Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
124 Csütörtök, 1980. szeptember 25. Kádár János beszéde az országgyűlésen (Folytatás a 3. oldalról.) az Is a népé. Hazánkban hogy nálunk a termelőd- n'ncs Kizsákmányoló osztály éh nemzetközi monopóliumok közök köztulajdonban vansem zsákmányolják kl a nak, • amit megtermelünk, munkást, a népet A vállalatok és a tervgazdálkodás Szocialista a mi rendszerünk abban az értelemben is, hogy nálunk minden gazdasági egység szocialista tervgazdálkodást folytat. Amikor több mint tíz évvel ezelőtt bevezettük a gazdaságirányítás új rendszerét, egyesek csak azt harsogták, hogy nincs a vállalatokra 'elbontott kőtelező terv. Ez igaz, és valóban nagy a vállalatok önállósága. Az összes beruházásnak a fele a központi, állami szervekben, a másik fele pedig a vállalatoknál dől el. Ez már nagyfokú önállóság, de a vállalatok ezzel együtt ls kötelezve vannak arra, hogy elkészítsék a saját tervüket. A vállalatok tervszerű gazdálkodása ls része az országos, népgazdasági méretű szocialista tervgazdálkodásnak. A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel értük el eredményeinket Behoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyarország már az Iparilag közepesen fejlett országok közé tartozik. Célunk az. amit a pártkongresszus ls kimondott, hogy az iparilag fejlett országok közé küzdjük fel magunkat. Ez a belátható jövőben elérhető. Ha a szocialista társadalomban — amely hosszú történelmi korszak és átmeneti szakasz az emberiség fejlődésében — árutermelés van. akkor piac is van. a piaci törvények hatnak és léteznek árak ls. Ez nem kapitalista vagy szocialista módszerelt kérdése: a szocializmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkéseknél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelőeszköz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximumot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializmus viszonyai között kimondani, hogy a vállalatvezetés rendelkezésére álló termelőeszköznek és munkaerőalapnak a legtöbbet kell hoznia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimondjuk és megköveteljük, attól még nem hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szemlélet. S vajon a minőség, a márka Jó híre csak a kapitalistának fontos? Szocialista viszonyok között a rossz lehet Jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behoznivalónk, ez számunkra politikai, erkölcsi és gazdasági kérdés. Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen Ismert vezető nyugat-európai nagytőkés szakembereinkkel tárgyalva meglepő kijelentést tett: „tönkre fogunk menni". Amikor megkérdezték, hogy miért, Így válaszolt: mert a ml munkásunk azt akarja, hogy neki a legfejlettebb ipari ország legmagasabb bérét fizessük, de ő csak azt a munkatempót teljesítse, ami maguknál megszokott. Vagy eszébe Jut az embernek az egykori disszidens álma. amely szerint tulajdonképpen az lenne jó, ha Itthon dolgozna, fizetést azonban nyugaton kapna, s azt Itthon költhetné el. Jó lenne, ha egy idő után senkinek sem lenne alapja az Ilyen összevetésekre. Hogyan Javítsunk a helyzeten? Talán nem árt ha azt hangsúlyozzuk, hogy mi nem több fizikai erőfeszítést nem vért és verejtéket követelünk a dolgozóktót. Nem azt hajtogatjuk, hogy dolgozzatok többet — mert az emberek nagv része énélkül ls tisztességgel és becsülettel dolgozik —, hanem azt, hogy Jobban kell dolgoznunk. A termelékenységet kell emelni. jobb üzemszervezésre és Irányításra van szükség, a műszaki szinvonalat kell fejleszteni, és természetesen jobban kl kell használnunk a munkaidőalapot is. Ezek a ml fő eszközeink. fejlődött, és magas fokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek politikai és gazdasági feladatainak megoldásában. Enélkül nem is tudtunk volna megbirkózni megnövekedett feladatainkkal. Helyeslem, hogy a jövőben is a nemzeti Jövedelem három százalékát fordítjuk A kutatásra és a fejlesztésre. Számítunk a műszaki és a humán értelmiség munkájára, a közoktatás dolgozóira, a pedagógusokra, akik sokat tesznek azért, hogy világnézetileg egészséges, szocialista gondolkodású, és a szocialista erkölcs szellemében nevelt Ifjúsága legyen a magyar népnek. A közvélemény formálásában fontos szerepük van az íróknak, a művészeknek, a kiadóknak, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak is. Nem akarok belemerülni egy ilyen kényes terület problematikájába, de azt hiszem, hogy az irodalom, a művészetek is a dialektika, az élet törvényeinek megfelelően hullámvonalban fejlődnek. Az előrehaladást olykor megtorpanások követik. Ez a dolog természete. Az Irodalom, az egyes művészetek terén tapasztalható visszahúzódás, begubózás. söt még pesszimista hangvétel is. Egyes fontos, s néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják. hogy fö törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én«nem is ezt akarom szóvá tenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől. az íróktól, a közvélemény-formálás valamennyi tényezőjétől. hogy törekedve önmaguk megvalósítására, mert másképpen alkotni nem ls lehet, szolgálják népünk önmegvalósítását. mert népünk a kapitalista igától megszabadulva a szocialista rendszerben kibontakoztatta alkotó erőit és valóban megvalósítja önmagát A pesszimizmus sokszor hangulattól, s talán néha az életkortól is függ. De egy másfajta pesszimizmusról is szó van. Az irodalomban, a művészetekben vannak nemzetközi irányzatok, amelyek hullámzanak, váltogatják egymást. A nyugati világ igazi alkotói teljes joggal pesszimisták, ha saját kapitalista világuk Jövőjére gondolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocialista és a kapitalista rendszer problémáit Illetően két különböző dologról van szó. A szocializmus problémái — bár néha igen fájdalmasak — esetenként szülési fájdalmak, máskor gyermekbetegségek. vagy a fejlődés betegségei. A kapitalista társadalmi rendszer betegségei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint —, pusztulásra ítélt társadalmi rend tünetei. Tehát azt kérném íróinktól, művészeinktől, hogv tükrözzék népünk valóságát. Ezt szoktam kérni akkor is, amikor egy-egy külföldi diplomatával találkozom. Ismerkedjen meg a magyar valóság tényeivel, és erről adjon hiteles tájékoztatást kormányának. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyarország kénét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban törekvéseinket. népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedéséről". A művelődés területén is megfeleld decentralizációt hajtottunk végre. A kormányzati szervek természetesen kötelességük és felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fontos kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közé sorolom a Nemzett Színház és az Operaház kérdéseit is. Mi nem írjuk elő sem az alkotói stílust, sem azt, hogy mit írjanak, vagy milyen szobrot készítsenek. A művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes. Tettre készen szocialista céljainkért Szellemi erőink Előrehaladásunkban épt- társadalmunk alkotó erejétünk a szellemi erők. értei- re. Csatlakozom ahhoz, ami miségünk nélkülözhetetlen itt tegnap elhangzott, hogy közreműködésére és egész társadalmunk nagyon sokat Iránymutató elvünk a marxista—leninista tudomány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, tehát reális célokat tűzünk ki. vagyis csak olyanokat, amelyek megvalósításához megvannak a feltételek. Politikánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párttagok és pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása bevált A párt a nép nélkül nem létezhet, s a kormánynak is szüksége van a tömegek támogatására. Törekvéseinket, cselekedeteinket megértik az emberek, s a helyes felvilágosító szó ls formálja a közgondolkodást. Az emberekben nagy a tettre készség, cselekedni akarnak szóclalista céljainkért, ennek érdekében Jó vezetést követelnek. és főleg azt hogy mondják meg nekik, ml a feladatuk. Meggyőződésem, hogy céltudatos. állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szükség és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogására. Így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján. Kormányunk, az állami éa gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját és feladataik jő megoldáséra törekszenek. Bízunk bennük, mert megérdemlik 1 Befejezésül még egyszer el szeretném mqndanl. hogy Lázár elvtárs programbeszédével egyetértek, a kormány munkaprogramját a Központi Bizottság és a magam nevében elfogadom, az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Szeretném biztosítani a tisztelt országgyűlést és a kormányt, hogy ennek a kormányprogramnak a megvalósításáért a Központi Bizottság és a párt valamenynyl szervezete becsülettel fog dolgozni! Losonczi Pál Algírban Ütőn hazafelé, az Elnöki Tanács elnökének különgépe a kora esti órákban landolt Algír nemzetközi repülőterén. A megállót technikai pihenőnek szánták. így nem szerepelt a hivatalosan meglátogatandó országok sorában. A fogadtatás ünnepélyessége. s kivélt az a tény. hogy Losonczi Pált Bendzsedid Sadli. az Algériai Demokratikus és Népi köztársaság elnöke várta, e pár órát ls a fontos elnöki találkozók sorába iktatta. Algéria elnöke szállására, a népi palotába kísérte Losonczi Pált, majd — személyes eszmecseréjüket követően — díszvacsorát adott tiszteletére. Az Elnöki Tanács elnöke az éjszakát Algírban töltötte. s várhatóan szombaton, a déli órákban érkezik haza Budapestre. Újra a Földön ww Űrhajósok kitüntetése % Moszkva (MTI) Pénteken este, moszkvai idő szerint 18 óra 54 perckor a megadott körzetben, a kazahsztáni Dzsezkazgantól 175 kilométerre visszatért a Földre a szovjet—kubai űrexpedíció. Az első jelentések szerint a két űrhajós: Jurij Romanyenko és Armando Tamayo Mendez egészséges, Jól viselte el a leszállás megpróbáltatásait, és az orvosi vizsgálat után helikopterrel, majd repülőgéppel folytatta útját Bajkonurba. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége magas kitüntetésben részesítette a szovjet—kubai űrexpedíció tagjait: Jurij Romanyenko másodízben kapta meg a Szovjetunió Hősének Aranycsillagát és a Leninrendet A Szovjetunió Hősének elmével, a Lenin-renddel és az Aranycstllaggal ismerték el a kubai űrhajós, Armando Tamayo Mendez bátorságát és helytállását ls. Ilja SaJunovszkij Három sor a hadijeleotésfiöl 4, A vendégekre nézve folytatta: — Késő este a falu legszélső házában lakó asszony lefektette n gyermekeit, s maga ls aludni készült Szörnyű Idő volt. Két napja hóvihar dúlt Egyszer csak kopogás hallatszott az ajtó felől, maid megismétlődött. Az asszony kinyitotta az ajtót. Egv férfi lépett be. A fáradtaágtól alig állt a lábán, megfázhatott, mert a hangja rekedt volt. és köhögött Ruhája elnyűtt csizmájából jeges kapca lógott ki. Szállást kért éjszakára. Nagyon rossz bőrben volt szinte alig élt már. De az asszony emlékezett a parancsra: akt nem falubelieket beenged a lakásába, azt a helyszínen agyonlövik. Ekkor ébredtek fel a gyerekek. ..ön tudja, ml vár ránk. ha tudomást szerez erről a fasiszta rendőrség?..." A férfi tudta, és alig vánszorogva, az ajtó felé Indult. Képzeljék el. mit élhetett át az az asszonyi A falu német megszállása utan pár nappal kaoott értesítést férje halálaról. A katona özvegye nem tudta, ki a jövevény. _ hirtelen mégis azt gondolta, hogv n férje ellenségei ellen küzd. ha segít rajta. Ezért mondta: „Maradjon!" Gyementyev izgett-mozgott, és a padba kapaszkodott. Varvara Petrovna folytatta: _ Főtt krumplit adott az Ismeretlennek, majd meleg kabátot és egv szőnyeget tett a széles padra. Az Idegen megtudakolta, van-e hátsó kijárat, és elalvás előtt megemlftette, hogy hajnalban elmegy. Nyugtalanul aludt, álmában forgolódott, és nagvon köhögött. Reggel felé az utcáról harsány kiáltás hangzott: „Rendőrség!" Nem várták meg. hogv az asszonv kinyissa az aitót. beugrottak az ablakon. A megszállókkal együttműködő csoport vezetője géppisztolyával arcul ütötte a ház asszonyát. Amikor a nő elesett, hajánál fogva emelte fel. — Kl aludt itt? Nekem azt jelentették, hogy partizán. Ismerd be! Majd kiadta a parancsot, hogy a többiek kutassák át a házat A zajra kirohantak a gyerekek. Az Idősebb. Ványa, sebesült anyjához bújt miközben azt kiabálta: „Bácsi, ne bántsd az édesanyámat!" A rendőrök átkutatták a házat, a pincétől a padlásig, de nem találtak semmit. Vezetőjük a padhoz lépett, felemelte a kabátot és a szőnyeget ..Itt aludt És ez micsoda!?" — mutatott a földön levő puskaolajtartó dobozra. Gyementyev kővé dermedten ült. Dohányát őrizte a dobozban, de azt hitte, hogy már az erdőben elvesztette. Varvara Petrovna hangja ismét megremegett: — Egy perc alatt történt minden. Megölték a két fiút és a védelmükre kelő édesanyát. Már mentek volna a pribékek. amikor észrevették az asztal alatt a szörnyűségtől szinte eszét vesztett kislányt. Az egyik rendőr kirántotta a gyermeket és a tőrével levágta a jobb kézfelét. „Ne felejtse el. hogy kinek a gyereke" — ordította káromkodva. — Elfogták a hóhérokat? — kérdezte Frolovszklj. — Zsernovkában halálra ítélték mind a hármat Tanúként vettem részt a tárgyaláson. Ivan Zaharovlcs összeszorította az ajkát de váratlanul kiszaladt száján a kérdés: — Jevdokljának hívták az asszonyt? — Igen. Jevdqkija Petrovnának. — Az éjszakai szállást kérő férfi én voltam. A tanárnő merően nézte a férfit, de tekintetében sem meglepetés, sem kíváncsiság nem volt. — Már akkor rájöttem erre amikor Zsernovka bombázása. illetve a rádiós szóba került. — Csaknem négy évtizedig senki sem tudta, miért áldozta fel ez az asszony a maga és a gverekei életét. Hiszen csavargó is lehetett a menedéket kérő. Ezután nyugodtabb lesz a lelkem: katonának adott menedéket anyám. De ha nem érték utol a fasiszták azon az éjszakán, miért nem jelentkezett a katona 1945-ben? Ivan Zaharovics az ablakhoz ment és kifelé nézett. mintha azt kutatná, merre lehetett az a ház? — Magam sem értem, miként történhetett — nyögte kl végüL — Ha tudtam volna, hogy ez történt H« tudtam volna! Örökbe fogadtam volna a lányt a felneveltem volna három gyermekemmel együtt — Elhiszem, hogy ezt tette volna, de mit segített volna ezzel Ha 1945-ben látogat Klincibe, édesanyámat és testvéreimet már nem lehetett feltámasztani. Én pedig így sem maradtam gondoskodás és szeretet nélkül. Varvara Petrovna felállt: — Elnézést kérek, de az emlékezés mindig megvisel. Ivan Zaharovics egy lépést tett a tanárnő felé, s meghajtotta előtte a fejét — Bocsásson meg. ha tud. Vera Petrovna. Bocsásson meg. A tanárnő kihúzta a zsebéből a jobb kezét Kesztyű volt rajta. — ön semmiben nem vétkes. Ezt soha ne felejtse el. Ne nehezítse ezzel az életét Visszafelé ls ketten voltak a vasúti fülkében. Ivan Zaharovics egész éjjel nem aludt. Ébredés után hangulata komor volt Frolovszkii mintha kitalálta volna társa gondolatait, melléült és átölelte. — A Jevdokija családját elpusztító fasiszta bérenceket halálra Ítélték. Ki tehetne önnek szemrehányást? — A lelkiismeretem. — Ugyan miért? Hányszor fordult elő a háború idején. hogy aki segített, meghalt, akin segítettek, életben maradt — Ez Igazságtalan és logikátlan — moindta Gyementyev. és hirtelen azon kapta magát, hogy nagyon sok egykori bajtársáról nem tud semmi érdemlegeset ... Az első nap. az első ütközet — jutott eszébe —, amikor a határőrök maroknyi csoportja a csukaszürke ruhát viselő katonák támadását verte vissza, pedig még nem is tudták, hogy kitört a háború. Élnek-e azok. akikkel kivágta magát az ellenséges gvűrűből? Merre vannak a fenyegető háborús égből bevetésre ledobott ejtőernyősök? Merre lehet az a partizánorvos, aki gyertyafénynél varrta össze az arcát? * Üjabb emlékei törtek elő. Ismét megjelent Jevdokija. hallotta riadt szavait, megjelent szemei előtt a falu. a mai Klincj, a szép tégla házak a kolhoz épületei és az ipari üzemek, az iskolai múzeum, melyet a régi ikonok madonnáihoz hasonló szemű, jobb kezén mindig kesztyűt viselő tanárnő szervezett... Fordította: Bányász Béla (Vége.)