Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

MAG Vasárnap, 1980. november 50. 14 Napló A z Asszonyszálláson eltöltött Július—augusztus nagyon kevésnek bizonyult. Szinte kéjesen ragadtunk a gyerekekhez, azok is hozzánk, az otthoni csend­hez, tapadtunk a hazat naphoz, család voltunk, ezt az érzést ré­ges-rég hiánvoltuk. egész nap ott­hon lötyögtünk. A Fiú a kertben, én a konyhában, ettünk és ölel­gettük a gyerekeket­Idilli hangulatunk egyre zakla­tottabbá torzult; egy bezárt kör­ben, meghervadnak az érzelmek es nyomasztóvá sorvadnak a per­cek. Terméazetesen előfordult, hogy elmentünk vendégségbe, legjobb barátaimhoz mentünk el, előzetes meghívásos alapon (Ezt is előretekintően fogadtuk el, nem akartunk tudtára ébredni szerel­münk kárhozatra-ítéltségének, pe­dig az megszületése pillanatától kárhozatra volt ítélve!) A Fiú iránti érdeklődés egyre-másra felbukott, a szokásos bemutatko­zás után még többszőr ls, s mind­annyiszor leolvashattam volt ba­rátnőm és tanártársam szeméből az érthetetlen viselkedésem miat­ti aggodalmat A barátnőm (tíz évvel idősebb nálam, s már öre­gedő; harmincas éveiben kapasz­kodott a „nagyokos" hírében álló irodalomtanár és költö nadrágjá­ba, legalábbis a rossz nyelvek be­szélik Így) töbt»zör célzott arra, hogy rajtam is nyomot hagyott az „Idő vasfoga", s Ismételten meg­jegyezte: — Mintha fogytál volna, Inci! Azelőtt mértéktartóbb voltál, Inci! Ezt. nem is tudom, mire értet­te, hiszen egyetlen pohárka likőr­nél többel nem töltött, a fekete, amivel megkínált, jéghideg volt, bár azonnal kiittam, akár előzően a rövidet, igaz, nem köhögtem tő­le, ahogyan az falun még ma ls illett volna (?) sőt, cigarettára gyújtottam, hosszú, amerikai szip­kából szívtam a füstöt, s élvezet­tel szippantottam a virágillatú le­vegőt, mert szerettem volna jól érezni magam, szeretem » futó percek élvezését... Az irodalom­tanár, s poéta férj tüntetőleg ki­zárólag a Fiúval társalgott, ház­építési gondjait sorolta, beleavat­ta terveibe, az egész, Jelenlegi ál­lapotában egyszintes házat meg­mutogatta neki, csakis a Fiúnak, és egyáltalán nem vetett rám pil­lantásokat lopva, mint azelőtt tette; süteménnyel és törkölypá­linkával üjból és megint kizáró­lag a Fiút kínálta; beszélgetésük­höz sürgősen csatlakozott volt barátnőm és tanártársam ls. Amíg a férfiak kint a ház mostani és jövőbeni értékét becsülgették, ad­dig ml. Idebent a szobában gyógy­szerekről csevegtünk amennyiben csevegésnek lehetett mondani azt a pár mondatból álló vélemény­különbséget. amelv kettőnket ab­ban a pillanatban elválasztott egymástól. Kizárólagos beszédté­mánk — barátnőm jóvoltából a hormoninjekció volt. — Te milyen hormonkészítmé­nyeket szedsz? — Nem szedek — próbáltam nevetni, és megindokolni, miért nem, de a barátnőm suttogóra fogta mondandólát! — Akkor el kell kezdened! Van privát orvosod? Az SZTK-ban nem írják föl, szerintem a mi ál­lamunk nem akarja meghosszab­bítani az emberek életét... Tud­niillik a hormonkészítmény, reg­főképpen kristályos formájában. — ebben a formában adagolják Amerikában, gondolhatod jó pén­zen — tizenöt évvel fiatalabbá tesz a korodnál. Az én férjem öt évvel idősebb, mint én, és nézz ránk! Pedig csak tablettákat sze­dek, az injekcióra még nem is szántam rá magam ... — És hány éves vagy? — Mennyinek látszom? — Negyven vagy? — kérdez­tem bizonytalankodva, miközben magamban megállapítottam: ha tíz évvel idősebb, mint én, akkor ő a negyvenhetedik évében van, de ha ö tizenöt évet fiatalodott, akkor esetleg harmincöt évet kel­lett volna mondanom ... A barátnőm arcán a fáradtsár., ml tőbb, a hajszoltság vonásai Je­lentek meg. én szabadkozni pró­báltam: „A maximumot mond­tam! Tulajdonképpen harminc­ötöt kellett volna mondanom!" Valószínűleg nem ő volt igazság­talan hozzám, hanem én voltam kegyetlen, vagy inkább fáradt ahhoz, hogy erőlködés nélkül ha­zudjak egy meglehetősen görbülő hátú öregasszonynak, aki a férje miatt fiatalnak szeretne még egy csöppet látszani... Vagy inkább ostoba vagyok? Igen, előre láttam későbbi, asszonyszállási önma­gam. barátok nélkül, megnemér­tötten, esetleg üldözötten, csak azért. mert előreláthatóan önző leszek mindig, csak magamat gon­dolom fiatalnak és hódítónak. Ba­rátnőm clszótlanodása után ma­gamba roskadhattam volna, ha lett volna bennem egy kis szemé­remérzet Am egyáltalán nem ér­tetlem. miért lett volna bennem cppeti moit, amikor mindent el­rendeztünk anyámékkal és a gye­rekekkel kapcsolatosan. Megpró­báltam a barátnőmnek és volt kolléganőmnek árnyaltan fölvá­zolni gondjaimat, és tudomására szerettem volna hozni, hogy csak azért és csakis azért költözünk vissza Asszonyszállásra (termé­szetesen a munkahelyünk nem itt, a faluban, hanem Szajánban len­ne), hogy a gyerekeket magunk­hoz vehessük ismét, bár Dunántú­lon a teljes ellátásunkon kívül a fizetésünk is egészen szép volt, lakbérre nem kellett költenünk... Közben többször a Fiú felé for­dultam és igyekeztem bevonni a társalgásunkba: — ügye, szívem? Ezt a Fiú nem értette, és. mivel nem értette, mindannyiszor meg­kérdezte: — Miről van szó?! ö már ilyen, egyszerűen nem tudja a fejét megbiccenteni, és azonnal rávágni: — Igen, pontosan úgy, van drá­gám, ahogy mondod.., • • Minden kísérletem csődöt mon­dott, értékben egyre mélyebbre „sülyedtem" barátaim előtt, amit abból is lemérhettem, hogy a fér­fi, a barátnőm férje, aki nemrég még bókjaival árasztott el és mindannyiszor rajtam felejtette a szemét, amikor találkoztunk, most a Fiúhoz fordulva, kicsit elnézőn­megbocsátón így szólt: — Nem baj, fiú, semmit nem kell komolyan venni! A Fiú ezt sem értette, bár any­nyit megértett az egészből, 'leg­jobb, ha nem érdeklődik, mit nem kell komolyan venni é6 miért nem fontos semmi... — Haza kell mennünk, drágám — akartam becézni a Fiút, de falsra sikerült, 6 Inkább paran­csoló volt a hangom, mint ellá­gyuló, és mivel a ,,drégám"-at el­haraptam, s nem ejtettem hango­san, ahogy szoktam volt, a Fiú fölkapta a fejét, vizsgálva-kutatva figyelt egy ideig, majd szó nélkül fölállt. — Természetesen — biccentett, és ő is elfelejtette hozzátenni, hogy drágám". Az esténk ilyenformán szét­hullott, hazaérve parányit inge­rültté lettem, a gyerekek a Fiú­hoz menekültek, s anyám télre tudott hívni a konyhába, s arra biztatott, költözzünk haza, ma­radjunk máris otthon Asszony­szálláson, a ház nagy, elférnénk benne szépen, a gyerekeket rá­juk bízhatom akkor, bár apám épp miattuk nem szeret otthon ienni, ezt ugyan nem ezekkel a szavakkal mondta, csak éppen érzékeltette: „A papa már nem tud velük foglalkozni." „A papa inkább a kocsmába szeret men­ni mostanában..stb. Valóban, csak mostanában szokott rá a kocsmázásra apám; s én nem fogtam föl anyám szavaiban a gyerekeimet illető célzást, a Fiú magyarázta meg nekem, hogy öregek már a szüleim, nem vál­lalhatják tovább a gyerekeket, a gyerekeknek ránk van szüksé­gük, csakis ránk; és attól a perctől kezdve tudtam és ma is tudom, igazat mondott nekem a Fiú, csak éppen nagyon nehéz volt az elhatározás: fölmondani az árvaházban, ahol jól éreztem magam. Asszonyszállásra költöz­ni, ahol légüres térben, levegő nélkül fuldokolnék, magunkhoz venni a két neveletlen, vagy ne­velhetetlen gyereket, akik rend­re veszik fel apjuk utált visel­kedésformáját, s már-már lehe­tetlen velük szót érteni, egyedül a Fiú képes még rá, nem tudom, meddig, és az is bizonytalan, meddig lesz lehetőségem arra, hogy állandóan a Fiú kedvében járjak... — Semmi nem valósulhat meg egy pillanat alatt! — hajtogat­tam a Fiúnak százszor is (ami­kor este egyedül maradtunk a szobánkban, és közöltem anvám véleményét), de ő már nem akarta tovább folytatni az árva­házban! életmódot, külön szoba mindegyikünknek, neki egy vi­zes szoba-konyha a kert végé­ben, régi kertészlakás,, nekem egy nevelői szoba egy húszsze­mélyes lakóterem mellett. S hogy engem meg ne sértsen, ma­gát kezdte vigasztalni velem szemben, hangosan, beletörő­dőn: — A végtelenségben benne van a konkrét elképzelésem, és az ls, ami elképzelhetetlen,.. Ettől szerfelett elszomorod­tam, és már kevesebbet törőd­tem a gyerekeim nevelhetőségé­vel, magamat szerettem volna megérteni, társaság után vá­gyódtam, sok emberre, változa­tos programokra, sokkal Inkább most, mint az előző években. „Még nem is éltemi" suttogtam magamban, soha nem a Fiú előtt őt is magamban sajnáltam csak, előtte adtam a vidámat, de odafigyeltem kedvteléseire, és még virággal és édességgel is kedveskedtem neki; olyankor szaladt megosztani mindent a gyerekeimmel —. és ilyenkor még jobban szerettem a Fiút... Éreztem: nem szakíthatok Vele. DÉR ENDRE Közel a nap... Nyitás előtt a Szeged Nagyáruház Három és fél év óta élénk ér­deklődéssel kíséri Szeged lakos­sága a Dugonics tér, Jókat utca, Lenin körút által határolt tömb­belsőben folyó építkezést. A Délmagyarország rendszere­sen adott hírt a nagyáruház épít­kezéséről, az alapkőletételtől a befejező munkálatokig. Mégis, a megnyitás közeledtével, érdemes áttekinteni e Jelentős beruházás történetét. A megye és a város párt- és állami vezetőinek kezde­ményezésére, a Belkereskedelmi Minisztériummal és a SZÖVOSZ­szal egyetértésben 1974 nyarán a Komplett Ruházati Vállalat, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ és a Csongrád megyei Vendéglátó Vál­lalat megállapodást kötött arra (később csatlakozott a Delta és az Óra- és Ékszerkereskedelml Vál­lalat), hogy fejlesztési forrásaik együttes felhasználásával nagy alapterületű áruházat építenek. A kiirt tervpályázatot a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat kol­lektívája nyerte el 1975 májusá­ban. 1076-ban a fejlesztési bizott­ság megszavazta a jelentős össze­gű állami támogatást és a hosszú­lejáratú hitelt. A SZÖVOSZ is komoly hozzájárulással segített az ÁFÉSZ-nek. A városi tanács sza­nált, közművesített területet bo­csátott az építkezés rendelkezé­sére. 1977 nyarán készült el a terv­dokumentáció. Ugyanez év június 20-án volt az ünnepélyes alapkő­letétel, majd a DÉLÉP, mint ge­nerál kivitelező. megkezdte a munkát. Három és fél év alatt a DÉLÉP és mintegy 30 alvállalko­zó dolgozóinak munkája eredmé­nyeként az áruház elkészült, illet­ve a közeli napokban nyitásra ké­szen áll. Ezt így leírni egyszerű, dc aki benne élt, tudja mennyi gond, vita egyeztetés és mennyi munka van e rövid mondat mö­gött. Hányszor kellett a munka­erő- és anyaghiány kiküszöbölé­sóért, a határidők betartásáért hadakozni! De az eredmény elho­mályosítja a múlt gondjait: az V. ötéves terv egyik kiemelkedő lé­tesítményét, a vidék legnagyobb áruházát a lakosság, a fogyasztók birtokba vehetik a tervidőszak befejezése előtt Mit nyújt majd az áruház? A telepítés meghatározásánál az a szempont érvényesült, hogy az új létesítmény a Kárász utca tenge­lyének meghosszabbításában he­lyezkedjék el. Az épület köré vont fedett passzázs biztosítja a gyalo­gos megközelítést a Dugonics tér­ről, a Lenin kőrútról és a Jókai utcáról. Ezzel a belvároson belü­li bevásárló, üzleti negyed a Ká­rász utca és a Lenin körút szaka­szán túl kibővül az Aradi vérta­núk tere irányában. Szeged 180 ezer lakosú nagyvárossá fejlődése Indokolta és sürgetően megköve­telte a vásárlási lehetőség bővíté­sét. A Szeged Nagyáruház telepí­tése tehát éppúgv szolgál város­politikát, mint ellátáápolitlkai cé­lokat. Könyvtárak és olvasók A könyvtárak értékgyűjtő, megőrző és közvetítő szerepe közismert. A legrégibb ismert könyvtár Asszurbanipál ki­rály (ie. 668—626) 30 ezer agyagtáblából álló ninivei gyűjteménye volt. Innen ve­zetett az út a középkori ko­lostori könyvtárakon, a rene­szánsz gazdag főúri és feje­delmi gyűjteményein keresz­tül a 17. századi nyilvános jellegű, a 19. századi köz. és közművelődési könyvtárain át a szocialista könyvtárügy feladatainak megfogalmazá­sáig (hazánkban a Tanácsköz­társaság idején) a felszaba­dulás utáni megvalósításig. Napjainkban az MSÉMP XII. kongresszusának határo­zatai az irányadóak, amelyek kimondják: „Több gondot kell fordítani az olvasás, a művelődés iránti igények fel­keltésére és kielégítésére, e területen U serkentve az ön­tevékeny társadalmi közre­működést." E szavak könyv­táraink elé új feladatokat ál­lítanak. Nézzük, milyen esz­közökkel tudják ezeket meg­valósítani! Mindenekelőtt kü­lönös figyelmet kell szentel­niük a kiemelten ellátandó rétegek, a tizennyolc éven aluli lakosság, a kis települé­seken élők és a munkásolva­sók kiszolgálására. E hang­súlyozott gondosság két szín­térről, a lakó- és a munkahe­lyen működő közművelődési könyvtárak felől érkezik ál­lampolgáraink e csoportjához. A közművelődési könyvtá­rak feladataival való törődést aktuálissá teszi, hogy az el­múlt években az olvasók és a kölcsönzött kötetek száma stagnált, Illetve mérsékelten csökkent. Magyarázható ez a megváltozott olvasási szoká­sokkal és a könyvvásárlás fellendülésével ls. Belenyu­godni viszont már csak a könyvtárak számának emel­kedése miatt sem lehet, to­vábbá azért, mert éppen a kiemelten ellátandó rétegek csúsznak ki a könyvtárosok gondoskodó kezéből. Esetük­ben a könyvszeretet feléb­resztése csak az első feladat, melyet a színvonalas olvas­mányok megkedveltetése kö­vet. Az elmaradozott olvasók visszacsalogatása, az újak meggyőzése a könyvtárak népszerűsítésének mellőzésé­vel lehetetlennek látszik. Sok régi olvasó tért vissza példá­ul egy-egy kiállítás kedvéért vagy egy jól szerkesztett pla­kát hívó szavára. Hatásosak az audiovizuális eszközök útján az üzemekben megszó­laltatott könyvismertetések ls. A művelődési otthonokkal, Iskolákkal, a tanácsi és párt­Az áruház alapterülete a pasz­százzsal és a most épülő Jókai ut­cai pavilonnal egvütt 13 ezer 200 négyzetméter. Az összes eladóhely és az étterem-presszó — tehát a fogyasztók számára hasznos tér — meghaladja az 5000 négyzetmé­tert. Szükség is van erre, mert a viszonylag kis üzletekben tapasz­talható zsúfoltság csak így szün­tethető meg. Szegeden az egy négyzetméterre jutó forgalom mintegy 25—30 százalékkal na­gyobb volt. mint a megye többi városában. Az új áruház olyan vevőáteresztő képességű, hogy nemcsak Szeged, hanem vonzás­körzete lakosságának igényeit is kl tudja elégíteni. Erre garancia, hogy az áruház kereskedelmi technológiája, berendezése, gépi felszereltsége korszerűi Az áruház osztályain túlnyomórészt az önki­szolgáló forma érvényesül. Egy­idejűleg 1000—1500 yásárlót tud fogadni és ez napi 20—30 ezer ve­vőt Jelent, átlagosan fél órás tar­tózkodást figyelembe véve. Az üzletkörben, a bútorárusítá­son kívül, szinte minden megta­lálható. A földszinten élelmiszer, háztartási elektromos cikkek, pa­pír-írószer, játék, tartós fogyasz­tási cikkek, barkácsfelszerelések. kozmetikai áruk, üveg-porcelán és edényáruk nagy választékban kaphatók. Az emeleti szintre mozgólépcsőn vagy hagyományos lépcsőn lehet felmenni. Itt a ru­házati cikkek körében a méter­lakástextiláruk. férfi. női. és gyer­mek felsőruházati cikkek, fehér­nemű. kötöttáru, divatáru és ci­pő színes választéka segíti a kö­zelgő karácsonyi alándékozást. Az áruházi építkezés befejezé­sének közeledtével sokan kétel­kednek: az áruház gazdái, üze­meltetői vajon tudnak-e gondos­kodni a folyamatos áruellátásról, a színvonalas árukínálatról? Nem ígérhetjük, hogy a Szeged Nagy­áruházban minden, egyébként hiányzó cikk kapható lesz. Arra azonban természetesen törek­szünk, hogy minden olyan árufé­leséget megtaláljanak a fogyasz­tók, amelyek a belföldi ipari ter­melésből vagy exportból besze­rezhetők. A mintegy 160 millió forint értékű Induló készlet meg­nyugtathatja az áruház nyitására váró vásárlókat, hogy december 4-től kezdve tartósan megfelelő lesz a választék és a karácsonyi vásárlás korszerű vásárlási körül­mények között bonyolódhat. Az áruház üzemeltetésében résztvevő négy vállalat és szövet­kezet összehangolt üzletpolitiká­val, a kereskedelmi akciók egyez­tetésével, a színvonalas üzemelés­technikai feltételek megteremté­sével arra törekszik, hogy Szeged és Csongrád megye lakossága a Szeged Nagyáruház megnyitását követően a vásárlási körülmé­nyekben minőségi javulást ta­pasztaljon. TELKES GYÖRGY, a Resztorvállalat igazgatója szervezetekkel, s nem utolsó­sorban a Hazafias Népfront­tal kooperálva, a rossz mű­ködési feltételek közt dolgo­zó könyvtárak ls jobb és vál­tozatosabb szolgáltatást nyújt­hatnak. Napjainkra már ki­alakult e közös rendezvények rendszere, például előadások, író-olvasó találkozók, vetél­kedők szervezése, pályázatok kiírása, klubfoglalkozások le­bonyolítása. A gyerekek ese­tében e lehetőségek még a könyvtárakban tartott Iroda­lom-, ének- stb. órákkal egé­szíthetők ki. Nyáridőben pe­dig a kilenc éve — magyar kezdeményezésre — útjára Indított, és azóta külföldön ls tért hódított művelődés! kí­sérletről, az olvasótáborokról sem szabad megfeledkez­nünk. De az óvodásokat sem hagyhatjuk ki. Némely gyer­mekkönyvtárnak a betűt még nem ismerő kicsinyek ls ak­tív, kölcsönző „olvasói". MÁTRAHÁZI ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom