Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

8 Kedd, 1981. január 14. A túszdráma vége Pénzf pénz, pénz # Washington (MTI) Carter elnök hétfőn délelőtt mondott néhány mondatos beszédében megerősítette, hogy létrejött Irán és az Egyesült Államok megállapodása, de hozzáfűzte, hogy néhány okmány aláírása még várat magára. Az országos televízióban elhangzott elnöki beszéd nem tisztázta a megállapodás részleteit Carter kljelentette: „Megkötöttük Iránnal az egyezményt, amely — úgy hiszem — az amerikai túszok szabadságát eredményezi majd. Mindamellett néhány okmány aláírása szükséges még ahhoz, hogy a túszokat valóban szabadon engedjék. A szabadon bocsátás után feloldjuk és átutaljuk azon belétek nagy részét, amelyet a túszszedést követően zároltattam." Carter nem szólt arról, hogy a túszok kiszabadulására mikor kerülhet sor, de bejelentette, hogy amint szabadok lesznek, újabb beszédet mond. Az elnök végül köszönetet mondott Algériának a közvetítésért Algírban egy kormányszóvivő eközben bejelentette, hogy Warren Christopher nmertkal külügyminiszterhelyettes parafált három okmányt. A dokumentumokat korábban Teheránban is aláírták, s repülőgépen küldték el Algírba. Sajtóértekezletén Christopher nem nyilatkozott a dokumentumok tartalmáról Címük mindazonáltal már ismeretes: egy tízoldalas okmány „Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság deklarációja." A második, hétoldalas dokumentum tartalmazza az (amerikai—rlránl) egyezményt, s egy háromoldnlas okrpény pedig ügyrendi megállapodásokról szól. A teheráni Mehrabad repülőtérre — amelynek körzetét lezárták — reggel megérkezett az Algériai Légitársaság két Boeing 727es repülőgépe, amelyen . a tervek szerint Algériába viszik az amerikaiakat Szintén fontosnak látszó fejlemény, hogy a reggeli órákban elhagyta az algériai nagykövetséget az a hat algériai orvos, akiknek felszállás előtt meg kell vizsgálniuk a túszokat: bekötött szemmel iráni kísérettel indultak — nyilván a túszokhoz. Az amerikai—iráni egyezmény washingtoni hírek szerint több okmányból áll, és rendkívül bonyolult pénzügyi és jogi előírásokat, kikötéseket tartalmaz. Első lépésben mintegy 2,5 milliárd dollár értékű Iráni arany és értékpapír átutalására kötelezi az Egyesült Államokat a londoni Bank of England-en keresztül az Algériai Központi Bankhoz. Algériába utalják át — még hétfőn — az amerikai bankok külföldi fiókjainál levő mintegy 4 milliárd dollárnyi iráni betétek egy részét ls. Az 52 amerikai túsz szabadon bocsátása e pénzügyi műveletek befejezése utón várható. Az Egyesült Államokban levő egyéb iráni követeléseket a következő hat hónap folyamán megfelelő bírósági eljárások útján juttatják vissza Iránba. Az egyezmény nemzetközi döntőbíróság illetékességébe utalja a sah vagyona kiadásának kérdését. Nem ismeretes, tartalmaznak-e az aláírt okmányok még egyéb feltételeket és kötelezettségvállalásokat is. Richárd Helms, aki szintén volt teheráni amerikai nagykövet, valamint a CIA igazgatója is, már levonta az Iránnal létrejött alku el*i6 „tanulságát": az Egyesült Államoknak tovább kell növelnie katonai jelenlétét a Perzsa-öböl térségében — nyilatkozta. Kínai kiigazítás A harmadik plénum # Peking (MTI) A Zsenmin Zslpoo hétfői vezércikke, amelyet a többi lap is átvett, vitába száll azokkal, akik úgy vélik, hogy változás következett be a Kínai Kommunista Párt politikájában. A vezércikk leszögezi, hogy az 1978 decemberében tartott központi bizottsági plénumon elfogadott politika „nem változott, nem változik, és hoezszú Időn át a jövőben Is változatlan marad". A Jelenlegi kiigazítás folytatása és továbbfejlesztése a harmadik plénumon elfogadott politikának és nem eltávolodás attóL Az újabb kiigazítás azért vált szükségessé, mért ' az utóbbi két évben súlyos méreteket öltött a gazdaságon belüli aránytalanság, a zűrzavar jelei mutatkoztak a termelésben és az elosztásban, növekedett, az államháztartás deficitje, nem sikerült megállítani az áremelkedést. i i nép életszínvonalát érintő egész sor megoldatlan probléma halmozódott fel. A harmadik plénum által elhatározott korábbi kiigazítást nem sikerült végrehajtani, mert a vezetők nem voltak egységesek a gazdasági kiigazítás értelmezésében, és nem szabadultak meg a „baloldali" Ideológia és gondolkodás maradványaitól A vezércikk ismételten hangoztatja, hogy a jelenlegi kiigazítás, bár önmagában véve visszavonulás, semmiképpen sem jelent változást az eddigi politikához képest Ugyanakkor rámutat, hogy a gazdaságirányítás reformját szigorúan alá kell rendelni a gazdasági kiigazításnak. és el kell halasztani, vagy meg kell szüntetni minden olyan reformot, amelv hátrányos lehet a kiigazításra. vagv ellentmond annak. Ez azonban nem a reform feladását, hanem csupán kismértékű lelassítását jelenti. A pártlap vezércikke hátsó gondolatokat tulajdonít azoknak. akik a politika megváltozásáról beszélnek, fokozott éberségre int velük szemben, mert — mint írja — ezek az elemek szeretnék ismét zűrzavarba taszítani Kínát. Leszögezi, hogy a harmadik p'énumon elfogadott gazdaságpolitika belátható időn belül nem változik, s érzékelteti, hogy ez vonatkozik Kina külpolitikájának kulcselemeire is. Végül felszólítja a Kínai Kommunista párt vezető kádereit: vizsgálják meg és elemezzék Viszonyukat a Központi Bizottság harmadik plénumának vonalához, elveihez és politikájához, és vonják le a szükséges következtetést. Carter öröksége,.. Elnökcsere a Fehér Házban Carter négy évvel ezelőtt tulajdonképpen azzal nyerte el a szavazók többségének bizalmát, hogy a vietnami háború, a kambodzsai kaland és a Watergate-ügy hazudozásai után azt ígérte: „mindig meg fogom mondani az igazat, akkor is, ha az Igazság népszerűtlen". Azonban viszonylag hamar kiderült, hogy Amerika csak ideig-óráig fogadja el a számára sokszor kellemetlen realitásokat. S az is nyilvánvaló lett, hogy amit Carter az igazság kíméletlen feltárásának tart, az a legtöbb esetben nem más, mint erőszakoskodás a közvéleménnyel a törvényhozással, a világ különböző erőtényezőivel szemben, ideértve Amerika szövetségeseit is. Ami a belpolitikát illeti, az elnök az elképzelhető legszerencsétlenebb irányzatokat követte. Az infláció legfontosabb elemét, az energiaárak problémáját például úgy akarta rendezni, hogy felszabadította a belföldi olajárakát, majd az olajtársaságok megugrott profitjának egy részét megpróbálta közcélokra visszavenni. Az eredmény: magára haragította a dolgozókat, akik a bőrükön érezték az olájhiányt, majd B mértéktelen drágulást, és felbőszítette az olajmilllár-1 dosokat ls, akiknek eszük ágában sem volt lemondani a magasabb bevételekről. Hasonló kétbalkezesség Jellemezte azt az elképzelést ls. hogy a hitelek megdrágításával fékezik meg az Inflációt. Az