Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-07 / 32. szám

» 8 Szombat, 1981. február 7. postaláda társszerzőnk az olvasó lik be a lakásokat is lé­hűtő hideg levegő. Nyilván­való, hogy a javításra hiva­tott vállalat nem egy szám­lára dolgozik a hőmérsék­letért felelős városgazdálko­dási vállalattal. De hát ez ok lehet a késlekedésre? Névtelenül 'rták bár leve­lüket „a Bakay Nándor ut­ca lakói'" mégis közöljük soraikat, hisz útjuk rossz ál­lapotáról bárki saját szemé­vel is meggyőződhet Szeret­nék, ha a megrongálódott aszfaltot megjavítanák. Szegedi szösszenet Kiszol?ál[tat]va Azt hiszem, legtöbbünk hétköznapi élete nagyon ha­sonló. Hisz csaknem valamennyien dolgozunk, és emellett lakunk, közlekedünk, s igénybe vesszük a különböző szol­gáltatásokat. Nincs tehát abban semmi különös, hogy olva­sóinktól hétről hétre ezekbe a témakörökbe illő leveleket kapunk. Ebben ez a mostani hét sem kivétel, talán csak annyiban, hogy a hibákat fölrovó sorok mellett kedves, hu­moros, és az átlagnál több köszönd írás is érkezett társ­szerzőinktől. ,Ögyem mög a szívét... » E héten is odaítéljük a Délmagyarország jelképes babérkoszorúját, ezúttal a legeredetibb levél írójának. Mi tagadás, meghatódtunk azon, hogy Margit néni, Szőregről, mit észre nem vesz, és a jelenség mögötti lényeget milyen emberi me­legséggel nyugtózza. „A minap pár idős asz­Bzonytársammal a nyugdí­jasklubba igyekeztünk. Amint, benyitok az előcsar­nok ajtaján, meglepetve és örömmel látom, hogy Kol­lár József, a szőregi műve­lődési ház igazgatója egy vi­zes ruhával gyönyörűen mossa a helyiséget. Mint megtudtam, nem kaptak asz­azonyt, s 6 elvállalta a ta­karítást. — Hát — mondom én —, ögyem mög a szívét, Jóska, maga aztán igazán jól értelmezi a „takarékos­kodjunk" szó fogalmát! S ő szerényen, de sokat mondón mosolygott." Harcmodor Nem minden vezető képes akkora alázatra, mint Mar­git néni fölfedezettje. Zala­odri József (Vág u. 3/B) a televízlóban nemrég vetített Harcmodor című film élet­ből vett figuráiról mond vé­leményt, elítélve a nemes cél, a társadalmi munkában készülő szociális otthon fel­építése elé akadályokat gör­dítőket. A film figyelmezte­tés mindannyiunknak, mert „olyan jelenségeket mutat be, amelyek ellen a szoci­alista társadalom építését vállalóknak harcolniuk kell a maguk posztján; így a cselekvést gúzsba kötő bü­rokrácia, az igazság elken­dőzése, a hibák eltusolása ellen". Meglepetéssel hallgatta N. A.-né a televízióban az ár­változásokról szóló híradás­ban, hogy a szasszon hajvá­gás továbbra is 26 forint a fodrászüzietekben. Meglepő­dött, hiszen Szegeden 35 forintnál olcsóbban neki so­se vágták igy le a haját. Az a kérése, melynek jogossá­gával teljesen egyetértünk, hogy a fodrásznál is füg­gesszék ki jól látható helyen az árjegyzéket; akár az élel­miszerüzletekben. A betérő ember így saját maga dönt­heti el, milyen áru hajvá­gást vagy frizurát kérjen, s így minden utólagos meg'e­petés és félreértés elkerül­hető." L. M. egy „Minta érték nélkül" feliratú borítékba csomagolta konktakt lencsé­jét — az orvos kérésére —, hogy a pesti laboratóriumba elküldje. A nagyoostán, az ablak mögött ülő hölgy azonban nem vette át, mondván: legyen szíves na­gyobb csomagba elhelyezni. Olvasónk nem ezt tette, ha­nem elment a Kossuth La­jos sugárúti hivatalba. ott azonban csak annyit kérdez­tek tőle: simán vagy ajánl­va óhajtja-e föladni? Vajon melyik helyen jár­tak el helyesen? Tóth Mihály (Kossuth La­jos sugárút 16.) a körzeti Totó-Lottó iroda lassú mun­kájára panaszkodik. Kifogá­solja, hogy egyetlen ember fogadja a „játékosokat", s így hosszú sorokban kell várakozniuk az ablak előtt, holott másik négy helyen is kiszolgálhatnák őket. „Nincs elég nyugdíjas a városban, aki elvállalná ezt a mun­kát?" — kérdezi a játékon is mérgelődő olvasónk. Zsílcai László (Székely sor 21.) kétgyerekes apaként emel szót a protekcionizmus ellen, méghozzá igen tapin­tatlan formája ellen. Az ABC-ben ugyanis, miután kérte a meg megmaradt 2 és fél kilónyi narancsot az eladó a sor végéről előresie­tő ismerőse részére önkénye­sen elvett belőle ..Nem kel­lett volna a vásárló hölgy­nek csak annyit mondania, hogy kérem, felezzünk. Zok­szó nélkül megtettem volna, így azonban lesújtó véle­ménnyel és narancs nélkül távoztam." Csodálatosak ezek a Pestről jött de még szö­gedivé nem vált trolik. Le­szállni úgy kell róluk, hogy megnyomom a gom­bot, mert az ajtót nekem csak akkor nyitják ki. Ha nem nyomom meg a gom­bot, hiába állok az ajtó előtt az nem nyílik ki. Ha fel akarok szállni, és nem száil le senki, belső gombnyomás nélkül is ki­nyílik előttem az ajtó. Megfigyeltem, ha ellen­őr akar leszállni, az sem nyomja meg a gombot be­lülről, és mégis kinyílik neki. Nem is szeretem én eze­ket a „gyütt-mönt troli­kat", csak a régi szöged! villamosokat. Azért mert ott mindig, minden ajtót kinyitnak, akár var fel­szálló, leszálló, akár nin csen. A villamosokon a gamb mindig nlűködik. ."alán azért — mert ezek a villamosok még sínen szaladnak. Vagy talán a villamosokat vezető em­börök a mások, és attól mások, hogv villamost vezetnek? Bennük még megvan az a régi udvarias­ság? Mégsem a gombok ban, hanem az emberek­ben lenne a hiba? Dr. Veress Sándor zök, hanem átjavítok segít- burkolatát a tél tönkretet­ségire lenne inkább szíifc" te, azt kellene tehát javita­ség: a meglevő buszforduló ni. Ki tudia ? Fekete Károlyné (Alsó Ki- sajnos ott csak ülőkocsit kötő sor 5.) férjével együtt tudtak ajánlani a betegnek, ápolja 29 éves, mozgaskép- Márpedig ez nem' felel meg telen leányát. Az ő levegőz- leányuknak, mert képtelen tetesehez olyan fekvő kocsi- fölülni. ra lenne szükségük, amely . ..... „ 140 centiméternél nem hosz- , zAr.,SZÜ'5k n.e^bf" szabb és befér a liftbe. Az kérj"k- h« b]alatk' tudja- ho1 SZTK-ban érdeklődtek irtanak llVet az már, miként juthatnanak ban> értesítsenek bennün­ilyen alkalmatossághoz, de ket. Várjuk a választ Villamoson, autóbuszon Lakók írják Örökzöld téma valameny­nyi panasz. Mi közzétesszük Kovács Lászlóné (Tarján 809.) levelét is, bízva a szü­lők, pedagógusok és a gye­rekek megértésében. Olva­sónk, sok más sorstársával együtt három műszakban dolgozik, így érthető. ha délelőtt aludni szeretne. Csakhogy a 800-as épületek környékén lakóknak ez nem megy: a teret elfoglalják a környék iskoláinak napközi­sei és mint a gyerekek ren­desen, óriási zajt csapnak. „Úgy tudjuk, hogy a tar­Jáni III-as és a Szirmai is­kola udvara bitumenes, ahol ugyanügy levegőzhetnének a gyerekek, csak kevesebb kel­lemetlenséget. okozva a kör­nyék lakóinak. Javasoljuk, hogy a gedói iskola előtti részt alakítsák ki játszótér­ré. Mindezt szóvá tettük a népfrontgyűléseken is, de hiába." Elismerj ülc, hogy fárasz­tó pihenés helyett állandó gyerekzsivalyt hallgatni, de aligha lehetne a több órát fegyelmezetten végigülő gyerekek szájára lakatot tenni. A békés egymás mel­lett élés talán olvasónk ja­vaslata alapján valósulhatna meg. Kilenc aláírással érkezett levél a Hermán Ottó kollé­giumból. Diákok és ott dol­gozók panaszolják, hogy a tízemeletes épületben „ki­vonták a forgalomból" a drága pénzen megépített sze­métledobót. így a hulladé­kot kénytelenek a folyosó végében, az egészségügyi és tűzrendészet! szabályoknak nem megfelelő módon tárol­ni, és onnan lecipelni. Mert­hogy a személyszállító lift sem működik, két éve. Papdi István (Hunyadi tér 12.) írja: a Szatymazi, a Damjanich, valamint az öt­halom utcán húzódó nyilt­szelvényü csatorna, amely arra volt hivatott, hogy a régi gázgyár hűtővizét elve­zesse a Tavasz utcai szenny­vízcsatornába, nem teljesíti feladatát. Vagy vízzel vagy iszappal van tele, így a külvárosi főgyűjtőbe torkol­ló Lehel, Árvíz és Francia utca vizét sem fogadja be. Sajnos egyes lakók is hoz­zájárulnak ehhez, mert né­hol szemétlerakó helynek használják a csatornákat. Olvasónk szerint ki kellene takarítani az árkokat, mert hóolvadás után, tavasszal sok kárt okozhat a felgyü­lemlett vlz. Dobai Gábortól, a Retefc utca 19/B-ből ismét kap­tunk egy levelet: hiába a január 10-én, Postaládánk­ban megjelent panasza, azon n bizonyos lápcsőházi abla­kon továbbra is kiszökik a meleg, és éjjel-nappal áram­Kovács Mihály (Dalos u. 8.) a 4-es villamos közleke­désével kapcsolatban írja: sajnos a járatok nem men­nek el egészen a végállo­másig, így a töltés felől ér­kezők a nagy távolság miatt gyakran lemaradnak a villa­mosról. Rondella Pál (Olajos u. 1.) a buszvezetők felelőssé­géről meditál levelében. Egyebek között megemlíti, hogy milyen veszélyekkel jár a hirtelen fékezés. Ta­núja volt, amint január 25­én a Sziliért sugárút és a Római körút kereszteződésé­ben hirtelen megálló busz­ban több utas elesett, sze­rencsére baleset nem tör­tént. Szóvá teszi olvasónk azt Is, hogy a 4-es villamos végállomásán föltorlódó, várakozó villamosok gátol­ják a menetidő pontos be­tartását. Dakáné Kovács Márta (Szilléri sugárút 49;B) a múzeumi filmvetítéssel kap­csolatban küldte el észrevé­telét Minthogy a téma ala­posabb kivizsgálást igé­nyel, levelét továbbítjuk az érintetteknek. Anyagi vitája támadt Kóczán Károlynénak (Tele­ki utca 13.) az IKV-val. la­kasa korszerűsítése után. Ezt a levelet is elküldjük a vállalathoz, s onnan várjuk a hivatalos választ kérdé­seire. A Il-es kórház gazdaság' vezetői a tulajdonképpeni címzettjel Zádori Nándor levelének, melyben az el­avult aggregátor, az esetle­ges áiamszünetekből adódó komplikációk miatt emel szót Válaszol az illetékes így is lehet Kiskocsi — nagykocsi Ery barátom panaszko­dott hogy nemrég vett egy használt 2000-res Volvót, és a gépkocsiadót továbbra is fizetnie kell. Ráadásul na­gyon sok. a fogyasztása. Tiszta ráfizetés. „Miért nem vettél egy Traban­tot?" — kérdeztem. „Any­nyi pénzem nem volt hogy azt vegyek!" — fe­lelte. A rendőr megállítja a személygépkocsit ellenőr­zésre, majd mikor az iga­zolványokat kérve köze­lebb hajol a vezetőhöz, megérzi rajta a szeszsza­got. — Maga ivott! — Kérem, biztos úr. aka­rom mondani rendőr elv­társ, csak egy üveg sört ittam. — Akkor nem mehet to­vábbi — De kérem! Én egy különleges eset vagyok! — feleli a vezető. — ? — Akkor tudok legbiz­tonságosabban vezetni, ha három üveg sör van ben­nem!! — Kérem a jogosítvá­nyát. és szálljon ki a ko­csiból ! — De miért? — Mert csak egy üveg sört ivott! Barta József Moszkvai krt. 34. Jók, előzékenyek és segí­tőkészek is tudunk lenni, erre is találtunk bizonyíté­kokat e heti leveleink kö­zötti Kovács Péter (Malom u. 5.) a kéziszerszámgyár dol­gozóinak mond meghatott köszönetet azért, mert mun­katársuknak, a feleségének és édesanyának, Kovács Pe­temének az életmentő vért adták. Berezvai Erzsébet (Felső­város 140/B) szintén jó em­berekre talált a DEMÁSZ Egyetértés szocialista bri­gádjának tagjaiban: „A születés- és névnapi megemlékezés, a karácsony­fa díszítés és ajándékcsomag a múlt évben sem maradt el. Óriási segítség számom­ra, hogy elvégzik helyettem a tavaszi és őszi nagytaka­rítást, hiszen éppen mozgá­somban vagyok sérült. Tár­sadalmi munkájuk béréből jelentős összeggel járulnak hozzá beszerzési és téli több­letköltségeimhez. Látogatá­saik alkalmával készséggel segítenek sok egyéb gondo­mon, s ezzel nagyon 6okat enyhítenek magányomon, tő­ródésük biztonságérzetet és megnyugvást ad. Ezért szeretném ezúton is hálámat kifejezni és azon reményemet, hogy az elkö­vetkező időben sem hagy­nak el. Köszönetet mondok a vállalat vezetőségének, a szakszervezetnek, minden közvetett és közvetlen tá­mogatásukért. Mind a veze­tőségnek. mind a brigád tag­jainak és a vállalat minden dolgozójának hálás szívvel kívánok további jó egészsé­get, jó murkát és sok sikert az 1981-es esztendőben." Tulajdonképpen korholva dicsér Űjhizy Ernő (Nagy­becskereki u. J3 ), amikor a Gelka munkájáról szól. A szerviz egyik embere „elfe­lejtette" megjavítani két hét alatt olvasónk „hibátlan­ként" visszaadott rádióját, a másik szakembertől viszont néhány óra rriúlva, kifogás­talan állapotban vehette át a készüléket. „Nem mindig a Gelka a hibás, hanem —> tisztelet a kivételnek — csak egyes dolgozói." Ebben egyetértünk a levél írójá­val. Az azonban vitatható, hogy — külön elismerés jár-e annak, aki a kötelessé­gét teljesíti. Mindenesetre az már nem mindennapi dolog, hogy valaki csak hogy védje a mundér becsületét. 2 hét­re vállalt munkát pár óra alatt elvégez — kollégája he­lyett. Jávor Péter (Alföldi u. 14.) az Elektromos Szövetkezet munkájáért mond köszöne­tet. Szívesen olvastuk — és olvastattuk volna — a rész­leteket, ám többet nem tu­dunk meg a levélből. Üjbói csak azt az álláspontunkat ismételnénk meg, hogy azt tartjuk természetesnek, ha a cipész jó cipőt készít, a pék jó kenyeret süt, a tévé­szerelő megjavítja a hibás készüléket. Több szóra érde­mes már, ha a Cipő hasz­nálhatatlan" lesz, a kenyér ehetetlen.... vagy netán a tökéletes árut házhoz is szállítják, s tálcán kínál­ják, puszta figyelmességből. Útjavítók kerestetnek A múlt heti Postaládában az ásotthalmi gyermekotthon dolgozóinak gondjáról, köz­lekedési nehézségeiről szólt egyik olvasónk levele. Az autóbuszfordulö megépítésé­hez kért. segítséget, s a Dél­magyarországi Tervező Vál­lalat egyik szocialista bri­gádja, a Vásárhelyi Pál ne­vét viselő úttervező kollek­tíva máris jelentkezett: szí­vesen elkészítenék társadal­mi munkában az autóbusz­forduló terveit. De mint utóbb kiderült, nem terve­Lapunk január 10-i szá­mában, a Postaládában Köz­lekedjünk okosan címmel jelent meg cikk, melyre a városi tanács építési és köz­lekedési osztályától érkezett válasz: „A Nagyáruház karácso­nyi ünnepek előtti megnyi­tása nemcsak a kereskede­lemnek, hanem a környék úthálózatának és gépjármű várakozó helyeinek is nagy megterhelést Jelentett. A környéken ugrásszerűen megnőtt a közúti és a gya­logos forgalom. Az ünnepek után ez a terhelés jelentő­sen csökkent és többé-ke­vésbé kiegyenlítődött. Az olvasó észrevétele is erre az ünnepek előtti időszakra volt jellemző. Az áruház megnyitását megelőzően a környéken igyekeztünk a le­hető legtöbb parkolóhelyet kijelölni, ez azonban a csúcsforgalom lebonyolítá­sára kevésnek bizonyulti A Lenin körút Nagyáruház mögötti szakaszán a gyalo­gosok áthaladásának meg­könnyítése céljából a jelen­legi, Honvéd tér Zászló utca kereszteződésénél meg­levő kijelölt gyalogátkelő­helyet át kívánjuk helyezni az áruház Lenin körúti be­járata felé, mely jobban megfelel a gyalogosok igé­nyének. Az átkelőhelyet té­li időszakban nem helyez­hettük át, mert fagypont alatt burkolati jeleket nem tudunk festeni. A kijelölt gvalogosátkelőhely áthelye­zéséig ezúton is kérjük a gyalogosok türelmét. A Dugonics tér parkoló­ját. a kijelölt gyalogosátke­lőhelyet abban az időben festettük föl, amikor még a Bajcsv-Zsilinszky utca és a Dugonics tér közúti for­galmi kapcsolata biztosítva volt. Az utca lezárása után az átmenő jellegű közúti forgalom téliesen megszűnt, ígv a kijelölt gvalogosátke­tőhelv további fenntartása szükségtelenné vált. A zsák­utca parkolóhelyein vára­kozni kívánó járművek ki­és beállásával kapcsolatos mozgások nem érintik a gyalogosforgalom által Igénybe vett útszakaszt. A zsákutca végén — többek között a gyalogosak mozgá­sának biztosítása érdekében is — az utca mindkét olda­lán várakozási titalmat ren­deltek el. Az olvasó által felvetett probléma, mely szerint „a parkoló autók kö­zött csak bujkálva tudnak közlekedni" elsősorban a közlekedési szabályok meg­szegéséből ered, melyet a várakozási tilalom alá eső területen álló gépjárművek vezetői követnek eL Ezúton is kérjük a gép­járművezetőket, hogy a Bel­város területén járműveiket várakozás céljából a kijelölt parkolóhelyeken helyezzék cl, s a járművek szabályta­lan várakozásával ne aka­dályozzák a közúti és gya­logos forgalmat." Január 17-én jelent m«g egyik olvasónknak az al­győi Tisza vendéglővel kap­csolatos panasza, melyre dr„ Azari Zoltán, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ elnöke vála­szolt: „1981. január 12-én az üz­letvezető a vendéglőből kü­lönböző okok miatt kilépett. A panasz kivizsgálásakor már nem dolgozott szövet­kezetünknél, így meghallgat­ni sem tudtuk. Annyi azon­ban megállapítható, hogy a kifogásolt számla valóban szabálytalanul volt kitöltve, keltezés és név nélkül. A rajta szereplő tételek össze­adása viszont mennyiségi szempontból helyes. bár egves számok olvashatósága kétséges. Az olvashatatlan számokat a kalkulációval beazonosítva meggyőződ­tünk arról, hogy az össze­adott mennviségek végered­ménye jó. Viszont a szám­lán feltüntetett áraknál probléma van. (Szerettük volna olvasni, hogy ml. — A szerk.). Igaza volt a panaszosnak, amikor az étel. és italren­delés körülményeit sérel­mezte. Minden esetben kö­telesek az ét- és itallapot — külön kérés nélkül — a ven­dégek rendelkezésére bocsá­tani. illetve az azon feltün­tetett választékot lehetőség szerint biztosítani." összeállította: CHIKÁN ÁGNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom