Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-24 / 250. szám

2 Péntek, 1980. október 24. dr\ Elhunyt Imre József Elnökválasztás Imre József proresszor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Kli­nikájának mb. Igazgatója e hó 23-án kivételes önura­lommal viselt rövid beteg­ség után elhunyt. Szegeden született 1930-ban, iskolai és egyetemi tanulmányait is itt végezte kiváló eredmény­nyel. 1955. óta állt az egye­tem szolgálatában és pá­lyáján töretlenül haladt mindvégig. Két ízben volt hosszabb ösztöndíjas tanul­mányúton Angliában, és kü­lönlegesen nagy tapasztala­tot szerzett a sebészet egyik legnehezebb területén, a nyelőcsőműtétekben. Ezen a téren nemzetközi viszony­latban is kiemelkedő ered­ményeket ért el, és sokan fordultak hozzá mind a be­tegek, mind azok a sebé­szek. akik ezen a területen óhajtották magukat tovább­képezni. Számos hazai és külföldi tudományos társaságnak volt tagja, sokszor szerepelt re­ferensként nemzetközi talál­kozókon. Szilárd egyénisé­gét, szaktudását és szerve­zőkészségét mindenütt nagy­ra becsülték. Fiatalon, mun­kaképessége teljében tört rá váratlanul a halálos beteg­ség. amely egy nagy remé­nyekkel kecsegtető sebészi pályát tört ketté tragikus hirtelenséggel. Korai távo­zása munkatársai, a Szege­di Orvostudományi Egye­tem, a magyar sebészet és mindenekelőtt a benne bízó betegek számára rendkívül súlyos veszteség. Imre pro­fesszort az egyetem saját ha­lottjának tekinti, és október 30-án, du. 2 órakor búcsúz­tatja a Belvárosi temető ra­vatalozójában, majd helyezi örök nyugalomra a városi tanács által adományozott díszsírhelyen. A mozgásszervi betegségek gyógyításáról Európa minden ötödik la­kója valamilyen mozgásszer­vi betegségben szenved, s nem Jobb a helyzet hazánk­ban sem, kiváltképpen egyes foglalkozási csoportok, pél­dául a bányamunkások és a mezőgazdasági dolgozók kö­rében. A már-már népbe­tegségnek számító baj elleni küzdelem új lehetőségeiről, módszereiről tanácskoznak az orvosok azon a nemzet­közi részvétellel megrende­zett tudományos ülésen, amely csütörtökön kezdődött a siklósi várban. A Magyar Reuma tológusok Egyesülete és a Magyar Balneo-Klima­tológiai Egyesület kétnapos közös konferenciáján mint­egy nyolcvan előadás hang­zik el az új vizsgálati és kezelési módokról A tanácskozáson nagy fi­gyelmet szenteltek az idős emberek gyógyfürdőkezelé­sének ls. Gyakori ugyanis az olyan szélsőséges álláspont, miszerint a gyógyvíz csak használhat az amúgyis kü­lönféle betegségekkel bajló­dó öregeknek, illetve az el­lentétes vélemények szerint óvni kell őket a gyógyvizek­től, azok esetleges drasz­tikus hatása miatt. Minden­egyes rászorulónál külön-kü­lön kell megállapítani, hogy mikor fürödhet és mennyi ideig, s melyik gyógyvíz a legkedvezőbb számára. A Magyar Agrártudományi Egyesület országos elnöksé­ge csütörtökön Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszternek, az egye­sület elnökének vezetésével ülést tartott. Az ülésen részt vett ZsuJJa Ervin, az MSZMP KB osztály vezető­helyettese. Az országos el­nökség egyéb irányú elfog­laltságra való hivatkozással elfogadta Váncsa Jenő le­mondását. Az egyesület el­nökévé egyhangú szavazás­sal Soós Gábor, mezőgazda­sági és élelmezésügyi állam­titkárt választotta meg. Fiatalok találkozója Szegeden, a KISZ megyei bizottsága vezetőképző köz­pontjában tegnap, csütörtö­kön délután találkoztak KISZ-vezetők és a megyei tanácsban tevékenykedő 30 éven aluli fiatalok, olyanok, akiket első ízben választot­tak tanácstagnak. Dr. Bába Imre, a megyei tanács vb szervezési és jogi osztályának vezetője adott rövid tájékoztatót a tanács szerepéről, a testület mun­kájáról és a tanácstagok fel­adatairól, jogairól. Ezt kö­vetően Kulósár Péter, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának titkára tartott előadást az ifjúsági mozga­lom és a tanácsok közötti együttműködésről. Majd kö­tetlen beszélgetés keretében a KISZ-fiatalok és a tanács­tagok további együttműkö­désének jelentőségéről, a kapcsolattartás formáiról cseréltek véleményeket a résztvevő városi és járási KISZ-bizottsági titkárok és a tanácstagok. • • Pénzt fialó Jövőre: gyűjtés minden lakóhátban üzenet a levegőből Kapcsolat Deszk és Orom iskolái között Léggömböt talált Deszk viselő partizánalakulatról, közeljövőben küldöttség uta­határában június derekán amely a második világhábo- zik a határon túlra, hogy a Tóth József. Először azt hit- rúban Jugoszlávia elnyomói kapcsolattartás módozatait te. meteorológiai vizsgálato- ellen harcolt a szabadságért megbeszéljék. Szeretnék, ha kat végeztek vele de minek és a békéért, valamint a hősi a hivatalos szálakat szemé- \ lenne akkor a vörös szalag? halált halt parancsnokáról, lyes barátságok szőnék át. ötméteres a pántlika, rajta Kiss Ferencről A lég- Ha a gyerekek járnak át egy mondat Tito havannai gömb, ha netán más ország- egyik faluból a másikba, beszédéből: „Nem lehet béke ban szállna le. szolgáljon számítani lehet rá hogy j Európában, amíg a világ bé- például az országok és né- szüleik is velük tartanak. A kéje bizonytalan." Kis ko- peífc egymáshoz való közele- távolság nem nagv. utazási ! sárkát ls hozott a léggömb, déséhez, egymás szokásainak, nehézségek nincsenek, bízni öt nyelven öt levél volt. ben- életének megismeréséhez. jehet benne, hogy a röpke ne. Magyarul, szerbül, szlo- legyen a béke megszilárdítá­vénül. oroszul és románul is kérték a' fölbocsátók, a leg­sának egyik eszközeV — szellő által hozott üzenet közelebbi iskolába vigve el Erzsébet, az iskola igazgató­a léggömböt, aki megtalálja, ja. íria a levélben Tudorovity kedves viszonzásra talál. Horváth Dezső Tóth József a szerb iskolába vitte. Száz- és százféleképpen /->___ v szövődnek a kapcsolatok a Orom Kanizsa mellett van. ^ fcé£ oldülán iizefMk a legqombot az iskola mo- . . ... . • • es varosok nvujtanak kezet egymásnak hogv erős le­gven a béke a két nép kö­r e o • . a/f zött. azt gondolták tehát, a ®!ÉL°Í&__B2?.,SL oi" deszki iskolában is. hogy a dellezőszakköre készítette. Bajusz Zoltán. Bajusz Attila. Domonkos Endre, Bálint Jó­hály. Fehér János. Fehér Ró­bert és Törtei Attila dolgo­zott rajta, a szakkör vezető­gverekkorban szövődő barát­ság szilárdíthatja az eddigi je Balla Laios. Barkácsolók '^TSSít fSíl tanulságos játékának vélhet- diákok^az an^n^­nenk. ha a levélb_en_nem az ^^ bes2élókkp, talalkoz_ Sok­szor mondluk. hogy a nem­zetiségiek hidat képezhetnek köztünk és a szomszéd né­pek között. Nekünk sok híd­ra van szükségünk, és sokra van lehetőségünk is. A híd egvik pillérét odaát építik, a másikat mi rakiuk. hasonló­képpen ió erősre. Ha kölcsö­nös a ió szándék, a híd va­lóban kénes összekötni két népet. Nyugodtan írhatiuk tehát jó szél hozta az oro­miak léggömbjét. állna, hogy az oromhegvesi h k renriszeresen. iskola pionírjái kapcsolato­kat keresnek. A deszkiek örültek a ritka ötletnek. Ma­gyarok és szerbek lakiak mindkét falut, a határ pe­dig régóta nem jelent gátat az egészséges törekvések előtt Az is kiderült az üzenet­ből, hogy Jugoszláviában rendszeres találkozót tarta­nak a Petőfi Sándor, a Pető­fi brigád, a Petőfi zászlóali és a Kiss Ferenc nevét vise­lő általános Iskolák ta­nulói: ..E találkozó cél­Nem minden hulladék szemét. A nyilvánvaló felis­merése óta az ismeretter­jesztés, a tájékoztatás és a propaganda minden szócsö­ve ezt fújja, s tudja már valamennyi iskolás gyerek, s tudjuk mi, felnőttek is. Tisztában vagyunk vele: sa­ját jól felfogott érdekünk, hogy az értékeket ne dob­juk a kukába, hogy ne hal­mozzuk odahaza a szá­munkra használhatatlan holmikat, ne növeljük az embert kiszorító újsághe­gyeket. Mert ami egy ház­tartásban csak helyet fog­laló lim-lom, az nagy meny­nyiségben a népgazdaságot gazdagítja. A leckét talán már tudjuk. De aki tudja, átérzi-e saját felelősségét, veszi-e a fáradságot, hogy cselekedjék is? Magyarán: hozzájárulunk-e ahhoz, hogy a hasznos hulladékok elindulhassanak pénzt fialó útjukra? A népfront^ a KISZ, az úttörőszövetség, az IKV, a városgazdálkodási vállalat segíti a MÉH gyűjtő mun­káját Szegeden. S az ered­mény: a dél-magyarországi vállalat eleget tett idei fel­adatának. Tőkés exportját 15,4 százalékkal túlteljesítet­te. Három és félszeresére növekedett az üvegcserép, 37,2 százalékkal az ónozott lemez és 13,6 százalékkal a fém kivitele. A papírból csak 2,9 százalékkal többet sikerült exportálnunk. Az eredmény kétségtele­nül tükrözi a lakosság segí­tőkészségét is. Tavaly no­vember 1-től — kísérletkép­pen először Tarjánban — a városi pártbizottság kezde­ményezésére megszervezték 80 IKV-épületben a hasznos háztartási hulladékok folya­matos gyűjtését. Az előzetes becslések alapján akkor úgy gondolták, hogy ezekből a házakból évente 250 tonna papír és 40—50 tonna textí­lia nyerhető. A gyakorlat azonban rá­cáfolt erre. Az első hónap­ban először meg kellett nyerni a házfelügyelőket, hogy egyáltalán vállalják ezt a munkát némi jutalék ellenében. ötven házfel­ügyelővel sikerült megálla­podást kötnie a MÉH-nek. Havonként azonban általá­ban csak 10—15 lakóépület­ből volt mit elszállítaniuk. A 11 hónap alatt így 20 tonna papír és 2 tonnányi textília került a MÉH-telep­re az 50 tarjáni épületből. Sok ez, vagy kevés? A vártnál jóval kevesebb. Mégsem lenne indokolt le­becsülni ezt az eredményt, hiszen a házfelügyelőknek először a lakók ellenállását kellett leküzdeniük. Aki ért az emberek nyelvén, az né­mi pedagógiai érzékkel a Bánfi József, a deszki is­ja megemlékezni a nagv kola igazgatója azt mondja, magyar forradalmár és a tantestület is. és a diákok költő műveiről, az ó nevét is szövögetik a terveket. A Búcsú Béla bácsitól Két és fél éve feleségét gették őt, mint a legeredmé­kisért£ el a Sajtóházba. Bu- nyesebb lapterjesztőt Mos­kovics Béláné 39 évi szolgá- tantól kezdve úgy beszélünk lat után akkor ment nyugdíj- majd Bukovics Béla bácsi­ba. hát magától adodott. mi- ról, mint aki a hivatás „utói­ról beszélgessünk: a hírlap- só mohikánja", nagy öregje terjesztésről, mely mindkét- volt. Nem jön többé a Saj­tójuk életét betöltötte. Egy- tóházba, nem indul lapter­más szavába vágva mesélték, jeszlő körútra. Néhány hét­hogy kapkodták kezükből u tel ezelőtt, már nagybete­Dél magyart a felszabadult gen menni akart, szabadulni Szeged utcáin hogy gyűjtőt- a betegágy fogságából, mene­tek előfizetőket később. Mun- külni a munkájához; de ere­katársaiktól tudom: szíves je végére ért. szóval, okos ajánlásokkal. A Megbecsülés övezte életé­kiadóvállalat. aztán a posta ben, s most, a végső bú­lapterjesztője volt Béla bá- csúzáskor megbecsüléssel, esi is fáradhatatlan híve tisztelettel emlékezünk rá csaknem fél évszázadon át valamennyien, akik munka, a nyomdafestékszagú friss társai voltunk, akiket köze­újságnak. Járja a város és a lebb vitt az olvasókhoz, szegedi iárás üzemeit és ami- S vajon hány olyan újság­kor elköszönt beszélgetőpart- előfizetőnk van ma is. akit nereitöl, üres kézzel sosem ő győzött meg róla: a nyom­távozott. néhány előfizetővel dafesték szagát nem lehet mindig népesebb lett olva- megunni... Egész életével, sóink tábora. 77 esztendejével ezt példáz­Évtizedeken át úgy emle- ta. nevelés, szoktatás periódu­sát is kivárva, végül is si­kert ért el. Visnyei György­né, a 418-as ház kezelője például 1,5 tonna papírt és 200 kilogramm textilhulla­dékot gyűjtött össze a la­kóktól. Hazánkban még nincse­nek hagyományai annak, miként lehet a legegysze­rűbben, leggyorsabban, leg­szervezettebben szortírozni, elszállítani a háztartások hasznos hulladékait. Felső­városon próbálkozott azzal is a városgazdálkodási vál­lalat. hogy felirattal ellátott tárolóedényeket helyezett el az új épületek előtt, várva a lakóktól, hogy a papírt és a rongyot külön konténerbe helyezzék el. Ügy látszik, a kulturáltság — hadd ne mondjam, hogy a szellemi képesség — ilyen magas fo­kára még nem jutottunk el: a bedobott szemét, a kony­hai hulladék használhatat­lanná tette az egyébként hasznos anyagokat. Ez a módszer nálunk tehát egy­előre csődöt mondott. Közös lelkiismeretünkön szárad, ha hagyjuk veszen­dőbe menni a népgazdaság „táplálására" alkalmas, egyszer már fölhasznált anyagokat. Nem tehetjük, ezután is, továbbra is szük­ség van az értékes hulladé­kok hasznosítására. Ezért Szegeden úgy tervezik: 1981-től a gyűjtést kiterjesz­tik az egész város bérlaká­saira, a szövetkezeti és tár­sasházakra is. Bővítik az át­vehető hasznos anyagok kö­rét: a háztartásokban fölös­legessé vált üvegeket, mű­anyag és fém flakonokat i» elszállítja a MEH. Mindez természetesen még Jobb szervezést, együttműködési követel a részt vevő válla­latoktól. A jövőben megál­lapodást köthet a MÉH azokkal a lakókkal is, akik a tarifa szerinti díjazásért .vállalják a begyűjtést. s hogy a peremkerületek la­kossága se a szemétbe dob­ja ezeket az anyagokat, ott is gondoskodni kell fölvevő­helyekről. Végül, de nem utolsósorban: a siker, a jobb eredmény, azaz a nagyobb népgazdasági haszon érde­kében anyagilag ösztönözni kellene a lakosságot, hogy ne legyen rest átadni a MÉH-nek minden, számára fölösleges, de az iparban hasznosítható anyagot. A józan ész, a feleiősség­tudat — együtt az esetleg fölemelt felvásárlási árak­kal — bizonyára cselekvésre serkenti a közös gazdasági érdekre .eddig csak legyintő embereket is. Ch. A. cev&s elég lehet Ha a bemutatott s megvé­telre kínált sütemények for­máját, színét, és ízét akar­nám méltatni, bőven válo­gathatnék szavaink között. Szolhatnék a sütefnény-köl­teményekről hangulatosan, színesen, érzékletesen, beír­hatnám a látottakat úgy, hogy olvasóink talán rögtön kedvet is kapnának a finom csemegék megvásárlásához. De a Csongrád megyei Ven­déglátó Vállalat központi cukrászüzemének közszem­lére tett termékei nem szo­rulnak reklámozásra. Nyelvünk dicsérő, érzékle­tes kifejezéseit ezért más célra kellene összegyűjteni, mondatokká formálni. Arról lenne érdemes írni, hogy a cukrászüzem dolgozói mily szép példáját adták válla­latukhoz való ragaszkodásuk­nak. Hogy személy szerint kitől számazott a Technika Házában rendezett árusítás­sal. kóstolóval egybekötött süteménybemutató ötlete, azt nem sikerült megtudni. Nem ez a fontos — magyarázták a „gyanúsítottak" —, az ér­dem a kollektíváé. Azoké, akik kötelező munkaidejükön túl — naponta 12 órát — dolgoznak immár negyedik napja, hogv az öszi Vendég­látó Napok eseményeinek soraba illeszkedő rendezvé­nyen mindig széies választék varja az érdeklődőket. A nem kis feladatot ön­ként vállalta a cukrászüzem szocialista brigádja. Ahogy az üzletekben dolgozó sza­badnapos kollégák közül ls többen jelentkeztek társa­dalmi munkára, ök szolgál­ják ki. immár negyedik nap­ja, délelőtt 10-től délután 6­ig a vásárlókat Ebédelni sincs idejük, akkora a for­galom. Napi 8 ezer, közel 60 féle süteményt adnak el, méghozzá mosolyogva, ked­vcsen. A vásárlók ls jóked­vűek, hisz kedvükre és ked­vezménnyel. harmadosztá­lyú áron válogathatnak, s ha kíváncsiak a műhelytitkok­ra. azokba is készségesen be­avatják őket az önkéntes szaktanácsadók. A Technika Házában fel­vonultatott bőséges válasz­tékot, a sok-sok ÚJ, különle­ges ízekkel kecsegtető porté­kát látva aligha hinné a lá­togató: a vállalatnak évek óta egyik legnagyobb gondja, hogy kevés a szakképzett cukrásza. S lám. a kevés is lehet elég, ha igyekvő, lelki­ismeretes a gárda. L. Zs. Részlet a sütemény bemutatóról

Next

/
Oldalképek
Tartalom