Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

A Vasárnan. Í980. aueriisTtns 3.' CARMEN Ritkán fordul elő, hogy n szabadtéri két operabemutatót is megkockáztat ugyanabban a nyárévadban. Verdi Falstaffját tartózkodón fogadta nagyközönség és szakma, a péntek esti Carmenpremiert viszont annál fogékonyabb érdeklődés, nem lehet haszontalan hát pár keresetlen mondatot szentelni, itt és most a szegedi szabadtéri operajátszás karakterfej lödésének, úgy általában és konkréten. Az újkeletű szegedi játékok íruisorpolitikájának kétségtelenül a másödik évt'izedét jellemzi inkább, hogy a dómszinpad szabadon él a párválasztás jogával. S mivel az idén először látott Falstaff ürügyén, mint e csillagtetős nászéjszakákon rendesen, ismét föllángolt a vita. való ide vagy nem való, legyen szabad visszalapozni az emlékezet sárguló nagykönyvében, éppen az 1969-es* Carmenre, melynek avatási szertartásait hasonló polémiák viharfelhői árnyékolták be akkortájt. Bizet operájával lépett kl ez a különleges méretű, környezetű fesztiválszinház a műfaj szélesebb mezejére. Eladdig ugyanis a tragikum nehéz palástját viselte. Misztikus, történelmi levegőjű, vagy a végzetszerűséget méhükben hordozó sorsoperákkal vonult föl a nézőnek, a Hunyadi Lászlóval, a Bánkkal, az Aidával, a Trubadúrral, a Turandottal, a Fausttal, a Don Carlos-szal, melyeket empatikus közvetlenséggel tudott befogadni, mindenesetre jelenlétével tűrni-viselni, a templom szigorú téröle. A Carmennel viszont e kultikus szentély kapuján a színpadi realizmus kopogtatott be, operáról lévén szó, az úgynevezett verizmus, a friss szél támadt a kőbezárt deszkákon; cseppet sem véletlen, ha legott meghökkentőnek, váratlan idegennek, betolakodó jövevénynek találtatott. Ajtóstul rontott a házba, s a megszokások rabságából lassan ocsúdó közhangulat, még mielőtt pálcát törhetett volna fölötte (mart valljuk be, maga a produkció, Roberto Bernivel, a „kis karmesterrel" együtt sem sikerült tűi fényesen), kénytelen volt megbékélni, hiszen a Carmennek már a következő évadokon segedelmére siettek társad, a Parasztbecsület, a Bajazzók, a Borisz Godunov. Utólag, ennyi esztendő Carmen, hódolóitól övezve messzeségéből, minősíthetné persze bárki i Ikalorhszerűen, ha anno dacumál ilyen kanyart vett a szegedi fesztiválopera Mégsem hinnőnk, csupán a véletlen csacska játéka. Az igények és elvárások halmazatának oly minőségkövetelményéről van szó, mely föltépte a hagyományosan konzervatív műsorpolitika gátjait, s egy gazdagabb repertoárnak engedett szabad folyást. így a bö évtized távolából visszatért Carmen tetszik most olybá, mint ami kifejezetten a Dóm.térre illik, találtatott ki — szemben a műsorszomszéd Falstaffal, melyről viszont (legalábbis e pillanatban) kevesen állítják meggyőződéssel ugyanezt Sic itur.., Mitől hát a Carmen? A végzetszerűség, mint hangulati élményanyag, ha nem is a Trubadúr, a Don Carlos, vagy éppen a tavalyi Végzet hatalmának sejtelmességével, misztikájával áttörtén, de jelen van itt is, az érzelmek, szenvedélyek könyörtelen kifutásában. Meszszebb ne menjünk, az úgynevezett sorsmotívum visszavisszatér a mű zenei textusában, a kártya halált jövendöl a kacér cigánylánynak, s lám, Jósé tőre beváltja a jóslatot Munkások, katonák, cigányok, csibészek és csempészek, sokfajta népség, a múlt századelő spanyol társadalmának plebejus tömkelege asszisztál e mediterrán drámához, melynek szenvedő hősei, Jósé, Carmen, Micaela, közülük valóak. Izzó zenedráma, konfliktusa mélyen emberi és igaz, muzsikája tüzes ritmusokkal, délszaki dallamisóggal sistergl föl a vulkáni szenvedélyek forró lávaesőjét Olyan mű, mely korrekt zenei tolmácsokkal, nagyvonalú díszletezéssel és rendezéssel, látványosan fogható a szegedi dómszínház antennáján. A vételi viszonyokat Varga Mátyás, négy évtizedes vendégség birtokában, Igazán jelesül érzékeli. Alapdíszlete a negyedik felvonásból Indul kl, mikor egy aréna homlokzatát magosltja színpadközépre, loggiás kilépőkkel, két oldalra erődítményszerűen meghosszabbítva, lépcsős járatokkal alávezetve. Bévül dohánygyár, kívül kocsma, a másik két hely színház. Mindössze a harmadik felvonós ,.sziklés hegyvidékének" asszociálását bízza Operabemutató a szabadtéri játékokon gyosak a muzsika forrpontjai, a franciás eleganciával sistergő spanyol temperamentum kontrasztjaiból kevesebb jut a hallgatónak. Inkább izgatott, semmint izgató. „Aki nem mehet ki a Jardin des Plantes-bá, hogy megfigyelje a farkas tekintetét, az nézZe meg a macskáét, mikor verébre les. E csillogó, vad szempár — Carmen szeme." A címszereplő Mészöly Katalin akár Mérimée novelláját eljátszhatná, alkati adottságai tökéletesek hozíá. Zsírtalan, teltkarcsú mezzója nélkülözi ugyan a duzzadt pálmaligetek fülledt páráját, érzékeny inkább, min sem érzéki, azon belül viszont ápolt, tiszta, és sallang(alanul formál: nyilván hangjának további érése tökéletesíti majd a figurát zeneileg is, mely látnivalóan ziccerszerepe. ' A tavalyi Végzet hatalmában hosszabb idő után viszszatért kölni hazánkfia, ilosfalvy Róbert, egy esztendő leforgása alatt immár második parádés alakításával ajándékozta meg a Játékokat. Megint nagy formában énekelt: líra és szenvedély, hajlékony dallamvezetés és emocionális fűtöttság, igéző vlrágárla, a fölső regiszterekben kinyíló tenor — sorolhatnánk erényeit, melyekkel a pálya csúcsára érkezett művész nyújt bőséges kárpótlást az esztendőkért, míg oly sokáig nélkülöztük kénytelen-kelletlen. e tájt is, a Simándyt szorosan követő nemzedék legjelesebbjét. A szerelmi háromszög harmadik sarkában kiállásával, hangjával egyaránt robusztus jelenség az odesszai Ivan Ponomarenko. Átható, sűrű, kötött basszbaritonjával olyan torreádor, aki mindjárt a bikát.is elénekelhetné akár. Ez a matéria ls szűkölködő ugyan a pikáns ízekben, a fölajzott szenvedélyesség délszaki fűszerében, mindazonáltal üzembiztos, és tipikusan szabadtéri hang, jégeső vagy hirtelen lehűlés sem igen tehet kárt benne, fesztiválok okos menetzserel vadásszák világszerte. Kellemes meglepetés Zempléni Mária Micaelája. A falusi lány romlatlanságát. naivitását, hamvas egyszerűségét hozza színpadra, elkerülve a figurában szunnyadó kísértést, hogy jelentéktelenné szürküljön: ellenkezőleg, harmadik felvonásbeli áriája az est őszinte sikere. Hasonlóképpen szerez érvényt Grcgor József basszusa Jósé dramaturgiallag fontos ellenlábasának, Zuniga hadnagynak, látványosan bizonyítva, ezt a szerepet cseppet sem szabad alábecsülni, a tizedes lázadását csorbítaná hiteltelenné. A két cigánylány, Seregéiig Katalin és Vámossy Éva, meg Gyimesi Kálmán Dancairója, Réti Csaba Remendadója, a Carmennel elénekelt csempészötösben Izzik föl; Mészöly, Seregélly, Vámossy jól hozza a kártyatercettet is: ezek az epizódok zeneileg, szlnészileg egyaránt kidolgozottak, hatásosak. Kenesey Gábor Morales szakaszvezetője arra enged következtetni, hogy a szegedi basszistának esélyei vannak a baritonális szerepkörön is. A Molnár László betanításával éneklő kórusból meggyőzőt a női szakasz produkál, s hangulatosan „domborítanak" a gyerekek — a tarjánl 3-as számú általános iskola énekkarát dr. Nagy Lászlóné készítette föl a világot jelentő deszkákra. Nlkolényl István Nagy László felvétele a néző fantáziájára, ámbátor az operai szövegkönyv sem szentírás régóta, az annyi dagasztást, értelmezést, adaptációt megért Carmené különösen nem, Így aztán könnyen megbékél a néző, s kiegyezik mondjuk egy raktár tövébe szorult csempésztanyával. Móric Tivadar választékos jelmezei arra is ügyelnek, hogy a spanyol tisztek, katonák egyenruhájáról (minthogy a mű mégiscsak francia) a trikolor virítson, pedáns vasalásban. A rendező Szinetár Miklós, kl a szabadtéri szakmát, szintúgy e lelátók tövében sajátította el, s fejlesztette tökélyre, két alapvető szempontra figyel. Arra, hogy az operarendező kalauza mindenekelőtt a zene (meg sem kísérel erőézakot tenni a partitúrán), s arra, hogy a tértöltő embertömeg lehetőleg ne legyen passzív, amint villanásnyi alkalom adódik rá. foglalatoskodjék, akcióba mozduljon, kö6se le a nézőt. Nincs könnyű dolga, jóllehet efféle ajánlatokban nem szűkölködő a Carmen; lehetőségei mégis ab ovo korlátozottak, hiszen ha az operarendező kőszínházban, teszem azt, nyolcfokú skálán játszhat, a szabadtérin legföljebb pentaton dallamot harsoghat. Látványosak, megkomponáltak, mozgalmasak Szinetár tablói, Barkóczy Sándor ízléssel, stflusfantáziával fodrozott táncai teszik igazán elevenné, mégsem mondhatni, hogy a sokadálomba belevesznének a karakterek, Carmen lobbanékonysága, Jósé fojtott kétségbeesése vagy a torreádor jönni-látnlgyőznl pillanatossága. összefogott, rendezett, a szó nemes értelmében karbantartott, korrekt előadást vezényelt Pál Tamás. Hogy tempói hellyel-közzel enerváltak. visszafogottak, abban föltehetően az a helyismeretből fakadó szándék munkál, hogy végig képes legyen akusztikailag ellenőrizni a (mikrofonok Ide vagy oda) szabadtérin mégiscsak illékony hangzását. Néhány emlékezetes momentum dacára úgy tűnt azonban, hogy ezúttal — a műkorcsolyázásből kölcsönvett hasonlattal szólva — biztonsági kürt futott, különösebb bravúrok, lélegzetállító triplák nélkül. Melyek e környezetben kétségtelenül kockázatosak, ám egy vérpezsdítő Carmen-előadás hatékony fűszerei. LanSZEGEDI ÜNNEPI HETEK Bizet: Carmen. Előadás a Dóm téren, ma este 9 órakor. Fotóklubok 16. szegedi szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban. Megnyitja ma, vasárnap délelőtt 11 órakor Tóth Attila, a művelődési központ igazgatója. Bahgct Iskander fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban. A XXI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Tóth Valéria szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájában. Csóti Péter Iparművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben. Farkas Pál szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán. Hermán Lipót emlékkiállítás a Móra Ferenc Múzeumban. A legszebb nyomdalpari termékek 1979. évi országos versenyének díjnyertes darabjaiból rendezett könyvkiállítás az MTESZ Csongrád megyei székházában (Kígyó u. 4.). Papp György grafikusművész kiállítása a szentmihályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Régi magyar könyv — a Somogyi-könyvtár ritkaságainak bemutatója. Lcle József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vártó u. 4.). A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Kőolaj és földgáz; Szegedi Galéria; Lucs-gyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; „Vasvirágok"; Móra-emlékszoba; „Tűzön-vizén keresztül él Szeged". A Feketeházban : „Szeged felszabadításától az ország felszabadításáig". Éjfekete cigánylány Mészöly Katalin, a címszereplő Ideális Carmen-alkat. Hoszszú, éjfekete haj keretezi kreol arcát, szemei, mint a karbunkulus, szikráznak.' Nem véletlen hát, hogy ez a temperamentumos spanyol cigánylány volt első főszerepe Mészöly Katalinnak. — Már nyolcéves koromban önálló koncerteket adtam házunk lakóinak — emlékezik kacagva a „pályakezdésre". — Egy sámlin állva énekeltem a korabeli slágereket Mondhatom, nagy sikerrel. Tizenhat évesen, még gimnazistaként kezdtem statisztálni az Operaházban. A Zeneművészeti Főiskola felvételijén háromszor rúgtak ki, mint pályára alkalmatlant. A kórusban eltöltött évek alatt néhány szólószerepet is kaptam. Azután Pécs következett, ahova Horváth Zoltán szerződtetett. Csupa apró feladatokat kaptam, s kezdetben egy kicsit haragudtam ls emiatt Horváth ZoIira.de utólag csak hálás lehetek, hogy nem dobott egyből a mély vfz.be. Alkalmat teremtett, hogy fokozatosan megtanuljak mindent ami ehhez a pályához szükséges. Három év után kaptam az első nagy szerepet, ez éppen a Carmen volt Akkortájt tüntettek ki Liszt-dUial. A következő állomás Debrecen. Majd az Operaház következett, ahol a Bánk bán Gertrudiszával debütáltam. Közben Salzburgban tanultam Paula Lindbergnél. Az elmúlt években szinte minden alt és mezzo szerepet énekeltem az Operában. — Mintegy hetvenszer énekelte a Carment. Mi. nézők, kívülről szemlélhetjük csupán, a négy felvonáson át hogyan változik, alakul a spanyol cigánylány lelkiállapota. változik a szetert karaktere. De hogyan éli ezt belülről a megformáló, az énekes? — Az igazság az, hogy én Carment énekelni szeretön, s nem beszélni róla. Nekem az a meggyőződésem, hogy Carmen egy ízig-vérig ösztönös nő, aki mindig az Izgalmasabb férfit keresi, azt, aki „nagyobb örvényt kavar maga körül", aki a férfiak között is a leginkább férfi. Ezen vitatkozunk is a karmesterrel, Pál Tamással Bizet. darabja forró, életteli, érzelemgazdag, minden mozzanatában emberi. Carmen igazi nagy szerep. Föllángolásai szalmalángok, ebben rejlik tragikuma is. — Milyen élmények fűzik ehhez a városhoz? — Egyik legszebb zened élményem ls Szegedhez kapcsolódik, s egy szomorú, be nem teljesült terv is köt ide. Az elmúlt évben a szegedi dómban csodálatos koncertén Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével énekeltem Verdi Requiemjét. Néhány évvel ezelőtt Vaszy Viktor csillantotta föl előttem egy nagy-nagy álom megvalósulásának reményét: Gregor Józseffel és velem szerette volna az NSZK-ban színpadra állítani Bartók Kékszakállú herceg vára című operáját. Tervét . magával vitte... — Hogy érzi magái a Dám téren, az új partnerek kőzött? — Ilosfalvy Róberttel nem először találkozom, az évad végén az Operaházban az Aidát énekeltem vele. Fertőrákoson Pál Tamás volt annak a Trubadúrnak a karmestere. melyen én ís felléptem. Gregor Józseffel többször ls játszottunk együtt, Szombathelyen a Várázsfuvolában, Pesten a Borisz Godunovban. és énekeltük együtt Verdi Requiemjét is. Varga Mátyásnak a Don Carlos című operához készített díszleteiben még Debrecenben látszottam, ez a mostani munkája egyszerűen csodálatos, öröm benne játszani. Szinetár Miklóssal viszont ez az első munkám, s először énekelek ezen a téren, mely lenyűgöz. magával ragad. T. L.