Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

Szombat, 1980. december 13. a végzett m (Folytatás az 1. oldalról.) foglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalomnak és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. A szakszervezeti tevékenység általános elveire vonatkozó alapvető megállapítások ma is helyesek és ervényesek. De ez nem jelent változatlanságot. Űj utakat kellett törni, ehhez útmutatót adott a lenini tanítás, és támaszkodhattunk a magyar szakszervezeti mozgalom hagyományaira. Mi ennek alapján és saját helyzetünkre építve indultunk el. A szocialista építőmunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondolkozik — a maga ismeretei, felkészültsége, tömegbázisa alapján —, annál kisebb a tévedés lehetősége. Ha vannak a szocialista társadalom fejlődésériek törvényszerűségei — márpedig vannak —, akkor — véleményem szerint — ez is közéjük tartozik. A szakszervezet sohasem lehet egy adott kormány-, vagy partpolitika puszta eszköze. Jogos és érthető, ha a forradalmi szakszervezeti mozgalom a kapitalista országokban meghirdeti és érvényesíteni kívánja az államtól és a pártoktól való függetlenség jelszavát. A szakszervezetek függetlenségének jelszáva itt azt jelenti, hogy a szakszervezetek meg akarják őrizni a munkásosztálynak, a dolgozo népnek a tőkés renddel szembeni teljes cselekvési szabadságát. A szakszervezet ellenzékisége a kapitalizmusban szükségszerűen következik az osziálya ügye Iránti elkötelezettségből. Az ellenzékiség azonban nem óncel és nem a szakszervezeti munka örök érvényű, általános vonása. A szocializmus körülményei közölt megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szakszervezet törekvéseivel egyező célok valóra váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen és mindenáron ellenzéki állásponton. Ezzel ugyanis szembefordulna saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti. A sztrájk is ezért nem lehet a szocialista társadalom építésének a módszere. A szakszervezetek tehát nemcsak, hogy nem lehetnek függetlenek a munkáshatalom politikáját megfogalmazó és megvalósító párttól, hanem e politikát magukénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocialista társadálom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom. Tisztelt Elvtársaki A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak at „állami szervezetekké". A szocialista allamot és a szakszervezeteket a célok alapvető azonossága köti össze, de gyakorlati funkcióik mások. A szocialista állam nem ellenőrzi a szaxszervezetek tevékenységét, viszont az állam tevékenysege a tömegek ellenőrzése alatt álL Ebben a társadalmi ellenőrzésben a szakszervezetek is részt vesznek. Az állami és a gazdasági szervekkel a közös cél megvalósítása érdekében történő együttműködésünk természetszerűen magában foglalja, hogyha valamely állami vagy gazdasági szerv döntései a dolgozók érdekeit csorbítanák, vagy törvényeket sértenének, az ellen határozottan fel kell lépnünk. Ehhez minden eszköz rendelkezésre áll, egészen a vétójogig. Gáspár Sándor beszámolóját mondja munkánk eredményességét is jórészt abban látják, mennyire tudunk szabad utat biztosítani a tenni akarásnak, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a szürkeséggel, jobban vegyük észre a valós emberi értékeket, és jobban becsüljük meg a közösségárt tenni akaró és a közösségért cselekvő embereket; — Nem talaj talan követeléseket támasztottak. hanem — a dolgozók felelősségével — reálisan megfogalmazták azt, amit elvárnak önmaguktól és mindenkitől. Azt helyezték előtérbe, ami előreviszi a dolgozók, a társadalom ügyét; — Az ajánlások bizonyítják, hogy a dolgozók csakúgy, mint a szakszervezetek, belülről és cselekvően, nem pedig kívülről és tétlenül nézik az eseményeket Gazdaságpolitikánk és általában céljaink realizálásának alapvető feltétele, hogy sikerül-e minden erőt öszszefognunk a végrehajtás érdekében, sikerül-e elfogadtatni a célokat és cselekedni értük. Eddigi eredményeink elérésében a szocialista munkamozgalmaknak nagy szerepe volt. A dolgozó embernek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött benne konkrét formát. Változatlanul úgy tekintünk a munkaversenyre, a szocialista brigádmozgalomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjét-e, a magatartás. a gondolkodás és a tisztességesen végzett munka tömeges formálójára. Elvtársak! A dolgozók tenni akarása teljes mélységben csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. A demokrácia jelszava helyes, önmagában is jelentős. De félrevezet, ha a tömegeknek valójában nem ád módot arra, hogy saját vállalatuknál a gazdálkodás, az elosztás alapkérdéseit érdemben tudjak vitatni, és ha a viták leszűkülnek kisebb jelentőségű problémákra. A puszta részvétel még nem jelent fejlett munkahelyi demokráciát: statisztikaként is lehet szerepeltetni. A munkahelyi demokrácia ennél több: a döntésben, a végrehajtásban, az ellenőrzésben való részesedés. a tényleges hatalmi jogkörök birtoklása. javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — Társadalmunk humanitását; — Azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — E szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — Még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét; — Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szakszervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni, és számolni kell vele az életszínvonal-politi kában, mint tényezővel. Ezért úgv véljük, a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visszaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására nem készültünk fel. A fogyasztói ár emelkedésének hatása ellen ma még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a munkásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Ügy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások, milyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakásfenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemezése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb .alakításához Igazodva a megnövekedett igényekhez Legfőbb feladat: az é'efszinvonal megőrzése Az érdekek hozzáértő felmérésével Mindez azonban nem megy vita és „harc" nélkül. Maga a társadalmi érdek sem érvényesül megfelelően, ha nem tudjuk összekapcsolni a csoport- és rétegérdekekkel, mert nem létezik „önmagában" a csoport- és egyéni érdektől teljesen független társadalmi érdek. Arra kell törekedni, hogy az egyéni és rétegérdekek a demokratikus fórumokon hangot kapjanak, cs a társadalmi érdekkel összhangban megoldódjanak. M<ndezek következtében a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységében előtérbe kerül az érdekek hozzáértő felmérése és ésszerű kompromisszumok utján történő kielégítése. Természetesen, ennek a munkának távolról sincsenek olyan látványos formái, mint a kapitalista országok szakszervezeti tevékenységének. Innen származhat az a látszat, mintha a szocialista társadalomban működő szakszervezetek és a szocialista gazdasági, vagy állami vezetés viszonya idilli lenne, közöttük semmiféle vita vagy konfliktus nem létezne! Pedig létezik, csak ezek megoldási módja merőben más, és sokkalta gyümölcsözőbb a dolgozók számára, mint a tőkés viszonyok között A szakszervezet vonzereje oly mértékben nő, amilyen mértékben kapcsolódni tud tagságához, a mögötte levő szociális réteghez, ahogvan ragaszkodik a maga sajátos érdekvédelmi arculatához és szociális bázisához, és ehhez erősen kötődve keresi a maga sajátos mozgásterét a célok, feladatok megvalósításának segítésében. A szakszervezetek munkájáról, annak eredményeiről és gyengeségeiről a választásokon, • az iparági-ágazati kongresszusokon széles körű és megalapozott értékelás született. Egymillió dolgozó szólalt fel, értékelte tevékenységünket, és az eddigieknél is magasabb követelményeket támasztott. Mindezek összegzéseként a szakszervezetek mintegy 600 ajánlást és több mint 800 észrevetelt küldtek a SZOThoz. Tevékenységünknek ez a széles körű értékelése, a tennivalók együttes mérlegelése lehetővé teszi, hogy itt, a kongresszuson az ajánlásokban szereplő kérdéseknek ne a részleteivel. ha nem főbb összefüggéseive foglalkozzunk. Ugyanakko az egész szakszervezeti moz galomnak le kell vonni be lőlük néhány következtetés is: — Mindenekelőtt azt. hoga választások során ismeérezhető volt, milyen nagy mértékben van jelen és ha életünkben a dolgozók fele lősségérzete, kötelességtuda ta, önmaguk ós a társadalon sorsának alakulása iránt; — Fontos következtetés hogy a dolgozók látják é értik: minden eddigi ered ményünk csak kemény é következetes munka alapján j'öhetett létre. Jövőbeni Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életsrtivonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvonal megőrzése. A VI. ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt élatszínvonal-iniézkedeseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert ném tűznek ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. A tervben célként tűztük ki: — Növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — Emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — Tovább akarjuk bővíteni á bölcsődei, az óvodai és az'általános iskolai hálózatot; — Könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását, és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba— A családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak: — Jelentős intézkedeseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások Tesztelt Kongresszus! A következő években a szakszervezetek belső mozgalmi életét is tovább kell javítani. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogyha befolyást akar gyakorolni a társadalom fejlődésére, ha változást akar elérni, akkor önmagának is változni keli. igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista épitőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. De ezekkel érdemben kell foglalkozni! Erélyesen szelektálni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét átmeg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte. nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alaoon érzi magáénak es sajátjának a szakszervezetet. Munkánk javítását befolyásolják az állami irányításban bekövetkező változások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszervezetek miképpen működ je.nek együtt az Ipari Minisztériummal, milyen szervezeti formái- legyenek ennek, és milyen feladatok hárulnak a Szakszervezetek Országos Tanácsa va. Tisztelt Kongresszus! A magyar szakszervezetek elveiket és legszebb hagyományaikul követve vesznek részt, a nemzetközi szakszervezeti mo; i íróban. A szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködésünk állandó erősítése természetes törekvésünk. Azonos elvi alapok és azonos társadalmi berendezkedés köt össze bennünket Ez olyan erős kötődés, amely módot ad a lehető legszorosabb baráti és testvéri együttműködésre. Tisztelt Elvtársak! Napjainkban nagy érdeklődlés kíséri a sajnálatos lengyelországi eseményeket. Hoey ott mi történt, azt mindannyian tudjuk. Az események indítékainak föltárása és elemzése nem a mi fe'adatunk-. A magyar szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyelországgal, a lengyel dolgozókkal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelországban a párt, a kormány, a szakszervezetek, a dolgozók meg tudják védeni, és megtalálják a kibontakozáshoz vezető utat. Megvédeni és gyaraoitani elért eredményeinket A küldöttek a SZOT beszámolóját hallgatják Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot zárunk. Ahová eljutottunk, oda munkánkkal jutottunk el. A munka mindig központi kérdés volt számunkra, de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja, és életünk egeszét meghatározó tényezővé teszi. Az „élet anyját" tiszteljük a munkában, amelytől minden eddigi és „jövendő győzelmünk" ered. Célunk változatlan: szocializmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkásmozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvedeni és tovább gyarapítani. Kongresszusunk méltó fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat és megszabja a további fejlődés tennivalóit — mondotta befejezésül Gáspár Sándor. (MTI) I