Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

Kedd, 1981. március 17 5 Lakásvagyonunk életkora A lakások „életkor" szerinti összetételéről sok érdekes információt tártak fel a szakemberek az 1980. évi ezer fővárosi etthqn 55 százaléka. Vidéki városaink gyorsabban fiatalodtak, s így lakásaiknak már csak népszámlálás adatainak fel- 34 százaléka teheti eredetet dolgozása során. Ebből Ki. a háború előtti korra. Köztűnt, hogy az ország 3 millió ségeinknél ez az arány magasabb ugyan, de még mindig nem éri el a fővárosét. A VI. ötéves terv lakásépítési és lakóház-felújítási, -fenntartási programja kedvező változást ígér. Az előző tervidőszakhoz viszonyítva 40 helyett 84 milliárd forint értékű fenntartási, karbantartási és korszerűsítési munkával fiatalítják meg a régi lakóépületeket. 544 ezer lakásából 495 ezer még a századforduló előtt épült, tehát 80 évesnél idősebb. Ezek között tartják számon — bár arányuk nem jelentős — az építészeti értékük miatt műemléknek, műemléki és városképi jelentőségűnek nyilvánított, védett épületek lakásalt is. A századfordulótól a második világháború végéig _ _ épült és fennrnaradt ^ottho- Az°előirányzatok szerint 90 —100 ezer lakás felújítása, s 40—50 ezer korszerűsítése, komfortfokozatának növelése vár az építőkre. Szeged Magyar-szovjet nok száma 1 millió 65 ezer. Ezekből az időkből az országos átlagot meghaladva Budapesten maradt fenn a legtöbb öreg lakás: a 728 I! Magyar—szovjet barátsági napot rendezett Szegeden tegnap, hétfőn a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Oszkolkoo Fjodor lvanovícsot, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Háza igazgatóját Molnár Sándor, a népfront megyei titkára, Szabó Lajos, a szegedi járási pártbizottság titkára, valamint Kulcsúmé dr. Kiss Piroska, a népfront városi titkára fogadta a megyei népfrontbizottságon. A szovjet vendég délelőtt a Szegedi Állami Gazdaság MSZBT-tagcsoport képviselőivel találkozott, majd Zsombóra látogatott. Megismerkedett a község életével és baráti beszélgetést folytatott lakóival. A találkozó filmvetítéssel zárult. IHF A cím föladvány, de — a látszat ellenére — nem matematikai. A rádió politikai magazinja adta föl, nem is annyira a hallgatóknak, mint Vagyis az elmúlt hét aktuá- közben így van ezzel az emlis bel- és külpolitikai ese- ber. Nagy tévedés. A 168 óra ményeire figyelt, kommen- esetében viszont valóban tált, tudósított, riportokat ké- mindig így történt. Kilencszltett — s ráadásnak a ven perc alatt legalább háinkább önmagának. Abból az műsor utolsó félórájában fel- romszor-négyszer biztosan. E délután — ötszázadszor je- óráinak emlékezetes perceit, lentkezett a Kossuth adón. S alkalomból, hogy szombaton idézte az elmúlt évtized 168 tény pedig — többet mond, mint gondolnánk. Szerényen, mértéktartóan, Mert gyanítom: e politikai miután nemrégen tizedik nagyjából úgy ünnepelve, magazin érettsége az a kulcsszületésnapját is ünnepelte a ahogyan ilyen tekintélyes és szó, amely a kritikusi kérdérádiós „A Hét" — kétszeres ennyire népszerű heti rádiós sekre adható válaszzárakat magazinhoz illik. nyitja. Az az igen rokonszenA jubileum mégis kérdése- ves attitűd, miszerint egy ket indukál a kritikusban: magazin magazinszerűségét minek köszönhető vajon, nem a locsi-fecsi jópofáskohogy ilyen hosszú időt így ér dás vagy a dörgedelmes prómeg egy politikai magazin, féciamonológ adja meg, hahogyan lehet egyszerre eny- nem a türelmes, okos és inas alkalom ót- és visszatekintésre, értékelésre, helyzetfelmérésre és egyéb jubiláns teendőkre. A műsorvezető Mester Akot a rádióújság beharangozójában ilyeténképpen meditált: „írjak a kezdetről, az nyire népszerű és ennyire telligensen bíráló alaphang, első próbaadásról? Arról, nem felszínes, ily mértékben Egy-egy ilyen jegyzet, komlubic- kritikus alapállású és még- mentár vagy riport hallatán első próbaadásról ? liogy milyen lelkesen költünk az ötletekben, ami- sem súlytalan ? S egyáltaián: kapja föl fejét a hallgató, abkor nevet kellett adni ennek a kilencven percnek? Vagy idézzem fel értekezletek Meséljek sikeres akciókról? ... Vagy Illendőbb lenne tévedéseinkről, szakmai botlásainkról beszélni, esetleg csokorba kötve nyelvbotlásainkat is?" A műsorvezető tanácstalanságán frappánsan segített — nyilvánvalóim Csák Elemér felelős szombat délutáni másfél órák szerkesztő vezényletével — az ötszázadik adásban az egész stáb. A félezredik 168 óra ugyanis nem tett semmi mást — mint amit eddig. mitől jó a 168 óra? bahagyván az olvasást vagy Őszintén bevallom, hogy— a kávéíőzést, egyben ily móa műsortervező feltehetően jó néhány hall- don főt is hajtva a valóság hangulatát?... gatótársamhoz hasonlóan — mindenható volta előtt. S többnyire nem hallgatom emiatt, ezek hallatán ragadegyfolytában szombaton dél- ja meg a tollat vagy a teleutánonként a 168 órát. Álta- fonkagylőt. Ez pedig a lcglában azt mívelem, amit több, amit igazán közösségi „háttérrádiózásnak" szoktak ihletésű, valóban politikus nevezni: tevés-vevés olva?ás, hét végi műsor elérhet kávéfőzés közben szól otthon Majdhogynem szokványos a rádió. Am néha-néha így a félezredik 168 órát hallhattuk szombaton. A kritikus gratulál ugyan, de kijelenti: egyáltalán nem ezt tartja leglényegesebbnek. Hanem a várakozást. Az ezredikre. Domonkos László alatt — fölkapom a fejem. S azután már csak a rádióra lehet figyelni. A kötekedő közbevághatna ugyan: minden rádióműsor hallgatása Védtelen Sommás ítéletet fogalmaz- tusaiba is bepillanthatunk) egy-egy élet kisiklásáért fenak meg a címben a csütör- valóságalapúak, dokumen- lelős társadalmi, s az egyéni tumhltelűek, a filmbe szer- okok. A film társadalmi fekesztett „másaik" korántsem lelősséget sejtet akkor is, ha ostromolják az eget, nem személyes gyengeségek miváltják ki azt a hatást, ami (író-rendező), ez „égi másokat" általában (dramaturg), megkülönbözteti földi, megtörtént változataiktól. Vagyis, a valóságmagvú történetek egymás mellé helyezésétöki „dokumentum-játékfilm" (a műfajt is az alkotók jelölték meg) készítői, Keller Zsuzsa (író). Felvidéki Judit Schulze Éva Azt mondják a címmel, hogy szereplóik, egy textilipari lányszállás lakói, valamennyien kiszolgál tatottan, kilátástalanul, célok nélkül leledzenek, pergetik egyforma napjaikat, fölöttük az idő. Maga a film rácáfol saját elmének igazára, hiszen azt ls bemutatja, hogy nem mindenkinek (mindennek) kiszolgáltatottak a lányok. Megismertet bennünket a szállásvezető pedagógussal (Venczel Vera játssza, a főszereplők között ő az egyetlen hivatásos színész), aki maga a' megtestesült jóIndulat, megértés, két lábon járó neveléslélektani tankönyv. Jót akar, segíteni szeretne. Lehetséges, hogy a film alkotói maguk is észrevették. imígyen nem lesz hiteles a cím, ezért e jótét lélekkel gyorsan szembeállították a textilgyár vezetőit. Akik a tanárnő lányok iránti megértését, emberségét nem dicsérettel honorálták, hanem fegyelmit próbáltak a nyakába sózni. A tanárnő: a mesebeli Jó; a gyári főnökök: a mesebeli Rossz megtestesítői. Míg a tanárnő érzékeny, rugalmasan gondolkodó, önzetlen, megfontolt szavú, ellenlábasai otrombán érzéketlen, szűk látókörű demagógok. Az igazgató egy letűnt korból ittragadt, üresfejű hájtömeg, a „munkásérdek" demagóg védője. A lányok valódi problémáira ügyet sem vetve a „piros körmű értelmiségi" káros hatásától félti az ő munkásosztályát. Ennyiből is kitetszik talán: a sok-sok valódi gondot, nehéz társadalmi problémát és egyéni drámát érintő film — egészében hiteltelen. Nemcsak azért, mert kulcsfigurái sematikusak, árnyalatién jellemekemberek. A film egészében ls Ilyen sematikusan, árnyalatlanul, felületesen „nyúlt bele" a sokszor feldolgozott témába: a társadalmi peremeken vegetálók, az önmagukat, céllukat nem találók világába. Bár alkotói szerint történetei (a szállás több lakójának életkonflikatt válik „védtelen utazóvá" valaki, s fordítva, máskor nem engedi működni társadalmi felelősségérzetünket, útkereső igyekezetünket, mert egyszerűen önsorsrorw vel nem született az eszün- tónak bélyegzi szereplőjét Tanulsága van azért a Védtelen utazóknak. Ha az alkotók valami kedélyes idegenvezetői pózban, kalauzként kívánnak szerepelni, pillanatkép-gyiijte. s ilyen veszélyes-ingoványos, benyomását keltette, sokféle tudást. körültekinket és érzelmeinket is fogva tartó játékfilm. Inkább elmúlik amolyan „szociofotó", kissé önkényesen megválasztott nézőpoptból felvett, szociog. ráfiai mény Arra jó, hogy a nézők konstatálják: van ilyen. Vagy kérdezzék: van ilyen? De a miért ?-ig már nem juttat el bennünket, hiszen a már előállt szituációkat s nem létrejöttük körülményeitokait ismerteti. Így fordulhat elő, hogy összemosódnak, * fölcserélődnek az tést igénylő területre érnek, mint a „hátrányos helyzetűek", vagy a lumpenek világa — ebben a szerepkörben nem tudnak mondani valóban eligazító, hiteles szavakat. Kalauzolásukkal megtévesztett, védtelen utazókká degradálódhatnak a nézők. Sulyok Erzsébet Burkolatjavítás a Lenin körúton Autóbuszok terelőufakon Holnap, szerda reggel 6 ni csúcsforgalomban rendórától forgalomkorlátozás lép őrök segítik a közlekedést, életbe Szegeden, a Lenin kör: Érinti a burkolatbontás a út Mérei és Attila utca kö- Centrum Áruház előtti gyazötti szakuszán. A városi ta- logátkelőhelyet is, de az épinács megrendelésére útjaví- tők — hallottuk az ígéretet — tásba kezd a Szegedi Magasés Mélyépítő Vállalat. Közel 1500 négyzetméteren újítják fel a megrepedezett, kátyús, a téli fagytól alaposan megrongálódott útburkolatot. A munkálatok idején — előreláthatóan egy hónapig — különös figyelemmel, a szokásosnál nagyobb körültekintéssel tanácsos a járművezetőknek erre közlekedniük. Rutinjára ezúttal senki nem hagyatkozhat, lényegesen megváltozik ugyanis a forgalmi rend. Most nem lehet a körútról balra, nagy ívben, később jobbra, kis ívben a Mikszáth Kálmán utcára, majd az Attila utcáról jobbra, a Lenin, körútra kanyarodni. Amíg az átépítés tart, kikapcsolják, azaz sárga villogóra állítják át a jelzőlámpákat. A reggeli és a délutáGémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról Csörsz Panna Csak a 16 hátán szeretett a betvár mióta Fánit menesztette. Nem szerette, ha a lába a földet érte. Szombat délután van. Szép deres lován mélabúsan ül. poroszkál az úton. Szépek iárnak az eszében, öleli a lova nyakát, még tán súg is neki. Nyakát veregeti, az okos mén. mintha a gazdája szíve egv ütemben verne az övével Puhán ringadozva lép hogv gazdája lelki harmóniáját meg ne zavarja. ígv járnak álomországban, néha órákig. De mikor a vér megszalad, felforrósodik a lovasban, már a ló reszket minden ízében. mert tudia hogv nem vétett, de a gazdája a kezeügyében levőn tölti bosszúiát. Ha szügyéig ér a mocsár menni kell neki. ha hátig ér a homok, úszni kell neki. Ha csatakban szakad a hab róla, nyargalni kell neki. Ha ordas rohan rá. a két hátsó lábára állva, akárhogy reszket, le kell rá csapni. Olyan árkot kell keresztülugrariia. amit máskor lehetetlenség lett volna. De ilyenkor a sarkantyú, a térdszorítás, a feszítőzabla. a korbács megteszi a hatást. Olvan a lovas kezében a 16. mint a zenész kezében a hangszer Bűvösen. sziláiul, sírva, nevetve szólaltatja meg a szárazfát. A lovas kezében is hangszer a ló. Hűség okosság durvaság, szeretet, minden benne rejlik. Ilven hangulatban, szombat dél tájon ért a csordakúthoz Rúzsa Sándor. Csikós Tóni foglalkozása is csikós, már ott szorgoskodott a kútnál. Fent állt a kutat fedő deszkán, a nagv kétfülű. dézsaszerű vödröt puffogtatta le a kútba. Mert azt úgv megcsapták lefelé. hogv meg is buggyant. Három-négvszáz lónak kellett naponta kétszer húzni vizet. Izmos karok kellettek oda. Sándor oda van támaszkodva a kút korlátiához. Nézi Tónit, mikor lefelé húzza a vödröt, a bő inguii felszalad a hónaljáig. Megbámulja a szép. izmos karokat. A felső kar izma. mint egv egér. ugrál ide-oda. ahogv a vederhúzás kívánja. — Add ide. maj' én is húzom mán! — kéri Sándor. — Ehun el — átadja az ostorfát Nem olyan sokat kellett, már húzni, mert a csikók, lovak indultak delelni. Mind a ketten leültek a vályú szélére, elbeszélgettek: — Nehéz munka ez a tied is. Tóni! — A vízhúzás a legnehezebb, a többit lóhátrú csinálom. Azt mög bírom. — Izmos karod van! — A mútkó egy kivert bikát teritöttem fődhőn! Nagyon soká nem akarok én itt csikós lönni. maid egv pár évet itt tőtök, oszt mögnősülök. Ha a másik mögél. én is mögélök! ök is utánamentek a lovaknak. leheveredtek a fűbe. beszélgettek. Mikor kifogytak a beszédből. mind a ketten elaludtak. Mikor a csengősmén megindult mozgolódni kezdett a ménes. A csikósboitár a ló hátán terelgette őket. Tóni. a szamadócsikós irányította a ménest hogv melyik részen álljanak meg. Rúzsa Sándor estefelé bement Csörszékhez. Szívesen fogadták, még éiielre Ls ottmarasztották. A két férfi meg az öreg Panna beszélgettek. A fiatal Panka egv széknek vágott faderékon ült. könyökét térdére támasztá tenyerébe haitott arccal hallgatta az öreges históriás beszédeket. Amikor Csörsz kiment a csillagok állása megmutatta neki. hogy már a holnapi naD kezdődik. — Heveredjünk lé. cimbora, mer az első kakasszó is éhangzott mán! Subát terített a pitvar-ajtóba, egv szénával tömött zsákot a küszöbre dobott, erre lefeküdtek. Csörsz elaludt de Sándor egy hunyásnvlt sem. Nyugtalan vére ébren tartá. Mintha Panka szerelemmel nézett volna rá? Semmi tétovázás nem volt benne, de egv kicsit idősnek találta magát Pankához. Minden azon múlik, van-é neki szeretője? Reggel felkeltek az öreg Panka haias krumplit főzött vaslábon, bográcsban. Mikor megfőtt, serpenyőben sütött hozzá kurcinát Együtt megfrüsttökőltek. Csörsz ment a kecske-, birkanyájat terelgetni. Panka meg a kertbe. Rúzsa Sándor kiment utána. Végére köll járni a dolognak! — gondolá —. én mindég a töttek emböre vótam! — De szép rúzsa d van. Panka! — Ühüm — felel Panka. — Néköm adhatnád, idetönném a kalapomhon! — Nem lőhet azt odaanni! — Miié nem lőhet? — Azér! — De mégis, mijé? — Csak azér! — Nem értőm — mondja Sándor. — Azért nem adhatom, mer rúzsát kétfelé vágni nem lőhet! Egynek kő odadni. oszt mán van gazdája. — Ugyan ki a gazdája? — Nem hagyom magam kivallatni! — felél Panka. — Ha nem vóna gazdája? Idannád-é? — Körübelű odannám! Még egv kicsit beszélgettek. Sándor elköszönéskor megcsípdeste az arcát Pannának. — Sándor bácsi! — a lány szelíden a kezére csapott (Folytatjuk.) ^ keskeny sávon ugyan, de biztosítják a gyalogosoknak az áthaladást. A munkálatok befejeztéig több autóbusz terelőútvonalon közlekedik. A Mlhálytelekre, Gyálarétre tartó 45-ös, 66-os járatok visszajövet, a Dugonics tér felől érkezve a Nagy Jenő utca—Széchenyi tér—Károlyi utca—Mikszáth Kálmán utca nyomvonalon haladnak érintve a Centrum Áruház melletti megállót. Ugyanezek a járatok a Bartók Béla térről indulva már a Bolyai és a Gutenberg utcán át jutnak a Lenin körútra. Ideiglenes megállóhelyüket a Gogol és a Gutenberg utca között, a Lenin körút 65—67. szám alatt alakították ki. A Honvéd térről Induló 80-as autóbuszok a Lenin körút—Hajnóczy utca—Bolyai utca útvonalon közlekednek. Nem érintik tehát a Centrum Áruház melletti megállót. Az Északi városrészbe igyekező utasok a Bartók Béla tér festékbolt felőli oldalán szállhatnak fel. Viszszafelé jövet a Bartók Béla téren, a Bolyai és a Gutenberg utcán át érnek a Lenin körútra, majd a Honvéd térre. A 80-as járatok Ideiglenes megállóhelye ugyancsak a Lenin körút 65—67. szám előtt található. Tudnivaló továbbá, hogy a Centrum Áruház előtti megállóhelyet átmenetileg a postaigazgatóság elé helyezik. Az Anna-kuti csomópontban emiatt a svélső forgalmi sávból csak jobbra kis ívben lehet kanyarodni. Ennek megfelelően működik a jelzőiére, pa is. Ugyancsak járművezetőket érintő változás: az autóbuszok elterelése miatt megállási tilalom lép életbe a Hajnóczy és a Gutenberg utcán. A forgalmi változásokra — így például a sebességkorlátozás — természetesen jelzőtáblák is figyelmeztetnek. Az ÜTINFORM is folyamatosan tájékoztat a lényeges módosításokról, mégpedig a rádió Útközben című adásában. / i