Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Vasárnap, 1980. szeptember 7. 7 Találkozás egy medveemberrel H

árom hétig csodálatos világban éltem: medvék között. Egészen olyanok, mint az emberek; van köztük jó és gonosz, van jó és rossz tulajdonságuk, valahogy mégis jobbak az embereknél: egyszerűbbek, természetesebbek. Dino Buzatti A medvék neveaetes hadjárata Szicíliában című regényét fordítottam magyarra. Az időtlen idők mélyén, a népmesei időkben játszódik, amelyben minden megtörténhet, mindaz valósággá válhat, ami az ember fejében megfordul, amit a szíve sugall. A medvék Szicília fenséges hegyei között élnek („amelyek nem léteznek ma már, annyi de annyi év eltelt"), zord, hófödte csúcsokon, kemény magányban — de békességben, nyugalomban. Egyszer aztán minden addiginál borzalmasabb tél jött, elfagyott minden ennivaló: gomba, borókabogyó, az éhségtől álmukban felsírtak a kis medvebocsok. A medvék az irdatlan magasságból vágyakozva tekintettek le a termékeny, virágzó völgyekre, ahol füstölt az emberek házainak kéménye —, s ez a világ minden táján azt jelzi: ennivalót készítenek ott. És a medvék, amilyen „együgyűek", azt képzelték: mi sem természetesebb, mint hogy az emberek élelmüket megosztják velük, a szűkölködőkkel. Le kell hát menni a völgybe, a virágzó paradicsomba! Hosszú, végeláthatatlan sorokban indult a medvék menete az emberek közé. Az emberek vajon kalácscsal. mézzel teli csuprokkal fogadták őket? Agyúkkal, puskákkal, mordályokkal! A medvék azonban — ahogy a mesébe illik — legyőztek minden földi és földöntúli hatalmat: a gonosz Nagyherceget, Szicília zsarnokát, a mágust, szellemeket, emberevő óriásokat, a félelmetes Banyamacskát, a világfaló tengeri kígyót. Elfoglalták Szicília mesés gazdagságú fővárosét, és tizenhárom éven át Leonzió, a bölcs medveklrály uralkodott békében, nyugalomban — a medvék és az emberek megelégedésére. Minden jóra fordult tehát, ahogy a mesében illik. Csakhogy a medvék kezdtek emberi módra élni, elirigyelték az embertől a pompát, rangot, gazdagságot, sőt, merényletet szőttek a bölcs medvekirály ellen. A haldokló király utolsó kívánsága: népe térjen vissza a hegyekbe, hagyja itt a gazdagságot, s éljen úgy, mint régen — medvemódra. És megindulnak a medvék királyuk holttestével végeláthatatlan sorokban visszafelé azon az úton, amit tizenhárom évvel ezelőtt megtettek. Az emberek megsiratják a királyt, megsiratják a medvéket, mert szívük mélyén kicsit ők is — medvék. Azóta soha senki sem tudja, hogyan élnek a medvék, s nem is fogja megtudni többé. Buzzati „ravasz" író: engem, az olvasót kényszerít arra, hogy keressem a medvéket, magamban, másban. Mert a medvéknek léteznie kell! Hogyne léteznének, ha egyszer ő megírta. És most már talán bennem ís élnek. Elindultam Szicíliába, Buzatti medvéinek nyomát keresni. Palermo. Régi dicsőségét idéző pompás királyi, főúri paloták — meglehetősen elhanyagolva. Sötét. bűzös sikátorok — és az újabb gazdagságot hirdető elegáns főútvonalak. A piac lenyűgöz. Feleségemmel járjuk gyalog a várost, és lépéseinket szinte Öntudatlanul is úgy Igazítjuk, hogy a piacot naponta töbla'zör útba ejtsük. Nem tudok szabadulni az ismert és ismeretlen gyümölcsök, zöldségek halmaitól. És a tenger „gyümölcsei"! Halak, kagylók, polipok, rákok, homárok ezernyi fajtája, jég között tartva vagy percenként friss vízzel locsolva. Hatalmas. kétméteres kardhalak, egv szelet belőlük egy egész családnak elég. A piac benne él a városban, a főút melletti sikátorok egész szövevénye van tele bódékkal, asztalokkal. Reggeltől estig zsong elevenen, hangosai, az árusok nagy hanggal kínálják portékáikat, nem úgy, mint a kimértebb északi városokban. Persze, lehet itt enni, inni is olcsón, egymást érik a lacikonyhák. A választék bőséges: fasírtszerű, rizses húsgombóc, kagylók, főtt halak, polipok, húsok, két szelet kenyér közé rakott belsőségek, vagy egyszerű főtt krumpli. Megsózva, papírzacskóban. Kipróbáltam, ízlett. Lehet, hogy csak a gyerekkori nosztalgia miatt; amikor nagyanyám üstben főzte az apró krumplit a malacoknak, mindig elcsentünk belőle. A feleségem vállalkozóbb szellemű nálam, kipróbálja a tengeri herkentyűket. Én valami hagyományosabb ételt keresek. Egy signore főtt marhahústárul, azt nézem ki magamnak. Megérzi a szándékot, már messziről invitál. — Pofásodjon a signora — mutatja is, soványnak ítélvén a feleségemet. A signora viszont már jóllakott, így hát én akarom átvenni a késhegyen kínált kóstolót. Nem engedi. Ragaszkodik hozzá, hogy a signora kóstolja meg először, én utána következem. Kérünk egy adagot Tányérba rakja szelet kenyérrel, citrommal. — Mennyit fizetek? — kérdezem. Csak legyint. No Jő. nyilván a végén szokás fizetni. Neáem az ősz hajú, hatvan év körüli embert. Beszédhibás, nem szívesen beszél, inkább kézmozdulatokkal fejezi ki magát. Az arca szigorúnak tűnik, el se mosolyodik, körülötte mégis derű van, mindenki más mosolyog. Pultja mellett egy háziasszony megy el, egyik kezében nagy bevásárlókosár. a másikkal egy négy ev körüli kisfiút vonszol maga után. Látszik, a fiú szívesen megállna. Az ősz hajú signore ágy falat húst nyújt neki. A Révai Franklin A kapitalizmusban a közönség meghódításáért vívott konkurrenclaharc sokszor csúnya mellékhajtásokat eredményez. Az egyes vállalatok érdekeik helytelenül felfogott védelmében még kulturális téren is tisztességtelen eszközöket vettek igénybe. Példa erre két fővárosi kiadói térsaságnak, a Révainak és a Franklinnak 1911-ben egymás ellen folytatott pere. A Franklin és a Révai Társaság hosszú ideig jó viszonyban volt egymással, több megállapodást is kötöttek annak megakadályozására, hogy egy időben hasonló profilú kiadványokat dobjanak piacra, s így csökkentsék értékesítési lehetőségeiket. A szerződéseket azonban többször megszegték, s esetenként egymással élesen szembefordultak. Ez történt 1911-ben is. Révaiék előfizetést hirdettek arra a 18 kötetes nagy lexikonra, amely sok család könyvespolcán ma is helyet foglal. A Franklin Társaság viszont 3 kötetes kézi lexikont szándékozott megjelentetni. Ennek kelendőségét akarta növelni, amikor előfizetési felhívásában a nagy lexikonok felesleges voltát hirdette. Túl terjedelmesek, s ezért használatukat ..sok olyan tudnivaló nehezíti meg, amelyek felvételét csakis a teliességre való törekvés indokolja. holott szükség rájuk a lexikonban tulaidonkéop rincs, mert vagy tudja őket úgyis mindenki, még a csekélyebb műveltségű ember is, vagv csak a szakembernek lehet rátuk szüksége, aki pedig szakismeretét úgysem a lexikonból fogja meríteni." A válasszal a másik vállalat sem maradt adós. A Franklin-féle kézi lexikont Révaiék „minden komoly terv és etikai törekvés nélkül megindított, és kizárólag tisztességtelen üzleti — ízlik? — kérdezi. — Igen — válaszol a bambínó. Az öreg boldog. Nekem ls felteszi az „Izlik-e" kérdést, s aztán faggatni kezd. — Franciák? Németek? — Nem, magyarok vagyunk.— Látszik rajta, hirtelen, nem tudja hová tenni Magyarországot. — Luigi Tüköry honfitársai vagyunk — mondom —, akiről utca van itt, Falermóban elnevezve. Méltóságteljesen bólint. Pedig lehet, hogy nem tudja, ki ls volt Tüköry Lajos. Próbáljam elmagyarázni, hogy Tüköry a 48-as magyar szabadságharc hadnagya, később Garibaldi ezredese Palermo ostromakor esett el az olasz szabadságért? Hogy Garibaldi megbízására ötven vörősinges élén elsőnek tört utat a városba, elfoglalta a Porta Terminit, de közben halálos sebet kapott? És Idézhetném Garibaldi 1880. június 6-i napiparancsét: „Igen, az olaszok esküvel fogadják a hős vértanú sírjánál, hogy Magyarország ügye az ő ügyük is, a testvéri vérért vért fognak cserébe adni". Kioktatás lenne a magyarázat. Nem tudom miért, de biztos vagyok benne, hogy mindezt, ha nem is tudja pontosan, de érzi. Befejezem az evést, fizetni akarok. — Inkább egyen még — mondja. — Köszönöm, elég volt, — Nyitom a pénztárcámat. — Tegye el, mert ellopják — mondja, s egy kézmozdulattal, mintha azt adná tudtomra: mit értetlenkedek itt; menjek már. Zavaromban alig tudom megköszönni a vendéglátást. Pár lépés után eszembe Jut, mivel viszonozhatnám legalább jelképesen a viszonzás nélkül adottakat. Visszamegyek hozzá. — Kérem, fogadja el, magyar cigaretta. A signore kijön a pult mögül, s kezem szorongatja, ölelget, őszintén örül — nem a csekély ajándéknak. — Találkoztam egy medveemberrel. ANGYAL JÁNOS per versengést célzó" próbálkozásnak minősítették. A Révai-cégnek a reklámhadjárat során 'sikerült megszereznie az államvasutak vezetőségének támogatását. Az igazgatóság a MÁV hivatalos lapjának 1911. évi 2. számában a vasutas tisztviselői karnak melegen ajánlotta Révai Nagy Lexikonét, „amelynek megszerzése kívánatos minden oly vasutasra nézve, aki az általános művelődés szemoontjaln kívül a maga szakmájában is tájékoztatást keres." Ez az ajánlás megjelent, és utána a Franklin-lexikon ügynökei. kezükben a MÁV hivatalos lapjával állítottak be a vasutas családokhoz, és a Rév^iiexikon helyett az 54 koronába kerülő Kézi Lexikonra szóló előfizetést írattak alá. Csalásukat azzal is tetézték, hogv a következőt állították:. a lexikon bolti ára 110 korona lesz, és csak a vasutasok kaphatják meg ilyen olcsón, mert a kereskedelmi minisztérium tetemes szubvencióval támogatja kiadását csakis azért, hogy a MÁV-alkalmazottak könnyebben vehessék meg. A két cég közt más ellentétek is felmerültek, egymást nem egészen ok nélkül tisztességtelen versennyel, szerződésszegéssel vádolták. A Révai Társaság az ilgyet a budanestl áru- és értéktőzsde választott bírósága elé vitte. Az ügy elintézése sokáig elhúzódott 1911. október 28-ától 1912. június 12-ig 13 tárgyalást tartottak. A bíróság végül megállapította, hogy Franklinék követtek el ugyan különféle mulasztásokat, de a másik fél sem hibátlan. Az ítélet egyik vállalat javára sem állapított meg kártérítést, ellenben köt.e'ezte mindkettőt, hogy 4000—4000 korona tőzsdei illetéket fizessen ki, és egyenlítse ki saját ügyvédjének tiszteletdíiát. V. M. Vándorló kiállítások E

gy-egy kiállítás, tárlat megnyitása jelentős kulturális esemény még azokon a helyeken is, ahol állandó múzeum, kiállítási terem van. Hát még az olyan községekben, ahol a képző- és iparművészet csak vendég. S igen sok a múzeummal, kiállítóhelyiséggel nem rendelkező településünk. — A leleményes népművelőnek persze a hivatásos kiállítóterem hiánya nem lehet akadály. Hiszen lehet — s szoktak is — tárlatot rendezni iskolában. művelődési házban, tanácsteremben, a pártházban, üzemben, vagv bármilyen közösségi épület egy-két termében, esetleg folyosóján. De vajon honnan az anyag, amit kiállítanak? Képzőművészeink általában hivatásos kiállítóteremben szeretnek szerepeint. De nem is igen szerezhetnek tudomást arról, ha valamelyik községben — mondjuk az iskola tantermében — kiállítást szeretnének rendezni. Csak ha megkeresi őket az intézmény vezetője, ha netalán tán személyes kapcsolat, ismeretség révén felkérnek egy-egy művészt. Van azonban a múzeumok többségének egy igen hasznos kezdeményezés^. Nemcsak saját látogatóik számára, hanem az ország távolabbi részeibe is szállítható vándorkiállításokhoz gyakran állítanak össze anyagot. Ezzel a múzeumok ismeretterjesztő lehetősége kiszélesedik, s múzeummal, kiállítási anyaggal nem rendelkező helyek is értékes bemutatóhoz jutnak. A vándorkiállítások témája igen sokrétű lehet Többnyire azonban évfordulókhoz, aktuális eseményekhez kapcsolódnak. Tavaly például a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára, a Móricz- és a Móra*centenáriumokra állítottak össze egy-egy kiállításra valót. Helytörténeti aktualitásokhoz kapcsolódott a Szegedi árvíz emlékezete. a Tata. Oroszlány 25 éve, a Somogy megye bemutatkozik című vándorkiállítás. Az országos múzeumok közül a Magyar Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum (az utóbbi 87 helyen), a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Or- ! szágos Műszaki Múzeum vándoroltatott tavaly profiljának meg- j felelő kiállítást. Tíz megyei szervezet — Bács-Kiskun. Békés. | Csongrád. Győr-Sopron. Hajdú-Bihar. Komárom. Nógrád. Somogy, Szabolcs-Szatmár és Szolnok — állított össze vándorkiállítást. 1980-ban 19-féle — bárhol felállítható, összeszerelhető — tablósorozatot ajánlanak a múzeumok. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója apropójából legtöbb a munkásmozgalmi témájú anyag. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum 20 tablóból álló fotódokumentációs kiállítást kínál a Magyarországi Altalános Munkáspárt tevékenységéről a párt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. 80 tablóból áll az az anyag, amelyet uevancsak a Munkásmozgalmi Múzeum állított, össze, a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága közreműködésével, amely a Mementó 1944 címet viseli. 75 éve született Mező Imre címmel a munkásmozgalom nagy alakjáról szól egy másik kiállítási anyag. Az 1930. szeptember 1-i tüntetés 50, évfordulójára emlékezik a Munkát, kenyeret! című tárlat. Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete megalakulásának 75. évfordulójára is állítottak össze a Munkásmozgalmi Múzeumban kiállítást. Bizonyára sokan kölcsönzik majd a Szocialista brigádmozgalom címet viselő, 80 tablóból álló sorozatot is. Ugyancsak munkásmozgalmi témájú kiállításokat válogattak össze a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Fejezetek a kereskedelmi alkalmazottak munkásmozgalmából és a Vendéglátóipari dolgozók a magyar munkásmozgalomban címmel. A Bács-Kiskun megyei múzeumok állították össze azt a két kiállítást. amely a megye történelmével foglalkozik. Az őskor emlékei Bács-Kiskun megyében című anyag az őskortól a késői vaskorig tekinti át a terület történelmét. A mai Bács-Kiskun megye az Árpád-kortól a török hódoltságig című tárlaton fényképekkel illusztrálják a témát. A Heves megyei múzeumok Mészvázak című kiállításán tengeri csigák, kagvlók. őslénytani anyagok láthatók. Irodalmi évfordulókhoz kapcsolódik a Petőfi Irodalmi Múzeum József Attila-vándói kiállítása — amelyen fényképek és tablók szerepelnek. s amely kiállítás felállításához a múzeum esetenként segítséget is ad. A Bács-Kiskun megyei múzeum igazgatóságától kölcsönözhető a megye nagy fiának. Katona Józsefnek az emlékére összeállított tárlat. Néprajzi témájú a Szabolcs-Szatmár megvel múzeum rendezte gazdag fotóanyag, amelyet a megye néni építészetének, hagyományainak szenteltek. Tárgyak arca címet viseli Kovács Tamás fotókiállítása. amelyet a Magyar Népraizi Múzeum rendezett. Az Útközben címet Balla Demeter fotóműyész anyad a Fejér meavei múzeumok rendezésében. KADAR MARTA KUSZT ERNŐ; REQUIEM EGY FESTŐÉRT