Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

/ 2 Szombat. 1980. júlitw 12, Ionian veget értei a francia— §€&i®UEurópa, hazánk (5.) Giscard d'Estainv visszautazott Párizsba # Conn (MTI) A francia—nyugatnémet együttműködés szükségességének hangsúlyozásával, az együttműködés céljaiban való egyetértés demonstrálásával ért véget tegnap, pénteken Böonban a két ország közötti rendszeres kormánykonzultációk 36. fordulója. A kétnapos csúcstalálkozóra — mint Ismeretes — Giscard d'Estaing hivatalos NSZK-beli látogatásának keretében került sor. * Schmidt kancellár egyetértett vendégével abban, hogy az együttműködés célja • Nyugat-Európa egységé, nek megszilárdítása, s — amit Giscard d'Estaing anynyira szorgalmazott — sajá• tos világpolitikai szerepének biztosítása. A kontinens és a világ békéjének szavatolását a nyugatnémet kormányfő ugyancsak a kétoldalú együttműködés céljai között említette, bár e cél elérését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a -béke megszilárdításához szükség van a két ország közötti katonai együttműködés íolcoíására, ami — mint mondotta — az „erőegyensúly" megteremtésének biztosítéka. Schmidt üdvözölte a közelmúltban bejelentett francia fegyverkezési terveket, ezen belül a neutronfegyver gyártásának Párizs által kilátásba helyezett lehetőségét, s úgy vélekedett, hogy ez a francia program — akárcsak a NATO tavaly decemberi fegyverkezési határozata — az egyensúly helyreállítását szolgálja. Giscard d'Estaing és Helmut Schmidt több alkalommal utalt a béke megőrzésének szükségességére. Nem említették ugyan sem az enyhülés, sem a keletnyugati kapcsolatok kilátásait, Giscard d'Estaing egy kérdésre válaszolva mégis utalt a Varsóban és Moszkvában folytatott megbeszélések .,szükségességére v és hasznosságára''. A nemzetközi kérdések közül a felek kiemelték Afganisztánét. s ezúttal is elfogadhatatlannak minősítették az afganisztáni kormányzat kérésére nyújtott szovjet katonai segítséget. A konzultációk befejezését követően a francia elnököt Kari Carstens nyugatnémet köztársasági elnök ünnepélyesen búcsúztatta. A francia államfő és kísérete kora délután hazarepült a nyugatnémet fővárosból. Áz első világháború és az új Közép-Európa Összecsapások az iráni—iraki határon egy amerikai túszt A Teherán (MTI) Richárd Queen 28 éves amerikai konzulhelyettest — akit a többi amerikai tússzal együtt nyolc hónapja tartottak iráni fogságban — az iráni hatóságok betegségére való tekintettel kiadták a svájci hatóságoknak és a beteget a Swissair légitársaság gépe pénteken reggel elszállította Teheránbői. Queent néhány nappal ezelőtt szállították kórházba. Az orvosok azzal a javaslattal fordultak Khomeini ajatollahhoz, illetve Baniszadr államfőhöz, hogy a fiatalembert vigyék olyan helyre, ahol Jobb orvosi ellátásban részesülhet. Noha a kór természetéről csak célzások hangzottak el, a jelek szerint Queen pszichikailag betegedett meg. * • <:•< Baniszadr államfő és más iráni vezetők megvitatták az iraki—iráni határon kftüaikult helyzetet. A határvidéken sorozatos összecsapások Kezdeményezés Bécsből Egy újabb, nagyhordere™ jű javaslat bizonyítja: a szocialista országok minden alkalmat megragadnak a jelenlegi feszültség csökkentésére, az enyhülés vívmányainak megmentésére. Miközben a NATO berkeiben, de légióként Washingtonban a közép-hatótávolságú nukleáris eszközökkel összefüggő szovjet kezdeményezéseket tanulmányozzák, Bécsben négy szocialista ország újabb kompromisszumos javaslatot terjesztett elő. Az osztrák fővárosban immár csaknem hét éve tart a középeurópai fegyveres erök és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről az eszmecsere. Tegyük nyomban hozzá: mindmáig tulajdonképpen látványos eredmények nélkül. A csütörtöki ülés már a 243. volt a tárgyalássorozat keretében. s nem az első, amelyen konstruktív elképzeléssel jelentkeztek a szocialista országok. A javaslat lényege a következő: az első szakaszban — a tényleges háderőlétszámnak megfelelően — a Szovjetunió 20, az USA pedig 13 ezer fővel csökkentené a Közéfr-Európában állomásozó egységeinek létszámát. Mindez nem érinti azt az egyoldalú szovjet lépést, amelynek értelmében az NDK területéről 20 ezer katonát és ezer harckocsit kivonnak. Egyszersmind kompromisszumos megoldást tárt a plenáris ülés elé Taraszov szovjet nagykövet a Varsói Szerződés és a NATO Közép-Európában állomásozó haderői közös felső szintjének meghatározására. Az úgynevezett kollektív plafont az első és a második csökkentési fázis eredményeként állapítanák meg. Kompromisszumról van szó, olyan megegyezési alapról, amely az eddig tett javaslatokat messzemenően figyelembe vette. Hosszú huzavona előzte meg már azt is, hogy kölcsönösen tájékozódjanak a haderők létszámáról. Most a szocialista országok ismét azt javasolják: az adatokat újból cseréljék ki. Mint az már a múltban is világosan beigazolódott, a két katonai szervezet térségében állomásoztatott haderőinek létszáma megközelítőleg azonos. Az új, fontos kezdeményezés is ezen alapul, vagyis az erőegyensúlyt teljes mértékben figyelembe veszi. A bécsi tárgyalásokon ** részvevő szocialista országok kezdettől fogva az egyenlő biztonság »elvét tartották szem előtt, s ennek rendelték alá valamennyi Javaslatukat. A legfrissebb kezdeményezés ugyancsak ebből indul ki. s magában foglalja a NATO álláspontjának is több elemét Híven bizonyítva a megegyezés Iránti készséget, a leszerelésért érzett felelősségtudatot. Remélhetően a tárgyalópartnerek is ebben a szellemben tanulmányozzák majd a javaslatokat. i Gyapay Dénes voltak egész héten, és mi nőkét fél a másikra hárítja ezekért a felelősséget A megbeszélésről részleteket nem hoztak nyilvánosságra. # Washington (MTI) Iránnak kárterítést kell fizetnie azoknak az amerikai vállalatoknak, amelyeknek iráni fióktait államOsi' tották — csütörtökön Wa. shingtonban megszületett az első ilyen értelmű bírósági ítélet. Három biztosítótársaság összesen 35 millió dollár kártérítést követelt peres úton. Az illetékes bíró ítéletében kimondta: az amerikai bankokban elhelyezett és Carter elnök által befagyasztott iráni betétekből legalább 35 millió dollárt nem adhat ki az Egyesült Államok addig, amíg a pert indító három biztosítótársaság . mee nem egyezik Iránnal a kártérítés összegét illetően. A XX. század elején Európa politikájában és gazdaságában egyaránt Németország volt a hangadó, a kialakuló monopolkapitalizmus legsikeresebb államának tűnt, de a versenyben lemaradó Anglia és Franciaország, a francia pénzen fölzárkózni és modernizálódni kezdő Oroszország. sőt a többi kisebb-nagyobb európai ország is úgy vélte, hogy a nyilvánvaló gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek jó alkalmat teremtenek saját pozíciói megjavítására. A nemzeti célok mind grandiózusabbak lettek: továbbá gazdasági és területi terjeszkedés (a már' befutottaknál), a régi' vagy sosem volt nagyság helyreállítása az ambiciózus kisebbeknél. Az előző században Kiszabadulást kereső és néptestvériséget hirdető nacionalizmus türelmetlen, elnyomó és gyűlölködő sovinizmussá nőtte ki magát, a birtokon belülieknél és a helyükre vágyódóknál egyaránt. A két hatalmi csoportba oszló Európában a kielégítetlen kelet-középeurópai mozgalmaknak egyezerre megnőtt az esélye arra. hogy nagyhatalmi támogatást találjanak, s így az egyes államok belső, nemzetiségi kérdését külpolitikai kérdéssé tegyék. A kelet-európai társadalj makban a XX. század elejé' re az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya, hierarchiája nem változott meg. de létszámban, vagyoni erőben és öntudatában nagyon megerősödött a polgárság. Ez a folyamat nem korlátozódott az „uralkodó" nemzetekre, sőt a politikailag hátrányosabb helyzetben élő népek esetében — akiknél gyakran hiányzott a tradicionális uralkodó osztály — „polgáribb" társadalomszerkezet alakult ki, így politikai és társadalmi magatartásformáik sokszor progresszívabb külsőben jelentkeztek. Előfordult, hogy az „alárendelt" nép Iparosodottabb volt, mint az uralkodó (pl. Lengyelország Oroszországhoz került része, vagy a csehmorva területek az osztrák alpesi tartományokhoz képest), vagy hogy az „üldözött" kisebbség fejlettebb volt, jobban élt, mint független államiságot élvező testvéreik (pl. az erdélyi románok Romániához képest). Az iparosodással együtt járt a munkásosztály kialakulása, ez pedig komoly szociális emelőerőt "adott a nemzeti mozgalmak számára, annak ellenére, hogy a szociáldemokrata mozgalom a társadalmi és politikai kérdések megoldását nem nemzeti, hanem internacionális keretekben kereste. Feszítő ellentmondás alakult ki tehát a gyors ütemben növekvő gazdaság és a vele lépést tartani nem tudó merev politikai rendszer, a polgárosodó társadalom és a nemzeti önállóság hiánya között. Mindenfelé aktivizálódtak a nemzeti mozgalmak, és még a hegemón helyzetben levő osztrákok és magyarok ls elégedetlenek voltak gazdasági és politikai pozíciójukkal. A balkáni háborúban a törökök ellen elért siker nagyban növelte a délszlávok nemzeti öntudatát, ami az Osztrák—Magyar Monarchiában élők esetében elégedetlenséggel párosult. Támogatót is találtak Oroszországban, amely az 1905-ben Japántól elszenvedett vereség és a nyomában kibontakozó forradalom után balkáni befolyása erősítésében keresett kompenzációt és figyelemelterelő eszközt belső bajaira. A csehek és a románok körében egyre többen tekintettek várakozással az angol— francia—orosz hármas antantra. Meg is találták ott a barátokat, pártfogókat, akik — belső meggyőződésből, külpolitikai érdekből, személyi okokból vagy megbízásból' — szívesen propagálták a nyugat-európai közvéleményben Ausztria—Magyarország „elnyomott nemzetiségei" ügyét. Az 1914 nyarán kitört világháború okai sokfélék, szerteágazóak, de közöttük van a délszláv nemÜDVÖZLÖ TÁVIRATOK A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Reunioni Kommunista Párt július 12-én x összeülő V. kongresszusát. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Vigdis Finnbogadottir asszonynak, az Izlandi Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. NSZK KULTURÁLIS DELEGÁCIÓ LATOGATASA Björn Engholm, a Német Szövetségi Köztársaság okitatási államtitkára vezetésével július 7—11. között oktatási delegáció tartózkodott hivatalos látogatáson hazánkban, a Művelődési Minisztérium vendégeként. A küldöttséget fogadta Korcsog András, művelődési államtitkár és Hanga Mária miniszterhelyettes. MARCHAIS MOSZKVÁBA UTAZIK Georges Marchais. a Francia Kommunista Párt főtitkára Is részt vesz a moszkvai XXII. Nyári Olimpiai Játékok ünnepélyes megnyitóján. Marchais július 17én utazik el Moszkvába. MAGYAR—KOREAI BARÁTSÁGI GYŰLÉS Az országgyűlés meghívására hazánkban tartózkodó koreai parlamenti delegáció — amelyet Cse Hí Dzong munkaügyi miniszter, képviselő vezet — pénteken a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetbe látogatott. A vendégek tájékoztatást hallgattak meg a 7800 hektáron gazdálkodó tsz tevékenységéről, majd üzemlátogatáson vettek részt. A program ezután barátsági és szolidaritási gyűléssel folytatódott, amelyen a tsz-tagokon, a nagyközség lakóin kívül részt vettek a megye pártós társadalmi vezetői is. ÁREMELÉS JUGOSZLÁVIÁBAN Jugoszláviában péntektől kezdődően jelentősen emelkedett a kőolajszármazékok, így a motorbenzin, a gázolaj, a fűtőolaj, a motorolaj, valamint a kenőanyagok ára. A 86 oktános benzin ara 15 dinárról 19 dinárra, a 98 oktánszámú 16,50-ről 21 dinárra emelkedett. A gázolajat fajtájától függően 10,30-tói 16,50-es áron lehet majd ezentúl vásárolni. A repülőgépbenzin ára 12 dinár lett a korábbi 9,53 helyett. Munkaverseny a kongresszus tiszteletére 0 Moszkva (MTI) Mintegy 105 millió szovjet dolgozó vesz részt abban a munkaversenyben, amelyei az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére indítottak. Ezt az adatot Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke közölte a tanács pénteki ülésén. Mint Sibajev aláhúzta, a szakszervezeteknek igen sok, nagy fontosságú társadalmi és gazdasági feladat megoldásában kell részt venniük. A szovjet szakszervezetek megfelelő teret kapnak az ország távlati és öt évre szóló népgazdasági és szociális terveinek előkészítésében, teljes egészében irányítják a munkaversenyt, számos országos fontosságú szociális alap kezelése van rájuk bízva. Ugyanakkor a szervezett dolgozók mind nagyobb számban kapcsolódnak be közvetlenül a gazdaságot és az állami életet, a közigazgatást irányító szervek tevékenységébe, képviselőik ott vannak a szovjetekben és minden fontos kérdésben kifejtik, érvényre juttatják a szakszervezetek álláspontját, a szovjet demokrácia elveinek megfelelően képviselik a dolgozókat. zeti kérdés, sőt általában a kelet-közép-európai nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldatlansága, az ezen a területen fölgyülemlő feszültségek. Princip boszniai szerb diák fegyverét kétségkívül ez sütötte el, s a hatalmi érdekek, a szövetségi rendszere': ebből a merényletből csináltak világháborút A háború erősen megosztotta Kelet-Közép-Európa népeit. Többségük a központi hatalmak államaiba. í élve, az ő oldalukon vonult be katonának Oroszország, Szerbia, majd Románia ellen. Az egyes népeken belül voltak, akik a központi hatalmak, voltak, akik az antant győzelmétől vártak több előnyt a maguk számára, s ennek megfelelően tettek lojalitás! nyilatkozatokat, emigráltak vagy dezertáltak, szerveztek földalatti mozgalmakat, vagy légiókat. A térség egyetlen népéről sem lehet elmondani, hogy ne lettek volna imperialistái, soviniszták de ne lettek volnu demokratái, pacifistái vagv szocialistái is. Mindegyiknek volt antantbarát és antantellenes „csapata". Ez a helyzet nemcsak súlyos belső nézeteltéréseket eredményezett az egyes nemzeteken belül, de tragikus konfliktusokat is. Nemcsak szerbek és horvátok lőttek egymásra, de erdélyi és királyságbeli románok, sőt galíciai és oroszországi lengyelek is, nem is beszélve a sztrájkokról és a rendfönntartók összecsapásáról, vagy a katonalázadásokról. A kölcsönösen Imperialista célokért folytatott háborúban a kelet-európai népek végső állásfoglalását az határozta meg, hogy ki tudott számukra többet kínálni, elsősorban a területi kérdésben. Az antant jóval könynyebb helyzetben volt, mert ellenfelei rovására a maximális nemzeti-területi program megvalósulását kínálhatta a cseheknek, románoknak, szerbeknek, Oroszország 1917-es kiesése után pedig a lengyeleknek is. Azt azonban nem titkolta, hogy a háborút nem a Habsburgmonarchia népeinek függetlenségéért vívja, s ha Németország leteszi a fegyvert, vagy Ausztria—Magyarország különbékét köt, az antant nem fog tovább harcolni Közép-Európa átalakításáért. A háború elhúzódása, a Holtpontról való kimozdulás szükségessége miatt Londonben és Párizsban (de a másik oldalon Berlinben Is) egyre inkább előtérbe került az ellenfél belső aláaknázá'ának a programja, a létező társadalmi és nemzeti elégedetlenség kihasználása, a forradalmi mozgalmak támogatását is beleértve. 1918 tavaszéra az antanthatalmak lényegében eldöntötték, hogy a Habsburg-monarchia szükségességének évszázados dogmáját föladva, támogatni fogják Közép-Európa független államokra osztását, amelyek a háború után is megbízható németellenes szövetségesként jöhetnek majd számításba. Igy történt, hogy noha valamennyi kelet-közép-európal nép nagyjából egyformán viselkedett a háborúban (először örömmel fogadta és qjítívan támogatta valamelyik felet, majd egyre jobban a mielőbbi békét kívánta), a végén egyesek győztesek, mások vesztesek lettek, egyes népeket területekkel jutalmazták meg, másokat pedig megbüntettek. Jeszenszky Géza (Folytatjuk.)