Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

4 Péntek, 1980. szeptember 5. postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda mai Icvélgyííjtemcnye feltehetőm nem vált majd ki túl hevea er/.elmeket az érintettekből, érde­keltekből, társszerzőink ugyanis, jobbára Információra várnak, vagy véleményüket Írják meg egy-egy korábbi cikkel kapcsolatban. Megnyugtató válaszokat kaptunk ezen a héten az Illetékesektől Is, úgy tűnik, tehát a nyár vége bágyadt napsütése hatással volt levelezőinkre ls. Visszhang vén azért, mert az ő házuk mögött is van 53—55. szá­mú ház, de az szövetkezeti, az Övék meg tanácsi. Leg­utóbbi nyugdíját sem kap­ta még meg olvasónk, a mentő sem találta meg egy­szer az Idős, súlyos beteg asszonyt. Lehet, hogy a házszámprobléma megoldá­sával levélírónk gondjai is megszűnnének? Reméljük. Miért árulják piszkos zacskóban a tejet a Marx téri csarnok élelmiszerüz­letében? — kérdi özv. Ko­vács Béláné. Bízunk benne, hogy nem semmitmondó vá­laszt, hanem tisztára törölt zacskókat vár levélírónk. Virégh Gusztávné azt kér­dezi szerkesztőségünktől, mi­kor tartják a Barbarák a névnapjukat. Az ügyfélszol­gálati iroda munkatársai voltak segítségünkre, tőlük tudjuk, hogy december 4­én, azaz a naptár szerinti Borbála-napon köszöntheti olvasónk keresztlányát, Bar­barát. Miért nem szerveznek B Szegeden működő utazási irodák néhány napos társas­utazásokat a romániai Arad­ra, Temesvárra — kérdi Fi­lotás László, a Somogyi utca 20-ból. „Ezek a kirándulások az úticél közelsége miatt bizonyéra olcsók lennének". A társas turisztika szervezé­sében nálunk jártasabb szak­emberek a megmondhatói, milyen tényezők befolyá­solják az országok, vagy akár az idegenforgalmi társ­szervezetek közti kapcsolato­kat, ezért a választ tőlük várjuk. Egyik augusztusi Posta­ládánkban a DÉLÉP-szálló üzemi konyhájáról szóló pa­naszos levelet olvasott Fa­ragó László (Lomnlcl utca 113.), s mert neki ellenkező tapasztalatai vannak, vitába száll a múltkori sorok Író­jával. Készséggel közöljük az övéit is. „1980. júliusában csalá­dommal együtt több mint egy hetet töltöttünk a DÉ­LÉP szállóján, mint lakók. Ezúton fejezem kl köszöne­temet a szálló személyzeté­nek, vezetőinek, az üzemi konyha személyzetének ud­varias, előzékeny magatar­tásukért, a kiszolgálásért. Megjegyezni kívánom, hogy bármelyik szálloda dicsére­tére válhatna az a rend, tisztaság, amit a DÉLÉP­szállón tapasztaltam. Külön köszönetemet fejezem kl az üzemi konyha személyzeté­nek; ebédünket, vacsoránkat — melegen tartva — fél­retették, mivel az étkezé­si Időre elfoglaltságunk mi­att nem értünk oda. Mind­ezekért, úgy érzem, egyfor­mán dicséret illeti a DÉ­LÉP és a szegedi AFÉS2 il­letékeseit". Nemrégiben glosszában szóltunk lapunkban a sze­gedi közvilágításról. Torln Jánosné villamosvezető ls e témához szól hozzá, az ő, s a többi érdeklődő figyel­mébe ajánljuk a DÉMÁSZ egyik vezetőjének válaszát a mai Postaláda utolsó fe­jezetében. „Nemrég irt lapjuk a Tü­ZEP-telepek korszerűsítésé­ről. Akkor arról miért nem írtak, hogy hol a berentei szén, a tatai brikett és a tű­zifa? Ugyanis sem Róku­son, sem a Dorozsmai úti te­lepen nem lehet kapni, június óta. Mi idősek már nyáron attól fázunk, hogy a télen fázni fogunk. Ugyan­is Idős korúaknái hamarabb kezdődik a tüzelési szezon, mint a fiataloknál" — írja egy szegedi olvasónk­Teleki Ferencnek az au­gusztus 22-i Postaládában je­lent meg levele, melyben a bolhák elleni vegyszer hiá­nyáról irt. Most arról tudó­sít, hogy gondja időközben megoldódott, írt a PHY­LAXIÁ-nak, s a gyártó cég közreműködésével a Hermes 305. számú vetőmagboltja már küldött a keresett vegy­szerből. „Azért írok ismét, mert nem szeretném, ha a segítőkész emberek elhal­moznának rovarirtöszer-kül­deménvekkel." „Valószínűleg a DM közre­működésének köszönhető, hogy a 4-es villamos vég­állomásánál levő aluljáró­ba lámpát szereltek fel ko­rábban. Két hete azonban az időközben ott összerakott állványzattal eltakarták a lámpát, igy ismét csak sö­tétben kell botorkálni. Nem tudom, ml az állványok sze­repe — tán munkásokra vár. Ml meg azt várjuk, mikor tűnik el a deszkatakarás a lámpa elől" — írja Dalos utcai olvasónk, Kovács Mi­hály. Egy másik témában is szót kér levelezőnk: a tarjám piacnál valamikor jó szolgálatot tettek a kerék­vetők, mára azonban el­vesztették szerepüket, s csak buktatónak Jók. Talán a pia­ci árusok asztalait kellene úgy átcsoportosítani, hogy ne idézzenek elő a kerék­vetők balesetveszélyt Szegedinek lenni jó! i „Szeretném keszthelyi nya­ralásom egyik élményét el­mesélni. Családommal két hetet töltöttünk az ÁFOR keszthelyi üdülőjében. Az idő nem a legoptimálisabb volt a strandolásra, de na­gyon alkalmasnak bizonyult a keszthelyi kastély megte­kintésére, amely vélemé­nyem szerint Európa egyik legszebb műemléke. A kas­tély megtekintése után jöt­tünk kifelé feleségemmel és két kislányommal. Szembe jött Velünk egy középkorú házaspár, és ahogy elhalad­tak mellettünk, a következő mondatot hallottam: Ezek szegediek. Mire én mondom a feleségemnek: biztosan ö­betűvel beszélgettünk, és abból gondolják, hogy sze­gediek vagyunk. Hátrafordu­lok a házaspár felé. A férfi középkorú, nálam tíz évvel lehet idősebb, odajön hoz, zám, kezet fog velem, be­mutatkozik, én is bemutat­kozom. Három mondatot be­szélünk, kiderül, hogy ők ls szegediek, ha jól emlékszem, Kovács nevezetűek és már sietünk tovább, mert ők most nézik meg a kastélyt. Ilyenek vagyunk ml, szege­diek! Büszkék vagyunk ar­ra, hogy ebben a városban élünk, és hogy még Keszt­helyen is megismerjük azt, akit csak látásból Ismerünk I Az igazság az, hogy én nem mertem volna odamenni hoz­zájuk. és kezet fogni ve­lük, de amíg élek, azt. az emberbaráti közösségi meg­nyilvánulást nem fogom el­felejteni. Ezután szeretnék köszönetet mondani ezért a felejthetetlen nyári élmé­nyért. Foglalkozásom révén — a röszkei AFOR-benzin­kűtnál dolgozom, mint cso­portvezető — sok emberrel találkozom nap mint nap. 1948 óta itt élek Szegeden, ahol születtem. Itt élek olyan emberként, aki szeretne ezért a városért még többet dol­gozni I" — írja Balázs Ferenc a Brüsszeli körút 26-ból. Üzenetek Észrevételek, javaslatok Farkas Józsefné írja, a Vedres utca 13-ból: „Nagyon örülünk annak, hogy a Szé­chenyi téren felállított kis sUteményespavilon most újra nyitva van. Elárusítói ed­dig betegek voltak — erről senki nem tehet. De arról igen, hogy a legnagyobb Ide­genforgalom Idején a he­lyettesítést nem oldották meg. Reggelenként gyakran láttam, hogy az emberek körbejárják a pavilont, ér­deklődnek, mikor nyit. Nem volt ez a hosszű szünet nagy kiesés a jövedelem szem­pontjából? MAs. Már sokszor felve­tődött: elhanyagoltak a gye­rekek homokozói. Volt Idő­szak, amikor a FOKA hir­dette a homokeladást, akkor kellett volna a homoko­zókat feltölteni. A ml ab­lakunk alatt ls van egy, lires, évek óta. Megköszön­nék az Intézkedést az odesz­szai gyerekek! S még valamit hadd te­gyek szóvá a dorozsmai kis­kerttulajdonosok nevében. Körülbelül tíz éve fizetjük a községfejlesztési adót, mégis romlik az út, gyűlik a sze­mét. az ivóvizszerzés is kö­rülményes. Van, aki Szeged­ről viszi ki a vizet. A hulla­dékot sem mindegy, hol, ho­gyan tároljuk." H. M.-nek (postafiók 229.) üzenjük, hogy hasonló — egészen pontosan ugyanab­ban az úszóházi témában ,augusztus 8-1 Postaládánk­ban már közöltünk egy le­velet, teljes terjedelmében. Olvasónk személyes „élmé­nyekkel" fűszerezett levelét ezért nem közöljük, ez is­métlés volna. Soralt azon­ban eljuttatjuk a Szegedi Vízművek és Fürdők igaz­gatójához, a választ pedig elküldjük majd olvasónknak is. Erre a lehetőségre nyil­ván levélírónk ls gondolt, le­velét ugyanis két példány­ban juttatta el szerkesztősé­günkbe. Korsós Lajosnak, régi le­velezőnknek, s az eszperan­tista mozgalom lelkes pat­rónusának ismét érkezett egy küldeménye, melyet köszö­nünk, magunk is hívei lévén e mesterséges világnyelv­nek. Ezt azzal is bizonyít­juk, hogy teret adunk ol­vasónk cikkeinek, legutóbb épp a Postaládában, augusz­tus 22-én. Érdeklődéssel olvastuk Rondella Pál tartalmas le­velét, melynek közlésére csu­pán terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk. A monda­nivalóval azonban egyetér­tünk, s adandó alkalommal, ha a kereskedelemben, ven­déglátásban, szociális gon­doskodásban érvényesülő tendenciákról írunk majd, olvasónk engedelmével fel is használjuk észrevételeit. Kérdések és kérések „Hétfőn délelőtt szeretek vásárolni, ez az a nap, ami­kor mentesül az ember a háztartás gondjai alól. így kényelmesen végigjárom az üzleteket, nyugodtan vásá­rolok. Ugy érzem, ez az a nap, amikor a kereskedők is több türelmet tanúsítanak a vevőkkel szemben. Sajnos, nem minden üzlet van nyitva hétfőn délelőtt. Az óra-ékszer bolt például hétfőn csak dél körül nyit. Hosszabb töprengés után arra gondoltam, talán a csü­törtöki, késői nyltvatartás miatt van ez így. De hát a többi üzlet is este nyolcig tart nyitva!" — írja Kovács Gáborné. Nem akarunk az illetéke­sek válasza elé vágni, de hadd jegyezzük meg: a/ óra­ékszer üzlet nem hasonlítha­tó össze olyan boltokkal, ahová a vásárlók rendsze­resen, legalább hetente egy­szer. járnak! A hétfői ké­sői nyitás okét most nem firtatva általánosságban azért fogadjuk el azt a lehetséges magyarázatot: hogy az ék­szerbolt eladói ls háziasszo­nyok, nekik is szükségük van olyan órákra, amikor a többi üzlet nyitva tart. Ol­vasónknak pedig a hét öt és Cél napja rendelkezésére áll... Kommentár nem kívánko­zik J. Z. olvasónk sorai után: „A minap a Tisza-par­ton kisgyermekét kocsiban toló fiatal férfibe kötött bele két részeg ember. Hát ilyesmi már fényes nappal is előfordulhat, s ilyen for­galmas helyen? A két lábon Járó sörös-boros hordóknak nincs gyerekük?" A Szikra-lakként ismert gyufagyári lakások egyiké­ből, a Tolbuhln sugárút 53— 55-böl írja özv. Oláh Jenö­né, hogy többször vissza­küldték a feladónak a ne­ki címzett leveleket, nyil; Következetesség, az utasok kárára Van-e joga a buszvezető­nek leszállítani az utast, és megtagadhatja-e az utasok követelését a to­vábbhaladást illetően? E két kérdés merült fel ben­nem a látottak alapján. A történet a következő. Augusztus 28-án, a 18.50­es, GC 80-90 rendszámú buszra szálltunk fel a Csil­lag téri megállóban. A buszon, mintegy 30-an utaz­tak. A Szilléri sugárút— Hajós utca kereszteződé­sében piros lámpát kap­tunk. Várakozás közben a busz vezetője, elhagyva a vezetőfülkét, hátrarohant és az egyik utastól minő­síthetetlen hangon köve­telte, hogy azonnal száll­jon le. Kiderült, hogy az volt a kifogása: az utas derékig kihajolt az abla­kon, balesetveszélyt okoz­va. Az utas elismerte, hogy a könyöke valóban az ab­lakon kívül volt, de ez nem lehet ok a leszállítás­ra, s a továbbiakban tar­tózkodik e „szabálytalan­ság" elkövetésétől. Zöld jelzésre a buszvezető — versenyzőket megszégye­nítő módon — elindult, majd a hídfőben levő meg­állóban megállt, és klje­lentette: addig nem haj­landó tovább menni, míg a szabálytalankodó utas le nem száll. Az utas erre nem volt hajlandó, mert még az ablakot is becsuk­ta, nehogy ki találjon es ni. Meg kell mondjam, kö vetkezetes dolgozóval alít szemben a kiszolgáltatott utassereg. A megállóban körülbelül 10 percet töl töttür.k el, kérve, maid követelve a továbbható dóst. A követelés, később, ahogy a türelem fogyott, már sértő kifejezéseket is tartalmazott, de azt hi szem, ez érthető. Szeren­csénkre jött a menetrend­szerű Szeged—Makó járat GC 88-79-es Járműve, amelynek vezetője meg­könyörült rajtunk és fel­vett bennünket. A mi bu­szunk továbbra is a meg­állóban maradt. Néhányan az újszeged! hídfőben /le­szálltunk — eredetileg is addig akartunk utazni — majd csodálkozva láttuk, hogy GC 80-90-es buszunk az Odesszai körút és bér­kert utca kereszteződésé­ben előzi a makói buszt Hogy hová kellett annyira sietnie...! Szeretnénk választ kap­ni a bevezetőben feltett kérdésekre. Megjegyezni kívánom, hogy a „vétkes" utas igen jámbor ember volt, még csak nem ls han­goskodott, csupán meg­váltott jegye vagy bérlete birtokában kitartott az utazási szándéka mellett. Sánta Ferenc Zöldfa u. 4. Egyszerűsítés? A tanulóbérlet-lgazolvá­nyok váltásáról szeretnék egy kicsit elmélkedni. A korábbi években is olvas­tam hasonló panaszt rova­tunkban. Ebben az évben viszont már én sem bí­rom ki, hogy ne adjak hangot véleményemnek. Nem nagy ügy, nem for­dul elő gyakran, Jó eset­ben — ha a gyerek nem veszíti el — egy évben csak egyszer kerül rá sor. Tudvalevően egy gyerek 16 éves koráig iskolaköte­les. Ha tetszik, ha nem, Iskolába kell járnia. Akár gyalog, akár — ha messze van az Iskola —, valami­lyen járművel. Eddig a Volén csak ügy adott bér­letigazolványt, ha vittük az iskolalátogatási bizonyít­ványt, amiből egyértel­műen meg lehetett állapí­tani, hogy nz a gyerek igen is Iskolába Jár, és nem dolgozni, tehát, hogy a Vo­lánt nem akarjuk átráz­ni. Gondolom, a korábbi pa­naszok alapján döntött úgy a Volán, hogy „egysze­rűsíti" az Igazolvány ki­váltását. Mint olvastam az újságban, nem kell isko­lalátogatási bizonyítványt vinni. Nagyon megörültem, mert fiam még nyaralni volt, így rám hárult a bér­let kiváltása. Mivel mun­kaidő után az iskolában már valószínűleg senkit nem találnék, gondoltam, munkából kellene elmen­nem a szükséges Igazolá­sért. Mire végére értem az újságbell tájékoztató­nak, örömöm rögtön el­múlt, sőt, a székről is majdnem leestem. A Volán egyszerűsítése ugyanis abból áll, hogy ez­után nem egy levelezőlap nagyságú papírt kell az Is­kolából kérni, hanem egy 4x4 centiméteres fénykép­re bélyegzőt és aláírást — amiért ugyanúgy be kell menni munkaidő alatt az iskolába, mint eddig —, hogy bizonyítsam:' az a gyerek, akinek a fényképét elviszem, és személyi iga­zolványommal igazolom lé­tezését, él, iskolába jár, Itt a Földön, és nem eset­leg a Marson, s nem akar ilyen formában, marsla­kóként az emberek közé férkőzni. Nagy híve vagyok az egyszerűsítésnek, az ad­minisztráció csökkentésé­nek, de ha minden erre irányuló szándék csak így sikerül, akkor bőven ma­rad még több évre való egyszerűsítés, amivel min­dig örömet tudunk szerez­ni embertársainknak. Kevel Béláné, Sárost u. 4/A Talán elcserélték Augusztus 21-én tértünk haza kéthetes külföldi utunkról, tele kellemes él­ménnyel. Azonnal elvit­tem a fényképezőgépemet a FÉNYSZÖV Kárász ut­cai riport-amatőr részle­géhez. A felvevő hölgy készségesen kivette gépem­ből a filmet, fizettem, s a megbeszélt, másnapi idő­pontban mentem is a ké­pekért. Ekkor ért a meg­lepetés. Hogyan lehetséges, hogy a laborban elveszett a film? Azóta háromnaponként Járok az üzletbe, türelme­met kérik, a hölgy ugyan­is tudja, hogy az a film, amit 6 vett kl a gépből, s továbbított a laboratóri­umba, az ott kell hogy legyen. Az üzlet egy fér­fidolgozója meg azt állítja, hogy a tekercs Üres volt. Nem is tudom, milyen han­got üssek meg. Először ls: most jártam életemben elő­ször a román tengerpar­ton. Az ottani élmények, a kempingbeli epizódok, az út, a gyönyörű hegyek, az augusztus 23-i ünnep elő­készületei —• lenyűgözőek voltak. S ezek a felvéte­lek más hanyag ember fe­lelőtlensége következtében most elvesztek... Kérem a Postaládát, so­raim közzétételével segít­sen, hátha valakinek vé­letlenül odaadták a filme­met, illetve a kazettát. Ké­rem akkor az Illetőt, vi­gye vissza az üzletbe pó­tolhatatlan felvételeimet. S kérem, a szövetkezet ve­zetőit, serkentsék dolgo­zóikat minőségi munká­ra! Bodonyi Károly, Marx tér 1—3. Válaszol az illetékes „A Délmagyarország 1980. augusztus 28-1 számában És lőn — sötétség című írás­sal kapcsolatban közöljük, hogy a közvilágítás bekap­csolásával és oltásával az utóbbi hetekben elég sok za­var volt. Az égésldőÉ a 214—76. sz. NIM Ágazati Szabvány írja elő. A tanács ez utén az égési óra után fizeti átalányban az áram­díjat. Korábban az égésldőt alkonyknpesoló szabályozta. A tanács ez év Január 1-től a NIM-naptár szerinti üze­melést kérte az energia­takarékossági szempontokra hivatkozva. Július 18-tól au­gusztus 21-ig a tapasztala­tok szerint az igen takaré­kos, és sok problémát adó naptártól eltérően, az ünne­pi hetek miatt hosszabb égés­ldőt kért a tanács. Augusztus 21-én ismét a naptár szerinti üzemállapo­tot állítottuk be. Miután a naptár alapján történő ké­sői gyújtás és korai oltás igen rossz állapotokat te­remt a közterületeken, au­gusztus 28-tól ismét hosz­szabban üzemeltetjük a köz­Világítást, augusztus 30-tól pedig ismét automatikus al­konykapcsolóval vezéreljük a közvilágítás üzemét. Az augusztus 22-i szám­ban Tódor András Hargitai utcai lakos a Sarló utcá­ba lámpát kért felszerelni, kérését jogosnak találjuk. A mostani közvilágítás-bővítési munkák keretében egy lám­pát rövidesen felszerelünk" — írja Hörömpő József, a DÉMÁSZ üzemigazgató-he­lyettese. „A Postaláda-rovatban au­gusztus 29-én megjelent Megjegyzések nyár után cím alatt szereplő és a vendég­látó vállalat Dóm téri bü­féjének munkáját érintő észrevétel tartalmát kivizs­gáltattam. Megállapítottuk, hogy a virsli, mustár és egy zsemle eladási ára tényle­gesen 13,10 forint, annyi, amennyi az ártájékoztató táblán szerepel. A megje­lent reklamáció tulajdon­képpen félreértésen alapult, mert a vendég 1 darab 10 forintossal, és 2 darab 2 fo­rintossal kívánt fizetni, ami­hez az eladó kért még 10 fillért, és 1 forintot vissza kívánt adni. Furcsáljuk az eset leírását, hiszen a szol­gálatos üzletvezető a vizsgá­lat során nyilatkozta, hogy a félreértés tisztázása az irodában megtörtént, ezért az esetnek további követ­kezményei vállalatunk ré­széről nem voltak. A mozgóárusoknál nem megfelelő áron történő ér­rékesítést, esetenként az ár­drágítást magunk is tapasz­taltuk. Ennek előfordulása­kor az illető kisegítő dol­gozót a munkából kiállítot­tuk, és a továbbiakban nem alkalmaztuk. A betétdíjas üvegek visz­szaváltáséra az eddigiekben már jól bevált, külön üveg­visszaváltó helyek rendsze­rét alkalmaztuk, annak ér­dekében, hogy az árusítást meggyorsítsuk. A külön he­lyen történő üvegvisszavél­tás nem akadályozta a gyors kiszolgálást. Ennek értel­mében megfelel a valóság­nak az értékesítést végző dolgozó tájékoztatása — ír­ja Dékány László, a Csong­rád megyei Vendéglátó Vál­lalat igazgatója. összeállította Pálfy Katalin A

Next

/
Oldalképek
Tartalom