Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-22 / 196. szám

4 Péntek, 1980. augusztus 4. 7 postaláda vagy akár ezer forintját a tányolva türelemre kell szótársadalmi munkában meg- Utánunk, hisz nem ismervalósítandó strand kialakító.- jük a szakemberek vélemésához. Ügybuzgalmát mél- nyét. A címzés pontos volt társszerzőnk az olvasó Az elmúlt hetekben a szokásosnál is bőségesebben áradtak szerkesztőségünkbe a levelek. Hasonló „ostromot" tán még nem is zúditottak ránk olvasőink augusztusban, amikor oly sokan próbálnak — szabadságuk ürügyén — kikapcsolódni a mindennapos bosszúságok szorításából. S csodák-csodája — ki tndjn. ürülnünk, avagy bánkódnunk kellene — a leveleket átböngészve hiába keresnénk adalékot örökzöld témáinkhoz. Hétről hétre meglovagolt közös vesszőparipáinkról mintha megfeledkeztek volna olvasóink. A Volán illetékesel. az SZKV sajtófigyelői ezúttal szusszanásnyl pihenőt kaptak, a közlekedést nem bírálja senki. Mindennapi kenyerünkről és a kereskedelemben tevékenykedők melléfogásairól sem esik szó a levelekben. Ám az átlagosnál Jóval többen fogtak tollat olyan ügyekben, melyek anyagi áldozat nélkül, némi Jóindulattal, emberséggel. kötelességtudattal könnyűszerrel megoldhatók lennének. örvendetes tény. hogy ma már egyre nagyobb figyelmet szentelnek az emberek az együttélést megnehezítő .Jelenségek ostorozásónak. Sajnálatos viszont, hogy az, amire oly gyakran hivatkoznak — türelem, méltányosság. Jószándék — sokaknak már-már Ismeretlen fogalom lett. Megállapításunkhoz az alábbiakban ismertetett levelek Jócskán szolgáltatnak példát. Gyorsfénykép — szolgáltatásról Két évvel ezelőtt költözött tanácsi lakásba, a Kossuth Lajos sugárút 50. szám alá Lévai József és felesége. Tőlük kaptuk a következő levelet, melyben ezt olvashatjuk: „...amikor megkaptam a lakáskulcsot, körülnéztem. Láttam, hogy a konyhában és a bérleményen kívül eső mellékhelyiségben hullik a mennyezetről a vakolat. Jelentettem ezt a házkezelőségnél, ahol meg is ígérték, hogy rendbe hozzák a menynyezetet. Ez ideig semmi nem történt. A hibabejelentőben ls elmondtam a panaszomat, ott is megnyugtattak, intézkedni fognak. Hetvenhárom éves ember vagyok, feleségem is beteg. Nem tudom, hová forduljak panaszommal, ezért kérem tanácsukat." Levélírónk helyesen járt el, oda címezte panaszát, ahová kellett. Egyéb megoldást javasolni mi sem tudunk. Hogy miért nem tartotta meg ígéretét a vállalat, miért nem tesznek semmit olvasónk gondjának orvoslásáért, azt innen nehéz megállapítani. Magunk is csak feltevésekre hagyatkozhatunk. Az adminisztráció labirintusában nyoma veszett volna a bejelentésnek? Vagy tán úgy vélekednek az illetékesek, hogy az idős, beteg emberek — kellő energiájuk igazuk érvényesítésére nem lévén — majd csak belenyugszanak a dologba, s visszavonulnak? Még hosszan találgathatnánk, de beérjük ennyivel. Akire az ügy elbírálása tartozik, nélkülünk is tudni fogja, hol a hiba. S remélhetőleg intézkedni is lesz ideje. Nincs ellenszer? A szénnel, fával tüzelőkhek lehetőleg már a nyár elején gondoskodniuk kell arról, hogy időben megvásárolják a télre szánt tüzelőt. Erre biztatják a lakosságot a különböző reklámok. E célt szolgálják, tudomásunk szerint, a kedvezményes tüzelővásárlási akciók is, melyek során azzal kecsegtetik a vásárlókat; időben, gond nélkül juthatnak így a tüzelőhöz. A TÜZÉP által üdvözítőnek minősített megoldással felesel a gyakorlat. Legalábbis erre enged következtetni Kiss Jánosné — Adai utca 18. szám alatti olvasónk levele. Ebből idézünk: „Május 17-én befizettem 20 mázsa fát, 19-én pedig 10 mázsa szenet a Petőfi Sándor sugárüti TÜZÉP-irodában. Május 19-én a Volán megbízottjánál befizettem a fuvarért Járó pénzt is. A tüzelőt azonban még a mai napig sem — olvasónk levele augusztus 13-án érkezett szerkesztőségünkbe — kaptuk meg. Amikor reklamáltam, azzal fizetett ki az ügyintéző hölgy, meglehetősen ingerülten, hogy könnyű volt az olcsó fuvart kifizetni, várjunk a sorunkra. Mi már három hónapot vártunk, elmúlik a vakáció és az unokák mennek iskolába. Nem lesz, aki segíthetne a tüzelőt behordani. Igaz, idősek vagyunk, de ezért nekünk már kérni, reklamálni sem lehet?" Eddig a szolgáltatások egyik fajtáját minősítő, a TÜZÉP és a Volán együttműködéséről gyorsfényképet adó levél. A pökhendi ügyintéző portréja is fellelhető benne. Annak az adminisztrátornak a képe, aki helyett akár robotot is alkalmazhatnának a vállalatnál. De mert az ügyintézés efféle forradalmasítására még nincs anyagi fedezet, javasoljuk, hogy néhány em b erséges szóval, türelmes magyarázattal igyekezzen a vállalat a megrendelőiben kialakult rossz közérzetet enyhíteni. Ha másképp, nota bene, a vállalt feladat korrekt teljesítésével, nem megy... Szokatlan időpontban, éjjel 2 órakor szánta el magát a levélírásra Tóth Istvánné olvasónk. Nem különcködésből. nem is szórakozásból választotta ezt a megoldást. Hanem azért, mert „ilyen bő szúnyogtermésre, mint az idén. a HoltMarosban évek óta nem volt példa. Embert-állatot megkínoz éjjel-nappal. A vérszívó rovarokból milliónyi telepedett fáinkra, bokrainkra úgy, hogy még délidőben, a legnagyobb melegben sincs nyugtunk tőlük. Évek óta visszatérő kérése a környék lakosságának, elhangzott a tanácstagi beszámolókon és másutt is. hogy a város illetékesei szüntessék meg a csatornát. de idáig ebben az ügyben nem történt semmi. Súlyosbítja helyzetünket. hogy szúnyogirtó permetezőszert az egész városban nem lehet kapni. A szabadtéri idején a Belvárosban, az újszeged! parkban és a strandok környékén irtották a szúnyogokat, hogy legalább azok a vendégek, akik a pénzt hozzák ilyenkor a konyhára, ne vakarózzanak. Mi, a város állandó lakói, akik itt szenvedjük ennek a bűzös csatornának csípős áldását, nem érdemlünk még annyit sem. hogy saját pénzünkön megvehessük a nyugalmunkat, s «esetleg egészségünket védő permetezőszert? ..." Az eszperantó védelmében Gyakran hallani vagy olvasni azt az elgondolkoztató mondást, hogy azért kell tanulnunk más népek nyelvét, hogy — főként a világnyelveken írt — Irodalmi alkotásokat, „ízében-zamatában." élvezze mindenki. A kérdés alapos vizsgálata után azonban kiderül, hogy nagyon kevés ember jut el ehhez az élvezethez. Ugyanis, ha átolvassuk az Oktatási Minisztérium által kiadott, 1980-tól érvényes és a gimnáziumokra vonatkozó oktatási tervet, megtudjuk, hogy a gimnáziumban oktatásra kerülő tíz nyelvből, az orosz nyelvből 2 ezer 450 szó, míg az angol, francia, latin, német, olasz, román, spanyol, szerb-horvát és szlovák nyelv tanulásánál 1600 szó a tantervi követelmény. Ha kezünkbe veszünk egy könnyű regényt (amely átlag 15—20 ezer szó ismeretét követeli), úgy felvetődik a kérdés: mit ért meg abból az, aki az általános Iskolában csak egyezer szót. Illetve a gimnáziumban 2 ezer 450, a többi nyelvek valamelyikéből pedig csak 1600 szót tanult (ha megtanulta). Arról nem beszél a metodika, hogy a hiányzó sok ezer szót az Iskola elhagyása után hogyan és hol szerzi meg például az a dolgozó riő, aki tíz órán keresztül távol van az otthonától, műszak után a gyermekéért szalad a bölcsődébe-óvodába, bevásárol és az otthoni műszakot végzi? Pedig az idegenforgalom által látogatott helyeken (kereskedelem, vendéglátóipar, bankok) már többségben nők fogadják a külföldi turistákat. És a külföldre utazó magyar állampolgárok között is szép számmal akadnak nők. Nem véletlenül terjedt el Magyarországról az a mondás, hogy Magyarországon az Iskolában nyelvet nem lehet megtanulni. (Lásd Világ és Nyelv 1979. évi 5. számában Pozsgay Imre oktatási miniszter nyilatkozatát.) Éppen azért nem árt felfigyelni az angolok által is javasolt, könnyű eszperantó nyelvre, melynek szavaiból, a nyelv iskolai oktatása esetén, az érettségiig 20 ezer szót is megtanul a tanuló. És az eszperantóul értő több ezer szót felismer és megért az angol, francia, görög, latin, német, olasz, orosz, portugál, román és spanyol nép nyelvéből is, amely tény lényegesen megkönnyíti a felsorolt nyelvek elsajátítását. Korsós Lajos Röviden Kutyaszorítóban Nem jogszabály kérdése Tíz éve dolgozik vállalatánál az a háromgyermekes — legkisebb gyermekével gyesen levő — édesanya, aki azt tudakolja tőlünk, részesülhetnek-e beiskolázási segélyben a gyermekgondozási szabadságot igénybe vevő anyukák. Levélírónk ezt nem egyszerűen kíváncsiságból kérdezi. Mint írja, vállalata szakszervezeti bizottságának egyik aktivistáját kérte meg arra, nézzen utána, indokolt-e a kérése. A közvetítő által meghozott válasz: nem, kismamáknak nem Jár a tanévkezdetkor igényelhető szakszervezeti segély. A választ meglehetősen furcsának találjuk. Azt tanácsoljuk levélírónknak, Írásban juttassa el segélyre vonatkozó igénylését a szakszervezeti bizottsághoz. Az illetékesek — a család jövedelmét figyelembe véve — minden bizonnyal méltányosan kezelik majd kérését, hisz társadalmunk törvényeivel is segíti a nagycsaládos szülőket abban, hogy gyerekeiket tisztességes anyagi körülmények között nevelhessék. Olvasónk kérését a szakszervezeti bizottság nem hagyhatja érdemleges válasz nélkül. Még akkor sem, ha tény és való, nincs olyan jogszabály, mely ez esetben a segély megadására kötelezné. (Persze olyan előírás sem létezik, amelyik megtiltaná, hogy gyes-en levő édesanya segélyt kapjon.) Olvasónk férje ugyancsak igényelheti munkahelyén a rendkívüli támogatást M£g Tóth Istvánné a szúnyogok. Teleki Ferenc a bolhák miatt küldött — SOS segélykéréssel, a Retek utca 3. szám alól — levelet szerkesztőségünkbe. Olvasónk kutyája érdekében ragadott tollat. Pontosabban azért, hogy elpanaszolja, égen-földön nem kapni a kutyákat megnyugvással megajándékozó bolhairtót Kereste már a port olvasónk több üzletben, hasztalan. Mi hát a teendő? — kérdezi. A sokoldalú tájékozottságot feltételező bizalomtól meghatódva, ugyanakkor kutyaszorítóban érezte magát e sorok összeállitója a levelet elolvasva. Nem restelli bevallani: egyéb épkézláb ötlete nem akadt, a kereskedelemhez passzolja a labdát. Talán válaszolnak az Illetékesek. Amíg fény derül a titokra — miért hiánycikk a kutyabolhairtó —, meglehet megesik valamelyik bolhaporral bíró olvasónk szíve levelezőnkön. Az ebtartók szolidaritásában reménykedve feltételezzük, majd csak kisegíti valaki kutyájáért aggódó levélírónkat. Streitmann Juditnak. a kiszolgálással kapcsolatos levelét a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalathoz, Perecz Istvánné sorait — egy tévéjavítás tortúrájáról — a Gelkához továbbítottuk. Egyik kiskundorozsmai olvasónk azért fogott tollat, mert igazságtalannak találta vállalata felmondó határozatát. Mit tegyen? — kérdezi. Javasoljuk, terjessze elő panaszát a munkaügyi döntőbizottságnál A DÉLÉP-szálló büféje és üzemi konyhája személyzetének munkáját ostorozó levélírónknak tanácsoljuk, forduljon panaszával a vállalat vezetőihez. A levélben felsorolt megállapítások, vádak kivizsgálására nekünk nincs módunk. Az illetékeseknek viszont kötelességük az észrevételek nyomába eredni, s a tapasztalatokról olvasónkat, és a szálló lakóit tájékoztatni. Idősek, kontra gyerekek Észrevételek Partfürdő új helyen? A fürdőzők — s persze az üzemeltető, a Szegedi Vízművek és Fürdők — nagy bénatára idén immár harmadszor öntötte el a Tisza az újszegedi partfürdőt. Alig akad esztendő, hogy a folyón átvonuló árhullám ne látogatná meg a strandot, tetemes kárt okozva a fenntartásáért felelős vállalatnak. Ilyen körülmények között alaposan megfontolandó: érdemes-e egyáltalán az ár fenyegetéseinek kitett fürdőt megtartani. A veszteségek egyértelműen megszüntetése mellett szólnak. Ám arról a tényről sem szabad megfeledkezni, hogy a lakosság Jogosan igényli: ne csak a meglehetősen szennyezett medencékben, hanem a folyó vizében is fürödhessen. A Liget fürdő tervezett medencéinek elkészültével minden bizonnyal enyhül majd a gond. Ám álljon rendelkezésünkre akárhány medence, a fürdőzők valószínűleg kitartóan hangoztatják majd, a Tiszát ne vegyék el tőlük. A probléma megoldására egyik olvasónk a kővetkezőket javasolja: „A Tisza szegedi oldala az úgynevezett romboló oldal, iszaplerakódásra kevésbé hajlamos. Ezért Itt, enyhe lejtéssel, a normális mederig kővel kirakott, bójával kijelölhető hatalmas strandot lehetne építeni, akár társadalmi munkában is... Az úszóházak kosarában áradáskor is fürdenek, a fertőzési veszély itt sem nagyobb, mint a zsúfolásig telt medencékben. A strandot a FÓKA telep körül képzelném el, annál is inkább, mivel a telep, tudomásom szerint, néhány éven belül üj helyre költözik." Levélírónk egyben felajánlja önzetlen Segítségét, Petőfitelepről Írja egyik olvasónk: „Mi, telepi emberek igyekszünk pár jószágot. én például néhány csirkét és libát nevelni, hogy ne kelljen a boltba menni hűsért. Maradjon az azoknak, akiknek nincs alkalmuk egy fia baromfit sem felnevelni. Közel van hozzánk az az utca. amelyik Petőfitelepet elválasztja Tápétól Ide megyek ki néha, hogy csalánszerű gazt szedjek. olyat, amit semmi más jószág nem eszik meg, csak a liba. mert rettenetesen büdös. Nemrég. vasárnap reggel is itt szedtem a gazt. A Május 1. utcára nyíló sarokház tulajdonosa rám kiabált — legtrágára bb szavakkal Illetett —. hogy itt semmiféle gazt nem szedhetek, mert az az övé. Én azt feleltem, hogy tudtommal a közút senkinek sem magántulajdona. Vajon igazam volt?" A kérdésre egyszerű a válasz. Olvasónk jól gondolta. a közutakat senki nem sajátíthatja ki magának. Azzal, hogy levélírónk kigyomlálja a gazt az utcáról. senkit nem károsít meg, sót szolgálatot tesz a közösségnek. Hivatkozhatnánk ez ügyben rendeletre, jogszabályra is, de úgy véljük, most nem erre van szükség. Hanem emberségre és jóindulatra amiben az olvasónkat letámadó, önkényesen fellépő lakó bizonyára nincs bővében... Tarjánból, a VII ütemből Szabó Norberttől kaptunk levelet: „A 4-es villamos végállomásánál, mikoris áthelyezték a megállót, rendezték a terepet és járdát építettek. Nagyon szépen meg is csináltak mindent, mindössze egy apróságnak egyáltalán nem nevezhető tényről feledkeztek meg. Van itt ugyanis egv buszmegálló a villamossín és a 47-es főút között. Nos. ehhez a megállóhoz semmilyen út nem vezet. Csak a síneken keresztülvágva, vagy a rendkívül forgalmas úttesten végighaladva lehet megközelíteni. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy mindkét megoldás igen balesetveszélyes." „Nemrég olvastam a Délmagyarországban — írja Csáki Ferenc. a Gogol utca 34—36. szám alól —. hogy Tarjánban. a garzonház erkély alatti részeit garázsnak használják az autósok. Hát kérem, ugyanez vonatkozik az újszegedi garzonházra is. Ha szólok. hogy ne álljanak oda. még nekik áll feljebb, mondván, mit dirigálok én. Télen az erkélyek alatt eltakarítják a havat, az autósok kocsijukkal viszont visszahordják oda. A Délmagyarországban megjelent cikk hatására intézkedett az IKV, hogy megszüntesse ezt az áldatlan állapotot Remélem így lesz ez nálunk, az újszegedi garzonban is." Idős lakók — kontra gyerekek; röviden így összegezhető annak a Postaládában megjelent írásnak a tartalma. melyre Sz. L-né. Szegedi olvasónk reagált. Kelelemetlen tapasztalatait sorolva megjegyzi: „Idegileg teljesen tönkre tesz bennünket az előttünk levő homokozó. Másfél szobás lakásunk ablakából akarva, akaratlanul látjuk, mit művelnek itt a gyerekek. Amíg tele volt a medence, addig a kimustrált autógumikat tömték tele homokkal. tüzet raktak a medence szélén. A közelben található DÉLÉP telephelyről elhordják, ami mozgatható. Csöveket törnek szét, darabjait széthajigálják. Ha jön az eső. minden sarat behordanak a lépcsőházakba... Véleményem szerint nem kellett volna összekeverni, azonos városrészbe költöztetni az öregeket a fiatalokkal. Az idősebbeket felháborítják, amit itt látnak, ők csendre és nyugalomra vágynak.,." Sz. I.-né levelének ismertetésével szeretnénk lezárni az együttélésről szóló vitát Az érveket-ellenérveket még sokan, hosszan sorolhatnák. De mert a jelenlegi helyzetben más megoldás nem létezik; ismét csak kölcsönös megértésre. egymás igényeinek tiszteletben tartására kell buzdítanunk a két ellentábor képviselőit. Válaszol az illetékes Augusztus elsejei Postaládánkban Mire való a kormánykerék? címmel megjelent írásunkra a Volán 10. számú Vállalattól érkezett válasz: „Az írással kapcsolatban vállalatunknál vizsgálatot végeztünk. A cikkben említett gépjármű vezetője a helyszíni szemle során elismerte a facsemeték kitörését. Tekintettel arra. hogy némi manőverezéssel az esetet el lehett volna kerülni, vétkes gépkocsivezetőnket fegyelmi büntetésben részesítettük. A lakókörnyezetet ért károsodás pótlására a teherforgalmi üzemegységhez tartozó Ságvári Endre szocialista brigád felajánlotta, hogy megfelelő időben — lombhullatás után — elültet a szóban forgó területen tíz facsemetét. Kollegánk tettéért a környék lakóitól elnézést kérünk." Ugyancsak Postaláda rovatunkban — július 18-án — jelent meg a Szegedi Fodrász Vállalat szolgáltatását kifogásoló irás. A sorokra a vállalat igazgatója válaszolt: „Ki akartuk vizsgálni az ügyet, személyesen is felkerestük a reklamálót, Kelemen Józsefet, aki Újszegeden, a Vedres utca 16. szám alatt lakik Sajnos, nem találtuk otthon, ezért üzenetet hagytunk lakásán, kérve, szíveskedjék telefonon közölni velünk a számára kedvező Időpontot, amikor is tisztázni tudjuk panaszát Kelemen József másnap fel is hívott bennünket. és mélységesen felháborodva közölte velünk, ő még sohasem járt újszegedi üzletünkben, ezért bizonyára az történhetett, hogy valaki visszaélt nevével és címével. 0 ugyanis semmiféle levelet nem írt a szerkesztőségnek, nem is lehet panasza, mert mint mondtuk, még nem járt a kérdéses üzletben. A történtek után vállalatunknak nem áll módjában kivizsgálni a panaszt, s így nincs is mire válaszolnunk. Szeretnénk azonban megemlíteni, hogy vállalatunk minden üzletében hivatalos árjegyzék található a falra függesztve, sőt a blokkon ls feltüntetik a munkát és a felhasznált anyagokat így a vendégek ellenőrizhetik miért. mennyit kell fizetniük. E tényre szeretnénk minden kedves vendégünk figyelmét felhívni." összeállította: Ladányi Zsuzsa