Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

41 Péntek, 1980. november 7: Mai életünk forrásai Németh József freskója Csongrádon Egy-egy közöseégi műalkotás megszületése mérfölkő a művészi pálya sodrában éppúgy, mint a mecénáló kollektíva életében. A csongrádi városi tanács nagytermében a közelmúltban avatták fel a Vásárhelyen élő Németh József Munkácsy-díjas érdemes művész mintegy 40 négyzetméteres freskóját. Ez az alkotás szépen illeszkedik abba a sorba, mely Csongrád gazdagodó művészetpártoló tevékenységét példázza. A egyre izmosodó, fiatal és nagyon tehetséges művészeket tömörítő művésztelep támogatása mellett nemrégiben avatták fel a kubikos hagyományoknak emléket állító köztéri szobrot. Németh József faliképe pedig a csongrádi táj és népélet gyökereiig ás — azt mutatja föl, milyen forrásokból táplálkozik a város mai, szocialista jelene. Mintegy hetven alakot festett Németh József freskójára. Megjelennek a kordés kubikosok, a tiszai halászok, a csongrádi szőlősgazdák, a kaszát, kapát gereblyét forgató parasztemberek, solt vannak a kép centrumában a a favágók, asztalosok, a mesteremberek, akiknek munkája nyo mán kialakult a város mai ipara. A konkrét utalások mellett olyan általános emberi viszonylatokat is megfogalmaz a festő, mint a sze relém, a születés, a család, a nemzedékváltás. A freskó láttán emlé kezetünkbe idéződik Németh József ezt megelőző összegző munkája az a nagyméretű gobelinkép, mely elősorban ember, szerszám és állat ősi kapcsolatait jelenítette meg. A csongrádi freskó abból a szempontból is előrelépés, hogy közösségek tagjainak sok színű emberi kapcsolatait ábrázolja, legyen az egy-egy munkafolyamat résztvevőinek összefonódása, vagy családi együvétartozás megjelenítése. E gazdag festői eszközökkel megvalósított szintetizáló mű Németh József pályájának újabb magaslata. Mint ahogy munkásságának évtizedeiben az ilyen összegző alkotások után mindig képes volt a megújulásra, a továbblépésre, bizonyára így történik most is. Leszűrve a gondolati, érzelmi és mesterségbeli tapasztalatokat, újabb lendítőerőt kaphat művészi fejlődése. T. L. Váltás S

ajnálom, hogy nem láttam, és nem hallottam a televíziónak azt a műsorát, amelyben a nyugdíjas vezérigazgató és az új vezérigazgató beszélt Róla, a műsorról azonban sokat beszélnek mostanában. Arra forog a mondat mindig, miért nem tudjuk öregjeinket tisztességgel nyugdíjba küldeni? Legalább két oldala van ennek, de ha tovább bogarásznánk körülötte. többet is találnánk. Az egyik az, hogy van tisztességes nyugdíjrendszerünk. Vannak ugyan kicsike nyugdíjak is, sőt olyanok is vannak, akik nem ls nyugdijat, hanem járadékot kapnak csupán. Ahol tudják, el is mondják hogy egész életükben sokat dolgoztak, tehát sokat tettek mostani jelenünkért, mégis kevés csurran nekik. Többnyire közülük kerülnek kl az elesett öregek, akik a maguk erejével keveset változtathatnak magukon. Ha előre ugrasztottam a ve zérigazgatói vitát, nyilvánvaló lehet, hogy panaszuk magva nem a kevés pénzből élők között kel ki legtöbbször. Van tehát egy olyan nyugdíjrendszerünk, amelyik Igyekszik anyagi biztonságot nyújtani minden embernek, aki elérte, illetve átlépte a hozzá vivő kor határát, és kezd egyre erősödni egy olyan gyakorlat, amikor elköszönünk szeretett nyugdíjasunktól, akár kitüntetést is adunk neki, és alig várjuk, hogy becsukja maga mögött az ajtót. Vagy mi csukjuk be mögötte, ha ő nem akarja. * Vegyük azt a szövetkezeti elnököt, aki éppen olyan nehezed akart belépni a szövetkezetbe annak idején mint a többiek. Sokat jártak hozzá az agitátorok, száz érvre, száz kontrája volt. A szervezők hamar átlátták, kulcsemberről van szó, amíg ő be nem lép, halasztják a többiek is. Most ls hallani, amikor ő aláírta, megtört a jég, de föltételként szabták akkor is. hogy 6 legyen az elnök, vagy senki. Ennek az embernek volt annyi esze. amennyit ki se nagyon nézett belőle az idegen, és volt egész falura szóló tisztessége. Nem kapta el a gépszíj. nem szaladt el veje a kocsi, es a legnehezebb években sem kerülgette a szövetkezetet mérleghiány. Újra meg újra őt választották, rá ls dolgozott pár évet, egyszer aztán kérte, hadd , menjen csöndben nyugdíjba. Bölcs embernek tartom. Harsogó vidám is tud lenni, de hamar kibuggyan belőle a , panasz is. Rosszul esne neki, hogy nem sürögnek körülötte már? Ne firtassuk, lehet ez is egy szempont. Hogy nem dirigálhat? Nehéz kötelességnek érezte mindig, ez biztosan nem hiányzik. Talán a nagy autó? Van sajátja, hozzá való jó egészsége, innen nem fújhat a szél. Kiesett volna a köztudatból? Megkérdezem a bolt pénztárosát, mit gondol, hol lehet most. Kapásból mondja, hol keressem. Akárkit kérdezhetnék, kérdezek is sokat, csak a bizonyosság kedvéért, mindenki mondja, látta, és ilyenkor itt meg itt szokott lenni. Számontartják tehát most is. Mi baja lehet egyáltalán? Semmi, mert megszokta már. Mit? Azt, hogy az új elnök, akit egyáltalán nem kellett olyan sokat agitálni, hogy vállalja el ezt a funkciót, tőle meg nem kérdezett semmit. Három hónapig bejárt még, hogy kéznél legyen, ha ne tán kell, mert memóriája félelmetesen tiszta, többet ér, mint egy Iktató, Három hónap utan azt gondolta, nem megy be többet. Megkérdeztem, mire számított első nap, vagy a másodikon. Azt mondja, arra, hogy beülnek majd az autóba, körbejárják a birtokot. és 6 megmutathatja, ettőleddig süt a szövetkezetre a napsugár. Az új elnöknek erre az aprócska tudományra nem lehetett szüksége, mert nem kérdezte meg egyszer se. Van-e ennek valami köze hozzá, vagy nincsen, nem tudni, de az biztos, hogy azóta a ráfizetéses gazdálkodás ördöge ott ugrál a szövetkezet körül. * Négy év múlva megy csak nyugdíjba a tanácselnök, de már most fél tőle. Hangzatos szavakkal azt lehetne mondani, hogy ennyit meg ennyit dolgozott a faluért, de nem jó ez a számolgatós módszer. Együtt lélegzett a faluval Most szolgálati lakásban lakik, vagyont nem gyűjtött öreg ségére, ha valahol másikat kap, biztosan messze esik azoktól, akik egyetértettek vele. Kérdezgetem, miért rágódnak bele komor gondolatok? Kezdi sorolgatni ezt a pályatársát, azt ls, említi a harmadikat is, azok is így jártak. Megköszönték a munkát, és ajtót se nyitottak rájuk többet Ha nyugdíjba megy a traktoros, a hirtelen csönd neki is rossz. Lehet, hogy őt ls kupánvágja a gondolat, de ezer alkalmat talál rá. hogy éppen úgy beszélhessen társaival, mint azelőtt. A vasesztergályos se tűnik föl senkinek, ha régi cimborájával issza a sörét a sarki kocsmában. Bizonyos szé kek hajdani megülói viszont kénytelenek tudomásul venni, hogy nemkívánatos személyek lettek. Ne szidolozzuk nagyon a gon dolatof, tartok tőle, nem szabad mindenkit itt se egy kalap alá venni. Az a rigolyás osztályvezető, akinek a távozását minden munkatársa epedve várta, ne számítson rá, hogy gyaiöghintón hordják körül. Az, akiről régen ( kiderült már, hogy nem oda való, ' de hagyták, hogy kihúzhassa nyugdíjig, akármilyen kellemetlen is a tudat, vegye figyelembe, hogy a kellemetlen dolgoknak a következménye ts kellemetlen sokszor, Az utókor nagyon hamar megméri, amit kapott, és a maga értékrendje szerint osztályoz. Akikről beszélek, nem közülük valók. fik. egy percre nem felejtették el, hogy az emberi tisztesség elsőrangú követelmény, és ezt a fölismerést legfőképpen magukra nézve tartották kőtelezőnek. Erejük is volt hozzá, hogy szívósan dolgozzanak, eredményeik ki törölhetetlen hatásúak. Ha valaki két keze. és esze munkájával, kemény akaratával szinte minden jelenvaló dolgunkon rajta hagyta a keze nyomát, és ezt sokan tudják róla. kisszerű hivatali féltékenykedés ne nyomoríthassa meg hátralevő^ éveit! Meg kell tanulnia neki Ts félreállnl, szüksége is van a pihenésre, de egy kirúgott, és egy tisztességgel megöregedett ember közé ne tegyünk egyenlőségi jelet. Ismerek Iskolaigazgatót, kitűnő koponyát, akit nagyszerű tantestületébe egyszer se hívtak meg vendégül húszesztendős nyugdíjassága alatt Legföljebb majd a fejfájánál mondja el valamelyik nyugdíjas kollégája, hány nemzedéket tanított meg emberségre és tudományra. Gondoljunk jól bele, hátha mi is megöregszünk egyszer. HORVÁTH DEZSŐ Takács Tibor Olajkutak az éjszakában Olajkutak az éjszakában: égnek a biztonsági lángok, a földben mennyi szép halál van. hogy lobognak a tűz-virágok. Szeged fölött már ez a jelkép, hazajövök és ők fogadnak, ők hozták ezt a nagy szerencsét vámosomra a forradalmat, a megújulást, azt. hogy már-már nem is ismerek városomra, messziből jött Idegen járkál így tévedezve. forgolódva. mint én. akit fogad a város, hogy hazajöttem az apámhoz! Sárga virágok És anyámhoz, édesanyámhoz, egyenest ki a teme'löbe, kit kegyes Dugonics Andráshoz köze! fektettek be a földbe, halottak napja van s ő nékem egyetlen, igazi halottam, nem is itt, de szívemben, mélyen • fekszik, igen. nanonta ott van. ez a vers is az ő virága, mint a temetői virágok, az óriás, gyönyörű sárga krizanténumok sárga lángok, mondaná is, ha tudná, látod: én kaptam a legszebb virágot! f,•fv^' Cél ól a startig? K

ét-három esztendeje átadott beruházások működési tapasztalatait elemezték pénzügyi szakemberek. Legfontosabb megállapodásaik egyike az volt, hogy az eredeti fejlesztési célt el nem ért beruházások kétharmadánál a döntést hozók elmulasztották a feltételek elemzését. Nem vették figyelembe a rendelkezésre álló. valamint a megteremthető pénzügyi források reális nagyságát a technológia energia- és anyagigényességének jellemzőit, az értékesítés várható körét Csupán a cél látszott fontosnak, legyen meg ez és ez a beruházás, ám mivel nem voltak tisztában a feltételekkel, magáit az eredményt sem érhették el. Akként cselekedtek, mint a futó. ha úav vág neki a távnak, hogy nem tudja: az most száz. nyolcszáz, vagy éppen háromezer méter. S, kézenfekvő: a futó felkészülése ahhoz igazodik, miiven távon kíván maid rajthoz állni. a termelésben sem lehet eltekinteni a start és a cél közötti távolság fölmérésétől. Természetesen, mert a dolgok logikája követeli úgv. hogv először magát a célt kell meghatározni, legyen az fejlesztés, már zajló termelés, értékesítés. Az ígv meghatározott céllal szükséges azután összevetni, miiven szellemi, dologi ténvezők állnak máris rendelkezésre, milvenek teremthetők meg s mi az. ami pótolhatatlanul hiánvzlk. Ez utóbbiak miatt azután módosítandó a cél. egészen addig, míg létre nem jön az ésszerű kompromisszum. Sakkor kezdődhet a végrehajltás. összpontosuljon erre minden erő, s ha így történik, az eredmény som lehet, kétséges. A céltól a startig igyekvés furcsa módszere nem a vállalatok sajátja, hódított és hódít ma is ez az Iparági, a tároairánvítás különböző lépcsőfokain, s nem mentes tőle a társadalmi szervek gyakorlata sem. Mondhatjuk: így szoktuk meg. Ami érthető, ám el nem fogadható, miveü az erőteljesen megváltozott gazdasági környezetben a fordított irányú menetelésre egész egyszerűen jiincs mentség. A társadalmi közgondolkodás ugyanis, éppúgy, mint a hivatalos értékítélet, lényegében csak egy valamit fogadott el teljesítménynek. sikernek, haladásnak. s ez a naturálisan megfogható több — az új beruházás, a termék mennyiségének folvtonos gyarapítása srtb. — volt. Ennek következtében azután kialakult az a magatartás, amely nem a kiadások és a hozamok viszonyával. a költségek ésszerű mértékével foglalkozott, hanem csakis a végeredménnyel, még akkor is. ha ez a végeredmény a teljes elszámoláskor a társadalmi pénztárba egy fillépt sem hozott. Nehéz szakítani a megszokottal, ezt bizonvítja számtalan vállalat példáia. mikor a hatodik ötéves terv programiénak kialakításán fáradoznak. Mert tagadhatatlanul fáradoznak, nagy szellemi energiákat ölnek bele a munkába, ám olykor változatlanul úgv. hogv a céltól akarnak elindulni, mellőzve a startvonal kötöttségét. Erre vezetheí-5 vissza például a külkereskedelmi értékesítés szélsőségesen optimista, illetve pesszimista megítélése, a gyártás- és gyártmányfejlesztés állóeszköz-igényességének változatlan nagysága. s az. hogv a kelleténél kevesebb figyelem jult a körülmények többféle alakulására számító és így rugalmas cselekvést lehetővé tevő tervváltozatok készítésére. A céltól a startig igyekvés gazdasági. gazdálkodási magatartáaban ölt testet, s válik gyakorlati hatóerővé. Ez a hatóerő ma már — mert volt időszak, amikor a másfajta gazdasági környezetben előre vitt — nem lendítőie. hanem éppen visszafogóia a haladásnak. s a meglevő források pazarló fölhasználásának, elaprózódásának. a lehetségesnél kisebb kamatoknak az eredője. E magatartás megváltoztatása azért ls nehéz, mert legtöbbükben még ott él a célnak a feltételektől elválasztott elsődlegessége. azaz az új gondolkodásmód térhódításához legelőször is önmagunkkal kell szembenéznünk: a saiát gyakorlatunkból száműzve a céltól a rajtvonalhoz igyekvést, megteremtve ezzel start és cél logikai rendjét LAZAR GÁBOR