Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

r AZ WtaS XM.P S Z E.GE D^VÁ ROSI BIZ OTT SuÁ G.Á N A K L A P. J A • v V"• 70. évfolyam 302. szám 1980. december 25^ csütörtök Ara? 1,60 forint az erkélyen Karácsony van, 1980. .Ünnep. Hányféleképpen, milyen változó tartalmakkal, különböző szokásokat görgetve ünnepeltek a generációk, a népek. Hogyan lett a pogány világosság-mítoszból Jézus születésnapja, majd fenyőünnep, végül legemberibb kapcsolataink, a szeretet és a család piros betűs nap i a. Egy dologban azonban mindig és mindenütt azonos az ünnep: gyökere a születés csodája, az együvétartozás erőt sugárzó szépsége, a megosztott, közös öröm. s ami mindehhez elengedhetetlen — béke. Mi hát a feldíszített fenyő, ez az ünneplőbe öltöztetett örökzöld menyasszony, ha nem maga az életfa?! Karácsony van. szorosabb, ra fonjuk az ölelést. Ahogy számot vet elmúlt esztendejével az ember, a család, ugyanúgy az ország, a világ is. Megméri, mit teremtett erejével, eszével, kezével — leltárba veszi veszteségeit. A földindulások ádozatai és a fegyverropogások halottai fölött fejet hajt, tanulságokat fogalmaz. Mérlegének egyik serpenyőjében eredményei. örömei, felismerései gvűlnek, másikban kudarcai, vérveszteségei, hazugsággal. Bizakodásra ad okot, hogy az előző serpenyő felé billen a mérleg nyelve. Ebben a szfwerésnyi országban mindinkább nyíltabb a szó, őszintébb a lélek. S ez a nép és a politika felnőtté válását jelenti, a kölcsönös bizalmat igazolja. Emberarcú szocializmusunk újabb öt évének jelzőlearóit verték le az elmúlt hetekben-napokban demokratikusan választott vezető testületeink. Csak eredményekre építve tervezhették jövőnket. Az irány helyességében közel negyedszázada megbizonyosodhattunk, gyarapodásunk szembeszökő. Hogy aztán a jelzések mentén macskaköves utat vagy többsávos sztrádát építünk, az elsősorban rajtunk múlik. Szeged parányi pont a térképen. kicsike jel a földgömbön, ám nélküle nemcsak az itt élők lennének szegényebbek, de halkabban szólna a költészet lantja, gyérebben világítana a tudomány lángja, erőtlenebGalamb Szeged öt esztendeje Gyarapodott a város, változott az életünk Öt esztendő egy város életében — villanásnyi idő. „Történelmi szemüvegen" át figyelve. Ám, ha a mindennapok sodrában élünk, ha lépésről-lépésre követjük a város fejlődésének mozzanatait, ha az 1976 és 1980 közötti időszak 1727 napját tesszük mérlegre, másként ítéljük meg a dolgot. Ki emlékszik például 1976. január elsejére? Pedig aznap lépett életbe az új KRESZ... S vajon olvasóink mindegyike meg tudná-e mondani, mit csinált tegnapelőtt délután háromkor?... Felejt az ember, új élmények halványítják a régebbieket, friss hatások közömbösítik a korábban tapasztaltakat, idővel — még öt év távlatában is — összekeverednek bennünk a dátumok, elbizonytalanodunk. ha megkérdik tőlünk: mikor is volt ez vagy az? ... Mikor is volt az első homlokzatfelújitási verseny? Melyik évben szűnt meg a kettes villamos? Mióta vannak fizető parkolók Szegeden? Mikor vezették be a lépcsőzetes munkakezdést, hirdették meg a „Tíz órát — Szegedért" mozgalmat? Háry éve gyáYtják a töltött-terű koaxiális kábelt? Mfkor készült el az algyői olajmező adatgyűjtő rendszere, a DÉLÉP űjszégedi sporttelepe? Ki tudja pontosan, mikor kezdődött a Kossuth Lajos, sugárút átépítése, fejeződött be a Kisszínház rekonstrukciója, mióta van szökőkút a Komócsin Zoltán téren és apropó, mikor is volt a tér „névadóünnepsége"? Hoszszan folytathatnánk a sort, de már biztosan tudják olvasóink a választ: az ötödik ötéves tervben. Most lezárul Szeged életében is a legdinamikusabb fejlődést hozó tervciklus. Közgazdászok és statisztikusok, tanácsi dolgozók és vállalati szakemberek „hivatalból" összegzik majd az öt esztendő tanulságait. Százalékszámítás és adatgyűjtés helyett mi most másfajta összesítésre szeretnénk rábírni az olvasót: annak végiggondolására, mennyit változott a város, s ezzel összhangban: az életünk ... Gyerekeink — csaknem 36 ezren tizenhárom évesnél fiatalabbak! — hogy töltik napjaikat? Biztos, hogy gondtalanabbul, s jobb körülmények között: 540-nel lett több öt év alatt a bölcsődei helvek száma, s 1950 gyerek járhat az 1976 és 1980 között épült óvodákba. 88 általános iskolai tanteremmel gyarapodott a város, KRESZ-parkot és játszótereket, pancsoló medencét és nagyobb úttörőházat kaptak Szeged legifjabb polgárai. A 14—19 évesek ifjúsági házat, kollégiumokat és szakközépiskolákat, sportpályákat Tizennégyezres táboruk már része a munkavállalási korban levőknek, azaz Szeged lakói 61 százalékának, ök is részesednek tehát már azokból a javakból, amelyek közvetve vagy közvetlenül az élet- és munkakörülmények javítását szolgálják. Mint ahogy Szeged 33 ezer nyugdíjasa is élvezi a város fejlődésének előnyeit. A városi tanács őt évre szóló fejlesztési tervének 6 milliárd 348 millió forintos előirányzata természetesen minden korosztálynak hozott valami újat. S noha a fejlesztésre szánt összeg három százalékkal csökkent időközben, á tervezett 12 ezer lakás helyett 12 ezer 396 készült el — főként a magánerős építkezéseknek köszönhetően. (Az állami lakásépítési tervet kétszázalékos „adóssággal" zárja a város.) A városfejlődés „könyvelésének" legfontosabb tételeit hosszan sorolhatnánk, hadd utaljunk ehelyütt csupán a két orvosi rendelőre és a két öregek napközi otthonára, a kétszázágyas kórházi kiürítő pavilonra, a felsővárosi és odesszai fiókkönyvtárra, a lakótelepi éttermek, bisztrók, az áruházak, szolgáltató üzletek sorára, a 23 ezer köbméterrel több ivóvizet termelő kutakra, a partfalra, a déli átemelőre. Az V. öté vés tervben Szeged egyéni és tömegközlekedése sosem látott fejlődést mutathat föl: átépült a Kossuth Lajos sugárút, a Lenin körűt és a Nagykörút egy-egy szakasza, a Felső Tisza part és a Csongrádi sugárút. Kétvágányú villamospályák, számítógépes irányítás és korslerű járműpark az autóbusz-közlekedésben, trolibuszp otram és A,V győ felújított vasúti hídja, közúti felüljáró Rókusne és új híd a Tiszán — számszerű értéküket, ha nehezen is. tán összegezni lehetne, de annál sokkal fontosabb eszmei értékük: kényelmünket, biztonságunkat szolgálják. A városlakó persze nem különiti el magában a városi tanács fejlesztési tervében szereplő és az ágazati pénzforrásokból megvalósult beruházásokat. Sót: újdonságnak veszi a felújítást is. A Hotel Hungária és a Liget fürdő, a MÁV Rendelőintézete és a SZOTE Dóm téri oktatási épülete így kerül tudatunkban „egy kalap alá" — s rendjén van ez így. Szeged lett gazdagabb általuk. Mi. valamennyien. Ha megkérdeznénk a város lakóit, az említetteken kívül még mit tartanak fontosnak Szeged .elmúlt öt éve fejlődésében, bizonyára hosszú felsorolásba kezdenének. Aki korszerűbb gépen dolgozik, akinek telefont szerettek az otthonába, aki munka után a napközi előtt várja meg iskolás gyerekét és nem a nagymamától ..veszi át", aki hat éve táskából ebédelt és ma háromféle üzemi ebéd közül választhat, aki messziről járt be dolgozni és ma lakása van Szegeden, az az ember egyéni boldogulását bizonyára összefüggésbe hozza közös tulajdonunk gyarapodásával. És társadalmi munkaakciók, munkaversenyek, felajánlások, a gyermekintézmények patronálási mozgalma a bizonyság rá, hogy maga ts szívesen munkálkodik a közösség hasznára. önzetlenül, önként. P. K. H

etek óta egy galamb erkélyünk kora reggeli vendege. Menetrend szerint erkezik hat és tel hét között. Tollászkodik kicsit a korláton, szét-szétteriti kékes szárnyait, félrebillentett fejjel bekukucskál az ablakon, figyel a benti neszekre. A december eleji nagy hidegekben egy-egy marék maggal ideszoktatták a gyei-ekek. Ezen a karácsony előtti derengő reggelen arra a másikra gondolok, a megperzselt szárnyúra, amelynek Picasso adott véglegesen kecses formát. Arra. amely most, 1980 decemberében a föl-föltámadó zimankós nyugati szelekben didereg, s keresi a világkaracsonyfa táncoló gyertyaláng-világítótornyait, a fölröppenés és szabad szárnyalás új reményét sejtető csillagszórók fényzuhataga. it. Pedig kezünk melegével, szivünk muzsikájával, eszünk érveivel kellene óvni a dermesztő didergéstől... dobbanna a haza szive. Hajlamosak vagyunk ezeken a tél végi, ünnepi estéken líraibbnak látni magunk körül a világot. A hatalmas világkarácsonyfa gyertyáiként lobogni az olajmező gázfáklyáit; ezüst angyalhajként gyűrűzni sokszor megénekelt Tiszánkat; csillogó folyondárként kígyózni az esti utak neongyöngysorát: színesen foszforeszkáló díszekként a kirakatokat, régi, szép épületeinket és friss büszkeségeinket ... A galamb biztosan holnap is meglátogat. Tollászkodik majd az erkély támaszkodóján, kelleti magát egy kicsit, fölcsipegeti a kiszórt magokat, majd fölröppen a tél végi reggel tiszta egére. Röppenj- utána te másik, akinek Picasso adott eltörölhetetlen vonásokat! ... TANDI LAJOS SZEGEDI PANORÁMA — 1980 Somogyi Károlyné felvétele