eredmény:egy olyan országban, ahol hitelből építik a lakásokat, vásárolják a gépkocsikat és más tartós fogyasztási cikkeket, úgy lefékeződött a gazdasági tevékenység, hogy egyetlen évben 32 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma. Ez az elnök most nem „elbúcsúzik" hivatalétól hanem csúfosan megbukott honfitársai szemében. Az átlagamerikai nem sokat ért a nemzetközi helyzethez, ezért Carternek azok a kísérletei, hogy újabb és újabb válságállapotok előidézésével terelje el a választók figyelmét a belső bajokról, nem értek célt, sőt, inkább a kívánt hatás ellenkezőjéhez vezettek. Ilyen eset volt például, amikor Carter „elfogadhatatlannak" nevezte, hogy egy úgyneKeagan — kérdés, mit kezd az „örökséggel..." vezett szovjet harc! dandár tartózkodjék a szomszédos Kubában. Amikor, pedig az Afganisztán ürügyén keltett hisztérlahullém tetején Carter visszavonta a tőrvényhozás elé terjesztett SALT—II. szerződést, a választók azt kérdezhették: — Vajon, mikor tévedett az elnökünk? Akkor, amikor azt bizonygatta, hogy ez a szerződés életbevágó amerikai érdeket fejez kl, vagy most, amikor lemond ratifikálásáról? Az ingatag magatartás mind bel-, mind külröldön azt a benyomást keltette, hogy a Carter-kormányzat veszélyesen következetlen. Sem a Szovjetunió elleni embargópróbálkozás, sem a moszkvai olimpiai játékok bojkottja nem hozta a Carter által várt eredményt. A kudarcba fulladt iráni fegyveres túszszabadítás! kísérlet pedig világszerte őszinte nyugtalanságot, az egyszerű amerikaiak körében pedig mély csalódást és megdöbbenést keltett. Egyes vélemények szerint Carter utolsó választási esélyei ott égtek el a, lángoló helikoptereken, az iráni sivatagban. így történt, hogy a választás után idelátogató Schmidt nyugatnémet kancellár érdemben már Reagannel tekintette át a két ország viszonyát. Szadat, Carter állítólag legnagyobb külpolitikai teljesítményének, a Camp David-i különalkunak egyik főszereplője pedig azt üzente az elnöknek. hogy minden további tárgyalást január 19. utánra kell halasztani. Vagyis akkorra, amikor a szállítómunkások már a Reagan-család ládáit hurcolják be a Fehér Házba. Szabó L. István Gazdasági veszteségek • Varsó (MTI) Az elmúlt napokban ismét nyugtalanabbá vált a légkör Lengyelországban — jelentette ki Stanislaw Mach miniszterelnök-helyettes g lengyel televízió híradójában mondott beszédében. Emlékeztetett arra, hogy az országot gazdasági veszteségek érték, amikor a munkanappá nyilvánított jBnuár 10-1 szombaton a dolgozók egyharmada szabad szombatot tartott. Az ország különböző részeiben ezenkívül „figyelmeztető sztrájkok" zajlottak le, egyes csoportok középületeket foglaltak el, elszaporodtak a valóságot meghamisító rőpcédulék. A varsói tömegközlekedési dolgozók pénteken tartott négyórás sztrájkja fennakadásokat okozott a főváros életében. Összesen 12 vajdaságban voltak hosszabb-rövidebb munkabeszüntetések. A „Szolidaritás" egyes helyi szervezetei további sztrájkokat helyeztek kilátásba, anélkül, Hogy érdembe" foglalkoztak volna a helyi hatóságoknak a vitás kérdésekre tett megoldási javaslataival. — Az akciók szervezői — mondotta Mach — azzal vádolják a kormányt, hogy „nem teljesíti" a nyár végi megállapodásokat, és azt állítják, hogy az egyes vállalatok vezetői valamiféle „szankciókra" készülnének azokkal szemben, akik a múlt szombaton nem jelentek meg munkahelyükön. „Ezeket a vádaskodásokat nem lehet válasz nélkül hagyni, mert nem egyebek hazugságnál, primitív demagógiánál" — jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. 1 A Mexikóba való utazás e föld résznyi országtól meglehetősen távol és eléggé baljóslatúan kezdődik, még Peruban. Egészen pontosan, a limai nemzetközi repülőtéren, ahova az Andok 3200 méter magas egyik fennsíkjáról az inkák egykori fővárosából, a „Világ Köldökéiből. Cuzeóból érkezünk. Még csomagjainkat rendezgetjük, amikor már közlik velünk: akadt egy kis probléma. Limából Mexikóvárosba a columbiai, Avinnca nevet viselő légitársaság gépén utaznánk, azonban a társaság alkalmazottal sztrájkolnak. Hangulatkeltő erélylyel mindjárt meg ls mutatják az Avianca reptéri Irodakuckóját. A pültelőjtc átlósan keresztberngasztva egy fekete-piros szalaggal: a sztrájk nemzetkőzi színeivel. Nincs szükségünk további magyarázkodásra. Semmilyen újságcikk vagy filmhíradó nem érzékeltetheti teljességében azt, ami manapság n repülőtereken lejátszódik. Mindenfelé fegyveresek. A technika legújabb vívmányaival vegyitett durva motozások, állandó igazoltatás, a repülőjegy és az útlevél elértéktelenedése, az úgynevezett „beszállókártya" mindenhatóvá válása. És a futótűz gyorsasággal terjedő sztrájkok. Nyomukban kétség, bizonytalanság. Egyik oldalon a repülőtéri alkalmazottak jogos követelése, mástkon a továbbutazni nem tudó utasok problémája: meghiúsult randevúk, üzleti tárgyalások, szertartások; idegeskedés, tragédia, anyagi kár nehezedik mind súlyosabb teherként a ma légiközlekedéséra Napokon át a légi kikötök várótermében veszteglő utasok. A légitársaságok élelemmel ugyan ellátják őket — ám ezzel vége minden gondoskodásnak, Vízumuk nincs, hogy kiléphessenek az utcára; földön, cókmókjolkon alszanak, tisztálkodási lehetőségük minimális, miközben az idegesség, a bizalmatlanság fojtogató légköre övezi őket (és az egész légi-földi gépezetet). Izgatott telefonálások kezdődnek, telexüzenetek váltják egymást Lima és Budapest, illetve Bogotá, a brazíliai Rio de Janeiro és Mexikóváros között. Kiderül, hogy az „Avianca" Lima és Bogotá között még üzemeltet egy járatot, ezzel tehát elutazhatunk. De lehet, hogy a bizonytalanságba repülünk bele. Elvégre Limában van szállodai szobánk, vízumunk meghosszabbítható. Ha Bogotában ragadun'.;, a repülőtéren kelj vesztegelnünk — s kl tudja, meddig? Másnap Budapestről megérkezik a beleegyezés: Bogotában itszállhatunk a „Varig" brazil légitáriaság gépére, ha hajlandóak elszállítani bennünket, és ha elérjük a járatot. Minden „ha" egy-egy újabb bizonytalansági tényező. Az „Avianca" mindenesetre kedveskedik a búcsúzáskor. Fogadást rögtönöznek és tngyenkoktélt szolgálnak fel a limai repülőtér várócsarnokában. Mindenki annyit Ihat, amennyit akar. S nam árt italozni, hiszen a várakozás izgalmait vissza kell valamivel szorítani. 8 néhány órával később a bogotai reptér víztócsákkal borított betonján is nagyobb lendülettel futunk majd Így a „Varig" Boeing 747-es felé, hogy fél órával később Immár végérvényesen Mexikó felé vegyük az irányt. Délután van, felhők között bújkál a nap. A Boeingen igazi brazil kávét szolgálnak fel középbarna bőrszinű, tökéletes alakú stewardes-ok. Közli velünk a pilóta a repülési magasságot, azt, hogy körülbelül éjfél felé érünk Mexikóvárosba, Es nekünk már csnk az a dolgunk, hogy hátradőljünk a kényelmes ülésen, kipihenjük az előző harminchat óra izgalmait. Magasan a felhők fölött repülünk, a föld — mint látható valóság — eltűnt. Csak a pilóta tájékoztatójából értesülünk, hogy most húzunk el a Középső Cordillerák, majd nem sokkal később a Panama-csatorna, azután a Moszkitó-öból, Nicaragua, Honduras, 'végül pedig a Déli Slerre Madre hegyvonulata fölött. S mér késő este van, és ez Itt már Mexikó — egyelőre azonban kiismerhetetlen sötétségijén burkolt (majdnem) kétmillió négyzetkilométernyi terület, 65 millió lakos. Termékeny völgyek és ember nem járta kietlen hegycsúcsok, félelmetes tűzhányók, hasonló szakadékok, két-három ezer méter magas fennsíkok, csak a kaktuszok különlegesen ellenálló egyedeit megtűrő sivatagok, őserdők. titokzatosságukat őrző indián romvárosok, hagyományaikhoz ma ls ragaszkodó, eredeti nyelvük maradványait szívósan védelmező indián törzsek, prospektus szépségű tengeröblök, mondén negyedekkel és milliós nagyságrendű nyomortanyákkal egyaránt rendelkező világvárosok, olaj, népművészet és amerikanizált tömegkultúra: Mexikó. Mexikóváros éjfél felé, Innen a magasból tényleg olyan, mint egy fekete bársonyra kiterített ékszergyűjtemény. A lenti lámpafüzérek csillogó nyakláncokat, karkötőket, riiadémokat formáznak. Amikor fordul a gép, hogy rárepülhessen a reptéri betonra, csökken a magasság és megbillen a repülőtest. Balról a kajütablakon át egy negyvenöt fokos szögben lefelé hajló vérosrézsü csillog: szinte csodálkozni, miért nem csúsznak le róla a fénygömbök, Jobb felől pedig a repülőablak ovális foltján át feltárul uz égbolt, a trópusi csillagképek ezüstfénypontjaival. Egy pillanatig nehéz eldönteni, melyik a földi, s melyik az égi fény, s kettejük közül melyik is a pompázatosabb? A reptéren aztán elkap bennünket az internacionális forgatag. Itt a méreteket egy tizenötmilliós városhoz szabták. Kilométernyi nagycsarnokok, tv-kamerák tucatjai, fehéreskék, zöld, sárga, piros fények villódzása. Párizsi divat szerint öltözött nyúlánk, Illatfelhőben úszó szőke nők, néger és indián szexbombák, versenyt bömbölő gyerekek, diplomatatáskájukat görcsösen hónuk alá szorító, gyanakvó tekintetű üzletemberek áradata' zúdul az útlevélkezelők és vámhivatalok kutricái felé, halálideges reptéri alkalmazottak üvöltéseitől övezetten. Van szabályos mexikói vízumom, s van még egy külön, fényképpel felszerszámozott, több oldalas és vagy száz, velem kapcsolatos kérdésre választ adó speciális beutazási engedélyem, mégis — mint mindig — elfog az idegesség. „Un momentito! Un momentitol"—ismételgeti a sápadt, nyúltekintetű útlevélkezelő. Várok a soromra. Most látom csak, hogy egy fickó elém tolakodott. Emlékszem rá a gépről: Bogotában szállt fel. Az a típusú alak, ukire tárgyalás nélkül ré lehetne sózni tíz év fegyhazatv Méternyire tőlem Játszódik a színjáték. A pasinak nincs vízuma. Am harminc másodperc múlva megkapja a belépési engedélyt. A nyúlteklntetű bámulatos gyorsasággal dolgozik, s ideges is. Ahelyett, hogy markába rejtené, még el is ejti a kapott ötvendollárost. Miközben lehajol érte, összetalálkozik a pillantásunk. A szemközti falon hatalmos spanyol felirat: „Üdvözöljük Ont a csodálatos Mexikóban!" S mielőtt magunkhoz térnénk, csatakiáltást hallatva megrohan bennünket a taxisofőrök, szállodaügynökök, hordárok-teherhordók siserehada. Papp Zoltán (Folytatjuk.) «