Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

Magasfényű zománc lakossági célokra kidolgozott javító-felújító festéseknél fémre, fára alkalmazható' dekoratív zománcfesték • ecsetelhető, szórható • alapszínekben kapható • 1 és 4 literes kiszerelésekben kerül forgalomba Kételkedés helyett bizonyosság Erős aggodalom szülte a termőföldek védelmét szol­gáló intézkedések sorozatát. Tartani lehetett tőle, hogy nemzeti vagyonunk jelentő­sen csonkul, ha nagyobb te­rületek esnek kl a termelés­ből akár azért, mert indo­kolatlanul bőkezűek va­gyunk egy-egy gyár telepí­tésénél a bekerítésben, akár azért, mert parlagon hagy­juk azt, ami búzát, kukori­cát, gyümölcsöt vagy zöld­séget teremhetne. Ügy tű­nik, fordul a kocka. Mórahalmon, a Homok­kultúra Szakszövetkezetben néhány évvel ezelőtt még HöO hold föld maradt parla­gon. Akkor azt mondta az elnök, lényeges javulás nem várható, inkább rosszabbra kell elkészülnünk, mert az öregek egyre Inkább a kö­z'isre hagyják az általuk művelt parcellákat, a közös viszont nem nagyon tud mit kezdeni velük, mert nagy­üzemi művelésre méreteik miatt is alkalmatlanok. Föl­tettük a kérdést, miért nem vállalják a fiatalok? A fe­lelet a szokásos volt: a mai fiataloknak ha a hátukhoz vágnák a földet, akkor is elugranának előle. És most? Nincsen parlagföld a szak­szövetkezetben, a műúthoz közel eső kisebb-nagyobb te­rületekért pedig valósággal •orban állnak az emberek. Egyéb beszédes bizonyíté­kai ls vannak annak, hogy nóttön nő az érdeklődés a föld iránt. A szakszövetke­zetnek az a föladata, hogy a lehető legtöbbet és leg­jobbat termelje a közös táb­lákon, de hasonló igyekezet­tel segítse a tagok gazdasá­gait is. A segítségnek admi­nisztrálható módozatai van­nak, ki lehet olvasni a ki­mutatásokból, hányan kér­nek jobban termő vetőma­got. hányan jönnek jobban ható vegyszerért, és hozzá­való tanácsért, hányan dol­goztatnak a szövetkezet gé­peivel, és mennyi tejet, hí­zót vagy bikát, zöldséget, paradicsomot, paprikát és gyümölcsöt adnak át továb­bi értékesítésre ugyancsak a szövetkezetnek. Mindeze­ket összevetve az derül kl, hogy sokszorosára nőtt az Irodában dolgozók munkája is. Elkezdtük számolgatni né­hány irodistával, hányan fordulnak meg naponta a szakszövetkezet központjá­ban. Bár egyre inkább ta­pasztalható, hogy még a pénzért is csak akkor jön­nek be az emberek, ha több teteit összevártak, a napi forgalom 150—160 körül van. Van köztük természetesen olyan is, aki csak aláírást kér, de a legtöbb azonnali intézkedést kíván. Aki pél­dául vegyszert kér, annak nem lehet mondani, elője­gyeztük, de az akták hivata­los Intézési ideje egy hó­nap, nézzen be majd akkor. Aki egy hónapot vár a per­metezéssel, "annak már per­metezni is fölösleges. Aki­nek otthon is dolga van, nem szívesen sétál még a jó tanácsért se, azonnal meg akarja tudni, mit kell ten­nie. ha valami nem sikerült Nem a föld birtoklási vágya nőtt tehát meg, az emberek termelni akarnak rajta, jól és sokat, és ha lehet, ol­csóbban. Másfajta jelek is vannak, amelyekből nagyjából ugyanaz olvasható ki. Dobó Szilveszter, a szakszövetke­zet elnöke mondja, ő is tag­ja volt annak a bizottság­nak, amely a közgyűléseket megelőző, úgynevezett kis­gyűlések tervét kidolgozta, de a kétkedők közé tarto­zott Szentül hitte, az embe­rek gondolatait azért köny­nyebb kitalálni, mint meg­hallgatni, mert nem nagyon mondják el. Megfigyelik a beszámolót szavaznak is, amikor kell, de kötik magu­kat az ántivilág bölcsessé­géhez: hallgatni arany. Aki pedig elnöki székében el­kezd kételkedni azon, érde­mes-e kisgyúléseket tartani, alkalma is van rá, hogy be­bizonyítsa, nem érdemes. Dobó Szilveszter mégis be­ismeri, ő tévedett Beszélge­tésünk napjáig tizenkét kis körzetben gyűltek össze az emberek fölfogást is formá­ló tanakodásra, és százhár­mán szóltak hozzá. Mi köze van mindennek a termőföld reneszánszóhoz? A fölszóla­lások sorra azt igazolták, hogy termelni akarnak az emberek a közösben is, és az otthoni gazdaságban ls. Hátha lehetne levonni ál­talános érvényű tapasztala­tokat is a mórahalmi példá­ból, elkezdtük kérdezgetni, hogyan lehet szóra bírni azokat akik eddig nem szóltak. Figyeljenek jól ol­vasóink, nem mi mondjuk, hanem az az elnök, aki a kételkedők közé tartozott. — Mi tehát a titka? — Igen egyszerű: úgy kell szólni az emberekhez, hogy érezzék, valóban beszélni akarunk velük. Nem az a lényeg, hogy elmondjuk a magunkét, mert azt eddig is megtettük, hanem az. hogy alkalmat és légkört adjunk a tagoknak is. — Hány oldalas a beszá­moló? — Nem papirosból beszé­lünk. Egy lap az eredmé­nyekről, egy lap a tervről, hogy kéznél legyen, és fon­tos dolgokban ne tévedhes­sünk, de írásból beszélgetni nem lehet — A hozzászólók? — Bátrak, és értelmesek. — Csakhogy így a kényes kérdések is előjönnek. — Abban, hogy bátrak és értelmesek, az is benne fog­laltatik, hogy bátran és hoz­záértéssel bírálnak is. Föl is készülnek a bírálatra, úgy, hogy közhelyekkel, leintéssel ne lehessen átlépni rajtuk: — Statisztikának is szép a százhárom hozzászóló. — Megint messze lőnénk a céltól, ha azt kezdenénk számlálni, hol szólnak leg­többen. Az a lényeg, hogy mit mond, aki fölszólal! IXa megmondja, ami bántja, ak­kor könnyű segíteni rajta. — Mégis: kínos lehet, ha egészen mást mónd valaki, mint amit az elnök mondott az előbb. — Van annál kínosabb is: ha nem mondja kl, csak gon­dolja. Nem elég gondolni, hogy jó lenne tejport besze­rezni a borjúneveléshez, hogy ki kellene selejtezni a kombájnt, mert ráfizetés, ha tovább is aratunk vele, hogy meg kellene javítani az uta­kat és el kellene vezetni a vizeket, ki is kell mondani. — Persze, az is kevés, ha kimondják. — Erre megy kl a játék: meg is kell csinálni. Nem szerelemből, hasznáért mű­velik a földet, és ezért jöttek létre a szövetkezetek is. Ha többen érdeklődnek a föld utón, jobban is egyet kell ér­tenünk. A titkok titkának, most úgy látszik, egészen egyszerű a nyitja. Horváth Dezső ötven évvel ezelőtt, 1931. február 17-én született Kon­dor Béla (1931—1972) íestő­és grafikusművész, a mo­aern magyar rajzművészet iskolateremtő' mestere. Ösz­szetett, látomásszerű és in­tellektuális fogalmazás ké­peivel. illusztrációival egyé­ni hangot ütött meg a kivé­teles tehetségét díjakkal mél­tányoló hazai és nemzetközi tárlatokon. Kondor különös világú alkotásaiban két al­kalommal volt módunk a szegedi képtárban gyönyör­ködni. Először 1964 tavaszán, amikor a feltűnő érdeklődés­től kísért — Pilinszky János költő által megnyitott — ver­nisszázson maga a művész is megielent. Az ezt követő si­keres tárlat után pedig jó tíz év múlva. 1975 őszén, amely azonban már a köz­ben elhunyt — negyvenet alig átlépő — Kondor Béla emlékkiállításává vált. Ha felidézzük Kondor Sze­geden bemutatott 1964-es el­ső gyűjteményes kiállítását, azt mondhatjuk, hogy a szokásosnál nagyöbű ft­gyelmet az akkor szerepelt alkotások izgalmas újszerű­sége, különösen ható arcu­lata idézte elő. A hagyomá­nyos ábrázolású festmények­től és rajzoktól elütő képek előtt bár sokan értetlenül álltak, de úgy a furcsólko­dók, mint a műélvezők vé­leménye abban megegyezett, hogy olyan feszültségteremtő tárlatot szemlélnek, melynek egyénileg tetsző vagy nem tet­sző anyagát lehetetlen kö­zömbösnek venni. Ha választ próbálunk keresni arra. hogy mi a mozgatóereje Kondor műveinek, úgy véljük nem más, mint az a nála megnyil­vánult kifejezésben bátor­ság, melyet volt kortársai alkotásaiban alig. vagy egyáltalán nem találunk meg. Kondor félrelökve min­den konvenciót, s álszemér­met, nyíltan mert beszélni olyan dolgokról, melyekkel másoknak csak gondolatban van merszük foglalkozni. Mintha Oöúorne Jimmy Por­ler-e lett volna b. aki „dü­höngő fiatat'-ként hau.ii.o­zott a szellemzsibbasztó tu­nya-., áeot mákonyként szét­hintő áporodottsug tanvj.na ellen. Harcmódszerei közé tartozott a kispolgári pedanté­riának fittyet hányó szélső­ségesség és az ólszenteskedő, hazug moralitást, pőrére vet­kőztető szatíra. Kondor Béla 1975 októ­berében nyílt szegedi emlék­kiállításán tartott megnyitó­beszédében Németh Lajos művészettörténész többek között hangsúlyozta, hogy korunk Kondor művé­szetének alakulása ellen dol­gozott, hiszen a XX. század képzőművészetét mindinkább a tiszta plasztikai jelrend­szer kialakítása, a környezet­átalakító funkció (dekoráció), vagy pedig a privát lét egyéni mitológiájának fel­állítása foglalkoztatta, és az alkotás mindinkább kime­rült a gesztusokban. Kondor pedig már induláskor is mást akart:... Olyasféle elbeszélő­művészetre törekedtem, mint Ciotto, vagy Rembrandt, erőmet azonban meghaladja, csak mint távoli cél világít­hat előttem — írta még fő­iskolás korában. Ezért ts vá­lasztotta a grafikát, mert e műfajban több lehetőség volt a történetek elmondá­sára. a gondolatfilozofikus művészet megvalósítására. Ezért dolgozta ki saját vilá­gos szimbólum szövevényét: felhasználva, de sajátosan átírva a középkor keresztény mitológiáját és az általános emberi ősi szimbólumkörét —, hogy megfogalmazhas­son dolgokat, {(életeket, hogy művel, ha vizionáriusak is, de 'olvashatók, legyenek, ki­meríthetetlen asszociációs so­rokat indítanak el a néző­ben." A társadalmat fenyegető háború történelmi kérdéséit Kondor Béla épp oly hévvel vetette fel alkotásaiban, mint amilyen 'kedvvel for­dult a gyermekek és apos­tolok rózsaszínfelleges, kis­sé misztikus, mesés, biblikus jeleneteihez. E változatos té­mák karakterének megfele­lően hol Swift felülről szem­lélő, s gúnyosan maró iró­niájával pellengérezte ki az egymás ellen ostobán ha­dakozó emberkéket; hol pe­dig Gulácsy, a látnoki festő érzelmes nosztalgiája ka­pott nála hangot, mellyel a soha meg nem valósulható, éterikus létet ígérő képzelet­beli Nakonxipán után sóhaj­tott. Alom és valóság, drá­ma és líra keveredett Kon­dor felejthetetlen élményt nyújtó szegedi tárlatain. Hol középkori ikonokra emlé­keztető, naiv egyszerűségű, tenyérnyi képecskéket lát­tunk, mint a szomorkás te­kintetű, kedves Darázski­rály-t, hol meg a képtár egész falát beborított, decens modernségű nagy pannókat, mint az angyal által meg­jelenített Géprepülés szim­bólumá-t. Az olykor bizarr hatású képei láttán, olyan érzésünk támadt, mintha nem is a Horváth Mihály utcai Képtárban, hanem a költészet világában lennénk, ahol a historizmus és mai­ság, az ódon régiesség és a feltáratlan új itiontázsszerű­en keveredtek. Művei tö­mény allegórizmusokkal a képzettársítások sorát indí­tották el bennünk, és ez­zel kissé a szegedi tárlat­látogatók is részeseivé vál­hattak Kondor Béla nagy tehetségű alkotótevékenysé­gének. Gazdag örökségéből származó grafikai lapjai kö­zül az Égiháború című re­mek rézkarca és más mű­vei is a Móra Ferenc Mú­zeum rajzgyűjteményét te­szik értékesebbé. Szelesl Zoltán 1 V '< ii/A-Ai ? >'„,7.1 •y;'.^ beltéri felhasználásra Walsh Wtlliam és Varga Ildikó Erzsébet, Dorogi István és Mu­rányi Aranka, Szarvas iAszlö és Botka Zsuzsanna, Hézsai András és Muszka Zsuzsanna Mária, Tóth Tibor József és Papp Erzsébet, Sótl Mihály és Perge Katalin, Tombácz Péter és Baráth Tünde, Farkas László és Losonczi Eva, Hegedűs Já­nos és Bosch Mária házasságot kötöttek. HÁZASSÁG SZÜLETÉS Suld Józsefnek es Bánfl Irén Katalinnak József, Fantl Lajos­nak és Mondovlts Ágnes Máriá­nak Attila. Roszkos Zoltán Lászlónak és Absolon Évának Kornélia, Savanya Jánosnak és Horváth Erzsébetnek Ágnes. Üveges Lajos Andrásnak és Hódi Zsuzsannának Zsuzsanna, Krix Jánosnak és Halla Mag­dolnának György, Soós István­nak és Békési Anna Máriának Csaba, Láng András Zoltánnak és Kovács Teréziának Zsolt, Bubán Gábor Antalnak és Ki­rály Ilonának Gabriella, Kovács Antalnak és Lurtman Évának Hd.kó, vecsel Imre Pálnak és Bánvölgyi Zsuzsannának Gab­riella,, Sárosl Vilmosnak és Ró­zsa Erzsébet Ibolyának Anita Szilvia, Mityók Antal Istvánnak és Ottlik Margitnak Andrea, Rádal Sándor Kálmánnak és Elek Ilonának Barbara Rita, Sz«mán Béla Ignácnak és se­bestvén Erzsébetnek Leander Béla. Gáspár Mihálynak és Hatvani Ilonának Ilona, Nagy Sándornak és Udvari Rozália Annának Beáta, Kasza Gyula Ádámnak és Enyedi Klára Er­zsébetnek Adárn, Kapás Béla Lászlónak és Tarr Katalinnak László. Hegedüs-Bite Istvánnak és Horváth Máriának István, Fórlzs Sándornak és Gál Zsu­zsannának Zsuzsanna, Plesz Józsefnek és Horváth Julianná­nak Zoltán, Schinagel András­nak és Ftnta Idának András Gábor. Faragó Zoltán László­nak és Szepesi Zsuzsannának Balázs, Rékási László Bélának ea Lantos Anna Mártának László Gábor, Koezkn Gyulá­nak és Farkas Máriának Móni­ka, Molnár Györgynek és Dá­Családi események vid Ilonának Péter, Deák Lászlónak és Witt Brigittának Tamás, Tary Lászlónak és Te­mesvári Evanak Andrea, Kővá­gó Pálnak és Franczia Évának Eva. Szlama Ferencnek és Ma­sa Ilonának Attila, Mihály Zol­tánnak és Szabó Margit Mag­dolnának Zoltán. Bódog Tibor­nak és Varga Erikának Attila, Lakatos Sándornak és Sötét Er­zsébetnek Róbert, Papp József Istvánnak és Olasz Juliannának Attila, Németh Istvánnak és Bondor Ilonának Annamária, Gergely Jánosnak és Fodor An­na RozáliánRk Tímea, Kővágó Lászlónak és Sisák veronika Margitnak Vera Edina. Kovács Zoltánnak és Siket Edit Kata­linnak Nóra Melinda, Rábik László Jánosnak és Németh Jo­lánnak Csilla, Papp Istvánnak és Ordögh Irénnek Gabriella Tünde, Lukács Józsefnek és Sólya Jolánnak Anita, Kovács Imrének és Pilán Máriának Im­re, Lajta József Mártonnak és Tanács Etelkának Fruzsina, Mucsi Istvánnak és Metenka Hona Máriának Attila, dr. Té­ren Józsefnek és Tar Évának Zoltán József, Gyuris Sándor­nak és Sebók Erzsébetnek Ré­ka. Szabó Béla Lászlónak és H'godűs Teréziának Ildikó, Süli Istvánnak és Jáger Sarol­ta oak István, Fábián Gyulának és Domokos Erzsébetnek Le­vente, Gyuris Ferencnek és Kómár Máriának Péter. Bitó Antalnak és Dávid Klárának Andrea, Miskolczl Tibornak és Hazuha Jolán Arankának Ti­bor Rózsa Sándor Pálnak és Szekeres Ilonának Zoltán, Bu­csányi József Péternek f-s Sza­bó Katalinnak Attila Bucsányi József Péternek és Szabó Kata­linnak József, Kancsár György­nek és Fekete Máriának Mari­ann nevű gyermekük szüle­tett. HALALOZAS Biacsi Márta, Hegyközi Ilona, Hegyes Dezső János, Nagy Pál­né László Terézia, Faragó Ist­ván, Nagy János, Strzempek Jánosné Kárpinecz Erzsébet, Kirsch Jőzsefné Aradi Matild, Rádal Sándor Kálmánná Elek Ilona, Terhes Mihály, Kerekes Ferencné Kovács Julianna, Ká­dár Imréné Kapás Rozália. La­katos Ferenc János, Tóth Györgyné Török Ilona, Varga Sándorné Kiss Ilona, Balatoni Józsefné Kispál Etelka. Szükl József, Miklós Antalné Terhes Erzsébet, Beznoczki Péter Pál, Gyovat Istvánná Engel Borbála, Sókl Istvánné Tamás Márta, Nagy Károlyné Vőneki Erzsé­bet Veronika, Acs Jánosné Ter­hes Etelka, Csillag Imréné Áb­rahám Margit, Kinka Antalné Korom Veronika, FUlep Ist­vánné Auer Katalin, Módos Istvánné Németh Mária, uadia­rlk Istvánné Bosnyákovlts Gi­zella, Lovászi Gézáné Bakó Va­léria, Batkl Mihályné Schöger Mária, Kucsora István, Lakatos Márts. Lukács Mihályné Kovács Margit, Boros-Gyevi Jánosné Dóczi Mária, dr. Szurgent Sán­dor. Cselédes-Horváth János. Tápal Józsefné ónozó Julian­na, Kiss Józsefné Pölös Piros­ka, Adám Károlyné Gyuris Krisztina, Mlskur István, Dávid gAszló, Szarka-Kovács Benjá­minná Godó Mária, Molnár Já­nos. dr. Sonkodl Sándor József, Szabadi Jánosné Rózsa Piroska, Bánfaival József, Erményl Györgyné Vékes Terézia, Be­csei Katalin Móric, Kádár Béla­né Teuer Mária, Szalma István­né Vecsernyés Mária. Seres Miklós, Madarász Kálmán­nő Elek Róza Margit, Kovács Mihály, Bagi Istvánné Pillinger Etelka Katalin, Szabó Ferencné Vajnal Róza, Kónya ülés, Tóth Jánosné Plgniczkt Mária, Bérezi Kálmánná Csik Margit. Donkó Lajos, Böröcz Antalné Lalia Rozália, Bapkó István meghalt. iapM • -Beszerezhető a szaküzletekben Szaktanácsadás: TVK Kereskedelmi Iroda •f?052 Budapest, Pilvax köz 2-4. tel.: 174-444 16 Kedd, 1981. február 17. A termőföld reneszánsza Kondor Szegeden

Next

/
Oldalképek
Tartalom