Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-04 / 284. szám

5 Csütörtök, 1980. december I; Sajtónapi ünnepség Hatvankét esztendővel ez­előtt jelent meg az első ma­gyar legális kommunista lap, a Vörös Újság. Az évforduló alkalmából, amely a magyar sajtó napja, tegnap, szerdán ünnepséget tartottak Szege­den a sajtó dolgozói. Az esemé­nyen részt vettek a megye, a városok és járások pártbi­zottságainak, a megyei városi tanácsok és járási hivatalok vezető képviselői. Az ünnep­Bégen Csikós József, az MSZMP KB agitációs- és propagandaosztályának mun­katársa mondott beszédet, köszöntötte az újságírókat, tévéseket, rádiósokat, a nyomdászokat és lapterjesz. tőket, és szólt a sajtó elköte­lezett feladatairól. Ezt követően kitüntetések átadására került sor. A Szo­cialista Kultúráért kitüntető jelvényt vette át Annus Jó­zsef, a Tiszatáj főszerkesztő­helyettese. Az eredményes lapterjesztésért a Népszabad­ság szerkesztőségének emlék­plakettjét kapta Tápai László, a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinát pártbi­zottságának titkára, Ambrus József, a csanyteleki Egyet­értés Termelőszövetkezet párttitkára, dr. Apró Ferenc­né, a mindszenti pcxstahivatal vezetője. Enyedi Zoltán, a Csongrád megyei Hírlap fo­tóriportere a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttól Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott a kombinát üzemi lap­jában kifejtett eredményes munkájáért. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa nívódíjban részesítette Tóth Józsefet és Árva Évát, a Csongrád megyei Hírlap újságíróit. A nívódíjat ma délelőtt Budapesten adják át. fl budapesti pártbizottság illése Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága december 3-án ülést tartott A testület meghallgatta Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának tájékoztatását a Központi Bizottság december 2-i ülé­séről, majd személyi kérdé­sekben döntött A pártbizottság Méhes La­jost, a Politikai Bizottság tagját érdemeinek elismerése mellett — más fontos állami megbízatása miatt — fel­mentette a budapesti párt­bizottság első titkári tisztsé­géből, pártbizottsági tagsá­gából. A pártbizottság tagjai sorá­ba választotta dr. Maróthy Lászlót, a Politikai Bizott­ság tagját és megválasztotta a pártbizottság első titkárá­nak. (MTI) Ülést tartott a KISZ KB A KISZ Központi Bizottsá­ga december 3-án ülést tar­tott, amelyen részt vett és felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A testület meghallgatta Szűcs Istvánnénak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának, a Magyar Üttö­rők Onszágos Szövetsége fő­titkárának tájékoztatását az MSZMP KB december 2-i üléséről, majd személyi kér­désekben döntött A KISZ Központi Bizottsá­ga dr. Maróthy Lászlót, a Politikai Bizottság tagját — az MSZMP budapesti Bizott­ságának első titkárává tör­tént megválasztása miatt — érdemei elismerése mellett felmentette a KISZ KB első titkári tisztségéből. A KISZ Központi Bizottsá­ga tagjai sorába választotta Fejti Györgyöt, az MSZMP KB tagját, és megválasztotta a KISZ Központi Bizottsága első titkárának. (MTI) Gyógyítás ­lézerrel Úttörő kezdeményezése a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetemnek, hogy or­vostechnikai szakcsoportja a gyógyászat egyik legkor­szerűbb eszközének, a lézer­technikának nemzetközi eredményességéről, illetőleg hazai meghonosítása végett tudományos ülés megszer­vezésére vállalkozott. Szerda délelőtt Budapes­ten, a SOTE Nagyvárad téri épületében kezdődött meg a „Lézertechnika felhasználása az orvostudományban" té­májú tanácskozás, amely el­sőrendűen arra hivatott, hogy a hazánkban megle­vő szakmai háttérre és le­hetőségekre — műszaki szakemberek, kutató és gya­korló gyógyítók előadásso­rozatával — felhívja a fi­gyelmet. Röviden arról van szó — miként dr. Schmidt Ottó, a SOTE orvostechnikai szakcsoportjának vezetője megfogalmazta —, hogy a sokféle betegség gyógyítá­sában eredményesen alkal­mazható lézersugár pol­gárjogot nyerhessen a hazai klinikai gyakorlatban is. El­vétve ugyan már alkal­mazzák — például különfé­le nőgyógyászati daganatos megbetegedéseknél egyes kórházakban —, de a kor­szerű berendezések beszer­zésére még csak kevés he­lyen vannak meg a lehető­ségek. A lézergyógyászathoz leginkább számításba jöhető szakterületek: a sebészet, a laboratóriumi vizsgálatok, a diagnosztika. Hazai vál­lalatok — köztük a Ma­gyar Optikai Művek és az Egyesült Izzó — is gyár­tanak lézertechnikával mű­ködő gyógyászati berende­zéseket. (MTI) Pályakezdő nyugdíjas Pofonok völgye Színes magyar film. írta és rendezte: Gulyás János és Gulyás Gyula. Főszerep­lő. Papp László. Az ember saját bőrén kénytelen megtanulni: a le­gendákban többnyire igen­csak van valami. Azok a ne­vek, melyeket emberek visel­nek ugyan, ám idővel ember­felettivé, már-már szimbó­lummá magasztosulnak — valamiféle titokzatos tömeg­erő hatására válnak ilyen­né. Sőt, megkockáztatom: az igazi legendahősökben a kol­lektív tudat félelmetes biz­tonságú kiválasztási rendsze­re érhető tetten, működése közben. Mert például híres sportoló sok volt és ma is akad Magyarországon —, de Papp Laci neve évtizedek óta fogalom. Legenda, mí­tosz, jelkép. Készült már ró­la másik film is, de — gya­nítom — a Balczó-film óta a magyar filmtörténetben ez a második nagy alkotás, amely világhírű sportoló ürügyén az emberi értékek magasabb, esztétikailag és erkölcsileg felsőbb régióiban vizsgál és mutat föl egy nem minden­napi személyiséget. Gulyás János ék Gulyás Gyula filmje Papp Lászlóról a legjobb értelemben vett szenzáció lehet az idei év hazai filmtermésében. Ez a — minden látszólagos szag­gatottsága ellenére — nagy szerkesztői gonddal, komoly, íelelőssé**feljes, igényes és mély riporteri-filmrendezői koncepcióval készült alkotás úgy mutat be egy nagyszerű embert, hogy Papp Laci le­győzhetetlenségéről teljes és tiszta kép tárul elénk. Igaz, az alany a legpompásabbak egyike, aki csak filmesábrán­dokban szerepelhet. Viszont tudjuk, e tény önmagában még alig jelent valamit. A Pofonok völgyének legszebb eredménye, hogy azt a Papp Lacit — a legeslegfontosab­bat — tudta megragadni, amely a legenda születésekor döntő jelentőségű volt: a sze­rény, kedves, vagány és fő­ként nagyon-nagyon tisztes­séges sportembert, akinek természetes kültelki elegan­ciáját és stílusát és speciel száz „műveltebbért", meg­játszottabbért el nem cserél­ném. Mert Papp Laciban tulaj­donképpen a bunyó a legke­vésbé fontos. Papp Laciban a paplaciság a lényeg. Aho­gyan ez az angyalföldi proli­gyerek beszél a 10—12 éves. csillogó szemű kis srácokkal, akikkel bokszol. Ahogyan ré­gi pajtásait megöleli, ahogyan régi ellenfeleivel beszélget. Ahogyan a sport berkeiben (igencsak tapasztalhatta!) fel­lelhető korlátoltságokról és „maffia-tempókról" véleke dik. s ahogyan az így terem tődött helyzetekben viselke dett. Ahogyan látja a világot és amiként tudja, ösztönösen érzi, mi az az emberi alap­norma, amelynek szellemé­ben léteznie kell, bárhol, bármikor. Filmje legvégén azt mond­ta Papp Laci, már sokat gondolkodott azon, megjátsz­sza, hogy meghalt, azután va­lahonnan végighallgatja a „sok süket dumát", amit majd pontosan azok „löknek" leginkább akik legjobban igyekeztek ártani neki. Azok, akik profi pályafutása csú­csán kettétörték karrierjét álszent és szemforgató mó­don (éppen Magyarországon!) a „szocialista sporterkölcsre" hivatkozva. Vagy azok, akik az ökölvívó-szövetségben fúr­ták-faragták kitartóan. Es azután — mondta — feltá­madva szétcsapna közöttük. S ez az egyetlen pont, ahol egy icipicit vitába kell száll­nom Papp Lacival. Félreér­tés ne essék: korántsem a szétcsapás miatt, azt lelkesen üdvözölni tudnám, sőt tőle további, máshova irányuló szétcsapásokat is. Domonkos László Kár azon fönnakadni, hogy nyugdíjba készül Oláh Jó­zsef cipész, áajnálni ugyan lehet, mert fogytán-fogy a kaptafa mellől az ember, és nőttön nő a cipők ára. Ahogy kezdünk megint rá­szokni talpalásra és sarka­lásra, úgy vesszük észre, hogy ez is bezárta már ki­csike üzletét, és amoda is hiába megyünk. Akkor se szólhatunk semmit, mert ha eljött az ideje, menjen csak nyugdíjba nyugodtan min­denki. A gond ott kezdődik, hogy nyugdíjasként is dolgozni akar. Erre megint azt mon­danánk. semmi baj. sőt na­gyon jó. Annyit beszélünk mostanában mindenféle szol­gáltatóipar kátyúba jutásá­1 ról, ha valaki vállalja, hogy [ tovább is marad, csak örül­ni lehet neki. Csökkentse a | munkaidőt felire, vagy ahogy j akarja, de ha kedve szottyan j dolgozni, senki ' meg nem akadályozza. A betonház alá i garázsnak épült kis műhely falán kint lóg egy oklevél, ez van ráírva: „Panaszmen­tesen dolgozó kisiparos." Ha nyugdíjba menésig úgy dol­gozott, hogy senki nem emelt panaszt ellene, nyil­ván vigyáz a szakma becsü­letére ezután is. Csakhogy panasza van a „panaszmen­tes" cipésznek. Azt mondja, kálváriát járatnak vele. Elmegy a hivatalba, beje­lenti, hogy nyugdíjba akar menni. Rosszul jár, mert szombaton megy. Nem akar mulasztani, neki a szombat a legjobb hivatalba járó idő, hiszen akkor szabadnapos. A hivatal is az, megy tehát máskor. Megmondják neki, ezt írásban kell bejelentenie. Hazamegy, megírja, hogy az ipart megszünteti. Beadja személyesen, visz rá okmány­bélyeget, és megvárja, amíg beiktatják. Hazamegy, és várja az értesítést, mikor menjen be harmadszor is' a munkakönyvéért. Ha azt kézbekapta, mehet esztékát járni, intézheti a nyugdíját, mint akárki más. Be kell adnia azonban egv másik paDirost is a hi­vatalba, amelyben megírja, hogy működési engedélyt kér nyugdíjasként is. Természe­tesen megígérik, hogy inté­zik. sőt biztatják is. de sora van mindennek Nyugdíjas működési engedélyt csak a nyugdíjas kaphat, amíg tehá* a cédula amonnan meg nem érkezik, várjon nyugodtan. Mellékletként más is kell a kérvényhez: erkölcsi bizo­nyítvány. Nem tudom, van-e vala­mi vaj a fején, vagy nin­csen, de állítja, hogy nin­csen. Bizonyítékul azt hozza föl, akármit követett volna el, elsőként a működési en­gedélyét vonták volna be. Semmi mást nem követett el, csak azt, hogy szerzett egy oklevelet igazolásul, hogy el­lene egyetlen kuncsaft se emelt panaszt A törvényt mindig tisztelte, ebből ered 'egnagyobb gondja is. Ha beadta v°lna az ipart, és nem kapta még meg a mási­kat. akkor ő már nem cinész kisiparos, hanem nyugdíjba készülődő állampolgár. Igaz­három hónap ha'adékot kap. hogy az eddig elvállalt cipő­ket kiadja, de ha ő három hónapig nem vállal újakat, elszoknak tőle az emberek, hiába kér tehát másik enge­délyt. Mindenkinek érdeke. lenne fönntartani a folya- — Ne zsörtölődjön, eliga­matosságot, de ezt csak úgy zodik. lehet, hogy megsérti a sza-\ — Ha egyszer bizalmatlá­bályt. nok velem, lehetnek azok Gondolom, kell az erköl- máskor is. , esi bizonyítvány mindenkép- — Miért lennének? pen, mert ha valaki nyűg- — Ha nem hosszabbítják díjba megy a gyárból és meg a régit, akkor én pá­úgy akar dolgozni, meg kell lyakezdő vagyok. nézni, mi van a füle mögött — Legyen igaza, mondjuk Különben a gyanútlan ügy- úgy, hogy nyugdíjas pálya­teleket tennénk ki csalódás- kezdő. nak, és könnyen támadhat- — Akkor viszont előveszik na káruk is belőle. Azt a könyvet, és azt mondják: gondolom, van tehát egy ro- itt egy új ember, cipész akar vata a nyugdíjas kérelemnek, lenni. Rókuson kevés a ci­ahová be kell írni az erköl- pész, menjen oda. esi bizonyítvány számát. Tu- — Miért küldenék, ha tna­dok ugyan olyan fejes em- gának Fölsővároson van a bérről, akinek szintén köte- műhelye? lező lenne friss erkölcsi bi- — Azért, mert új ember zonyítványt szereznie, vala- vagyok. mi miatt mégis elnézik ne- — Ne féljen, nem csinál­ki. Józsi bácsit az bosszant- nak ilyet. ja. hogy megbízható volt v'- — De csinálhatnak! Maga lágéletében, most mégse biz- nem érti, hogy nem vagyok nak benne. új ember akkor se, ha száz­— Akkor kínozzák az em- szor azt írják a papiro­bert, amikor jót akar? somra? — Ne túlozza el, nem nagy — Formaság. kínzás. Bemegy egyszer, be- — Maga is azt mondja, megy kétszer, elintéződik, és semmi jelentősége nincsen, kész. csak arra való, hogy bosz­— Evvel lehet engem ki- szántsák vele. aki dolgozni borítani. Bemegyek, kikül- akar. denek, ülök a folyosón, vá- — Ne bosszankodjon! rok, megint bemegyek, me- — Akkor, meg minek csi­gint várok, és számolgatom, nálják? Bosszantani akarnak, hány cipőt tudnék én meg- én meg nevessek? sarkalni ennyi idő alatt? — Az lenne a legjobb. Hányan jönnek majd hoz- — Ez az, látja, amit mi zám, és azt kell mondanom, nem tanultunk meg elnézést kérek, de nem ott Nem tudok igazságot tenni ültem, ahol kellett volna. Józsi bácsi dolgában, de nem Azt mondia meg, miért bi- titkolom, hogy neki adok zalmatlanok? igazat. Ha kevés a cipész, és — Nem hiszem, hogy sok a papíros, és ez a kettő azok. • összefügg akkor csak egy — Én viszont tudom. megoldás lehet: ne a cipészt — Miről? hergeljük. Arany-betűkkel — Ha azt mondják, vigvek be ötszázforintos okmány­kellene kiírni valahová, ne bélyeget, és beütik a köny- ültessünk el lelkiismeretfur­vembe. hogy nyugdíjasként dalást abba, aki semmi mást ugyanazt csinálhatom, mint nem akar< csak rendesen dol­eddig, csak rövidebb munka- „„„ • , , időben, el van intézve. Ahogv °0ZnL Nem e2t erdenűl' & a személyi igazolványt is magunknak is ártunk vele. meg lehet hosszabbítani. Horváth Dezső Meg&acalt VinkEev László Belgyógyászok nagygyűlése Haladás a belgyógyászat­ban — ez a címe. é6 mintegy kétszáz előadással taglalt té­mája annak a tudományos tanácskozásnak, amely szer­da délelőtt kezdődött meg a Magyar Tudományos Akadé­mián: a Magyar Belgyógyász Társaság nagygyűlése a be­tegségek keletkezésének, fo­lyamatának. diagnosztizálásá­nak és kezelésének'hazai eredményeit összegezi, az utóbbi időszak kutatásai és klinikai gyakorlata alapján Két esztendő gyógyászati si­kereiről vonnak mérleget ugyanis ilyen időszakonként ismétlődik a belgyógyászok — sorrendben most 28-ik — nagygyűlésnek nevezett tu­dományos tanácskozása, szakmai seregszemléje. (MTI) Minden szegedit mellbe vágott a hír: elhunyt Vink­ler László festőművész. Két hónapja töltötte be a 68. életévét Tízéves kora óta élete, munkássága ehhez a városhoz kötődött. Itt lett festészetünk kiemelkedő alakja, a rajzpedagógia fő­iskolai tanára, és széles lá­tókörű, filozofikus gondol­kodású, nagy műveltségű ember. Ritka szerencsés al­kat volt, hiszen emberségé­ben nemigen tapasztalható színvonalon ötvözte művé­szi munkásságát, pedagógiai tevékenységét. Gimnáziumi évei alatt Dorogi Imre tanítványa veit. A Szegedre települt egyetem lektorátusánál Lápossy-He­gedűs Géza, Kolozsvárról ideszármazott festő tanítvá­nya lett. Talán ekkor oltó­dott nyitott lényébe a rene­szánsz mesterek tisztelete, amihez később Cezanne és Picasso iránti vonzódása csatlakozott. A főiskolán Karlovszky Bertalan, majd Glatz Oszkár pövendéke volt. Már akkor elnyerte a Balló-díjat Olyan nemze­dék tagja, melyből külön utakon teremtett művészi csúcsot Tóth Menyhért, Iván Szilárd, Szabó Vladimír, László Gyula, Chiovinl Fe­renc, Amerigo Tot. A főis­kolai évek után római ösz­töndíjasként csodájára járt Michelangelo, Raffaelo, Leonardo művészetének. Hazatérése után festette az akkor épülő petőfitelepi templom freskóit Hazatérve baráti társaság fogadta, ahol kapcsolatba került Kerényi Károllyal, Sík Sándorral, Szent-Györ­gyi Alberttel, Rusznyík Ist­vánnal. Itt mélyült el filo­zófiai tájékozottsága, hatal­mas műveltsége, emberi el­kötelezettsége. A felszabadulás után meg­bízták a Szegedi Állami Pe­dagógiai Főiskola rajztan­székének megszervezésével és vezetésével. 1975-ig, nyug­díjba vonulásáig' a tanár­képző főiskolán generációk sokaságát oktatta-nevelte emberségre, vezette be a szakmai ismeretek műhely­titkaiba, adott soha nem hamvadó pogácsákat a rajz­tanárok tarisznyájába. Az elmúlt öt évben fnűvészete reneszánszát élte. Nemcsak mint kiváló portréfestő szer­zett elévülhetetlen érdeme­ket, de felelősséggel és ki­váló tehetséggel tükrözte vásznain változó korunk problémáit. Egyik utolsó in­terjújának zárásaként mondta: „egyre Inkább be­bizonyosodik, hogy itt Sze­geden lehet és érdemes al­kotó embernek élni és dol­gozni". Gyászolják a fél ország rajztanárai, művésszé lett tanítványai. Mindazok, akik szerették, tisztelték, ismer­ték... T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom