Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-28 / 98. szám
Kedd, 19S1. ápríTís 28. Csoirád m Megtartotta alakuló közgyűlését tegnap, hétfőn a Mozgáskorlátozottak Csongrád megyei Egyesülete. Az MSZMP rókusi szervezetének székházában a megye 118 mozgássérültje jelent meg, köztük 61-en szegediek. Ott volt dr. Végh Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Kelemenné Szakonyi Júlia, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Együttműködési Bizottsága képviselője, valamint a megyei és városi tanács, a Vöröskereszt képviselői. •Dr. Rózsa József megyei főorvos méltatta a Rokkantak Nemzetkőzi Évének jelentőségét, célját, az intézményekre, szervezetekre háruló feladatokat. Dohány Lászlóné dr., a megyei tanács vb szociálpolitikai csoportjának vezetője ismertette a megyei egyesület alapszabályát, amelyet a közgyűlés résztvevői elfogadtak. A megyei egyesület önálló jogi személyként működik. Jellemzője: az anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, az öntevékenység, az egyéni aktivitás és felelősség. Célja: a megyében élő mozgássérültek érdekvédelme, összefogása, a társadalmi és kulturális életbe való bekapcsolódásuk elősegítése oly módon, hogy igyekszik összefogni az egyéni erőfeszítéseket, és felhasználja a társadalmi környezet támogatását. Az egyesület feladatául tűzte ki egyebek köRádiófigyelő Moldova meg a törvény zött a megyében élő mozgássérültek életének vizsgálatát, azt, hogy figyelemmel kíséri a társadalmi beilleszkedésüket szolgáló állami és társadalmi tevékenységet, hozzájárul működésükhöz, munkaképességeik fejlesztéséhez, segíti munkába állásukat Az alapszabály- részletesen szól a tagok jogairól, kötelességeiről, az egyesület képviselő és ügyintéző szerveiről. feladataikról is. A közgyűlésen megválasztották a kilenctagú vezetőséget. Elnöke dr. Mihajlovics Lehel egyetemi adjunktus, helyettese Varga Ottóné, a Taurus Gumigyár gazdasági igazgatóhelyettese, titkára Papp Szilveszter, a megyei tanács vb szociálpolitikai csoportjának munkatársa. Az ellenőrző bizottság elnökévé dr. Balogh János közgazdászt szavazták. A résztvevők megállapították a tagdíj mértékét, megválasztották a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége közgyűlésének küldötteit, végül , hozzászólások következtek. Ch. A. Noiizoüsági megbeszélés a lexlilművekbea Ülést tartott tegnap, hétfőn a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpolitikai bizottsága a Szegedi Textilművek klubjában. Szabó Gáborné, a bizottság elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd Takács Imréné, a textilművek pártbizottságának titkára, a megyei képviselőcsoport vezetője a textilművekben dolgozó nők munkakörülményeiről, valamint a kéviselőcsoport tevékenységéről tájékoztatta a bizottság tagjait. Lerch Józsefné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mozgalmi és rétegpolitikai osztályának csoportvezetője a népfront VII. kongresszusának állásfoglalásáról, az ebből adódó rétegpolitikai feladatokról tartott előadást. A rokkantak nemzetközi évével kapcsolatos teendőkről Ábrahám 11lésné, a népfront megyei politikai munkatársa tájékoztatta a résztvevőket. OsztályUlések az Akadémián A főid- és bányászati, illetve a' kémiai tudományok osztályának együttes ülésével folytatódott hétfőn az Akadémia székházában az MTA jövő heti közgyűléséhez kapT csolódó osztályülések sora. A háromnapos ülés megnyitó előadása ásványi kincseink bányászatát és hasznosítását elemezte, majd a hozzázólók a kémiai kutatásoknak az egyes nyersanyagok feldolgozásában betöltött szerepét, a szénhidrogén termelési veszteségét befolyásoló földtani és műszaki tényezők, eljárások jelentőségét taglalták. Képernyő Miért nézzük? Például a Bilit/ Wllder-sorozat filmjeit? Azért kérdezem, mert bizonyos tekintetben a tévéműsoroknak egy tipikus ..fajtájához" tartoznak e jobbá: a Hollywoodban gyártott filmek. Azokhoz, amelyeket folyton szidunk, amelyekben rendre csalódunk, s amelyeket mégsem mulasztunk el, nézzük valahányszor. Többnyire a sorozatok tartanak bennünket efféle rabságban, különösen, ha az egyes részek nem önálló cselekményünk. Ám a rendezői életműsorozat esetében ugyebár nem a folytatólagos történetek vonzásáról van szó. Wilder filmjeihez odaültetheti a néMoldova György — jelenség. Mielőtt e már-már közhellyé laposodott minősítés valójában aemmitmondó, hatásvadásznak nevezhető fogásával élősködő zsurnalisitává válnék, sietek hozzátenni: Moldova György szerintem elsősorban történeti szempontból számít jelenségnek. Mondhatni úgy is: sajátos változási görbét leíró alkotónak, akiben az egyedi fölöttébb Jellegzetesen példáz egy folyamatot KI ne emlékezne a hatvanas évek Moldovájára? A Gázlámpák alatt pompás elbeszéléseit, a Tetovált kereszt, a Rongy és arany nagyszerű riportjait a Tisztelet Komlónak döbbenetes szociográfiáját író Moldovára? Az elbocsátott légió, a Afolom a pokolban, A változások őrei és több más regény alkotójára? Bátor volt, okos és felelősségteljes. Az akkori (a mainál jóval erőteljesebb) magyar prózában a „nagy öregek" (Déry Tibor, Németh László, Veres Péter stb. mellett is azok közé tartozott, akikre nem lehetett nem figyelni, akikői a folytatást akár a hetvenesnyolcvanas évek magyar prózájának új nagy hullámát várni és remélni lehetett Fenti meditációt, lévén frója nem irodalomtörténész, lehet kétkedéssel, ellenérzéssel fogadni. A kételyeket csak erősítheti, hogy Moldova György népszerűsége éppen a következő évtizedben, továbbá napjainkban, a nyolcvanas évek kezdetén látszott és látszik elérni csúcspontját S bár tudjuk, a népszerűség önmagában még egyáltalán nem teljes biztonsággal számít értékmérőnek, tény: Moldova azóta is ír például szociográfiát (legutóbb a már-már kultikus rajongással fogadott A szent tehenet), de műveit egyre teljesebb mértékben a humor kezdi uralni. A régi, szinte csak periférikus jelentőségű szatírák (a H. Kovács történetek például) a szellemességnek egy sajátosan Moldóva-ízű étkét tálalták az olvasónak — ugyanazon eszmei célok szellemében, amelyek más munkáit is jellemezték. Moldova azóta egyre inkább szatirizál. s talán igaza is lenne (nehéz nem szatírát írni, mondotta volt egykoron Horatius), ha nem érezhetnénk valamiféle fellazulást a korábbi alkotások fetudvalevően fegyver, de tudjuk, csak akkor igazi, ha pengéje kétélű, s máé fegyvernemekkel közösen hajtja végre harci feladatait. A rádióban most szombaton hallott hangjáték, az Es enyém a bosszú az író korábban folyóiratban megjelent, A törvény szolgája című írásából készült. Hallgatása közben „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol" József A.-i sor juthatna eszünkbe a különböző bírósági eljárásokat önkényesen korrigáló törvényszéki aktakukac történetéről. Voltaképpen — nagyon furcsa dolog — ügy tűnik, ugyanazok az elemek dominálnak ebben a Rádlószínhéz-bemutatóként hallott Moldova-müben, mint a korábbiakban: bírálat sok ötlettel, élénk és fordulatos meseszövés, rendkívül ügyes,' „olvasó-csalogató" dialógusok és figurák. A törvény szolgája, aki mindig akkor lép akcióba, bosszút állván a túl enyhén büntetetteken, végső soron tehát a tetthelyen hagyott Justitia-emblémájával az igazságot képviselve. midőn „egy-egy madár kirepült a törvény hálójának túl nagy résén" — a kritikusnak, minden bizonynyal bűnösen szubjektív módon, a tegnapi és a mai Moldova Györgyöt egyszerre idézte. Hiszen Moldova egykor a törvényt úgy tisztelte, hogy látszólag — egyáltalán nem tisztelte. Nekiment mindennek és mindenkinek, már-már ellenségesen, igazából azonban roppant nagy felelősséggel és elkötelezettséggel. Ma nagy szakmai rutinját. élénk, eredeti szellemét, humorát csillogtatvavillogtatva mintha ügy csapott volna fel „törvénytisztelőnek". mint akinél a partizánakciók kényelmes pulpitus mögötti konforizmussá alakultak. A törvény szolgái sokféleképpen lehetünk, a hallott példa voltaképpen egy teljesebb, igényesebb tör vénytiszteletet képviselt, noha önbírdskodva, tehát törvénytelenül. A törvény hivatott bírál, az írók nem lehetnek ugyan törvénytelenek. de önbíráskodniuk kell mégiscsak, méghozzá nem föltétlenül kellemes. Izgalmas és a népszerűséget mindenáron biztosító „szocialista lektűrökkel". Törvény és törvény között talán lehat különbség, de elképzelhető, hogy csak én vagyok konzerKiállítási napló Párhuzamos pályákon szes. kemény, „cikis" mon- vatív. dandóihoz képest A humor Domonkos László L (Kor- és pályatársak. Mindketten 1913-ban születtek. Szántó Piroska Kiskunfélegyházán, az Alföld közepén, Makrisz Agamemnon a görögországi Patraszban. Földrajzilag egymástól távoli pontokon, sorsuk, művészi munkásságuk mégis sok vonatkozásban párhuzamosan fut. Szántó Piroskát 1933-ban kizárják a Képzőművészeti Főiskoláról, mert az „állami és társadalmi rend felforgatására irányuló törekvés" miatt letartóztatták, és bíróság elé állították. Makrisz ekkortájt az athéni Képzőművészeti Akadémia növendéke, és az ellenállási mozgalom aktív harcosa. Szántó Piroska a felszabadulás előtti években a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja, majd 45 után a nyitottab érdeklődésű-tájékozódású Európai Iskola alapítója. a szentendrei Vajda Lajos-örökséget ápoló második generáció kiváló képviselője. A második világháborút követően Makrisz Agamemnon négy esztendőt a modern művészetek fellegvárában, Párizsban töltött, akkumulálva a legprogresszívebb törekvéseket. Az ötvenes évektől Szántá Piroska egy időre a némi visszavonultságot jelentő könyvillusztrálást műveli, míg az 50-ben kész alkotói vértezetben Magyarországon letelepülő Makrisz Agamemnon nemcsak alkotásaival integrálódott a hazai képzőművészet élvonalába, de szervezőként, müvészetpolitikusként is. Mindketten az utóbb 1 két évtizedben teljesítettéit ki senkihez sem hasonlítható, megismételhetetlen művészetüket. Elismerések, dijak jelzik a társadalmi megbecsülést, Szántó Piroska kétszer kapott Munkácsy-dijat, s kiérdemelte az érdemes művész címet; Makrisz kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész. Három évvel ezelőtt életmükidllítása nyomán megkapta a Kossuthdíjat. Mindezen párhuzamosságok ellenére művészetük sajátosan egyéni, a korrespondenciák mellett eredeti ívelésű és meghatározó jellegű a kortárs magyar művészet történetében. Szántó Piroska a hazai folklór- és hagyományinspirációból teremtett egyetem'es életmüvet, Makrisz göröQ talajból, magyar élményeket asszimilálva lett internacionalista művész. Szántó Piroska tárlatát Hódmezővásárhelyen. a Tornyai János Múzeumban, Makrisz Agamemnon kiállítását a szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában láthatják az érdeklődök.)' * Szántó Piroska művészetéről sokan és sokszor írtak az elmúlt évtizedekben, amikor e csodálatos festőasszony pályája kiteljesedett Most Hódmezővásárhelyen mutatja be az elmúlt évtized legjellemzőbb alkotásait Négy ihlető forrás köré csoportosítja pasztellképekben és olajfestményekben realizált mondanivalóját. Játékos szenvedély és csodás kreativitás, • konkrét megfogalmazás és jelképí áhítat, a valóság lábujjheggyel érintése és a szárnyalás veszélyének tudata találkozik Szántó Piroska legszebb művein. Egész sor pasztellrajZot szentelt a növényi lét bur. jánzá szépségének, vegetatív örömének, színekben, formákban jelentkező gazdagságának. Számára egy árvácska, egy mákvirág, egy orchidea, egy liliom, egy mikulásvirág nem pusztán a növény utánozhatatlan organikus formarendlét és bámulatos színharmóniáját jelenti, hanem a természeti lét gazdagságát, színes pompáját, életigenlő örömét, mely a fekete lapokon különös intenzitással jeleníthető meg. Himnuszok ezek, ahol a forma tartalommá válik, amikor a természeti megjelenítés emberi tartalmakat képes hordozni. Metaforikus ez a festészet, ahol eggyé válik a lapot behálózó vonal és a tündöklő színfolt, a természeti élet tettenérése és az emberi tartalmak megragadása. Erről a szintézisről írta egyszer a festő: „Sokan azt hiszik, hogy a technika, a forma a festészetben valami külsődleges, mellékes dolog. Pedig a művészi eljárás elválaszthatatlan a kép tartalmától, minden gondolat más kezelést kíván." Éz az önmagának szabott mérce határozza meg munkásságának többi forrását és kiteljesedését ls. Apokaliptikus látomásait olyan jelképes művekben teljesíti kl, mint A tenger loval, a Haláltánc, a Kotpui lovak, az Apokalipszis, vagy a Triptichon (melynek elhelyezése egyszerűen rendezői figyelmetlenség). Ujabb témacsoport a biblikus üzenetek képi újraér. tékelése, elsősorban folklorisztikus vagy művészettörténeti áttételeken. A Szigligeti, Veronai és Kék Ptetája, a Vashegyi, Szentgyörgvhegyl, vagy varjas feszülete részint az enyészettől menti a művészet halhatatlan szférájába ezeket az eltűnő, gazdag érzelmi és gondolati tartalmakkal bíró, közösségek életét meghatározó motívumokat, részint rátalál ezeknek ma ls érvényes, új mondandóval gazdagodó, egyetemes és humánus tartalmaira. Az emberi szenvedések. a tragikus helvzetmnrMlek kapnak művészi feloldozást a vona<folthatásokat összebékítő drámai sürítményekea A festői technika legősibb megnyilvánulásaihoz nyúl vissza azokon a lapjain, amelyek az ősi barlangrajzokat idézve, egy-két színnel — tónussal és tiszta vonallal általános émberi mondanivalókat fogalmaz meg. (Sziklarajz I—II., Templomablak, Piros mályva, Gyász, Sötétedik stb.) Van egy paraszt-tükör-sorozat Szántó Piroska kiállításán, ahol, mintegy visszapillantva sorsára, szembenéz önmagával, rátalál növényre-vlrágra, a nagynéni vonásaira és az elmosódottságában fájdalmakat ébresztő anyaképre. Tanúi Lajos zőket — mondjuk — filmtörténeti érdeklődésük. Keveseket. Sokkal többeket e filmek kétségtelen szakmai erényei: hatásos dramaturgiai fogások, realitásérzék és -igény az „amerikai élet" apró részleteinek tekintetében, többnyire kitűnő színészvezetés. Még többeket — paradox módon — a filmek szakmai gyengeségei. Biztosak lehetünk benne, hogy a nézőtábor nagy részét a „hollywoodi stílus" jegyei kötik a sorozathoz. Hogy „jó a vége", hogy könnypatakos azonosulásra van mód, hiszen bécsi érzelmességét, operetthangulatokat teremtő képességét magával vitte, s jó érzékkel kamatoztatta Amerikában is az osztrák származású rendező. Odaültet bennünket egyfajta kényelmesség. Hiszen biztosak lehetünk afelől, hogy ezek a filmek nem kavarnak föl a lelkünk mélyéig, nem igénylik a szembesítést önmagunkkal, nem késztetnek fárasztó gondolkodásra. „Ezeken olyan jól el lehet bambulni" — mondta egy ismerősöm, kifejezve az időközönként ránk telepedő testi és szellemi tunyaság (fáradság) állapotát, amelyben egyenesen ilyesfajta, könynyed kikapcsolódásra vágyunk. Ilyenkor keressük ki könyvespolcunkról a bestsellereket vagy az elnyűtt krimiket, készítünk egy italt, s a régi lemez társaságában elmerülünk a „nosztalgiahullámban", vicclapot nézegetünk vagy keresztrejtvényt fejtünk, esetleg beállunk a gyerekek közé. és nevelő célzat nélkül Játszunk, a magunk szórakoztatására, valami kellemes kis társasjátékkal. Azt hiszem, nagyjából a föntiek miatt nézzük Billy Wilder filmjeit. S ez nem baj; mindaddig, amíg mindezek tudatában nézzük, és önmagáért, ezért a minőségért, nem valami helyett, fontosabb, értelmesebb dolgunk mellőzése arán. Szerencsére a müsorszerkesztők mindeddig nem vétettek az íratlan szabály ellen, hogy tudniillik, olyan időpontra tették volna csábos ajánlatukat, amikor a másik műsorban értelmesebben szórakoztató vetélytársa akadt. Ha a Wilder-filmek megmaradnak a lusta hétvégi délutánokra meg éjszakákra, ám jó. De, ha netán nem, akkor, az a gyanúm, nincs két lehetőség. Nem hiszek benne, hogy válaszút elé kerül a kedves néző, ha, mondjuk, irodalmi programot vagy hollywoodi sztárfilmet kínálnak neki — egy időben. Sulyok Erzsébet Munka és műveltség Csongrád megye vasutas munkahelyeiről 10 szocialista brigád jutott be a vasűtigazgatóság megyei szakmai döntőjébe, amelvet szombaton rendeztek, a MAV munkásszállóban. A nyolc témakörben szoros küzdelem alakult ki a versenyzők között. A megyei döntőre a MÁV TBÉF 22. üzemének Kilián György és a kiskundorozsmaiak Petőfi brigádja jutott tovább. «