Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

2 Szombat, 1980. december 13. pO'Staláda társs^er^Sn/z olvasó DÉLÉP képviselője Mikor mindezt szóvá tettük, eléggé nyersen azt válaszolta, 6 dönti el, mi jogos és menynyiben. Mi mindenesetre úgy érezzük, túlzottan kiszolgáltatottak vagyunk a DÉLEPnek." Levélírónknak, az épület lakói által megválasztott közös képviselőnek azt tanácsoljuk: amennyiben nem sikerül dűlőre jutniuk a DÉLÉP-pel, polgári jogi úton. a bíróságon érvényesítsék követeléseiket. Első lépésként javasoljuk, hogy a hibajegyzékben foglaltak megerősítésére kérjenek szakértői véleményt, a bíróságon működő szakértői irodától. Az eljárást e szakvélemény birtokában indítsák meg. Hogy ne csak panaszkodjunk... Megint csak többen ragadtak tollat azért, hogy hasznos észrevételeikkel, közérdeklődésre számot tartó gondolataikkal táplálják azt a forrást, mely levelező rovatunkat oly régen s oly kiapadhatatlanul élteti. Lesznek, akik csalódottan teszik majd le az újságot, mert hasztalan keresik összeállításunkban soralkat. Nem szeretnénk senkinek kedvét szegni, ezért mondjuk el Ismét: fogyasztóként elszenvedett sérelmeikért olvasóink mindig nyomban, a helyszínen reklamáljanak. Egyszerűbben, gyorsabban sikerül így a vitát tisztázni. Az e héten kapott, reklamációkat tartalmazó leveleket az illetékesekhez továbbítottuk. Garantált gondok Nem először teszünk közzé olyan levelet, melynek Írója, a garanciális javításokkal kapcsolatos hercehurcáról tájékoztat. E gondokkal, sajnos, újra és újra foglalkoznunk kell. Olykor arról is hírt adhatunk, hogy közbenjárásunk, a jogosan méltatlankodó lakók kitartó ostromanak köszönhetően rendeződlek a vitás kérdések, lecsillapodtak a zaklatott kedélyek. De meg kell mondanunk, jobban örülnénk, ha a Postaláda „beavatkozásti" nélkül is megoldódnának a garanciális javítások elhúzódásából, esetleg megtagadásából eredő gondok. Hiszen inkább növelné a kivitelezők presztízsét, ha önszántukból tennének eleget kötelezettségeiknek. Jó néhány vállalatot említhetnénk, mely szinte állandó főszereplője rovatunknak és a bírósági tárgyalásoknak. Saját magukat tehermentesítenék, ha a viták, szakemberéik csatasorba állítása helyett tisztességesen intézkednének. Sorainkat Matvsik János levelének bevezetőjéül szántuk. „A Szeged Felsőváros 333-as épület lakóközössége nevében fordulok önökhöz problémáinkkal. Epületünket idén júliusban vettük birtokba az OTP-től. E napon mindenki szemügyre vehette lakását. De villanyvilágítás nélkül, durván kitakarított állapotban. A szembeötlő hibákat a DÉLÉP és az OTP képviselőjével megtekintettük, néhányat feljegyeztünk, ígéretet kaptunk; a hiányosságokat fölszámolják. Ez részben meg is történt De a hibák jelentős részére azt a választ kaptuk a DÉLÉP képviselőjétől, hogy majd az esedékes éves garanciális utóvizsgálat során vessük fel ezeket. A közben esetleg előbukkanó hibákkal együtt. A gyors intézkedést igénylő hibákkal kapcsolatban pedig forduljunk a DÉLÉP garanciális részlegéhez. Ezt több esetben meg is tettük, de sajnos, nem hárítottak el minden hibát. A fűtési szezon kezdete óta rendszeresen gondot okoz például a fűtőrendszer csapjainak, hollandereinek csöpögése ... Az átadáskor észlelt, máig fennálló hibákkal kapcsolatban a november 28-án — jóval a kitűzött határidő előtt — megtartott garanciális felülvizsgálat alkalmával, nagyon sok esetben azt a választ kaptuk a DÉLÉPtől: miért vettük át a lakást. amíg a hibát nem javították ki. Most már nem foglalkoznak vele. Ennyit ér manapság egy ígéret? Vagy a lakásért sorbanállók nagy számának ismeretében megteheti ezt egy monopolhelyzetben levő vállalat?" Olvasónk még hosszasan részletezi azokat a gondokat, melyek szinte mindennapra adnak elfoglaltságot az épület lakólnak. Leveleket írnak, telefonálnak, várják a hibák orvoslását. Majd így folytatódik a levél: ..Ebben a házban hatvan lakás van, értékük 450—550 ezer forint. Ezért a pénzért joggal I elvárhatjuk. hogy ha nem is hibátlen. de jó minőségű munkát végezzen a kivitelező. Ügy véljük, az ls jogos, hogy a tulajionos az észlelt hibák kijavítását kéri. Az épületben összeállított több mint 680 hibát tartalmazó jegyzék közel kétharmadát áthúzta — a garanciális felülvizsgálat során — a A különböző vállalatok nemegyszer méltatlankodnak amiatt, hogy Postaláda rovatunk összeállításakor az elmarasztaló leveleket részesítjük előnyben. Többször megírtuk már: egyetlen intézménnyel szemben sincsenek előítéleteink, rovatunk szerkesztésekor sohasem a „kiszerkesztés" a célunk. A Postaládában olvasóinknak átnyújtott levélcsokor mindig olyan színű, amilyenre társszerzőink, a lakosság képviselői festik. Szívcsen megírjuk a jót ls, most például egyik idős levelezőnk, özv. Herbeck Józsefné sorait tesszük közzé: „December elsején, ebben a havas Időben, az l-es villamost, melyen a Nagyállomás felé haladva én is ültem, majdnem elütötte a Hősök-kapujánál egy nBgy bútorszáUí'.ó teherautó. Csak vezetőnk lélckjelenlétén múlott — hirtelen fékezett —, hogy föl nem borultunk. Nem tudom, ki vezette akkor a villamost, figyelmét mindenesetre nagyon köszön, jük. El szeretném még mondani, hogy nem vagyok ugyan szegedi születésű, mégis szívemhez nőtt ez a derék város, ahol olyan figyelmesek az emberek az Idősekkel. Járműveknél, felés leszállásnál, átjáróknál segítik őket. Megelőzve ebben a fővárost ls. Köszönet érte. az öregek nevében. Csak egyet hiányolok, miért nem csukjuk le a kukák fedelét. Hányszor én csukom le elmenőben ..," Javaslat — takarékosságra Nagy Mihály szegedi festőmester leveléhez nem fűzünk kommentárt. A szükséges kőkövetkeztetéseket — remélhetőleg — igy ls levonják az illetékesek. „Az adóhivatal a tanács legforgalmasabb irodája, s erről 6 maga gondoskodik. Azzal, hogy az adózók befizetéséről röpke három hónapnál előbb semmit nem tud. Például: Idén december 3-án még nem található meg nyilvántartásában a szeptember 10-én befizetett adóöszszeg. A hivatal — mivel erre ráér — inkább felszólítást küld. Majd amikor az adózó a postai feladóvevényt bemutatja. szives elnézést kér. Már amikor kér. Rengeteg ilyen ügyfél forgolódik, várakozik, idegeskedik, s munkája addig nem halad. Olt hon meg esetleg kikap a férj: ,Józsi, te elittad az ebadótl' Kérdezem, mit csináljon például az a kisiparos, aki már a szeptemberi számláján átutaltatta adóhátralékát, de az adóhivatalban nem tudnak róla. S így háromszor-négyszer is letiltják azt az összeget, ami szeptember elején volt esedékes. A kisiparostól megkövetelik a napra kész könyvvezetést. Azt hiszem, nem túlzás az elvárás: az államigazgatás legalább hónapra kész nyilvántartással rendelkezzen, és ne szaladgáltassa fölöslegesen a lakosságot. Ez is egyfajta takarékosság. Az energiánkkal." Nyelvészet a tejivóban Régen jártam a Széchenyi teri tejivóban, de most úgy adódott, hogy megint betértem egy jó túrós csuszára. E címen ugyan csak túrós tésztát kaptam, amely ugyebár, jó szegediek, mi tudjuk, hírül sem ugyanaz. De (lem is ezt akarom fölpanaszolni, még csak az árát sem, amely hovatovább eléri a sajtos omlettét, holott hajdan, amikor gyakrabban Ide járogattam, négy forint volt Még azt sem teszem szóvá, hogy a tészta kissé hideg volt, és töpörtyű gyanánt csak szalonnabőrt haraptam, amely egyébként ugyancsak ehető, ha ropogósra van sütve, ám ha csak félig, akkor olyan, mint a radlrguml. De mondom, nem erről akarok beszélni. Hanem egy föliratot láttam, s ez késztet tűnődésre. Régebben otthagytuk a tányért, poharat az asztalon. Munkaerőhiány van, itt is bevezették a félig önkiszolgálást: a kedves vendég vigye a mosatlant a konyhaablakhoz. Ez ellen nem is lehet kifogás, sok helyt így van a házirendben. A kérés szövegén akadtam meg. Kérjük a használt edényeket az ablakhoz vinni. így, de pont nélkül. Mint ahogy pont nélkül van alatta, kisebb betűkkel még az: Köszönjük. Mint a modern szabad versben: nincs semmiféle írásjel. De amit esetleg szabad a költőnek. nem szabad egy közérdekű hirdetménynek. Erre érvényes a magyar helyesírás szabályzata. Meg a magyar nyelvé ls. A magvarban különbség van jönni és menni, hozni és vinni között. Ha ez •» fölirat a tejivónak valamely más • pontján volna, valóban úgy kellene kérnie a vendégeket, hogy vigye az ablakhoz a használt — talán inkább mosatlan vagy elmosandó — edényeket. De minthogy éppen a konyhaablak fölött lóg, itt helyes magyarsággal csak azt kérheti, hogy a vendég legyen szíves az edényeket az ablakhoz hozni. Az ám, legyen szíves. Vagy szíveskedjék. Mert az megint idegenes, pontosabban németes szerkezet: Kérjük ... hozni. Magyarul tehát valahogy igy szólna a kérelem: Kérjük, szíveskedjenek az elmosandó edényeket az ablakhoz hozni. Kis dolog? Valóban az, de az édes anyanyelvünk sok Ilyen kis dologból, aprócska nyelvi jelenségből áll. S ha lehet helyesen, jól írni, miért ne úgy tegyünk? Miért rontsuk nanról napra a szöveget elolvasók nyelvi érzékét, helyesírási tudatát, ha helyette éppenséggel jó magyarságra szoktathatjuk őket? Az ilyen föliratokat többen olvassák, mint a könyvet meg az újságot, tehát — ha tudat alatt ,is — jobban hat rájuk. Ez a hatás lehet hátrányos, lehet előnyös.. Akik hasonló szövegeket fogalmaznak, nagy felelősséget viselnek, hogy fogalmazásukkal építik vagy rombolják-e a közönség nyelvhelyességi és helyesírási tudatát. Ezért tartottam érdemesnek a nyilvános tejivói nyelvészkedést. Halmi János Sorokban Szerkesztői üzenetek „Kis nyugdíjasok" jeligére üzenjük, hogy az a nyugdíjas, akinek a havi nyugellátása 1980-ban az 1720 forintot nem haladja meg, fizikai munkakörben korlátozás nélkül dolgozhat. Az a nyugdíjas pedig, aki őri beosztásban dolgozik, szintén korlátozás nélkül dolgozhat, a rendészek közül pedig az, aki fizikai munkát végez. „Jövedelemadó" jeligére közöljük, hogy a pénzügyminiszter 38 1980 (XI. 22.) PM sz. rendeletének 3. paragrafusa (9) bekezdése a következőket mondja ki: Az adóköteles az egyéb önálló vállalkozásból, munkaviszonyon kívüli (megbízási) jogviszonyból (bizományosi, gyújtói tevékenységből stb.), valamint az átalányelszámolásos, a szerződéses rendszerben üzemeltelett üzletben foglalkoztatottak bevételeiből származó jövedelem, többletjövedelem." Tehát ön. mint bizományos, köteles jövedelemadót fizetni. „A sokat emlegetett betétes üvegek visszaváltásával kapcsolatban, sajnos, még mindig sok a gond. A vásárlók hiába értik meg, hogy az üveg érték. Hiszen gyak-ran előfordul, hogy visszavinnénk, de helyhiányra hivatkozva az üzletekben nem veszik a palackokat vissza. Igy történt ez az én esetemben is, Szöregen, az AFESZ 135-ös számü élelmiszerboltjában ..." — írja Üjházy Ernő. „Az 5/A Jelű trolibusz megállóin nincs feltüntetve a járat száma, s nincs felsorakoztatva, milyen megállókban áll meg a továbbiakban a trolibusz. A Széchenyi téri oszlopon és a Vedres utcain az 5/A járat nincs is feltüntetve. Mintha ez a Járat nem ls létezne. Ügy gondolom, szükséges volna az útvonalról tájékoztatni az utasokat, hiszen sokaknak nem mindegy, hogy a Bartók Béla térig viszik-e, avagy a Bakay Nándor utca végéig, a körtöttésig?" — dr. Bánlaki Aurél levelét Idéztük. Az Északi városrész 133as épületének lakói tették szóvá: a Lila óvoda mellett, a temető közelében fedetlen csatornalejáró veszélyezteti az erre járó gyermekek és felnőttek testi épségét. Vajon meddig? — kérdezik. Király László írja: „Valaki a közelmúltban elvesztette kapunk előtt Zsigulija dísztárcsáját. Feltehetően csak otthon vette észre, hogy hiányzik. A tárcsa átvehető Üjszegeden. a Bal fasor 49. szám alatt." összeállította: Ladányi Zsuzsa — Felkészültél egyáltalán a Csongrád megyeiekkel való találkozásra? — ugratták barátai a balkányi iskola igazgatóját, de már kész is volt a válasz egy huncut mosoly kíséretében: — Ö, hogyne, megnéztem, a térképen, merre van Csongrád megye! Ha tőlünk kérdezték volna meg. mit tudunk Szabolcs-Szatmár megyéről mi is elüthettük volna hasonló tréfával. A közelmúltban ugyanis a megyei szakfelügyelőből, diákotthoni igazgatókból és a nevelőtanárokból álló héttagú küldöttség járt a távoli Szabolcsban. hogy tapasztalatokat szerezzen .az ottani diákotthonokról. Készültünk mi is a találkozóra, s mielőtt útnak indultunk volna, megpróbáltuk felidézni, mit tudunk erről a megyéről. Tudtuk, hogy a Nyírség homokvidék, a dohány, a burgonya és főként a jonatán ha-ája... Arszágoa átlagban itt a legtöbb a születő gyermek ... Alacsony az életszínvonal... Az ipartelepítés eredményei ellenére kevés a munkaalkalom, s a szakképzetlen férfilakosság tömegei Budapesten keresnek és találnak munkát, ök a „fekete vonatok" utasai, sok közöttük az alacsony műveltségű, az analfabéta ... A sötétség, az elmaradottság ijesztő képei ... De mennvi nagy fia volt e hazának épDen e táj szülöttel Elég. ha csak Kölcsey, Krúdy, Móricz Zsigmond nevét említjük. Mit láttunk most. amikor háromnapos tanulmányúton Szabolcsban tártunk? Az iskolákban* és a diákotthonokban mindenütt bómu'atra méltó erőfeszítést tapasztalhattunk, amellyel igvekeznek a hátrányokat felszámolni, behozni az óriási lemaradást. Ehhez aránytalanul nagv áldozatokra van szükség: állami forrásokból és társadalmi erők mozgósításával olyan tárgv( feltételeket teremtettek Igen sok iskolában, amelyeket más megvék joggal megirigyelhetnének. Mi mégis a lelkes, szinte megszállott iskolaigazgatókat, pedagógusokat csodáltuk leginkább, akik nélkül igazi eredmények nem születhetnének. Ereztük, hogy Szabolcsban a diákotthoni nevelőmunkát elismerés és megbecsülés övezi. Ez olyan voNevelők tapasztalatcseréié natkozásban is észrevehető, hogy módszertani anyaggal, tankönyvekkel, segédkönyvekkel szemléltetőeszközökkel ugyanúgy ellátják a diákotthonokat, mint az iskolákat. Példamutató az a kapcsolat, amelyet a megyei szakfelügyelő az oktatási kabinettel kiépített — éppen a diákotthonok jobb ellátása érdekében. Az első nap — úgy tűnt — két végletet kívántak bemutatni vendéglátóink. A tárgyi feltételekben valóban nagy volt a különbség! Bennünket azonban Üjfehértón is elsősorban a rengeteg kézimunkával otthonossá varázsolt lakószobák rendje, a fiatalos hangulatot árasztó helyi stúdió ragadott meg, s ez feledtette az ütött-kopott falakat, a fosz'adózó szőnyegeket. A diákotthon ma is nagyon fiatal igazgatóját megható volt felfedezni az egvkori tablóképen öntudatosan mosolygó kisfiúként. Ma is elevenen él itt a hagyományok ereje. Az első igazgatót, a régi nevelőket ma is büszkén emlegetik. A diákotthonukra vonatkozó emlékeket féltő szeretettel gyűjtik össze. Az itt élő gyermekekből igazi közösséget teremtenek. Nyírszőlősön elkápráztattak a gazdagon felszerelt szaktantermek, a milliókat érő berendezések, a reprezentatív falburkolatok, a hófehér függönyök, valamint az értékes könyvtár. Az iskola Igazgatója hatásosan tudta elénk tárni a látnivalókat, de mint kiderült. nem csupán ehhez ért, hanem ahhoz is. hogyan lehet minden erőforrást mozgósítva kiharcolni mindezt a gazdagságot iskolája számára. A hangulatos pinceklubban a népi táncosok, a bábosok színes műsorral kedveskedtek nekünk. Amikor másnap Balkányba értünk, az iskola igazgatója szerteágazó tevékenységről számolt be, amelyben — a munkára nevelés hatékony eszközeként — még az ifjúsági szövetkezet keretében megszervezett kisállattenyésztés is helyet kapott. Ügy túnt, eredeti elképzelésekkel, önálló koncepcióval irányítja az iskola életét Termékeny vita bontakozott ki a korrepetálás megszervezéséről és a diákotthoni nevelők tekintélyéről. Ami viszont legőszintébb elismerésünket és csodálatunkat kivívta, az az óvoda volt. Az egykori kastély tágas, napfényes termeiben igazi mesebirodalmat varázsoltak az állami gondozott cigánygyerekek számára. Kállósemjénben a Kállay-kastély hófehérre meszelt falai között, a mesteri megmunkálású boltozatos mennyezet alatt hangulatos hálószobákat láttunk, az udvaron pedig szorgoskodó nagyobb gyerekeket, és népi játékokat játszó kisebbeket. A nevelőtestület valódi alkotóműhely, jól működő munkaközősségekkel, amelyek bevált módszereiket széles körben terjesztik. A szomszédos iskolában olyan biológiai szaktantermet, és olyan lelkes és tehetséges tanár-egvéniséget ismertünk meg, hogy — azt hiszem — sokan éreztük: jó lenne újra kisdiákként elámulni itt az élővilág csodáin! Vajára már sötétedés után érkeztünk. Érdekes előadást hallottunk arról, hogy a diákotthon hogyan tudja összehangolni tevékenységét az úttörő-múzeum szomszédságában működő úttörőcsapattal. Utolsó állomásunk Nyíregyháza volt. Váci Mihály emlékét a róla elnevezett diákotthonban a szép kiállítású tablóknál is jobban őrzik. Az igazgatónőt személyes kapcsolat fűzte a költőhöz, egy életre szóló indíttatást, kapott tőle. hogy tanyai gverekek útjának egyengetője, tehetségük klbontakoztatója legyen. A későbbi beszélgetések során megismertük a diákotthon mindennapiait. s nagyon rokonnak éreztük az ő gondjukat a miénkkel*, hogyan tudnak megfelelni a diákotthonba bekerülő tanulók a gyakorló iskolák magas követelményeinek; milyen módszerekkel lehet és kell őket segíteni? S ha végezetül összegezni próbáljuk tapasztalatainkat, megállapíthatjuk. Váci Mihály emberi magatartása, lázas türelmetlensége, jobbító szándéka Szabolcsban szerzett barátainkban méltó utódokra talált. Darvas Anna tanár