Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

6 Csütörtök, 1981. január 48. Mire fogékonyak a fiatalok? X címben feltett kérdés többnyire homlokráncoló felnőttektől ered, akik hajlamosak azt állítani, hogy a fiatalok a kevésbé értékes, kevésbé nemes dolgokra fogékonyabbak. Például a kultúrában, a művészetben. Lásd rock és hobo és diszkó és a többi. Ugyanezek a felnőttek, vagy más felnőttek viszont hajlamosak a Ki mit tud? nevű s ennek mintájára szervezett számtalan vetélkedő nagyszerű pillanatain fellelkesülve, egymást túllicitálva arról áradozni, hogy mennyivel többet tud az előzó nemzedéknél, mennyivel tájékozottabb, igényesebb, műveltebb a mi ifjúságunk. A szokásos publicisztikai .fordulat most azt mondathatná velünk, hogy a fentebb idézett vélemények végletesek, és az igazság nem bennük, hanem valahol középen van. De ezúttal valószínűbbnek látszik, hogy az igazságot nem a középút képezi, hanem éppen a végletek. Amint magát az ifjúságot is. Hál' istennek, tegyük hozzá, mert nem volt még ü.1 nemzedék, amely ne a szélsőségek, a kiegyensúlyozatlanság tünetei közt és önmaga előzményeinek heves bírálata nélkül integrálódott volna a világba, amelybe beleszületett, s amelynek egészséges voltát ne éppen a türelmetlen változtatni akarás jellemezte volna a leginkább. dése. Tehát ha valaki megtanulja valamely művészetnek, tudománynak az anyanyelvét, akkor az íogékonynyá is válik majd, ha e nyelven valamit értenie és élveznie kelL E E De az általánosságok felől szűkítve a kört, maradjunk csak a kultúránál, illetve a művészeteknél, ha már mondandónk elején ezt emiitettük. Néhány éve a győri Kisfaludy Színház az egyik legnagyobb élő magyar költő, Weöres Sándor A holdbéli csónakos című müvének megzenésítésére kérte fel az egyik legnagyobb élő magyar zeneszerzőt, Ránki Györgyöt. Az új magyar opera természetesen jelentős ér.tékévé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen vegyes volt És az egymással perlő vélemények két szélső pólusán jól megfigyelhető volt a két tábor közti életkorbeli különbség. Az idősebbek fanyalogtak, vagy legalábbis nem tudtak közel kerülni a műhöz, a fiatalok és köztük az egészen kicsik is, nagyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már az óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői világával, számukra ismerősek és egyértelműek voltak a játékosságnak azok az eszközei, amelyek természetesen ebben az operában is nagy teret kaptak. Az idősebbek számára ennek az eszköztárnak a Jelei nem bizonyultak annyira „közmegegyezésesnek", tőlük tehát a műelvezet több nyitottságot, szellemi érdeklődést és esetleg erőfeszítést követeit. Ugyanígy állt a helyzet a zenével is. Ránki György színes, hangszerelésben különösen gazdag és számtalan folklorisztikus elemet ötvöző muzsikájára „fülük volt" azoknak — a fiataloknak —, akik szolfézst tanultak már az általános iskolában is. És sokszor az idősek maradtak kívül e muzsika értékein, mert hiába voltak egyébként például az opera műfajának Kedvelői, sőt ismerői: nem vol•*k fogékohyak a szokatlan befogadáséra. Jó, jó, mondhatná bárki, kézenfekvő dolog, hogy a fogékonyság neveltetés kérCsakhogy nem Ilyen egyszerű a dolog. Íme, ennek érzékeltetésére egy másik példa. Ugyancsak Győrött, a közelmúltban mutatták be az Európa-hírű kolozsvári magyar rendező. Harag György irányításával azt a Kisfaludy-játéknak nevezett színpadi produkciót, amelyben a helyi színház névadójának emléke előtt tisztelegtek, különös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztelgés rendhagyó volt Nem a szerző kötelező olvasmányokból ismert (vagy épp ezért nem ismert) valamelyik művét állították színre, hanem több művét különféle művészi, dramaturgiai, sőt művészetpoliti-, kai megfontolásokból ötvözték egybe. És ismét előállt az előző jelenség, csak másképp. Tetszett az izgalmas, színes, a rendező ismert kvalitásait megint csak ellenállhatatlanul tükröző előadás mindenkinek, de az idősebbek — és sajnos: a pedagógusok! — közt jó néhányan akadtak, akik holmi tiszteletlenséget éreztek, amiért nem az eredetit állították színre, tehát amiért nem valami kegyeleti aktust hajtott végre a szinház, mit sem törődve azzal, hogy így a megelevenített kötelező olvasmány csak múzeumi légkört árasztott volna, amely a valódi színháztól azért mégis különbözik. De nem így a fiatalok. ök nem törődtek a tisztelettel meg a kegyelettel. ök csak azzal törődtek, hogy érdekelte, szórakoztatta, nevettette és elgondolkoztatta őket, amit a színpadon láttak. Vagyis ők nem előítéletekkel és tradíciókkal közelítették meg a színházi estét, ők fogékonyak voltak arra, ami ott érheti őket s viselkedésük is, utólagos véleményük is csak azt tükrözte, hogy miként érzik magukat a színházban. És már részben el is szakadva a példától, hadd áruljam el azt is, hogy ők éppen ezért érezhették jói magukat, mert meg tudták (vagy meg merték!)' érteni az előadásból azt is, ami társadalomkritikai elem volt, s amely nemcsak Kisfaludy idejében volt igaz, hanem az ma ls. s De nem a színház -és a kultúra az egyetlen terület, ahol az ifjúság fogékonysága mérhető. Mindenesetre e területeken látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid eszmefuttatás keretében bármit is elmélyült alapossággal kifejthetnénk e széles problémakörből, egyet a tévedés különösebb kockázata nélkül is leszögezhetünk. A fiatalok fogékonysága éppúgy társadalmilag meghatározott, mint a felnőttek kialakult értékrendszere és előítélet-rendszere. Aki a fiatalokat bármilyen vonatkozásban — akár fogékonyságukat tekintve is — felszínes esetek kapcsán hajlamos megítélni, az nagymértékben teszi kl magát a tévedés veszélyének. Tévedésük a fiatalokat fogja a legkevésbé zavarni. És ez a mindenkori jövő egyik leglényegesebb garanciája. Cserhalmi Imre Harminc kötetet kívülről Az indiai Jammu és Kasmír állam egyik hegyvidéki területén a lakosság sikeresen alkalmazza az amcsinak nevezett gyógymódot. A bajok orvoslása 200-féle gyógyfűvel és gyökérrel tör ténik. Az orvosnemzedékek tapasztalatait egy 30 kötetes munkában összegezték, amely az anatómiáról, a fiziológiáról, és különböző betegségekről és gyógymódokról szól. Nem könnyű dolog amcsi orvossá válni: a gyógyítás titkai apáról fiúra szállnak. A gyógymódokkal foglalkozó fiatalembernek azonban mindenekelőtt kiváló emlékezőtehetséggel kell rendelkeznie. Közel tíz év alatt kívülről meg kell tanulni mind a harminc kötetet, ami a vizsga elengedhetetlen feltétele. Folyók életrajza A hidrológusok, energetikusok, ökológusok és közgazdászok Tádzsikisztán folyóit tanulmányozzák. E tanulmányok alapján készül el a köztársaság vizeinek nyilvántartása, amelynek öszszeállításához most kezdtek hozzá. A vizsgálat feltárja, hogy melyik folyó vize alkalmas öntözésre, milyen a vegyi összetétele, melyik vize iható, hová kell építeni víztisztító berendezéseket. A mezőgazdaság számára különösen fontos a folyók ismerete. Tádzsikisztánban, ahol a terület 93 százaléka hegyes vidék, a mezőgazdasági termelés döntő hányada az öntözött területeken folyik. Az öntözőviz hiányának megszüntetése. üj oázisok létesítése csak úgy lehetséges, ha a folyókat tüzetesen tanulmányozzák, írja a „Veesernij Dusanbe". A meleg panel gazdaságosabb Tavasszal derül csak ki igazán: milyen hideg volt a télen. Érthető hát a kérdés: nem lehetne olcsóbban megúszni a telet?! Lehet, sőt, kell is. E felismeréshez nem kell különös, adottság, elég egymás mellé tenni néhány számot. Az ország energiakészletének egynegyedét a háztartások fagyasztják el. A legtöbb energiát fűtésre, s vízmelegítésre fordítjuk. Ha tehát takarékoskodni akarunk, a fűtéssel csínján kell bánni. De "tegyük hozzá, nem úgy kell takarékoskodni, hogy emiatt fagyoskodni kényszerüljünk. Fűteni ezután is kell. de a korábbinál kevesebb energiával. Mégpedig úgy, hogy a lakásépítésben korszerűbb anyagokat, szerkezeteket, eljárásokat használnak. Persze ez is pénzbe Ikerül, de erről majd később. Egy szabadon álló családi ház hővesztesége a következő tételekből áll: menynyezet: 32. az ablakok 33, a falak: 22, a padló 13 százalék. Ha fokozottan hőszigetelik ezt a házat, akkor az előbbi veszteségek kissebbek. a mennyezeté: 8, az ablakoké: 24. a falaké: 13, míg a padlóé 8 százalék lesz. A különbség eredménye: a második épület csaknem fele akkora fűtési energiával üzemeltethető. Mivel csökkenthető egy épület hővesztesége? Például a ház alakjával. Mi nél kisebb a lehűlő felület, annál kevesebb a veszteség. E teória szerint kör alakúra kellene építeni a házakat, vagy legalábbis négyzetesre. Az előbbit a berendezési nehézségek miatt vetik el, s emellett az építtetők is idegenkednek e formától. A négyzetes alapú sátortetős változata viszont — az építészek legnagyobb bánatára — túlságosan is elterjedt. Az időjárás viszontagságainak kitett felületek csökkenthetők a lakások egymás mellé sorolásával is — történjen ez sor-, lánc- vagy belső udvaros. átriumos megoldással. Ám a legracionálisabban összeforgatott, a legjobban tájolt lakások is nagy felülettel érintkeznek a levegő közegével, így a hőszigetelés ezeknél ls fontos. A hőszigetelő anyagok, ezerkezetek köre lassan bővül. A falazóanyagok közül jószerével egyedül a poroton tégla elégíti ki az új hőszigetelési szabvány követelményét. Kaphatók hazai és külföldi gyártmányú hőszigetelő üveggel készült, jó légzáró, fa- és műanyag keretű ablakok. A rossz hőszigetelőképességű falak és födémek utólagos hővédelmét szolgálják a különféle műanyag habok és ásványgyapottermékek. Választani még lehetne miből. de az építtetők sem kapkodják a korszerű termékeket. Ennek oka egyrészt az a tévhit, amely sze^ rint a 38-as, hagyományos téglafal megfelelő hővédelmet nyújt; s felesleges a pincefödémet és a padlást hőszigetelni. A másik az. hogy ezek az anyagok viszonylag drágák. Hiába térül meg idővel az egyszeri „beruházás", ha a mostani többletkiadásra nincs fedezet. (Vannak országok, ahol az állam előnyös hitellel, adókedvezménnyel ösztönzi az utólagos hőszigetelést.) Az állami lakásépítésnél végső fokon ugyanaz a gond. mint a magánépítőknél. De hamarosan vastagodni fog a panelek hőszigetelő rétege, a panelek csatlakozásánál is tökéletes lesz a hőszigetelés. Az épületasztalos-ipar rekonstrukciójával csökken az ablakok hővesztesége, a fűtési rendszerek korszerűsödése következtében pedig nem lesz egyenetlen az emeletek hőmérséklete. A közeljövő céljai közt szerepel, hogy a fűtésre és vízmelegítésre fordított energiát lakásonként mérik majd. Ami viszont megoldatlan: az eddig felónült lakóteled házak utólagos Mvédelme. Pedig előhb-utóbb erre ls Sort kell keríteni. A költségesebb megoldások elodázása közben ls olcsón javítható viszont az ablakok, erkélyajtók egyedi légzárása. A tapasztalatok szerint ezzel 5—10 százaléknyi fűtési energia takarítható meg. N. K. G. reflektor Az éllé az elsSbbzég A balesetek megelőzésének, a veszélyhelyzetek elhárításának nincs egyértelmű receptje. Az azonban biztos: a legtöbb magán a közlekedő emberen múlik. Aki a forgalmi helyzetet Józanul értékeli; akinek a szemléletébe belefér, ami másnak az érdeke; aki képes arra, hogy előnyéről a saját, vagy esetenként mások érdekében lemondjon, akinek van közlekedési fantáziája, mellyel a mások teremtette forgalmi veszély feszültségét feloldja; aki tudja, hogy a közlekedés „veszélyes üzem", és aki azt vallja: a baleset lehetősége az első úttól az utolsóig fennáll, tehát mindig számít váratlan veszélyre — az elmondhatja magáról, hogy defenzív járművezető. A kifejezés nyilván nem ismeretlen olvasóink számára sem, tapasztalataink szerint azonban a defenzív (azaz védekező) vezetési stilus alapelvei sem elméletben, sem gyakorlatban nem terjedtek még el eléggé. Marafkó Imrének. Az életé az elsőbbség címmel megjelent kétkötetes könyve alapján ezért is vállalkozunk közlekedési sorozatunk mai fejezetében a defenzív vezetés lényegének, ajánlásainak ismertetésére A defenzív vezetés lényege az előrelátáson alapuló, tudatos, tervszerű alkalmazkodás a közlekedés többi résztvevőjéhez. Aki ezt az alapelvet elfogadja, arra vállalkozik, hogy önként, önmagától többet tesz, s másoknak többet enged, mint a KRESZ előír. Ez persze nem mond ellent a bizalmi elvnek. Minden közlekedő ember Joggal indul ki abból a feltételezésből, hogy ha ő ismeri és megtartja a szabályokat, azokat mások is ismerik és megtartják. Ám a partner szabályszerű magatartásában nem szabad „vakon" megbízni, ha előre látható. hogy megszegi, vagy valamilyen ok miatt nem képes megtartani a szabályt, A defenzív vezetőt épp az jellemzi, hogy megfelelő fortélyokkal rendelkezvén felismeri az ilyen partnert. Ebben a felismerésben, s a veszély elhárításában segítségünkre lehet, ha elsajátítjuk azt a tlz alapelvet, amelyben dr. G. Munsch müncheni profeszszor a defenzív vezetés taktikáját és technikáját foglalta össze. — Nem célszerű indokolatlanul mások közelébe kerülni. — Ne maradjunk feleslegasen mások közelében! — Manővereinket lehetőleg egyedül végezzük! — Mozgásunk és haladásunk mindig céltudatos és célunkat megértető legyen. — A türelem a biztonságos vezetés alfája és ómegája! — Sohase legyünk feleslegesen mások útjában! — A látás és a láthatóság a biztonság alapja. — Kritikus helyzetekben mindig fokozott éberséggel vezessünk! — A közúton lehetőleg kerüljük a tömeget! — Legyen mindig erőtartalékunk! Az első ajánlás szoros kapcsolatban van a másodikkal: a defenzív -vezető megfelelő távolságot tart minden partner, különösen a „veszélyesek,,, a naivak, a támogatásra szorulók, a „mártírok", a révedezők, álmodozók, döcögök, gátlástalanok, tülekedők, becsvágyók, az erőszakosok közelében, tudván: a kellő oldaltávolság és térköz — Idő, s a közlekedésben az Idő gyakran az életben maradást jelenti... A defenzív vezetőt a partnerek közeledése cselekvésre ösztönzi, s szándékát félreérthetetlenül közli is, mert tudja: a partner egyetértése növeli a manőver biztonságát. Az egyetértés igen, a közreműködés már kevésbé. A közösen végrehajtott forgalmi manőverek „hibaszázaléka" nagyobb, ezért a defenzív vezető a többiek kiszámíthatatlan hibáinak, tévedéseinek elkerülésére törekszik azzal, hogy önállósítja magát, hogy az elkülönülés taktikáját alkalmazza. Számít arra, hogy partnere esetleg nem defenzív vezetői A negyedik ajánlás, a szemléltetés módszere következik az eddigiekből: figyelni kell a partnert, időben észlelni a szándékát, érteni a tempó „nyelvét". Minden lehetséges információ feldolgozásával, illetve megadásával (irányjelzés, féklámpa, gyorsítás, sávváltoztatás stb.) segíthetjük a magunk és mások szándékainak megértését. Aki pedig félreérthető jelzéseket ad, vagy bizonytalankodik, attól jobb minél jobban elkülönülni. Nem a mi feladatunk ugyanis mások kioktatása — lásd az ötödik ajánlást! Ne az indulat, hanem az értelem, ne a leckéztetés, hanem az önuralom, ne a lekicsinylés, hanem a segítőkészség legyen a jellemzőnk, azaz a leckét soha ne a partnernek, hanem saját magunknak adjuk fel, s így a megoldás kulcsa is nálunk lesz! A defenzív vezető közlekedési érettségét mutatja, ha partnereit nem akadályozza, ha nem áll az útjukban. Ezzel csökkenti az ő terhelésüket, és saját maga is biztonságosabban haladhat, várakozhat, kanyarodhat... A defenzív vezető arra is ügyel, hogy járműve jól látszódjék, színe, fénye, világítása a környezetből — a kontraszthatás alapján — kiváljék. Látni és látszani — így hangzik a jelszó, amit még mindig nem árt a „szürke csacsi, szürke ködben" kifejezéssel jellemezhető vezetők figyelmébe ajánlani. Sokan vannak ugyanis, akik azt hiszik, csökkenthetik járművük „villanyszámláját". A defenzív vezető a látszólag veszélytelen helyzetekben is a dinomenszemlélet alapján ítéli meg partnereit. (A kifejezés a dinamit szóból ered. A dinamit csak begyújtva robban! Az olyan forgalmi helyzetet nevezzük tehát dinomennek, amely veszélytelennek látszik, ^de veszély támadhat belőle. Például: a járdán kergetőző gyerekek közül valamelyik az úttestre futhat...) Azaz: vezetés közben mindig várni kell a váratlant! Az útirány célszerű tervezésére, a csúcsforgalom elkerülésére, ha kell, az útirány módosítására is figyel a defenzív vezető, kiutat keres tehát, nem törődik bele a látszólag változta*hatatlanba. De nem tekinti versenypályának az utat: motorja erőtartalékát végszükség esetére hagyja meg, s nem járműve teljesítményének fitogtatására. Ahhoz, hogy útjainkon valóban az életé legyen az elsőbbség, három szabályt kell jól eszünkbe vésni:. A tilost sohasemíA kötelezőt mindig! Néha a megengedettet sem! e. K.