Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

4 Péntek, 1980. szeptember 5. postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda mai Icvélgyííjtemcnye feltehetőm nem vált majd ki túl hevea er/.elmeket az érintettekből, érdekeltekből, társszerzőink ugyanis, jobbára Információra várnak, vagy véleményüket Írják meg egy-egy korábbi cikkel kapcsolatban. Megnyugtató válaszokat kaptunk ezen a héten az Illetékesektől Is, úgy tűnik, tehát a nyár vége bágyadt napsütése hatással volt levelezőinkre ls. Visszhang vén azért, mert az ő házuk mögött is van 53—55. számú ház, de az szövetkezeti, az Övék meg tanácsi. Legutóbbi nyugdíját sem kapta még meg olvasónk, a mentő sem találta meg egyszer az Idős, súlyos beteg asszonyt. Lehet, hogy a házszámprobléma megoldásával levélírónk gondjai is megszűnnének? Reméljük. Miért árulják piszkos zacskóban a tejet a Marx téri csarnok élelmiszerüzletében? — kérdi özv. Kovács Béláné. Bízunk benne, hogy nem semmitmondó választ, hanem tisztára törölt zacskókat vár levélírónk. Virégh Gusztávné azt kérdezi szerkesztőségünktől, mikor tartják a Barbarák a névnapjukat. Az ügyfélszolgálati iroda munkatársai voltak segítségünkre, tőlük tudjuk, hogy december 4én, azaz a naptár szerinti Borbála-napon köszöntheti olvasónk keresztlányát, Barbarát. Miért nem szerveznek B Szegeden működő utazási irodák néhány napos társasutazásokat a romániai Aradra, Temesvárra — kérdi Filotás László, a Somogyi utca 20-ból. „Ezek a kirándulások az úticél közelsége miatt bizonyéra olcsók lennének". A társas turisztika szervezésében nálunk jártasabb szakemberek a megmondhatói, milyen tényezők befolyásolják az országok, vagy akár az idegenforgalmi társszervezetek közti kapcsolatokat, ezért a választ tőlük várjuk. Egyik augusztusi Postaládánkban a DÉLÉP-szálló üzemi konyhájáról szóló panaszos levelet olvasott Faragó László (Lomnlcl utca 113.), s mert neki ellenkező tapasztalatai vannak, vitába száll a múltkori sorok Írójával. Készséggel közöljük az övéit is. „1980. júliusában családommal együtt több mint egy hetet töltöttünk a DÉLÉP szállóján, mint lakók. Ezúton fejezem kl köszönetemet a szálló személyzetének, vezetőinek, az üzemi konyha személyzetének udvarias, előzékeny magatartásukért, a kiszolgálásért. Megjegyezni kívánom, hogy bármelyik szálloda dicséretére válhatna az a rend, tisztaság, amit a DÉLÉPszállón tapasztaltam. Külön köszönetemet fejezem kl az üzemi konyha személyzetének; ebédünket, vacsoránkat — melegen tartva — félretették, mivel az étkezési Időre elfoglaltságunk miatt nem értünk oda. Mindezekért, úgy érzem, egyformán dicséret illeti a DÉLÉP és a szegedi AFÉS2 illetékeseit". Nemrégiben glosszában szóltunk lapunkban a szegedi közvilágításról. Torln Jánosné villamosvezető ls e témához szól hozzá, az ő, s a többi érdeklődő figyelmébe ajánljuk a DÉMÁSZ egyik vezetőjének válaszát a mai Postaláda utolsó fejezetében. „Nemrég irt lapjuk a TüZEP-telepek korszerűsítéséről. Akkor arról miért nem írtak, hogy hol a berentei szén, a tatai brikett és a tűzifa? Ugyanis sem Rókuson, sem a Dorozsmai úti telepen nem lehet kapni, június óta. Mi idősek már nyáron attól fázunk, hogy a télen fázni fogunk. Ugyanis Idős korúaknái hamarabb kezdődik a tüzelési szezon, mint a fiataloknál" — írja egy szegedi olvasónkTeleki Ferencnek az augusztus 22-i Postaládában jelent meg levele, melyben a bolhák elleni vegyszer hiányáról irt. Most arról tudósít, hogy gondja időközben megoldódott, írt a PHYLAXIÁ-nak, s a gyártó cég közreműködésével a Hermes 305. számú vetőmagboltja már küldött a keresett vegyszerből. „Azért írok ismét, mert nem szeretném, ha a segítőkész emberek elhalmoznának rovarirtöszer-küldeménvekkel." „Valószínűleg a DM közreműködésének köszönhető, hogy a 4-es villamos végállomásánál levő aluljáróba lámpát szereltek fel korábban. Két hete azonban az időközben ott összerakott állványzattal eltakarták a lámpát, igy ismét csak sötétben kell botorkálni. Nem tudom, ml az állványok szerepe — tán munkásokra vár. Ml meg azt várjuk, mikor tűnik el a deszkatakarás a lámpa elől" — írja Dalos utcai olvasónk, Kovács Mihály. Egy másik témában is szót kér levelezőnk: a tarjám piacnál valamikor jó szolgálatot tettek a kerékvetők, mára azonban elvesztették szerepüket, s csak buktatónak Jók. Talán a piaci árusok asztalait kellene úgy átcsoportosítani, hogy ne idézzenek elő a kerékvetők balesetveszélyt Szegedinek lenni jó! i „Szeretném keszthelyi nyaralásom egyik élményét elmesélni. Családommal két hetet töltöttünk az ÁFOR keszthelyi üdülőjében. Az idő nem a legoptimálisabb volt a strandolásra, de nagyon alkalmasnak bizonyult a keszthelyi kastély megtekintésére, amely véleményem szerint Európa egyik legszebb műemléke. A kastély megtekintése után jöttünk kifelé feleségemmel és két kislányommal. Szembe jött Velünk egy középkorú házaspár, és ahogy elhaladtak mellettünk, a következő mondatot hallottam: Ezek szegediek. Mire én mondom a feleségemnek: biztosan öbetűvel beszélgettünk, és abból gondolják, hogy szegediek vagyunk. Hátrafordulok a házaspár felé. A férfi középkorú, nálam tíz évvel lehet idősebb, odajön hoz, zám, kezet fog velem, bemutatkozik, én is bemutatkozom. Három mondatot beszélünk, kiderül, hogy ők ls szegediek, ha jól emlékszem, Kovács nevezetűek és már sietünk tovább, mert ők most nézik meg a kastélyt. Ilyenek vagyunk ml, szegediek! Büszkék vagyunk arra, hogy ebben a városban élünk, és hogy még Keszthelyen is megismerjük azt, akit csak látásból Ismerünk I Az igazság az, hogy én nem mertem volna odamenni hozzájuk. és kezet fogni velük, de amíg élek, azt. az emberbaráti közösségi megnyilvánulást nem fogom elfelejteni. Ezután szeretnék köszönetet mondani ezért a felejthetetlen nyári élményért. Foglalkozásom révén — a röszkei AFOR-benzinkűtnál dolgozom, mint csoportvezető — sok emberrel találkozom nap mint nap. 1948 óta itt élek Szegeden, ahol születtem. Itt élek olyan emberként, aki szeretne ezért a városért még többet dolgozni I" — írja Balázs Ferenc a Brüsszeli körút 26-ból. Üzenetek Észrevételek, javaslatok Farkas Józsefné írja, a Vedres utca 13-ból: „Nagyon örülünk annak, hogy a Széchenyi téren felállított kis sUteményespavilon most újra nyitva van. Elárusítói eddig betegek voltak — erről senki nem tehet. De arról igen, hogy a legnagyobb Idegenforgalom Idején a helyettesítést nem oldották meg. Reggelenként gyakran láttam, hogy az emberek körbejárják a pavilont, érdeklődnek, mikor nyit. Nem volt ez a hosszű szünet nagy kiesés a jövedelem szempontjából? MAs. Már sokszor felvetődött: elhanyagoltak a gyerekek homokozói. Volt Időszak, amikor a FOKA hirdette a homokeladást, akkor kellett volna a homokozókat feltölteni. A ml ablakunk alatt ls van egy, lires, évek óta. Megköszönnék az Intézkedést az odeszszai gyerekek! S még valamit hadd tegyek szóvá a dorozsmai kiskerttulajdonosok nevében. Körülbelül tíz éve fizetjük a községfejlesztési adót, mégis romlik az út, gyűlik a szemét. az ivóvizszerzés is körülményes. Van, aki Szegedről viszi ki a vizet. A hulladékot sem mindegy, hol, hogyan tároljuk." H. M.-nek (postafiók 229.) üzenjük, hogy hasonló — egészen pontosan ugyanabban az úszóházi témában ,augusztus 8-1 Postaládánkban már közöltünk egy levelet, teljes terjedelmében. Olvasónk személyes „élményekkel" fűszerezett levelét ezért nem közöljük, ez ismétlés volna. Soralt azonban eljuttatjuk a Szegedi Vízművek és Fürdők igazgatójához, a választ pedig elküldjük majd olvasónknak is. Erre a lehetőségre nyilván levélírónk ls gondolt, levelét ugyanis két példányban juttatta el szerkesztőségünkbe. Korsós Lajosnak, régi levelezőnknek, s az eszperantista mozgalom lelkes patrónusának ismét érkezett egy küldeménye, melyet köszönünk, magunk is hívei lévén e mesterséges világnyelvnek. Ezt azzal is bizonyítjuk, hogy teret adunk olvasónk cikkeinek, legutóbb épp a Postaládában, augusztus 22-én. Érdeklődéssel olvastuk Rondella Pál tartalmas levelét, melynek közlésére csupán terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk. A mondanivalóval azonban egyetértünk, s adandó alkalommal, ha a kereskedelemben, vendéglátásban, szociális gondoskodásban érvényesülő tendenciákról írunk majd, olvasónk engedelmével fel is használjuk észrevételeit. Kérdések és kérések „Hétfőn délelőtt szeretek vásárolni, ez az a nap, amikor mentesül az ember a háztartás gondjai alól. így kényelmesen végigjárom az üzleteket, nyugodtan vásárolok. Ugy érzem, ez az a nap, amikor a kereskedők is több türelmet tanúsítanak a vevőkkel szemben. Sajnos, nem minden üzlet van nyitva hétfőn délelőtt. Az óra-ékszer bolt például hétfőn csak dél körül nyit. Hosszabb töprengés után arra gondoltam, talán a csütörtöki, késői nyltvatartás miatt van ez így. De hát a többi üzlet is este nyolcig tart nyitva!" — írja Kovács Gáborné. Nem akarunk az illetékesek válasza elé vágni, de hadd jegyezzük meg: a/ óraékszer üzlet nem hasonlítható össze olyan boltokkal, ahová a vásárlók rendszeresen, legalább hetente egyszer. járnak! A hétfői késői nyitás okét most nem firtatva általánosságban azért fogadjuk el azt a lehetséges magyarázatot: hogy az ékszerbolt eladói ls háziasszonyok, nekik is szükségük van olyan órákra, amikor a többi üzlet nyitva tart. Olvasónknak pedig a hét öt és Cél napja rendelkezésére áll... Kommentár nem kívánkozik J. Z. olvasónk sorai után: „A minap a Tisza-parton kisgyermekét kocsiban toló fiatal férfibe kötött bele két részeg ember. Hát ilyesmi már fényes nappal is előfordulhat, s ilyen forgalmas helyen? A két lábon Járó sörös-boros hordóknak nincs gyerekük?" A Szikra-lakként ismert gyufagyári lakások egyikéből, a Tolbuhln sugárút 53— 55-böl írja özv. Oláh Jenöné, hogy többször visszaküldték a feladónak a neki címzett leveleket, nyil; Következetesség, az utasok kárára Van-e joga a buszvezetőnek leszállítani az utast, és megtagadhatja-e az utasok követelését a továbbhaladást illetően? E két kérdés merült fel bennem a látottak alapján. A történet a következő. Augusztus 28-án, a 18.50es, GC 80-90 rendszámú buszra szálltunk fel a Csillag téri megállóban. A buszon, mintegy 30-an utaztak. A Szilléri sugárút— Hajós utca kereszteződésében piros lámpát kaptunk. Várakozás közben a busz vezetője, elhagyva a vezetőfülkét, hátrarohant és az egyik utastól minősíthetetlen hangon követelte, hogy azonnal szálljon le. Kiderült, hogy az volt a kifogása: az utas derékig kihajolt az ablakon, balesetveszélyt okozva. Az utas elismerte, hogy a könyöke valóban az ablakon kívül volt, de ez nem lehet ok a leszállításra, s a továbbiakban tartózkodik e „szabálytalanság" elkövetésétől. Zöld jelzésre a buszvezető — versenyzőket megszégyenítő módon — elindult, majd a hídfőben levő megállóban megállt, és kljelentette: addig nem hajlandó tovább menni, míg a szabálytalankodó utas le nem száll. Az utas erre nem volt hajlandó, mert még az ablakot is becsukta, nehogy ki találjon es ni. Meg kell mondjam, kö vetkezetes dolgozóval alít szemben a kiszolgáltatott utassereg. A megállóban körülbelül 10 percet töl töttür.k el, kérve, maid követelve a továbbható dóst. A követelés, később, ahogy a türelem fogyott, már sértő kifejezéseket is tartalmazott, de azt hi szem, ez érthető. Szerencsénkre jött a menetrendszerű Szeged—Makó járat GC 88-79-es Járműve, amelynek vezetője megkönyörült rajtunk és felvett bennünket. A mi buszunk továbbra is a megállóban maradt. Néhányan az újszeged! hídfőben /leszálltunk — eredetileg is addig akartunk utazni — majd csodálkozva láttuk, hogy GC 80-90-es buszunk az Odesszai körút és bérkert utca kereszteződésében előzi a makói buszt Hogy hová kellett annyira sietnie...! Szeretnénk választ kapni a bevezetőben feltett kérdésekre. Megjegyezni kívánom, hogy a „vétkes" utas igen jámbor ember volt, még csak nem ls hangoskodott, csupán megváltott jegye vagy bérlete birtokában kitartott az utazási szándéka mellett. Sánta Ferenc Zöldfa u. 4. Egyszerűsítés? A tanulóbérlet-lgazolványok váltásáról szeretnék egy kicsit elmélkedni. A korábbi években is olvastam hasonló panaszt rovatunkban. Ebben az évben viszont már én sem bírom ki, hogy ne adjak hangot véleményemnek. Nem nagy ügy, nem fordul elő gyakran, Jó esetben — ha a gyerek nem veszíti el — egy évben csak egyszer kerül rá sor. Tudvalevően egy gyerek 16 éves koráig iskolaköteles. Ha tetszik, ha nem, Iskolába kell járnia. Akár gyalog, akár — ha messze van az Iskola —, valamilyen járművel. Eddig a Volén csak ügy adott bérletigazolványt, ha vittük az iskolalátogatási bizonyítványt, amiből egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy nz a gyerek igen is Iskolába Jár, és nem dolgozni, tehát, hogy a Volánt nem akarjuk átrázni. Gondolom, a korábbi panaszok alapján döntött úgy a Volán, hogy „egyszerűsíti" az Igazolvány kiváltását. Mint olvastam az újságban, nem kell iskolalátogatási bizonyítványt vinni. Nagyon megörültem, mert fiam még nyaralni volt, így rám hárult a bérlet kiváltása. Mivel munkaidő után az iskolában már valószínűleg senkit nem találnék, gondoltam, munkából kellene elmennem a szükséges Igazolásért. Mire végére értem az újságbell tájékoztatónak, örömöm rögtön elmúlt, sőt, a székről is majdnem leestem. A Volán egyszerűsítése ugyanis abból áll, hogy ezután nem egy levelezőlap nagyságú papírt kell az Iskolából kérni, hanem egy 4x4 centiméteres fényképre bélyegzőt és aláírást — amiért ugyanúgy be kell menni munkaidő alatt az iskolába, mint eddig —, hogy bizonyítsam:' az a gyerek, akinek a fényképét elviszem, és személyi igazolványommal igazolom létezését, él, iskolába jár, Itt a Földön, és nem esetleg a Marson, s nem akar ilyen formában, marslakóként az emberek közé férkőzni. Nagy híve vagyok az egyszerűsítésnek, az adminisztráció csökkentésének, de ha minden erre irányuló szándék csak így sikerül, akkor bőven marad még több évre való egyszerűsítés, amivel mindig örömet tudunk szerezni embertársainknak. Kevel Béláné, Sárost u. 4/A Talán elcserélték Augusztus 21-én tértünk haza kéthetes külföldi utunkról, tele kellemes élménnyel. Azonnal elvittem a fényképezőgépemet a FÉNYSZÖV Kárász utcai riport-amatőr részlegéhez. A felvevő hölgy készségesen kivette gépemből a filmet, fizettem, s a megbeszélt, másnapi időpontban mentem is a képekért. Ekkor ért a meglepetés. Hogyan lehetséges, hogy a laborban elveszett a film? Azóta háromnaponként Járok az üzletbe, türelmemet kérik, a hölgy ugyanis tudja, hogy az a film, amit 6 vett kl a gépből, s továbbított a laboratóriumba, az ott kell hogy legyen. Az üzlet egy férfidolgozója meg azt állítja, hogy a tekercs Üres volt. Nem is tudom, milyen hangot üssek meg. Először ls: most jártam életemben először a román tengerparton. Az ottani élmények, a kempingbeli epizódok, az út, a gyönyörű hegyek, az augusztus 23-i ünnep előkészületei —• lenyűgözőek voltak. S ezek a felvételek más hanyag ember felelőtlensége következtében most elvesztek... Kérem a Postaládát, soraim közzétételével segítsen, hátha valakinek véletlenül odaadták a filmemet, illetve a kazettát. Kérem akkor az Illetőt, vigye vissza az üzletbe pótolhatatlan felvételeimet. S kérem, a szövetkezet vezetőit, serkentsék dolgozóikat minőségi munkára! Bodonyi Károly, Marx tér 1—3. Válaszol az illetékes „A Délmagyarország 1980. augusztus 28-1 számában És lőn — sötétség című írással kapcsolatban közöljük, hogy a közvilágítás bekapcsolásával és oltásával az utóbbi hetekben elég sok zavar volt. Az égésldőÉ a 214—76. sz. NIM Ágazati Szabvány írja elő. A tanács ez utén az égési óra után fizeti átalányban az áramdíjat. Korábban az égésldőt alkonyknpesoló szabályozta. A tanács ez év Január 1-től a NIM-naptár szerinti üzemelést kérte az energiatakarékossági szempontokra hivatkozva. Július 18-tól augusztus 21-ig a tapasztalatok szerint az igen takarékos, és sok problémát adó naptártól eltérően, az ünnepi hetek miatt hosszabb égésldőt kért a tanács. Augusztus 21-én ismét a naptár szerinti üzemállapotot állítottuk be. Miután a naptár alapján történő késői gyújtás és korai oltás igen rossz állapotokat teremt a közterületeken, augusztus 28-tól ismét hoszszabban üzemeltetjük a közVilágítást, augusztus 30-tól pedig ismét automatikus alkonykapcsolóval vezéreljük a közvilágítás üzemét. Az augusztus 22-i számban Tódor András Hargitai utcai lakos a Sarló utcába lámpát kért felszerelni, kérését jogosnak találjuk. A mostani közvilágítás-bővítési munkák keretében egy lámpát rövidesen felszerelünk" — írja Hörömpő József, a DÉMÁSZ üzemigazgató-helyettese. „A Postaláda-rovatban augusztus 29-én megjelent Megjegyzések nyár után cím alatt szereplő és a vendéglátó vállalat Dóm téri büféjének munkáját érintő észrevétel tartalmát kivizsgáltattam. Megállapítottuk, hogy a virsli, mustár és egy zsemle eladási ára ténylegesen 13,10 forint, annyi, amennyi az ártájékoztató táblán szerepel. A megjelent reklamáció tulajdonképpen félreértésen alapult, mert a vendég 1 darab 10 forintossal, és 2 darab 2 forintossal kívánt fizetni, amihez az eladó kért még 10 fillért, és 1 forintot vissza kívánt adni. Furcsáljuk az eset leírását, hiszen a szolgálatos üzletvezető a vizsgálat során nyilatkozta, hogy a félreértés tisztázása az irodában megtörtént, ezért az esetnek további következményei vállalatunk részéről nem voltak. A mozgóárusoknál nem megfelelő áron történő érrékesítést, esetenként az árdrágítást magunk is tapasztaltuk. Ennek előfordulásakor az illető kisegítő dolgozót a munkából kiállítottuk, és a továbbiakban nem alkalmaztuk. A betétdíjas üvegek viszszaváltáséra az eddigiekben már jól bevált, külön üvegvisszaváltó helyek rendszerét alkalmaztuk, annak érdekében, hogy az árusítást meggyorsítsuk. A külön helyen történő üvegvisszavéltás nem akadályozta a gyors kiszolgálást. Ennek értelmében megfelel a valóságnak az értékesítést végző dolgozó tájékoztatása — írja Dékány László, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója. összeállította Pálfy Katalin A