Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

Szerda, 1981. január 21.' ÜDVÖZLÖ TAVIKAT Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke beiktatása alkalmából, táviratban üdvözölte Ronald Reagant, az Amerikai Egyesült Államok elnökét ÉVFORDULÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. BARÁTI TALÁLKOZÓ A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterhelyettesei január 19—20-án Berlinben tanácskozást tartottak az európai biztonság és együttműködés Időszerű kérdéseiről, a madridi találkozó második szakaszáról. A tanácskozást Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere nyitotta meg. A tanácskozáson a magyar küldöttséget Nagy János külügyminisztériumi államtitkár vezette. VITA NAMÍBIA HELYZETÉRŐL Hétfőn New Yorkban, az ENSZ Namíbia-tanácsa elé terjesztették a meghiúsult genfi Namíbia-értekezletről szóló jelentést. A világszervezet afrikai tagállamai korábbi tanácskozásukon állást foglaltak amellett, hogy az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszaka vitassa meg a namíbiai kérdést. „E vita feltétlenül szükséges" — Jelentette ki Theo ben-Gurirab, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) állandó ENSZ-megfigyelője az ADN-hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában. UJABB ÖSSZECSAPÁSOK Kedden folytatódtak a harcok az Iraki—Iráni háború mindhárom frontján. A szemben álló felek katonai jelentéseiből kitűnik, hogy harckocsik és tüzérség részvételével összecsapások voltak a déli fronton Abadan és Ahwaz, valamint Susanguerp, az északi fronton Gilan-e-Gharb körzetében. A Copitóliumba haitattak Reagan beiktatása 0 Washington (MTI) Ronald Wilson Reagan, az Egyesült Államok új elnöke, kedden, helyi idő szerint délben letette a hivatali esküt. A ceremóniát a helyszínen százezres tömeg nézte, s a televízión egyenes adásban az amerikaiak milliói láthatták. Tizenöt perces beiktatási beszédében, amelyet munkatársai programadónak neveztek, Reagan a választási kampány alatt már részletesen kifejtett nézeteit ismételte meg. A 40. amerikai elnök az Egyesült Államokat kínzó súlyos „gazdasági betegségéről", az ország történetének „leghoszszabb és legmakacsabb inflációjáról" beszélt, s ígéretet tett a több évtizede tartó folyamat megállítására. Reagan elkötelezte magát a szövetségesek iránti lojalitásra, az Egyesült Államok békevágyáról és „tettrekészségéről" biztosította a „potenciális ellenségeket". Hangsúlyozta, hogy „nemzeti megújhodásra" van szükség. Miután köszönetet mondott Carternek az átmeneti időszakban nyújtott segítségéért, Reagan ígéretet tett arra, hogy hivatali ideje alatt „elmozdítja az akadályokat, amelyek lelassították a gazdaságot és csökkentették a termelékenységet". A továbbiakban kijelentette, hogy az általa szorgalmazott nemzeti megújulást világszerte a nagyobb erő jeleként fogják értékelni. A békét nevezte az amerikai nép legfontosabb törekvésének, ugyanakkor hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „cselekedni fog", ha a nemzet biztonsága úgy kívánja. Reagan kijelentette, hogy az Egyesült Államok elegendő erőt fog fenntartani ahhoz, hogy fölényben legyen, mert így kerülhető el a legnagyobb valószínűséggel az erő használata. A beiktatás! események sorozata Washingtonban már szombaton megkezdődött, de az egymást követő ünnepségek, felvonulások, bálok és tűzijátékok hangulatára szinte a legutolsó pillanatig a bizonytalanság árnyékát vetette a teheráni repülőtéren várakozó 52 amerikai túsz elindulásának késlekedése. A túszok kiszabaduláséról szóló iráni hivatalos bejelentés híre végül harminc perccel Reagan beiktatása után érte el Washingtont. Carternak, a volt elnöknek így már nem maradt ideje arra, hogy bejelenthesse annak a súlyos válságnak a lezárását, amelyet nagyrészt az ő kormányának politikája idézett elő, amely hivatali idejének utolsó tizennégy, hónapját súlyosan megkeserítette, s amely a demokratapárti kormányzat bukását előidéző okok egyike volt. Reagan és Carter fél likőr találkozott a Fehér Házban. Tizenegy után néhány perccel George Bush megválasztott és Walter Mondáié leköszönő alelnök, valamint feleségeik kíséretében a Capitoliumba, a hivatalos beiktatási ceremónia színhelyére hajtattak. A törvényhozás épületénél a kongresszus vezetői, a Legfelsőbb Bíróság, a távozó és a hivatalba lépő kormány tagjai fogadták őket. Reagan és Bush fanfárok hangjainak kíséretében lépett kl e Capitolium nyugati homlokzata előtt felállított díszemelvényre. Hatmilliárd rubel Árucsere-forgalmi egyezmény 0 Moszkva (MTI) Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Nyikolaj Komarov. a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének első helyettese írta alá kedden Moszkvában ünnepélyes keretek között, a két ország küldöttségének sikeres tárgyalásai után az 1981. évre szóló magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzökönyvet. A jegyzőkönyv értelmében hazánk és a Szovjetunió teljes árucsere-forgalma az idén eléri a hatmilliárd rubel értéket, s jelentős mértékben meghaladja a múlt évi szintet. Mint az aláírásról kiadott közlemény megállapítja, a magyar—szovjet külkereskedelem továbbfejlesztéséhez szilárd alapot ad, hogy sikerrel teljesítették a két ország közötti, az 1076— 1980. évekre szóló hosszú távú kereskedelmi szerződést, eredményesen fejezték be a két ország tervhivatalának ágazati minisztériumainak, főhatóságainak tárgyalásait Magyarország és a Szovjetunió népgazdasági terveinek a jelenlegi ötéves torv A 444. napon Szabadok a túszok 0 Teherán (MTI) Kedden kiszabadult 52 amerikai túsz 444 napos fogság után Teheránban. Éppen fél óra volt hátra Carter elnök megbízatásának, lejártáig, amikor a teheráni Mehrabad repülőtérről — középeurópai idő szerint 17-3ű-kí?r elindult az algériai repülőgép, fedélzetén az amerikai nagykövetségi diplomatákkal éc alkalmazottakkal. Behzad Nabavi, a végrehajtási ügyek államrr.ioisztere, már a déli órákban bejelentette, hogy az amerikai túszok útra készen állnak. Ekkor még nem érkezett meg az algériai kormány hivatalos értesítése arról, hogy az Egyesült Államok befejezte a túszok szabadon bocsátása fejében visszaadott iráni bankbetétek átutalását. Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes a déli órákban több órán keresztül tárgyalt az algériai külügyminisztériumban Bcnjahia külügyminiszterrel. Röviddel később a külügyminiszter Irán algiri ügyvivője foggdta. Kora délután CliriaUíPher tájékozatta Carter elnököt arról, hogy hogy az amerikai bankok befejezték a felszabadított iráni betétek átutalását a londoni Bank of Englandnál Algéria javára nyitott fenntartásos számlára. Jody Powell, a Fehér Ház szóvivője ezután bejelenthette, hogy az Egyesült Államok teljesítette a túszok szabadon bocsátásához szükséges előfeltételeket. Ezt követően az algériai illetékesek értesítették az iráni felet az átutalás megtörténtéről, s Teherán Mehrabad repülőteréről felszállhatott az 52 amerikai túszt szállító gép. A tervek szerint a túszok Algíron keresztül Wiesbadenbe utaznak. időszakára szóló egyeztetésérőL A termelés szakosítása és a kooperáció további kiszélesítése alapján növekszik a korszerű gépek, berendezések, műszerek kölcsönös szállítása, s ez jelentős mértékben segíti elő a két ország ipara érintett ágazatainak műszaki haladását. A Szovjetunió 1981-ben a löbhi között fémmegmunkáló gépeket, bányászati berendezéseket, számítástechnikai berendezéseket, útépítő gépeket, traktorokat, teherautókat szállít Magyarországnak. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitelben fontos szerepe lesz a hiradá«f"","nkai berendezések, a számítógépek, az élelmiszeripari és vegyipari berendezések, az autóbuszok, a portáldaruk és az úszódaruk szállításának. Hazánk a szovjet, szállításokból tudja fedezni az alapvető fontosságú fűtőanyagok és nyersanyagok iránti igényének jelentős részét. 1981-ben a Szovjetunió folytatja a kőolaj, a földgáz, a villamos energia, a vasérc és a fűrészáruk szállítását. Az idén a tervek szerint tovább bővül a közszükségleti cikkek és az élelmiszerek kölcsönös szállítása. A tárgyalások a barátság, az "elvtársi kölcsönös megértés és a gyümölcsöző együtt, működés jegyében mentek végbe. Lengyel helyzetkép Ki mit csinál? O Varsó (MTI) A gazdasági helyzetéről, a piaci ellátás javításáról tárgyalt Varsóban a lengyel Miisztertanácg. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az ipar tavaly nem teljesítette az éves tervet, 1980 második felében tovább csökkent a termelékenység. Csökkent a nyers- és alapanyag-termelés: cementből például 2.5 millió tonnával kevesebbet gyártottak a tervezettnél. Nagy lemaradások vannak a lakásépítésben, s komoly gondokat okoz, hogy az elmúlt év utolsó négy hónapjában . visszaesett a szénkitermelés. A mezőgazdaságban a növénytermesztés több mint 15 százalékkal csökkent. A Jelenlegi helyzetben a nyers- és alapanyag-ellátásban elsőbbséget élveznek, a piacra és exportra termelő ágazatok. A Minisztertanács ennek megfelelően kiadott utasítására az illetékes szakminisztériumok fokozottabban ellenőrzik majd, hogy a mezőgazdaság az év első negyedében a lehetőségekhez képest megfelelő mennyiségű géphez, alkatrészhez, műtrágyához Jusson. A kormány megbízta a vajdasági tanácsok elnökeit és a közlekedési minisztert, hogy minél nagyobb számban bocsássanak a mezőgazdaság rendelkezésére szállító eszközöket, mert nehézségek mutatkoznak a terményeknek a felvásárlóhelyekre való eljuttatásában. A kormány döntése értelmében helyi pénzalapokat hoznak létre, amelyekből a szolgáltatásokat érintő kisipart kívánják támogatni. Egy másik határozat arról intézkedik, hogy ellenőrizni kell a különféle Irodaépületek kihasználtságát, s ott, ahol lehetséges és szükséges a helyiségeket^szociálisj j cAlckra át kelj adni. A janúartól májusig tart£, időszakok az élelmiszer-ellátásáról szólva a Minisztertanács jelezte, hogy számos alapvető fontosságú élelmiszerből — például lisztből, tésztafélékből, rizsből' — jelentős javulásra lehet számítani. A fokozott import .eredményeként a tavalyinál több lesz a margarin, a zsírellátás azonban megközelítőleg a tavalyi szinten marad. Folytatni kívánják azt a gyakorlatot, hogy a nagyüzemek közvetlen árucserét folytassanak a könyékbell falvakkal, vagyis élelmiszerért közvetlenül ipari termékekkel fizessenek. Mexikói képeslapok 2

Mexikóváros „city"-jé• ben van a szállásunk. Egy saroknyira lakunk a főváros híres-nevezetes központi útvonalától, a Paseo de la Reformától, az El Romano Diana nevet viselő hotelben. A környező utcáknak az a specialitusa, hogy mindegyiket folyóról nevezték eL A miénket például a Rio LermaróL De akad itt Mississippi, Grandé, sőt Ganges utca is. A szálloda toronyház, berendezése sajátos átmenet a Bauhaus-stil és a budoárjelleg között Világoszöld, velúrborítású égykomplexumok, felmagasított fürdőkádak, speciális függönyök. A hotel bárja egy, a magasépület oldalához kívülről hozzáilleszkedő kalózhajótmltáclóban üzemel. Virradatig játssza a zenekar a tüzes ritmusú mexikói melódiákat, ropják a táncosok, miközben időnként a sörrel kevert tequila-adagoktól felbátorodott bárvendégek cserkészni Indulnak... Zaklatott álmából titokzatos zajokra ébred az ember. Övatosan széthúzza a függönyt, kinyitja az ablakot, különös alakokat lát a magasban—szédítő mélység fölött —, az ablakpárkányokon egyensúlyozni. Lent, a fénycsíkká szűkült utcán pedig megszakítás nélkül hömpölyög a forgalom, tele a járda is emberekkel. Hja, itt tizenötmilliós utánpótlásból merít az utcai forgalom és a sok ezernyi szórakozóhely. Mexikóvárosban csak a nap nyugszik le, a város sohasem pihen. Az urbanizációnak van egy — viszonylag — természetes folyamata, amikor az iparfejlődés és á közelebbi-távolabbi környezethez viszonyítottan elfoglalt kedvező helyzet, a gyakorolt funkciók növelik természetes úton, fokozatosan egy új város méreteit. A latin-amerikai mammutvárosok másképpen alakulnak kl. Határalkon belülre özönlenek a rendkívül elmaradott vidékek — főleg mezőgazdasági — lakosságának százezrei. Egyi illúzió vonzza őket: csodát remélnek a fényes nagyvárosoktól. Azonban csalódás, nyomor, bizonytalanság várja őket • Mexikóváros lakossága tíz esztendő alatt közel megduplázódott. 1970-ben 8,6, 1980-ban 15 millióan éltek itt. Ha a mexikói gazdaság a szocializmus tervszerűségével rendelkeznék, akkor is megoldhatatlan gondot jelentene számára ez a beözönlő óriási embertömeg. (A futurológusok jóslatai szerint a városnak 2000-re harmincmillió lakosa lesz!) Nincsenek felkészülve a fogadásukra. Jelenlétük automatikusan csökkenti a szolgáltatások színvonalát. Nincs számukra munkaalkalom, lakás, normális életlehetőség. S habár Mexikóvárosban nem olyan szembetűnő a nyomor, mint a perui Limában — melynek lakossága tiz év alatt 3,8-ról 5,2 millióra emelkedett —, megléte el nem tagadható. Azért észrevehetetlenebb — viszonylag —, mert külön városnegyedekre összpontosul. Legnagyobb közülük — és a világ nyomornegyedet között is tartja a kétes értékű elsőséget — a Nezahualcóyotl városrész, melyet a helybeliek ,.Neza"-nak becéznek. Közel hárommillióan élnek Itt a létezésnek egy olyan szubszintjén, amely közeli rokonságot tart az infernálissal. A szokásosnál ls riasztóbb érzés találkozni a mexikóvárosi nyomorral, hiszen a külhonból érkezett látogatót ebben a csodálatos metropoliszban annyi szépség, különlegesség kondicionálja, hogy szinte megrészegül tőle. Zöldsávok füves térségein ágaskodó pálmafák vetnek árnyékot az elegáns sugárutakon suhanó autócsodákra. Karcsú, elegáns felkiáltójelei az utcaképnek az egymást követő felhőkarcolók. Szikrázó fényességű kirakatokban ruha- és cipőmodellek a „divat utolsó kiáltásait" visszhangozzák. Itt, amott koloniál stílusú magánpaloták:a városkép ékkövei. Két felhőkarcoló közt fűből kifehérlő azték falak, Moctezuma erejének-hatalmának idővel dacoló szimbólumait... ... És akkor néhány utcával odébb nyomtalanul eltűnik a szépség, a múlt kecse és a jelen bája, de el még a szabályos utcakép is. Előbb fel kell ocsúdni, a tekintetet hozzáakklimatizfüni az út két oldalán feltáruló új látványhoz. Szeméttelep? Tájkép — csata után? O, dehogy. Csak Nezahualcóyotl. „Neza". Külön építőanyaggal, életstandarddal. erkölccsel, higiénével, szokásokkal, külön árfolyamokkal, külön... Fő építőanyag a bádog, a hullámpapír, a hulladékfa. Itt mindent egy falánk szú esz: a korrózió. Majdnem hárommillió ember! Legtöbbjük azzal fekszik le, hogy nem tudja, mit hoz számára a holnap. De sejti: valószínűleg újra semmit. Itt a karrier első — és gyakran utolsó — állomása, hogy valaki meg tudjon kapaszkodni, és annyit előteremtsen, amennyi maga és családja létfenntartását garantálja. Egy programtalan vasárnap délutánon karakteres élmény „Neza" utcáit róni, feltérképezni a látnivalókat. Az élet persze mindenütt kialakltja a maga közösségi formált. Bármennyire furcsa — vagy inkább fura —, „Neza"-nak is vannak utcái, terei, fórumai, sőt, még szórakozóhelyei is. Csak éppen mintha visszaredukálódott volna a barbárság középső fokának színvonalára itt az élet. Hogy volt — lehetne — valami más is, azt jelzik — cáfolják — a civilizáció ide szorult kacatjai: dübörgő-dülöngélő ócska mosógépek, fakult képernyőjű tévék, agóniába strapáit autók, lógó ajtajú frizsiderek. Szinte azt szuggerálja a látvány, hogy csak akkor változik meg itt újra minden, ha egy boldogabb jövő majdani előembere újra feltalálja a kereket, kultúrát teremt magának. Egyelőre azonban még szutykos, éhes gyerekek százezrei ődöngenek naphosszat a bádog- és hullámpapírfalak között. Legalább ugyanennyien árulják testüket, miközben a rothadás, az éhség, a járvány dögkeselyűi köröznek fáradhatatlanul „Neza" ember- és romhalmazdzsungele fölött. ... Alkonyatra a város légterét megszállja a szmog. A napot is elhomályosítja. „Neza" már sok kilométernyi távolságban. Üjra a Paseo de la Reformán, ahol illatos még az út pora is. Mexikóváros most megint új arcát mutatja. Keresztutcától keresztutcáig, háztömbtől háztömbig haladva lépésről lépésre tárul fel a látvány: a sziesztázó metropolisz. A hangulat szinte vidékies. A házmesterek itt is kiülnek az ajtóba. Kis lócán diskurálnak. Rádiók hirdetéseket, slágereket, friss sporteseményeket harsognak. Fényűző légitársasági irodák patyolattiszta kirakatablakai mögött csönd, unalom sűrűsödjk. Snájdig külsejű hivatalnok-aranyifjak körmüket piszkálva, hátrafésült, olajjal simított hajzatuk választékát igazgatják. Mesztic kisaszszonyok komótos, szakavatott mozdulatokkal frissítik fel az arcsminket. Díszegyenruhás szállodai portások bámulnak bele rezignáltán a lassas sűrűsödő sötétségbe, arrafelé, ahonnét már a hétfő közeleg lassan a vasárnap esti Mexikóváros felé ... Papp Zoltán (Folytatjuk.) 4 t