Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

8 Csütörtök, 1981. május 21: Harmadszoi is életet adott.. Paula, Beznoszka Lászlóné két kisgyermek édesanyja. Kisfia hatodik osztályos, kislánya egyéves. Imádja őket, szereti az életet, mégse töprengett egy pillanatig sem, amikor mint forgalmi szolgálattevőt, a békéscsabai vonatot fogadva, válaszút elé állította a sors. így esett meg, hogy harmadszor is életet adott. A mozdony már befutott a szegedi állomásra. A vágánytól 4—5 méterre gyermekét magához ölelő fiatalasszony állt. A fékező vasmonstrum mintegy két méterre volt tőlük, amikor az anya a sínek közé vetette magát. Rajta már nem lehetett segíteni, de a gyerek még kétségbeesve sírt a közeledő szerelvény előtt. Másodpercek töredéke alatt történt: Paula odarohant, elkapta a kicsi kapucniját, úgy húzta az apró testet és saját magét a nyikorgó-sikító kerekek elől. Az egyik végül Paula vállgödrénél állt meg. Akkor • kirántotta a gyereket a motor alól, fölkapta és átvágva magát a bámészkodó tömegen, az irodába vitte. Amíg a mentő Beznoszka Lászlónénak tegmegérkezett, kibontotta a kl- nap, szerdán Szegeden Szacsi pelenkáját, és megitatta bó Sándor, a megyei tanács tejjel a gyereket. A kétéves elnöke nyújtotta át önfelálkislányt agyrázkódással szál- dozó magatartása elismerélították a klinikára. 0 élet- séül a Minisztertanács Életben maradt... mentő emlékérmét. A vadorzó Színes, szinkronizált csehszlovák ifjúsági film. Irta: Jozef Pol és Vaclav Gajer. Fényképezte: Rudolf Millc. Zene: Lubos Sluka. Rendezte: Vaclav Gajer. Főbb szereplők: Tomas Holy, Gustav Valaoh, Jana Brejchová. Műhelykérdés: mi kell egy Ifjúsági filmhez? Először i« egy gyermekfőhős lehetőleg 10 és 14 év között, mondjuk kisfiú, nagyocska hajjal, fitos orral és vékonyka hanggal. Azután: szülők, akik aggódnak. A kaland színhelye: például egy nagy és vad erdő, ahol állatok és rosszindulatú emberek járnak. Továbbá: felnőtt segítőtársak, szép tájképek, úgy egy óra múltán pedig a nagy kaland, mondjuk a rossz szándékú ember, jelen esetben a vadorzó leleplezése, természetesen az ifjú íőhős csfnytevése Jóvoltából. Végül — némi dorgálást követően — az aggódó szülők visszakapják csemetéjüket, a táj változatlanul szép és festői marad, a filmet néző gyerekek pedig erkölcseikben megtisztulva, a nevelési feladatok megfelelő passzusaiból részesülve, elégedetten mehetnek haza. ugyebár. Hát nagyjából Ilyen egyszerű ez. Legalábbis A vadorzó című film láttán. A sablonokról annyit írtak már, mégis elkerülhetetlen a tanulság. S félreértés ne essék, nem gyerekeknek, filmkészítőknek: sok panelből még lakótelepen sem sül ki sok jó, hót még egy műalkotás esztétikai terepén, Vaclav Gajer filmjében minden lehetséges kellék jelen van, a teljes közép-európai flórával ós faunával együtt, csodaszép felvételeken. Ami hiányzik. az a legfontosabb: a szín, az ötlet, az eredetiség. Mert bármilyen aranyos és kedves különben egy kisfiúfőszereplő (Tomas Holy), ha filmbéli alakja sem hideg, sem meleg, erdész nagypapája (Gustav Valach) pedig legalábbis vitatható módon nagypapa a szó valódi értelmében. Arról nem ls beszélve. hogy az égvilágon semmi különös nem történik: érdemi izgalomnak, a gyerekeknek oly kedves, pajkos ötletek sorának nyomát nem tapasztalhatjuk. Pedig ifjúsági film készítésekor nem ért tudni: a gyerekek igen jó kritikusok. Észreveszik, hogy például a főhős Vasek sem ió kisfiú, sem rosszcsont, sem „jó fej", sem pedig Izgalmas, figyelemre méltó figura. A felnőttek nemkülönben. S ifjúsági filmek nézői a mondást, miszerint a langyosat az úristen is kiköpi a szájéból, ugyan talán még nem lsmsrik, ám azért e tétel még gyönyörű, színes képek láttán is igaz. Domonkos László Tudományos ülésszak Szerdán megkezdődött Keszthelyen a Magyar Gasztroenterológiai Társaság 23. kongresszusa. A négynapos tudományos ülésszakon a hazai szakembereken kívül számos európai ország orvoskutatója is részt vesz. Az emésztőszervi betegségek felismerésével, gyógyításával foglalkozó tudományág képviselői az első napon a vastag- és végbél daganatos betegségének okaival, előfordulásával, korszerű diagnosztikájával és terápiájával foglalkoztak. TIT-tcsnácskozás 1982 júniusában tartja VIII. országos küldöttgyűlését a. TIT — határozta el szerdai ülésén a társulat elnöksége, amely a tudományos ismeretterjesztés nagy jelentőségű eseményének előkészületeivel kapcsolatos feladatokat vitatta meg. Első lépésként az ügyvezető elnökség hat munkabizottságot hívott életre. Kurucz Imre, a TIT főtitkára hangsúlyozta: kedvező helyzetben készülhet a társulat legfőbb fórumára.. Az elnökségi ülésen Kornldesz Mihály, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője a tudomány- és művelődéspolitika aktuális kérdéseiről tartott tájékoztatást. Végül Adám György, a TIT elnöke megemlékezett a hazai ismeretterjesztés kezdetének évfordulójára: 140 éve, 1841 májusában a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándoregyesületének ülésén alakult meg a mai TIT jogelődje, a Természettudományi Társulat. (MTI) étküziiciDOlc Hyelyör érti úgyis, egyre megy — ban prompt nem létezik, fiktenne pontot Etuska e pilla- tív személy (ámbátor a vele natos nyelvészeti polémia történtek igen-igen tipikuEtuska. a hivatalsegéd, suk- végére, ha engedném, de sak, jellemzőek, tehát valósüköl. Nem egetrázó tragé- mo8t juszt sem. Miért ússza ságos is lehetne) — emiatt dia, suk-sükölnek elegen szé- meK sZárazon, kifejtem hót támadt a vihar, melynek les e hazában Etuska munka- a fölszólító és kijelentő mód végeredményeképpen az írónő helyi státusától lényeges főn- különbségeit, gyorstalpaló távozott a laptól, s visszatebb is csak róluk nem be- tanfolyam híján árengedmé- adta Pulitzer-díját, az ameszélünk. Ha észre is vesszük, nyesen. Szúrósan néz, für- rikai sajtó Oscarját. Több nem észrevételezzük. Mert kész, vizsgál. Bal lábbal kel- napilapunk jeles publicistája teszem azt, ha valamely ér- hettem. rosszat álmodhattam, szúrta ki. tűzte' tollhegyre tekezleten fölkérdezi a szó- súiyOS pillantása lesajnál, az ügyet, érzékeny pontján vivő, „értsük, elvtársak?", kisvártatva pedig, jobb a bé- kritizálva a valóság művészi akkor ez utóbbi szó olyan i^esséj? talán, költői hasonlat- visszatükrözésének szahadsóbűvös nyomatékot kölcsönöz tal rukkol ki a maga módján, gát-lehetőségeit számításon a mondatnak, hogy nem illik _ Mondja úgy, ahoRy kívül hagyó burzsoá sajtófirtatni a nyelvtani bakit, akarja, nekem ez magos. Ne- etika álszent képmutatását, szeme sem rebben a jelen- héz mint bivaiynak a tan- H„.m .-.„z lévőknek. Etuska viszont más „A _ váflia szét a ttiardiuszi " af UJSÍiBl™nö, v<f z eset. ö csak takarítónő vele ^mótTT legott * totorráz Z'TéZS hogy íímmy a szabad élcelődni. Pláne, hogy Ilyen vagy csak hasonló szó- kép« Stte fol se igen veszi. kép akkor se jutna eszem- elindítója volt. S jónevű haFörtelmesen kora reggel, be> ha szivaccsá rágnék há- zai publicisztóink is jobbaúgy nyolc tájékén, ráhárul rom. ceruzát Mert a nyelv- ezen füstölögtek (meia kávéfőzés kötelező szertar- tan megtanulható. a stüus ^LlIl^akiSUt^ha tasa. Az akut álmatlanság- azonban soha. Már a régi az hasonlít a valóságra, ha ban szenvedőknek ilyenkor rómatak megmondták: nem nincs ellenére a valóságnak Etuska takaros porceláncsé- aZ iskolának, az életnek ta- — mi több, a valóságot egyeszékbe önti, cukrot is tesz nulunk " nesen még torzítani is szahozzá, kettőt. Mondom Etus- " TlrSébSTS kának, nekem egy kockával jMWiy hasznain! lehet általa. Tenbőven elegendő, komótosan gerentúli kolléganőkkel legyint, sebaj, öntsünk majd Pontosan nem emlékszem, azonban más is történt. másikat — így ő. Öntünk, hol olvastam a hazai sajtó- Olyan tortúrának vetették igazítom helyre, Etuska drá- ban az amerikai újságírónő ^k T^ött ^'teSn ga, ön-tünk. ha lehetne, kálváriájáról egy bizonyos ismeretlen. Ha emlékezetem Mért, fortyan föl, rosszul Jimmyről publikált riport- nem csal, múltját kezdték el szóltam? Persze, ágaskodik sorozata után. A kábítószerre firtatni, s eközben egyetemi bennem' a nyelvőr, öntsünk fogott néger kisfiúról szóló S^WőSSX az fölszólító*, maga pedig cikkel a kellemetlenségek meg miutan azokban nem kijelent, közöl valamit, s ak- egész lavináját zúdították a találtak mindent rendjén, kor helyesebb úgy: öntünk, szerzőre, miután bebizonyo- .Ezért kellett lemondania álÖ jaj. öntsünk vagy öntünk, sodott, ez a kisfiú a valóság- a J^IUM^**^ Mocsár Gábor Ifp® |p| Tíz óv egy kiskutya életéből Ismerkedés a kerttel IC — Gyanús vagy te nekem, Pajti, nagyon 'v- sunyi képet vágsz! Erre Pajti lehunyja a fél szemét, ég ettől nagyon sunyi, szinte sunyiság az egész kutya. Gazdi odalép a kosárhoz, s láss csodát: a kiskutya rávicsorog imádott gazdájára. Halkan, de határozottan morog. Gazdi közelebb hajolva, valamit észrevesz. „Hát ez meg mi? No, Pajti, takarodj kifelé a kosárból!" Kezdi már megérteni a szavakat, a hangsúlyokat, megértette most is, miről van szó: ez nem tréfadolog, ki kell mászni a kosárból. Szeme sarkából a felháborodás szikráit villogtatva, lustán, álmossagot színlelve kivánszorgott a kosárból. A másik s 'obába nyíló ajtóban megállt, visszanézett: Gazdi a kezében lóbálja a szétrágott, nyúlósra marcangolt szájkosarat, illetve azt a kiismerhetetlen valamit, ami belőle megmaradt. Pajti bosszúja teljes és hibátlan: örökre megszabadult ettől az ördöngösen gonosz ellenféltől. Egyúttal azonban elénk mered a kérdés: ha nincs szájkosár, hogyan megyünk ki a kertbe? Márpedig szájkosár nincs. „És nem is lesz, ón többé nem kínozom ilyesmivel ezt a szegény kiskutyát, még örökre megharagudna rám." Viszont a kertbe is kl kellene menni, méghozzá éppenséggel Pajtival együtt. De hogyan? A roppant bonyolult probléma roppant egyszerűen oldódott meg, akár a mesében. A házban lakó egyik szomszéddal a lépcsőházban találkozott Gazdi, épp Pajtival tért vissza az utcáról, a bokrok közül. — Hát ti? — kérdezte a szomszéd. — Érik a barack, miért nem mentetek ki a kertbe, Szatymazra? Arról volt szó, hogy kimentek Szatymazra. Pajtival együtt. Pajti felfigyelt a saját nevére, s ettől kezdve — abbahagyva füle tövének vakargatását, amit jobb hátsó lábával hajtott végre, nagyon ügyesen —, hol Gazdira, hol a szomszédra pillantva, figyelemmel kísérte a társalgást. Különösen a sok sz hang kötötte le a figyelmét, s ezt már most jegyezzük fel, mert ennek még következményei lesznek a jövőben. Gazdi nagy keservesen elpanaszolta a szomszédnak, hogy szájkosár nincs, tehát busz sincs, amivel kl lehetne vinni Pajtit a kertbe, Szatymazra. — Micsoda élhetetlen ember vagy! — csattant fel a szomszéd. — Miért nem szóltál nekem ? Jól tudod, hogy arrafelé nekem is van kertem, ráadásul kocsim is van, és ml ls ki szoktunk menni a kertbe. Szívesen kiviszlek benneteket Szatymazra. — Szatymazra? — Szatymazra. Pajti ide-oda kapja a tekintetét: miről beszélhetnek ezek? — És mikor indulnánk Szatymazra? — Szatymazra? Akár holnap. — És hány órakor indulnánk Szatymazra? — Szerintem kilenc órakor indulhatunk Szatymazra. — Remek. Szatymazra. Kilenckor. És ti meddig maradtok kint a kertben? — Három napig. — Remek. Akkor mi is kint maradhatunk három napig Szatymazon. — Persze. Visszafelé arra kanyarodunk, hazahozunk benneteket Szatymazról. Hogy ez nekem hamarabb nem jutott eszembe!" — kapott a homlokára Gazdi. Otthon menten megkezdődött a lázas készülődés a háromnapos kirándulásra. Az a rengeteg élelem, amit Mami elcsomagolt, és az a rengeteg jó tanács, utasítás, amit Gazdi fejébe beletömködött! Elég lett volna egy Északi-sarki utazásra is az a sok Jó tanács. De hát Mamit ismerni kell: borzasztóan szeret tanácsokat adni. Pajti életében először ült gépkocsiban, s ehhez képest viselkedett Haladás közben nem tudott betelni a látvánnval A kényelem miatt Gazdival ketten ültek hátul, s így módjában állt, hogy hol a jobb, hol a bal oldali ablakhoz nyomja az orrát, így szemlélje a kinti világot. Ami a legmeglepőbb volt: a fák viselkedése. Ez idáig Pajti úgy tudta, hogy egyhelyben állnak, kényelmesen körül lehet őket szamuklálrú. meg lehetett öntözni a tövüket, otthagyva a névjegyet, az üzenetet a később idelátogató kutyatársaknak: „Itt járt Pajti", de ezek a fák. túl az ablakon nem egy helyben állnak, hanem — ki lótott mér ilyet — futnak ... futnak . . visszafelé futnak. Miféle fák ezek? Szaladó fák? Pajti éles, dühös kaffogással meg is dorgálta őket ezért az érthetetlen tettükért. Hovááó?... hovááá? ... Buták?... De nemcsak a fák érdekelték. Minden. Például az, ami elől volt látható. Jöttek szembefelé a gépkocsik, sutty... sutty ... sutty ... — elhúztak Pajtiók mellett. Pajti meg csak mondta nekik a magáét: kaff ... kaff.., kaff... És úgy döntött, közelebbről is megnézi ezeket a suttyogó micsodákat, és mivel Gazdi ölében egy nagy szatyor hevert, tele elemózsiával (Mami persze legalább egy hétrevalót belecsomagolt), a terep igen alkalmasnak bizonyult a merész vállalkozásra: Pajti a csomagon keresztül az első ülésre ugrott, meglehetősen bizonytalan volt ez az ugrás: ha meg nem kapaszkodik a kormánykerékben, bizony esés lett volna a vége. De sikerült megkapaszkodni. Pajti nem esett le, s miközben a korménykerékbe kapaszkodott, belesüppedt a szomszéd bácsi ölébe, de valahogy úgy történt a megkapaszkodás, hogy a gépkocsi dudája élesen felharsant: a szembejövők csikorogva fékeztek, amikor meglátták, hogy egy kiskutya ül a kormánykeréknél és dudál. — Hallod-e — mondta a szomszéd, a kocsit lelassítva —, a kutyád át akarja venni tőlem a kormánykereket. Tud ez a kutya egyáltalán gépkocsit vezetni? Van jogosítványa? A kérdésre teljesen fölösleges a válasz. Ha csak az nem válasz, hogy Gazdi megmarkolta Pajtit kiemelte a kormánykerék mögtil (micsoda dolog az, kutya a kormány mögötti!), s erőteljesen visszaültette eredeti helyére, megakadályozva ezzel azt, hogy Pajti árokba vezesse a gépkocsit. Ezután már viszonylagos nyugalommal telt az utazós. Robogott az autó, tündérszárnyakon repült az idő, hiszen annyi, de annyi a látnivaló. Pajti alig győzte ide-oda kapkodni a fejét. Nádasok, halastavak, és a fák ... ahogy bolond mód szaladnak hátrafelé. Egy iramodás, étdöccennünk a vasúti síneken, egy-két éles kanyar és ... — No, Pajti megérkeztüpk. CEőliitatiukJ - * Lám a metódus, mely mifeiénk sem ritka, mint a fehér holló. Mert mondhatnók: és akkor ml van, az írás igazsága a fontos, nem pedig a szerző kiléte. Igenám. De kényes igazságokkal szembesülve megesik, hogy az érintett fél természetes reflexe, a védekezés, nem mindig fér meg a fair play keretein belül, nem mindig tárgyszerű. A megkritizáltak szívós konoksággal tudnak nyomozni a kritizáló magánélete után. S midőn gzeplőfoltokát találnak (mert aki keres, talál, ad absurdum pedig ki lehetne szeplőtelen), lecsapnak rá: ahá, 6 irta, az a kis nímand, sehonnai zugfirkász, kiről se szeri ,se száma a rosszízű pletykáknak; söpörjön csak a saját portáján, van mit eltakarítania. S ettől a pillanattól nem esik többé szó a casus belliről, a kritika tárgyáról, annál is inkább a kritizáló személyiségéről, mígnem a gyanú címkéje helyet cserél, s az eszme vészkijáratainál támadó állást vesz föl a megtámadott, vádlóvá izmosodik a vádlott. Mondom, a védekezés természetes és méltányos ösztönének ez a hátulról mellbe, méltánytalan kiskapu-ideológiája az, mely speciel engem lehangol erősen. Az amerikai újságírónő históriájából is, hiszen kálváriájának erről a stációjáról némiképpen magunkra ismertem. w Aiikodényi Irtván