Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

5 Szerda, 1980, augusztus fi: SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XXI. Szegcdi Nyári Tárlat a Móra Ferenc MúBahget Iskander fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban. Csótl Péter iparművész kiállítása a Gulácsy Lajosteremben. Farkas Pál szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán. A legszebb nyomdaipari termékek 1979. évi országos versenyének díjnyertes darabjaiból rendezett könyvkiállítás az MTESZ Csongrád megyei székházában (Kígyó u. 4.). Papp György grafikusművész kiállítása a szentmlhályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban. A Móra Ferenc Műzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -vizeum Horváth Mihály utcai seletek; Kőolaj és földgáz; Képtárában. Tóth Valéria szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájában. Fotóklubok 16. szegedi szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban. Szegedi Galéria; Lucs-gyűj. temény; Hunok, avarok, magyarok: „Vasvirágok"; Móra-emlékszoba; „Tűzönvízen keresztül él Szeged". A Fekete-házban: „Szeged felszabadításától az ország felszabadításáig". a t Emberek toronyban Az első kilenc vaslépcsőn még könnyedén szedem a lánézőtér legtávolabbi pontjáról is jól láthatóvá tegyék. A baimat. A következőkön már harmadik fanfár elhangzása nehezebben, mire a harmadik emeletre érek úgy érzem magam, mint alpinista a hegyormon: boldogan, de levegő nélkül. Mindez nem egy liftnélküli házban történik. A szabadtéri játékok egyik világítótornyának legfelső szintjére kapaszkodom fel, reflektorok a padlón, mellmagasságban és a fejünk fölött. Hárman ülnek az úgynevezett „fejgépek" mellett. Ezekkel a könnyen mozgatható reflektorokkal kísérik a főszereplőket a színpadon, „emelik ki" alakjukat. Négy toronyban összesen 35 ember dolgozik azon, hogy a darab, a mindenkori színpadi kép hangulatát színeffektusokkal is kiemeljék, a szereplőket, a díszleteket a A fotó és környéke Kiállítások a Bartók Művelődési Központban Egy marék világ — ez a címe a tavalyi, 15. szegedi fotószalon nagydí.Hal jutalmazott alkotója, Bahget Iskander önálló kiállításénak a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. Ez a cím mottója lehetne nemcsak a Szíriából hazánkba települt kecskeméti fotós anyagának, de az idei Szalonnak is. Bahget Iskander annak a fotós törekvésnek markáns képviselője, mely a hétköznapok valóságából meríti témavilágát, mondanivalójának középpontjában az ember áll erényeivel és gyarlóságaival, munkája közben és a pihenés szűkre mért perceiben. S mindezt a valóságosnál egy árnyalattal sötétebb tónusra hangolva tárja elénk, hogy ezáltal élesebben villanjanak a fények, keményebbek legyenek a kontúrok, egyértelműbb a közösségvállalás szándéka. Az élet minden ember számára egy maréknyi a végtelen időben és térben. Ezt a megfogható, tetten érhető maréknyi világot kell nekünk mind teljesebben leélPi úgy hogy értelmes célokat adhassunk át az utánunk jövő nemzedék kezébe stafétabotként Ehhez segít hozzá ez az arab fiatalember. aki talán azért veszi észre élesebb szemmel azokat az arcokat, mozdulatokat, emberi kapcsolatokat, munkamozzanatokat, fényeket és árnyékokat, amelyek mellett mi elsiklunk mindennapi rohanásainkban, mert a messziről jött ember kíváncsiságával. a művész érzékenységével és az országhatárokat nem ismerő emberség tisztaságával néz alakulnak. Nagyon pregnánsan valósul ez meg például a debreceni kollekciók esetében, a pécsi fotósok között, a székesfehérvári vagy a szegedi klubokban. Az eddiginél is erőteljesebb az alkotóknak az a szándéka hogy mondanivalójuk végére járjanak, több oldalról közelítsenek a valósághoz. Ezért születik a sok etűd, sorozat, képcsík. melyek már történeteket képesek elmondani, szituációkat fölrajzolni, gondolatokat kiteljesíteni, asszociációkat ébreszteni. A lehetőségek persze sokszínűek, sokfélék. Madarics Gábor Sztori I—III. című képsora esetlen, erőszakoltan koreografált. Tóth Béla In memóriám élet I— III. egyszerre szájbarágós és önmagát ismétlő; Kürti Mihály Cigánylakodalom I—V. nem aknázza ki a témában rejlő szociografikus lehetőségeket; Nagyváradi Ildikó Cím nélkül I—V. színes képsora akár egy konstruktív festő művei. Van néhány fotósorozat. amely igen magas szinten valósítja meg az alkotói szándékot. Perényi István Egy Juszticia önéletrajzából című óhangulatokat is felidéző, történelmi asszociációkat ébresztő. barnás tónusokban játszó, önvizsgálatra késztető képsora; Gervai Tamás hátborzongató Története; Török László Birodalom I—V, filmes hatásokra, montázsokra is építő, víziószerű sorozata egyszerre megborzongató és cselekvő gondolkodásra kényszerítő; Kanyó Ferenc Négyórás I— IX. képriportja az élet perifériájára szorult öreg udvaros apró örömeit is kéoes képekké sűríteni; Cseri körül a Kecskemét környéki Lásztd Gyűrődések I—VI. mozaikokká töredezett, szürreális víziója egyszerre félelmemaréknyi világban. A vizuális művészetek maréknyi lehetőségét villantja föl a Fotóklubok 16. Szegedi Szalonjának izgalmas. sokszínű anyaga. Huszonhét fotóklub, illetve kör és csoport fogja össze azt a hetvenöt fotóst, akinek 137 tes és költői, taszító és magával ragadó, szóval csupa ellentmondás, csupa egymásnak feszülő érzelem ég gondolat. Hagyományos fényképek. képe látható a Bartók Béla amelyek néhány évvel ezelőtt Művelődési Központ nagytermében. Figyelmet érdemlően tanulságos az a mind egyértelműbb jelenség, hogy még a szalon gerineét alkották. alig vannak a mostani országos seregszemlén. Az a vizuális művészetek közül j(jjjjj tájképeket őszintén szól0 csoportokba tömörült fotó- va nemigen bánjuk. nem hiások képesek megvalósítani egy-egy törekvést; elindulni egy felvetés egv kísérlet pyomában; egymást segítve vagy egymás melletti utakon járva keresni a műfai ú.i lehetőségeit. Nem véletlen hát, hogy immár nemcsak egyegy városból jelentkezik több fotóklub, hanem a kollektívákon belül is kisebb csoportok, alkotó közösségek nyoznak túlságosan az akljok meg a szépelgő portrék sem, s annak is csak örülhetünk, hogy az előzőekhez képest sokkal kevesebb az olvan fotók száma, melyeken előszeretettel örökítették meg az élet perifériájának esettségét. csúfságát, a szennyet, a piszkot. Viszont szívesen láttunk több valóságfeltáró szociografikus képet. Sokan keresik a különböző anyagokkal közvetíthető érzelmi és gondolati lehetőségeket. Hagymás István ezt úgy teszi. hogy fotói hol polntlllsta, hol faktúrákra építő képzőművészeti alkotásokra emlékeztetnek; Szatmári Sándor úgy, hogy végigkíséri a jég csodálatos metamorfózisait; Horváth István és Szabados László úgy, hogy a kapuk, kerítések faerezetének szálkáinak önmagukon túlmutató jelentőséget tulajdonítanak. A humor jelenléte is új színt hozott a mostani tárlatra. Nóvák József lakótelepi iróniája, Sándor Zoltán monumentális gobelin-vécékagyló szembesítése és Vadész György Akit letagadtak című képe erre a jó példa. Közegváltás — Seres Gézának ez a képe példája lehet annak a törekvésnek, amely o fotó műfaji határait feszíti, egyrészt a grafika, a festészet, másrészt a plasztika irányába. Ugyanebben a teremben néhány héttej ezelőtt Bálint Endrének fotómontázsait láthattuk. Ö a képzőművészet felől közelített a már meglevő, a valóságot a lehető legprecízebben leképező újságfotóknak, mint képépítő motívumoknak segítségével belső feszültségei, képzettársításai megfogalmazására. addig az elsősorban debreceni fotósokat tömörítő kísérletezők a fotóból kiindulva igyekeznek új rendszereket kiépíteni, Horváth István Kapu-képei szinte Bálint objekt-it idézik, csak még az előbbinél valóságos deszkadarabok adták az inspiráló motívumot, addig az utóbbi e motívumok fényképeibe opplikált színes síkokat. Szabó Antónia Vásárfiája szellemes applikáció, Emlékkönyve már kilép a térbe, g a nézőtől aktiv beavatkozást igényel. A már említett Seres Géza Kocka című művét pedig a legnagyobb jóindulattal sem lehet a fotó műfajéba sorolni, hiszen itt már a valóság, annak fotója, s plasztikai megjelenítése is együtt van jélen. hogy a végén mindez egy szintetizáló fényképben sűrűsödjön ismét. Ez a többlépcsős képi-plasztikai út még elég kidolgozatlan. A Közegváltás fotójában vagy-ra kisebbedő lépésnyomokat festett az alkotó. Ám. mintegy jelképesen, ezek a piros lépésnyomok egyelőre a fotó belseje felé közelítenek, ahelyett, hogy kilépnének abbóL Tandi Lajos után hallom Éberwein Róbert fővilágosító hangját a fejhallgatóban: „Figyelem, hozzátok be a karmestert". Az idő egyre kellemesebb lesz, bár odakint sincs hideg. A világosítóberendezések 35 kilowatt teljesítménnyel dol. goznak, ami körülbelül kettő darab elektromos kandalló hőleadá6ának felel meg. Szabó István Zoltán mondja, hogy tavaly mértek itt a toronyban 41 fokot is! Tizenhat éve világosít a szabadtérin. Tőle tudom, hogy a világosítók dolga még a zenekari lámpák kivitele a „zenekari árokba" az előadás kezdete előtt, majd összeszedésük az előadás végén. Ezenkívül, fáklyás jeleneteknél, a fáklyák meggyújtása a színfalak mögött. Gyetvai Gyula hatodik éve világosít. A szünetben mondja el: a világosítóknak éppen úgy kell próbálniuk, mint a színészeknek, a szereplőknek. Valamivel még többet is. A második felvonás közepére 35 fok körüli a hőmérséklet, és bizony árnyék egy szál sincs. A fejhallgatóban hallom a fővilágosító halk utasításait: „Az ötvenest kérem előbbre ..., Jó.,,, -a hatossal kisebb kört..." Százhúsz világítóberendezést kell figyelnie, a szereplők mozgását, a színhatásokat, a fényerőt. Nem irigylem érte. Hegyi Katalin és Soós Károly: fényszabályzó-kezelők a „földszinten". Nézem a hatalmas kezelőasztalt, a több száz kezelőgombot, a számjegyekkel teleírt karokat, az asztalon villogó lámpákat. Ez a berendezés a világosítókészülékek agya. Memóriatároíóval ellátott ügyes masina, melybe az egyes jelenetek és színpadi világítástechnikai programját tárolják. Előttük hatalmas forgatókönyv, melyből magam semmit sem értek, hiszen csak számjegyeket látok. Később tudom meg, hogy minden egyes reflektor számozott, a könyvben levő adatok ezt tartalmazzák, valamint ebből a könyvből olvasható ki, hogy adott pillanatban melyik gép milyen fényerővel és mennyi ideig, milyen színhatással működjön. Számom, ra bonyolult és áttekinthetetlen. Számukra egyértelmű és világos. Más a színpad innen fentről. Nézem a nézők ezreit, akik mit sem tudnak arról a harmincöt emberről, Itt, á toronyban. Talán így is van rendjén. Valamelyikük mondta nekem, még a beszélgetés elején: „.., nem a pénz miatt vagyunk itt elsősorban, nem is azért, hogy csak szétnézzünk előadásról, előadásra. Tudja, személyes ügyünkké vált a szabadtéri, a siker. Azt hisszük, nekünk is szól a nézők tapsa az előadás végén." Balogh József Bartók-emlékház Jövőre adják át a közönségnek Bartók Béla életének és művészi munkásságának nagy értékű emlékei: könyvtóra, kéziratai, személyes használati tárgyai, az őt körülvevő bútorok — köztük saját gyűjtésű népi hangszerei és bútorai — is helyt kapnak abban az emlékházban, melyet a művész utolsó magyarországi otthonából alakítanak ki. Már végéhez közelednek az építészeti munkálatok, a II. kerületi Csalán utcai villán, s a tervek szerint ez év végén megkezdődhet a zeneköltőnek leghosszabb ideig — 1932-től 1940-ig otthont adó ház berendezésének korhű visszaállítása. A háromszintes épület legfelső emeletén kiállítóterem kap helyet, s ezen a szinten rendezik be — a hozzátartozók: Pásztory Ditta és ifjabb Bartók Béla elmondása alapjón — a művész dolgozószobáját is. Az épület első v emeletén koncerttermet alakítanak ki a tervezők. A mintegy 80 ember befogadására, tehát kamarajellegű hangversenyek megtartására alkalmas teremben Bartók-koncerteken kívül ifjúsági, illetve egyéb közművelődési zenei programot és előadást szerveznek majd. A kialakítandó múzeumépületet a művész születésének 100. évfordulója alkalmából, 1981. márciusában adják át a közönségnek. Ügyesség, ötlet Kiváló áruk Tápéról A Tápéi Háziipari Szövetkezet öt termékét, gyékényből készített táskákat, vázákat, kenyereskosarakat, faligyékényeket és folyóirattartókat a Kiváló Aruk Fóruma embléma viselésére jogosították. A vásárlók mór korábban felfigyeltek a tetszetős gyékény tárgyakra: a hazai üzletekben igen nehezen lehet hozzájutni ilyenekhez, az igényeknek csak töredékét tudják kielégíteni. Bernula Mihály, a szövetkezet elnöke elmondta, tevékenységüknek csak mintegy 10 százalékát jelenti a gyékényáruk előállítása. Körülbelül 150 gyékényes munkáját szervezik, akik szerte az országban élnek és dolgoznak. Néhányuk magas művészt színvonalon, utánozhatatlan ügyességgel és ötletességgel formálja esztétikus nasználati tárgyakká a gyékényt. A készülő tárgyak részben a népművészek egyéni invenciói, részben a szövetkezet. áttételesen a piac Igényei alapján nyerik el végső formájukat. Egyelőre nem is gondolhatnak arra, hogy maradéktalanul kielégítsék a keresletet ezek az áruk tömegesen ram állíthatók elő. Van olyan váza és táska, amiből csak 150—200 darabot tudjak évente elkészíteni, mert mindössze két gyékényes található az országban, aki csinálja ezeket. A szövetkezet igyekszik felkutatni azokat a helységeket, ahol még dolgoznak gyékényfonó mesterek. Ez igen sokrétű szervező munkát igényel. A Tápén gyártott cikkkeket igyekeznek elterjeszteni a többi gyékényes vidéken, Bojton, Biharnagybajomban is. Egy bélmegyeri tanyán élő népművésznek még a tanya renoválásában is segítséget nyújtott a szövetkezet Szeretnék, ha a gyékényfonás alapismeretein kívül minél többen többféle gyékényáru készítésének fortélyait sajátítanák el. A gyékényáruk külföldi piacon is keresettek. NyugatEurópában egzotikumnak számít az anyag, a formákat pedig a megrendelő igényei szerint alakítják, önálló exportjogot is ajánlottak már a szövetkezetnek, erre azonban megfelelő üzletkötők hiányában egyelőre nem vállalkoztak. Üj cikkek, fejlesztési elképzelések is lapulnak a szövetkezet vezetőinek a tarsolyában. Ujabb külföldi piacokra is szeretnének eljutni jó áron exportálható termékeikkel. A gyékénycikkeknek egyelőre nincs is konkurrenciájuk Nyugat-Európában. Szeptemberben Göteborgban rendeznek magyar napokat, ezeken a tápéi gyékénytárgyakkal is megismerkedhetnek majd az érdeklődők. Érdekes, szép, jövedelmező munka a gyékényfonás: a szövetkezet vezetői szerint érdemes vele foglalkozni. Havannából Budapestre Hüllők és madarak az állatkertnek V Ritka szállítmány érkezett a Budapesti Állatkertbe: a havannai Zoo hüllőket és madarakat küldött. Európai Vízi Kieiificsapalols Sikeres volt a bemutatkozás, röpke hónap alatt négy fuldoklót mentettek ki az örvénylő vízből, hoztak viszsza a hullámsírból tavaly a Az idén már oktatókká léptek elő. Akárki nem lehet vízi mentő, orvosi vizsgálaton dől el, ki alkalmas erre a veszéVöröskereszt Baján alakult ' lyes feladatra, még az erős, első vízi mentő alegységének tagjai. Idén újabb mentőcsapatok álltak munkába, strázsálják egy másik Dunaparti helység, Fadd-Dombori, továbbá a Szamoszug, s a Bánki tó fürdőhelyeit, Az úttörőket megillető érdem a testnevelést főiskolásoké, akik — a speciális kiképzésre jelentkezvén — a vakációban önzetlenül, társadalmi felajánlásként vállalták, hogy segélyszolgálatot teljesítenek a vizek partján a Magyar Vöröskereszt lobogója alatt. egészséges jó úszónak is fáradtságos munkával —• edzéssel kell ^elsajátítani a mentőakció fortélyait, különben a saját életét kockáztatná. A Vöröskereszt országos központjában elmondták: az 8 szándékuk, hogy a szervezet különleges segélyszolgálatainak különböző egységei — a nagyhírű barlangi mentők, a hegyi-mentőszolgálat, a különböző munkahelyeken készenlétben álló elsősegélynyújtó csoportok — mellé hatókörében is felzárkózzék a vízi mentőszolgálat. állatkertben nem mindennapos látvány a kubai karcsú boa, amely a trópusi erdők lombkoronaszintjén él. Ebből egy pár érkezett, nagyságuk közel másfél méter, de idővel akár háromméteresre is megnőhetnek. A hegyes orrú krokodilokból is kettő Jött. Ez az egyik olyan krokodllfajta, amely az amerikai kontinensen is elterjedt, s a bordás rokonukhoz hasonlóan a nyílt tengerre is kiúsznak. Ezeket az állatokat Kubában farmon tenyésztik és a kifejlett példányok 5—8 méter hosszúak. A havannai állatkert jóvoltából Budapesten először láthatók barna tengeri pelikánok. Ezeknek a madaraknak az életmódja merőben altér az európaiakétól: nem úszva halásznak, hanem 10— 20 méteres magasból, zuhanó repülésből merülnek le a tengerbe, ^szemelt zsákmányukért.