Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

4 Szombat, 1981. január 24. postaláda avagy megszűnt a meó. min- apróságnak tűnő. ám füstöl­denesetre jó lenne, ha na- gésre bőven okot adó — gyobb figyelmet fordítanának bosszúságoktól" — Teimel a minőségre. És megkímél- György. Fésű utca! olvasónk nék a vásárlót az aránylag csípős soraiból idéztünk. társszerzőnk az olvasó Téli gondolatok Rovatunk címére e héten is bőségesen érkeztek leve­lek. Különböző korúak, más-más indíttatással fogtak tol­lat. Legfiatalabb levélíróink még iskolások, tizennégy éve-, sek. legidősebb társszerzőnk — mint soraiból kiderül — nyolcvanadik életévét tapossa. Vanank viszont, akikről semmit sem tudunk, mert nevüket, címüket titokban tart­ják. Kiderül ugyan, hogy mi miatt háborognak, de szemé­lyes panaszukat általánosítva, ködösítve fogalmazzák meg. Ezek után Igazán furcsa; mégis hatásos, konkrét intézke­désre várnak. Örvendetes viszont, hogy mind többen akad­nak. akik közős gondjaink-bajaink megoldására buzdíta­nak. Mostani összeállításunkban szó lesz igy egyebek között a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos tudnivalókról, a síkos, téli ntak okozta bosszúságokról. Korábbi összeállítá­sunk néhány észrevételére az Illetékesek válaszolnak. A lakosság, főként az idő­sek szeretnék. ha hóssés után úgy közlekedhetnének, hogy nem kényszerülnek bo­káig a latyakban gázolni, csúszkálni. A síkos járda bal­esetveszélyes. a lucskos hólé tönkre teszi a lábbeliket. Jó lenne hát, ha az Ingatlanke­zelő Vállalat, a városgazdál­kodási vállalat és a közille­tek gondoskodnának a jár­dák takarításáról. Az előírá­sok szerint a házfelügyelők­nek, a tömbházgondnokoknak kötelességük lenne az épüle­tek előtti járdákat letakaríta­ni. azokról a havat elsöpör­ni. lapátolni. Ennek ellenére sok helyütt tapasztalható: egy-egy útszakaszon, mintha „senki földje" lenne — senki nem gondoskodik a takarí­tásról. (Így van ez például a Tisza Lajos utca 14. számú ház előtt — tájékoztatnak a környék lakói.) Jó volna, ha e gondok orvoslására több figyelmet szentelnének az il­letékesek. — Kondclla Pál, Olajos utcai levélírónk so­rait foglaltuk össze. Olva­sónk egy másk témával is foglalkozik levelében. Arra kíváncsi, mi lesz a régi Hun­gária sorsa? Mivel az ügy­ben még nem született dön­tés, a kérdésre válaszolni nem tudunk. Olvasónk Ja­vaslatát — miszerint legyen az épület az albérleti díjak­kal megterhelt fiatalok át­meneti otthona — az illeté­kesek figyelmébe ajánljuk. Úttörők üzenete Inkognitóban A Komócsin Zoltán tér 10. Szám alatti ház egyik lakó­játéi lakonikus rövidséggel fogalmazott felszólítást kap­tunk: „Minden kommentár nélkül kcrem. szíveskedjenek egy riporterüket kiküldeni házunk udvarának és lép­csőházának megtekintésére. A mondandókat a látottak­hoz bármelyik lakótól meg­tudhatják." Eddig a levél, melyet írója utóirattal zár, kérve, nevét ne hozzuk nyil­vánosságra. Ez utóbbi kérésének eleget ts teszünk, az előzőt viszont nem teljesítjük. A tisztessé­ges játék minimuma szerin­tünk. hogy a panaszos vál­lalja fel sirámait, s az őt bántó bosszúság feloldásából ne vonja ki magát. Mond­ván: járjanak utána, intéz­zék el helyette mások. Meg­lehetősen kényelmes állás­pont. de nem célravezető, ezért népszerűsíteni sem sze­retnénk. Név és cím nélkül reagál egyik, a Postaládában meg­jelent Írásunkra a kémény­seprők. azaz a városgazdál­kodási vállalat munkáján méltatlankodó olvasónk. Bi­zonyítva: „12 éve lakom az egyik házban, de ott még ké­ményseprőt senki nem lá­tott ... Miért veszik fel még­is a kéményseprésért járó pénzt?" — kérdezi. A sem­miért vasalják be a forinto­kat — érvel a továbbiak­ban. Ha ez tényleg így van, az valóban felháborító. De mert — tekintettel olvasónk inkognitójára — a panasznak utánajárni nincs módunkban, sorait, ne vegye sértésnek, fönntartással fogadjuk. Azt pedig, hogy „abból csak kel­lemetlenség származik, ha az ember megmondja az igazat", tapasztalataink birtokában határozottan cáfoljuk. Az ef­féle fölösleges aggodalmasko­dás kerékkötője minden job­bító szándéknak, s mellesleg — érthetetlen is. Jogos ész­revétele előterjesztéséért még senkit sem Ítéltek fővesztés­re. leien esetben annyi kö­vetkezménye lehetne a do­lognak. hogv az illetékes vál­lalat kivizsgálná a panaszt. De erre, a lakcím ismerete nélkül most aligha szánja el magát.., „Kedves szerkesztő bácsi! Kérjük, szíveskedjen írásun­kat közölni, hogy minél több pajtás vállaljon a mienkéhez hasonló feladatot. Mi most, a -Tettekkel nyakkendőnk becsületéért" mozgalomban sok ilyen munkát vállalunk" — e kéréssel fordult hoz­zánk két szegedi úttörő, a nyolcadikos Surungi Emőke és Kopasz Helén. A címzett ugyan nem a rovat soros szerkesztője, ám a kívánság­nak készséggel teszünk ele­get. íme: „Szegeden, a Kos­suth Lajos sugárút 19. sz. házának egyik lakásába be­csöngettünk. Fehér hajú, mo­solygós arcú. idős néni nyi­tott aitót. Személyesen még nem ismertük őt, csak any­nyit, tudtunk, hogy Pásztor Mária néninek hívják és egvedül él. A bemutatkozás után kedvesen betessékelt bennünket nagyon örült ne­künk. Elmondta hogy van segítsége, nagyon kedves em­berek. Ebédet főznek, felhoz­zák az úiuágot. kitakarítanak és befűtik Mária néni laká­sát. így csak beszélgetni ma­radtunk ott. Elmondta, hogy 60 évi munka után vonult nyugdíjba. Dolgozott a tanár­képző főiskolán, főhadnagy­ként a rendőrségen, majd adminisztratív munkát vég­zett. Szerette munkáját és nagyon fájt. hogy ott kellett hagynia. Több éven át ének­karban énekelt, az ottani jó közösséghez szép emlékei fűződnek. Verset szavalt ne­künk. kézimunkákat, okleve­leket mutatott. Iskolai mun­kánk és terveink felől ér­deklődött. Segító szándé­kunkból annyi valósult meg, hogv elmosogattunk. De en­nél több Mária néni számá­ra. hogy felvidítottuk és meg­ígértük. hogy máskor is el­megyünk hozzá." A kézcsók története Múlt heti „Kisfilmek a nagyvilágból" című műso­rában csodálatosan szép képekben mutatta be a te­levízió a Niagara-vízesést. A képieket nézve jutott eszembe az a rendkívül kínos helyzet, amelybe ka­nadai látogatásom idején, Niagara Falls városkában keveredtem. Egy olasz származású idősebb hölgynek mutattak be, amikor hazai szokás szerint, kezet csókoltam. Legnagyobb megdöbbené­semre a hölgy viszonozni akarta a kézcsókot. Mint később kiderült, azért, mert arra gondolt, hogy ez egy különlegesen udvarias kö­szöntési mód. amelyet illik viszonozni. Visszaemlékez­ve a történetre, megkísé­reltem a kézcsóknak, mint üdvözlési szokásnak erede­tét megtalálni. Megszokottá vált búcsú­záskor. hogy a hölgyeknek azt mondjuk: kezét csóko­lom. Ma azonban már egy­re ritkábban fordul elő, hogy a szót tett is követi. Sőt. Elmarad a kéz is. egy­szerűen csókolommal kö­szönünk el. Kultúrtörténé­szek véleménye szerint ez­zel a köszönésformulával ma már csak Ausztriában és Magyarországon találko­zunk. A „kezét csókolom" üdvözlés nálunk Mária Te­rézia uralkodása alatt ter­jedt el. II. József, a „ka­lapos király" rendeletet adott ki, amelyben törli az udvari szertartások közül a térdreomlással kísért kéz­csókot. A XVI. és XVII. század magyarjainak írásai­ban bukkan fel először a „kezét csókolom" kifejezés. A következő formákban: „Ezzel csókolom a Nagy Asszony kezét fiúi engedel­mességgel ; A nagyságos asszonynak kezeit alázato­san csókolom"; vagy: „Mél­tóságos kezei tsokolásai kö­zött. állandóan mara­dok ...". illetve: „Kedves édes társom. veled együtt az Tekintetes asszonynak Űri kezeit csókolja..." A költő Zrínyi Miklós köve­tének 1653-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelem­hez írott leveléből való ez a köszöntés: „Az én ke­gyelmes uram Zrínyi Mik­lós, nagyságod alázatos szolgája, küldött engem nagyságodhoz. hogy az nagyságod fejedelmi kezét őnagysága képében aláza­tosan megcsókoljam." Kertész Manó szerint — aki az udvarias magyar be­széd történetével foglalko­zott. és akinek fenti mun­Jtáiából mindezeket az ada­tokat megtudtam — a kéz­csők eredetét Spanyolor­szágba vezeti vissza. A spanyol udvari etikett egyik jelentős eleme volt a kézcsók. Ném is olyan régen, a főrangú hölgy csak kesztyűs kezét nyúj­totta, és azt csak mélyen lehajolva volt szabad gyen­géden megszorítani. A tö­rök szultán ellenben csak nyújtotta' a kezét, de azt megfogni nem volt szabad. ' A páoa gyűrűjét nyúitia csókra. kezét ugyancsak nem illik megfogni. Vannak országok — és ide tartozik Kanada is —. ahol a kézcsók nevetséges, bizalmaskodó, vagy egyene­sen sértő. Zavarba elti a kézcsók az anpoi. az ázsiai és az afrikai hölgyeket. A kézcsókrak már illemtana is van. E szerint általában nem ülik kezet csókolni munkahelyen, utcán, köz­lekedési iárművön, és fia­tal lányoknak SeregéTvl György Szeged Babérkoszorús társszerzőnk Füstölgő dobányos „Ha valamit vásárolunk, azt általában meg szoktuk nézni. Ehhez a fogyasztónak — a játékszabályok értelmé­ben — joga van. Nem igy a -zsákbamacska"-áruknál. Mert ugyebár valószínűleg nem őrülnének az eladók, sót kifejezetten tiltakozná­nak, ha a vásárló fizetés előtt kiürítené a cigarettás dobozt, mondjuk, a pénztáros előtt Hogy mindez eszembe jutott, annak az az oka. hogy 30 éve dohányzom. De ilyen rossz minőségű sima Sym­phoniát meg soha nem adott a Magyar Dohányipar a ke­reskeiwlemnek. Csak újab­ban, mióta a cigaretta árát* is módosították. Egyszerre 10—20 csomaggal szoktam vásárolni. Tapasztalatom, hogy 4—10 szál cigarettában a szabványos mennyiségnél jóval kevesebb a dohány. Nem tudom: az adagológépek rosszak a dohánygyárakban. Szente Imre szegedi olva­sónk levelét felbontva jutot­tunk arra az elhatározásra: a különös jószándékról ta­núskodó sorok, az avatott tollal kerekített gondolatok szerzőinek alkalmanként oda­ítéljük a Postaláda sebtiben alapított, képzeletbeli babér­koszorú ját. Elsőként Szente Imrének nyújtjuk át — tisztelettel, s nem reslelljük bevallani, némi meghatódottsággal. Mi­ként az ilyenkor illik, indo­koljuk is a döntést. Tehát: táiw<zerzönk. aki kisebb-na­gyobb megszakításokkal, rendszeresen küldözgeti le­veleit rovatunknak, vette a fáradságot, hogv megírja: a Liget-fürdőben épülő kör ala­kú medence kupolájáról hiányzik a hófogó. Emiatt a hóval teli esőcsatornák meg­görbültek, félő, hogy lesza­kadnak. A csatornák állapo­tát levélírónk rajzzal is il­lusztrálja. kérve, észrevéte­léről értesítsük az illetéke­seket. Mert — mint olva­sónk írja — a megrongáló­dott csatornák pótlása nyil­ván nem filléres munka lesz. Eddig a levél, amiről tájé­koztat. akár apróságnak is nevezhető. Az emberek több­ségének eszébe sem jutna hogy emiatt tollat ragadjon. A mindennapi lőtás-futás, személyes gondok közepette olykor a nagyobb ügyekre sincs szemünk. Nem így Szente Imrének, aki magán­ügyben. személyes problémá­val még soha nem keresett meg bennünket. Annál gyak­rabban — mások érdekében. Válaszol az illetékes Olvasóink leveleinek vissza-visszatérő témála a nagyszínház sorsa. Érthetően aggódnak lövőiéért, minthogy az arra sétálók nem sok nyomát találják, egy idő óta. a tevékeny munkának. Hasonmód aggódnak — netán még érthetőbben, hiszen saját otthonukról van szó — a színház művészei. Akik közül a kitűnő te­norista, Réti Csaba egyenesen a vers formai eszközei­hez folyamodott fohászképpen, az alábbiakban tapasz­talhatóan : \\ Nagyszínház Kitört ablakok, átázott rom. lassan sorvadó-rogevanó széo ház. Aida. Otelló — mily szép emlék: mikor lesz újra Nemzeti Színház Jajjgat az éoület. omlik a fal gyors rohammunka romboló láz Kitört ablakok... csönd... néma csönd — évekig. Görnyedtea árván nyög a színház A háború tüzét szilárdan Alltad, de megtört a bontók ostroma. A munkát túl gyorsan kezdték ém bevégzi az idő vasfoga. Énekeltem falaid közt én Is. Emlékül elvittem eev darab követ s hogv naponta nézlek, látom segélyért nyúltod gvengülő kezed Hol — MŰVÉSZET — szent ragályod — elkapott bíztam, úi falak közt ott ér maid véget. Am az idő taposómalma lassan — de halad — s a remény mely áltatott többé nem éltet. „A Szeged, Felsőváros, Ke­reszttöltés utca 15. számú la­kóépület fűtési hiányossá­gaira vonatkozó, osztályunk­hoz küldött levélben foglal­takat megvizsgáltuk és az alábbi választ adjuk" — ír­ja a Szeged városi tanács vb építést és közlekedési osztá­lyának, vezetője. „Az 1980— 81. évi fűtési idény indulása után, a megfelelő felkészülés ellenére, a íűtési rendszerek­ben néhárfy esetben előre nem látható műszaki hiba keletkezett, ami az átlagos­nál hidegebb időjárás miatt egyes épületekben -aláfű­tést" okozott, még a kisebb jellegű használati melegvíz­szolgáltatási korlátozás mel­lett is. A távhőszolgáltató a hibák észlelésekor, illetve a folyamatos ellenőrző méré­sek. valamint a lakossági be­jelentések alap ián azonnal intézkedett a meghibásodá­sok elhárítására. Az érdekelt vállalatok, a DÉLÉP, a Ganz-MÁVAG segítségével. Az esetenként jelentkező speciális anyag- és munka­igényes hibák elhárítása ál­talában egy-két napot vett igénybe. Az ebből következő fűtési hiányosság azonban tömegesen nem érintette a fogyasztókat. A vállalat ve­zetője. méltányolva az érin­tett fogyasztók panaszát, az azonnali műszaki intézkedés mellett — engedményt adott a fűtési díjból az indokolt időtartamra, s ezt a követ­kező hónap fűtési számlájá­ból érvényesíti. Meg kiván­íuk említeni, hogy a vállalat már korábban megszervezte a rendszeres ellenőrző méré­seket. Naponta értékeli azo­kat. a hibák feltárása és azok mielőbbi megszüntetése érdekében. Emellett egy ön­álló lakossági hibafelmérd és -elhárító csoport foglalkozik a lakossági bejelentésekkel. A helyszíni ellenőrzés során az építési osztály képviselője utasította a szolgáltatót arra, hogv a hibák mielőbbi el­hárítása mellett figyelmeseb­ben foglalkozzék a fogyasz­tókkal és folyamatosan nö­velie a szolgáltatás színvo­nalát." A November 7. Művelődési Ház igazgatója írja: „A Pos­taládában január 9-én H. I. monogrammal közölt levélre a következőt válaszolhatom. A székek állapota valóban siralmas a November 7. Mű­velődési Házban. Ha raitunk múlna, már rég kicseréltük volna mindet. A jószándék meg is volt bennünk: még 1979 júliusában megrendel­tünk 250 darab Tamara tí­pusú széket a gyulai bútor­gyártól. ám a gvár csak 1981. I. negyedévére igazolta vlsz­sza megrendelésünket. Sze­rencsére most már -időben" vaRyunk; valószínű, hogy egy-két héten belül megoldó­dik az ülőhelyek kérdése." Fazekas Pálné rovatunk­ban megjelent észrevételére a Volán 10. sz. Vállalat sze­mélyforgalmi üzemigazgatója válaszolt: „Köztudott Szeged lakossága körében, hogy Tarján városrész utazási igé­nyeinek kiszolgálását ki­emelten kezeljük. Éppen ezért olyan menetrend ké­szült, melyben csúcsidőben 5, csúcsidőn kívül 10 percen­ként közlekedünk a 10-es vonalon. Természetesen ilyen követési idók mellett is ta­pasztalható zsúfoltság, azon­ban a járatok további sűrí­tésére jelenleg nincs lehető­ségünk. Előfordul továbbá az is. hogy az autóbuszok meghibásodása esetén kima­rad egy járat, azonban a 10 perces követési időt ennek ellenére biztosítjuk. (Sok esetben másik vonal rovásá­ra is.) Azt a tényt, hogy az autóbuszokon lökdösődés, to­lakodás van, nem vitatjuk, salnos azonban ennek elő­idézői maguk az utasok. A jegykiadó automaták műkö­dését folyamatosan figyeljük. Külön brigádunk van a meg­hibásodott gépek javítására; szükség eseten cserélésére. Nem ertjük az olvaso ilyen iranyu problémáját, hiszen a cikkben ugy szerepel, hogy e levélírónak -buszbérlete van a 10-es járatra"." Holnapi tej — tegnapi ke­nyér ct mű cikkünkre a Csongrád megyei Tejipari Vállalat szegedi üzeméből kaptunk választ. „Kocsis Zol­tán (Szóreg. Üj világ u. 15.) levelében kifogásolja. hogy nem tudja megállapítani a tejről és a kakaóról, hogy az mai. vagy tegnapi, mert. pél­dául 5-i dátummal 4-én vá­sárolt kakaót. Tájékoztatjuk az olvasót, hogy a tejre és a tejtermékekre — az élelmi­szertörvény szerint —r nem azt írjuk rá hogy'mely napi, hanem hogy meddig fo­gyaszttható. A tejes és ka­kaós tasakon levő szöveg utal is erre. de ez nyilván elkerülte olvasójuk figyel­mét. A tasakon a következő felirat található: „0 és 10 °C között tárolva fogvnsztható: Összeállította: Ladányi Zsuzsa II A CSOMEPSZOV szolgáltató részlege a lakosság részére szabad kapacitással rendelkezik az alábbi szakmákban: — villanyszerelő, — víz-, gáz-, központifűtés-szerelő. — festő és tapétázó, — hideg- és melegburkoló, — kőműves, — asztalos szakmákban. Gyors, pontos, minőségi munkánkért garanciát válla­lunk. A megrendeléseket Szeged. József A. sgt. 24. sz. alatt kérjük leadni. Telefon: 16-565.

Next

/
Oldalképek
Tartalom