Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

Szerda, 1980. október 1. 3 Á munkapadtól a vezérigazgatóig A Délmagyarország vitafóruma Lassító áttétesek nélkül Ragy érdeklődéssel olvastam a Délmagyarországban megjelent A munkapadtól a vezérigazgatóig című cikksorozat vitaindítóját. A témát rendkívül időszerűnek és fontosnak tartom, A különböző vállalatok belső irányítási rendszerének összehasonlításából úgy tűnik, hogy nincs meg a kellő mértékű differenciáltság, így valamennyi ágazatban és még a teljesen eltérő rendeltetésű, nagyságú, technológiájú vállalatoknál is a belső irányítás felépítése lényegében azonos. Önmagában az, hogy a végrehajtás es az irányítás csúcsa közé az elmúlt tíz-tizenöt évben több lépcső (néhol 10—12 szint) épült be. még nem volna baj ott,' ahol a vállalati tevékenység bővülése, sokoldalúbbá, bonyolultabbá válása ezt szükségessé tette (például: kooperációkba, Ryártmányszakosításba való bekapcsolódás, új technológiák alkalmazása, a tudományos eredmények hasznosítása stb.). A probléma ott merül fel, ahol nem a reális munkafolyamatok igényeihez alakítják ki a vállalat belső irányítási rendszerét, hanem a szervezési tankönyvből vett merev séma szerint. Gyakran figyelmen kívül hagyják. hogy a vállalati célrendszer, a munka- és üzemszervezés nem egymástól független, hanem egymást meghatározó tényezők. Csak a reális munkafolyamatokra épülő vállalati irányítási rendszer működhet hatékonyan. Csak attól, hogy a szervezési séma szerint főosztályai vannak — még nem lesz „nagy" egy vállalat Ha az adott termelési színvonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló vállalati szervezet jön létre. óhatatlanul „Jelszippantja" az alsóbb lépcsőkről a hatásköröket, a döntési lehetőségeket. Ez viszont azzal jár, hogy a vezetés alsó. tehát végrehajtási szintjén megbomlik a feladat — felelősség — és hatáskörök szinkronja. Pontosabban marad a feladat a szükséges hatáskör nélkül, így tompul a felelősség is. (Van mire hivatkozni.) Ügy tűnik, ez lehet a manapság sokat emlegetett művezetői probléma gyökere is. Régebben az alapvető munkáltatói jogokat (felvétel, elbocsátás, fegyelmi) a művezető gyakorolta, ma ezekben a kérdésekben két-három szinttel feljebb döntenek. Az 1980-ban életbe lépett intézkedések és az új szabályzók után a vállalatok részére a tartalékok mielőbbi feltárása és kiaknázása alapvető kérdéssé válik. Csupán adminisztratív eszközök, a tartalékok feltárásának úgynevezett „kikényszerítése", nem hozhatják meg a kívánt eredményt. Ez csak a végrehajtás szintjeinek bekapcsolását és a kezdeményezőkészség támogatását biztosító, az információáramlást és a döntési folyamatokat lassító áttételek nélküli, rugalmas vállalati belső intézményrendszer segítségével lehetséges. Valastyán Pál, a Nagyalföldi Kőolaj, és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzeme gázüzemegységének vezetője Tanuló látókörünk Átadták rendeltetésének Sopron legnagyobb és legkorszerűbb üzletházát, az Ikva Áruházat. A kétszintes épület háromezer-hatszáz négyzetméteres alapterületén a megnyitáskor mintegy 32 millió forint értékű árukészlet várta a vásárlókat. Képünkön: részlet az áruházról forint betét jut. Az V. ötéves tervidőszak alatt 2,5 milliárd forinttal nőtt a betétek állománya, vagyis a lakosság jelentős hányada takarékoskodik a pénzével. Feladatunk. hogy a takarékszövetkezetekkel, a posta dolgozóival együtt, tovább fejlesszük ezt a kedvező folyamatot. Az Országos Takarékpénztár a folyamatos takarékosság népgazdasági jelentőségének tudatában sokféle rendezvénnyel, a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt arra törekszik, hogy ébren tartsa és a maga eszközeivel erősítse a takarékosság eszméjét, szolgálva a lakosság igényeit. Jelentós segítséget kapunk a Hazafias Népfronttól. a szakszervezetektől. a KISZ-töl. együttműködésünk szüntelen erősödik a takarékszövetkezetekkel és a postával. A lakosság pénzmegtakarítása biztos fedezetét adja a sokféle szolgáitatásainknak. Ismerve a jövő évi terveket — leírhatjuk —, ezek a szolgáltatások például a lakossági átutalási betétek továbbfejlesztése, a bérek egy részének a váLlalatok által történő átutalása, majd a csekkfizetés lehetősége révén tovább fejlődnek. Példa erre a most induló, kétéves időtartamú KST. amely egyidejűleg az eddiginél kedvezőbb hitelfolyósítást is biztosít az abban résztvevők számára. Fontos tevékenységünk a takarékossági hitelfolyósítás terén kialakult gyakorlat, amelynek révén ma már 5,2 milliárd forint a hitelállományunk. A hitelezési tevékenységben mind jelentősebb — legnagyobb társadalmi problémánk — a lakásigény megoldását szolgáló munka. Jól jelzi ezt az a tény. hogy a tervidőszakban csaknem 3 ezer 500 lakást értékesítettünk, több mint 8 ezer társas-, illetve esaládiház-igénylőnek adtunk lakásépítésre. tatarozásra, korszerűsítésre, felújításra hiteltámogatást. A tervidőszakban eddig mintegy 118 millió totó- és lottószelvényt értékesítettünk. A takarékpénztár a lakosság és az annak szolgálatában álló tanácsok bankja. Mi kezeljük és folyósítjuk a tanácsok pénzeszközeit, pénzmegtakarításukat biztosítva az utóbbi időszakban kialakult magas szintű ellátást, a lakossági igények fokozatos. kormányunk politikájával összhangban álló kielégítését Elemző munkával elősegítjük a valamennyi tanácsi szinten a takarékos, észszerű pénzeszköz-felhasználást. Okkal valljuk, hogy takarékpénztári üzletágainkkal oly módon igyekszünk kielégíteni a lakosság igényeit, hogy ezt a feladatot szolgáltatásként látjuk el, hivatásként végezzük. Tevékenységünket akkor mondhatjuk eredményesnek, ha az egybeesik a társadalom pozitív értékelésével; várjuk és hasznosítani kívánjuk a takarékoskodó emberek javaslatait, észrevételeit; köszönjük segítségüket Október — a világ első takarékpénztára megalakulásának 100. évfordulóján. 1924-ben a takarékpénztárak nemzetközi kongresszusán elfogadott döntésnek megfelelően — a takarékosság hónapja. Ezért azt is mondhatjuk hogy ez az időszak a takarékosság és a takarékos emberek ünnepe Ünnepi ügyfélszolgálatokkal és különböző rendezvényekkel, azial köszöntjük ügyfeleinket. hogy jövőbeni tevékenységünkkel még inkább meg kívánunk felelni a pénzügyi kormányzat velünk szemben támasztott politikájának, központunk és a lakosság elvárásainak. M

ég csak néhány évtizede. hogy gombnyomásra elénk tárulnak a tág világ eseményei, a létező összes emberi szépségek, bajok és örömök. Olvasni sem kell. csak hallani, látni az események zuhatagát, az ellentmondások kusza szövevényét, a .legváratlanabb történéseket Meglepő, hogy a válaszra váró kérdések ilyen körülmények között nemhogy fogynának, hanem ellenkezőleg, szinte mérhetetlenül sokasodnak. Az információ fölgyorsult, i áramlása, az ismeretek hallatlan mértékű halmozódása tehát kitágította a látókört, s hatványozottan megnövelte a tudásigényt. Ne tagadjuk, ennek a szakadatlan híráramlásnak is köszönhetjük, hogy népünk birtokba vehette az országot, s tudja. sőt büszke rá. hogy van Dunai Vasművünk, Leninvárosunk. Százhalombattánk. sok szép hidunk, vannak ragyogó termőföldjeink, a korábbiakhoz képest több kényelmet nyújtó lakóházaink, okosító iskoláink, demokratikus fórumaink, s biztos megélhetésünk közben biztató kilátásaink. És túlzás-e, hogy munkánk, igyekezetünk gyümölcsét látva-élvezve. egyre erősödik bennünk a hazaszeretet érzése, s mind jobban ragaszkodunk emberközpontú szocialista társadalmi rendszerünkhöz? Kétségtelen. hogy a húsz évvel ezelőtti, bizonytalan jövőjű egyéni paraszt ma öntudatos szövetkezeti gazdává alakult át. és a rádióban, tévében naponta elmondja, miért nem kívánja vissza a régi. elhagyott életformát Egy kattanás, s máris részesei vagyunk az országgyűlésnek, halljuk, hogy képviselőink szólnak-e. vagy miképpen érvelnek érdekünkben. Megfigyelhetjük egyegy miniszter gesztusait, arcjátékát, miközben válaszol az interpellációkra. A látottakból többen következtetni tudnak arra is, hogy elintéződik-e az ügy. Az úgynevezett tömegkommunikációs eszközök állítják a nemzet színe elé azokat a személyiségeket. akik kiemelkedőt produkálnak. intézkednek a társadalom ügyes-bajo6 dolgaiban, vagy netán felelősek az építkezések lemaradásáért, a jogos panaszok elintézetlenségéért. Megszólal a tévében az időzavarban levő szövetkezeti brigádvezető. magára hagyott öregember, értékesítési gondokkal küzdő gyárigazgató, a fogyatékos ellátás miatt mérgelődő háziasszony, a demokráciát keveslő tanár. Természetesen az írott sajtó is reneszánszát éli, a nyomtatott betűnek — minden egyéb híresztelés ellenére — tovább nőtt a hitele. Nem lett igazuk a jósoknaki, akik az újságok halálát várták 1959ben, amikor belépett lakásunkba a tévé. Sőt. tapasztalható, hogy az emberek másnap olvasni is szeretik azt, amit. este képileg fölvillantottak előttük. A képernyőnek tehát — áttételesen — jelentékeny szerepe van abban, hegy például a megyei napilapok példányszáma közéi megtízszereződött. s ma összességében jóval több, mint egymillió kel el belőlük naponta. Hasonlóan megnőtt a könyvek, a tudomány iránti érdeklődés is. Hogv mást ne mondjunk, a Forsyte Sagát régebben többnyire csak a bölcsészhallgatók lapozgatták kötelezően, mióta azonban a képernyőn is megjelent a belőle csinált film. ezrek érezték szükségét, hogv elolvassák Galsworthy vaskos családregényét. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttal. Ábrahám Ambrussal. Jánossy Lajossal. Szentágothai Jánossal. Czeizler Endrével legtöbben a tévében találkoztak „személyesen", s azóta érdeklődőbben figyelnek a tudomány eredményeire is. Megokosodtunk tehát a legutóbbi 20—30 esztendő alatt, s valószínűleg öntudatunk, tudómányos világnézetünk is tovább szilárdult. Ha szűkebb környezetünkben valaha el is fogadtunk ex katedra kijelentéseket. ma — nagyobb tájékozottságunk birtokában — könnyebben megyünk bele a vitába, bátrabban vonunk kétségbe állításokat. hipotéziseket. Ismerjük a nagypolitikát az országos elgondolásokat, tapasztaljuk a népgazdaság gondjaival kapcsolatos nyíltságot. Meggyőződésünk, hogy „odafönt" valóban szükségszerűnek tartják a szocialista demokrácia fejlesztését — éppen ezért nehezen viseljük el. ha munkahelyünkön ettől eltérő törekvéseknek vagyunk tanúi. Akinek esze van, az mindig figyel környezetére. Igen sokan belebuktak már abba. hogy munkatársaikat tájékozatlan, mindenbe belenyugvó, közömbös tömegnek nézték, s esetleges roszszallásukat holmi demagógiának minősítették. Mostanában mintha megint felerősödött volna az a vélemény, hogy itt-ott a vezetők nem ismerik beosztottaik hangulatát valódi törekvéseit, szükségleteit gondolatait. A kérdés veleje, hogv szükségszerű-e ez a vissza-visszatérő jelenség, jóllehet, a párt valamennyi kongresszuson, értekezleten óva int erre a veszélyre. Mert hiába megy le a műhelybe az igazgató csak azért, hogy megmutassa magát, ha csak futtában veti oda a szövőnőnek a „hogy vagyunk, hogy vagyunk"-ot. mert a válaszra már nem kíváncsi, vagy „nincs rá ideje". Az efféle kapcsolattartás üres. tartalmatlan és formális — tudja ezt jól minden rendszeres újságolvasó. S minél többet fölfog valaki a párt és a kormány jelzéseiből, minél jobban megérti az odavissza tájékoztatás jelentőségét, annál elégedetlenebb a visszás állapotokkal, az érzéketlen főnöki viselkedésekkel A kérdés ilyen esetben is jogos. A vezetők miért nem forgatják időnként a marxizmus klasszikusait, a kongresszusi jegyzőkönyveket hogy elkerüljék a politikai buktatókat? Mert azok. akik ezeket a kiadványokat már nemcsak megvásárolják, hanem ismerik is a tartalmukat, hamar észreveszik a szavak és a tettek közti különbséget. Bizony, nem artana időnként figyelni Leninre, aki rámutatott: a számbelileg nem nagy kommunista párt számára egyik legnagyobb és legfenyegetőbb veszély az, hogy elszakad a tömegektől, s mint élcsapat', túl messzire előreszalad, s nem őrzi meg a szilárd kapcsolatot, a munkás- és paraszttömegék óriási többségével. A

híreszközök kétségtelenül segítették naggyá növeszteni az embert, egyúttal azonban nyilvánvalóbbá tették napi politikai munkánk gyengéit is. A mindem-e odafigyelő, jól tájékozott, igényes ember hamar észreveszi, ha agitációnk szürkülni kezd, ha leegyszerűsíti a dolgokat, ha fogy belőle a kritika, vagy ha osak általánosságban teszi szóvá például a burkolt árdrágítást, a gazdálkodási ügyetlenségeket, az itt-ott előforduló basáskodást. Szóbeli és írásos agitációnkban — vélik többen — mind több a oéldázatos mese. amelyek csak annyiban különböznek Heltai Gáspár fabuláitól, hogy hiányzik belőlük a sok „mondá" és „vala". A gyakori mellébeszélések, üres lelkendezések hallatán lényegében ekként fogalmazódnak a kérdések: talán csak nem távolodunk megint az élet valóságától? Reméljük, hisszük, nem. De ezt az élet valóságának hű bemutatásával kell naponta bizonyítanunk. F. NAGY ISTVÁN E gondolatok jegyében köszöntöm az 56. világtakarékossági évfordulót, az ez évi októberi takarékossági hónapot Az alkalmat félhasználva. köszöntöm mindazokat. akik részesei a takarékosságnak, külön is azokat. akik társadalmi munkában segítik a munkahelyeken, az iskolákban, a lakóterületeken a takarékosság eszméiének valóra váltását. Szívből kívánom mindanynyiunknak. hogy azokat, a terveket, amelyeket magunk elé tűztünk, sikerrel valósítsuk meg a jövőben, szolgálva ezzel a szocialista építés előrehaladásának nagv ügyét benne a dolgozó emberek, családok boldogulását. Dr. Perjési László, az OTP megyei igazgatója Kitüntetések, elismerések Ünnepi állománygyűlés volt tegnap a Polgári Védelem Csongrád megyei parancsnokságán a fegyveres erők napja, valamint a PV megalakulásának 30. évfordulója alkalmából, öze János ezredes mondott ünnepi beszédet. Ezután kitüntetést, jutalmat adtak a PV feladatok teljesítésében kiemelkedő helytállást tanúsító katonáknak, polgári személyeknek Szolgálati Érdemérem kitüntetést kapott 30 évi szolgálat után Kováts László őrnagy Honvédelmi Érdemérem tulajdonosa lett 25 évi szolgálatért Fehér Mihály és Vörös Bálint százados, 20 év után Köti Lídia, Molnár Fe renc és Tóth Imre, 10 év után Móricz Miklós. Az ünnep alkalmából rendezett fogadáson pohárköszöntöt mondott Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke, a PV megyei parancsnoka. A fegyveres erők napja alkalmából a MÁV Szegedi Igazgatóságának MHSZ-szervezete, munkásőrei. a katonai osztály és a 4. Katonai Szállítási Igazgatóság ünnepséget tartottak a Nagyál lomás üzemi éttermében. Az ünnepségen a Honvédelmi Érdemérem (15 év után)) kitüntetést kapta Gádzser József és Lakatos István. Az MHSZ Dicsérő Oklevelét Antal Andor, Fodor István és Tóth József vette át. Pénzjutalomban 65-en, tárgyjutalomban 18-an részesültek. * Szegeden a DÉLÉP ifjúsági klubjában Bódi György, a KISZ megyei bizottságának első titkára kitüntetéseket adott át az úttörő és ifjú gárda munkában kiemelkedőt nyújtó vezetőknek. A KISZ KB aranykoszorús KISZ-jelvényét kapta Becsei Imre főhadnagy (megyei hadkiegészítő parancsnokság) és Bába János főhadnagy (megyei rendőrfőkapitányság), Sánta Edit, a szegedi városi-járási rendőrkapitányság dolgozója a KISZ KB Dicsérő Oklevelét vette át i