Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

/ Szombat, 1980. augusztus 2. Táborozás Makón P^akón testnap. pénteken délután zárta kapuit a bel­vízvédelmi ifjúsági építőtá­bor. A második — a befeje­ző turnus — fiataljait ünne­pélyesen búcsúztatták. Négy héten keresztül két turnusban összesen 340 Ba­ranya és Fejér megyei kö­zépiskolás. valamint jugo­szláv fiatalok csoportja dol­gozott. Ez idő alatt — szak­emberek irányításával — több mint három kilométer hosszúságban építettek csa­padékelvezető csatornát, il­letve újítottak fel. Egyes szakaszokon betonlapokkal borították a földcsatornák alsó részét. Az így „bélelt" vízelvezető-rendszer tisztí­tását a későbbiekben köny­nyűszerrel elvégezheti a la­kosság, ki-ki a saját portá­ja előtt. A makói városi tanács vb műszaki osztályának vezető­je Márton Ferenc elmon­dotta: becsülettel helytáll­tak. szorgalmasan dolgoztak a fiatalok. A Csongrád me­gyei KISZ-bizottság véd­nökségével négy éve kezdő­dött munka eredményességét bizonyítja, hogy a makói nyári építőtáborok résztvevői összesen 7 ezer 880 köbmé­ter földet mozgattak meg és 13 kilométer hosszúságban építettek a helyi követelmé­nyeknek megfelelő csatorna­hálózatot. Csopsrtis utazások a mezőgazdasági kiállításra Megkezdődött a csoportos utazások szervezése az Or­szágos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra. amely augusztus 19-én nyitja kapuit. A kiál­lításra több, mint egymillió vendéget várnak, a rendező szerv, a Hungexpo. már he­tekkel korábban meghívóle­velet küldött a mezőgazdasá­gi nagyüzemekbe, és az élel­miszeripari vállalatokhoz a csoportos utazás biztosításá­ra. A jelentkező brigádok, szakmai csoportok száma máris több ezer. A hazai uta­zási irodák is szervezik a csoportokat; a vidéki váro­sokból, nagyközségekből autóbuszokkal, illetve vas­úton, idegenvezető kíséreté­ben utaznak majd Budapest­re a látogatók, akik egész­napos program keretében is­merkednek meg a nagysza­bású kiállítás látnivalóival. A bemutatóra 30 ezer szak­embert is várnak, ők a kü­lönböző rendezvények elő­adásait és bemutatóit kere­sik maid fel. Az OMÉK-re 33 százalé­kos vasúti kedvezménnyel utazhatnak az érdeklődők. (MTI) A Tiszatáj augusztusi száma Sorsintézők a cfme Illyés Gyula új versének, mely a Tiszatál augusztusi számá­ban jelent meg. A „régibb istenekre" való utalás itt al­kalom csupán a nosztalgikus emlékezésre. A másik Illyés­versben (Felülről nézve) az epikus jellegű elbeszélő hang tömörséggel és reflexív egy­szerűséggel párosul. Csorba Győző. Tornai József. Kon­csol László, Tandori Dezső, Pintér Lajos és Rakovszky Zsuzsa versei olvashatók még az augusztusi számban. Üj költótehetséget is bemutat a lap: Hévízt Ottó szegedi böl­csészhallgató művei először jelennek meg folyóiratban. A prózát Czakó Gábor és Mo­csár Gábor novellája képvi­seli. (Mocsárnak A zászlóalj felzárkózik című írása a két évvel ezelőtt közölt A le­maradt zászlóalj című elbe­szélés folytatása.) Örkény István vallomásai címmel Interjúk olvashatók az augusztusi Tisza tájban. Most jelent meg nyomtatás­ban először az a tv-beszél­getés, melyet Vitray Tamás készített az íróval ötszem­közt című sorozatában. Bel­ga, nyugatnémeti amerikai és francia lapok munkatár­sai izgalmas riportokban szá­moltak be Örkény Istvánnal való találkozásaikról a 70-es években. Az egyik ilyen, a magyar olvasó előtt eddig is­meretlen cikkben nyilatkozza az író: „Pártonkívüli va­gyok. De a pártonkívüliek­nek is megvan a maguk kap­csolata a párttal. így hát en ls egyre csak várok. Hogy mire? Ö. egy apró semmi­ségre: arra, hogy csodákat műveljen." A kelet-európai népek egymásrautaltságáról egy Örkényi telitalálat: „A családi asztal fölött csak egyetlen lámpa lóg. Ha ezen osztozni akarunk, sötét lesz..." Tóth Béla Tarpa után — Tiszai árása során — a Sza­moshátra kalauzol bennün­ket. Folytatódik a Hazai Tü­kör rovatban a Bakos István tanulmánya nyomán kiala­kult vita. melyhez most Ró­na-Tas András szól hozzá. „A regionális kutatásokat fontosnak tartom, de vigyáz­ni kell, nehogy ezek érdek­telen helyi kuriozitások, a közelség okozta perspektíva­vesztés. egyszóval provinciá­lis. vidéki kutatások legye­nek." — írja Rónas-Tas egy helyen. A nemrég elhunyt nagy francia író-filozófus, Jean­Paul Sartre életművét, esz­mei útját Suki Béla értékeli. A szerző szól Sartre-nak a kor nagy kérdéseire adott válaszairól, a marxizmussal folytatott viaskodásáról, szép­irodalmi alkotásairól. A XX. század egyik legfontosabb szellemi dokumentumának cekinthető életmű jobb meg­ismerését szolgálja Dékány András közleménye, mely részlet egy önéletrajzi film forgatókönyvéből. Az fró-fi­lózófus itt az értelmiség hi­vatásáról beszél. Kós Károly Kosztolányi Dezsőhöz. Babits Mihályhoz es Meggyesi Jánoshoz írt, eddig publikálatlan levelei — az Örökség rovatban túl­mutatnak a hasonló doku­mentumközlések korlátozott filológiai érdekességén: min­den levél egy-egy miniesz­szének is fölfogható. Az egyik Meggyeslhez Irt levél pél­dául a magyar történelem e századi menetének higgadt, objektív értékelése. 1919-ről például a következőket írja: „És ha a sokszoros túlerő végül le is tudta tiporni és ki is tudta akkor radírozni Európa térképéről a mun­kások. magyar államát, a magyar munkások nagyszerű helytállása négy hónapig le­fogta a déli inváziós had­erőt. s ezzel elegendő időt szerzett az orosz munkás­testvéreknek, hogy felszusz­szanjanak. új erőt gyűjtse­nek... " Kritika jelent meg — Po­mogáts Béla és Aczél Géza tollából — Szemlér Ferenc válogatott verseinek gyűjte­ményéről és Páskándi Géza A Sárikas anyós című köte­téről. A Tiszatáj augusztusi számát Imre Lajos metszetei illusztrálják, Növelni a műveltség tekintélyét Köpeczi Béla a nyári egyetem témáiról Befejeződött a kilencedik kurzus SZEGEDI ÜNNEPI .HETEK Páskándi Géza: Kálmán király. Előadás a Dóm téren, este 9 órakor, A XXI. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép­tárában, Tóth Valéria szobrászmű­vész kiállítása a Móra Fe­renc Múzeum kupolájában. Csóti Péter iparművész ki­állítása a Gulácsy Lajos-te­remben. Farkas Pál szobrai a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont udvarán. Hermán Lipót emlékkiállí­tás a Móra Ferenc Múzeum­ban. A legszehb nyomdaipari termékek 1979. évi országos versenyének díjnyertes da­rabjaiból rendezett könyvki­állítás az MTESZ Csongrád megyei székházában (Kígyó u 4.). Papp György grafikusmű­vész kiállítása a szentmi­hályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Régi magyar könyv — a Somogyi-könyvtár ritkaságai­nak bemutatója. Lele József néprajzi gyűj­teménye Tápén (Vártó u. 4.). A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete: Csongrád me­gyei parasztbútorok és -vise­letek Hogyan kell művelődési értékekre nevelni az iskolá­ban? — erről szólt a nyári egyetem utolsó előadása, ame­lyet Riesz Béla főiskolai docens tartott meg tegnap, vénte­ken délelőtt. A biológiai központban rendezett IX. vnűvelő­déselméleti nyári egyetem, a TIT megyei szervezetének elő­adássorozata Szabó G. Lászlónak, a megyei tanács elnök­helyettesének zárszavával ért véget. Az „Érték és kultúra" összefoglaló címmel indított.' neves szakemberek előadásai­ra épülő nyári egyetemen körülbelül 270-en voltak a hall­gatók. akik a közművelődés különféle területein dolaoznak. Elméleti ismereteket kapta1 az érték fogalmáról, sokat hal­lottak arról, mi a különféle társadalmi intézmények fel­adata a szocialista értékrendszer formálásában. Az érték és a kultúra ösz­szefüggéselt megvilágító, szerteágazó tematikájú nyá­ri egyetemen áttekintő jel­legű előadást tartott Köpe­czi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese csü­törtökön délután. Érték, ér­tékrend, művelődés címmel. A marxi értékfogalom elem­zéséből kiindulva utalt ar­ra, hogy az értékek törté­neti korokkal változnak, a szükségletek, az érdekek és az ezekről való gondolko­dás függvényében. Az em­beriség különféle értékeket hozott létre a fejlődése so­rán, amelyek között vannak időtállóak, valósak. Különféle vitákban és a kutatók munkáiban is gya­kori kérdés; van-e megfe­lelő. szocialista értékrend­szerünk? — A válaszhoz előbb óha­tatlanul fel kell tennünk egy másik kérdést: megfe­lelő-e a múltbeli értékrend­szerekhez való viszonyunk? Nagyon fontos ugyanis, hogy mit veszünk át a már lét­rehozott értékek közül; a humánus értékrendszerektói nem lehet függetleníteni magunkat, megfelelő ele­meiket be kell építeni a ml társadalmunk által kialakí­tott, új értékek közé. Tanul­ságos vizsgálatokat végez­tek Magyarországon arról, milyen értékek felé töreked­nek az emberek. Az 1968— 78 közötti éveket átfogó szo­ciológiai fölmérés szerint a megkérdezettek közül leg­többen az életszínvonal emelkedését tartják elsőren­dűen fontosnak a szocialista társadalom továbbfejlődése szempontjából. Figyelemre­méltó, hogy nem jelentékte­len azoknak a száma, akik viszont az erkölcsi normák, a társadalmi érdek előtérbe kerülését, a műveltség emel­kedését jelölték meg a fej­lődés lendítőjeként. Az élet­cél iránt érdeklődő kérdé­sekre a legtöbben azt vá­laszolták, hogy anyagi biz­tonságot szeretnének, de a többi válasz — a tisztesség­gel végigdolgozott élet. a munka, az alkotás öröme — cáfolja, hogy az anyagiak­nak kizárólagos jelentősége lenne. A fő értékkategórlá­Szegediek —o Kálmán királyból A Szegedi Nemzeti Szín­ház három művésze ül ve­lem szemben: mindnyájan Páskándi Géza drámájában, a Kálmán királyban szere­pelnek. S mindhármuktól ugyanarra a kérdésre várunk választ: mit jelent számuk­ra a darab, saiát szerepük és a szabadtéri játékok? — Kicsi szerepet is csak figyelve szabad alakítani — mondja Egervári Klári. — A Dada figurájánál kezdettől I fogva arra ügyeltem, hogy ' hallani, érteni lehessen, tisz­ta és egyértelmű legyen a nézőnek. S hogy mit jelent itt a Dóm téren szegedinek lenni? Nagyon-nagyon jóér­zés ! Nemcsak a volt kolle­gákkal való találkozás min­denkori esélye miatti Telje­sen más itt a miliő, mint a kőszínházban. Mondhatom úgy is. mintha nem is Sze­geden lennék, úgy érzem magam: egészen más. És nagyon jő. élvezem. — Én ugyan még csak egy éve vagyok Szegeden — kezdi Máriáss Melinda —, ám először hét éve játszot­tam a szabadtérin, főiskolás­ként statisztáltam a Rómeó és Júliában Sára Bernadett mellett. Újdonság volt a hat­ezres nézőtér — elég mell­bevágóan ... Hogy most új­ra együtt vagyunk itt Sá­rával. az küljin színfoltot télent. Egyébként: Páskándi, Ruszt József, fesztivár — együtt volt vonzerejük szá­momra. S mivel a legtöbb mostani vendéget jó néhány éve ismerem, igen könnyű volt házigazdának éreznem magam. Különben is sokkal szegedibb lettem egy év alatt, mint gondoltam vol­na. Engem lepett meg leg­jobban. mennyire befogad­tak itt. — Nekem a legkönnyebb a válasz — így Kov/ícs János. — Én vagyok az. aki hosz­szú évek óta minden nyá­ron szabadtérizem. A Kál­mán királyról annyit, hogy valami új dolog kezdődhe­tett volna el vele a Dóm téri prózaelőadások történe­tében: igencsak Szegedre, erre a színpadra való eleme­ket képes fölsorakoztatni. Nagyon él a tér adta lehe­tőségekkel. ha a jelenetek­kel még nem is igen tudja egybeötvözni az egészet. így a dolog kicsit felemás, de mindenképpen ígéretes. Az én szerepem rendkívül fon­tos: kevés szövegből azt és úgy kell felmutatnom Vata, az Álmos táborához tartozó magyar nagyúr alakjával. amire a darabnak nagy szük­sége van. Vagyis a pogány­barbár, magyar úr típusát, „egy tömbben" képviselve. Egyébként évek óta abszo­lút házigazdának kell érez­nem magam nyaranta itt­hon: a kollégák mindig min­dent tőlem kérdeznek meg. tőlem Informálódnak a he­lyi tudnivalók felöl. Általá­ban azt hiszem, minden sze­gedi színész, aki a szabad­térin játszhat. másnak, többnek érezheti Ilyenkor magát. És ez nem csekély­ség. D. L. Ma utoljára Ősbemutatóként került színre az idei Szegedi Szabadtéri Já­tékok nyitányaként Páskándi Géza történelmi drámája, a Ká'.mán király, mely Ruszt József rendezésében ma. szom­baton este kilenctől látható ismét, a szezonban utoljára, a Dóm téren. Kénünkön: Álmos herceg (Trokán Péter) a kétkulacsos Marcellino püspök (Hetényi Pál, közénen) és .Vata (Kovács János, jobbról) társaságában kat tudakolva kiterült, hogy múltbeli, valós értékek él­nek ma is, amelyekhez újak, a szocialista társada­lomban léterejöttek kapcso­lódnak. így például sokak­nak a közösségben a közös­ségért végzett alkotó mun­ka a legfőbb érték. Egy má­sik típusnak a munka és a siker, a harmadiknak a csa­lád, a munka, a biztonság, a negyediknek a család, az otthon, a nyugodt élet. Lát­ható, hogy az értékek hie­rarchiája szinte egyénen­ként különbözik. A szocia­lista értékrendszer nem ls lehet zárt. Kellenek, van­nak is domináns értékek, de az egyén választáséra kell bízni, milyen sorrendben, hogyan kapcsolja össze eze­ket Helyes, ha megadjuk ebben a szabadságát, és igé­nyeljük a felelősségét. A kérdésre válaszolva végül: természetesen van szocia­lista értékrendszer, az egyes emberek és a társadalom gyakorlatában nyilvánuló értékek összesége. — Az értékeknek, az ér­tékrendszer alakulásának történeti meghatározottsá­gáról is beszélt, ugyapakkor az értékválasztás szabadsá­gáról is. Értékelő tuda­tunkat elsősorban a közvet­len gyakorlat alakítja. Mint­hogy a valóság tényei és összefüggései rendkívül sok­félék, nagyfokú tudatosság kell valamilyen saját érték­rend fölállításához. Kap­hat-e segítséget az ember, hogy a választás szabadsá­gával felelősen élhessen? Másképpen stólva: lehet-e értékrendszert tanítani? — Eléggé elterjedt az a nézet, mely szerint a mű­velődési rendszerek által közvetített, valamint a va­lóság. a tapasztalat által diktált értékhierarchiák kö­zött akkora a különbség, hogy ezért nem lehet haté­kony a nevelésünk. Nos, olyan társadalom soha nem létezett, amelyben meg­egyezett volna a propagált, például az iskolákban taní­tott, és a valóságos érték­rend. Részben azért, mert az oktatás szükségképpen egyszerűsít, de főként azért, mert a „kell" és a „van" kö­zött mindig megvolt és meg­maradt az ellentét Az em­ber természete szerint foly­tonosan törekszik valamire, és sohasem jut el valami­féle végcélhoz. Nehéz el­képzelni. hogy az Iskoláktól megköveteljük: a valóságot teljességében tükrözzék, egyszersmind céltudatosan a társadalmi „kell", az ideá­lis értékek felé kormányoz­zanak. De igenis tudatosít­sák az eszményeket, tanít­sanak a jobbításra ugyan­akkor azt is mondják meg, hogy ezek az általuk közve­tített értékek eltérnek a va­lóságosaktól. Az iskola így nevelhet kritikai szemlélet­re. elősegítve, hogy magunk is szembesíthessük az esz­ményt és a realitást, ne me­nekülhessünk a saiát érték­rendszer megalkotásának kötelességétől, felelősségé­tői, emberi méltóságunk jo­gán választhassunk értéke­ket. Mindehhez valóban nagyfokú tudatosság szük­séges, ami pedig a művelt­ség függvénye. Az oktatási és közművelődési intézmé­nyek tehát sokat tehetnek • azért, hogy az értékeket el­sajátíthassuk. Hogyan? Na­gyobb társadalmi jelentősé­get kellene tulajdonítanunk a humán tudományoknak, a művészeteknek, az életböl­csességként felfogott filozó­fiának. Információ, tudás, tapasztalat, érzelmi kötődés, kritikai szellem szükséges az egyéni értékválasztáshoz, ebből egyenesen következik, hogy társadalmunkban nö­velni kell az iskola és a mű­velődés presztízsét. Sulyok Erzsébet 1 te

Next

/
Oldalképek
Tartalom