Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-22 / 93. szám

2 Szerda, 1981. április 22. Elhunyt Árendás György Fájdalommal közöljük, hogy Árendás György elv­társ, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának és több más politikai, társadalmi, gazdasági szervezetnek tag­ja, illetve vezető tisztségvi­selője, termelőszövetkezeti elnök hosszú, súlyos beteg, ség után 56 éves korában el­hunyt Árendás György 1925. áp­rilis 12-én Tápén született tizenkét gyermekes paraszt­családból. Huszonkilenc év­vel ezelőtt 1952 februárjá­ban, a felszabaduláskor jut­tatott földjükkel belépett a szegedi Felszabadulás Ter­melőszövetkezetbe, ahol még abban az esztendőben elnökké választották. Párt­tagságának kelte 1953. Négy év kivételével 1954-től tagja volt az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának, 1962-től 1975-ig pedig a végrehajtó bizottságnak ls. 1975-től 1980-ig az MSZMP Közpon­ti Bizottsága mellett műkö­dő Szövetkezetpolitikai Mun­kaközösség tagjaként is te­vékenykedett; 1972 óta tag­ja volt a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának; a Csongrád megyei pártbi­zottság mellett működő gaz­dasági és szövetkezetpoliti­kai bizottságnak; elnöke a Csongrád megyei Termelő­szövetkezetek Területi Szö­vetsége ellenőrző bizottságá­nak; elnöke a Csongrád me­gyei Városellátó Közös Vál­lalatnak. Mint kommunista vezető kötelességének tar­totta, hogy állandóan ké­pezze magát. Rengeteg elfog­laltsága. nagy felelősséggel járó munkái mellett végezte el a mezőgazdasági techni­kumot, a termelőszövetkeze­ti elnökképzö stúdiumot, és szerzett pártfőiskolai okleve­let Olyan kommunistát vesz­tettünk el Árendás György elvtárssal, akiben az osztály­hűség, a szakmai tudás, a jó vezetői készség kifogásta­lan emberi magatartással párosult Szerénysége, köz­vetlen modora, igazságos döntései, a fiatalok nevelé­sében tanúsított türelme, a téesznyugdíjasok iránti se­gítőkészsége, a * diplomás szakemberek példás alkal­mazása és biztatása révén az egész városban, sőt or­szágszerte ismertté lett a ne­ve. A szövetkezeti tagság ragaszkodását és szeretetét pedig ml sem bizonyítja jobban, hogy újra és újra őt választották elnökké. Fárad­hatatlan munkásságát jól ki­fejezi, hogy már 1960-ban kitüntették a Szocialista Munkáért Érdeméremmel; 1970-ben megkapta a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­érmet. birtokosa a Munka Érdemrend ezüst fokozatá­nak, és kétszer érdemelte kl a Munka Érdemrend arany fokozatát. Temetése április 24-én, pénteken 14 órakor lesz a szegedi Belvárosi temetőben. Az MSZMP Szeged városi bizottsága Húsvéti néprajz Gyanakszom: ha afféle tévériporteri módszerrel az utcai járókelőket sorra kér­deznénk. ugyan mit tudnak a locsolkodás, a hímes, a pi­ros vagy éppen a sonkával járó főtt tojás, esetleg a hús­véti nyuszi vagy bárány szo­kás-jelképének eredetéről, vajmi kevés helyes választ kapnánk. Mostanra mintha minden ünnep túlontúl ön­célúvá lett volna: az evés­ivás, a pihenés, a kiskert­béli munkálkodás vagy ép­pen a hétvégiház építés fog­lalatosságai kiszorították ré­gi ünnepeink ősi. népi kere­teinek belső tartalmát, sőt többnyire — még isiheretét is. Hihetnénk: a húsvét, a ka­rácsonnyal együtt. vallási jellegű ünnep, és kész. Pedig a vallási momentumokon túl olyan értékeket őriznek ünnepi hagyományaink, hogy igazából csak sajnálni lehet, milyen kevesen tudják, hogy például miért is hímes a to­jás, vagy miért locsolkod­nak a férfiak húsvét hétfő­jén. A magyar nép múltjá­nak ismerete nélkül nem lehet teljes mai magyarsá­gunk. E kötelező feladat el­végzésében hivatott elsőren­dű segítőnek a néprajz tu­dománya.. Van a rádiónak egy régi­régi sorozata. Kis magyar néprajz a címe. Kása László szerkeszti. (Az előadások anyaga összegyűjtve tavaly kötetben is megjelent.) Hús­vét másnapján a Petőfi-adón e műsorban a lehető legsti­lusosabban a hímes tojások néprajzi vonatkozásairól. eredetéről tartott előadást Kiss Mária. Hallhattunk a régi, liturgikus elemekről, s arról is, hogy ma már ezek szinte teljesen háttérbe szo­rultak. Viszont egy-egy táj­egység jellegzetes motívum­kiricsének darabjai éppúgy megtalálhatók ezen vagy azon a hímes toláson, mi­ként a régi húsvéti népszo­kások is — némileg átala­kulva, megváltozva — to­vább élnek jónéhány vidé­ken. A Kis magyar néprajz húsvéti előadása hallatán kü­lön öröm volt. hogy több­ször is megemlítette az elő­adó Bálint Sándornak, a ta­valy elhunyt nagy szegedi néprajztudósnak nevét — a szakrális néprajz Európa­hírű alakjától elválasztha­tatlan mindaz, ami népünk hagyományvilágával. életé­vel kapcsolatos. Feltehetően a rádiós nép­rajzi sorozat ma íontosabb, mint látszik. Olyan frappáns, érdekes és — végső érte­lemben — a hazaszeretet ügyét szolgáló adalékokkal járul hozzá nemzeti önisme­retünkhöz. amelyek nélkü­lözhetetlenebbek mint vala­ha. S ha vesszük. hogy mindezt a sajna néprajzi ügyekben túlzottan tájéko­zatlan utcai járókelő rohanó életmódjához maximálisan alkalmazkodva teszi, csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk a sorozatnak. A Kis magyar népralz egy-egy adásának műsoride­je ugyanis — mindössze öt perc. D. L. Szegedi diáksikerek A szegedi Élelmiszeripari Főiskola hallgatói közül a XV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia mű­szaki szekciójában Nagy Fe­renc, a mezőgazdasági és élelmiszeripari szekcióban közös dolgozatával Horváth László, Háklár Judit és Ba­kó Ágnes, a kémia szekció­ban Tóth Mária és Szánté Judit nívódíjat kapott. NDK­beli tanulmányúton vehet részt elismerésül Rodek Má­ria és Szécsi Lászlóné, kü­lön dicséretben részesült Ba­gi László, Pócza Ildikó, Tóth Mária és Vámosi Zol­tán. Sok ezer vendég Idegenforgalmi és utazási irodáink valóságos nagyüze­met bonyolítanak le ezekben a napokban. Az IBUSZ köz­reműködésével ugyanis mint­egy 4 ezer, a COOPTOURIST szervezésében csaknem 1500, és a Budapest TOURIST ven­dégeként 750 külföldi töl­tötte nálunk a húsvéti ünne­peket. Főként Ausztriából, az NSZK-ból, Svájcból, a Szov­jetunióból és Romániából érkeztek vendégek a fővá­rosba és az ország más Ide­genforgalmi központjaiba. A belföldi turizmus sem ma­radt ki a húsvéti program­ból. Egyebek között a COOP­TOURIST több mint 600 ha­zai turistának, a Budapest TOURIST pedig csaknem 200 hazánkfiának szervezett több napos körutazást. Alkotó gyerekek A Hazafias Népfront új­szegedi bizottságai és a No­vember 7. Művelődési Ház második alkalommal rendezi meg az üjszegedi iskolák gyermekrajz-kiállítását és gyermekszínjátszó-találkozó­ját. A gyermekrajz-kiállitást ma, szerdán délután 4 óra­kor Lázár Pál városi szak­felügyelő nyitja meg, a részt vevő intézmények: a Mező Imre, a Móricz Zsigmond, a Rózsa Ferenc és az Odessza II. számú iskola. A felkészí­tő rajztanárok: Harmath Klára, Kovács Gézáné Kele­men Márta, Nagy Zoltánné és Síiták Járiosné. Az üjsze­gedi iskolák tanulóinak rajz­kiállítása május 4-ig tekint­hető meg. A gyermekszínjátszó-talál­kozó szintén ma, szerdán délután fél 5-kor kezdődik. A Gagarin általános iskola Házasodik a legény címmel Arany László nyomán írt mesejátékot ad elő, Szabóné Kátay Kornélia rendezésé­ben. Ezután a Mező Imre Általános Iskola Illyés Gyu­la Tűvétevők című darabját mutatja be, rendezte: dr. Gróf Béláné. Holnap, április 23-án Juhász Pálné rende­zésében a Rózsa Ferenc Ál­talános Iskola színjátszói a Csiribiri komédiákat adják elő, utána pedig a Részeges király szolgája című mese­játékot mutatja be Kiss Er­ncné rendezésében a Petőfi Sándor Általános Iskola Szi­várvány színpada. Harcsabajszú rozmár -rókaszöríi Belmondó Amikor 1974. augusztus 18-án a telexgépek lekopog­ták a szomorú hírt — 53 éves korában, hosszan tartó súlyos betegség után el­hunyt Rábai Miklós koreog­ráfus, Kossuth-díjas érde­mes művész, a Magyar Tánc­művészek Szövetségének el­nöke — a Magyar Állami Népi Együttes tagjai a sze­gedi szabadtéri deszkáin könnyes szemmel táncolták utolsó nagyszabású művét, az ide komponált Táncra, mu­zsikára című összeállítást, melyben tiszaháti és galga­menti táncokat, csángó sze­relmes dalokat, derecskei verbunkost, a tolnai széke­lyek táncait, hegyközi lako­dalmi képeket, jász verbun­kot. tolnai csárdást, széki lépéseket, kunsági betyárda­lokat szintetizált egyetlen gondolat köré a sorrendben nyolcadik szegedi premierre. Mert a Rábai Miklós ve­zette Állami Népi Együttes tevékenysége és a szegedi szabadtéri játékok program­ja húsz esztendő alatt egy­gyé forrott. Nem véletlenül nyilatkozta dr. Orbán László, akkori kulturális miniszter a Táncra, muzsikára szüne­tében a Délmagyarország­nak: „Csak gratulálhatok a társulat valamennyi tagjá­nak, a művészeti vezetőnek, alkotóknak, táncosoknak, ze­nészeknek, kórusnak — és külön is Rábai Miklósnak." Aki akkor, sajnos, már kór­házban fekvő beteg volt, de akivel az együttes vezetői naponta tartották a kapcso­latot, hisz ő ls nagy vára­kozással tekintett a 126 tagú stáb Dóm téri új premierje elé. Az egykori békéscsabai biológia-kémia szakos gim­náziumi tanár hamar meg­találta azt a sors-feladatot és kifejezésmódot, — a magyar néptánc föltérképezését és újrateremtését —, mely megalapozta az általa létre­hozott Állami Népi Együttes Tokiótól Rióig terjedő sike­reinek sorát, s melyben oroszlánrésze volt a szegedi dómsrinpadnak, ahol 1959 óta olyan produkciókat mu­tattak be, mint a Magyar rapszódiát, az Ecseri lako­dalmast, a Kisbojtárt. a Je­les napokat és a Táncra, muzsikára című összeállítást. Hihetetlen, még csak 60 éves lenne, ha élne. S har­mincesztendős az általa létrehozott Magyar Állami Népi Együttes. Rábai 53 éves korában meghalt, de munkássága, iskolateremtő ars poeticája még évtize­dekre meghatározza a ma­gyar néptáncművészet ka­rakterét A Magyar Televízió In memóriám Rábai Miklós címmel az elmúlt héten öt este hét művét mutatta be, majd hétfőn egy riportázs­ban Idézte a kiváló koreog­ráfus és nagyszerű ember munkásságát, arcvonásait. Munkatársai, tanítványai, pályatársai emlékeztek a 60 éve született művészre, aki Bartók és Kodály mellett megteremtette a magyar táncfolklór színpadi adaptá­lásának korszerű modelljét. Ügy. hogy hű maradt a nép mozgáskincséhez, megőrizte a tánc örömét és alkalAias­sá tette gondolatainak kor­szerű közlésére is. Olyan ki­válóságok idézték portréját többek között, mint Bán Róbert filmrendező, Benedek Árpád színházi rendező, Katona György, a Magyar Állami Népi Együttes igaz­gatóhelyettese, Szabó Iván szobrászművész, dr. Üjfa­lussy József zenetörténész, a Magyar Zeneművészeti Fő­iskola rektora és mások. Megtudtuk, hogy Micu bá­csinak szólították, és hogy leveleinek aláírásaként egy harcsabaiszú rozmárt kanya­rított Művészete mégis azok­ban a tánckompozíciókban él tovább, amelyek immár kitörölhetetlen részei a ma­gyar kultúrának, mint pél­dául a Derecskei verbunk, az Este a fonóban, a Kari­kázó, a Békési esték, s min-* denekelőtt és elsősorban az Ecseri lakodalmas. Az emlékező sorozat azt is bizonyította, hogy a nép­táncnak nemcsak helye, de feladata és felelőssége ls van a képernyőn. Éppen most folyik polémia a Rö­pülj páva kapcsán a nép­művészethez való kötődé­seinkről. Rábai Miklós örök­ségében is voksol hagyomá­nyaink őrzése és ápolása mellett. Vuk, a rókakölyök — avagy hogy hívják a kis ró­kát?: apróka — nemcsak a képernyő előtt ülő gyereke­ket babonázta meg, de úgy tűnik, nem hagyta hidegen a reklám szaKembereit sem. Már a második résszel egy­ídőben hirdették a Centrum áruházak, hogy a BUDA­PRINT piacra dobta az ara­nyos kis róka alakjával ékített gyermek ágynemü-garni túrá­ját. amelyet 179 forintért a szegedi Centrumban is meg­vásárolhat minden ravasz anyuka meg apuka. Persze nem véletlen, hogy Vak csatát nyert. Fekete Ist­ván népszerű regénye úgy idézi az állatok világát, hogy közben rólunk, embe­rekről mesél. tanulságos tőrténeteket. Így aztán cso­da-e, ha magunkra isme­rünk alakjaiban?! Dargai Attila, oly sok nagyszerű magvar rajzfilm tervező­rendezője most is nagysze­rű érzékkel talált rá Feke­te István állatregényére, a rajzfilm nyújtotta lehetősé­gekre, a figurák karakterére. És a címszereplő kiváló szinkronhangja, Pogány Ju­dit szeretetreméltóvá vará­zsolta a ravasz csínytevőt. A négyszer húsz perces rajz­film-sorozathoz mintegy százezer rajzot készítettek a Pannónia Filmstúdióban. Nem kizárólag azért, hogy rókapártiak legyünk, hanem azért, hogy a rajzfilmen megelevenedő izgalmas tör­ténetben magunkra ismer­hessünk. egy más nézőpont­ból is megfigyelhessük kör­nyezetünket. Nem tartanám véletlen­nek, ha Vuknak, „az állat­világ Belmondójának" alak­jával nemsokára trikókon, kifestő könyvekben, strand­sapkákon, iskolatáskákon... találkoznánk. T. L. Néptánc­és játékverseny Hangos kulturális ese­mény színhelye volt az el­múlt héten az Úttörő Szö­vetség makói székháza. A Csongrád megye járásaiban korábban lezajlott néptánc­és játékversenyen részt yett csoportok legjobbjai talál­koztak most. A megyei be­mutatón nem kevesebb, mint 12 helység 21 műsor­száma szerepelt. A csoportok száma és a bemutatók akár önmaguk helyett is beszél­hetnének, amelyek jelzik, hogy megyénk valamennyi helységében — iskoláiban, kultúrközpontiaiban és -há­zakban. egyéb kulturális szakkörökben — igen ko­moly munkát végeznek. A makói bemutatón szin­te az egész crszág tánc- és iátékhagyornányaiból kap­tunk — magas fokon — 'zelítőt. amely műveket, ne­ves szakemberek írtak. Ezek mellett a szabad mozgást, saját variálású táncokat is ott láthattuk, csakúgy, mint a feledésből visszamentett gyermekjátékok. mondókák, kurjantások, stb. sorát. A járási versenyek erős nyerteseket küldtek a makói „szorítóba". Elsősorban az előadások hitelessége emel­te a színvonalat. A megle­pően szép, tiszta énekhang, a megfelelően képzett moz­gáskultúra biztosíték arra, hogy ezek az együttesek sok fiatalt nevelnek nemzeti kincseink ápolására és azok megbecsülésére. Egyúttal vi­szont „föladták a leckét" a zsűrinek is, mivel ennyi be­mutatott műből csak egyet javasolhatott az országos bemutatóra. Erre a megtisz­telő útra egyhangúlag Üllés Fonó Táncegyüttesét java­solta a zsűri, amely együttes mellé a makóiakat is aján­lotta. A • két együttesen kí­vül a szemlén bemutatóval szerepelt a csongrádi Alföld Táncegyüttes, a szeged-ásott, halmi iskola, a szegvári mű­velődési otthon táncosai, a Sze?ed-Tar1án III. iskola, a vásárhelyi Pe*<Mi művelődési kö-mont. Makó-Pitvaros. Mindszent. Szeged Révai icko'a. va'amint a Szeged Északi városrész általános iskola gyermek-tánccsoport­ja. akik közül kerültek kl a7 ezüst és bronz okleveles nyertesek. If j. Lele József Jancsó-emlékünnepség az orvosegyetemen A Szegedi Orvostudományi Egyelem világhírű Kos­suth-díjas professzorának, Jancsó Miklós akadémikusnak emlékére 15 évvel ezelőtt, halálakor alapított emlékérmet és díszdiplomát a SZOTE tanácsa. Azóta minden évben koszorút helyeznek el emléktáblájánál, a Gyógyszertani In­tézet folyosóján, és a kitüntetett emlékelöadást tart. Tegnap, kedden délután dr. Csernay László egyetemi tanár, a SZOTE tudományos bizottságának elnöke idézte a kiváló tudós és nagyszerű oktató alakját, majd elhelyezte az egyetem tanácsa, oktatógárdája és a tanítványok nevé­ben az emlékezés koszorúját. A Jancsó Miklós-emlékünnepségre a SZOTE oktatási épü'etének tantermében került sor. Az idei kitüntetett, dr. Obál Ferenc egyetemi tanár, a SZOTE Élettani Intézetének igazgatója Homeosztatikus magatartási és vegetatív funk­ciók szabályozása címmel tartotta meg előadását, majd átvette a Jancsó Miklós-emlékérmet dr. Petri Gábor aka­démikustól, a SZOTE rektorától. Jancsó Miklós halálának 15. évfordulója alkalmából a tanítványok megkoszorúzták az orvosprofesszor Belvárosi temetőben levő sírját. Képünkön: emlékezők Jancsó Mik­lós bronz domborművénél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom