Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

4 Vasárnap, 1980. október 26. Juhász Gyula Előszava Hogy vagy? E

bben az esztendőben 82 egész ország és a magyarság méltóképpen emlékezik meg József Attila születésének 75. évfordulójáról: számos intézmény, egyesület, akadémia, egyetem, különféle iskolák, a rádió és t-risvízió stb. József Attila tüneményes pályafutása nagy nehézségek és nélkülözések között indult el: még szinte tanuló korában, 1922-ben jelent meg a Szépség koldusa című igénytelen külsejű 48 oldalas verseskötete a szegedi Koroknay Nyomda kiadásában. Az Előszót az akkor már országos hfrű költő, Juhász Gyula írta, mert méltónak tartotta az ismertetésére. A kötetben 43 aránylag rövid vers van, közöttük néhány ajánlás, így Juhász Gyulához, Szlgethy Vilmoshoz, kedves makói tanárához, Tettamanti Bélához, Osvát Ernőhöz stb. Nem lényeges, mégis Jellemző erre az első kötetre, hogy a költemények aránylag rövidek, a legtöbbjük versszakaszokra oszlik, mások tagolatlanok. Ugy látszik, József Attila a négyszakaszos költeményeket kedvelte, ami az alábbi kis összeállításból is kitűnik. A 43 versből 7 tagolatlan, kétversszakos 1, háromversszakos 4, négyversszakos 24, ötversszakos 1. hatversszakos 4 és nyolcversszakos 2 költemény. A fenti összeállítás lényegtelen ugyan, mégis az olvasható kl belőle, hogy József Attila mondanivalóit aránylag rövid költeményekben fejezte kl. Ezek a rövid versek nagy hatással voltak Juhász Gyulára, aki szívesen vállalkozott arra, hogy József Attila első verseskötetéhez nagyon hízelgő, de tárgyilagos Előszót írjon, pedig József Attila akkor csupán 17—18 éves,, középlskomm la! tanuló. Megjelenésére és tartalmára az egész ország felfigyelt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy birtokosa lehetek a nevezetes eredeti kéziratnak, amely világosan szemlélteti, milyen mértékben és hogyan értékelte Juhász Gyula, a fiatal József Attila első verses kötetét. Az Előszó szövege magáért beszél, fölösleges minden kommentár. Csupán három lényegtelen dolgot említenék meg. 1. Ebben az Előszóban hatszor szerepel József Attila neve úgy, hogy kezdetben mind a hatszor két tévéi és két ellel van írva, melyeket annak idején Juhász Gyula részben maga javított ki helyesre. 2. A „külömben szóban az en helyett, em-met írt. 3. Nagyrabecsülését mutatja az is, hogy a „Szeressétek" gondolatot kétszer is leírta, „Szeressétek és fogjátok pártját ezt a most Induló és már első szárnypróbálgatásában is magasságokba és mélységekbe lendülő" szavakat így ismétli meg (hogy a végén nagyobb hatása legyen, az elsőt klhűztaj: „Szeressétek és fogjátok pártját neki. Ennek a szegény országnak egyetlen megmaradt és el nem rabolható kincse a kultúrája és ennek a kultúrának reménységei közül való ez a József Attila, akit nem én, de a múzsa avatott pappá a szépség és igazság magyar templomában". Ennél szebb és elismerőbb szavakat Juhász Gyula alig írhatott volna. Juhász Gyulának ez a mellékelt levele is bizonyára nagyban hozzájárult József Attila fejlődéséhez és géniuszának kibontaílUzJr. kozásához. A 75 éves jubileumi megemlékezések között bizonyára érdekes és érdemes elolvasni Juhász Gyula 58 év előtt írt Előszavát. DR. GREGUSS PAL ny. egyetemi tanár "7 , 7 vri* 1 < ' L . . ~'CX CL* k j^JM^A- (tó ^ ÚJUL? A mA j ~* - ** ovuc ^^ JUvau,— 0* JUptíí e+eyjre*t.. jLJtfJwú^ J2Jh*U ^eaUct az. J* ^J^WWT) i o^^tA <rtM JL-cx, a. — LÁULf^ * faUttf, Afa ci fieX/t ^W^U^^*^* rr^-r^P^ ^" ^ ^ ' 2 bt eJUd JU H

ow are you? Comment ga va? Wie geht es? Kak pozsuváes? Hogy vagy? — tesszük fel a kérdést naponta a világ minden pontján sokmilliószor. A megszokott, s szinte már közhelyszerű kérdésre hasonlóak a válaszok is: Kösz, jól. Megvagyok. Ne is kérdezd,! ... De büszkén, stb. De vajon nincs-e ezek mögött a panelválaszok mögött valami többlet, valami, ami utal pillanatnyi lelkiállapotunkra, hangulatunkra, örömeinkre és gondjainkra, sikereinkre vagy kudarcainkra, — életünk minőségére? A hazai szociológia homlokterébe került az utóbbi időben az életmódkutatás, az élet minőségének vizsgálata. A jólét kérdései mellett egyre többet foglalkozunk a jól lét összetevőivel, mozgatórugóival. Nem mindegy, milyen a család hangulata, a munkahelyi közérzet, az ellátás, a lakáskörülmény, mennyi a mindennapi éltető-serkentő hatás, s mennyi a mérget csöpögtető lassúság. Hogy vagy? — Mit mondjak?! Se dicaekvésre, se panaszra nincs okom. Tudod, az asszony odavan féléves továbbképzésen, csak hétvégeken tud hazajönni. Reggel már óracsörgés előtt borotválkozom, mosakszom, reggelit készítek. Mert nem olyan egyszerű ám, ha az egyik gyerek bölcsődéi. a másik óvodás, a harmadik meg iskolába megy. A kicsinek nem kell reggeli, mert a bölcsődében adnak, az óvodást viszont Jól meg kell etetni, mert későn van az uzsonna, az Iskolásnak pedig még tízórait is készíteni kell. Aztán leadni őket sorban. A gyárban is egyre több munkát bíznak rám, igazuk van, mikor dolgozzon az ember, ha nem harmincéves korában. Amikor aztán összeszedem délután a csemetéimet, rámszakad a második műszak, vacsorafőzés, mosogatás, fürdetés. Alig alszanak el a gyerekek, egyszerűen belezuhanok az ágyba. Se könyv, se tévé. Már nekem kellene harcolni az egyenjogúságért. Mondják is eleget, a mienk az „ideális családtípus". Ami persze Igaz is... Hogy vagy? — Tudod, öcsém, hetven fölött az embernek már majdhogynem mindegy. Lám, milyen furcsa az élet. Tavaly eltemettem az aszszonyt, a gyerekek szétszóródtak, magamra maradtam. Azaz hogy asztalos-Sanyi barátommal, aki egy hónappal később temette el Terikét. így aztán naponta találkozunk, elolvassuk az újságokat, a bisztróban, megebédelünk, lehörpintünk néhány nagyfröcesöt. Szerencsére közel van a patyolat, mellette a bisztró, a bolt van nyugdíjasbérlet. kedvezményes mozi. Két-három hetenként még Pestre is felmegyünk a komámmal, csavargunk, beülünk a vendéglőbe. Csak az esik rosszul, hogy kihasználják öregségünket. A múltkor fent voltunk a vásárban, a nyugatitól taxival mentünk, azzal is jöttünk vissza. Odafelé 118 forintot kért a taxis, visszafelé 43-at. Mondtam is. Sanyikám. bennünket jól becsaptak! Es tudod, mi az érdekes? Egész életemet végigdolgoztam, több volt a keEgyszer Muravszkij, a botanikus kert munkatáras bemem a házkezelöségre. — Magyarózzák meg nekem hogy miért önti el a víz állán dóan az udvarunkat? — kér dezte az egyik vízvezeték szerelőtől. — Eltörött a cső — sóhajtott a megkérdezett. — Tegyenek oda egy szivattyút, mert különben meg lehet fulladni az udvaron. — Odatettük, de akkor a szi vattyú vezetéke törött el. — Hogy dolgoznak maguk?' Hol az egyik, hol a másik csö törik el! — háborodott fel a Eukaliptusz férfi. — Ha nem boldogulnak a technikával, forduljanak a természethez. Ne csodálkozzanak. A következőt ajánlom önöknek: a botanikus kertünkben eukaliptuszok nőnek. Ezeknek a fáknak óriási gyö kérrendszerük van, rendkívül sok nedvességet igényelnek. Ha eukaliptuszt állítanak az ud varra, mindig száraz lesz a terület. Nem hiába nevezik ezt a fát szivattyúnak! A következő napon nagy eukaliptusz fát hoztak a bota nikus kertbői. s az udvar középére állították, A fa körül hamarosan kezdett kiszáradni a föld. A lakók gyermeki módon örültek. Egy hét múlva azonban Muravszkij hullámok csobbanósára ébredt, s ahogy kiment az erkélyre, látta, hogy az egész udvar ismét vízben áll. Felhívta a karbantartókat és oegkérdezte: — Miért van az udvaron ennyi víz? — Eltörött az eukaliptusz — sóhajtott a szerelő. A. H. serűség, mint az őröm. A mostani gondtalanságból de szívesen visszaálmodnék egy keveset fiatal koromra,.. Hogv vagy? — Bosszankodom két hete. Meghívtak Brüsszelbe egy tudományos ülésre, s előadásra is fölkértek. Hát azt hiszed, adtak valami támogatást a kiutazáshoz? Ráment harmincezer forintom arra, hogy elmondhassam eddigi kutatási eredményeimet egy nemzetközi tanácskozáson. Mondhatnám, ráment a gatyám is. Mert nehogy azt hidd, hogy egy negyvenéves kandidátus dúskál a javakban. Nem mondom, az az orvos, aki a beteggel találkozik, talál a köpenyzsebében egyszer-egyszer borítékot. De azok, akiknek a munkája szükséges a pontos diagnózishoz, a laborosok, a röntgenesek és a többiek ebből filléreket sem látnak. Csak a fix, az pedig édeskevés. Meg hát Klassz Simi, móravárosi filozófus is megmondta: amit az ember egyszer megkeres, az a minimum. Hogy vagy? — Most éppen nem valami fényesen. Ha egyszer kitör a balhé, csak úgy vonzza a többit. A gyerek beteg, hetek óta bent van a kórházban. Az aszszony is kiborult, azt mondja, elválik tőlem. Ami igaz, igaz, nem sok vizet zavarok otthon. Meló után a maszekolás, s a haverokkal is kimaradtunk jónéhányszor. De hát szerintem kell a pénz, meg az a kis kikapcsolódás, néhány korsó sör. Otthon mindig csak a gyereksírás, meg a fáradt feleség. Aztán most a brigádommal ls összehajtottunk. Az igazság az, hogy nem szeretném elveszíteni Klárit, s a gyereket is nagyon szeretem. így aztán próbálkozok kicsit összeszedni magam. A brigád meg kitalálta, hogy kirándulni kell vasárnap. Én megmondtam, hogy nekem fontosabb a család. Aztán ezen jót veszekedtünk. Hát most mondd meg, ml a fontosabb? Hogy vagy? — Jól, barátom, nagyon jól. Végre megkaptuk a lakást, ránk is fért annyi év albérletezés után. Kint az Északiban, a hetedtken. Nagyon szép. élvezzük mindannyian. Mondják bent, hogy majd menekülünk néhány év múlva, de mi most csak örülünk. Ide költözött az anyósom, ő vigyáz a kicsikre. Esténként néha ki-kiruccanhatunk. Nemsokára megjön a kocsi, s a feleségem örökségéből egy dorozsmai telekre is jutott. Szóval úgy néz kl, gyökeret vertünk a városban. Pedig nem volt könnyű a tanyai gyereknek megszokni a várost, a főiskolán leküzdeni a hátrányokat, s legfőképpen álláshoz jutni. Most néhány év pihenés következik, élvezzük, amit elértünk. Aztán, majd meglátjuk..: Hogy vagy? — Nem lenne nekem semmi bajom, csak mostanában a főnökömmel nem jövök kt. Pedig ő futtatott, támogatta, hogy ledoktoráljak, megszerezzem a második diplomát. S most ott rúg belém, ahol tud. Karrieristának nevez, aki fúrja őt, áskálódlk ellene. A kollégák mondják, hogy megijedt az Öreg. Féltékeny a sikereimre, arra, hogy nőtlen vagyok, csak a hivatásomnak élek. Félti a székét, ellenséget lát bennem, aki megingathatja vélt hatalmát. Megkeseríti az életemet. De hét mit tegyek! Nekem ez a vállalat a mindenem. No mindegy, úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna X. » Hogy vagy? — kérdezzük naponta egymástól sokszor. Kicsit megszokásból, talán mert más nem ls Jut eszünkbe. S legtöbbször a válasz is sablonos. Pedig de jó volna elmondani, ami a szívünket nyomja. A kikívánkozó örömöt, a belénkszorult bánatot. Mert ezekben a kérdésekben, a válaszokban is benne rezeg az életünk. TAN Dl LAJOS