Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-09 / 211. szám

6 Kedd, 1980. szeptember 2." Jónak ígérkezik a vetőmagellátás Több új búzafajtát vetnek Az oszí vetésű kalászos gabonák, továbbá a takarmány- és egyéb növényfajok vetőmagja megtermett, megfelelő mennyiségű és jó minőségű készlet áll a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére. A vetőmagvak feldolgozása, készletezése és kiszállítása országszer. te megkezdődött — erről tájékoztattak a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál. Az őszi vetésnél a korábban a kisparcellákon és a nagyüzemekben végrehajtott úgynevezett fajta-összehasonlító kísérletek tapasztalatai mellett — a fajták jobb megválasztására — a gazdaságok fokozottabban figyelembe veszik a nagy táblákon elért üzemi' eredményeket. Országosan arra lehet számítani, hogy az új búzafajták területének aránya tovább nő. A nagyüzemekben 1980. őszén a rövid tenyészidejű és korai érésű őszi búzákat a termőterület 60 százalékára vetik. E fajták sorában tovább nő a magyar martonvásári 4-es búza részesedése, amely amellett, hogy gyorsan beérik, kitűnő minőségű termést ad. Kétszeresére nő a kitűnő minőségű és magas fehérjetartalmú, szintén magyar nemesítésú GK Tiszatáj fajtájú búza vetésterülete. A középérésű fajták között igen keresett a martonvásári 8-as fajta, amely a változékony időjárásban is kiegyenlített termést ad, vetőmagja korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A kései érésű búzák aránya jelentősen visszaszorul, alig éri el az 1 százalékot az összes vetésterületben. A vállalat illetékesei felhívják a figyelmet arra. hogy a saját vetőmaggal rendelkező gazdaságokban mielőbb vizsgálják meg a minőséget, és amennyiben az eredmény nem megfelelő, úgy késedelem nélkül rendeljenek a központi készletből. A pótmegrendeléseket kielégítik. Ugyanúgy van elegendő őszi árpa, rozs és triticale vetőmag is a raktárakban, a szállítás megkezdődött. Az őszi vetésű takarmánynövényekből már szintén nagyobb tételeket vettek át a gazdaságok. A megrendelők mindenből' időben megkapják majd a szaporítóanyagot. (MTI) Magyar-brazil gazdasági tárgyalások A Külkereskedelmi Minisztériumban hétfőn megkezdődött a magyar—brazil gazdasági vegyes bizottság 6. ülése. A brazil delegációt Ivan Batalha nagykövet, a kelet-európai országokkal folytatott kereskedelem bizottságának elnöke, a magyar delegációt Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes vezeti. Brazília a latin-amerikai országok között legfontosabb külkereskedelmi partnerünk: egyik részről a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok egyik fő szállítója, másik részről a magyar gépipari, valamint vegyipari cikkek fontos piaca. A mostani tárgyalások a kapcsolatok kibővítését szolgálják. (MTI) Érdekek és kaocsolatok E Szakszervezeti küldöttség Jakab Sándornak, a SZOT főtitkárhelyettesének vezetésével vasárnap szakszervezeti küldöttség utazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba a koreai egyesült szakszervezetek központi tanácsának meghívására. A küldöttség búcsúztatásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Kim Jong Szun, a KNDK budapesti nagykövete is. (MTI) Egyetem a Erdő- és faipari mérnököket képeznek Sopronban egyedülállóan híres botanikus kert övezi az Erdészeti és Faipari Egyetem épületeit A pompás kert 15 hektárján a fafajtáknak és cserjéknek, a lágyszárú növényeknek országosan védett igen gazdag gyűjteménye díszlik. Ilyen környezetben szívesen tanulnak a fiatalok. Bár az országban nincs több hasonló intézmény, a szakemberellátást nehezíti a földrajzi elhelyezkedes. Mivel Sopron a nyugati határszélen fekszik, a Duna vonalától balra eső megyék fiataljai nehezen jutnak el ide. Vannak évfolyamok, ahol mindössze 1—2 kelet-magyarországj fiatal tanul. Az egyetemen főként dunántúli és budapesti fiatalok képezik magukat. Ezt az egyenetlenséget jó lenne mihamarabb megszüntetni. Dr. Kecskés Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, az egyetem rektora röviden ismertette az intézmény helyzetét és céljait. — A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem hazánk agrár felsőoktatási intézményei között az egyetlen — mondotta —, ahol okleveles erdő- és faipari, valamint faipari üzemmérnököket képeznek. Múltját tekintve egyike Európa legősibb felsőoktatási intézményeinek. Most szeptemberben a 173. oktatási évet kezdi el. Csaknem 700 fiatal tanul itt. Rajtuk kívül az egyetem ad helyet az okleveles erdő- és faipari mérnökök, illetve faipari üzemmérnökök, földmérő üzemmérnökök továbbképzésének is. Szakmai szempontból azért is jelentős az intézmény, mert a fa kérdése mind szorosabb kapcsolatba kerül az energiakérdéssel, a környezetszennyezés problémáival, a hazai földek hasznosításával. a levegő, a vizek tisztaságával. a szántók védelmével stb. Az egyetemen eredményes kutatásokat végeznek, mind a termőhelyi kapacitások jobb hasznosítása érdekében, mind a mar megtermesztett és kitermelt faanyagok racionális feldolgozására. Fontosak az erdei munkák gépesítésére és gazdaságos szervezeti formák kialakítására irányuló kutatásaink. Egyetemünk fontos szerepet játszik a hazai tudományos fokozatú utánpótlás nevelésében, az MTA erdészeti és faipari kérdésekkel foglalkozó bizottságainak, illetve az MTA regionális szerveinek tevékenységében. A gyakori athpz fűződő szoros kapcsolatainkat jelzi, hogy minden évben valamely erdőgazdaság és faipari vállalat székhelyén úgynevezett egyetemi napot szervezünk, ahol a vállalatot foglalkoztató előre megküldött kérdésekre az egyetem laktatói válaszolnak, illetve adnak ismertetést a leginkább hatékony megoldási lehetőségekről. Az ágazat vezetőivel, a vállalatok igazgatóival évente rendszeresen megtárgyaljuk a gyakorlati szakemberek igényeit, észrevételeit, azokat a tapasztalatokat amelyek a frissen kibocsátott mérnökök üzemi életbe való beilleszkedését jelenti. A fejlődő országok megsegítése tekintetében mind nagyobb számban fogad hallgatókat a fejlődő országokból. Az erdőmérnöki szakon 5 év, a faipari mérnöki szakon szintén 5 év a képzési idő. Az oklevelet a tantervben előírt vizsgák, szigorlatok letétele, az üzemi gyakorlatok elvégzése, a diplomaterv elkészítése és megvédése. valamint komplex államvizsga letétele után kapják meg a mémökjelöltek. A faipari üzemmérnökképzés nappali tagozaton 3 év,% levelező tagozaton 4 év. Az oklevelet ugyancsak a tantervben előírt vizsgák, szigorlatok letétele, szakdolgozat elkészítése, valamint komplex államvizsga sikeres teljesítése után kapjak meg az üzemmérnök-jelöltek. utána pedig faipari üzemekben. erdő- és fafeldolgozó vállalatoknál, a bútoriparban. szövetkezetekben kutató és oktatási intézetekben, valamint kereskedelmi faforgalmazási szervekben, az építőiparban helyezkedhetnek el. i z egy rablószerződés volt — mondta a téesz elnöke, de amint a toll után nyúltam, tiltakozni kezdett. Azzal érvelt, ha nyilvánosságra kerülne, hogy a szerződéskötéskor az erősebb felvásárló vállalat rákényszerítette akaratát a gyengébb téeszre. ez az erőviszonyokon úgysem változtatna. A vállalat vezetői viszont barátságtalan gesztusként értelmeznék. hogy ő így tájékoztatta a sajtót. és ha igaza van. ha nincs, a téesz húzná a rövidebbet. Eltettem a tollamat. A felvásárló vállalatnál a téesz pár száz hektárjának termése nem komoly tétel. A téesz a termékét máshová nem tudja eladni, ha mégis, akkor csak a jelenleginél is rosszabb feltételek mellett. A téesz termelési értékének egyharmada származik a szóban forgó termékből. Nincsenek egy súlycsoportban. A vállalat semmi tilalmasat nem művel: érvényesíti érdekeit, növeli nyereségét, amire a szabályozók is ösztönzik. A végtermék össznyereségének elosztását nem áll érdekében megváltoztatni. S ha emiatt valaki, moralizálgató kívülálló a téesz érdekében megkritizálná, lenne eszköze rá — a minősítéstől a beszállítás kedvezőtlen ütemezéséig —. hogy figyelmeztesse a téeszt lehetősége határaira. Aki pedig mindezt bármilyen jó szándékkal a nyilvánosság elé tárná, végeredményben több kárt csinálna, mint hasznot. A fenti esetben az erőviszonyok egyértelműen a felvásárló vállalat monopolhelyzetét tükrözték, meghatározták a szerződéses feltételeket, rajtuk keresztül a haszon elosztását is. A kapcsolatok torzulásához nem szükséges valamelyik fél monopolhelyzete. előidézheti a kereslet-kínálat egyensúlyának felbomlása is. Sokat emlegetett példa az épületek szakszerelő munkája. Az állami építőipar nem rendelkezik elegendő kapacitással — részben, mert nem tudja a jó szakembereket kellően megfizétni. részben mert a vázszerelésen kevesebb élőmunkával nagvobb a haszna. A szakszerelő-kapacitás egészében is szűkös, azok az ipari szövetkezetek, téeszépítőbrigádok viszont, akik ezt végzik, nem kötelesek magukat az állami építőipar maximált áraihoz tartani. Így adódhat, hogy a nagyvállalat függő viszonyba kerül akár egy féltucat emberből álló szerelőbrigádtól is. Diktálhatnak neki árat. határidőt. munkájuk minőségét sem illik kritizálnia. Néha még pénzügyi manipulációra is kényszeri tik: ha maximált áras beruházásra csak szabad áron kap szerelőket, a két ár különbözetét kénytelen suba alatt előteremteni. A társadalomnak az lenne érdeke, hogy a megrendelt beruházások ne lépjék túl a tervezett költséget. A beruházó használni akarja az új létesítményt a kivitelező pedig keresni akar rajta. A tőkés gazdaságban, ha valami iránt növekszik a kereslet, a tőke abba a szektorba áramlik, és az egyensúly helvreálL Nálunk a beruházási eufória kiemelt helyzetbe hozta a kivitelezőket, de kanacitásuk nem növekedett az igénvekkel arányosan. Hajdan a kimondott szónak is hitele volt, ma a szerződésnek sincs — panaszkodott egy idősebb igazgató. A kötbérezés nemcsak azért nem megoldás, mert a kiszolgáltatott fél a későbbi kapcsolatok érdekében nem mer élni vele. hanem azért sem. mert ha mindenki alkalmazná, hatásaiban akkor is kiáltó egyenlőtlenségekhez vezetne. Egyik ipari szövetkezet néhány éve azért nem tudta tartani a határidőt mert kooperációs partnere nem szállította időben az aerosolos palackok papírcímkéit. Ha mindenki élt volna kötbérezési jogával, nem a címkeszállító húzta volna a rövidebbet. aki miatt az egész szállítás késett, hanem az ipari szövetkezet. A szövetkezet kötbérként követelhette volna tízfilléres címkék árának bizonyos százalékát tőle azonban a 30 forintos sprayk árának ugyanennyi százalékát kérte volna a partner. A

gazdálkodó egységek érdekviszonyai önmagukban sem egyértelműek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a vállalati érdekekben megjelenik a vezetők, döntéshozók egyéni érdeke is. Biztonságos értékrend híján egves konkrét kérdésekben a politika szférájába kerülnek a gazdasági döntések is. Az is előfordul, hogy a társadalmi érdek ellenében egvéni érdekek vagy intézmények presztízsérdekei kerekednek felül. A magyar gazdaság neuralgikus területei ismertek. E területek szakértői előtt a kibontakozás lehetőségei is körvonalazódnak. A végrehajtás azonban törvényszerűen lassan halad: a helyesen felismert megoldásokat is befolyásos egyéni és csoportérdekekkel való küzdelemben lehet csak a gyakorlatba átültetni. Tanács István Jő módszereket kínálunk (4.) ropenz Nagyüzemeink többsége alaposan szétszabdalt földeken gazdálkodik. Ha egy vezető szakember ellenőrző körútra indul, nem ritkaság, hogy 30—40 kilométert, esetenként még többet is autózhat, amíg gazdasága egyik végéből eljut a másikig. Két-három, néha több nagyüzem területei mozaikszerűen ékelődnek egymásba. Ez megnehezíti a szakmai irányítást, az ellenőrzést. Évente sok- száz munkaóra esik ki a nagy értékű gépek szükségszerű átcsoportosítása alkalmával és éppen a legnagyobb dologidőben. Az összefüggő területek esetében elkerülhető belső szállítások tonnaszámra emésztik az egyre dráguló üzemanyagot. OrszágoCsapágyak Debrecenből A Magyar Gördülőcsapágy Művekben ma már megközelitőleg nyolcszázféle csapágyat gyártanak. A külföldön is jól Ismert nagyüzemben a magyar népgazdaság csapágyszükségletének mintegy hetvenöt százalékát állítják elő. (MTI-fotó: Tárká1 nyi Béla felvétele — KSj san legalább 80—100 ezer hektárnyi föld cseréiére lenne szükség ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjék. A termőföldek cseréje, a földrendezések kérdése régóta napirenden levő feladat. Sok minden változott is: 1977-ben például több mint 42 ezer, 1978-ban majdnem 55 ezer, és tavaly is 42 ezer hektár cserélt gazdát. A gazdasági és társadalmi érdek azonban többet. gyorsabb előrehaladást igényelt volna. A gazdaságok vezetésének kétségkívül sok más fontos feladata volt. A növekvő hozamok, a termelés műszaki színvonalának szinte robbanásszerű változásai kétségkívül lekötötték az irányító szakemberek figyelmét, igényelték teljes energiájukat. Mégsem hihető, hogy a földcserékre ne gondoltak volna. Az eszközök jobb hasznosítása, a takarékosabb gazdálkodás, az alacsonyabb önköltség, és mindezek következménye: a versenyképesebb termelés — a gazdasági vezetés állandóan naDirenden levő témái — a földcserékre, mint kézenfekvő leijetőségre feltétlenül felhívta a figyelmet. Mégis, ha a vontatottan megvalósuló földcserék okát nem kereshetjük a szubjektív tényezők között, akkor joggal az érdekeltség hiányára gyanakodhatunk. A termőföld legtöbbször már nem ősállapotban levő pusztaság. Majorok, különféle üzemi épületek. éDítmények. öntöző, és egyéb berendezések. ültetvények és sok mipden más " lehet rajta. Mindezekért pedig az esetleges földcserénél fizetni kell! Ezt senki nem vitathatja! Elvégre, mindezek a létesítmények értéket képviselnek. Más kérdés persze az. hogy az átvevő gazdaság számára hogyan jelentkezik .ezeknek a létesítményeknek a tényleges használati értéke. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy miből lehet kifizetni a cserénél jelentkező értékkülönbözetet. A válasz egyszerű: a fejlesztési és az amortizációs alapból, illetve kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek a fejlesztési hozzájárulásból is fizethetnek. S ha mindez nem elég — ejvégre helyenként nem kis összegről van szó —, úgy ilyen célra a bank is ad hitelt Csakhogy a fejlesztésre közismerten eléggé korlátozottak a lehetőségek. Az is természetes, hogy kell épület. kell gép, és így az üzem belső fejlesztése az esetek többségében kimeríti a rendelkezésre álló kereteket. Egyszóval nagyon nehéz előteremteni a földcseréknél általában jelentkező térítés összegét. Valahol Itt kell tehát keresnünk annak az okát. hogy miért nem „tömörebbek" a gazdaságaink. Márpedig a tömörítéssel azért sem szabad késlekednünk, mert . avilvánvaló. hogy az erősen tagolt területekből adódó többletköltségek. amelyek a csere alkalmából egyes esetekben fizetendő ellenérték-térités "•szegéhez v'szonvítva eddig csak aprópénzként mutatkoztak. mindinkább számottevő költségtényezőkké nőnek. Keserű József