Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

4 Szombat, 1981. március 21. postaláda társszerzőnk az olvasó zománcozott táblákat helyez­tek eL A francia és egyben a világirodalom nagy írójáról elnevezett régi utca nevét érthetetlenül magyarosítot­ták. Az író Hugó családi névből -valaki- Hugó ma­gyar utónevet csinált, mert a hosszú A-val írott Hugó közismerten magyar utónév­Ügy vélem, hogy ez » feltűnő hiba nem méltó egy kultúrájáról nemzetközileg is ismert, és külföldiek áL tal is gyakran látogatott vá­roshoz. A házszámtáblák eL mosódott felirata viszont eL árulja azt ls, hogy a régi felírás minden tekintetben helyes volt*. Üzletről — üzletre Nagyon ritkán ugyan, de előfordul, hogy társszerzőink megírják: vonakodnak levelük szó szerinti, teljes egészében való közlésétől. Fontosnak tartjuk, hogy felvilágosítsuk ol­vasóinkat: minden lap technikai szerkesztése, véges terje­delme megszabja az Írások hosszát is. Üjságiróbcrkekben az a mondás Járja: ha valaki három gépelt oldalnál többet ír egy témáról, másra is képes. Nos, mindez érvényes Posta­láda-Összeállításunkra ls. csak itt még szigorúbb feltételek­kel. Ez az egyetlen oldal ugyanis nem 3—4 szerző „művei­ből" áll össze, hanem 20—25 levélíró papírra vetett gon­dolataiból. S célunk az, hogy ha rövidebben, tömörebben Is, do minél több észrevétel, véleménv lásson nanvilágot. Vo­natkozik ez az „illetékesekre" is. Általában igyekszünk szó szerint Idézni válaszukat, ám ha túl hosszan fogalmaznak, levelükből a valóban fontos, lényeges mondanivalót emel­jük ki. Hogy máa. hasonlóan fontos írásoknak is jusson hely. Szegedi szösszenet Többször járok Tarjánvá­ros Tarján széle nevű utcá­ján. Illetve szélén, mert az utca másik oldala a temető. Keskeny, betonozott köz­út ja is van ennek a „szél­nek". Az úttest jobb oldalán autók parkolnak, éppen úgy, mint máshol. Ami érdekessé teszi ezt a Tarján széle ut­cát az, hogy az autók között keréken guruló kukák is so­rakoznak. Egy autó, egy ko­réken gurujó kuka. Két. ke­réken guruló kuka helyén már lehetne egy autóval parkolni. Nézem a „szélt* és gondolkozom, nem lehetne-e ezeket a kerekeken guruló szemetes ládákat a járdára vagy máshova helyezni, hogy több Lada tudjon a házak előtt megállni? Intézkedni kellene, már csak azért is. mert előfor­dulhat, hogy valaki névnap után éjfélkor, véletlen egy ilyen kerekeken guruló ku­kába száll bele, a Ladája helyett... — írja dr. Veress Sándor. Ojhizy Ernő (Nagybecske­reki u. 13.) nem érti, miért különbözőek a szokások az egyes élelmiszerüzletekben. Szegény vevő nem győz al­kalmazkodni a helyi „szabá­lyokhoz", például, ha fris­sen vágott, fóliába csoma­golt csirkét vásérol. Van, ahol lemérik, mielőtt az el­adótérbe vinpék, így az ára ls elolvasható. Van, ahol berakhatja az ember a ko­sarába, és a pénztárnál le­vő mérlegen mérik le, ott számítják ki az árát. Olva­sónk a szőregi ABC-ben nem tudta mihez tartani magát. A pénztáros nem mérte le a csirkét, visszaküldte, méres­se le valahol. A hentespult­nál azt mondták, most az egyszer megmérik a súlyát, de legközelebb a zöldségest kérje meg rá. Ki érti ezt? Nem egysze­rűbb. amit az újszegedi ABC-ben csinálnak? A hű­tőládában levő csirkéken már ott az ár is, amikor a vevő a kosarába emeli. Túl nagy figyelmesség, vagy túL ságosan nagy munka lenne ez? Lajos Istvánná (Csaba ti. 45.) a Csillag téri ABC-ben vásárolt a minap 20 deka párizsit, szeletelve. Odahaza vette észre, hogy leeshetett, mielőtt becsomagolták, mert két-három szelet sáros-pisz­kos volt, hajszál is tapadt rá. Visszavitte az üzletbe, kl is cserélték az árut. sőt bo. cgánatot is kértek. Olvasónk a többi vásárló érdekében is kérdezi: „Ha %bben az ABC­ben sem tartják be szigorú­an a higiéniai előírásokat, akkor hol? Ezek után nem csodálkozom, hogy piszkosak a kosarak, szaga van a tej­hűtőnek, és az eladók köpe­nyének tisztasága is kívánni­valót hagy maga után. Saj­nos ez az üzlet nem állja az összehasonlítást a Retek ut­cai Csemegével, ott példa­mutató a tisztaság." Gyűjtenék, de... Szülő, pedagógus, szomszéd — a gyerekekről S. B.-né, mint írja. tiszteli a pedagógusokat, ezúttal izonban mégis neheztel rá­juk egy kissé. Na. nem mindegyikre, csak arra az óvónőre, aki nyílt napra hív­ta a szülőket. Olvasónk fél­retéve otthoni és hivatali munkát, időt szakított arra, hogy elmenjen, s megnézze kisebbik csemetéje szereplé­sét. Nem tolongtak a szü­lők, de aki ott yolt. Izgatot­tan figyelte, fölszólí.tják-e -iát-lányát a matematika­foglalkozáson, jól felel-e vagy sem. Levélírónk kis­lánya azonban mindvégig hiába jelentkezett, nem ke­rült rá a sor. mlg mások kétszer-háromszor is felel­hettek. Az édesanya nehez­ményezi, hogy nem volt aL kalma látni: gyermeke egy­általán meg tudott volna-e szólalni, ha kérdezik. Saj­nálja azt is, hogy megfosz­tották attól az érzéstől: sike­rült bizonyítania édesanyja előtt Az édesanya érzékenysé­gét megértjük, hiszen nyil­vánvaló, salát gyermeke mi­att ment el a bemutatóra, nem a többi húsz-harminc óvodás miatt. Talán a fog­lalkozás izgalmában elke­-Olte az óvónő figyelmét ol­vasónk csöndesebb kislánya. Ettől függetlenül oz a he­lyes, ha a szülők valóban látják, hogyan viselkedik gyermekük az otthoniaktól eltérő helyzetekben. Ez a ne­velésben is segítséget nyújL hat Az édesanyát azzal vi­gasztalnánk: az óvodai okta­tásról, nevelésről mégis al­kothatott némi képet, s ezt hasznosítani tudja, ha oda­haza foglalkozik kislányá­val. A gyerekek miatti aggo­dalma adott tollat Papp Jd­nosné pedagógus (Szatymazi .u. 27.) kezébe. Mint Rókus üj lakója, megdöbbenten ta­pasztalta még decemberben, hogy a vakációzó diákok rá­merés/.kedtek a tó alig szi­lárd felületére. A minap a gyerekek egy csoportja is­mét „vízre száll". Az épít­kezés hulladékaiból alkalmi tutajt szerkesztettek, egy tábla hungarocell-lapon bil­legtek a hullámokon. Az egyik nap azonban bele is borultak, szerencsére ott csak derékig ért a víz. „Kérésem: a tó gazdája javíttassa ki a hibás kerí­tést. Jön a tavaszi szünet, és közismert a gyerekek hor­gászszenvedélye, természet iránti érdeklődése, jobb hí. ján biztos letanyáznak a parton. Ne engedjenek „be­búvót" a gyerekeknek erre a veszélyes területre I. A szü­lők pedig beszélgessenek el velük, ne keressék a vak­merő helyzeteket. Az érteL metlen gyermektragédiák­nál nincs megdöbbentőbb hír." A Kővágó házaspár (Sza­mos u. 7/B) a Postaláda Megértéssel című írására reflektál levelében. Mint nyugdíjasok, ők is „megér, tők", szeretik a gyerekeket, de csak a jól nevelteket Hogy „csacsognának" a lép­csőházban, ez enyhe kifeje­zés: hangjuk inkább indián­üvöltéshez hasonlatos. Eltű­rik azonban, mert tudják, „a gyerekeket nem lehet megkötni". Vannak azonban zajok, amelyek megszüntet­hetők lennének. A Jcapu évek óta rossz, az IKV nem ja­vítja meg: ahányszor valaki kimegy a házból, vagy be­jön. falakat rengető hangon becsanódik, mert rossz a „fékje". A ház előtti kispad­ról érkező zsivajért azonban már a lakók a felelősek: ka­maszok gyülekezőhelye az, ahol nyaranta éjfélekig fo­lyik a tere-fere. A környék nyugalmát a motorjukat tú­ráztató fiatalemberek is föl­dúlják, így aztán se éjjele, se nappala — saját otthoná­ban — sok-sok családnak. Van csendrendelet, írják ol­vasóink, csak éppen ki fi­gyel oda, hogy ezt betart ják-e. Nem tudnának tenni valamit a házfelügyelök a lakók nyugalmiért? Az ajtó ..megfékezése" biztosan az IKV feladata, a gyerekeké meg elsősorban a szülőkre tartozik. Üton-útfélen halljuk: nép­gazdasági érdek, hogy gyűjt­sük össze a hasznos hulla­dékokat, ne dobjuk a sze­métbe. S aki megfogadja a kérést? Megesik, hogy csa­lódik. Köves Gábor (Csan­tavéri u. 37.) a dorozsmai MÉH-telepen szerzett rossz tapasztalatokat. Szerinte, ha valaki papirt visz oda, úgy veszik át, mintha szívessé­get tennének. „Sem a hulla­dékért sokat szaladgáló gye­reket, sem a cipekedő fel­nőttet nem tisztelik." Csak az efféle bánásmód nehogy kedvét szegje a népgazdaság érdekét már megértő gyűj­tőknek. „Tévé, rádió, újságok em­legetik, milyen fontos a hasznos hulladékok gyűjtése. De nem elég erről beszélni. tenni lg kellene érte vala­mit" — írja Cs. E. A Szent István téren az átvevőhely megszűnt, akár a Hámdn Kató utcában. Kellene Alsó­városon is egy mozgóátvevő, hogy a papírt, a vasat oda­vthetné a lakosság. A Lu. mttmba és a Szivárvány ut­ca sarkán levő telek is alkal­mas lenne erre — Írja ol­vasónk, aki maga 16 sok va­sat össze tudna gyűjteni, de távolra nem tudja elcipelni. A 20-án, tegnap kezdődött lomtalanítási akció, amely április 28-ig tart, talán eny­hít ezeken a gondokon, hi­szen, mint már megírtuk, ebben részt vesz a MÉH vál­lalat is: egy-egy lakókörzet­ből. meghatározott napon el­szállítja a hasznos hulladé­kokat. Környezetrombolás A környezetvédők mellett sajnos igen szép számmal te­vékenykednek a környezet­rombolók is. Ezen a héten az 6 bemutatásukra is vállalkoz­tak levélíróink. S. J.-tdl megtudtuk: a két éve lebontott, Nemestakács utca 35. szám alatti ház he­lyén tégla, vályog, fahullalék éktelenkedik, sőt a szomszé­dok jóvoltából most ez az el­kerítetlen terület szemétlera­kóhellyé ls vált. Érthetetlen, miért alakítanak kl az embe­rek egy fertőző gócot maguk körül, mihelyt terület kínál­kozik rá, holott hetente há­romszor jár a szemétszállító autó az utcábaa Ügy lát­szik, szigorú bírságolás nél­kül nincs hatásos nevelés. Játszótérrombolókról ír levelében Zalavári József (Vág u. 3/B). A Hóbiárt ét­terem mögötti téren szánal­mas képet nyújtanak a haj­dani kerítés lelógó maradvá­nyai. A pusztítók nyilván nem kisgyermekek voltak. Hasonló a látvány a Vág. az Ács és a Cső utca határolta téren is. Ott a homokozóban eső után áll a víz, a gerenda­hinta láncai leszakadtak, az aszfaltozott pálya nincs be­kerítve, az élősövényt a lab­dázok tönkretették, az autók a füvön parkíroznak. Nem kellene ismét „föltalálni" a parkőr „ihtézményét?" — kérdezi értékeinkért aggódó olvasónk. K. E. a Bokor utca 14. szá­mú ház előtti fák sorsa miatt fogott tollat. Még a múlt nyá­ron egy csomó téglát öntöt­tek egy autóról az útra, meg­sértve a fék törzsét. A gaz­dátlan téglarakás azóta is ott áll, veszélyeztetve a fák éle­tét Olvasónk szerint, ha a tulajdonos — föltehetően az IKV — emberei sorba rak­nák a téglákat, az egyik fát még meg lehetne menteni. Dr. Tury Gézáné (Retek v. 7/A) a Bika-tó melletti kis­erdő padjait, hangulatos sza­lonnasütő helyeit, félti, alig két-három évesek, és pusztí­tó kezek máris megrongálták őket. Valamit tenni kellene a rongálok megfékezésére. Sorokban Hugó vagy Hugó Vietor? Budapestről, a Bem rak­part 26-ból küldött levelet a szegedleknek dr. Mádai Lajos, akit sok kedves em­lék fűz városunkhoz. Vissza­visszatérő vendégünk is, aki a sok épülő új meüptt ész­reveszi a hibákat is. „Nem kis megdöbbenéssel kellett látnom azonban, hogy a belvárosi Victor Hugó ut­ca valamennyi sarkán új Decemberben megadtuk egyik olvasónknak a Pécsi Kesztyűgyár címét. » motoros levélírónk mcst örömmel — és köszönettel — közli: egy pár valódi pécsi kesztyű má­sok által Irigyelt tulajdono­sa. Értesülései szerint a sze­gedi üzletekbe is érkezik ha­marosan ebből a keresett cikkből. Bökönyi György (Orsóval u. 14.) a Bartók Béla Műve­lődési Központban működő Belvárosi klub programjait dicséri, s a legutóbbi, jól si­került nőnapi ünnepségért mond köszönetek Névtelenül, bár 60 lakó ne­vében megfogalmazott leve­let is hozott címünkre a pos­tás. Névtelensége ellenére közöljük, mert gondjuk való­ban megkeserítheti az ott élők mindennapjait. Az Alsó. kikötő sor 6. számú, tízeme letes ház liftje rendszeresen elromlik. Legutóbb 13-án dél­előtt javították, de délutánra már használhatatlan volt Nem küldhetne hozzáértő szerelőt és megfelelő alkat­részt a JAVSZER? — kérde­zik anonym levélíróink. összeállította: Chikán Ágnes Mondja meg a Délmagyarországnak... Fog fáját ét foxi Postaládánkban többször hangoztatjuk, hogy név­telen levelekkel nem fog­lalkozhatunk, találkozónk meghirdetésekor viszont föloldottuk ezt a kötöttsé­get- Ennek Is, annak is oka van. Gyakran előfor­dul. hogy levélíróink a maguk oldaláról nézve mondanak súlyos ítélete­ket, noha a tények alapos ismeretében talán máskép­pen. lehet, hogy enyhéb­ben fogalmaznának. Is­meretlen embereknek nem vállalhatjuk a háborgásait, hiszen alkalmunk sincsen meggyőződni róla, hogy tiszta szándék vezeti tol­lát. Meglepett bennünket, hogy igen sokan éltek most a névtelenség lehe­tőségével olyankor is, amikor a külső szemlélő megítélése szerint az óva­tosságot semmi nem ma­gyarázza. Van. aki egysze­rűen nem szereti, ha ne­ve szerepel az újságban. Mi viszont azt szeretnénk, ha elhihetné mindenki, hogy véleményének ki­mondásáért hátrányt nem szenvedhet. Tagadhatat­lan. hogy a demokratiz­mus szekere erre halad, de azt is el kell ismer­nünk, hogy néha szemre­hányást kap. aki hozzánk fordulva tár föl kényes históriákat, sőt alkalman­ként zaklatásra is van példa. G. Éva is kéri. ne írjuk ki nevét Egyik indoka így hangzik: „Ha a férjem tudná, hogy a bennem le­vő zúgolódás fogatott tol­la t velem, biztos vagyok . benne, hogy ellenezné, ezért őt nem akarom bele­keverni." Ez is szempont, kívánságát tiszteletben tartjuk. „Arra kérném Önöket. tegyék lehetővé az újságban, hogy legyen egy olyan szerv, ahol bár­ki elmondhassa kívánsá­gát és az ő problémáját. Ezt azért kérem. mert mindeddig nekem se lett volna bátorságom, hoav névvel és címmel ellátott levélben mondjam el bár­miről véleményemet." Levélírónk külön „szerv"-re gondol, mi in­kább azt mondjuk, ott kel­lene mindenkinek elő­adnia kívánságát és el­mondania problémáját ahol annak értelme van. Ha munkahelyi gondjai van­nak. akkor ott, ha lakás­szövetkezeti. akkor annak a tagértekezletén, küldött­gyűlésén. vagy közgyűlé­sén. Lehet hogy zsákut­cába fut panaszával, föl­tétlenül szükség van föl­sőbb fórumra is. Vannak is ilyen fórumok. Azért nem soroljuk föl őket mert nem győznénk, any­nyi van. és rátalálni is nehéz. Példák százait tud­nánk elősorakoztatni ar­ra. ha valaki fejébe veszi, hogy igazságát megkeresi, meg is találja. Azt nem mondjuk, hogy mindig könnyen, sőt azt ls tudjuk, hogy az első-második si­kertelenség elveheti aok embernek a kedvét, de ha még több „szerv"-et iktatnánk közbe. Inkább bonyolódna a dolog. Az is meggyőződésünk, hogy sok olyan eset adó­dik. amikor semmiféle föllebbviteli fórum nem segíthet egyszerű ráhatás­sal. Levélírónk hosszú be­vezető utáni valódi pana­sza, hogy fogászati szak­rendelésen — üzemi fo­gászatot említ — az or­vos ráér. a betegek, a fogfájós emberek hosszú sorban várakoznak, de ha ugyanahhoz az orvoshoz magánbetegként megy el, sokkal gyorsabban leli gyógyulását, és talán kí­méletesebben is bánnak vele Gyógyító hivatásból fakadó felelősségről van itt szó, ha Igaz az állítás, súlyos vétségről is. Súlyoa mulasztásokat pedig észre kell vennie a munkaadó­nak is, az ellenőrzésnek is. Külső figyelmeztető­re nincsen szükség. aki saját rendelőjében oko­sabb. tehetségesebb ét képzettebb, mint az üzemi­ben. azzal az üzemnek nem szabad egyezséget kötnie. Igazat adunk ól­vasainknak abban, hogy az üzemi orvosi ellátást több oldalról is szemügyre kell vennünk. Jó a dolgozónak, ha hamar szabadulhat meg a bajától, de jó a gyárnak la. ' hiszen az egészséges dolgozó job­ban dolgozik. G. Eva fon­tos következtetése: „Ezt nem lehet szó nélkül hagynom." Több munka­társa példájára is hivat­kozik. Csak azt a tanácsot adhatjuk. velük együtt sürgesse a megoldást üze­me vezetőinél. vagy a szakszervezetnél. Ha ne­tán fáradozása eredmény­telen lenne, forduljon a városi tanács egészség­ügyi osztályához. H. Károly a taxira pa­naszkodik. „Január 16-án taxit hivtam, 15 perc után megérkezett. Beültünk, én és társam a vezető mö­gött foglaltam helyet. Oda­érve a számla 40 forint. Roppantul sokalltam há­rom kilométeres útért, de szó nélkül fizettem. A társam mondta: láttad a taxiórát? Amikor beül­tünk. 18 forintot mutatott Ismeretem szerint üres taxiórával kell kiállnt Minap az orvosnál több idős ember panaszolta, akárhányszor taxit híty­nak, mindig húsz forintot mutat induláskor az óra. Ha szóváteszik, ez a vá­lasz: ha nem tetszik, ki­szállhat! Levelet írtam a Volán Vállalatnak. meg­győzőnek egyáltalán nem mondható választ kaptam: Í 'ájékoztatjuk. hogy 1981. anuár 1-től kizárólag a budapesti Volán-gépkocsik állnak kl üres taxiórákkal, a szegediekre ez nem vo­natkozik." Ügy tűnik', megint van egy szempont a főváros és a vidék szétválasztására, mintha egyikben másfajta állampolgárok laknának. Erre már nem lehet úgy válaszolni, ha nem tetszik, kiszállhat Nyilván meg­győzőbb magyarázatra len­ne szükség ha van egyál­talán elfogadható magya­rázat Mi hadd sajnáljuk most azt a szellemi ener­giát. amelyet a taxióra föltalálásába, tökéletesí­tésébe eddig belefektettek a konstruktőrök, és azt az anyagi áldozatot, amellyel beszerelték a gépkocsiba az okos szer­kezetet, illetve amellyel tarifaváltozáskor rendsze­resen átprogramozzák, ha egyszer úgyis a taxis szán­dékán múlik, mennyit fi­zettet velünk. A vállalat­nak üzleti érdeke is, hogy olyan megoldást dolgozzon ki. amely vitára okot nem adhat. Szívesen szolgál­nánk az ő érdekeit is. és közzétennénk egyértelmű válaszát, esetleg teljes díj­szabását is. Jósolgatni semmiképpen nem aka­runk. de tudunk olyan vállalatot, amely addig­addig rázta le magáról ügyfeleit, amíg kuncsaft nélkül maradt. Az udvari­as fölvilágosítást soha nem pótolhatja a ha nem tet­szik, kiszállhat vállrán­dítása. Természetesen nem menti a taxist, hogy indu­láskor megnézte-e utasa az órát. vagy nem, mégis arra buzdítunk mindenkit, azonnal kérjen magyaráza­tot. még elindulás előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom