Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

Vasárnap, 1980. október 19. 9 Esti beszélgetés A

z utcán fiatalok nevetgélnek. Jönnek a Főtérről, az étteremből, presszóból. Az este szokásos díszletébe öltözött. A gyér kert bokrai közül néha neszezés támadt, vagy valahonnan kutyaugatás hallik. Olyan ez, mint régen. Még sohasem ültem itt ennyi ideig. Nem értem rá. Már szaladósabb az időm, fel kellene mérnem, hová is igyekeztem és mivégre, ós menynyi még az erőm? Most mégsem szabadulok. Jólesik Itt Szülémmel. Ki tudja, lesz-e még alkalom, hogy ennyit egvütt vagyunk. Atfolvik mltam anyám beszédie. mint a *ísz*a víz. nem lehetek' meg nélküle, és ha me-kaoom, akkor se történik semmi. — A kis unokám, nincs közöttük. Edit. — Látta? — kérdezem, s fejemmel az uícíra intek. — Nem megy el a kapum előtt, hogy be ne nézzen. Mi lesz vele? Pótvizsgázik. Viszszabeszél a tanárnak, cigarettázik. pedig kérem a jóra. Azt mondta, ne áruliam el neked, mert kiírod. Meggondolatlan mAg. az esvik barátnőié elszökött egv diszkóssal "testre. Pár nap múlva jött visszafelé, de se haza. se a su'iba nem mert menni, a Tiszába ugrott, ott, ahol me'"« ér a vfz. Kihúzták. Most a gvárban dolgozik, megkezdte a hajszát az életért — A keresztfiadnak. Toldinak Is nótvizs<*ázni kell. Nincsenek ezek között számtanzsenik, csak az én fejem fogott könnyen. — Gyurkáék megszokták már itthon? — Szépen berendezkedtek, láttad. Amikor először jöttek el láto-étóba, még a városból, éppen tbiéknél voltam. Ügv üzentek értem, jöitek haza! Éppen takarítottak és kérdi a fi"m. miéri nem tűzetek? Annvi fám sincs vágva, hogy a fogam kiplq-'-xi;-,^ vá'ns-n'tam Na. váM^mao le** fám Esz*""- e<*v Z^áVlml. n kis Pis*n I-4* r«-éVl-«1 Jé fri»-'telTT»Trtetnk»tel de CS-k fonni m,n(ionVI roí7l/ot Irta k-ter eh„ mintha Xr-'na innan 'ztetjttatnk. de „„A-^-A-tt nr?,nTry—pfl-iftü'f pl ppa-' :ffiafInn a ^vorpke O'oirka tp'terf*"** Elő7Ö pata WriteesJ lrltfo-»*f*n*ta a káivVAf én akkor börzéink menforn abvini. n«m pondoi*-rn boev Tpaaai Ovurkáék megérkeznek. Rí**am. ho"v «em értenek meg a fiatalok, hiába, nem birok már versenyezni vélek, a keresetem sincs annyi, hoev szép otthenom leeven. A családom annvit megtehetne, amfg az élők között vagyok. azt a Pár órát vagy napot vélem töltenék, de nem merek senkit se hívni, hogy itt nálam legyen. Oly szép a család, egy vasárnap vagy ünnepnapon együtt. Mikor gyerekek voltatok, jó volt, most meg szégyellitek? Eszembe jut édes-húgom levele. „Kedves Testvérem és Csa• ládod! N° haragudj, hogy zavarlak, de ú:y gondolom, megteszem* Ebbe az évbe még mindig táppénzen voltam. Az influenza szövődményes lett. A tüdőrr.öh lett valami, és még kedden kell röntgenre menni. Szerdán meg főorvosira. Idegileg Is kivagyok. Csak kórházba ne kéne elmennem, de túl sok biztatást • még nem kapok, maid kedden dől el. mit kezdenek velem. Anyu spórol. Tudjátok, ő is sokat csalódott mindenfelől, pedig nekünk kell alkalmazkodni, mert mi őutána vagyunk. Annyira spórol, hogy már azt hiszem. 3500 forintja van a takarékban. Ami Etánál volt az ott is maradt. De már ott is más a helyzet, hogy Pista leszerelt, jobban telik nekik. Gyurkáék is szombaton voltak itthon, itt voltak nálunk, mert a sógornőm azt mondta, hogy anyunál széngázmérgezést kap a gyereke, pedig Lajos péntek este pucolta ki a csövet. Anyu meg elkezdett sírni, mert majd megfúlt, és mint a pulikutya, úgy járkált a menye után. Gyurka is most még tűri, de ő is únja. Nincs belátással sok mindenki, pedig úgy látszik, Gyurka is ragaszkodna anyuhoz, de nem lehet, mert még ö se tud magának a sorsáról rendelkezni. Az a baj. tudjátok, hogy anyu nem kedvez magának, se főzésre nézve, se máskéno. szésve'lős. nem mer csak kicsit enni. Pedig. ha leesik lábról. Most. a napokban fájlalta a szívét Nem csoda, kiskorunkban se volt sok öröme bennünk. De nagykorúnkban ta'án még annvi «e Na. én is tán az egész életemre valót leírtam most erre a lapra. Sokszor csókolunk mindnyájan. Ibi." — Megszokták már itthon Gyurkáék? — kérdem újra. — Meg — bólint Szülém. — Akkor nincs baj. — Nincs. Gyurka majd kibújik a bőréből, hogy hazajöttél, és összehozta egyszer mán a családot. Azzal vigasztalom magam, néked egyszer sikerül a sok munkád gyümölcse, és lesz pénzed s akkor még többször is összejövünk. Mindenki pagyon vár. meszeltünk, takarítottunk, hogy iól érezzétek magotokat. Ezt jelenti a szeretet. És nem is került sokba, mert összetartottunk. — Art is reméltem, jót látszok Itthon Krisztiánnal, de szalad a f'ad a pa**ások után Rád hnsonlft ő is. Ügyes vagy te. htá^a p">ood"d 8-ov nincs lát-' szatta. Ké* ffod lénket a nvom«'íSi>< /Vro">'or r4"en ná'"*hk a fo*tImikének v»-<T!rfnro ffo eem ír*a meg a jTtm-1'V TlA'fo-v! pp-1 nvp-íílnlf T'",om. ha ö***no cí1.„„ni f A r, ^'-'-rtr te o-S-ff volop knlfa rfo tel ven — f -e** esek aAIPel' leTV.en te nte- >*-en s» *érjen vissza a régi szegénység. Tetteted,,n»r a kfovAtt1*-« TTA+ Up—p-H ae-rtnl. r-4k, tAlote-te A* \ „letek b"ho**va. R4—n az éte<bmni éhből „ szeháVteJ nvflt. de kivertek a kö-falat. ígv r"~st levegősebb. tágasabb a hajlék. Hirtelen elborítanak az emlékképek. anyámat látom a sarokban, nagy betegen, majd magamat, ahogy a fekete iparitanulóruhában hazalátogatok, s évek múlva, hosszú bolyongások után betegen fekszem én is a sarokMiért ? Váltig egyre azon tűnődöm még mindig, vajon miért is nem lett ismerősömből világhírű futballista? Miért? Idestova huszonöt esztendő óta töprengek már ezen. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, történt egy s más a vízfolyáson kívül is. Hogyan is kezdődött? Ismerősöm az ötvenes évek első felében Tisza-parti metropolisunkban egyetemistáskodott. Afféle, belevaló gyerek volt, aki a tudományszarzéssel egy időben a világ hívságosabb csábüásninak se nagyon állt ellent, úgyhogy rövidesen „városképi jelentőségű" szereolővé vált abban a körben, ahol a pótcselekvés ve-" zérszerepet játszott. Ismerősöm mellesleg futballozott is. No, nem éppen NB l-es szinten, de nem is túlságosan tá, vol ettől a színvonaltól. Úgy is ; fogalmazhatnánk: egészen a közelében: iskolája élvonalbeli i együttesének tartalékcsapatában, I a „fakóban". Feltehetőleg nem j tartalékként — komolyan sóban, láztól cserepes a szám. és azt niazem, nincs továbo. Mennyi mindent jelent egyszerre ez a négy fai, es menynyire keveset. Már ismét hallom anyámat. — IN cv.cui ez a twa szuca megtelel, Uuaiuvtil LUOA, vagy Stteá „eie/v tel, lie.ll szul selliv.. A széniem azert van, nugy v .g^azzaz magánná: L^ut.mnaA is uionuüi.i, ne gyújts oe, vagy ne csinatd ez., azt, mert te.ele. ha eipusz.uioit, tmnanj lorgatjan tgy masnaK, ez a csaiao vagyoneues, de a szerencse meg elkerüli! Eieg csak a te példád, állandóan uoigozol, mégse haladsz, anogy szeretned, bog szép otthon keszuit a faluban, nettem meg ez maradt, de már építkezni nem tudóit, erre bizony gye, ige volnék, a család meg nem olyan, hogy egy szobát, meg egy kiskonyhát ideépítene Anyag lenne hozzá. Más a hiba. Egyszer álmodtam en, hogy kézen fogtál, és elvezettéi egy szép házba, mert azt mi megszervedtük, megérdemeltük. Mán abból se lesz semmi. Nincs köztetek igaz szeretet. Irigykedtek is egymásra. Nem foghatom fel, miért, hiszen mindötöket egylormán szeretem, ahogy tudtam, úgy juttattam, önzetlenül. Azt nézitek, kinek van többje. Mintha az a kevés annyit számítana. Amikor jól ment a sorom, a Zádor utcát megvehettem volna, és ml lett a vége? Ez a koszos szegénység. Kibírom már a feketeföldi;*. Hiába tolnád talicskával hozzám a pénzt, szétfolyna a családban, de magadnak nincs. Mindig azt hittem, hogy az írásod sikerül, de inkább egészséged legyen, mint pénzed. — Ezeknek hiába szólsz hogy az Itat teszi tönkre őket. Bolond család. A Szilvesztert is úgv ünnepeltük meg, Ibiéknél összegyűltünk. ezek a latrok meg beittak. Közben viccelték is egymást, mire H"lncsi olyan ideges lett, hogy a .törött üveggel beverte a saját fejér be is szakadt. vérzett niszkosul Akkor* Gvurka leverette az orvosi virs"álotet. bekötötte Ibi azt mondta. ha az orvos e-»* mee'ária. elviszik a ktte'oe'tek.,. rneCTSznpl. HAzzák. ás a költségeket is fizefni kell Jtpson cr-te-vtsAizon Vitn m*re fATJ f-rte—«ni! a Én teV, tete, bAff-» illTŰAoVl f*C„V AT Í*-A1 A-n,TAAAf te*tek Trenden"**, -i i n la U,'—A-A a *• pA c-TAr A caa-*-1A „AAlAtf T-A-A í** A *r»i ÍÍTmoAÍk'-Xn fí UAA UA—A1 — AA A —F , Í ÍAT-AATT. fnrAA*teV. h Arfy py öreg háznak a tele a Ovurkáé lett, az ania ittán. mert a két édestestvére. Eszter és Petya átengedte neki a részét, csak kibukik a meg nem értés. Pedig, ha nem a kocsmába szökdösnének, emeletes kastélyra telne. Hol ez rúg be, hol a másik, hétköznap, vasárnap, egyre megy. Ezért áll sokszor keresztbe ez a család. SZ. LUKÁCS IMRE sem vetődött fel, hogy az első csapatban szerepeljen —, inkább azért, hogy a tartalékok teljes csapattá egészülhessenek ki. S tulajdonképpen nem is focizott rosszul Ráadásul vagány volt, jó humorú, a maga módján művelt is — különösen a környezethez képest —, nem csoda hát, ha ennyi charme népszerűvé tette. Ügy tűnt, elégedett Is ezzel a szereppel: a „nagyok" közelében lehet, velük eg" társaságban. s a futballpályán kívü' teljesen egvem-angúan velük. Szemmel láthatólag nem is vágvott *öbhre tgy tt sütkérezhetett a siker'-on a .városszerte ismertség" verőfényében. ____ ^^^^ A co-a »t"-i">.i n""" «->tetas <tv->o t«r*é"*. eonvi iöő távlatából már le^etee kínyomopui .min-te-opotre t'tev. hosv ismerősöm egvszer csak egyik r>or>ról a mási^^a **ekerült az e'ső csanaf-a. Méghozzá nem is akármilyen alkalommal. A Tiszaparti stadionban előkészületi mérkőzést i átszőtt — útban nemzetközi mérkőzésének színhelyére — a nemzeti tizenesy. Logikusnak látszott, ha a kellemest összekötik nemcsak a hasznosLevelel: I

lyenkor, ha a parkban vetkőznek a fák, a vitorlázó zizzenés újra, és egyre gyakrabban idézi a múltat. A zöldfülű újonc hirtelenjében papírra vetett gondolatait, ábrándjait Idővel, a napi munka sodrában elsorvadnak ezek az emlékek, csak a színező ősz láttán kerülnek elő újra. akárcsak a megsárgult katonalevelek. És mindig szebbek lesznek. A kuszán fogalmazott mondatok, a ráérős időben eszelt gondol"tok. Végül annyira me-*s*é~ü'nek, hogv hihetőek lesznek. P°dig az unalom szülte valamennyit Az első arról szól. hogy a civil legény nyomasztó utazás után megérkezik az isten háta mögé, ott zsákba teszi a farmerruháját és mohón kihörnfoti az üveg alián maradt nálin^át Szürke ködössághe borul minden. és alig h"gv kábán áteralad a m°!eg víz alatt, egv marok hintőport vágnak a fenekébe. A másik se sokkal különb, az öregehb baltárs ordít, üvölt és mindenkinek rá fog ugrani a derékszíjára. össze-vissza dobált mondatok, zaklatottan, elérzékenyülve a végeláthatatlan idő. a megszámolhatatlan napoktóL Mert a kezdet mindenhol nagyon nehéz — még ha közhelyszerű is a megáll anítás —. és a szabadsághoz szoktatott fiatal fölmérhetetlen undorral guggol neki a felmosórongy pvanánt használt z?áhdarabnak. Töri a lábát a sebtében tekert kaDca. és idővel vfzhólvag is púposodik azon a részen, ahová nem jutott a kétesfehér ruhadarabhői. Még az se hat vidftóan, hogy a nagyítás szemüvegesek észreveszik az ebédben a húst. Akkor még csak álmodni sem mert a zöldfülű úionc a vastag namutzokniról. a kénvelmes bőrbakancsről, a lopva pirított májról. még a levelében sem. ahol oedig rettenetes vágyai kerekednek. Szerelemre, lányokra, kacagásra éheznek mindnyájan, és azt hazugsággal pótolják. Nem is csoda, hogy formálatlan mondanivaló, a hevenyészett fogalmazás torz képet fest a katonaságról. A reggeli tornát szörnyűnek, a menetelést fárasztónak, a vigyázzverést hülyeségnek találja, s amikor csak lehet, el is summantja a levél irója. Legalábbis erről tájékoztatja az otthoniakat, az ismerősöket. A barátokat még arról is, hogy a Gábor Áron rézágyúja a mostani katonának is nehéz, és nincs fölvirágozva, meg fölhangolva a kiképzendő szakasz. Talán azért is ereszti örömét a sal, hanem a célszerűvel is: útközben megpihennek a kellemes hangulatú vidéki városban, játszanak egy barátságos mérkőzést a helyi együttessel, és utána folytatják útjukat a nemzetek közötti találkozó színhelye felé. Azt a bizonyos nemzeti tizengyet, gondolom, felesleges bemutatnom. Elég. ha annyit jegyzek meg, hogy a hétköznap délután ellenére zsúfolásig telt a vízpart, és a körtöltés szegélyében meghúzódó futballstadion. Mindenki kíváncsi volt a „fiúkra" — és természetesen a helyiekre is. Ismerősöm se nem csatárt látszott. se nem védőt. Ma úgv monda"ánk: közénnályást. Akkoriban fedezetnek hív*lk az ilyen szerenkörben ü'vködőt, még régiesebb szóhasználattal: .>alf"nak. Mindenesetre a két fedezethalfnak volt s*erepköre-kö*etestege vé'*"kA-T<íkAir izemmel tartani őrizni az elttn'él „összekötőit", a támadásokkor pedig felhozni a labdát, jó átadásokkal segíteni a centert, szélsőket a gólratörésben. Ismerősöm a már akkor legendás hírű „öcsi"-re vigyázott S alig telt el néhány perc a mérkőzésből, kiderült, nem is papírra, hogy az esti parancskiosztáskor zöld pizsamát és két plusz körletmosást kapjon. Negyedik levélben bővebben leírja, mi is az igazi „fókázás" (a körletmosásj lényege: „ami abból áll, hogy a zsátvdarab csapon keresztül megvizezett részét, több ujjal megfogott állapotban a folyosókövezet sötétebb felületével érintkezésbe hozzuk, amelynek következménye a szürkébb részek világosodása..." Ahol ilven bő lére ereszthető az egyszerű kőmosás művelete, ott bizony másra is jut idő zsákszámra. Mint például az ágysimogatásra. és konyhai ügyeletre, amiből jó dolgok nem sülhetnek ki sohasem. Ha a kukta közeléből elzavart gyermek egyszerre előlép főszakáccsá —, az ötödik sárguló levél tanúsága szerint — a krumoliválofatás rvakorlati bemu*atóte sokszor fölér egv agyrázkódással. Jár a zölöfiiiű újonc szeme mint az asztalfiók, s ezer foltos krumpli láttán zagvvaságokra hajlik az elméié Olyan következtetésre is például, hogy a zsíros csizma esti fénvesftése nem tartozik a legkoöveltebb szórakozások közé Érthető, ba csak a rémlátomásait iegvzi föl: Doherdó a honvédség; legjobb a hideg vacsora. Az írott levelek ősszel néha i. falevelekről Is szólnak. Bokáig érő. sárga, barna, piros szemétről. amelvet a fiatal katona, lénve teliéből utál. mert ellepi a betonjárdát, beszínezi az árkot. s a roitos. fehér végű veszszőseorű nem viszi egyesapásra, még ha belegörnyed, akkor se. A zöldfülű úionc bőven kiélheti takarftóhajlamait, variálhatja, változtathatja kedvére • seprű- és gereblyefogás műveletét. Ilyenkor csak a sóhajtáe marad: sárgul-e. hullatja-e levelét valaha, nekem is ez a fasor. Mert a* öregebb katona — ha felügyelő nélkül marad — nem restelli odaszúrni a parkőr hajlamú újoncnak: „Szedjed rüszű, ezek már nekem hullanak .. És arra is fölhívja figyelmét; annyi napja van még hátra, mint amennyi a csillag az égen. Akkoriban nem is lelkesedik r.agyon, s esetenként ezt meg is írja szeretteinek, és bátran, hősként nyomja a fekvőtámaszokat a vigasztaló válasz érkezésekor. Ugyanis, hogy el ne gyengüljön, az esténkénti levélosztást tornagyakorlatok követik. S aztán elfogynak a levelek Majoros Tibor akárhogyan. Ahol érte, csaptavágta. Rugdosta a bokáját, sípcsontját, könyökével oldalát bökdöste, ha a labda közelébe ért, testével-vállával valósággal felöklelte. Úgyhogy, a sztárok sztárja nem is nagyon rúgott labdába. Ahogy mondani szokás, ismerősöm „leradírozta" a pályáról. Guszti bácsi végül csak ee*ret *"betett: a mérkőzés vége előtt lehívta „öcsf"-t a pályáról. Ha iól emtekszem. az előkészületi nte-közés vé"ül dönte^enül v4->ződö*t. Mi*vte*"-«etre lsmerőtem vol* a n"p bő«e. A***'k >r sételt a kA-ten. „ úgy néztek föl rá. mint valami istenre. „Ez rugdosta az ö-sit!" — mu*"ga**ak rá. „Megta"''*"*** kesztyűbe Hu/Játeí1" — sú<**"k össze a b4ta rrK,*ö*t. „E- a'*ép , jegé—t" _ küH*ek f=te hns rni-A'<TAlr,t ,, 10—OQ kK-»***i ViAnfoányok. kezdve »**'- A-'ási tevőt iósol* rrpkf ttev -önt.. ő 'esz a pá'vák utóterbe*-*'en sztárja. Ám végül r~m így történt: vaey bárom hét mű'va kikerült az első csanatból. Később a tartalékok közül is kikopott. Nem volt kit rúgdosni. PAPP ZOLTÁN