Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

4 Csütörtök, 1980. október 23. 4 Különleges meteorológiai torony Hasonló építményekhez vi­szonyítva szokatlanul magas — mintegy 1000 méteres, acélból készült meteoroló­giai torony található a Szov­jetunióban. Súlya közel nyolcezer tonna — kevesebb mint a híres Eiffel-toronyé, pedig kétszer magasabb an­nál. Az oszlop átmérője az •lapnál 10, míg a csúcsán 7 méter. 25 méterenként meg­figyelőhelyeket alakítottak ki, ahová légpárnás gyors­liftek szállítják a meteoroló­gusokat A különleges szer­kezethez nagy szilárdságú speciális acélfajtákat alkal­maztak. Ezek víz és hőálló­ok: felületükön a nedvesség és a levegő hatására külön­leges korrózióvédő bevonat képződik. (APN) Új könyv Koncz János: Pedagógushivatás Merész vállalkozásnak tű­nik manapság ezt a címet: Pedagógushivatás írni egy könyv borítójára. Bár a pe­dagógusoké kétségtelenül olyan pálya, melyhez szinte ösztönösen kötjük a „hiva­tás" szót, a pedagógusokról általában és hagyományo­san úgy gondolkodunk, mint akik az elhivatottság érzete miatt választják a pályát Okkal. De nem va­lószínű. hogy hétköznapi gondolkodásunk ugyanazon okok miatt találja szüksé­gesnek-természetesnek a pedagógusok hivatásérzetét, mint amiért valójában szük­ség van erre. Az oktatás­ügy és a pedagógia törté­nete bővelkedik olyan feje­zetekben, mai állapotát olyan problémák. gondok jellemzik, amelyek „elvise­lésére" — a kívülálló prak­tikus nézőpontjából — csak­is htvatástudatos pedagógu­sok képesek. Könnyen meg­eshet hát, hogy a mai olva­só kézbe véve e „nemes cí­mű" könyvet, először arra gondol, hogy a pedagógusok ön. és hivatástudatára, fe­lelősségérzetére apellálás fejezetei következnek, nagy szavak a szép pályáról — holott ki-ki naponta a bő­rén érzi a tanító és a tanár munkájának Valódi nehéz­ségeit, gátjait, nem ritkán az elégtelenségét. Viszont, ha akar az em­ber valamit, kockázatot vállal. Legyen rizikója a címválasztásnak, ha a szer­zőnek célja van ezzel az aprósággal ls (apróság, mondjuk, ahhoz a vállalko­záshoz mérten persze, amit az egész kötet jelent). Célja lehet nevezetesen: éppen hétköznapi gondolataink formálása. A könyv ugyan­is a pedagógushivatásról, mint az új és új nemzedé­keket nevelő, vagyis a hol­napunkat alakító sajátos A75 éves Vásárhelyi szobor Szeged dicsekedhet az első Amikor ez is eldőlt, a én vándorgyűlést tartott Sze­magyar mérnökszoborral, ií- mérnöikegyleten belül mega- geden a városháza nagyter­jú Mátrai Lajos alkotásával, lakúit szoborbizottság szűk- mében. Másnap, október 22­Háromnegyed évszázada, körű pályázatot írt ki. Nyer- én déli fél 12-kor tartották 1905. október 22-én, egy esős, tese Szécsi Antal (1856— az avatási ünnepséget, s ezen hideg vasárnap délelőtt 1904), a Keleti pályaudvar jelen volt Vásárhelyi két le­avatták föl a Tiszát megre- melletti Baross Gábor-szo- ánya ls. Avatóbeszédet Ko­gulázó Vásárhelyi Pál (1795 bor alkotója lett. Már elké- vács S. Aladár műegyetemi —1846) ércalakját, a Széche- szült az agyagmintával, ami- tanár mondott, a város nevé­nyi tér második szobraként kor 1904. június 15-én — ben Lázár György vette ót A, .„„.?„ w/,.. agyvérzés után — elragadta Mátrai alkotását. Ezután le­AZ avatás napjara wora a haláL (ö volt Izsó,és Fad- hullott a „pemzetiszípű .és 5-r.AI- RÓSZ. után á harmadik SZÓD- Szeged városának színeivel rász, aki halála miatt nem díszített lepel a 7 és fél mé­tudta befejezni Szegedre ter magas szoborról. Alapza­szánt alkotását) A Szegedi ta sárgásfehér mészkő, a fő­Napló 1904. október 27-1 szá- alak magassága 3 méter. Vá­rnában adta hírül, hogy a sárhelyi az 1830-as évek ru­szoborbizottság a pályázat hájéban áll, előre nyújtott Ferenc irta a Szegedi vezércikkét Az első mérnök­szobor címmel. Idézünk az írásból: Magyar földön hol­nap leplezik le az első mér­nök-szobrot, a Vásárhelyi Pálét, Szeged főterén. Miná­lunk, ahol pedig egy pár díjazottját, ifjú Mát- kezével a szabályozási mun­esztendő óta olyan pazanl ^ bízta meg a mun- kát irányítja. Másik, leenge­K If L,' k" befejezésével. Mátrai dett kezében a tervrajzot i VnL n JZT^kLZht tiszteletdíja 42.000 korona fogja. Tartása fesztelen, Mát­sagoknak, a mérnökökre sohse a talapsat költsége rai elkerülte az emlékmű­gondolt senki. Költőket is kül. (A szegedi Napló havi szobrászat ólpátoszát. A ta­^Tf, . „fl leginkább el6flzetési dija ekkor 2 koro_ lapzat hátoldalán levő csó­a halhatatlansagban a nép- 4Q fmér volt) A válasz_ nak _ benne evezö> ásó és kegy, de amémokitudo- ^ merésznek tűnt hiszen kötél _ vásárhelyi munká­Ty:?™ hTJ-Z,ne?J™l Mátrai még nem készített jára utal. A fölfordított ta­köztéri alkotást Első mun- licskája mellett ülő kubikos káját, Schweidel József Ara- alakja a munkát végzőknek don kivégzett honvédtábor- állít emléket. A búzakévén nok zombori szobrát 1905. ülő fiatal parasztasszony és játszó dolt senki, holott bennük együtt van a költő és kato­na... Vásárhelyi Pál neve elválaszthatatlan a Tiszáé­itói , a Tisza vizéé Szegedtől má,us l8.án avatták föl. A az Biében kaiá;;szai Ezt a varost a víz temette el megbízók nem csalódtak: a kisgyermek a szabályozás 30. évében járó fiatal művész utáni vidék újjászületését és — Szécsi elgondolását befe- gazdagságát jelképezi. A ta­jezve — az egyik legszebb lapzat előtti pálmaág és ba­szoborral gazdagította Szege- bér Vásárhelyit illeti. s az szülte újjá megfékezését Vásárhelyi kezdeményezte. Móra cikkéhez csak any nyit, hogy a mérnökre már det gondolt a „népkegy", éppen Szegeden, hiszen a Tisza bal partján 1903-ban Bertalan Lajos obeliszket. Sajnos mindkét műszaki A meüékalakokat egy ná- lexikonunk (1935, 1967) id. -^uTJ la is fiatalabb művész, a 24 Mátrai Lajost, az apát tünte­avauaK , -, fi oai - „„-u— .... éves Pásztor János készítet- tl föl a szobor alkotójaként. emieKere £e Fönnmaradt Pásztor le- A tévedést igen sok szerző vele, melyet 1904. november átvette. A szoborállítás gondolaté- 14-én írt Kiss Lajosnak: A vásárhelvi-«ohorról TA ra 1902-ből találtam az első Most már egész nap Mátrai­adatot. A Magyar Mernok- nál dolgozom Vásárhelyi en szempontból is igen és Épiteszegylet Kett Értesi- Pálnak csinálunk szobrot csak üdvös? hog ide óvako­tőjének március 23-i szarná- Szegedre. A mellek alakokat, doU vásárhelyi Pál szobra. ban jelent meg az egylet és mire! azok parasztalakok, tel- Mer£ csak ^ szempoTitból a Tiszavölgyi Ármentesítő jesen rámbiíta Mátrai... A állítódhatik, hoay a szobor Társulat főlhivasa:hmci- bor egyik mellékalakja nem a terek fölékesítése irá­eniiékéne/c/AmÍakaV á&í r- ^ «Mn «» kubikus em- ^^áZl'L^ helyinek, aki kard helyett ber, oldali talicskával, amá­körzőt vett a keze be, hogy sik egy gyermekével játszó iránU mivel hogy 6 mester­meghódítsa a Dunát, leigáz- fia(al parasztasszony, kalász- kedett abban, hogy biztos ta­a kultúrpa­*a a Tiszát csomó van mellettük. Mátrai Won áll most A fölhívás után nyomban nem fukarkodotti heti száz lota! kö^B^an^l koronát fizetett Pásztornak. Az 1970. évi árvíz Szeged­nany varos kozott tíuaapesi, „„„„„«„ Titel, Szolnok és Szeged kér- Viszont az is igaz. hogy az g} te magának a kiváló folyam- avataskor szoba szabályozó mérnök szobrát. Lázár György (1851—1915) szegedi polgármesteré és Fe­kete Márton ármentesítő tár- A költségeket a mérnök- Móra jegyezte föl, hogy a teremtette elő. A szegedi néphumor mit tart a szoborról: ha meghallja a . .... o— szobor talap sem került zatán e magasságot 1971. a „bedolgozó" Pásztor János ben elmléktáblával jelülték neve. meg. sulati elnöké az érdem, hogy egylet a szobor Szegedre került, ök Földművelésügyi Minisztéri- déli harangszót, megemeli a voltak azok, akik szép szóval umtól és a Központi Tisza- kalapját. Ha pedig az ideve­és fifikával. sorra-rendre le- völgyi Ármentesítő Társulat- tődött idefeen elcsodálkozik, szerelték a" pályázó városok tói 10—10 000 koronát ka- és valami rejtett szerkezetre szószólóit. A csatározás Sze- pott. Szeged városa 2 000 ko- gondol, akkor széles mo­geden folytatódott, hova ke- rónát és a talapzat költsé- sollyal adják meg a világosí­rül jön a szobor: a Tisza- geit szavazta meg A hiányzó tást, hogy tudniillik sosem partra-e a közművelődési pa- összeg gyűjtés utján folyt be. hallja meg, mert bronzból lota éa a várrom közé vagy a A Magyar Mérnök- és Épí- van""' Széchenyi térre. tészegylet 1905. október 21- Apró Ferenc társadalmi tevékenységről szól. Ha pedig valamennyi­ünk jövőjéről beszélünk, mindjárt helyénvalónak ta­láljuk a kevésbé hétközna­pi szavakat. Ha a pedagó­gust megpróbáljuk holna­punk minőségének alakító­jaként, s nem napi ügyei­bajai között látni, rögtön érezzük hivatástudatának föltétlen szükségét És sa­ját felelősségünket ls azért, hogy valódi hivatásának teljesítéséhez megfelelő „te­repe" lehessen minden ne­velőnek. Hogy mi minden kell eh­hez — arról is szól Koncz János könyve. Hogy a pe­dagógus betölthesse társa­dalmi hivatását a ml mos­tani körülményei között, ahhoz sok más mellett az ilyenfajta, elméleti jellegű, helyzetelemző és perspektí­vákat felvillantó tanulmá­nyok is kellenek, amilyene­ket a Pedagógushivatás cí­mű kötet tartalmaz, össze­foglaló Igénnyel, a téma szinte könyvtári szakirodal­mának felhasználásával ké­szültek a kötet központi té­májáról, a mai, szocialista pedagógushivatás társadal­milag meghatározott fel­adatairól, valamint a peda­gógusképzésről és tovább­képzésről szóló írások. Az oktatáspolitikai aktualitások (a gazdasági és társadalmi fejlődés, a tudományos tech­nikai forradalom által pro­vokált és a társadalmilag belátott, igényelt változá­sok, a változtatások nehéz­ségei és a megoldásmódok) történeti előzményeit leíró jellegű áttekintésekből is­merhetik meg a könyv ol­vasói. A pedagógushivatás történetét a munkásmozga­lom nézőpontjából, a mar­xizmus klasszikusainak, a munkásmozgalom dokumen­tumainak felhasználásával foglalják össze a kötetet, nyitó tanulmányok; külön fejezet foglalkozik a peda­gógushivatás szovjetunióbeli történetéveL A tanulmánygyűjtemény ilyen módon érdekes és ta­nulságos összevetésekre ls alkalmat ad. A pedagógus­munka múltjáról szóló idé­zetek — Marx, Engels, Le­nin, valamint az egyes ok­tatáspolitikusok megállapí­tásai — közül főleg a kri­tikai részletek rímelnek ész­revehetően mai dokumentu­mok kritikus és önkritikus soraival. Ügy tűnik, elmé­letben, szavakban régen is és most is elég tisztán lehe­tett látni a pedagógushiva­tás mibenlétét. Gyakorolni azonban mindig úgy lehe­tett, miként erre az adott társadalom módot adott Az utópista Owen azt mondta: „Ezt a feladatot úgy kell tekinteni, mint a birodalom legnagyobb bizalmat igény­lő kormányzati megbízatá­sát." A birodalom szót bíz­vást behelyettesíthetjük ma: állam, társadalom. (Kossuth Könyvkiadó, 1980.) reflektor Gyermekek a közlekedésben Nagyobb társaik irányításával haladnak át reggelente úttesten a szegedi Ságvári gyakorló iskola tanulói impregnálás A Belorusz Technológiai Intézet munkatársai speciális impregnáló anyagot dolgoz­tak ki. amely ellenállóvá te­szi a faanyagot a nedvesség­gel és a magas hőmérséklet­tel szemben. A falánkságuk­ról ismert termeszek sem tá­madják meg a fát A poli­mer gyantákkal kezelt fa­anyag keményfához hasonló szilárdságú lesz. Az így meg­munkált fa a kísérletek al­kalmával ellenállt a tűz, a víz és a férgek pusztításá­nak. A minszki olimpiai sta­dion építésénél is felhasznál­ták ezt az anyagot. (APN) Ha hinnék az égi hatal­makban, istenekhez fohász­kodnék. Leleményességért, pontos, mindenki szívéhez utat találó szavakért. Mint Zrínyi Miklós a Szigeti ve­szedelem írásának gyürkőz­ve. Erőt kívánnék tollamnak, mondandómhoz türelmes, segítőkész hallgatóságot. Hogy a háborús veszede­lemhez hasonlítható hétköz­napi veszélyekről értelmet, érzelmet egyaránt megmoz­gatva szólhassanak. Zrínyi ékesszóló szavaiból szívesen kölcsön vennék né­hányat. De mert a tényeket túlzás nélkül, tárgyilagosan kell felvázolnunk, hatáskel­tő fogások helyett önmagu­kért beszélő számokkal in­duljunk el. Az Ország.« Közlekedésbiztonsági Tanács Idén áprilisban tartott tes­tületi ülésén hangzott el: 1979-ben közel 1300 baleset­nek volt 14 éven aluli gyer­mek az áldozata. Az összes baleseten belül 30,3 százalé­kot tett ki azoknak a sze­rencsétlenségeknek a száma, melyekben gyalogosokat gá­zoltak el. A sérültek 20 százaléka még nem töltötte be 16. életévét. Csongrád megyében idén öt gyerme* okozott balesetet. Szegeden két kisfiú lelte autó kerekei alatt halálát. Egyikük sem saját hibájából Nem véletlenül jelölte egyik leglényegesebb, meg­valósításában halasztást nem tűrő célként az OKBT: „A szülőknek, a pedagó­gusoknak, a gyalogosoknak, a járművezetőknek — egy­szóval mindannyiunknak — nagyobb felelősséget kell tanúsítanunk a gyermekek iránt," Az általános tennivalónak nyilvánított elveket a me­gyei és a városi-járási KBT mindennapos tevé­kenységében igyekszik való­ra váltani. Mindkét testület szívügyének érzi a baleseti veszélyeknek különösen ki­tett gyermekek oltalmazá­sát. Az intézkedési tervek az iskolákban létrehozott közlekedési szakreferensi hálózat továbbfejlesztésére, a közlekedési Ismeretek megszerzését segítő KRESZ­parkok építésére buzdíta­nak. Az iskolaév kezdetére ké­szülődve a pedagógusok se­gítségére is számított a KBT. Megkérték a tanító­kat, tanárokat, hogy az el­ső szülői értekezleten igye­kezzenek a felnőttek érzel­meire hatni. Közreműködé­süket kérni a gyermekek életének, testi épségének megóvásában. Indítványoz­zák: minden lehetséges al­kalmat ragadjanak meg a gyermekek közlekedési is­mereteinek gyarapítására, önfegyelmének erősítésére. Ezt teszik a pedagógusok akkor is, amikor a városi KBT felhívására szervezet' úttörő közlekedési járőregy­ségekkel nézelődnek a vá­rosban. Az egységek „fő­parancsnoka" a városi köz­lekedési úttörő csapat veze­tője, Iványi Józsefné. A csapatot alkotó 330 út­törő úgyszólván a város va­lamennyi iskoláját képvise­li. Lelkes társaság, rendkí­vül komolyan veszik fel­adatukat. Meghatározott időközönként a rendőrökkel is járőröznek, tanítás előtt és után az iskolák környé­kén segítik társaik, s álta­lában a gyalogosok közle­kedését. Idén a szokásosnál komolyabb feladattal sze­retnénk megbízni őket. Fel­hívást teszünk közzé: ké­szítsék el iskolájuk környé­kének veszélytérképét. Ha a gyerekek megbizonyosodnak, értelmes a cél, fontos a munka, melyben segítségü­ket kérjük, odaadással, ki­tartóan tevékenykednek. De ha a felnőttek legyintenek, lekezelik őket, érthetően kedvüket vesztik. S persze megingatja hitüket, amikor a nagyoktól egészen mást látnak, mint amire ml int­jük őket. Látnak a járőröző úttö­rők pirosra nekilóduló gya­logosokat, zebra helyett a rövidebb, de százszorta ve­szélyesebb úton átvágó fel­nőtteket, tiloson áthajtó autósokat. A felnőttek fe­gyelmezésére — s megnye­résükre — hasznos ötletet sütöttek ki a városi-járási KBT aktivistái. Dicsérő la­pokat készíttettek, s ezeket szétosztják a járőröző gyer­mekek között. Jövő hónap­tól kezdve e dicsérő lappal jutalmazzák a pajtások a példásan közlekedő, figyel­mes járművezetőket. Az okos kezdeményezé­seknek eddig sem voltunk híján. Korábban sem hiá­nyoztak a gyermekek érde­kében meghirdetett akciók a KBT programjából De a látványos, s kétségkívül hasznos rendezvények ön­magukban még nem vezet­nek eredményre. Mindany­nylunk kitartó munkájára, óvónők, tanítók, tanárok, szülők, ismerősök és isme­retlen járókelők, járműve­zetők segítsége szükséges ahhoz, hogy eljussunk a célig. Csalhatatlanul biztos receptet útravalóként nem adhatunk. Szabályokat sem kell mankóként hónunk alá vennünk. Csak a legfontosabbról ne feledkezzünk meg! Szándé­kunkról, mint a tevékeny­ségünket meghatározó köte­lező haladási irányróL Ladányi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom