Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

Szombat, 1980. augusztus 16. 5 Köpi Lászlőné látogatása Szegeden Tegnap, pénteken délelőtt Szegedre látogatóit Köpf Lászlóné, a KISZ KB titká­ra. A megyei KISZ-bizottsá­gon Kulcsár Péter, a KISZ Csongrád megyei bizottságá­nak titkára tájékoztatta az ifjúsági szövetség megyénk­ben folyó munkájáról, az ér­telmiségi fiatalok helyzeté­ről. A megbeszélésen részt vett Kiss János, a KISZ KB munkatársa, Novákné Ha­lász Anna, a szegedi városi KISZ-bizottság első titkára. Feró Mária megbízott me­gyei úttörőelnök és Molnár­áé Fábián Edit, a megyei KISZ-bizottság munkatársa. A KISZ KB titkárát ezt követően a megyei pártbi­zottságon fogadta dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára, majd megyénk vendége az MTA Szegedi Bilológiai Kutató Intézeté­ben fiatal kutatókkal, KISZ­vezetőkkel találkozott. Három tárlat Vásárhelyen Bezárt a 15. jubileumi országos ifjúsági képzőművész tábor Á 15. országos ifjúsági képzőművésztábort három jubileumi tárlat megnyitá­sával zárták be tegnap, pénteken délután Hódmező­vásárhelyen. A Tornyai Já­nos Múzeumban megrende­zett kiállítások .ünnepélyes megnyitásán ott volt dr. Koncz János, a megyei párt­bizottság titkára, dr. Ágos­ton József, az SZMT veze­tő titkára, Szabó G. László, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Csizmadia Sándor­né dr„ a vásárhelyi városi tanács elnöke és Kerekes István, a városi KISZ-bi­zottság titkára. Kulcsár Péter, a KISZ Csongrád megyei bizottsá­gának titkára köszöntötte a résztvevőket, a most záró tábor hallgatóit és a régi tagokat. vásárhelyi művé­szeket, azokat a KlSZ-akti­vistákat, akik az elmúlt másfél évtizedben sokat tettek a tábor sikeréért. Ez­után az idei hallgatók mun­kakiállítását, valamint az elmúlt táborok volt hallga­tóinak tárlatát Köpf Lász­lóné, a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának titkára nyitotta meg. A Medgyessy Teremben Tanya 48 címmel hat fiatal művész — valamennyien résztvevői voltak a márté­lyi tábornak — csoportos bemutatkozását nyitotta meg Borbély Gábor, a budapesti V. kerületi pártbizottság el­ső titkára. Ünnepélyes keretek kö­zött adták át az Ifjúságért Érdemérmet Fodor József, Holler László. Hézső Ferenc és Lelkes István festőmű­vészeknek. akik 15 éven át a művésztelep szakmai irá­nyítói voltak. Harmincha­tan vehették át a jubileumi emlékérmet — Sebestyén Sándornak, a tábor volt hallgatójának munkája — azok közül, akik sokat tet­tek a művésztelep létrejöt­téért, segítették munkáját, népszerűsítették eredmé­nyeit. A Tornyai János Múzeum földszinti termében a mos­tani jubileumi tábor hall­gatóinak munkakiállítása látható, az emeleti terem­ben a régi résztvevők mun­káit állították ki. a Lu­mumba utcai Medgyessy Terem a Tany 48 alkotó­csoport anyagának adott he­lyet. * Szegeden tegnap délelőtt Borbély Gábor, az MSZMP budapesti. V. kerületi bi­zottságának első titkára a megyei pártbizottságon ta­lálkozott és megbeszélést folytatott dr. Koncz János­sal, a megyei pártbizottság titkárával. Ne égessük e! a szalmát! A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fel­hívja a mezőgazdasági üze­mek figyelmét a szalma- il­letve tarlóégetés beszünteté­sére. Mind gyakoribb ugyan­is, hogy az aratási munkák befejezése után a gazdasá­gok égetés útján igyekeznek megszabadulni a szalmától, pedig ezzel termelési értéket semmisítenek meg. A szalma szerves trágya készítésére, a hígtrágya hasznosítására, szükség szerint takarmányo­zási vagy ipari célokra is al­kalmas. A tarló felégetése talaj- és környezetvédelmi szempontból sem elfogadható. Ma, ÓiPusztaszeren Aratási-cséplési bemutató A mostani hétvége prog­ramajánlatába — legalábbis ami a Szegedi Ünnepi Hetek rendezvényeit illeti — még nem került be az az érdekes­nek ígérkező bemutató, amelynek az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ad helyet, ma szombaton dél­után három órai kezdettel. Ám jövőre — a bemutató sikerétől, s az érdeklődéstől függően — már bizonyára az állandó program része lesz az újszerű idegenforgalmi látványosság. Az emlékpark­beli skanzenben kiállított me­zőgazdasági gépek adták az ötletet a mai aratási-cséplési Csongrád megyei Múzeumok Igazgatóságának és a kétegy­házi szakmunkásképző in­tézetnek. E gépek egy része működőképes, s a régi masi­nákat tán érdemes is elindí­tani, hátha lesz látogató, aki Ilyesmit már csak skanzen­ben láthat — ez volt az öt­let. Erre alapozva kidolgoz­ták a bemutató forgatóköny­vét — s az aratási-cséplési jelenet ma meg is elevenedik a valóságban, a szakmunkás­képző diákjainak és szak­oktatóinak közreműködésé­vel. A Szegeden működő uta­zási irodák meghívták a társ­szervezetek képviselőit, hogy nekik is bemutassák a me­gye idegenforgalmi kínálatá­nak ezt az újdonságot. S per­sze szívesen látnak érdeklő­dőket is ma, szombaton dél­után három óratói, Öpuszta­szeren. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Szakcsi Lakatos Béla— Csemer Géza: Piros kara­ván. Előadás a Dóm téren, ma este 9 órakor. A XXI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Lehoczky János kovács iparművész kiállítása a Gu­lácsy Lajos teremben. Tóth Valéria szobrászmű­vész kiállítása a Móra Fe­renc Múzeum kupolájában. Fotóklubok 16. szegedi szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban. Bahget Iskandcr fotókiál­lítása a Bartók Béla Mű­velődési Központban. Farkas Pál szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán, Papp György grafikus­művész kiállítása a szent­mihályteleki Móricz Zsig­mond Művelődési Házban. A Móra Ferenc' Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Kőolaj és föld­gáz; Szegcdi Galéria; Lucs­gyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; „Vasvirágok"; Móra-emlékszoba; „Tűzön­vízen keresztül él Szeged". A Fekete-házban: „Szeged felszabadításától az ország felszabadításáig". Ha ismét a Piros karaván A szegedi Stázitól a szegedi Nániig Kovács Zsuzsát nemcsak megismerik a szegedi utcán, de ráköszönnek, megszólít­ják, elbeszélgetnek vele. Nem véletlenül, hiszen Itt koptatta az iskolapadokat. Itt élte az Ifjúság legszebb évelt, innen Indult színészi karrierje. Ez a város a pá­lyakezdés izgalmát idézi benne, az első sikerek má­morát. — Bár nem Szegeden szü­lettem, mégis szegedinek val­lom magam. Az élet furcsa véletlenje: a Rózsa Ferenc Gimnáziumban egy padban ültem Csemer Gézával, aki a szabadtéri most futó cigány­musicaljét. a Piros karavánt írta. Osztályunkban 6 volt a legaktívabb, annak a szín­játszó csoportnak vezetője, amelynek én is tagja voltam. Sok-sok fellépés mellett sze­rettük volna bemutatni a Fiúk. lányok, kutyák című darabot, amit nagy keserűsé­günkre nem engedtek. A já­ték, a színpad volt az ál­munk. mindenünk. Igaz, hogy már nyolchónapos koromban debütáltam a színházban — színész szüleim vittek szín­padra valamilyen darabban — „csak" 17 évesen lettem a szegedi színház tagja. A szezon elején még a karban táncoltam, az utolsó előadá­sokon Stázit játszottam a Csárdáskírálynőben. Azóta ha lassan is, de megállás nélkül lépdelek a pálya lép­csőfokain. Nyolc nagyszerű szegedi év után kerültem az Operettszínházhoz. — A mai zenés színház Szárnyalni, szabadon Tizennyolc éve volt Ma­gyarországon először Ki mit íud? Nevezetessé vált azóta. Brieber Jánosnak külön is emlékezetes maradt: a Dóm téri öltözőben ülve, felele­venednek előtte a régi em lékek: — Egyik barátommal lép­tem fel; 15 éves voltam. Rábai Miklós a zsűri tagja­ként felfigyelt ránk, ennek kapcsán vettek föl bennün­ket az együttesbe. Am ak­koriban még nem volt nép­táncképzés. Az volt a fel­tétel, hogy előbb végezzünk a balettintézetben, addig csak gyakorolhatunk, de nyilvánosság előtt fel nem léphetünk, addig csak „tánc­ipari tanulók" vagyunk. A diploma megszerzése óta minden új műsorban fellép­tem, sok szólószerepem is volt, belekóstoltam a balett­be éppúgy, mint a divatos táncház -stílusba. — Indulását, pályáját te­hát alapjaiban a „Rábai­korszak" határozta meg. Mi erről a véleménye? — Igen, és a Rábai-isko­lán nőttem fel. Annak a korszaknak a gyermeke lé­vén, kissé elfogult is va­gyok, belátom. Nagyan sze­retem: nincs még egy nép­tánciskola, amely ilyen szé­les skálájú, ennyire sokol­dalú táncost követelne. Egy­úttal ilyen nagy folklór­ismeretet, magas fokú moz­gáskultúrát. És óriási elhi­vatottságot. El sem tudom mondani, mi mindent kö­szönhetek Rábai Miklósnak. Azt a sok sikert, sok nagy­szerű feladatot, rengeteg él­ményt mind ő indította el, akkor hatvankettőben, a Ki ml tud? után... / — Merrefelé járt eddig a világon? — A legemlékezetesebbek: Görögország, Korea, Mon­gólia, Japán, Anglia, Liba­non. És legutóbb Dél-Ame rika. — Idestova két évtizede táncol. Hogyan érzi, változ­tatott ez saját magán vala­mit? Kovács Zsuzsa olyan művészeket igényel, akikben egyforma hangsúly­lyal ötvöződik a színészi já­ték. a tánctudás, a zenei fel­készültség. az énekesi tehet­ség. a korszerű mozgáskultú­ra. Ez sokkal bonyolultabb és összetettebb mesterségbe­li felkészültséget igényel, mint az egykori operettek sltatulyál; a primadonna és a bonviván. a szubrett és a táncoskomikus. Nemrégiben a Film Színház Muzsika mégis szubrettként mutatta be képes riportjában. — Szeretném, ha nem dugnának az operettszubret­tek skatulyájába. Én olyan színésznőnek tartom magam, aki a korszerű zenés színház­ra tette fel az életét. Kez­detben balerina akartam lenni, táncolni tanultam; családunkban a zene min­dennapos volt — ppám nagyszerűen gitározott —. ez a vonzalom máig kísér; s szinte színházban nőttem fel. Szeretem a munkámat, mert sokszínű, változatos, izgal­mas. Az igazság az. hogy egy jó operettben is szívesen játszom, ha friss a rendezés, eredeti a koreográfia, ponto­san kiélezettek a szituációk, jókedvűek és tehetségesek a partnerek. — Tizenkét éve. hogy utol­jára láthatta Kovács Zsuzsát a szegedi közönség. Most a Városmajor ..zöld színházá­ból" jött a szegedi ..csillag­tetős színházba". Pesten a Hurrá fiú! főszerepét ját­szotta. itt a Piros karaván szeretetre méltó bolond Ná­nija. — Most érzem. milyen gazdagok és szépek voltak a szegedi évek. mennyire meg­határozóak az első szerepek, sikerek. Olyan ez. mint a honvágy, ami csak jóval a hűtlenség után ejti rabul az embert Rengeteget tanultam a szegedi kollégáktól, első­sorban Földi Teritől. Papp Évától. Komor Istvántól. Bo­zóky Istvántól. Lehetett is tanulni tőlük, érdemes is volt! Az akkori szegedi színház hangulatát, a kollé­gák baráti kapcsolatait. a közönség szeretetét máig egyik legnagyobb élményem­ként, szinte emberi és mű­vészi tartalékként őrzöm. 1968 óta először szerepelek itt, s nagyon szeretném, ha abból a sok szépségből és örömből. amit Szegedtől kaptam, most valamit tör­leszthetnék. T. L. A vaskovácsolás korszerűsége Brieber János — Feltétlenül. A mozgás következtében valahogyan (legalábbis úgy hiszem) vi­lágképemben is könnyeob, „tágabb" lettem, nagyobb befogadóképességgel ren­delkezem, nyitottabb va­gyok és nem tudok ,,bele­gyepesedni" apróságokba. Kötetlenebb. , szárnyalóbb lehet így az ember, a ma­gam példája alapján úgy gondolom. — Néptánc-filozófia? — Nevezhetjük annak ls, bár ezen így még nem gon­dolkodtam, pontosabban nem tudom, annak tekint­hető-e. De úgy \»álem, a folklór egyik legszebb ol­dala az, hogy a kollektí­vumban az egyént is fel tudja mutatni a maga tel­jességében, szárnyalva és szabadon. Ami nagy dolog. Domonkos László A műanyagok korát éljük. Velük helyettesítjük a ter­mészet ősi ajándékait, a fát. a követ, a vasat, az agyagot, a kenderszálat, a gyapotot. Ám ebben a műanyagáradat­ban mind nagyobb nosztal­giával gondolunk a fémek csillogó méltóságára, a kövek évszázadok nyomait viselő formáira, a fák játékos ere­zetére. a cserepek formálha­'oságúra és díszítésére. a Kenderszálak rusztikus hatá­saira. Először csak összegyűj­töttük a padlások homályá­ból azokat a régi tárgyakat, eszközöket, melyek enyhítet­ték nosztalgiánkat. Mára egyre gyakrabban találko­zunk környezetünkbe építhe­tő, mindennapi használatra készített, korszerű, esztétikus és funkcionális művészeti al­kotásokkal. amelyek ezekből a reneszánszukat élő anya­gokból készülnek. A Kép­csarnok szegedi Gulácsy La­ios Termének legutóbbi ki­állításán Csóti Gábor arra mutatott példát, hogyan kap­hat új használati és díszítő funkciót a fa mindennapi eletünkben. Lehoczky János minap megnyílt tárlata arra bizonyíték, hogy a fémmű­vesség legősibb formája, a vaskovácsolás miként nyer­het új művészi lehetőséget napjainkban. A fiatal kovács. Lehoczky János Iparművész, a fém­művesség legősibb módsze­reit követi — üllő. kalapács, fogó. fújtató, tűz a társai. Nagyszerű éraékkel válasz­totta meg hozzájuk a tár­gyait. A szentendrei múzeum restaurátoraként közel fér­kőzhetett a régi magyar fém­művesség darabiaihoz. a tar­solylemezek. vaskapuk, ko­pogtatók. vasalások, gyertya­tartók. kupák, cégérek világá­hoz. Ebből a hagyományból merít, kikerülve a barokk burjánzását, a szecesszió bra­vúrjait. Vasajtól. kapui, kan­deláberei. állólámpái, csillár­jai súlyosak, méltóságtelje­sek, sallangmentesek — tiszta formakultúrát és érzé­keny téri ritmusokat közve­títenek. Lehoczky nem cizel­lál. Nem tesz erőszakot az anyagon, nem bravúroskodik, nem akar vasból rózsát ko­vácsolni Nem készít ..olyan­mintha" darabokat. Munkái­nak funkcióból következő esztétikája van. Közelebb áll egyéniségéhez a használha­tósághoz kötődő formaalakí­tás. mint az öncélú iálékos­ság. A tárlatot kiegészítő nagyméretű fényképek annak a folyamatnak Pillanatait villantják fel melynek során a vaskovács a rideg anyag­ból hagyományos szerszámai­val és a tűz segítségével műtárgyat formál. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom