Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

4 Szomtiat, 1981. március 14. 100 postaláda Megálló van, busz nincs társszerzőnk az olvasó Hiába minden védekezés, mentegetőzés, most aztán megkaptuk. Csákyné Gera Ágnes (Északi városrész 136. ép.) jogos méltatlankodásában figyelmeztetett, hogy nem foglalkozunk érdemben panaszával, hiszen ő irt nekünk levelet, mi pedig nem közöltük. Ez így igaz. most már csak az a kérdés, mennyiben fogadja el múltkori számunkban irt sorainkat. miszerint az időlegesen kisebb terjedelművé vált Postaláda hasábjaira a korábban megszokottnál lényegesen :evesebb levél fér. Mindenesetre készséggel közöljük leveét, merthogy most ő is következik. Szeretnénk elkerülni a további méltatlankodó sorokat. így Ismételten kérjük olvasóinkat. lássák be, egyszerre mindent nem tudunk közölni, de a levelek — mint eddig Is — nem maradnak s isszhangtalanul. Hová vigyük a gyermeket? 9z a lényege a mór fentebb említett levélírónk, Liákyni Gera Ágnes panaszának, aki méltatlankodva fogadja azt az intézkedést, hogy az Északi városrészben lakó szülőknek kisgyermekeikkel e hónap elejétől a J íissuth Lajos sugárút és a 7 gykörút sarkán levő rendelőbe kell járniuk. Méltatlankodójának nem elsősor. !>an az az oka, hogy az em. luett egészségügyi intézmény távol esik tőlük, hanom az, hogy lakóhelyükön nomrég nyílt meg egy új v ermekorvosi rendelő, .íely csupán egy ugrásra vn fölük — s ugyanezt erősíti meg Orsy Lászlóné (Csongrádi sugárút 67/A) háromgyermekes édesanya ís —. oda viszont a távolabbi Rókus városrész betegeit Irányították. A két levélíró panaszát tartalmi egy ezésükön túl nem közölÖrömmel vették tudomásul a dorozsmai kiskertek tulajdonosai, hogy a Várkonyi-dűlőnél megállót létesítettek, s úgy gondolták, hogy a Volán dicséretes kezdeményezése és utasokkal szembeni gesztusa az ő kényelmüket szolgálják. Ezt azonban megkérdőjelezi Bodonl Károly (Marx tér 1—3.), aki kilencedmagával várt március 8-án az említett megállóban, mégpedig, mint írja, 17 óra 20-tól 19 óra 20-ig, amely idő alatt levélírónk szerint négy autóbusz is elment a megálló előtt. A hosszas várakozás után — és a szorgos kisker.ti munkától elfáradva — nem túl lelkesen úgy döntöttek, hogy gyalog mennek be Dorozsmára, ahonnan a helyi járattal jönnek haza Szegedre. Így is lett. A kiskertben dq^ozók, köztük nők is, éppen a nőnapon bosszúsan értek haza. s nevükben fogott tollat levélírónk, aki „példás eljárást" követel, mondván, megengedhetetlen, hogy azt a jó intézkedést, amely a Várkonyi-dűlőnél új megállót adott az utasoknak, figyelmen kívül lehessen hagyni. A panaszban nem kételkedünk, legfeljebb azt tartjuk kétségesnek, hogy a levél sugallata szerint szándékos hanyagság, netán kaján rosszindulat eredményezhette az egyébként teljesen megérthető bosszúságot. Legyünk jóhiszeműek, s tételezzük fel, hogy éppen, mert új megállóról van szó, egy rossz beidegződés okozta, vétlen figyelmetlenségről, netán tájékozatlanságból eredő mulasztásról van szó. Na, de ha nem mindenki ítéli meg ekkora jóhiszeműséggel?... Szóval ezt azért helyre kell tennil jük szó szerint, annál la In. kább nem, mert végső megfogalmazásukban könnyen a rókuslak érdekeit és önérzetét aértő „nyilatkozatok" lennének, holott a szándékuk bizonyára nem a másik városrész ellen, hanem a sajátjuk mellett szól. Ha a mindennapi logikával végiggondoljuk, egyetérthetünk a levélíróknak azzal a megállapításával, hogy valóban bosszantó lehet a nár száz méterre levő rendelő mellől egy sokkal távolabbiba vinni a beteg és nyűgös gyereket. Ezen túl azonban végérvényes hitelt érdemlő megállapítást, s még kevésbé intézkedést sem jogunk, sem módunk nincs tenni, ebben csak az illetékesek dönthetnek — és válaszolhatnak a környék lakóinak kimondott és ki nem mondott kérdéseire. Valaki felelős A szerkesztői szokástól eltérően a levél címét nem ml adtuk, hanem a levelíró; úgy látszik gyakoriolt olvasója, és így alkalmas (társszerzője Postaládánknak. A továbbiakban szinte változtatás nélkül közöljük levelét. „Hogy vállalati ügy, vagy közügy, teljesen mindegy, de hogy a Szegedi ÁFÉSZ tagságának vagyonrésze közpréda, az már nem mindegy. A gyálarétiek nevében írom. hogy nemcsak Gyálarét község lakóinak, hanem annak a sok kiskerttulajdonosnak a szíve ls összeszorul, akik a község buszvégállomása mellett levő volt italboltot látják. A raktár ajtajai letépve, s az épületből valóságos átjáróház lett. Az ott levő sok ér. tékes téglát közprédának az utcára rakták, amikor az udvaron is elfért volna, és talán illetéktelen személyek nem tudták volna megdézsmálni — márpedig igen sok téglát elloptak. Ügy gondolom, ,erre oda kellene figyelni. és a feljelentést az illetékes gazdának megtenni." Szerkesztői üzenetek »» Kilyukadt a zsákom >t T. J.-né Szeged. Levelében közölt adatai alapján konkrét választ adni nem tudunk. Azt tanácsoljuk, hogy a sérelmes intézkedés ellen forduljon panasszal a munkahelyén működő társadalombiztosítási tanácshoz. „Örökség" jeligére üzentjük: tanácsi bérlakást örökölni nem lehet, mert az nem a bérlő tulajdona. Egyébként is egy 5 éves gyermek semmiképpen sem örökölhet nagybácsitól tanácsi bérlakást. A kom, bákom. mákom... kilyukadt a zsákom. A mondókd csak részben alkalmazható Vass Sándorni (Sándorfalva, Tisza u. 81.) panaszára, merthogy a zsákban nem mákot, hanem tápot vásárolt, azazhogy vásárolt volna, mert a tápzsák anélkül a mondókabeli rák nélkül is kiszakadt, és így olvasónk, ha megfogja és a hátára teszi, valóban csak a zsákot viheti haza, mert addigra, miként a mondókabeli mák, kihullik a tartalma. Miután a bolt eladója közölte vele. hogy szakadtak a zsákok, hozzon otthonról ő, úgy is tett. Hazament, hozott, átöntötték és fizetett. Csakhogy annyit, amennyit zsákkal együtt kért volna a boltos. Olvasónk joggal tartja furcsának — bármekkora az az összeg —. hogy olyanért is kell fizetni, amire sem szülcsége nincs, sem h'asznát nem veszi, sem megvenni nem akarja, mert minek. Valóban, miért fizessen, ha nem kap érte semmit Válaszol az illetékes 9» Várjuk a tehetséges gyermekeket" Azok a tanulók, akik 1977ben, az indulóévben kerültek diákotthonunkba 5. osztályosként, a jövő tanévben már középiskolások lesznek. Az akkori elsős középiskolások pedig felsőfokú iskolára kerülnek. Egy-egy iskolai életkor a gyermek életében is jelentős. Intézetünk nevelőmunkájában is az mert a sikeres továbbjutás az iskolai, a diákotthoni nevelők és az itt nevelkedő tanulok közös tevékenységének mutatója. Az elbúcsúzók helyére azoknak a gyermekeknek n jelentkezését várjuk, akik valamilyen területen kiemelkedő tehetséggel rendelkeznek. Egyre nagyobb bizalommal, hiszen a különböző községekből hozzánk érkező gyermekek létszáma évről évre gyarapszik. Találkozunk olyan lelkes igazgatókkal, tanárokkai, ukik tudatosan készítik elő az arra érdemeseket a városi Iskolák tagozatainak még nehezebb követelménveire, a diákotthoni életre. Szülői értekezletre, beszélgetésekre hívnak minket; hozzák az érdeklődők csoportjait — szülőkkel együtt —, hogy részletesebben tájékozódhassanak. Máskor meg a község vezetői látogatnak el hozzánk. A szegedi általános és középiskolák — ahova növendékeink járnak — kiemelt feladatként. nagv felelősséggel, figyelemmel, kellő segítségadással foglalkoznak lakóinkkal. Diákotthonunkban is sokat teszünk a felzárkóztatásért, hiszen „mindenféle szakos" nevelő áll rendelkezésükre. Igyekszünk eleget tenni az igényes szülői és társadalmi elvárásoknak a közösségi életben. az ifjúsági demokrácia, a mozgalmi tevékenység terén ls. A zenei érdeklődésűek, átlagon felüli tehetséges számára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozata szervezett előkészítő Iskolát. amelyre nagy gonddal, körültekintéssel választják kl, és oktatják-nevelik az arra-, érdemeseket. Tanulóink egynegyede aktív sportoló. A „Jó tanuló, jó sportoló" címet több alkalommal diákotthoni növendékünk nyerte eL ' Az otthont elhagyni nehéz a gyermeknek. S kétkedve szánja rá magát a szülő is. hogy gyermekétől elváljon. De, ha elhatározták, beadják a gyermeket a városba a jobb tanulási feltételes mellett nekünk kell arra törekednünk, hogy elkerülve hazulról, ne lazuljon a diákok kapcsolata családjukkal, továbbra is ugyanúgy kötődjenek a kedves otthonhoz. A szülők pedig megnyugvó érzéssel tudhassák gyermeküket Jó helyen — Ír1a Kaári Sándorné, a Csongrád megyei Diákotthon Igazgatója, Még mielőtt a korábbi levelekre küldött válaazt közölnénk, címzettként — és sajnos nem először, s abban sem vagyunk biztosak, hogy a válasz után is utoljára — szerepeltetjük alábbi válaszadónkat. a Városgazdálkodási Vállalatot, amely egyebek közt a távfűtés gazdája is. Szabó Mihályné (Csongrádi sgt. 76.) és Dékány Imre (Csongrádi sgt- 59.) március 7-én kelt levelükben panaszolják, hogy a- hónap eleje óta alig van fűtés a lakásukban. S mint az korábbi számainkból kiderült, ők nem az egyedüliek. A Városgazdálkodási Vállalat főmérnöke, Sisák Géza írja: A szolgáltató és fogyasztó jogait és kötelességeit többek között a 2/1966. (III. 31.) NIM számú rendelet szabályozza. Eszerint október 15-e és a következő év április 15. napja között úgy kell fűteni, hogy reggel 8 óra és este 8 óra között a lakás helyiségeiben a hőmérséklet átlagosan legalább a következő értékű legyen: lakószoba. hall 20 fok. előszoba, konyha, WC 16 fok, fürdőszoba 24 fok. Szegeden a Felsőváros I. és II.. Északi városrész I/A és I/B fűtőművekhez tartozó épületekben 1980-ban és az azt megelőző években olyan hőfokméréseink is voltak, amikor a földszinti lakásokban 20—21 fokot, míg a felső lakásokban .26—27 fokot mértünk. A központi fűtésszabályozást a legkedvezőtlenebb fekvésű lakás figyelembevételével kellett elvégeznünk. ami energiapazarlást okozott. 1981. januárjában olyan szabályozást hajtottunk végre, amely megszünteti a szintek közötti hőkülönbséget. A szabályozást a Felsőváros l-es fűtőműhöz (artozó lakásókban kezdtük. A nagyszámú hőfokmérés bebizonyította, hogv a szabályozás eredményeként a földszinti lakások hőmérséklete kissé emelkedett, míg a felső lakások túlfűtöttsége lényegesen csökkent. Előfordulhatott, hogy a szabályozó beállítása a megkövetelt értéknél alacsonyabbra sikerült. Ilyen volt a Csongrádi sugárut 76-os épületben is. ahol február 19-én szabályoztunk, s ezt követően a lakásokban 19— 20 fokos hőmérsékletet mértünk. A szabályozó újabb beállítása nyomán február 25ére az épületben 21—22 fok hőmérsékletű helyiségeket biztosítottunk és biztosítunk most is. Azokra a napokra, amikor nem volt megfelelő a hőmérséklet, fizetési kedvezményt adunk. A Tabán Lakásfenntartó Szövetkezet lakásaiban. így a Kereszttöltés utca 21—25. számú épületekben is többször végeztünk hőfokmérést (február 6-, 10-. 24- 25-én). Az utolsó mérésen a szövetkezet képviselője is részt vett. Ez alatt a 311, 312, 313. számú épületekben 182 helyiséget ellenőriztünk, melyek közül mindössze két helyiség hőmérséklete volt 20 fok alatt, míg a többi 180 helyiségben 20—23 fok volt A méréssorozat azt mutatja, hogy a fűtés-beszabályozásunk helyes, az esetleges alulfűtés okait a fogyasztói rendszerben kell keresni. A hőközpont utáni, vagyis a fogyasztói hálózat már az épülettulajdonos (például lakásszövetkezet) kezelésében van. s az felel az állapotáért. működéséért. A Tabán Lakásfenntartó Szövetkezetet erről több alkalommal levélben és telefonon is értesítettük ... Vállalatunk ügyfélforgalmi csoportja a fogyasztók panasz-bejelentését követően néhány órán belül minden esetben ellenőrző méréseket végez. Ha a mérés az ismertetett hőmérsékletnél kevesebbet mutat, a panasz jogos, vállalatunk megteszi a szükséges intézkedéseket a hiba gyors elhárítására." Összeállította: Igriczi Zsigmopd Maadja meg a Délmagyarországnak... Rólunk van szó A hozzánk küldött levelek többsége nem mulasztja el az alkalmat, és a szerkesztőség munkáját is értékeli. Néhány csak egyegy megjegyzéssel, jó pár pedig olyan alapos körültekintéssel, hogy azt kitüntetésnek ' vesszük, és köszönettel nyugtázzuk. Innen-onnan kicsípett mondatokat idézünk csak dr. Veress Sándor tízoldalas írásából. Gondolatai más-más formában több levélben is visszatérnek. „Emberarcú újságot szeretünk mi, olvasók a kezünkbe venni, és nem olyat, amelyik lap csak éli a maga külön életét, a néptől és a fennálló rendtől egyaránt függetlenül. Én úgy látom, ma olyan egyensúlyhelyzetet tudott teremteni a Délmagyarország, hogy a hivatalos és az olvasói érdek egyensúlyban van egymással. És az is jó, hogy a hivatalos és az élet kezdik fedni egymást, nem csak takarni... Maradjon meg a Délmagyarország topábbra is emberközelinek.., Velünk él, velünk és értünk veszekszik, és mi vele is veszekedni tudunk." Veszekszenek ls velünk olvasóink szép számmal. Egyik levél haragosan a szemünkre veti, emeljük az újság árát rendületlenül, de nem vesszük észre saját kopott köntösünket. Sorba térnek át napilapjaink a tisztább külsőt adó nyomdatechnikai eljárásokra, ml miért maradunk a régi mellett? Ha valaki azt hiszi, elégedettek vagyunk mostani arcunkkal, rosszul ismer bennünket. Látjuk, milyen az újság, és sokszor szenvedünk tőle. Ügy adódott, hogy egyik Iskolai ünnepségről közölt fényképen a sok gyerek között egyik ismerősünk fia is ott volt. Illetve csak sejtette, hogy az övé, mert valami homályosan hasonlított rá. Mi mást tehetett volna, vitte haza, hátha jobban ráismer a gyerek anyja. Sokan járhatnak hasonlóképpen, mert képeink gyakran szinte a fölismerhetetlenségig gyatrák lesznek, mire megjelennek, és a szöveg is nehezen olvasható. Mi, akik ismerjük a nyomda adottságait, és nyomdászaink igyekezetét, megértőbbek vagyunk, de csöppet se nyugodtabbak. Néhány éve országos program indult a nyomdák korszerűsítésére. Néhány vidéki lap hamarabb jelenhetett meg ofszet eljárással, - mint a központiak, tehát arról sincsen szó, hogy föntről halad lefelé a jobb megoldás. Munkatársaink már járnak tapasztalatcserére, igyekszünk időben fölkészülni, hogy az átállás zökkenőmentes legyen, és az új eljárás lehető legtöbb előnyét használhassuk ki azonnal, de olvasóinktól még türelmet kérünk. Külön kell válaszolnunk arra a levélre, amelyik az árat és a külsőt hozza öszszefüggésbe. A nyomdaköltségek és a papírárak sajnos akkor is mennek fölfelé, ha „kőkorszaki" öreg gépen nyomják a lapot, és drágul a terjesztés is. Kiadóhivatalunk számítása szerint — pontos a számítás, a hirdetési díjak is benne vannak — a Délmagyarország egy példányán 23 fillér a hasznunk. Egyelőre nem fenyeget bennünket a meggazdagodás veszélye, mert legtöbb lap nem tud nyereséget produkálni. Volt, aki tárcáink miatt elégedetlenkedik, és javaslatot ls mond, mit tegyünk helyükre. Tudjuk, Kossuthdíjat még nem kapott senki az általunk közölt tárcáért, mi magunk sem vagyunk mindig elégedettek vele, de bele kell kalkulálnunk az ítéletbe azt is, hogy ízlések és pofonok különbözhetnek egymástól. Nincsen szándékunkban elhagyni régi szokásunkat, mert tudjuk, vannak olvasóink, akiknek egyedül a Délmagyarország nyújt betűélményt. Az irodalom határát hol kívülről, hol belülről súroló tárca napi tartozéka lett az utolsó oldalnak. Ebből következik sajnos az is, hogy színvonala nem mindig egyenletes. A vezércikk szintén régi műfaja az újságírásnak, mi Inkább belső vezércikknek mondjuk, ami első hallásra akár fából vaskarikának is tűnhet: miért vezér az, ami nem az elején van? Az első oldalt újdonságoknak, Jelentős eseményeknek tartjuk föl, ritkán férne el ott a publicisztika. Egyik veséző levélírónk fölpanaszolja, hogy „a belső vezércikkek (3. oldalon) nagy része is túlságosan terjengős, és sokszor az ötvenes évek didaktikus írásaihoz hasonlatosak. Én úgy gondolom, sokkal jobbak a vezércikkek, ha ezeket a lap belső munkatársai, szerkesztői írják." Köszönjük a figyelmet. Jó lenne, ha mindig jobb lenne, amit ml írunk. Föltehetően azért áll közelebb olvasónkhoz a hazai termés, mert legtöbbször testközelből hozza a példáit, érvelése és következtetése sem szakadhat el a sokak által ismert valóságtól. Egy-egy cikk terjedelmét Is fejünkre olvassák sokszor, mégpedig ezt is kétféleképpen értelmezve. Van, aki azt mondja, olló kellett volna neki, és mindjárt jobb lett volna, ha rövidebb, mások azt gyanítják, hogy ollóval kioperálták belőle a magvas mondanivalót Az első föltevéssel nincs mit vitatkoznunk, megeshet, hogy hosszabb lesz valami, mert nincs mindig idő az átgondolt sűrítésre, a kioperálás vádját pedig azért nem kell külön elutasítanunk, mert olvasóink tapasztalhatják, szókimondásért, meggyőződésünk nyomatékos megfogalmazásáért általában nem megyünk a szomszédba. Több biztatást ls kapunk arra, hogy hadakozzunk továbbra is, bátrabban az ILLETÉKESSEL. Nyelvészek dolga lenne magyarázni, hogyan takarta be az illetékes szó fogalmát a mellébeszélés, az aktatologatás, a bürokrácia, sok példával mi is alá tudnánk támasztani az okfejtésüket, de szeretnénk azt hinni egyre erősebben, hogy nekünk nem Az illetékessel kell hadakoznunk, hanem éppen annak mázától kell megszabadítanunk és nevén neveznünk a packázót, a dönteni nem merőt. Postaládánk szinte napi kapcsolatot jelez olvasóinkkal. örülünk, ha számon tartják, melyiket ki állította össze. A meglevő különbség a mi értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy nem szürkül el. Néhányan fölróják, meg is nevezik, hogy alkalmanként bántó, mindenkit kioktató, piszkálódó hangvétellel ls találkoztak már. Ha így értelmezhető, bár meggyőződésünk, hogy nem szándékos, szíves elnézésüket kérjük.