Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

V Szerda, 1980. október 8. Nyelvtanulás Óvodától a nyugdíjkorig Úgyszólván minden korosz- az idén először, kísérletképtály megtalálja a megfelelő nyelvoktatási formákat a TIT városi szervezetének pen szervezik meg az óvodáskorú gyerekek nyelvtana lását. Az elmúlt évben a ványelviskodájában. A tanío- ros valamennyi óvodájában lyamok többsége a napokban indult; Szegeden összesen 13 idegen nyelvet lehet tanulni, ki-ki aszerint választott tanfolyami formát, hogy mi a célja a nyelvtudással. A hamegkérdezték a szülőket, szívesen vennék-e, ha gyerekeik idegen nyelvet tanulnának. Rendkívüli volt az érdeklődés, de meglehetősek a dolog nehézségei. Minthogy gyományos, kezdő, középfokú az óvodai nyelvoktatás módés haladó tanfolyamokra je- szereit intézményes keretek lentkezőknek szakemberek között nem ismerhetik meg a segítettek, hogy tudásszint- nyelvtanárok, nagyon kevejüknek megfelelő tanfolyamra iratkozhassanak. A nyelvsen vannak, akik vállalhatják ezt a sajátos munkát. A vizsgák újonnan megállapt- szakemberhiány és az óvodai tott követelményrendszere elhelyezési gondok miatt alapján szervezték az audio- az idén, november elejétől a város 5 óvodájában — Hattyastelepen, a Toldi, a Ságvári, a Tímár és a Juhász Gyula utcaiban — kezdik meg a középső- és nagycsoportosok tanítását, orosz, német és angol nyelvre. A kicsik tananyagát Lengyel Zsolt, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola orosz tanszékének vezetője már kidől vizuális, intenzív, vizsgára előkészítő tanfolyamokat, ezeken heti 8—12 órában, korszerű eszközökkel, tapasztalt nyelvtanárok oktatnak. Akiknek a szakmájukhoz szükséges a nyelvtudás, azoknak szakosított, az üzemek, intézmények kívánsága szerint megszervezett tanfolyamok indultak, akik pedig már megszerzett ismereteket sze- gozta, irányításával felkéretnék frissen tartani, a szülhetett az oktatói kar is a társalgási tanfolyamokra nálunk még szokatlan muniratkozhattak. Az idén is gondoltak a 9—13 éves gyerekekre-, az iskolainál kötetkára. A szülőket Időben tá jékoztatják majd praktikus teendőikről, és arról, hogy lenebb formában, audiovi- gyerekeik az általános iskozuális nyelvi laboratóriu- la első éveiben is folytathatmokban tanulhatnak. A hétköznapi érintkezési formulákat és a legalapvetőbb nyelvtani ismereteket sajátíthatják el a turistautakra indulók egy speciális tanfolyamon. A nyelvvizsgára való fetkészítés újdonságai mellett van konyabb ,ko.rban. még -egy újszerű vállalkozás a szegedi nyelviskolában: ják a nyelvtanulást — ugyancsak a TIT tanfolyamain. Ha pedig több szakember vállalkozik az óvodások tanítására, s a helyszűke ls enyhül, több óvodában lehetővé válik, hogy a „legfogékezdődhessen más kultúrák megismerése. Propagandisták tanácskozása Tanácskozásra gyűltek egybe Csongrád megye vezető propagandistái a pártoktatási idény kezdetén Szegeden. Az Oktatási Igazgatóságon tegnap, kedden rendezett értekezleten három tájékoztató hangzott el és megbeszélték a feladatokat „A népgazdaság helyzete, feladataink a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításában' címmel tartott előadást dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Ezt követte Varga István, a megyei pártbizottság munkatársának előadása: „Propagandamunkánk főbb feladatai a partoktatás ötéves tervének tükrében" címmel, majd dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást „A népi. nemzeti egység. a szocialista demokrácia és a kultúra továbbfejlesztésének kérdései"-ről. A csodala Szakszervezeti ülés Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága tegnap, kedden délután ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Bodnár Arpádné. a Központi Vezetőség titkára is. A tanácskozáson megvitatták a megyében működő egészségügyi és szociális intézetek létszámának vizsgálatáról készült jelentést. A testület ezután személyi kérdésekben döntött. Kérésére felmentette tisztségéből dr. Albert Sándor titkárt és helyette megválasztotta dr. Janó Jánost. aki eddig a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának főmunkatársa volt „Aki nem ért hozzá, oszt nemigen látszottak. E sajnácsinálja" — így jellemezte a latos tényt azonban kárpószegedi Vastaghné Móra Pi- tolni tudta a műsor a legroska önmagát és mindazo- fontosabbal; az alkotók pórikat, akiket kedden este a réival. Olyan eleven, húsképernyőn láthattunk. Fur- vér figurákat, akik ennyire csa, sajátos varázsú festmé- eredeti módon, ilyen szellenyeik, szobrok, cserepek, ha- mes-kedves természetességrom megyéből: Csongrádból, gel jelentek meg előttünk (a Bács-Kiskunból és Békésből, tündéri aranyosságú, homokA szegedi körzeti stúdió mégyi Gubányiné Kása Bösújabb vállalkozása aligha- ke nénire gondolunk elsőnem az eddigi legnagyobbak sonban) — ritkán látni, közül való: a Dél-Alföld (Képzőművészeti műsorban naiv művészetéről adott ke- pláne.) A másik, s talán még resztmetszetet — elgondol- ennél is lényegesebb pozitikodtató tanulságokkal. vum az az átgondolt szerA film célja bevallottan a k^tés volt amely tudatosan figyelemkeltés volt. P.ekflek. URF válogattaa bemutarfénv irányítása valamire, tátott naiv művészeket hogy amire" igencsak érdemes fi- gen élesen differencialni legyeim. Igen különböző ka- ett ttteottuk: a nezo elretteni népi tehetségek arc- különíthette éleit villantotta föl, műveik nfegu müvekkel rendelkeés személyiségük sajátos öt- fő+( .^"fT'ftót a Va Ódl -lh" vözetével próbálván meg 11- le t61+ futott született művészí tehetségtol, ez utóbbit lusztrálni „azt a nemzeti cso- minden iehetséges lélektani dafát, melyet magyar naiv jellemzőjével megismerve. művészetnek nevezünk", Hasznos volt Bánszky Pál ahogyan a rádióújság előze- művészettörténésznek az tesében olvashattuk. Ennek adás végén elmondott moncv a háromnegyed órának egy lógja is: tisztázta, s egyben nagy hátránya és két óriási közismertté tette a naiv műelőnye volt. Előbbi technikai vészét napjainkban a köztutermészetű: az egyre na- datban még távolról sem gyobb érdeklődéssel figyelő egyértelmű helyét, végérvénéző, aki az esetek többsé- nyesen rögzítette értékeit és gében csak fekete-fehérben fontosságát, nézhette az adást, sajna, Jó n6hány emlékezetesarc nem sokat élvezhetett a mű- (a parasztságot mint eszmeivekből — ugyanis imígyen művészi közösséget szép hitvallással felvállaló fafaragó, a lajosmizsei Szőrös Józsej, a szegedi Gyovainé Kerekes Rózsa, a szenzációs őstehetség a festő, muzsikáló és írogató csorvási Csajersné Hrabovszki Ilona), több „jól elkapott" megnyilatkozás L,nehezen születnek ezek az emlékek a világra. Bábaaszszony nélkül." „Ha a feleségemnek nem tetszik, akkor tudom, hogy jó"), emlékezetes pillanatok, tisztességes szándék és igényes megvalósítás — nagyjából így lehetne summázni a körzeti stúdió „Gyönyörű átok ül rajtam . ." című filmjét. Ügy tűnik, e műsor is bizonyítéka a stúdió egyre izmosodó, formálódó profiljának, amelyhez észrevehetően igen erőteljesen hozzátartozik az a törekvés is, hogy vállalják, felmutassák három megya népi kultúrájának egészét. Hiszen a Polner Zoltán néprajzi kutatásai alapján készült két adás után rövid időn belül újabb hasonlót láthattunk. Azzal a nem mindennapi tanulsággal, hogy ha egy vidék teljes feltérképezése a cél. akkor — kulturális és egyéb területen is — e szándék csakis olyan formátumú művekkel valósítható meg, amilyen a naiv művészektől szóló legutóbbi volt D. L. Zenei naptár Jean Guillou Hétfőn este a dómban Jean Guillou francia orgonaművésznek a filharmónia összevont kamarabérleti hangversenyén minden fentebb említett hangszerbeli előítéletről elfeledkezhettünk. A közelmúltban az orgonamuzsika kedvelőit igazán elkényeztették a Collegtum Artlum remek orgonakoncertjel, Elekes Zsuzsa meggyőző, barokkos Szenvedélyű, fiatalosan temperamentumos játéka, az erett művészegyéniség Lehoika Gábor leszűrtebb. érzelemgazdag muzsikálása, Kovács Endre élményt nyújtó szólóestje. Ahány előadó, anynyi meglepően más emberiművészi világ megnyilatkozása az orgonán. Jean Guillou-nál azonban szinte megfeledkeztem arról, hogy Orgonán játszik. Regisztráló művészete annyira személyesen eleven, hajlékony, azíngazdag. érzékeny, árnyalt — a zenei gondolat szépségének igaz feltárása, bemutatása szolgálatában. Az orgonaművész egy személyben zeneszerző is. s az alkotóművészet csodájanak megnyilatkozását „leshettük ki" a koncert végén, amikor —• Liszt Funérailles-ánaK és egy egyházi éneknek (Boldogasszony anyánk) a helyszínen megadott témájára, illetve dallamára — fantáziagazdag Improvizációját hallhattuk, melynek In memóriám 1849. október 6. címet adhatnánk. Liszt a Funérailles-ban az elbukott 43as magyar szabadságharcot Syászolja s az október 6-án felhangzó gyászzene aktuális s egyben számunkra .jóleső gesztus volt a művész részéről, tisztelgés az aradi vértanúk emléke előtt. A Liszt-téma jelentette számunkra a gyászt, a drámai erőt, míg az egyházi ének fohászkodó dallama mintha az esendő vagy szárnyaló lélek hangja lett volna. Jean Guillou a két ellentétes zenei anyagot igen szuggesztíven ötvözte egységes egésszé. A koncerten előadott Liszt- és a magyar származású francia Wídor-mŰvek is a művész saját átdolgozásában szólaltak meg, s ez az egyéni, egyben franciás szellem nem vált kárára az eredeti kompozícióknak. A dóm orgonájának gazdag regisztrálási lehetőségeit maximálisan kihasználta. Megfontoltan adagolva nyújtotta a hatalmasan ránktörő ragyogó hangzuhatagok egyébként Imponáló hangzásélményét, de kizárólag magával ragadó zenei elképzelései szolgálatában. Liszt Orfeuszában ls olyan finom, szelíd szépségeket tárt fel előttünk, hogy nyugodtan merem az orgona poétájának nevezni. Liszt B—A—C—H fantázia és fúgájában viszont éppen a lírai részletek szomszédságában hatott szinte infernálisnak a mű csúcspontja felé kinyíló hatalmas intenzitású, drámai erejű fokozás. Widor Ví. szimfóniájának Allegrójában remekül építkezett, sodró lendülete magával ragadó volt. Schumann Három kánonja áttetsző, légies, világos regisztrálásban inkább franciás, mint schumanni volt, ám így is meggyőző előadásban. Jean Guillou akadályt nem ismerő, bravúros, elegáns, könnyed technikája, fantasztikusan pergő, kiegyenlített játéka már a koncertnyitó Wldor-darabban magával ragadott, s az elhangzott művek mindegyikében, sehol sem Öncélúan ragyogott, hanem híven a zenei mondanivaló szolgálatában állt Serényt Bogáta Hoí/kabaré így. egybeírva. Mert a hagyományos avagy a mai, netán politikai kabaré mind-mind Jelzőkkel értelmezendő-bővítendő. Különleges személyiségnek kell lenni annak, aki egymagában képes hordozni — új szintézisként — mindazt, amit a nevettetés progreszsziójában forradalmian új és csillogóan eredeti. Az elnevezés tehát rendkívül indokolt; Hoflkabaré, egybeírva. A hatvanas és a hetvenes évek vége közötti időszak: Hofi Géza évtizede volt. Ez volt ama periódus társadalmunk fejlődésében, amikor az 1968-ban megindult új gazdasági mechanizmus friss szeleket vitt a magyar életbe. S megkockáztatandó: távolról sem csupán gazdasági értelemben. A demokBefejeződött a művészeti szakszervezetek kongresszusa Kedden a központi veze- ehhez az intézmények belsó tőség beszámolója feletti vi- demokratizmusának fejlesztávai folytatta munkáját a tésével járulhat hozzá. SzorMúvészeti Szakszervezetek galmazták, hogy az alkotók Szövetségének IX. Kong- mind szélesebb köre aktívan resszusa, a Vasasszakszer- vegyen részt a közéletben is. vezet székházában. A társadalom magas színA kétnapos tanácskozáson vonalú, közérthető műveket összesen harminckettőn kap- vár az alkotóktól, ám a vatak szót A kongresszuson lóság bonyolult jelenségeit felszólalt Aczél György, az tükröző mai művészet befoMSZMP Politikai Bizottsá- gadásához a közönség ízlésgának tagja, miniszterelnök- kultúráját ls szüntelenül forhelyettes. málni kell. Ebben segíthet az A kongresszuson felszólalt amatőr művészeti mozgalom Virizlay Gyula, a SZOT tit- ízlésnevelő hatása, s a közkára ls. A hozzászólók — művelődésben rejlő lehetőkapcsolódva a beszámoló- ségek mind jobb kihasznához. illetve a határozatter- lása — hangoztatták, vezethez — mélyrehatóan A kongresszus az új köz~ elemezték szakmájuk, művé- ponti vezetőség és a tisztszeti területük eredményeit ségviselők megválasztásával A vitában sikra szálltak a fejezte be munkáját. A szöművészeti élet nyíltságáért, vétség elnökévé ismét Vass a szakmai problémák, az Imrét választották, a főtitesetleges eltérő érdekek kár Simó Tibor, a titkár Siőszinte, konstruktív megvi" mon László és Békés Imre tatásáért. A szakszervezet lett. (MTI) rácia nagyobb térhódítása, az életszínvonal néhány év alatt Igencsak számottevő emelkedése szinte egy csapásra megváltoztatta a korabeli Magyarország képét E sorok írója a kamaszkor első éveiként élte át a natvanas évek elejét, s felnőtté ebben az időszakban vall, egész nemzedékével együtt Remélhetőleg nem hat nagyképűségnek, ha kijelenti : némi összehasonlítási alapja már neki, nekünk is van, lehet. A társadalmi változások 10—12 év alatt történelmi perspektívából szemlélve persze nem lehetnek annyira nagyok. Am a magyar történelemnek például korábbi egy-két évtizedét véve alapul: az utóbbi tíz-egynéhány esztendő fölöttébb lényeges volt. 19S8 óta talán a leglényegesebb. S hogy mi köze mindehhez Hofinak? Több, mint gondolnánk. Hofi akkor érkezett, akkor bújt ki — ahogyan egyik lemezborítóján látható — a föld alól, amikor szükségszerűen jönnie keliett.. Az ugrásszerű fejlődés által kitermelt szociális ellentmondások nem mindennapi személyiségű kommentátoraként. Egészen különleges, sajátos ízű szellemessége, „kőbányai stílusa', a numort afféle „melósfilozóftával" és -modorral ötvöző oölcsessége olyan páratlan visszhangot váltott ki az országban, olyan népszerűséget biztosított számára, amelyhez képest a korábbi évek kabaréinak összes szereplője pár perc alatt elfeledhető, lepkesúlyú viccelődőnek tűnik csupán. Hofinak súlya volt, Hoftt idézték, Hofit nem lehetett nem észrevenni. Olyan volt, mint egy roppant vonzó hidegtál vagy egy csodálatos nő: szenvedélyesen szeretni kellett vagy elvetni, valamiképpen állást kellett foglalni vele kapcsolatban. Közömbös egyszerűen senki sem maradhatott iránta. Született intelligenciájával élte át és tolmácsolta mindazt, amin a kor magyar honpolgára magában füstölöghetett. Néptribun volt. a szó teljes értelmében. Több mint érthető, hogy a Rádió Kabaré színházának Múzeumi Hónapjai című új sorozat elsó adásaként a múlt héten hétfőn este a Xossuth adón — Hofikabarét hallhattunk. Jó néhány régi. híres Hofi-szám idéződött fel, s a nosztalgikus, már-már ünnepélyes vpersze, Hofi-módra ünnepeiyea) bö egy óra alatt az embernek az is eszébe juthatott — hogy Immár a nyolcvanas évek elején vagyunk. S alig titkolt szomorúsággal észrevételezhető, hogy egy bekezdéssel feljebb végig múlt időben beszélhettünk a fogalommá vált Hofi Gézáról. Igaz, ő is haragudott ránk, újságírókra, ám róla is egyre gyakrabban lehetett hallani, hogy „elszaladt vele a ló", „ízléstelenül és tapintatlanul kifigurázza saját közönségét" és hasonlókat. Azután tavaly nyáron. az emlékezetes rátótl hutrrorfesztiválon történt, Végh Antal Hofi általi megtámadásával kapcsolatos affér, illetve ennek új tükörbeli reflexiója mintha végérvényesen pontot tett volna a Hofi-korszak végére. Így múlik el a világ dicsősége? És most. másfél évnyi csend után újra itt van (itt volt?) Hofi. Igaz, Idézójeles múlt Időben, kabarémúzeumi darabként. A nosztalgiadivat legújabbjakénL A szomorúság változatlanul indokolt. Annál is Inkább, mert társadalmunk fejlődése töretlen ugvan. de feltehetően akadna Hof'nak újabb vadászterülete bőven új é-t'zedünkben is. Azonkívül: tudjuk, minél nagyobb a tehetség, annál kötelezőbb a felelősség is. Ahogyan 6 mondaná: hoppá! Domonkos László