Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

4 56 Csütörtök, 1980. szeptember 18. A lakosság szolgálatában Maszek a pult mögött Hosszú sor kígyózik a lakótelepi bolt bejáratánál, mintha régenvárt csudaáru hírére sereglettek volna össze, s afféle lesz-ami-leszelszántsággal centiméterrőlcentlméterre topogva, fegyelmezetten húzódnak az ojtó felé. A kljövőknél a türelmes várakozás jól megérdemelt jutalma: egy zacskó tej. fél vekni kenyér, eajt, tojás, felvágott, cigaretta. Vagyis, semmi különös. csupán az, amire mindenkinek mindennap szüksége van. A sorbanállás egykori rossz emlékeket idéző képe korántsem az áruellátás nehézségeit tükrözi, annál is inkább nem, mert az egymás mögé zárkózott vevők arcán nyoma sincs a Jajcsak-jutna-pánlknak. Inkább azt látni, mindenki tudomásul veszi, itt igy keli élelmiszert vásárolni. Így, mert kicsi a bolt. Kicsi — de van! S a pult mögött tnaszek boltos adja az árut A fenti kép nagyjából — Igen kevés kivétellel — jellemző a szegedi kiskereskedők vezette üzletekre. A városban jelenleg 240 tulajdonos neve olvasható a boltok cégtábláin, s a 240-ből felénél több. 144 foglalkozik a mindennapi szükségleteket kielégítő — szakmai kifejezéssel alapellátásnak nevezett kereskedelmi tevékenységgel. Egyszerűbben: ennyinél lehet megvenni a zacskós tejet, zöldpaprikát, füstölnivalót, vágott baromfit, vagy beállni a könyöklőhöz sült kolbászt enni. Aki az új városrészben náluk vágárpl. aki a nyári melegben strandolva a maszek pavilonnál áll sort — mert másutt nincs miért — aligha tud másként válaszolni, mint igennel, ha azt kérdezik, szükség van-e rájuk. Pártdpkumentumot sem kell idézni, elég. ha bejárja az érdeklődő a várost, s megállapíthatja, amit a legmagasabb politikai fórum is elfogadott: a magánkereskedelem hasznos kiegészítője a lakosság ellátásáért felelős állami szektornak. Szegeden nemrégiben a városi tanács végrehajtó bizottsága állapította meg határozatában, hogy „a magánkisiparosok és a magánkereskedők lakosság ellátásával összefüggő tevékenysége és szerepe az utóbbi években a politikai-társadalmi- és állami célkitűzéseknek megfelelően alakult. A magánkisiparosok és a magánkereskedők az elvárható mértékben részt vettek az új városrészek lukossági Igényeinek kielégítésében..." S most térjünk vissz-a a bevezetőben vázolt képhez. A helyszín az Északi városrész, ahol mindez életközeiben úgy fest, hogy jelenleg nem a magánkereskedelem a kiegészítő, hanem — amíg korszerű élelmiszeráruház nem nyílik — épp az állami kereskedelem. tötte ezt a pénzt, s naponta a vevők elé áll. inkább panaszkodik. Áruellátási gondokat emleget, s példákat emleget, s példákat sorol sérelmeire, mikor, hogyan érezte a központi elosztóknál. hátrányba került, mert maszek. Az egyik azt látja, van boltos, aki évente négymilliót forgalmaz, a másikat az nyomja, bizony jobban járna, ha feleennylt árulna. íeleennylt szolgálna ki annak, aki — jobb híján — irigyli őt. Az ok egyszerű. A progreszív adórendszer Jóvoltából <* magánkereskedelemben nem érvényesül megfelelő arányban a több munka — több kereset. Ha valaki dupláját dolgozza a másikénak, kétszerese még nem lesz a tiszta Jövedelme, így például a 4 és fél millió forintot forgalmazó kiskereskedő, akinek bruttó haszna 530 ezer, 3 a rezsivel és egyéb terhekkel csökkentve 340 ezer a jövedelme. az adózásra és „községfejlesztésre" elvont 214 ezer forint befizetése után 126 ezret tesz zsebre egv év alatt. Ezzel szemben az, aki csak másfél millió forint értékben adott el árut. 141 ezer után adózik, az pedig 48 ezer forint, így aztán 93 ezer marad a házi-kasszájában év végén. Vagyis az egyik keres 'durván havi tízezret a másik, egyharmad teljesítménnyel nyolcat. Már mondtuk: viszonylagos, mi sok. ml kevés. Ha a számok nyelvén beszélő tulaj igazát nézzük, bólintunk. Ha csak a számokat, megállapítjuk: arányok ide. arányok oda, ezek nem relatíve-abszolut értékben szép jövedelmek. Ez az oka nyilván, hogy bármennyire bizonygatja is X, hogy inkább nem tart nyitva egy hónapig, csak ne haladja meg adója a progresszivitás szerinti magasabb kategória-határt — túl azon, hogy jogszabály is kötelezi az évi 24 nap szabadságon kívül a nyitvatartásra —, úgysem váltja be fenyegetését, hiszen a pénz az pénz, a vevőket pedig meg kell tartani. Ott. ahol szükség van a magánkereskedőkre. szinte nem is a boltos — a lakosság határozza meg mindennapos Igényeivel az áruforgalmat. Szükség van a kiskereskedőkre, s lesz a jövőben is. Hogy a városban továbbra Is számítanak rájuk, a végrehajtó bizottság határozata bizonyítja: „,.. a még nem kellően ellátott városrészekben az ellátási helyzet Javítását további lparjogosítványok klbocsájtása által elő kell segíteni." Ehhez csupán annyit, a lélekszámot tekintve Makó nagyságú Üjszegeden egyetlen nagy élelmiszer-áruház, s néhány kisebb bolt van. ami nem épp az ..ellátott" terület jellemzője. Itt a közeljövőben sem változik döntő mértékben az ellátás — állami beruházásból semmiképpen nem. Eközben pedig épül a Rókus városrész. Remélhetőleg az Északiban szerzett jó tapasztalatok ötletül szolgálnak az itteni ellátás szervezéséhez is. Igriczi Zsigmond Ház vízpárnán A Ma ina menti Frankfurtban 166 méter magas Irodaépületet emeltek, amelynek fundamentuma vízpárnán nyugszik. Ezt az tette szükségessé, hogy az építkezésre kijelölt terület rendkívül lágy és laza volt, ezért a hagyományos cölöpöket nem tudták alkalmazni. Az épület alapját egy 4 méter vastag vasbeton lemez képezte. Hogy az építkezés során el né deformálódjék, 22 vízzel töltött műanyag párnát helyeztek el köíé. A szelepek segítségévei a párnák Víztartalmát úgy szabályozták, hogy az épület függőleges maradjon. Hűtés - mágnessel Ismert tény. hogy az élelmiszerek hűtésekor részben elvesztik a táplálkozás szempontjából fontos tulaj("bnságaikat és eredeti színüket. J9 vizsgálatok megmutatták: minél kevesebb Jégkristály képződik fagyasztáskor a húsban, a halban, illetve a zöldségben, annál teljesebben és tovább maradnak meg tulajdonságaik. A moszkvai Országos Élelmiszeripari Kutató Intézet tudósai olyan berende1 zést .hoztak létre, amelyben egyesitették a fagyasztás és az állandó mágneses tér hatását. A térerősség változtatásával tetszőlegesen szabályozhatják a hűtés folyamatát, valamint a keletkező jékristályok mennyiségét és nagyságát. A mágnessel megváltoztathatók az élelmiszerben kialakuló kristályok. Így például a húsban a rostok mentén kicsiny, tű alakú kristályok képződnek. A felolvasztás után így a legkisebb szerkezet! elváltozás sem észlelhető a termékben. MífvexeMk Bizalom és felelősség Ha egy nagyvállalat vala- szakma legtapasztaltabb külmennyi üzeméről, gyáráról elmondhatjuk, hogy a menynyiségi tervek teljesítése mellett öt százalékkal emelkedett a termelékenység; hogy csökkentek a műszakon belüli veszteségidők, s javult a gépek műszaki állapota; hogy lényegesen csökkent a fizikai dolgozók fluktuációja, jeléül annak, hogy nyugodtabbá vált a munkahelyi légkör; s ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a gondokbajok közt vergődő textilipar egyik nagyvállalatáról a Pamutfonóipari Vállalatról van szó, ahol ezeket az eredményeket alig egy év alatt érték el, akkor valami nagyon komoly, hazai Viszonyaink ismeretében valami egészen nagyszabású szervezési kampányra gyanakodhatunk. Netán arra, hogy a szervező Döntött a Legfelsőbb Bíróság Összeférhetetlen — el kell hagynia a házát! Mi a megfelelő munkakör? A Járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a házasságot fölbontotta, a kiskorú gyermekeket az anyánál helyezte el, a férjet gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a közös tulajdonukat képező házban levő kétszobás lakás használatát megosztotta közöttük. Ezt azzal Indokolta, hogy bár a házasság felbomlását a férj italozó, durva magatartása okozta, de ha a lakás kizárólagos használatára az aszszonyt jogosítanák fel, volt férje elhelyezéséről neki kellene gondoskodnia, aminek nem tudna eleget tenni. A két szoba egymástól elkülönítetten használható, tehát alaptalan az asszony aggálya, hogy az együttélés lehetetlen. A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú döntéseket hatáJSgSSuJPl S5J£" ÍSÜL' Ián, ki adja a fejét magánüzlet nyitására? A zöldségkertésztől az egykori kereskedelmi dolgozóig, „fehéringes-nyakkendős" irodai tisztviselőig sokféle munkahelyről átnyergelt vállalkozók majd mindegyikének közös véleménye, hogy szívesen végzik a munkájukat — amely — a hiedermekkel ellentétben — viszont korántsem oly irigylésre méltó. üzletük pedig nem aranybánya — ezt pedig ők hangsúlyozzák. Hogy mi jó és mi rossz, relativ. Van, aki Irigyli azt, aki — mindegy, mennyi idő alatt — össze tudott spórolni egy üzletnyitáshoz szükséges 100—300 ezer forintot. Aki meg összegyűjhatározatában még a következőkre mutatott rá: — Téves a bíróságnak az a megállapítása, hogy ha a férjet a lakás elhagyására köteleznék, elhelyezéséről volt feleségének kellene gondoskodnia. A férfi úgy viselkedett, hogy társbérleti vagy bérlőtársi jogviszony fennállása esetén is a lakás elhagyására kellene kötelezni. Tehát rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, aki elhelyezkedéséről maga köteles gondoskodni. Ennek megkönnyítésére az asszony tízezer forint kárpótlást kötoles fizetni. * Egy vállalat gazdasági ügyintézője, aki közgazdasági technikumot végzett, hét évvel ezelőtt főiskolára iratkozott be, és munkaadójával tanulmányi szerződést kötött. Ebben kötelezte magát, hogy a főiskola elvégzése után négy évig munkaviszonyát fenntartja, a vállalat pedig a tanulmányi szabadság idejére átlagkeresetét, és utazási költségeinek megtérítését, valamint a tanulmányok befejezése után egy éven belül végzettségének megfelelő munkakörbe helyezését biztosította. A tisztviselő el is végezte a főiskolát, és ekkor kereskedelmi előadói munkakörbe sorolták. Az Illető azonban ezt ismételten kifogásolta, és írásban kérte, hogy végzettségének megfelelő munkakörbe osszák be. Végül is bejelentette: más vállalattal kíván munkaviszonyt létesíteni, és az áthelyezéshoz való hozzájárulást kérte, amit meg is kapott. Egyszersmind azonban, szerződésszegésére hivatkozással, tízezer forint tanulmányi támondta kl a mogatás visszafizetésére köBíróság, majd telezték. Ennek hatálytalanízárólagos használatra az asszonyt jogosította fel. — Ha a lakás a házastársak közös tulajdona, családvédelmi érdekekre tekintettel az egyik házastársat a tulajdoni hányadát meghaladó mértékű, vagy az egész lakás használatára lehet feljogosítani, tehát a perben azt kellett vizsgálni, hogy az együttélés feltételei megvannak-e. A férj évek óta rendszeresen italozik, és részegségében családjával szemben rendkívül durván viselkedik. Egyszer úgy megverte feleségét, hogy az több papi kórházi ápolára szorult. Ilyen körülmények között nincs lehetőség arra. hogy továbbra is egy lakásban maradjanak. Ez a gyermekek testi és szellemi fejlődésére is hátrányos lenne Legfelsőbb tásáért a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azt elutasította, mire a munkaügyi bíróságon pert indított, de keresetét ott is alaptalannak találták. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Az Indoklás szerint a munkaügyi bíróság nem szerezte be az ügy elbírálása szempontjából nélkülözhetetlen tanulmányi szerződést, valamint a visszafizetésre kötelező határozatot. Nem vette figyelembe, hogy a tisztviselő bizonyítani kívánta : a vállalat nem tett eleget a végzettsége szerinti foglalkoztatási kötelezettségének, és ezért volt kénytelen szerződésszegést elkövetni. A megállapodás idején hatályban volt munkaügyi miniszteri rendelet értelmében tanulmányi szerződés esetén arról is rendelkezni kell. hogy a munkáltató a képzés befejezése után a dolgozó végzettségének megfelelő foglalkoztatást biztosítja. Ennek azonban nem tett eleget a vállalat. Igaz, hogy a dolgozót a végzettségi szintjének megfelelő kategóriába sorolta be, és fizetését is eszerint állapította meg, de a munka színvonalának kellett volna ennek megfelelőnek lennie. A munkakör átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalma alapján kétségesnek tűnik, hogy a tisztviselőt képzettsége szerinti beosztásban foglalkoztatták-e — hangzik a határozat. Miután a munkaügyi bíróság a per eldöntésé hez szükséges nélkülözhetetlen bizonyítékokat nem szerezte be, érdemi döntése megalapozatlan. Hajdú Endre földi művelői szállták meg a gyárakat, s kemény, következetes munkával érték el ilyen rövid idő alatt ezeket az eredményeket. Pedig szó sincs szervezési „csodáról" sok pénzért alkalmazott külföldi profikról. Sokkal egyszerűbb dolgok történtek a Pamutfonóipari Vállalatnál, aminek megértéséhez érdemes kissé visszapörgetni az eseményeket. Néhány éve a textiliparban vizsgálódni kezdtek a művezetők körében. Nézzük a legfontosabb megállapításokat. Először: kiderült, hogy túl sok a művezető, s ez is oka annak, jiogy a művezetői rang elvesztette megszokott jelentését, hisz többségük a művezetők helyzetének rendezéséhez (például a Dunai Vasműben), azonos megfontolásokból: a művezetőt nem rángathatja akárki, a művezetőnek felelnie kell a rábízott munkahelyért, következésképpen a művezetőnek vezetnie. Irányítania kell. Ez pedig csakis úgv képzelhető el, hogy végre-valahára megteremtik a művezető irányítótevékenységének elemi feltételeit. Megteremtik még akkor ls, ha ne. tán ez ügyben már nem intézkedett volna jónéhány kormányhatározat, minisztériumi állásfoglaláás, s ki tudná még felsorolni mennyi minden más irányelv, utasítás, meg miegyéb... S hadd térjek vissza a Paegyszerű gépmesteri munkát mutfonóipari Vállalat eredvégzett. Másodszor: a 19 hatásköri terület elemzésekor mindössze öt ólyat találtak, ahol a művezető szerepe valamennyire ls meghatározó; az öt legjelentéktelenebb hatáskör esetében. (Például: a gépek elosztása, a fizetett szabadság engedélyezése, a kilépőcédulák aláírása s ehhez hasonlók.) Harmadszor a művezetők legtöbbje — mert gyakorlatilag gépmesterek — munkaidejük javarészét fizikai munkával töltik: sem Idejük, sem energiájuk, sem lehetőségük az irányítómunkára. Negyedszer: ennek megfelelően alakult a fizetéményeinek egyikére: mióta a művezetők valóban vezetők, azóta lényegesen csökkent a fizikai munkások fluktuációja. Az ehhez fűzött megjegyzés — hogy a fluktuáció csökkenése egyértelműen jelzi a nyugodtabb, a kiegyensúlyozottabb munkahelyi légkört — korántsem jól hangzó publicisztikai fogás. Rég megdőlt az egykori fluktuációs vizsgálatok ama megállapítása, hogy aki a munkahelyét sorozatban cserélgeti, az egyértelműen elítélendő. Nem! A sorozatos munkahelycserék mögött nagyon gyakran súlyos munkásuk, a keresetük ls; a három . műszakban dolgozó szak- ^ S^^J^JS^T munkások negyven százalékának keresete erősen megközelítette, 10—15 százalékának keresete pedig jócskán meghaladta a művezetőkét. Ezek persze jólismert, évek óta visszaköszönő megállapítások, anélkül, hogy bármi is változott volna ezen a téren. Ügy tűnik azonban, hogy a textiliparban már unták e visszatérő megállapításokat, s cselekvésre szánták el magukat. Munkaprogramot dolgoztak ki, aminek alapelve, hogy a vezetői jogkörök olyan decentralizálását kell végrehajtani, ami végülis elvezet a kívánatos állapothoz, hogy tudniillik a művezetők valóban felelős irányítói legyenek a rájuk bízott munkahelyeknek. Hogy végre dönthessenek a termeléssel összefüggő elemi kérdésekben, és a munkásokat közvetlenül érintő ügyekben. Hogy nagyobb vezetési lehetőségeket és különösebb kötöttségek nélküli hatáskört kapjanak. A munkaprogram első lényeges kitétele, hogy csökkenteni kell a művezetők számát. Azokat pedig akik maradnak csakis a termelés kötetlen irányításával kell megbízni. Ezzel párhuzamosan növelni kell a gépmesterek számát. S a legfontosabb, hogy a művezető munkahelyének egyszemélyi felelős vezetője, s mint ilyen közvetlenül, és csakis az üzemvezetőhöz tartozik. (Vagyis: a művezető munkáját nem Irányíthatja akárki, akinek erre éppen kedve szottyan.) Időközben más helyen, más iparágban is hozzáláttak tők fel. Ezek a gondok-bajok tán épp arra vezethetők vissza, hogy a szóbanforgó munkahelynek nincs igazán és valóban egyszemélyi vezetője, ha úgy tetszik: „gazdája". Nincs senki, akihez odamehetnénk, akivel megbeszélhetnénk, akinek követelményrendszeréhez igazodhatnánk, akitől elismerést, vagy éppen büntetést kapnánk, s akitől ezt el is fogadnánk; egyszóval nincs senki, akitől — s csakis tőle — elfogadhatnánk a munkavégzés mindenkor követendő mércéjét, mert tudjuk, hogy ő a főnök, ha mindenki beleszól, ha mindenki utasít, ha mindenki lázas elképzelésekkel, egymást keresztező intézkedésekkel áll elő, altkor az csakis a fejetlenséget jelzi, csakis a bajokhoz vezet. Csoda, ha az ilyen munkahelyet, aki csak teheti, elhagyja? Túlzás lenne azt állítani, hogy a művezetői rang és tekintély helyreállítása részben — s nem kis részben! — politikai feladat is? Vajha még azt is megérhetnénk, hogy a művezetői gárdába a legjobbak, és csakis ők — szakmai tudásuk és emberi kvalitásaik szerint is a legkiemelkedőbbek kerülhessenek. Aminek persze feltétele — lenne! —, hogy akit megtisztelnek a vezetéssel együttjéró bizalommal, az ne csak „elvileg" érezze ezt a bizalmat, hanem a munkájáért járó fizetségben is. Máskülönben ugvan miként kerülhető el a művezetői gárda felhígu. lása? Vértes Csaba