Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Csütörtök, 1980. december 25. 77 Partfal V edres Balázs >zt mondja; hosszú ez a birtok, ha keskeny ls. Sódar István, az ATIVIZIG termelési igazgatóhelyettese pontosabban fogalmaz; — A nyári árvízkor 323 kilométernyi fővédvonalon dolgoztak az emberek. Háromszázan pedig kölcsönben voltak Békésben, Az igazgatóság történetének legnagyobb építkezésén egy teljes hónapig állt a munka. — A Tisza partfalának építése, gondolom, egy hónappal később fejeződik be. — Ellenkezőleg. Ugyanennyivel hamarabb! Furák András, a szakszervezeti titkár dokumentumokat mutat A munkaverseny eredményei olvashatók kl belőlük. JCerülj ük el a számháborút Százkét brigád versenyez, majdnem ezerötszáz ember, hat kollektíva érdemelte ki a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Tavaly az 6 munkájuknak is köszönhetően majdnem húszmillió forintnyi többleteredményt produkált az igazgatóság. — Mozgósítási csoda? Furák András elhárítja a kérdést. — Emberi szó. — Nem kevés? — Nézze, győződjön meg róla! A partfalon kiváló brigádok dolgoznak .., * És mentünk. — Itt vagyunk a főutcán — mondja Vedres Balázs. — Most már létszik a vége |s — mondja Suti Pál. — Nagyon sok ám Itt az építésvezető — mondja Nagy Illés Gáspár. Vinczc Mihály szalonnázik. — Idei? Ezt Oera Mihály építésvezető kérdezi tőle a fóliasátorban, melyet a szalámigyárral szemközt állítottak föl, a töltés koronáján; S Vineze Mihály bólint. Csanyteleki ember, a fóliasátor nem jelenthet neki újdonságot, Csakhogy itt? Dórán István szakaszmérnök magyarázza meg, miért került Ide a kertbe való felszerelés: — Novemberben végig esett, aztán jött a fagy. Volt mínusz tizenegy fok is. Akkor meg odafagy az emberek kezéhez a betonvas. A fóliasátor meg a hősugárzó saját „találmány". Farkas Sándor volt kubikos, aztán fűtő Nagyfában, amikor még gőzszivattyúk dolgoztak, később az ácsok mellé került, majd szakmunkásvizsgát tett. Több mint harminc esztendei vízügyi szolgáiét van mögötte, — Ezt Itt — mutat a szalámigyárnál, készülő vízkivételi aknára — amolyan kozmetikai munka. Kell az átemelő, aztán olyanra csináljuk, hogy illeszködjön a partfalhoz. — Míg nem volt téllesftvc az építkezés, kesztyűvel fogta az ácsszekercét? — Kesztyűvel? A szekercéhez nem illik a kesztyű. — Akkor? — Fújtam, dörzsöltem a kezemet * Kezdetben vala a kutatómunka. Mert kezdetben nem vala még közműtérkép. A partfal azért épült közben. — Tudja, szerencsénkre odajött hozzánk egy idősebb ember. aztán azt mondta, hogy ott keressék a gázcsövet. Ott kerestük, és meg ls találtuk. — Afféle két lábön járó kalendárium lehetett, mert a villamos kábel helyét is tudta. Ismeretlen városunkfia nagy becsbon van a partfal építői között, Ezt abból is gondolom, hogy a többi önkéntes építésvezetőt nem említik ilyen szeretettel. — A partfalépítéshez minden szegedi ért —• mondja Vedres Balázs. — Volt Itt annyi építésvezető, mint égen a csillag. — Látszik már a vége — mondja Suti Pál. Az ifjúsági vízitelep mellett állunk, itt készítik most az aljzatbetont. •— Tudja, én cselédként kezdtem az életemet, most meg ilyen fontos munka van rémbízva, öröm ez nekem, talán megérti? Értem. Az árvízi emlékműtől az ifjúsági vízitelepig gyalogszerrel talán félórányi az út; az az út, amit a partfal építői megjártak kuhikostarisznyával és szerszámmal — emberöltőnyl, Hogyne érteném? — Hány embert ismer a partfal építői közül? — Vizsgáztatni akar minket? — csattannak föl egyszerre hárman is, flódar István, Doran István és Gera Mihály. — Lássuk! — Mondjuk! És mondták. Hibátlanul fölsorolták az összes, az építkezésen dolgozó nevét. Furák András, a szakszervezeti titkár esak somolygott közben. Később bökte ki: — Tudja, most jött rá a titokra. Itt a partfal építésénél nyugodtan merem mondani, a vállalat minden építkezésén igazi csapatmunka folyik. A csapatnak pedig egyformán tagja a játékos és a csapatkapitány. Ennvl volna a partfaléPÍtéí csodájának magyarázata? Alighanem tényleg csak ennyi, Van egy vállalat, a székhelye Szegeden van, eredményeit látjuk, mert munkáját valamennyien afféle alkalmi építésvezetőként, ellenőrizzük a város most épüiő Új főutcáján, szóval van e?y vállalat, ahol a munkaversenyt igazgató és kubikos közös ügynek tartja, valamennyiünk ügyének. A már bevezetőben említett Vedres Balázs brigádvezető mondta, hogy igen nehéz feladat volt a finápciáná! elbontani a régi partfalat. S amikor megkérdeztem, hogy száz év múltán a mostanit elbontjék-e, csak mosolygott. — Vídiából kell lenni annak a légkalapácsnak, amelyik arra képes! PETRI FERENC Mai birtokosok K ét gazdaságot fog egybe a nagy udvar. Bénák József és Rokolya Kálmán a zákányszéki Egyetértés Szakszövetkezetben gazdálkodik. Tíz hold 'öldet művel az após meg a vő. Ottjártunkkor — a havas, hideg decemberben — éppen a városba indultak. A fiatalember a Lada-Combit melegítette. Rokolyáné rcsszallotta. hogy a kiskonyhában találtunk meleget, mert fönt a nagy lakásban több a rend. Nem kall azért szégyenkeznie, a „mindenesen" ls látszik az asszonyi kéz. Tiszta a fai, mindennek van helye a konyhában. A hosszú, rögtönzött asztalon — sőt még az ablakban il — tejjel teli dunsztos üvegek. Erre mondja a fiatalasszony : — Hordjuk a csarnokba, ami ránk marad, azt beviszem Szegedre a piaera, állandó vevőim vannak túróra, tejfölre, A fiatalember egyedül maradt gnzdáikodó a nyolcadik osztályból, A többi tanyai iskolás ?zítszéledt. Nem is nagyon tudja, merre — egy rendőr lett a tizenháromból, az biztos, 0 majdnem a szomszédba nősült és ezóta — mint mondotta — itt osztja-szorozza a sorsát, hogy boldoguljanak. Például így: — Szólt a szomszéd: sokáig égett nálatok a villany az este. Feleltem neki, biztos nem azért, mert egymást néztük. Megjött a répaszelet. Sok jószágnak raktak takarmányt. Nagy kazlak, szárkúpok a kerítés végében. Góré, garázs, szín, Istálló tartozik még a tanyához, Traktor, eke, pótkocsi, még egy szalmabálázó is árválkodik a hó alatt. — Sokba van a gazdaság? — Nem számoljuk. Mit mondjak, az idén eddig körülbelül ezer liter gázolajat tankoltam . . Arra nem várhatunk, hogy majd valaki segít. Amit tudunk, gépesítünk. Sokan már a tápot is a háznál keverik, elhozzák a koni centrátot, megdarálják « szemest, így olcsóbb. Mondjuk is mindig; magad uram... — A család összetart? —• A bátyóssal, enyukáékkal vagyunk közösen. Olcsóbba- a gépek. Az após vetette közbe, fejével a v<3 felé Intve: — Dara bőkre szedi a traktort. Trágyaszórót is eszkábált. Azóta két nap alatt elterítjük, amit máskor egy hétig. Rokolya Kálmán lehajtott fejjel hallgat, mintha volna valam! szégyellnivaló ezen. Maguknak kókányolnak — muszájból, Még ekkor is megéri, ha tavaly például a két karácsony között Nyíregyházát is megjárták alkatrészért. — A szakszövetkezet segít? — Géghezvqlót ők se kapnak. — És a magéngépesek szakcsoportja? — Akarták erre is. esak nem lött össze ... Igaz is, a sajátomat ha ltom. gürizek, és még az adón fölül is fizessek. Könyveljek, menetlevalet állítsak ki minden munkámról! Aztán beszélgetünk errőJ-aiTÓl, A fiatalember sajnálkozott; — Nem tudjuk ítthaevni a jó. szágokat, F,"yszer néztük meg g pverekekkel a cirkuszt. Mire s tévéhez érünk, el is fáradunk, Nem sokáig kínlódunk már itt, A bátyám bent lakik a faluban, mi is oda építünk. — Nem jó hely a mostani? — Ilyen' is, olvan is. Hordiuk a gyereket az előkészítőbe. Oda van a fAl nap. Nagyon kl vagyunk téve az Időnek is. — El tudják adni a termést. •— Azzal nincs ha'. . talpáraütött" ember a fölvásárló. — Delelnek? — Soha. A fiatalasszony még elmondta; hét éve házasok, szépen nő a két gverek. hívták irodába, írtak az iskolából is. De nem ment, mert köll a házhoz, nnvuki nvole műtéten eseti át. Ahogv tön a pénz befelé, úgy me<"' kifelé, mert például * kocsi kész adó s háznál. A szövetkezetben is helyt kel! állni, — Kt viseli a családban a kalapot? összenéztek. Az após: — Csak a fiatalok. ök meg: — Általában megbeszélünk mindent. Ügy osztjuk, hogy jusson mindenre, amire megéhezünk. Azzal váltunk el; a gverekeket majd idejében elzavarják a földtől. Hátha még meggondolják — másokkal együtt. MAJOROS TIBOR Tanárnő T anyán készült a tanárságra, de nem gondolta, hogy tanyán kezdi a pályáját. Meg se fordulhatott a fejében, hogy saját Iskolájában éli majd a dobogóra, mert mindig azt számítgatták, mikor szűnik meg. Legutóbb Szeptemberben akarták megszüntetni, a végén mégis haladékot kapott. Mi mást kérdezhetnénk Horváthné Bodor Margittól, ha nem azt, örül-e, hogv gyerekkori iskolája megmaradt meg egy kicsit? — Örülök. — Miért? — Szerződéssel vettek föl, ha ez az iskola ninos, akkor szerződés sincs. Azért is, mert tizenhat gyerek nem tudna innen bejárni a faluba. — De nem erre készült. Matematikát és fizikát tanult, és most mindent tanít. Egytől nyolcig. — Nem egészen így van. Elsős most nincsen, másodikos három, harmadik nincsen, negyedik kettő, ötödik hat. hatodik nincsen, a hóban hetedikes kettő, nyolcadikos három. Ezt is meg lehet szokni. Ha nem ide jártam volna iskolába, most nagy bajba lennék. — Kapesékra gondol? — Mindig azt hallottuk, a tanyai diákok hátrányos helyzetűek. Tanárrá kell lennünk, hogy volt tanáraink munkáját értékelni tudjuk. A Kapes-hézaspár iskolája és a hátrányos helyzet nem hozható össze. Szeged legerősebb gimnáziumába iratkoztam be innen, de egy percig nem éreztem magam rosszul. — Példakép? Kérdezzem egyáltalán? — Amíg élek, Kapesék. — Nem követi őket. mert itt tanít bár, de nem lakik itt. — Szüleim beköltöztek Szatymazra, amikor gimnáziumba kezdtem járni, mert Győriszék messze van a világtól. Nem lenne érdemes most kiköltözni, mert nem tudni, mikor szűnik meg az iskola. — Tehát kijár. Messze van Szatymaz. és rendes út sincsen. — Sándorfalváig van, csak onnan nehéz. — Mivel? — Motorral. — De most hó van! — Tegnap elpusztult a motorom. — Hogyan ment haza? — Sándorfalváig gyalog, onnan a férjem vitt másik motorral. — őszintén feleljen: még egyszer se keseredett el? — Egyszer igen. — Mikor? — Tegnap. Kétszer estünk el a motorral, gyalog értünk haza. — Ma mégis itt van. — Szégyellem magam. Elkéstem. Fél kilenc volt, amikor ide értem. — Mikor indult? — Reggel hatkor, Nem tudtam, hogy ekkora hó van. — A gyerekek? — Kinn vp.rt.al? az ajtóban *'" is beszéltük, hogv csínéi' tunk pótkulcsot, hogy be tudjanak jönni. — Miért nem nyitja ki a takarító? — Mert nincsen. Ezt a munkát nem vállalja senki. Tanítás után takarítunk. — Ki fűt? — Nem nagy munka, olajkályhánk van. — Ki hordja az olajat? — Most azzal rtncssn gondunk. Kantunk négy hordóval, sokáig elég lesz. — Ki hozta? — A férjem. — Motorral azt is? — Édesapám háztáji kocsijával. Fölkészültünk a télre, nagy baj nem lehet. — Amikor, tegnap elkeseredet'. arra gondolt, jó lenne elmenni innen? Megbánta, hogy elválin'ta? — Azért ilírtam, mert r m tudtam, hogyan jövök ki. t' \J1 ha elmegy a hó, elmúlik a gond is. — A hideg marad, és a motornak rossz a fűtése, — Én a:;artam itthon marad, rem szabad kénye-'- dn'J i'-— Ha nem vállalta volna el" — Másnak se lenne könnyebb — Mikor van vége a tanításnak? — Egy után őt perccel. — Bezárja az iskolát, és megy haza? — Még nem, utána próba következik. — Mit próbálnék? — Előadást tartunk karácsony előtt. — Azt is itt tanulta, hogy előadásnak lenni rpuszáj? — Többször is szerepeltünk, várták is tőlünk a környéken lakók. Tizenöt éve lehet, hogy utoljára voltam ebben az iskolában. Bekéredzkedtem a padba, és figyeltem, hogvan tanítana'- Kanesék. Operálni ne— V' -' oa""obb hozzáír"* ' ' ' "v -"-máj* 'e n?tányosságból be'--"?.'* a fg'uba. Azt hiszem, az az erős akarat, amely most a *mvat töri revslenként, tőlük való. Vannak nehés leckéi a tanításon*. néha el is loh»t ke-g-edoi. mindiárt az etp'^n d-» — - eo". ha olven r li nr enkl nem veszi észre ékkor is. ha befújta az utat a hó HORVÁTH DEZSŐ