked. „Oroszhon tovább sír. nevet, s hogy voltam egyszer, elfelejti" — látod nem vált be ez a jósla­tod! Mert rossz kedvű gépkocsi­vezetőnk is, akinek láthatóan nem volt kedvére ma a moszk­vai kocsikázás; azonnal földerült, amikor idevezető úticéiunkat megmondtuk neki. „Az más!" — mondta, és már nyomta is a gáz­pedált. Szergej Jeszenyin, az más. Ha leányzó lennék — bíz' is­ten — még ma is szerelmes len­nék aranyszőke ústöködbe, amely könyvespolcomról huncutkodik felém egy réges-régi fotográfiá­ról. Fűzfapoéta koromban Tőled, csakis Tőled kölcsönzött sorokkal udvaroltam körbe az Évákat, Má­riákat, Zsuzsannákat és Zsófiá­kat. Ha sikereim, ha kudarcaim voltak, tudom már; a Tiéid is voltak. Azt is tudom, hogy mindezt megbocsátod. mert utolsó száll > dai szobádban megbocsát o! tál sorsodnak a huszadik századnak. És nem tehettek mást New­Yorktól Moszkváig a világváro­sok szalonjaiban kurizáló parfú­mös hölgyek sem, a fenkölt iro­dalmi társaságok irigykedő pópái sem. Látod, milyen hamar ránk zu­hant ez az esős szeptemberi este? Már csak a madarak sírnak Itt az örök álmok kertjében. Verseid sírják, mintha nem is idegen szavakkal, hanem egy közös nyelven, a költészet nyelvén: „Mint koszos gy apjától juhot: megnyírom most a kék eget." Megnyírom, hogy sárga vitorlás­ként szállhasson av emberi kép­zetet. ahivá kedve ta ' ip r> ,m ki 'ánko-ik. PLTKAI TIVADAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom