Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-29 / 254. szám

4 Szerda, 1980. október 29. 4 Utasok és sofőrök Visszapillantó tükörből Berreg a csengő! Hangja akár egy rekedt óriás vekke­ré. Szusszan, maid összecsa­pódik az ajtó. A busz indul­ni készül. A pilóta eközben a tükörbe néz: felváltva a jobb és a bal oldali vissza­pillantóba. A leszállni szán­dékozó utasnak pedig eköz­ben vagy valóban sikerült szerencsésen földet érnie (ez a gyakoribb), vagy fentra­gadt a kocsin (ez a ritkább), vagy az ajtószárnyak közé szorult Se fent. se lent. Eset­leg féllábbal az aszfalton, másikkal az autóbusz lépcső­jén. Ilyesmi a legeslegrit­kább. Több száz. tán* ezer sima leszállásra Jut egy hasonló! Ami a szenvedő alanyt per­sze nem vigasztalja. Pláne nem. ha a történtek után kék foltok, sérülések maradnak vissza. A póruljártak, s a ve­lük együttéraó utasok ezután könnyen hajlanak arra. hogy a városi autóbuszközlekedés­ben főként a rosszat lássák Ferde szemmel méregetik a vezetőt s olykor a legki­sebb kellemetlenség hatására is méltatlankodni kezdenek nem ritkán hangosan szidják a sofőrt De mert a pilóta is éppoly gyarló lélek mint az utas. ezek után neki Is elő­ítéletei lesznek. Az utazókö­zönséggel szemben. S olykor ő is kiabál, vagy görcsbe szo­ruló gyomorral káromkodik magában. A gyakran utazók tapasz­talatból tudják: Szeged zsú­folt útjain majd mindio tör­ténik valami szokatlan, nem várt esemény. Az utóbbi he­tekben különösen bővelked­tek a szerencsétlen pillana­tokban. A Volán 10. számú Vállalat helyi, helyközi és távolsági vonalakon gu­ruló kocsijai egyszeri­ben majd' hogy nem fő­szereplőivé léptek elő a köz­úti baleseteknek. Szeptem­berben nyolc olyan baleset­ről adhattunk hirt melyhez valamilyen módon a buszve­zetőknek is közük volt Egyik olvasónk — több utastársa nevében — azt kérdezte Postaláda rova­tunktól: „Vajon miért olyan idegesek a sofőrök?" Len­nénk szívesek, utánanézni — kérte. Utána is néztünk. Randevút összehozni az ille­tékesekkel nem volt nehéz. Ök is keresni akartak ben­nünket hogy beszéljünk a balesetekről. Amikor fent­említett olvasónk kérdésével előhozakodtunk. visszakér­deztek: Vajon mi az oka. hogy türelmetlenek, idegesek az utasok? Mivel magyaráz­hat. hogy felnőtt emberek meggondolatlanul kockára teszik testi épségüket? A replika logoa. A szep­temberi nyolc buszos baleset­ből mindössze kettő irható a sofőrök számlájára, hat eset­ben az utaaok hibáztak. Per­sze a kettő is sok. így véle­kednek a Volánnál la. De hogy valósághű képet alkot­hassunk a buszvezetők mun­kájáról, számoljunk kicsit. Az idei esztendő nyolc hó­napjában 11 millió 846 kilo­métert tettek meg a vállalat autóbuszai, a Szegeden köz­lekedő járatok 4 millió 82 ezer kilométert hagytak ma­guk mögött Eközben három baleset történt a gépkocsive­zetők hibájából. Egy január­ban. kettő — mint már em­lítettük — szeptemberben. Tovább böngészve a szám­adatokat: munkanapokon át­lagosan 18 ezer 225 kilomé­ter távolságot fut a helyi já­rat 84 kocsija. Ilyen hosszú távon bőven adódik alkalom az utasokat, megismerni. A buszvezetők nemcsak a forgalmat ellenőr­ző bal oldalt visszapillantóba néznek, kötelességük, hogy: a jobb oldali, az utasokra fordított tükröt is figyeljék. Milyennek látszunk mi. uta­zók. ebben a tükörben? Mi­lyenek vagyunk a vezetőfül­kébOl nézve? Hallgassuk meg a volán mögött ülőket I A közelmúlt tapasztalatai­ból. Este van, esik az eső. A Centrum Áruház melletti megállónál sokan az épület járda fölé nyúló tetőzetének oltalmában várakoznak az autóbuszra. S mikor az végre megérkezik, egymás sarkát taposva rohannak az ajtók­hoz. Síkos a járda, csúszik a cipőtalp. az utolsó felszálló a busz alá vágódik. A pilóta szerencsére felfigyel az ese­ményre. nem indítja el a kocsit. Nem történt, baj. de rosszabbul Is végződhetett volna. S ne kerülgessük a lényeget: inkább ázzunk meg. kedves utazótdrsaink. mint­sem, hogy a sietség miatt balesetet szenvedjünk. És ne fussunk eszeveszet­ten, ha a megállóból indulni látjuk a buszt. Jobb lesz várnunk, Idejében érkeztünk, hogy a legközelebbit elérjük. Tréfának hangzik, pedig ko­moly tanács, érdemes meg­szívlelnünk. Ellenkező eset­ben úgy Járhatunk, mint az az utas, aki jó ötvenméteres sprint után nekirohant az egyik autóbusz éppen csukó­dó ajtajánalt S ha már fent vagyunk a kocsin, időben döntsük el, hol fogunk le­szállni. Qyakran tapasztalni, hogy sokan az utolsó pilla­natban határozzák el magu­kat, már szól a jelzőcsengő, mikor az ajtóhoz ugranak. A fiatalok különös előszere­tettel gyakorolják ezt az uta­sokra és buszvezetőre egy­aránt szívbajt hozó mutat­ványt Persze az egyetértően bólogató idősebb olvasóink sem mindnyájan fedhetetle­nek. A szeptemberi nyolc baleset egyikéért nyugdíja­sok, idős házaspár okolható. A sofőr már megnyomta az ajtókat záró gombot, ami­kor a néni és a bácsi hirte­len az ajtóhoz lépett. A férj­nek még sikerült baj nélkül leszállnia, felesége viszont az ajtó közé szorult. Súlyos sé­rülésekkel bánta. Ennyit rólunk, utasokról. Ugye, nem vagyunk angyalok? Pe:«ze, persze a buszvezetők sem. De amennyiben a ma­gunk kapkodására, idegessé­gére találunk magyarázatot, a másik fél érvelését ugyan­csak méltányolnunk kell. Utazás közben nézzünk néha a visszapillantó tükörbe, fel­villan ott a pilóták képmá­sa is. Látni . fogjuk, hogy gyakran valóban idegesek. Hatalmas, csuklós járműve­ikkel zsúfolt, valahol min­dig felbontott, javított uta­kon igyekeznek céljukhoz. Ujabban nem ritka — pél­dául a Csongrádi sugárúton —, hogy keresniük kell a megállóhelyet, mert azt az építők, se szó, se beszéd, át­helyezték. Az már nem új­donság, hogy a meghibáso­dott jelzőlámpák miatt hosz­szú percekig kell — ugrás­rakészen — a forgalmas ke­reszteződésekben várakozni­uk. Közben a menetidőről sem feledkezhetnek meg, mert ha egyszer szöknek a percek, aligha lehet a ké­sést behozni. A késve érkező autóbuszt sokszor zúgolódva várja a tömeg. Az utast persze nem érdekli, a pilótának miért nem sikerült tartania a me­netrendet, számára az a fon­tos, hogy Időben érkezzen oda, ahová igyekszik. Higy­gyük el, a buszvezetők is ezen fáradoznak. Ladányi Zsuzsa. amdzsungel mm soSceSdaiy iktatás? "ovábbképzés a mezőgazdaságban Nem szabad hagyni, hogy a technika lekörözze az embert. Nagy teljesítményű gépek, biztos szakismerete­ket követelő agrokémiai el­járások nélkül ma már nem dolgozhat a magyar mező­gazdaság. Sőt, azt a luxust sem engedhetik meg ma­guknak a nagyüzemek, hogy esetleg a saját kárukon ta­nulva ismerjék meg az új­donságokat. S nem enged­hető meg, hogyha valahol kitalálnak egy új, hasznos módszert, az ne váljon mi­nél gyorsabban ismertté. A legjobb iskola is kép­telen egész életre feltarlsz­nyázni korszerű ismeretek­kel az ott tanulókat. A megszerzett tudást rostálni kell, a még használhatót fel­frissíteni, az újat, a kor­szerűt pedig megismerni, megérteni, a mindennapi munka részévé tenni., Nem lehet olyan embert a mér­gek közé engedni, aki nem ért hozzájuk. Az újabb jog­szabályok kötelezővé teszik Jó néhány munkakör ellátá­sára a betanított vagy szak­munkás-képesítés megszer­! zését | A képzés, a továbbképzés i szükségességét nem kérdője­lezi meg senki. A gyakorlat azonban nem mentes az el­lentmondásoktól. A termelő­szövetkezetek személyzeti vezetői nemrég kapták meg azokat a nyomtatványokat, amelyeken a következő éves és ötéves tervidőszakra ter­vezniük kell a különböző szintű vezetők és a tagok to­vábbképzését. A nyomtat­vány számtalan rubrikáját kl kell tölteniük öt pél­dányban, és személyesen bevinni a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. — Mire kell öt példány, és miért kell személyesen behozni? Dudás István, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője: — A téeszben marad egy példány, nálunk marad a másik, a többi hármat to­vábbküldjük a MÉM Mér­nök. és Vezetőtovábbképző Intézet megyei központjá­nak. Ebből kettőt ők ls to­vábbküldenek valahová. A kitöltött nyomtatványokat azért kell személyesen be­hozni, mert a téeszeknél még nem klelég/lő a statisz­tikai fegyelem; ha számsza­ki hibát találunk, együtt korrigáljuk. Sok téeszben a személyzeti munkát is kap­csolt munkakörben végzik, ehhez kapcsolódnak még az oktatási kérdések, amelyek­nek a jogi szabályozása is szövevényes. — Ez a tervezés formája. Hogyan néz ki a tartalma? Bába Istvánná dr., a sze­gedi Felszabadulás Tsz sze­mélyzeti vezetője: — Minden évben kapunk egy füzetet. Benne vannak a következő évben induló tan­folyamok. Nekünk megvan az ütemezésünk, ki kerül sorra jövőre. Behívjuk, meg­mutatjuk neki a füzetet, vá­lasszon magának egy test­hezálló tanfolyamot. — Ml történik, ha nem talál a szakterületének meg­felelőt? — Akkor azt választja, amelyik legközelebb áll hoz­zá. — Lehet előre tudni, hogy színvonalas lesz-e egy tanfo­lyam? — Ezt csak utólag dönt­heti el, aki részt vett rajta. Jár-e gyes a bedolgozónak? V. J.-né szegedi olva­sónk írja: „Ez év decem­berére várjuk gyermekünk születését. 1970. június óta ipari szövetkezetben, mint bedolgozó vállaltam mun­kát. Szövetkezetbe való be­lépésemkor rendes tagnak vettek fel. Most közölték velem, hogy gyermekgon­dozási segélyt nem kapok. Szülés után a szövetkezet a havi átlagkeresetemet fi­zeti a húsz hétre, de gyer­mekgondozási segélyt nem fizetnek. Mit mond erről a jogszabály?" A rendelkezések szerint a gyermekgondozási segély általános előfeltétele, hogy a szülést megelőző másfél éven belül legyen egyévi munkaviszony a kismamá­nak, ez alatt legalább napi hatórás munkaideje, és vé­gül vegye igénybe a szülési szabadság lejárta után a gyermekgondozási fizetés nélküli szabadságot. A be­dolgozói jogviszonyban ál­lók, illetőleg az ipari szö­vetkezetben dolgozó tagként foglalkoztatottak gyermek­gondozási segélyre nem jo­gosultak, függetlenül attól, hogy e jogviszonyuk * alatt munkában töltött Idejük mególlapítható-e, vagy sem, Illetőleg, milyen szabályok szerint részesülnek munka­díjban. Abban az esetben azonban, ha a szülő nó a szülést közvetlenül megelő­zően munkaviszonyban áll, vagy ipari szövetkezetnek nem bedolgozó tagja, és 18 hónapon belül olyan bedol­gozói jogviszonyban állott, nmely megfelel a 18/1967. (XII. 22.) MüM. számú ren­delet 23—24. paragrafusaiban meghatározott feltételeknek (úgynevezett biztosított fog­lalkozású bedolgozó), e be­dolgozó! jogviszonyban el­töltött időt a munkaviszony­ban, ipari szövetkezeti tag­sági viszonyban eltöltött idő­höz hozzá kell számítani. Te­hát a Jogszabály külön ki­mondja azt, hogy a bedol­gozónak nem jár gyermek­gondozási segély. Ez a sza­bály érthető, hiszen a be­dolgozó otthon végzi a mun­káját, és így a munka el­látása mellett is módjában áll gyermekét ápolni, gon­dozni. Olvasónk esetében a szövetkezetben a rendelkezé­seknek megfelelően adtak választ kérdésére. Dr. M. A szakembereink egyébként dicsérik a termelési rend­szerek által szervezett tan­folyamokat. Legutóbb Bá­bolnán voltai?, lelkendeztek, amikor visszajöttek. hogy sok hasznos dolgot láttak. A termelési rendszerek tanfo­lyamait viszont nem ismerik el állami továbbképzési for­maként Dobó Szilveszter, a mó«a­halml Homokkultúra Szak­szövetkezet elnöke: — A termelési rendszerek tanfolyamai sem mindig nyújtanak újat. Gyakran van átfedés az egyes tanfo­lyamok tematikájában, a színvonaluk ls változó. Sok­féle szervezet, a vezetőto­vábbképző, a TIT, a TOT, a tanács, a TESZÖV szervezi őket. Növekszik az infor­mációigényünk, és drágul az Időnk. Egy-egy tanfolya­mon gyakran kerülnek egy­más mellé eltérő képzettsé­gű emberek: ami az egyik­nek újdonság, azt a másik már unja. Ul az előadáson, és azon gondolkodik, mennyi­vel hasznosabban tölthetné az Idejét otthon. — Előfordul, hogy elma­radnak tanfolyamok? Dudás István: — Néha Igen. De van, aki jelentkezik a továbbképzés­re, ám nem vesz részt raj­ta. Ez elsősorban szemléleti kérdés, amin lehet és kell változtatni. A felső- és kö­zépszintű vezetők, brigádve­zetők, szak- és betanított munkások továbbképzését nem szabad lebecsülni. Sok­féle tanfolyam van, neves szakemberek az előadók, kell, hogy érjenek valamit. Azt, hogy elméleti vagy gyakorlati képzést nyújt­son-e egy tanfolyam, nem lehet általánosan eldönteni. Vezetők, szakemberek igenis kapjanak korszerű elméleti Ismereteket, a betanított munkások pedig a gyakor­latban sajátítsák el a mun­kájukhoz szükséges tudniva­lókat. — Ügy tűnik, mintha a különböző szervezetek egy­mással is rivalizálva szer­veznék ezt a sokféle tanfo­lyamot. — A megyén belül nem lehet ebben megegyezni. így Igaz. Szögezzük 1* még egyszer: a továbbkép­zésre szükség van, s bár ezek a tanfolyamok pénzbe ls kerülnek, még mindig az emberi tudás á legolcsóbb beruházás. A legjobb propa­gandájuk azonban az lesz, ha majd mindegyik tanfo­lyamról azzal térhetnek vissza a risztvevők: megér­te részt venni rajta. Tanáss István SrteallJOk kedves vásárlóinkat, hogy virágüzleteink november 1-án ssombaton »-!€ áráig tartanak nyitva Osletelnkl Tarján, Szolgáltatóház - Csongor tér ­Komócsin Z. tér *. - Kárász u. 10. ­Dugonics tér >. - Bsrt.'lc Béla tér ­Mikszáth K. u. 3. - centrum virágárusítása­Szegedi Városgazdálkodási Vállalat ü SZEGEDI NYOMDA VARJA új fényszedő üzemébe fényszedő-gyakornok -munkakörbe gépírói gyakorlattal rendelkező fiatalok jelentkezését ® modern berendezések ® tiszta környezet * . ® gyakorlati idő után Crdwktttdnl . , , , , , Iilll-It: szakmunkásbizonyitvany szerezhető a««a«d. Salogy-CaillMikv u. 28. Munkaügyi Ositály A Csongrád megyei Fémtechnikai Vállalat hódmező­vásárhelyi gyáregysége állást hirdet vezető munkakörre Követelmény: középfokú műszaki végzettség. 10—20 éves szakmai gyakorlat Jelentkezni lehet: a gyáregység vezetőjénél, Telefon: 11-997.

Next

/
Oldalképek
Tartalom