Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

4 Péntek, 1980. szeptember 12. postaláda rintos fuvarozás is nagyon sokat jelent. A cserét végző férfitől azt hallottuk, hogy havi 2000 palackot is forgalmazott. Azt hiszem, ez elég szép szám ahhoz, hogy a cseretelepet to­vábbra is itt, a Klapka téren fenntartsák." Nincs sok hozzátenniva­lónk: hiszünk olvasónk tájé­koztatásának, s úgy gondol­juk, hiba lenne a telepet megszüntetni. társszerzőnk az olvasó Nevenincs hidak Kérés, kérdés, köszönet. E héten mintha elapadtak vol­na a panaszcsatornák, s a beérkező levelek inkább érdek­lődő. kiözös gondolkodásra serkentő, nagyobb közösségnek szóló gondolatokat tartalmaznak, semmint egyéni sérelme­ket. Sietve tegyük persze hozzá, hogy korántsem beesüljük le az egyes olvasók „kiyönbc.járatú" problémáit, csupán annak örülünk jobban, ha e közös fórumon minél több az igazán közösségi kérdéseket felvető irás. Annál is inkább, mert meggyőződésünk, hogy az ilyenekből az egyénnek is több haszna van. összeállításunkat két köszönőlevéllel kezdjük. Segítség és megértés Köszönet azért, mert segi- rokkant nyugdíjasok gond­tettek egy idős emberen. A iáiról s az együttélés ne­szivmelengelö sorok annál hézségeiröl adott közre cso­is inkább kedveset mert korravalót a szerkesztő, nem maga az idős ember írta. hallgatva el véleményét serp Csillag Piroska (Kántor u. 2.) arról mit jelent a figyelem a Postaládát hívta segítsé- és a tapintat az emberi kap­giil tolmácsoljuk köszöne- csolatokban. Mint írja „azóta tét azoknak, akik a háza normalizálódott a helyze­előtt betonlapokat raktak le. tünk, s erre égetően nagy hogy ne kelljen sárban jár- szilkséa is volt, mert a fér­nia. A beteg, magányos em- jem ágyóan fekvő beteg..." bernek jól esett a Kántor Jó tudni, hogy megoldódott és Barát utcai szomszédok egy elmérgesedni látszó vi­szony. ezért hadd továbbít­sam a nékünk címzett kö­szönetet a legilletékesebbnek — a végül ls megértést ta­núsító szomszédoknak. Miután elégedettségét feje­zi ki azért, mert a városi ta­nács végrehajtó bizottsága elfogadta az új utcanévja­vaslatokat, Somogyi Ferenc nyugdíjas (József Attila su­gárút 56.) ötletet kíván adni a város szegedi és újszegedi Tisza partját összekötő két hid elnevezésére. Legyen a régi Szabadság-hid, az új pedig Arpád-híd. Indokolásá­ban egyebek közt lapunk egykori számaira hivatkozik, s mint irja, a DM-ben kö­zölt „Fórum"-on és azóta több tanácstagi beszámoló alkalmával a résztvevők egy­hangúan magukévá tették a javaslatot. Addig is, míg a nevenincs hidakról testület nem dönt — ha erre valamikor is tes­tületi kényszert érez —, el­árulhatom személyes tapasz­talatomat: van neve a szege­di hidaknak. A tavalv ava­tottat nap mint nap Űj híd­nak. az addig egyetlent pedig immár — hátrább kerülve a sorban — Régi hídnak mond­ják. S eddig még senki sem tévesztette el... I Nyugalom kellene összefogása. Kérését öröm­mel teljesítjük, mint ahogy Király Jánosné (Budapesti körút 34/B. I. 2.) sorait is szívesen közöljük. Augusz­tus 29-i Postaládánkban m örül az ember, hogy szép és kényelmes otthonban lak­hat az új lakótelepeken, de... Ez a lényege a Makkosházi út 2/B és 4jB számú házak lakói nevében írt terjedelmes levélnek, s a „de" mögött el­sősorban az a feszültség hú­zódik, amely az otthon falai közt nyugalmat keresők és az előbbi otthonok alá épí­tett garázsokban, s a közel­be telepített parkolókban autójukat túráztató úrveze­tők közt éleződik egyre in­kább, napról napra (?). A panelházak lakói (200 család) ötleteket is adnak, hova telepítsenek parkolót, s mit létesítsenek a jelenlegi helyén. Ennek részletes köz­lését már csak terjedelmi okokból sem ígérhetjük, de azért sem, mert tudjuk, új beruházást nehéz ott elkép­zelni, ahol a régi sem ment könnyen. Azt viszont — elfogadva, hogy autósok mindig is köz­lekednek — nyomatékosan kijelentjük, minden irásos rendelettől eltekintve is be­csületbeli kötelessége a gép­jármű-tulajdonosoknak, hogy legalább éjszaka és hajnal­ban igyekezzenek figyelembe venni a lakók kérését: ne za­varják a nyugalmukat. Panoráma — törmelékkel Felsőváros 305-ben la­kom. Az elmúlt másfél év­ben lakótársaimmal együtt türelemmel viseltük a Fel­sőváros további építésével kapcsolatos éjszakai terep­rendezési munkával járó zajokat, majd ezt követően az építési forgalommal, il­letve organizációval együtt járó port, zajt. Időközben elkészültek a környékünkön a lakóhá­zak. egy-két hónapja be­költöztek a lakók. A DÉLÉP azonban a lakások átadásával egy időben a 304—305-ös épületek előtti területre hordta az építési törmeléket Az építkezés azóta lényegesen távolabb zajlik, de kicsi rakás na­gyot kíván alapon a sze­métdomb egyre nő. Előbb­utóbb olyan szemét is ke­rül oda, amelyik kedvenc tartózkodási helye a boga­raknak. s félő, hogy meg­találják az utat a lakások hoz is. Ráadásul esztéti­kailag sem mindegy, hogy a régi lakóházak helyér, most szemétdombokban gyönyörködhetünk. Enné! még a mezei virágokkal megtűzdelt zöld gaz is jobb volt. Tudomásom van róla hogv a távlatban nagyi garázsnak is kijelölt he­lyen egyelőre játszótér fog épülni. Mivel azonban en­nek még a tervei sincse­nek készen. valószínűleg sokáig gyönyörködhetünk t szemétdombban, ha csak az Illetékes nem segít raj­tunk. Abban kérem a Pos­taláda segítségét hogy megtalálhassuk azt az lile tékest aki a felgyűlt sze­metet elszállíttatja Hatvani Ágnes Felsőváros 305/A „Az 1980. március 16-án Szegeden történt gyermek­baleset részleteiről a Délma­gyarország és a Csongrád megyei Hírlap tudósításából, majd az ATI Szegedi Iskolá­ja által hozzánk eljuttatott bírósági ítéletből értesül­tünk. Kancsalics Zoltán oktatót a szegedi járásbíróság 1 évi próbaidőre felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélte és 1 évre bevonta a jogosítványát. Hibáztatható az ügyben az ATI Szegedi Iskolájának igazgatója, aki nevezettet ok­tatóként alkalmazta, mielőtt az még a 22. életévét betöl­tötte volna. Mentségére fel­hozható, hogy alig néhány hónap hiányzott az előírt korhatár betöltéséhez. Fenti ügyben a részünkről szükséges intézkedést meg­tettük, s gondoskodunk ar­ról, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő." összeállította: Igriczi Zsigmond Csatorna — fél utcában? Apróságok Flórián Tibor (Algyő, Bar­tók Béla u. 33.) az utca lakólnak nevében fr. „Megnyugvással vettük tu­domásul, hogy a nyár elején Algyőn, a Bartók Béla utca páratlan oldalán szennyvíz­elvezetésre alkalmas csöve­ket kezdtek lerakni, s jelen­leg a 31—33. számú házak előtt végzik a munkálatokat Annál nagyobb csodálkozás­sal értesültünk arról, hogy az ott élők erre a vezetékre mégsem köthetik rá a laká­sok szennyvizkivezetőit, mert ez nyomóvezeték lesz, s csak az utca északi—nyugati felé­nek szennyvize folyik rajta. Kérdésünk az illetékesek felé csupán annyi, hogy mi­ért nem lehetett olyan veze­téket építeni, amit az ott la­kók is használhatnak? Ha pe­dig erre nem köthet rá a la­kosság, kérem, mondják meg, mikor épül meg az a csator­na. amelyet használhatnának a Bartók Béla utca délkeleti végén lakók is?" Aligha hisszük, hogy az ut­ca felbontását a csövek fek­tetését valamilyen véletlen, vagy netán a lakók bosszan­Terjedelmükben valameny­nylen azok az alábbi ügyek szereplői, jelentőségükben vi­szont nem is biztos, hogy olyan „kicsiségek". M. J. olvasónk bosszanko­dott a minap, hogy az Os­kola utcai csemegeboltban — eltérően más üzletektől —az önkiszolgáló péksüteményes szekrény mellett zacskók he­lyett félszalvétányi papírsze­vesen megkerestem volna le­vélírónkat — mire érti eze­ket a végletes kijelentéseket, de meghátráltam: a környék ugyanis elviselhetetlen volt az apró vérszopók miatt Egyébként közöljük, hogy — szeptember 10—11-én —a KÖJÁL azóta végzett szú­nyogirtást Apróság egy pénztárca is, de nagy bonyodalmakat okoz, Utcák föl újítása tásának ördögi szándéka ve- letkéket kínálnak csomagoló- ha illetéktelen kezekbe ke­zérelte. Bizonyára ésszerű és megfelelő magyarázat is van rá. Erre a lakók joggal tart­hatnak igényt, hiszen a meg­oldatlan csatornázáaú utcá­ban valójában csatornát kezdtek építeni, így érthető, ha fellobbant az érdeklődés. Várják — várjuk — a vá­laszt Megszűnik egy gázcseretelep? Erdei Antal (Tó utca 8/A) kéri, ne szüntessék meg a pébegáz-cseretelepet amely a Klapka téren látja el a fo­gyasztókat. Jelen esetben csupán annyit tehetünk, hogy közöljük a kérést Arról ugyanis a hatsoros levélből értesültünk, hogy — felte­hetően — meg akarnak szün­tetni egy gázértékesítő lera­katot... Lám, milyen az élet, alig­hogy befejezte a soros szer­kesztő a Postaláda összeállí­tását, újabb olvasó jelentke­zett panaszával, s levelében az előbbinél részletesebb in­formációval is szolgál. Nem véletlenül maradt hát a so­rok közt ez a formai döcce­nő, mert érzékeltetni kíván­juk, „menet közben" is vál­tozhatnak . a lapban közölt írások. Lengyel Gyuláné (Árvíz utca 13/A) sorai „egy az egyben" megérdemlik a nyilvánosságot. „61 éves nyugdíjas, egye­dülálló vagyok, s mivel az Árvíz utcának vezetékes gá­za nincs, így a főzéshez pa­lackos gázt használok. Az elmúlt év végén megörül­tem, amikor a Klapka téri olajkút mellett gázcseretelep )s működni kezdett így a palack kicserélése kevés fá­radsággal, saját erőből is megoldhatóvá vált Most saj­nálattal értesültem arról, hogy ezt a cserelehetőséget a Klapka téren megszüntetik és megint messziről kell a palackot hozni, vagy úgy kell hozatni, ami költségtöbbletet jelent Ügy gondolom, hogy a vá­rosnak ez a része a Klapka téri gázcsere-lehetőségnek nagyon örült hiszen nagyon sok az idős, nyugdíjas em­ber, aki innen még el tud­ta vinni a cserepalackot, de a város másik pontjáról már nem tudja, s az 1400 forin­tos nyugdíjból még a 10 fő­anyagként. Lehet — írja —, hogy papírtakarékosságnak szánják, ám az ellenkezőjét érik el Míg másutt egyetlen zacskóba 3—4 kiflit beletesz­nek, addig most egyetlen kif­lihez vesz a kedves vevő 3—4 papírt Aligha jobb így — legfeljebb bosszantóbb... Persze, nem hiszem, hogy jobban, mint újszegediek ne­vében írt sorokban foglaltak. Olvasónk elkeseredetten fa­kad ki az árvíz termelte szú­nyoghadak ellen. Szerinte a környék elviselhetetlen lett az apró vérszopók miatt. Szí­rüL Ezt nem tudja ugyanis eldönteni Balogh Istvánná, a Volán forgalmi szolgálatte­vője, aki augusztus 25-én fél 7-kor egy utas találta pénztárcát átadott egy 10 perc múlva jelentkező tulaj­donosnak. Négy nap múlva viszont újabb gazdája jelent­kezett a talált tárgynak. Ki hát az igazi? Erre keres vá­laszt a petőfitelepi végállo­máson a levélíró — mégpe­dig attól a fiatalasszonytól, aki elsőként jelentkezett a pénztárcáért Válaszol az illetékes Lapunkban megjelent egy szerencsétlen végű közúti balesetről tájékoztató bírósá­gi tudósítás. Béthy Attila igazgatóhelyettes levélben szólt hozzá: Ha létezne útburkolatigö­dör-verseny, első díjas esé­lyes lett volna az újszegedi Kállay Albert utca. Huppa­nóinak, árkainak mélysége állítólag elegendő volt egy felnőtt kerékpáros eltünteté­séhez, s hétköznapi autók meg sem kísérelték soha az átkelést rajtuk. Néhány év­vel ezelőtt megcsinálták ugyan az elejét, de a köze­pére valószínűleg elfogyott a rúassza, őseredeti állapotá­ban maradt mostanáig. Né­hány nap óta — közölték az utcából — biztató mozgás kezdődött itt, és még két szomszédos utcában: gépek és emberek vonultak föl a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalattól és megkezdték a Kállay Albert, a Pillich Kál­mán és Jankovich utcák fel­újítását Képünkön: Föld­munkagépek a Pillich Kál­mán utcában. Beke György : A családfa titokzatos ága Koós Ferenc előbb hazament a Maros völgyé­be. befejezte tanulmányait a vásárhelyi reformá­tus kollégiumban; esztendők múltán érkezett Bu­karestbe. a Habsburg-hatalom katonáitól elhur­colt Dimény tiszteletes helyébe. A császári biz­tosok szép számmal ragadtak el akkoriban Bu­karestben menedéket talált Kossuth-katonákat Akit magukkal vihettek a havasokon át. az Gyu­lafehérvár kazamatáiból — Varga Katalin és Av- • ram Iancu börtönéből — aligha szabadult többé. Koós Ferencnek még egy évtizeddel a szabadság­harc leverése után is állandó törődése a bujkáló emigránsok mentése, szervezkedésük fedezése. — És éppen Bukarestben gyülekeztek a re­ménykedő magyarok? Valami oka kellett hogy legyen — érzi meg a történelem menetét sógor­asszonyom. — Nagy oka volt... A száműzött kormányzó­elnöknek az volt az elképzelése, hogy katonái éljenek minél közelebb Erdélyhez. Magyarország­hoz. Kedvező pillanatban újrakezdhessék a har­cot. Az egyesült romén fejedelemség uralkodója. Alexandru Ioan Cuza barátilag segítette a buj­káló magvar forradalmárokat. Csak akkor került nehéz helyzetbe a román uralkodó, ha a bécsi császár kopói felfedezték egy-egy magyar etnisz­szárius nyomát A Habsburg-birodalom nagyha­talom volt. a fejedelem nem tagadhatta meg a törvénytelenül bujkáló császári alattvaló kiadá­sát Ezért változtattak oly sokan külsőt és főként nevet Miként az emigránsok tették mindenütt a világon. A rejtőzködés, más arc felvétele nem a jellem gyengesége volt. hanem a meggyőződés, a hűség konoksáiga. Más ruhát vesznek fel. ha alatta a maguk szívét megőrizhetik. Más nyel­ven szólalnak meg. hogy a magukét rejtsék, vé­delmezzék. Mindenkitől óvakodnak, nehezen ol­dódik az idegenkedésük. De csoda-e ez. ha any­nyi keserű tapasztalat óvja őket a nyíltságtól? Türr István — magyar népének Türr Pistája — ily módon rejtekezve élt egy ideig Bukarestben, 1855-ben; Coronini császári tábornagynak mégis sikerült elfogatnia, nyilván árulás folytán. Di­mény József, a gyulafehérvári kazamatába hur­colt bukaresti református pap börtönéből kül­dött titkos üzenetben figyelmeztette utódját Koós tiszteletest; vigyázzon, árulók vannak a magyar emigránsok között, az ő elveszejtéséhez az egyházközségen belüli ármánykodás is hozzá­járult. a császári kémek minden apró adatot gyűjtenek és felhasználnak! — Szegedi dédapám, anyám mesélte. csak Györgynek nevezte magát... György volt a sze­gedi ... A csángók mondták róla hogy Szegedi Gyurka... Nem is Szegedi, hanem Szögedl... — dereng az emlék Misiben. Tisza-parti szülőföldjéről elhozta a Barcaságra ö-ző nyelvjárásának ízét-hangulatát Ez árulko­dik leginkább, nem tudja levetni az ember, mint. a ruháját, vagy elcserélni, mint a nevét. Még ha nyelvet, vált az új szavakat akkor is az elhagyott dialektus törvényei szerint ejti. A nyelvjárás olyan személyi jegy. mint az ujjle­nyomat ... Hihető, hogy a negyvennyolcas katona jól érezte magát, a csángók között Eleven volt még az emlékezet az itteni 48-ról. Azok a hadi eré­nyek ébredeztek a szorosokat védő csángók utó­daiban. amelyekért Hunyadi János gyóntatókely­het ajándékozott volt. 1440-ben. a csernátfalu­siaknak. mivel a törökellenes harcokban igen sokszor kitüntették magukat. Az agyagfalvi szé­kely nemzetgyűlésre minden barcasági csángó falu elküldte képviselőjét azzal a felhatalmazás­sal. hogy ott a szabadság mellett nyilatkozzanak. A küldötteket ezért hazatérésük után Brassó vá­rosa elfogatta, börtönbe záratta. De a megtorlás nem érte be ennyivel, zsoldos csapat támadt a csángó falukra, öltek, raboltak, pusztítottak. 1848. december 14-én. abban az időben, mikor a szom­szédos Háromszéken az önvédelmi harc egymás­után ért e4 sikereket Hosszúfaluban Szász György lelkészt izzó vaskályhán addig perzselték Brassó fizetett martalócal. míg ki nem lehelte lelkét A felmentő sereg érkezésének hírére a zsoldosok elmenekültek, de kilenc nap múlva még bőszebben tértek vissza, és éppen karácsony előtt két naboal mind a hét falut feldúlták. Bras­só tanácsa pedig elvette a csángók erdeit, hogy fő jövedelmi forrásuktól fossza meg őket És a jobbágyság — hiába volt kénytelen eltörölni a győztes császári hatalom — a Barcaságon még évtizedeken át fennállott Legtovább Európában! Hát hogyne hallatszott volna el a panasz Bu­karestbe. az ott élő. még nagyobb számban oda menekülő csángókhoz? Idős Szegedi György a közös fájdalom és remény nevében talált utat a csángókhoz, előbb Bukarestben, onnan a havaso­kon át Zajzonba; lélek szerint is csángó lett be­lőle. Üj névvel es megőrzött titokkal, „szöged!" kiejtéssel... . ÍVég ej 4 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom