Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

V Szerda, 1980. október 8. Nyelvtanulás Óvodától a nyugdíjkorig Úgyszólván minden korosz- az idén először, kísérletkép­tály megtalálja a megfelelő nyelvoktatási formákat a TIT városi szervezetének pen szervezik meg az óvo­dáskorú gyerekek nyelvtana lását. Az elmúlt évben a vá­nyelviskodájában. A tanío- ros valamennyi óvodájában lyamok többsége a napokban indult; Szegeden összesen 13 idegen nyelvet lehet tanulni, ki-ki aszerint választott tan­folyami formát, hogy mi a célja a nyelvtudással. A ha­megkérdezték a szülőket, szí­vesen vennék-e, ha gyereke­ik idegen nyelvet tanulná­nak. Rendkívüli volt az ér­deklődés, de meglehetősek a dolog nehézségei. Minthogy gyományos, kezdő, középfokú az óvodai nyelvoktatás mód­és haladó tanfolyamokra je- szereit intézményes keretek lentkezőknek szakemberek között nem ismerhetik meg a segítettek, hogy tudásszint- nyelvtanárok, nagyon keve­jüknek megfelelő tanfolyam­ra iratkozhassanak. A nyelv­sen vannak, akik vállalhat­ják ezt a sajátos munkát. A vizsgák újonnan megállapt- szakemberhiány és az óvodai tott követelményrendszere elhelyezési gondok miatt alapján szervezték az audio- az idén, november elejétől a város 5 óvodájában — Hattyastelepen, a Toldi, a Ságvári, a Tímár és a Juhász Gyula utcaiban — kezdik meg a középső- és nagycso­portosok tanítását, orosz, né­met és angol nyelvre. A ki­csik tananyagát Lengyel Zsolt, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola orosz tanszé­kének vezetője már kidől vizuális, intenzív, vizsgára előkészítő tanfolyamokat, eze­ken heti 8—12 órában, kor­szerű eszközökkel, tapasztalt nyelvtanárok oktatnak. Akik­nek a szakmájukhoz szüksé­ges a nyelvtudás, azoknak szakosított, az üzemek, intéz­mények kívánsága szerint megszervezett tanfolyamok indultak, akik pedig már megszerzett ismereteket sze- gozta, irányításával felké­retnék frissen tartani, a szülhetett az oktatói kar is a társalgási tanfolyamokra nálunk még szokatlan mun­iratkozhattak. Az idén is gondoltak a 9—13 éves gye­rekekre-, az iskolainál kötet­kára. A szülőket Időben tá jékoztatják majd praktikus teendőikről, és arról, hogy lenebb formában, audiovi- gyerekeik az általános isko­zuális nyelvi laboratóriu- la első éveiben is folytathat­mokban tanulhatnak. A hét­köznapi érintkezési formulá­kat és a legalapvetőbb nyelv­tani ismereteket sajátíthat­ják el a turistautakra in­dulók egy speciális tanfolya­mon. A nyelvvizsgára való fetké­szítés újdonságai mellett van konyabb ,ko.rban. még -egy újszerű vállalkozás a szegedi nyelviskolában: ják a nyelvtanulást — ugyancsak a TIT tanfolya­main. Ha pedig több szakem­ber vállalkozik az óvodások tanítására, s a helyszűke ls enyhül, több óvodában lehe­tővé válik, hogy a „legfogé­kezdőd­hessen más kultúrák megis­merése. Propagandisták tanácskozása Tanácskozásra gyűltek egy­be Csongrád megye vezető propagandistái a pártoktatá­si idény kezdetén Szegeden. Az Oktatási Igazgatóságon tegnap, kedden rendezett ér­tekezleten három tájékozta­tó hangzott el és megbeszél­ték a feladatokat „A népgazdaság helyzete, feladataink a párt gazda­ságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításában' címmel tartott előadást dr. Komó­csin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára. Ezt követ­te Varga István, a megyei pártbizottság munkatársának előadása: „Propagandamun­kánk főbb feladatai a part­oktatás ötéves tervének tük­rében" címmel, majd dr. Koncz János, a megyei párt­bizottság titkára tartott elő­adást „A népi. nemzeti egy­ség. a szocialista demokrá­cia és a kultúra továbbfej­lesztésének kérdései"-ről. A csodala Szakszervezeti ülés Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága tegnap, kedden délután ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Bodnár Arpád­né. a Központi Vezetőség tit­kára is. A tanácskozáson megvitatták a megyében mű­ködő egészségügyi és szociá­lis intézetek létszámának vizsgálatáról készült jelen­tést. A testület ezután sze­mélyi kérdésekben döntött. Kérésére felmentette tisztsé­géből dr. Albert Sándor tit­kárt és helyette megválasz­totta dr. Janó Jánost. aki eddig a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának fő­munkatársa volt „Aki nem ért hozzá, oszt nemigen látszottak. E sajná­csinálja" — így jellemezte a latos tényt azonban kárpó­szegedi Vastaghné Móra Pi- tolni tudta a műsor a leg­roska önmagát és mindazo- fontosabbal; az alkotók póri­kat, akiket kedden este a réival. Olyan eleven, hús­képernyőn láthattunk. Fur- vér figurákat, akik ennyire csa, sajátos varázsú festmé- eredeti módon, ilyen szelle­nyeik, szobrok, cserepek, ha- mes-kedves természetesség­rom megyéből: Csongrádból, gel jelentek meg előttünk (a Bács-Kiskunból és Békésből, tündéri aranyosságú, homok­A szegedi körzeti stúdió mégyi Gubányiné Kása Bös­újabb vállalkozása aligha- ke nénire gondolunk első­nem az eddigi legnagyobbak sonban) — ritkán látni, közül való: a Dél-Alföld (Képzőművészeti műsorban naiv művészetéről adott ke- pláne.) A másik, s talán még resztmetszetet — elgondol- ennél is lényegesebb poziti­kodtató tanulságokkal. vum az az átgondolt szer­A film célja bevallottan a k^tés volt amely tudatosan figyelemkeltés volt. P.ekflek. URF válogattaa bemu­tarfénv irányítása valamire, tátott naiv művészeket hogy amire" igencsak érdemes fi- gen élesen differencialni le­gyeim. Igen különböző ka- ett ttteottuk: a nezo el­retteni népi tehetségek arc- különíthette éleit villantotta föl, műveik nfegu müvekkel rendelke­és személyiségük sajátos öt- fő+( .^"fT'ftót a Va Ódl -lh" vözetével próbálván meg 11- le t61+ futott született művé­szí tehetségtol, ez utóbbit lusztrálni „azt a nemzeti cso- minden iehetséges lélektani dafát, melyet magyar naiv jellemzőjével megismerve. művészetnek nevezünk", Hasznos volt Bánszky Pál ahogyan a rádióújság előze- művészettörténésznek az tesében olvashattuk. Ennek adás végén elmondott moncv a háromnegyed órának egy lógja is: tisztázta, s egyben nagy hátránya és két óriási közismertté tette a naiv mű­előnye volt. Előbbi technikai vészét napjainkban a köztu­természetű: az egyre na- datban még távolról sem gyobb érdeklődéssel figyelő egyértelmű helyét, végérvé­néző, aki az esetek többsé- nyesen rögzítette értékeit és gében csak fekete-fehérben fontosságát, nézhette az adást, sajna, Jó n6hány emlékezetesarc nem sokat élvezhetett a mű- (a parasztságot mint eszmei­vekből — ugyanis imígyen művészi közösséget szép hit­vallással felvállaló fafaragó, a lajosmizsei Szőrös Józsej, a szegedi Gyovainé Kerekes Rózsa, a szenzációs őstehet­ség a festő, muzsikáló és írogató csorvási Csajersné Hrabovszki Ilona), több „jól elkapott" megnyilatkozás L,nehezen születnek ezek az emlékek a világra. Bábaasz­szony nélkül." „Ha a felesé­gemnek nem tetszik, akkor tudom, hogy jó"), emlékeze­tes pillanatok, tisztességes szándék és igényes megvaló­sítás — nagyjából így lehet­ne summázni a körzeti stú­dió „Gyönyörű átok ül raj­tam . ." című filmjét. Ügy tűnik, e műsor is bizonyí­téka a stúdió egyre izmoso­dó, formálódó profiljának, amelyhez észrevehetően igen erőteljesen hozzátartozik az a törekvés is, hogy vállalják, felmutassák három megya népi kultúrájának egészét. Hiszen a Polner Zoltán nép­rajzi kutatásai alapján ké­szült két adás után rövid időn belül újabb hasonlót láthattunk. Azzal a nem mindennapi tanulsággal, hogy ha egy vidék teljes fel­térképezése a cél. akkor — kulturális és egyéb terüle­ten is — e szándék csakis olyan formátumú művekkel valósítható meg, amilyen a naiv művészektől szóló leg­utóbbi volt D. L. Zenei naptár Jean Guillou Hétfőn este a dómban Jean Guillou francia orgo­naművésznek a filharmónia összevont kamarabérleti hangversenyén minden fen­tebb említett hangszerbeli előítéletről elfeledkezhet­tünk. A közelmúltban az or­gonamuzsika kedvelőit iga­zán elkényeztették a Colle­gtum Artlum remek orgona­koncertjel, Elekes Zsuzsa meggyőző, barokkos Szenve­délyű, fiatalosan tempera­mentumos játéka, az erett művészegyéniség Lehoika Gábor leszűrtebb. érzelem­gazdag muzsikálása, Kovács Endre élményt nyújtó szó­lóestje. Ahány előadó, any­nyi meglepően más emberi­művészi világ megnyilatko­zása az orgonán. Jean Guillou-nál azonban szinte megfeledkeztem arról, hogy Orgonán játszik. Regisztráló művészete annyira szemé­lyesen eleven, hajlékony, azíngazdag. érzékeny, ár­nyalt — a zenei gondolat szépségének igaz feltárása, bemutatása szolgálatában. Az orgonaművész egy sze­mélyben zeneszerző is. s az alkotóművészet csodájanak megnyilatkozását „leshettük ki" a koncert végén, amikor —• Liszt Funérailles-ánaK és egy egyházi éneknek (Bol­dogasszony anyánk) a hely­színen megadott témájára, illetve dallamára — fantá­ziagazdag Improvizációját hallhattuk, melynek In me­móriám 1849. október 6. cí­met adhatnánk. Liszt a Fu­nérailles-ban az elbukott 43­as magyar szabadságharcot Syászolja s az október 6-án felhangzó gyászzene aktuá­lis s egyben számunkra .jól­eső gesztus volt a művész részéről, tisztelgés az aradi vértanúk emléke előtt. A Liszt-téma jelentette szá­munkra a gyászt, a drámai erőt, míg az egyházi ének fohászkodó dallama mintha az esendő vagy szárnyaló lélek hangja lett volna. Jean Guillou a két ellenté­tes zenei anyagot igen szug­gesztíven ötvözte egységes egésszé. A koncerten előadott Liszt- és a magyar szárma­zású francia Wídor-mŰvek is a művész saját átdolgo­zásában szólaltak meg, s ez az egyéni, egyben franciás szellem nem vált kárára az eredeti kompozícióknak. A dóm orgonájának gazdag re­gisztrálási lehetőségeit ma­ximálisan kihasználta. Meg­fontoltan adagolva nyújtot­ta a hatalmasan ránktörő ragyogó hangzuhatagok egyébként Imponáló hang­zásélményét, de kizárólag magával ragadó zenei el­képzelései szolgálatában. Liszt Orfeuszában ls olyan finom, szelíd szépségeket tárt fel előttünk, hogy nyu­godtan merem az orgona poétájának nevezni. Liszt B—A—C—H fantázia és fú­gájában viszont éppen a lí­rai részletek szomszédságá­ban hatott szinte infernális­nak a mű csúcspontja felé kinyíló hatalmas intenzitá­sú, drámai erejű fokozás. Widor Ví. szimfóniájának Allegrójában remekül épít­kezett, sodró lendülete ma­gával ragadó volt. Schu­mann Három kánonja áttet­sző, légies, világos regiszt­rálásban inkább franciás, mint schumanni volt, ám így is meggyőző előadásban. Jean Guillou akadályt nem ismerő, bravúros, ele­gáns, könnyed technikája, fantasztikusan pergő, ki­egyenlített játéka már a koncertnyitó Wldor-darab­ban magával ragadott, s az elhangzott művek mind­egyikében, sehol sem Öncé­lúan ragyogott, hanem hí­ven a zenei mondanivaló szolgálatában állt Serényt Bogáta Hoí/kabaré így. egybeírva. Mert a ha­gyományos avagy a mai, netán politikai kabaré mind-mind Jelzőkkel értel­mezendő-bővítendő. Külön­leges személyiségnek kell lenni annak, aki egymagá­ban képes hordozni — új szintézisként — mindazt, amit a nevettetés progresz­sziójában forradalmian új és csillogóan eredeti. Az el­nevezés tehát rendkívül in­dokolt; Hoflkabaré, egybe­írva. A hatvanas és a hetvenes évek vége közötti időszak: Hofi Géza évtizede volt. Ez volt ama periódus társadal­munk fejlődésében, amikor az 1968-ban megindult új gazdasági mechanizmus friss szeleket vitt a magyar életbe. S megkockáztatandó: távolról sem csupán gazda­sági értelemben. A demok­Befejeződött a művészeti szakszervezetek kongresszusa Kedden a központi veze- ehhez az intézmények belsó tőség beszámolója feletti vi- demokratizmusának fejlesz­távai folytatta munkáját a tésével járulhat hozzá. Szor­Múvészeti Szakszervezetek galmazták, hogy az alkotók Szövetségének IX. Kong- mind szélesebb köre aktívan resszusa, a Vasasszakszer- vegyen részt a közéletben is. vezet székházában. A társadalom magas szín­A kétnapos tanácskozáson vonalú, közérthető műveket összesen harminckettőn kap- vár az alkotóktól, ám a va­tak szót A kongresszuson lóság bonyolult jelenségeit felszólalt Aczél György, az tükröző mai művészet befo­MSZMP Politikai Bizottsá- gadásához a közönség ízlés­gának tagja, miniszterelnök- kultúráját ls szüntelenül for­helyettes. málni kell. Ebben segíthet az A kongresszuson felszólalt amatőr művészeti mozgalom Virizlay Gyula, a SZOT tit- ízlésnevelő hatása, s a köz­kára ls. A hozzászólók — művelődésben rejlő lehető­kapcsolódva a beszámoló- ségek mind jobb kihaszná­hoz. illetve a határozatter- lása — hangoztatták, vezethez — mélyrehatóan A kongresszus az új köz~ elemezték szakmájuk, művé- ponti vezetőség és a tiszt­szeti területük eredményeit ségviselők megválasztásával A vitában sikra szálltak a fejezte be munkáját. A szö­művészeti élet nyíltságáért, vétség elnökévé ismét Vass a szakmai problémák, az Imrét választották, a főtit­esetleges eltérő érdekek kár Simó Tibor, a titkár Si­őszinte, konstruktív megvi" mon László és Békés Imre tatásáért. A szakszervezet lett. (MTI) rácia nagyobb térhódítása, az életszínvonal néhány év alatt Igencsak számottevő emelkedése szinte egy csa­pásra megváltoztatta a ko­rabeli Magyarország képét E sorok írója a kamaszkor első éveiként élte át a nat­vanas évek elejét, s felnőtté ebben az időszakban vall, egész nemzedékével együtt Remélhetőleg nem hat nagyképűségnek, ha kijelen­ti : némi összehasonlítási alapja már neki, nekünk is van, lehet. A társadalmi változások 10—12 év alatt történelmi perspektívából szemlélve persze nem lehet­nek annyira nagyok. Am a magyar történelemnek pél­dául korábbi egy-két évtize­dét véve alapul: az utóbbi tíz-egynéhány esztendő fö­löttébb lényeges volt. 19S8 óta talán a leglényegesebb. S hogy mi köze mindehhez Hofinak? Több, mint gon­dolnánk. Hofi akkor érkezett, ak­kor bújt ki — ahogyan egyik lemezborítóján látha­tó — a föld alól, amikor szükségszerűen jönnie kel­iett.. Az ugrásszerű fejlődés által kitermelt szociális el­lentmondások nem minden­napi személyiségű kommen­tátoraként. Egészen külön­leges, sajátos ízű szellemes­sége, „kőbányai stílusa', a numort afféle „melósfilozó­ftával" és -modorral ötvöző oölcsessége olyan páratlan visszhangot váltott ki az országban, olyan népszerű­séget biztosított számára, amelyhez képest a korábbi évek kabaréinak összes sze­replője pár perc alatt elfe­ledhető, lepkesúlyú viccelő­dőnek tűnik csupán. Hofi­nak súlya volt, Hoftt idéz­ték, Hofit nem lehetett nem észrevenni. Olyan volt, mint egy roppant vonzó hi­degtál vagy egy csodálatos nő: szenvedélyesen szeretni kellett vagy elvetni, valami­képpen állást kellett foglal­ni vele kapcsolatban. Kö­zömbös egyszerűen senki sem maradhatott iránta. Született intelligenciájával élte át és tolmácsolta mind­azt, amin a kor magyar honpolgára magában füstö­löghetett. Néptribun volt. a szó teljes értelmében. Több mint érthető, hogy a Rádió Kabaré színházának Múzeumi Hónapjai című új sorozat elsó adásaként a múlt héten hétfőn este a Xossuth adón — Hofikaba­rét hallhattunk. Jó néhány régi. híres Hofi-szám idéző­dött fel, s a nosztalgikus, már-már ünnepélyes vper­sze, Hofi-módra ünnepeiyea) bö egy óra alatt az ember­nek az is eszébe juthatott — hogy Immár a nyolcvanas évek elején vagyunk. S alig titkolt szomorúsággal észre­vételezhető, hogy egy be­kezdéssel feljebb végig múlt időben beszélhettünk a fo­galommá vált Hofi Gézáról. Igaz, ő is haragudott ránk, újságírókra, ám róla is egy­re gyakrabban lehetett hal­lani, hogy „elszaladt vele a ló", „ízléstelenül és tapin­tatlanul kifigurázza saját közönségét" és hasonlókat. Azután tavaly nyáron. az emlékezetes rátótl hutrror­fesztiválon történt, Végh Antal Hofi általi megtáma­dásával kapcsolatos affér, illetve ennek új tükörbeli reflexiója mintha végérvé­nyesen pontot tett volna a Hofi-korszak végére. Így múlik el a világ dicsősége? És most. másfél évnyi csend után újra itt van (itt volt?) Hofi. Igaz, Idézójeles múlt Időben, kabarémúzeu­mi darabként. A nosztalgia­divat legújabbjakénL A szo­morúság változatlanul indo­kolt. Annál is Inkább, mert társadalmunk fejlődése tö­retlen ugvan. de feltehetően akadna Hof'nak újabb va­dászterülete bőven új é-t'­zedünkben is. Azonkívül: tudjuk, minél nagyobb a te­hetség, annál kötelezőbb a felelősség is. Ahogyan 6 mondaná: hoppá! Domonkos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom