Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

Szerda, 1981. január 21.' ÜDVÖZLÖ TAVIKAT Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke beiktatása alkalmá­ból, táviratban üdvözölte Ronald Reagant, az Ameri­kai Egyesült Államok elnö­két ÉVFORDULÓ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga táviratban köszöntötte az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfor­dulója alkalmából. BARÁTI TALÁLKOZÓ A Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszter­helyettesei január 19—20-án Berlinben tanácskozást tar­tottak az európai biztonság és együttműködés Időszerű kérdéseiről, a madridi ta­lálkozó második szakaszáról. A tanácskozást Oskar Fi­scher, a Német Demokrati­kus Köztársaság külügymi­nisztere nyitotta meg. A ta­nácskozáson a magyar kül­döttséget Nagy János kül­ügyminisztériumi államtit­kár vezette. VITA NAMÍBIA HELYZETÉRŐL Hétfőn New Yorkban, az ENSZ Namíbia-tanácsa elé terjesztették a meghiúsult genfi Namíbia-értekezletről szóló jelentést. A világ­szervezet afrikai tagállamai korábbi tanácskozásukon ál­lást foglaltak amellett, hogy az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszaka vitassa meg a na­míbiai kérdést. „E vita fel­tétlenül szükséges" — Je­lentette ki Theo ben-Guri­rab, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) ál­landó ENSZ-megfigyelője az ADN-hírügynökség tudósí­tójának adott nyilatkozatá­ban. UJABB ÖSSZECSAPÁSOK Kedden folytatódtak a harcok az Iraki—Iráni há­ború mindhárom frontján. A szemben álló felek ka­tonai jelentéseiből kitűnik, hogy harckocsik és tüzérség részvételével összecsapások voltak a déli fronton Aba­dan és Ahwaz, valamint Susanguerp, az északi fron­ton Gilan-e-Gharb körze­tében. A Copitóliumba haitattak Reagan beiktatása 0 Washington (MTI) Ronald Wilson Reagan, az Egyesült Államok új elnö­ke, kedden, helyi idő sze­rint délben letette a hiva­tali esküt. A ceremóniát a helyszínen százezres tömeg nézte, s a televízión egyenes adásban az amerikaiak mil­liói láthatták. Tizenöt perces beiktatási beszédében, amelyet mun­katársai programadónak ne­veztek, Reagan a választási kampány alatt már részlete­sen kifejtett nézeteit is­mételte meg. A 40. ame­rikai elnök az Egyesült Ál­lamokat kínzó súlyos „gaz­dasági betegségéről", az or­szág történetének „leghosz­szabb és legmakacsabb inf­lációjáról" beszélt, s ígére­tet tett a több évtizede tar­tó folyamat megállítására. Reagan elkötelezte magát a szövetségesek iránti lojali­tásra, az Egyesült Államok békevágyáról és „tettrekész­ségéről" biztosította a „po­tenciális ellenségeket". Hangsúlyozta, hogy „nem­zeti megújhodásra" van szükség. Miután köszönetet mondott Carternek az át­meneti időszakban nyújtott segítségéért, Reagan ígéretet tett arra, hogy hivatali ide­je alatt „elmozdítja az aka­dályokat, amelyek lelassí­tották a gazdaságot és csök­kentették a termelékenysé­get". A továbbiakban kijelen­tette, hogy az általa szor­galmazott nemzeti megúju­lást világszerte a nagyobb erő jeleként fogják érté­kelni. A békét nevezte az amerikai nép legfontosabb törekvésének, ugyanakkor hangoztatta, hogy az Egye­sült Államok „cselekedni fog", ha a nemzet biztonsá­ga úgy kívánja. Reagan ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok elegendő erőt fog fenntartani ahhoz, hogy fö­lényben legyen, mert így kerülhető el a legnagyobb valószínűséggel az erő hasz­nálata. A beiktatás! események sorozata Washingtonban már szombaton megkezdő­dött, de az egymást köve­tő ünnepségek, felvonulá­sok, bálok és tűzijátékok hangulatára szinte a legutol­só pillanatig a bizonytalan­ság árnyékát vetette a tehe­ráni repülőtéren várakozó 52 amerikai túsz elindulásá­nak késlekedése. A túszok kiszabaduláséról szóló iráni hivatalos bejelentés híre vé­gül harminc perccel Reagan beiktatása után érte el Wa­shingtont. Carternak, a volt elnöknek így már nem ma­radt ideje arra, hogy be­jelenthesse annak a súlyos válságnak a lezárását, ame­lyet nagyrészt az ő kor­mányának politikája idé­zett elő, amely hivatali ide­jének utolsó tizennégy, hó­napját súlyosan megkeserí­tette, s amely a demokrata­párti kormányzat bukását előidéző okok egyike volt. Reagan és Carter fél li­kőr találkozott a Fehér Ház­ban. Tizenegy után néhány perccel George Bush meg­választott és Walter Mon­dáié leköszönő alelnök, va­lamint feleségeik kíséretében a Capitoliumba, a hivatalos beiktatási ceremónia szín­helyére hajtattak. A tör­vényhozás épületénél a kongresszus vezetői, a Leg­felsőbb Bíróság, a távozó és a hivatalba lépő kormány tagjai fogadták őket. Reagan és Bush fanfárok hangjai­nak kíséretében lépett kl e Capitolium nyugati homlok­zata előtt felállított dísz­emelvényre. Hatmilliárd rubel Árucsere-forgalmi egyezmény 0 Moszkva (MTI) Veress Péter külkereske­delmi miniszter és Nyikolaj Komarov. a Szovjetunió kül­kereskedelmi miniszterének első helyettese írta alá ked­den Moszkvában ünnepélyes keretek között, a két or­szág küldöttségének sikeres tárgyalásai után az 1981. évre szóló magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzö­könyvet. A jegyzőkönyv értelmében hazánk és a Szovjetunió tel­jes árucsere-forgalma az idén eléri a hatmilliárd rubel ér­téket, s jelentős mértékben meghaladja a múlt évi szintet. Mint az aláírásról kiadott közlemény megállapítja, a magyar—szovjet külkeres­kedelem továbbfejlesztésé­hez szilárd alapot ad, hogy sikerrel teljesítették a két ország közötti, az 1076— 1980. évekre szóló hosszú tá­vú kereskedelmi szerződést, eredményesen fejezték be a két ország tervhivatalának ágazati minisztériumainak, főhatóságainak tárgyalásait Magyarország és a Szovjet­unió népgazdasági tervei­nek a jelenlegi ötéves torv A 444. napon Szabadok a túszok 0 Teherán (MTI) Kedden kiszabadult 52 amerikai túsz 444 napos fog­ság után Teheránban. Ép­pen fél óra volt hátra Carter elnök megbízatásának, lejár­táig, amikor a teheráni Meh­rabad repülőtérről — közép­európai idő szerint 17-3ű-kí?r elindult az algériai repülő­gép, fedélzetén az amerikai nagykövetségi diplomatákkal éc alkalmazottakkal. Behzad Nabavi, a végre­hajtási ügyek államrr.ioiszte­re, már a déli órákban beje­lentette, hogy az amerikai túszok útra készen állnak. Ekkor még nem érkezett meg az algériai kormány hivata­los értesítése arról, hogy az Egyesült Államok befejezte a túszok szabadon bocsátása fejében visszaadott iráni bankbetétek átutalását. Warren Christopher ame­rikai külügyminiszter-he­lyettes a déli órákban több órán keresztül tárgyalt az al­gériai külügyminisztérium­ban Bcnjahia külügyminisz­terrel. Röviddel később a külügyminiszter Irán algiri ügyvivője foggdta. Kora dél­után CliriaUíPher tájékozat­ta Carter elnököt arról, hogy hogy az amerikai bankok be­fejezték a felszabadított iráni betétek átutalását a londoni Bank of Englandnál Algéria javára nyitott fenntartásos számlára. Jody Powell, a Fe­hér Ház szóvivője ezután be­jelenthette, hogy az Egyesült Államok teljesítette a túszok szabadon bocsátásához szük­séges előfeltételeket. Ezt követően az algériai illetékesek értesítették az iráni felet az átutalás meg­történtéről, s Teherán Meh­rabad repülőteréről felszáll­hatott az 52 amerikai túszt szállító gép. A tervek szerint a túszok Algíron keresztül Wiesba­denbe utaznak. időszakára szóló egyeztetésé­rőL A termelés szakosítása és a kooperáció további kiszé­lesítése alapján növekszik a korszerű gépek, berendezé­sek, műszerek kölcsönös szállítása, s ez jelentős mér­tékben segíti elő a két or­szág ipara érintett ágazatai­nak műszaki haladását. A Szovjetunió 1981-ben a löbhi között fémmegmun­káló gépeket, bányászati be­rendezéseket, számítástech­nikai berendezéseket, útépí­tő gépeket, traktorokat, te­herautókat szállít Magyar­országnak. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitelben fontos szerepe lesz a hira­dá«f"","nkai berendezések, a számítógépek, az élelmiszer­ipari és vegyipari berende­zések, az autóbuszok, a por­táldaruk és az úszódaruk szállításának. Hazánk a szovjet, szállítá­sokból tudja fedezni az alapvető fontosságú fűtő­anyagok és nyersanyagok iránti igényének jelentős ré­szét. 1981-ben a Szovjetunió folytatja a kőolaj, a földgáz, a villamos energia, a vasérc és a fűrészáruk szállítását. Az idén a tervek szerint tovább bővül a közszükség­leti cikkek és az élelmisze­rek kölcsönös szállítása. A tárgyalások a barátság, az "elvtársi kölcsönös megér­tés és a gyümölcsöző együtt, működés jegyében mentek végbe. Lengyel helyzetkép Ki mit csinál? O Varsó (MTI) A gazdasági helyzetéről, a piaci ellátás javításáról tár­gyalt Varsóban a lengyel Miisztertanácg. Megállapí­totta, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az ipar tavaly nem teljesítette az éves tervet, 1980 második felében tovább csökkent a termelékenység. Csökkent a nyers- és alapanyag-terme­lés: cementből például 2.5 millió tonnával kevesebbet gyártottak a tervezettnél. Nagy lemaradások vannak a lakásépítésben, s komoly gondokat okoz, hogy az el­múlt év utolsó négy hónap­jában . visszaesett a szénki­termelés. A mezőgazdaság­ban a növénytermesztés több mint 15 százalékkal csök­kent. A Jelenlegi helyzetben a nyers- és alapanyag-ellátás­ban elsőbbséget élveznek, a piacra és exportra termelő ágazatok. A Minisztertanács ennek megfelelően kiadott utasítására az illetékes szak­minisztériumok fokozottab­ban ellenőrzik majd, hogy a mezőgazdaság az év első ne­gyedében a lehetőségekhez képest megfelelő mennyisé­gű géphez, alkatrészhez, mű­trágyához Jusson. A kor­mány megbízta a vajdasági tanácsok elnökeit és a közle­kedési minisztert, hogy minél nagyobb számban bocsássa­nak a mezőgazdaság rendel­kezésére szállító eszközöket, mert nehézségek mutatkoz­nak a terményeknek a felvá­sárlóhelyekre való eljuttatá­sában. A kormány döntése értel­mében helyi pénzalapokat hoznak létre, amelyekből a szolgáltatásokat érintő kis­ipart kívánják támogatni. Egy másik határozat arról intézkedik, hogy ellenőrizni kell a különféle Irodaépüle­tek kihasználtságát, s ott, ahol lehetséges és szükséges a helyiségeket^szociálisj j cA­lckra át kelj adni. A janúar­tól májusig tart£, időszakok az élelmiszer-ellátásáról szól­va a Minisztertanács jelezte, hogy számos alapvető fon­tosságú élelmiszerből — pél­dául lisztből, tésztafélékből, rizsből' — jelentős javulásra lehet számítani. A fokozott import .eredményeként a ta­valyinál több lesz a marga­rin, a zsírellátás azonban megközelítőleg a tavalyi szinten marad. Folytatni kí­vánják azt a gyakorlatot, hogy a nagyüzemek közvet­len árucserét folytassanak a könyékbell falvakkal, vagy­is élelmiszerért közvetlenül ipari termékekkel fizessenek. Mexikói képeslapok 2 Mexikóváros „city"-jé­• ben van a szállásunk. Egy saroknyira lakunk a fő­város híres-nevezetes központi útvonalától, a Paseo de la Reformától, az El Romano Diana nevet viselő hotelben. A környező utcáknak az a specialitusa, hogy mindegyi­ket folyóról nevezték eL A miénket például a Rio Ler­maróL De akad itt Mississip­pi, Grandé, sőt Ganges utca is. A szálloda toronyház, be­rendezése sajátos átmenet a Bauhaus-stil és a budoár­jelleg között Világoszöld, velúrborítású égykomplexu­mok, felmagasított fürdőká­dak, speciális függönyök. A hotel bárja egy, a ma­gasépület oldalához kívülről hozzáilleszkedő kalózhajó­tmltáclóban üzemel. Virrada­tig játssza a zenekar a tü­zes ritmusú mexikói meló­diákat, ropják a táncosok, miközben időnként a sörrel kevert tequila-adagoktól fel­bátorodott bárvendégek cser­készni Indulnak... Zaklatott álmából titokza­tos zajokra ébred az ember. Övatosan széthúzza a füg­gönyt, kinyitja az ablakot, különös alakokat lát a ma­gasban—szédítő mélység fö­lött —, az ablakpárkányokon egyensúlyozni. Lent, a fény­csíkká szűkült utcán pedig megszakítás nélkül hömpö­lyög a forgalom, tele a jár­da is emberekkel. Hja, itt ti­zenötmilliós utánpótlásból merít az utcai forgalom és a sok ezernyi szórakozóhely. Mexikóvárosban csak a nap nyugszik le, a város soha­sem pihen. Az urbanizációnak van egy — viszonylag — természetes folyamata, amikor az ipar­fejlődés és á közelebbi-tá­volabbi környezethez viszo­nyítottan elfoglalt kedvező helyzet, a gyakorolt funkciók növelik természetes úton, fo­kozatosan egy új város mé­reteit. A latin-amerikai mammutvárosok másképpen alakulnak kl. Határalkon be­lülre özönlenek a rendkívül elmaradott vidékek — főleg mezőgazdasági — lakosságá­nak százezrei. Egyi illúzió vonzza őket: csodát remél­nek a fényes nagyvárosok­tól. Azonban csalódás, nyo­mor, bizonytalanság várja őket • Mexikóváros lakossága tíz esztendő alatt közel meg­duplázódott. 1970-ben 8,6, 1980-ban 15 millióan éltek itt. Ha a mexikói gazdaság a szocializmus tervszerűsé­gével rendelkeznék, akkor is megoldhatatlan gondot je­lentene számára ez a be­özönlő óriási embertömeg. (A futurológusok jóslatai szerint a városnak 2000-re harminc­millió lakosa lesz!) Nincse­nek felkészülve a fogadá­sukra. Jelenlétük automati­kusan csökkenti a szolgálta­tások színvonalát. Nincs szá­mukra munkaalkalom, lakás, normális életlehetőség. S ha­bár Mexikóvárosban nem olyan szembetűnő a nyomor, mint a perui Limában — melynek lakossága tiz év alatt 3,8-ról 5,2 millióra emelkedett —, megléte el nem tagadható. Azért észre­vehetetlenebb — viszonylag —, mert külön városnegye­dekre összpontosul. Legna­gyobb közülük — és a világ nyomornegyedet között is tartja a kétes értékű elsősé­get — a Nezahualcóyotl vá­rosrész, melyet a helybeliek ,.Neza"-nak becéznek. Közel hárommillióan élnek Itt a létezésnek egy olyan szub­szintjén, amely közeli rokon­ságot tart az infernálissal. A szokásosnál ls riasztóbb érzés találkozni a mexikó­városi nyomorral, hiszen a külhonból érkezett látogatót ebben a csodálatos metro­poliszban annyi szépség, kü­lönlegesség kondicionálja, hogy szinte megrészegül tőle. Zöldsávok füves térségein ágaskodó pálmafák vetnek árnyékot az elegáns sugár­utakon suhanó autócsodákra. Karcsú, elegáns felkiáltójelei az utcaképnek az egymást követő felhőkarcolók. Szikrá­zó fényességű kirakatokban ruha- és cipőmodellek a „di­vat utolsó kiáltásait" vissz­hangozzák. Itt, amott kolo­niál stílusú magánpaloták:a városkép ékkövei. Két fel­hőkarcoló közt fűből kife­hérlő azték falak, Moctezu­ma erejének-hatalmának idő­vel dacoló szimbólumait... ... És akkor néhány utcá­val odébb nyomtalanul eltű­nik a szépség, a múlt kecse és a jelen bája, de el még a szabályos utcakép is. Előbb fel kell ocsúdni, a tekintetet hozzáakklimatizfüni az út két oldalán feltáruló új látvány­hoz. Szeméttelep? Tájkép — csata után? O, dehogy. Csak Nezahualcóyotl. „Neza". Kü­lön építőanyaggal, életstan­darddal. erkölccsel, higiéné­vel, szokásokkal, külön ár­folyamokkal, külön... Fő építőanyag a bádog, a hul­lámpapír, a hulladékfa. Itt mindent egy falánk szú esz: a korrózió. Majdnem hárommillió em­ber! Legtöbbjük azzal fek­szik le, hogy nem tudja, mit hoz számára a holnap. De sejti: valószínűleg újra sem­mit. Itt a karrier első — és gyakran utolsó — állo­mása, hogy valaki meg tud­jon kapaszkodni, és annyit előteremtsen, amennyi maga és családja létfenntartását garantálja. Egy programtalan vasár­nap délutánon karakteres él­mény „Neza" utcáit róni, fel­térképezni a látnivalókat. Az élet persze mindenütt ki­alakltja a maga közösségi formált. Bármennyire fur­csa — vagy inkább fura —, „Neza"-nak is vannak utcái, terei, fórumai, sőt, még szó­rakozóhelyei is. Csak éppen mintha visszaredukálódott volna a barbárság középső fokának színvonalára itt az élet. Hogy volt — lehetne — valami más is, azt jelzik — cáfolják — a civilizáció ide szorult kacatjai: dübörgő-dü­löngélő ócska mosógépek, fa­kult képernyőjű tévék, agó­niába strapáit autók, lógó aj­tajú frizsiderek. Szinte azt szuggerálja a látvány, hogy csak akkor változik meg itt újra minden, ha egy boldo­gabb jövő majdani előem­bere újra feltalálja a kere­ket, kultúrát teremt magá­nak. Egyelőre azonban még szutykos, éhes gyerekek száz­ezrei ődöngenek naphosszat a bádog- és hullámpapírfa­lak között. Legalább ugyan­ennyien árulják testüket, mi­közben a rothadás, az éh­ség, a járvány dögkeselyűi köröznek fáradhatatlanul „Neza" ember- és romhal­mazdzsungele fölött. ... Alkonyatra a város lég­terét megszállja a szmog. A napot is elhomályosítja. „Ne­za" már sok kilométernyi távolságban. Üjra a Paseo de la Reformán, ahol illatos még az út pora is. Mexikó­város most megint új arcát mutatja. Keresztutcától ke­resztutcáig, háztömbtől ház­tömbig haladva lépésről lé­pésre tárul fel a látvány: a sziesztázó metropolisz. A hangulat szinte vidé­kies. A házmesterek itt is kiülnek az ajtóba. Kis ló­cán diskurálnak. Rádiók hir­detéseket, slágereket, friss sporteseményeket harsognak. Fényűző légitársasági irodák patyolattiszta kirakatablakai mögött csönd, unalom sűrű­södjk. Snájdig külsejű hiva­talnok-aranyifjak körmüket piszkálva, hátrafésült, olajjal simított hajzatuk választékát igazgatják. Mesztic kisasz­szonyok komótos, szakavatott mozdulatokkal frissítik fel az arcsminket. Díszegyenruhás szállodai portások bámulnak bele rezignáltán a lassas sű­rűsödő sötétségbe, arrafelé, ahonnét már a hétfő köze­leg lassan a vasárnap esti Mexikóváros felé ... Papp Zoltán (Folytatjuk.) 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom