Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

4 Szerda, 1980. szeptember 24. 100 Vas István köszöntése A hetvenesztendős Vas István költészete, ha pusztán a hangot és a formát tekintjük, józan nyugalomról tanúskodik. Mégis mennyi vívódó nyugtalanság, végleges feszültség rejlik a hogyományos előadás, a tiszta forma mögött! Ifjúságának avantgarde-vonzalmával korán szakított, önéletrajzírásában, a Nehéz szerelemben számolt be arról, hogy e szakításnak mik voltak az előzményei és következményei. Valójában drámai fordulatot hajtott végre — fordulatot, amelynek nemcsak személyes jelentősége volt, hanem nemzedéki értelme is. Vas István, akárcsak a Nyugat „harmadik nemzedéke", hátat íordí•tott az izmusoknak, s az emberiség évezredes kulturális örökségét tartotta pajzsként maga elé, midőn támadásba lendült a fasizmus, és megjelent a láthatáron az új világháború. A szertelen lázadásnál ő is többre becsülte a fegyelmezett érvelést, a merész kísérletezésnél a klasszikus hagyományt. A klasszikus hagyományok iránt érzett vonzalmáról tanúskodnak első verseskönyvei: az 1032-ben kiadott öszi rombolás, az 1935-ös Levél a szabadságról és az 1938-ban megjelent Menekülő múzsa című kötetek. Üjabb költészete mégis arra figyelmeztet: a míves és fegyelmezett forma valójában romantikus költőegyénisége kezén születik. Romantikus egyéniségről árulkodnak határozott eszményei, amelyeket mindig odaadó hűséggel vállalt. Akkor ls, ha félre kellett állnia, vagy műfordítások közé kellett temetkeznie. Líráját a személyes bátorság, a helytállás, a szembeszegülés morálja hatja átj Le tudott számolni illúzióival, annál biztosabban őrizte megalapozott eszményeit, * Ifjúságának nemes ideáljait, amelyek a baloldali költészet ideáljai voltak: szabadság, emberi egyetemesség, személyes bátorság és forradalmi remény. A felszabadulás után ezeknek az eszményeknek a Jegyében dolgozott tovább. Munkássága mind teljesebben bontakozott ki, ekkor jelentek meg Római pillanat (1947), A teremtett világ (1954), Rapszódia egy őszi kertben (1960), Római rablás (1962). Föld alatti Nap (1965), Nem számít (1969) és önarckép a hetvenes évekből (1974) című verseskötetei, továbbá Nehéz szerelem (1964) és A félbeszakadt nyomozás (1967) című önéletrajzi regényel. Vas Istvánt romantikus egyéniségnek mondtuk az előbb. A józanság, mint minősítés, mégsem hamis. Szervesen hozzátartozik a bátorsághoz: a helytállás morális stratégiáját a tisztán látó elmének kell vezérelnie. A költő, aki rapszódiát írt a bátorságról és a hűségről, korábban ódában ünnepelte a józan észt: „Nem az, ami örök, nem az, ami múlandó. / Csak az, ami lehet, s megvalósulandó — / Tévelygő szilaj ész, te vagy nekem a hit" — hangzik aZ óda az észhez című versében. A józan értelem, a mérlegelő ráció irányítja a művészi önépítés művét. A romantikus szellem szabad lobogását az ész fegyelmezi. Sőt, az Irónia, amely eleve bitosabb pályára vezérli a képzelet röptét, és okos féket vet a vágy száguldása elé. A választott költői szerepnek kettős arca van. A romantikus hajlam és a fegyelmező Irónia, a fenntartás nélküli idealizmus és a józan realizmus alakítja ezeket az arcokat. Az idealizmus küzdelemre biztat, a realizmus számot vet e küzdelem esélyeivel és kockázataival Janus-arcú szerep, de csak a szerep kettős. A költői személyiség, amely e kettősségbe öltözik, szervesen épül. egységes marad. Ellentétes tulajdonságokat és lehetőségeket foglal össze: a szabadságvágyat és a szükségszerűségek ismeretét, a lázadást és a fegyelmet A „coincidentia oppositorum" helyzetében az ellentétek keresztezési pontján — érzi magát. Az ellentétekből épülő költői magatartás végiső egységét világítja meg. „Ellentétek keresztezési pontján" vet számot saját múltjával is. Vas István mind többet foglalkozik ezzel a múlttal. Nemcsak önéletrajzi regényében, amely saját fejlődésének rajza mellett a két világháború közötti magyar szellemi élet történetét is eleven képekben festi le, hanem költészetében is. amely mindinkább a múlt kérdéseivel viaskodik. A múlt — a „kérdező idő" — mindig jelen van verseiben Vas István szemlét tart emlékei felett: régi szerelmeket és barátságokat kelt képzeletbeli életre. Van ebben az emlékezésben nosztalgia is. A múlt feltámasztását mégis a számadás vágya vezérli: Vas István versei a történelmi tapasztalat értelmét és tanúságát keresik. A személyes számadáson túl közösségi szerepet töltenek be: a magyar művészértelmiség önvizsgálatának adnak hangot, önvizsgálatnak, amely a történelmi jelenlét súlyos tapasztalatát össszegzi, amelyből egy emberöltő érzelmi története is kiolvasható. Pomogáts Béla A mikrovilág életének vizsgálata A Leningrádi Műszaki Egyetem és a Tudományos Akadémia Citológiai Intézet munkatársai közös kísérletsorozatban speciális lézereszközzel felszerelt mikroszkóppal térhatású felvételeket készítettek n mikroorganizmusokról. E holografikus eljárás segítségével pontosítható a sejtek élettevékenységéről alkotott elképzeléseket, nyomon követhetik a belsejükben lejátszódó legfinomabb . folyamatokat is. Így például a tengeri planktonról készült felvétel alapján a kutatók feltárták a víz alatti élőlények tájékozódásának törvényszerűségeit, amelyek a gravitációval, a megvilágítással kapcsolatosak. Szakemberek véleménye szerint az optikai holográfiának óriási jövője van a különlegesen tiszta biológiai anyagok és preparátumok előállításának technológiájában, illetve az orvosi kísérletekhez szükséges gyors analízisekben. (APN) Újfajta cement Üzbég szakemberek kidolgozták az alinit cement ipari előállításának módszerét. Az eljárás lényege, hogy klórvegyületeket adagolnak a szokásos nyersanyaghoz, s ennek eredményeképp különleges struktúrájú kristályok keletkeznek. A tudósok különféle tulajdonságú nagy szilárdságú, fagyálló, plasztikus, díszítő cementváltozatok előállítását dolgozták ki. Az alinit cement gyártási technológiája lehetővé teszi a szódagyárak és más vegyi üzemek melléktermékeinek felhasználását. Tartós tanulás Egy cetrarói (Olaszország) férfi 78 éves korában szerezte meg az orvostudományok doktora címet. Az elmúlt 40 év alatt tudományos fokot szerzett italianisztikából. nyelvtudományokból, történelemből és filozófiából. „Azért tanulok, mert örömet okoz. és mert el akarom űzni az unalmat" — nyilatkozta a nyugdíjas. Egyelőre még nem gondol Ismeretei bővítésének lezárására. (MTI) Fecskepelenkák, erkélyek alatt A leglelkesebb szolnoki lokálpatrióták közül is csak kevesen tudják, hogy lakóhelyük milyen országosan egyedülálló nevezetességgel bír: természetvédelmi területtel a kőrengeteg szívében. E terület a város egyik legforgalmasabb útvonala, a Ságvári körút mentén álló emeletes házak erkélyei alatt található, s benépesítője 150 molnárfecskepár. A kis szárnyasok telepükkel együtt — az emberi gondoskodás szép példájaként — a megyei tanács végrehajtó bizottságának 1980. július 11-1 határozatával védetté nyilváníttattak. A fecskék már hosszabb ideje visszatérnek tavaszonként a szolnoki erkélyek alá, nagy műgonddal megépített sárfészkeikbe. A kis lakókat az emberek a legtöbb helyen szívesen fogadják, esténként kedvtelve nézegetik életük pergését. sőt nem egyszer élelemről is gondoskodnak számukra. Kár lenne tagadni, nos, vannak azért olyanok is, akikben nem buzog túlságosan az állatszeretet. A fecskefészkek pusztítói arra a tagadhatatlan tényre hivatkoznak, hogy a sok madárürülék az ablakpárkányokon egyáltalán nem magasztos látvány. A Magyar Madártani Egyesület he. lyi csoportja akciót szervezett, hogy ez a kellemetlenség se ébreszthessen ellenszenvet a város szarnyas lakói iránt. Az Országos Környezet. és Természetvédelmi Hivatal anyagi támogatásából a fészkek alá szennyfogó polcot, népszerűbb nevén fecskepelenkát szereltettek. Ezek leszedhetők, s ígv rendszeresen tisztíthatók. A védetté nyilvánításkor a végrehajtó bizottság az Ingatlankezelő Vállalat, az épületek karbantartóját bízta meg a tisztítási teendők végzésével A molnárfecskék a maguk módján hálásak a gondviselésért, fáradhatatlanul pusztítják az ember életét megkeserítő legyeket, szúnyogokat. Az ornitológusok kiszámították, hogy egy-egy molnárfecske naponta a testsúlyával azonos mennyiségű rovart kebelez be. S ma már a fecskepelenkák jóvoltából az ablakpárkányokra sem piszkítanak. L. J. Jár-e tanulmányi szabadság évismétléskor?^!^ V. I. szegedi olvasónk egyetemi tanulmányokat folytat, mint levelező hallgató. A tanulmányi évet azonban nem tudta sikeresen befejezni, mert az év elején súlyos műtéten esett át, ami egyrészt akadályozta a tanulásban, másrészt a kezelőorvosa kifejezetten javasolta, hogy legalább a műtétet követő hat hónapban kímélje magát, így az évet meg kell majd ismételnie. Érdeklődésére munkahelyen azonban azt közölték, hogy erre az évre tanulmányi szabadságot nem kaphat, mert a rendelkezések szerint tanévismétlés esetén az már nem jár. Olvasónk arra kíváncsi, hogy mit mond erről a jogszabály? Olvasónk megnyugtatására közöljük, hogy a rendelet nem olyan szigorú, mint ahogyan azt a munkahelyén közölték. A 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet intézkedik a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről és szabályozza a tanulmányi szabadság mértékére és kiadására vonatkozó kérdéseket is. Eszerint kétségtelenül főszabály, hogy tanévismétlés esetén a dolgozót tanulmányi szabadság nem illeti meg. Ez alól azonban lényeges kivételek is vannak, amivel olvasónk is élhet. így elsősorban: ha az előző tanévre járó teljes tanulmányi szabadságát nem vette volna igénybe, úgy a fennmaradó részt kérésére az évismétlés évében a munkáltatónak ki kell adnia. Másrészt a rendelet külön kiemeli: ha a tanévet huzamosabb betegség, katonai szolgálat vagy más hasonló fontos ok miatt kénytelen a dolgozó megismételni, úgy a munkáltató az ismételt tanévre is biztosíthat tanulmányi szabadságot. Olvasónk esetében azt javasoljuk, hogy orvosi igazolvánnyal bizonyítsa, hogy a tanévet önhibáján kívül nem tudta sikeresen befejezni, és ennek alapján kérje a munkáltatójától az erre az évre is a tanulmányi szabadság megadását. Kétségtelen, ezen kérésének a munkáltató nem köteles eleget tenni, de nem követ el szabálytalanságot, ha ad, sőt méltányossági szempontok a betegségére figyelemmel ezt indokolttá is teszik. Abban az esetben, ha a félbeszakadt tanévről még maradt volna felhasználatlan tanulmányi szabadsága, úgy azt a munkáltató köteles kiadni. Dr. V. M. Ilja Satunovsikij Nároai sor a hadijelerifésböl 2. Amikor elvégeztem a feladatom, elástam az adót. Klinci faluban egy Jevdokija nevű parasztasszony engedett be a házába. Jó lenne vele találkozni, ha egyáltalán emlékszik még rám. — Nemcsak azért jöttem, hogy frontot járt bajtársammal kezet fogjak — jegyezte meg titokzatosan Vlagyiszlav Szergejevics. Gyementyev mosolyogva válaszolt: — Már nem lepődöm meg semmin. Szóval, van még valami ? — Mielőtt az archívumok anyagával ismerkedtem, nekem, aki számtalanszor teljesített harci feladatot, meglepetés volt, hányan készítenek elő egy harci repülést. Korábban minden egyszerűbbnek tűnt, a pilóták repültek, bombáztak és visszatértek. Sokan ma is így írnak erről. Magam is hasonlóan jártam el. Most tudtam csak meg, hogy Zsernovka bombázását mily sok szerv és katona készítette elő. A felderítő, aki a Wehrmacht legfelső köreiből küldött értesítést a várható támadásról, törzsünk ' tisztjel, akik megállapították a német támadás irányát, útvonalát. És a felderítőszervek, akik gondoskodtak arról, hogy minden csomóponton legyen szemünk, fülünk. És az éjszakai repülők, akik a helyszínre szállították a rádióst. És maga a rádiós, aki pontos jelentést adott az ellenséges csoportosulásról. És amikor mindezek teljesítették feladatukat, csak akkor kapott parancsot Sagin légi köteléke Zsernovka bombázására. — Igen, így volt — erősítette meg Ivan Zaharovics. — Én éppen azt akarom megírni, miként zajlott le ez a támadás, elejétől végéig. A légierő tevékenységét ismerem. A felderítő munkájáról alig tudok. Szeretném önnel végigjárni a háborúban megtett utat. Zsernovkába hívom, mit szól hozzá? — A titkárnő nézett be: — Ivan Zaharovics, nemsokára 8 óra. Ha nincs szüksége rám, elmennék. Alig léptek ki az állomás peronjára, a vonat máris Indult tovább. „Minden megváltozott" — sóhajtott fel Gyementyev. Gyenge fejfájást érzett, és útitársára támaszkodott. — Mennyi idő telt el. de én ma is az égő, füstös Zsernovkát látom. Az összedőlt gabonasilót..., a széttört vasúti síneket, vagonokat, az égő épületeket... De, hát minek mondjam, ön is látta mindezt. — Nem, nem láttam, a lövészrádiós nem nézhet a földre, mert akkor elszalaszthatja az égen a vadászgépeket. A felüljáró mindkét oldalán tágas, várfával szegélyezett utcák, ötszintes házakkal. — Ez kell nekünk, mondta Vlasziszlav Szergejevics a Kolhozfalu járási újság szerkesztőségi feliratára mutatva. Nézzük meg a kollégáimat, nehogy megsértődjenek. — örülünk, hogy eljöttek — kínálta őket hellyel a szerkesztő. — Sokan megjárták közülünk a frontot, de olyan, aki a mi környékünkön harcolt, egy-kettő akad csak. Nem írná meg nekünk a visszaemlékezéseit, Gyementyev elvtárs? — Jobb, ha Vlagyiszlav Szergejevicset kérik meg. ö is itt harcolt, s a tollforgatás a mestersége. — Miért én? — tiltakozott Frolovszkij. — .Egyszer repültem Zsernovka fölé ... — Rendben van, azért is köszönet, hogy eljöttek — vonta vissza javaslatát a szerkesztő. — Mit kívánnak megnézni nálunk? — Először is azt a fedezéket, ahol akkor dekkoltam. Két-három kilométerre lehet innen. Emlékszem, a folyó kanyarulatánál levő mocsaras részre. Nehezen völt járható, ezért biztonságban lehettem ott. — Gondolom, merre lehet — válaszolta a szerkesztő — gyermekkorunkban odajártunk szedret gyűjteni. Ott épült a vasbetonelemgyár, félek, nem találnak már semmit. — Klinci faluban szeretnék találkozni Jevdokiiával, aki akkor a házában rejtett el. S megkérdezni az öregeket, mire emlékeznek. A szerkesztő, miközben a behozott levonatokat nézte, azt tanácsolta, hogy inkább a legfiatalabbakat kellene megkeresni. — Miért? — kérdezte Frolovszkij. — A kolhoz tízosztályos iskolájában nagyszerű pedagógus, Varvara Petrovna tanítja a történelmet. Irányításával az ifjú nyomolvasók rengeteg anyagot gyűjtöttek. Ügy vélem, még a tudományok doktorai és kandidátusai között sem igen akad, aki jobban ismerné a járás történelmét, mint ők. És milyen múzeumot létesítettek! — A kocsink egyébként várja önöket — 'tette hozzá a szerkesztő, és jó utat kívánt. A vasbetonelemgyár cementfelhőbe burkolózott, a széles fémkapu mögött cementtel teli hordók és nagy szerkezeti elemek álltak. A daruk hatalmas járművekre rakták a paneleket. v ... Akkor idegbénító volt a csend erre. A feladat előtt közölték vele, hogy helyet készítettek számára. A helyet pontosan bejelölték, ezért, miután elásta az ejtőernyőt, könnyen rátalált. Kis kuckó volt, /egy mélyedésben hűs- és borsókonzerveket, sót és gyufát talált. A konzervdobozok alatt kézzel írt szöveg: „Sikeres munkát, kedves elvtárs, szerencsés visszatérést." Feltehetően ugyanez a gondos kéz szénát terített a rejtekhely padlójára. „El lehet itt lenni" — jegyezte meg magában Gyementyev. De hát nem volt olyan egyszerű, ahogyan gondolta. Nem rakott tüzet, nehogy elárulja a láng, vagy a füst. Zsíros marhahúskonzervet evett, és a sárga vízben áztatott szárított borsót. Hideg és nyirkos volt a rejtekhely. Hét napot töltött itt. A nyolcadik éjjelen közölte a központtal, hogy az állomás területén nyolc ellenséges szerelvény tartózkodik... A gépkocsivezető szavai állították meg emlékezésében. Azt kérdezte, bemenjek-e a gyárba? — Nem hiszem, hogy értelme Tenne találgatni, meIvik üzemrész területén volt a fedezék ... Klinci, hány kilométerre van innen? — Nincs messze — válaszolta a sofőr. — Én két nap alatt értem oda. Nappal az erdőben várakoztam, éjjel gyalogoltam. 'Kelet felé tartottam Kraizsszkba, onnan kellett volna megbízható emberek segítségével a sajátjaimhoz visszatérnem. (Folytatjuk.)