Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

8 Vasárnap, 1980. július 6. „ . i (i/y _ C,. \ w n jyc, uvxest Mit hoz a XXL század? Aeass® tsí&KOMá •¥A«SSs®j33®!jE3 • PAPP GYÖRGY METSZETE A szemközti lakásba egy fia­talember költözött. Jóké­pű. szőke, olyan harminc év körüli. Elvált ember. Az ér­tesüléseit a házmestertől szerez­te az öregasszony, aki részlete­sen beszámolt mindenről a fér­jének. — Felőlem a perzsa császár is odaköltözhet — nézett fel a rejt­vényből az öregember. — Mi dolgod vele? — Csak ügy mondtam — fe­lelte az öregasszony —, hiszen sokáig állt üresen az a lakás, amióta szegény Regina ..; Az öreg legyintett. Nem sze­rette a megboldogultat, plety­kásnak, hazudósnak tartotta, tudta ezt az öregasszony is, ezért inkább elhallgatott. Csak sóhaj­tott néhányat a barátnője emlé­kezetére. Egyik este a fiatalember csön­getett be hozzájuk. Tiszteletét kívánta tenni, mondta, hiszen így illendő az új szomszédtól, még ha szemközti is, azonkívül meg akadna egy dolog, amiről szeretne szót váltani. Az öregek leültették, likőrrel, aprósüteménnyel kínálták, majd kis idő múltán megkérdezte a házigazda: — Aztán miről szeretne szót váltani, öcsém uram? — Tetszenek tudni — kezdte a fiatalember —, én egy szaba­dabb erkölcsű családban nőttem fel. Ne tessék félreérteni, egé­szen egyszerű dologban nyilvá­nult ez meg. Nyitott ablaknál tornáztunk reggelenként. — Hiszen ebben nincsen sem­mi — szólt közbe az öregember —. ez nagyon egészséges csele­kedet. — Igen, de mi meztelenül tor­náztunk. — Jézus Mária! — lebbent ki a fohász az öregasszonyból, de a férje nyugalomra intette, akár egy gyereket, aki valami ször­nyűségről hallott. — Ez a szokásom — folytatta a fiatalember — a mai napig megmaradt, viszont jól tudom, hogy közösségben élünk, és a közösségnek megvannak a maga szabályai. — Bizony, ez szent igaz — helyeselt az öregember, és vár­ta, hová csavarintja a szót a látogatójuk. — Arra kérném önöket — tért a lényegre az ifjú —. hogyha lehetséges, nézzék el nekem ezt a szokásomat. Ezt a tízperces meztelen testgyakorlást nyitott ablaknál. Cserébe az elnézésért felajánlanám, hogy fölhordom a pincéből a fát, és segítenék a bevásárlásban is. — Szénnel fűtünk — szólalt meg hirtelen az öregasszony, de az ura pillantására másfelé fordította a fejét. Mintha azt kutatná: ki szólalt meg az ö hangján? — Hat kérem — mondta az­tán az öregember —. ez fölöt­tébb furcsa kívánság.".: Már közeledek a nyolcvanhoz, de Az alku ilyen kéréssel még senki Sem állított be hozzánk... Éppen ezért ezt alaposan át keli gon­dolni. és meghánvni-vetni az asszonnyal. — Ez természetes «— bólintott a fiatalember —, magam is így gondoltam. Holnap este ismét átjönnék a válaszért. A vendég távozása után az öregember ráripakodott a ne­jére. — Te már mindjárt belemen­tél volna! Azért kottyantottad el, hogy szénnel fűtünk. — Csak helyesbítettem — vé­dekezett az öregasszony —, eszem ágában secűenhé nélküled dönteni... De kérlek, gondolj a szívedre meg a' derekadra ... Mindig panaszkodsz a szénhor­dás miatt. — Igaz — sóhajtott megadóan az öregember —, nagyon sok már nekem ez a két emelet... Kiszáll belőlem az erő. amirk ' felérek.., Másnap a pincekulcsot szoron­gatva várta a fiatalembert. Ez­zel kívánta jelezni, hogy egyet­értésre jutottak az asszonnyal, amit aztán szóban is közölt, mielőtt átadta a kulcsot. — Azt a ládát hordja tele — mutatta meg a konyhában —, az kitart egy hétig, így elegen­dő lesz hetente egyszer ... — És nem fog tomázás köz­ben fázni? — kérdezte kíváncsi­an az öregasszony, aki kijött a beszélgetésre. — Ilyenkor télen könnyen meghűlhet az ember ... Az ifjú megnyugtatta, hogy nem szokott fázni, de különben is hozzáedződött a dologhoz. Ebben segíti a sportolás is, hi­szen röplabdázik a vállalati csa­patban. Azonkívül ha alkalma adódik rá, akkor szaunázik, amit még egy finnországi útja során szeretett meg. Így ez akis meztelenkedés igazán csak a legnagyobb felfrissülést jelenti neki. Hetek teltek el. és a fiatalem­berre nem lehetett panaszuk az öregeknek. Szorgalmasan tele­hordta a szenesládát, és segített a bevásárlásban is. — Muszáj állandóan az ablak­nál ülnöd? — támadt egyszer ingerülten a feleségére az öreg­ember. — Azelőtt sose húztad oda a széket, most meg alig moz­dulsz el onnan. — Jobban látok így kötni — mutatta a félig kész pulóvert az öregasszony. — Neked esi hálom karácsonyra, — Közben meg kukucskálsz! Nem szégyelled magad? — Még ilyet... ! Fel sem emelém a fejem a kötésből. — Azt nem! Csak éppen a kö­tést tartod föl, és kikandikálsz a lyukacsokon. Azt hiszed, nem vettem estre? Szerencsére. még nem vagyok vak! Vagy azt sze­retnéd, ha vak is lennék? Az öregasszony szipogott, és tüntetően elvonult a/, ablaktól. Aznap keveset szóltak egymás­hoz. és ami nem történt évek óta: elmaradt a hitvesi puszi el­alvás előtt. Három napig kerülte az abla­kot az öregasszony, de a negye­diken, a postáról visszaérkezve, megint ott lepte meg az ura. — Szóval így állunk? Akkor jobb. ha az ablakkal köts7. há­zasságot ! — Már azt is megtiltanád. Hogy lemossam az üveget? Nem szórakozásból csutakolom! Nézd meg, csupá kosz, alig lehet ki­. látni rajta. Erre csak legyintett az öreg­ember, és átment a másik szo­lba ba., Estp ; o|t „ágyazött meg ma­gának a kanapén. Az öregasz­szony egypdül sírdogált a csalá­di nyoszolyán. Negyven évig hűséges volt — forgolódott az öregember —. és most bolondult meg vénségére. Ketrecbe kéne engem zárni, amiért ráálltam erre az alkura. Kellett ez nekem? Reggel odaállt a felesége elé, és megkérdezte: — Mondd meg igaz lelkedre: mi a fészkes fenéért bámulod azt a fiút? — Nem bámulom.' — Ne hazudj, mert bámulod. De miért? Az öregasszony hallgatott egy keveset, majd csöndes pironko­dással ezt mondta: — Csak összehasonlításból.... — Kivel akarod összepászítan i ? — Hát, veled ... Hogy ifjúko­rodban volt-e ilyen jó az alakod. — És mire jutottál ebben a mustrában? — Mire? Még kérdezed, te bolond? Hát persze, hogy neked volt jobb az alakod, de még mennyire... ! Akár rólad is mintázhatta volna Michelangelo a Dávidot. Nézték egymást. Az öregember kicsit kihúzta magát. így nem tűnt annyira hajlottnak. És az öregasszony szeme is tisztábbra fényesedett, mintha az ifjúsága kíváncsiskodna elő onnan. Mint amikor a hamut megkotorják, és egy régen eltemetett parázs újra felszikrázik. Másnap az öreg átment a fia­talemberhez, és felbontotta a megállapodásukat. — Tudja, kérem — mondta —, én férfiember vagyok, megér­tem ezt az egészet... de a fele­ségem nehezen bír ebbe bele­nyugodni ... ő még az apácák­nál tanult, és nagyon szigorú er­kölcsű. Ezentúl hát ne pucér­lcodjon előtte.. A szénhordúsi meg köszönjük, majd csak el­boldogulok azzal magam is. És aznap már ismét ö cipelti fel a szenet, többszöri megállás­sal ugyan, fújtatva, zihálva, de önmagával igen elégedetten. _ TÖTH-MÁTÉ MIKLÓS Mit hoz a közelgő XXI. szá­zad, a harmadik évezred? A kér­dés és a rá adható felelet an­nál is inkább izgalmas. mert „Föld-űrhajónk" fedélzetén ma 4,4 milliárd utas él, s a jól fel­készült demográfusok szerint az ezredfordulóra 6—7 milliárd em­berrel kell számolnunk. Emel­lett nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két teljesen külön­böző társadalmi rendszer viszo­nyai között élünk. Az egyik alapja a magántulajdon, a má­siké a termelési eszközök társa­dalmasított formája. Ezekből a tényekből is látszik, hogy nem is olyan egyszerű az emberiség kö­zeljövőjét feszegető, már a ker­tek alján kopogtató nagy kérdés­re felelni. Mégis sokak vannak, akik vá­laszolnak. Ismert Arlhur Clarké 1962-ben megjósolt prognózisa az emberiség fejlődéséről. Jóslatai egyre inkább nem „jönnek be". Mások csak a sci-fi (tudomá­nyos-fantasztikus)) irodalmi al­kotáson keresztül gondolkodnak, jövőképről, beszélnek. amely mégis a jelenről vall. Különösen vonatkozik ,ez azokra, akik jö­vőkutatással nem hivatásszerű­en foglalkoznak, hanem csak pil­lanatnyi elképzeléseiket, esetleg ideáljukat vetítik a közeli vagy a távolabbi jövőbe. Ilyképpen sokak elembertelenedett. gépies, érzés és szeretet nélküli jövő századról írnak és beszélnek, amikor ridegen praktikus lesz a világ, elsivárosodott emberi kap­csolatokkal. lélektelen magány­nyal. Egyes nyugati futurológu­sok azt is tudni vélik, hogy két­ezerre gyarmatosítják a bolygó­kat, hogy 2030-ra kétoldalú kap­csolatot építünk ki a Földön kí­vüli lényekkel, sőt 2050-re meg­oldja az ember a halhatatlansá­got. Bizarr és elgondolkodtató el­képzelések ezek, de most áll­junk meg egy nemrégiben meg­jelent könyvnél, amelyet Jurij Kanyin írt. és Irány a XXI. szá­zad a címe. (Kossuth Könyvki­adó). Ez a könyv okos megfon­toltsággal és a népszerű ismeret­közlés nyelvén tekint a jövőbe. Összefoglalja a jövőkutató tudó­sok legfontosabb következtetéseit, köztűk az energiahiány gondjait, környezetünk egyensúlyi helyze­tének megőrzését. A szerző azt is határozottan állítja — szemben az amerikai Ralph Lapp megállapításaival —. hogy a meglevő energiaforrások ésszerű hasznosításával. illetve újabbak feltárásával várhatóan megoldódik a krónikus energia­hiány. A nap sugárzása, a sZél ereje, a termálvizek melege, meg­annyi kiaknázatlan tartalék és egyben lehetőség az emberiség számára. Foglalkozik továbbá a szerző a jövő század várható fel­fedezéseivel, pl. a deutériumnak (ez a hidrogén egyik izotópja, atommagja egy protonból és egy neutronból áll) termonukleáris reakciójával, ez lehetne majd a világenergetika alapja. Ismerteti az integráció új szakaszában rej­lő nagy erőket és lehetőségeket, a tudományra váró nagy szerep­ről ír, és bebizonyítja a terme­lés-tudomány rendszer komplexi­tásának szükségességét. illetve megvalósítását. A következőkben foglalkozik a Szovjetunió nagy építkezéseivel, ismerteti Szibéria hatalmas nyersanyaglelő helyeit, azok gazdagságát, miközben meg­szólaltatja idevonatkozóan a vi­lág tudósainak egy jelentős ré­szét, köztük • Knappot (NSZK), Fawellt (USA). Sztraszakot (Len­gyelország), Fischert (Kanada), Espejót (Bolívia), Szaburót (Ja­pán) és másokat. A jelentős kérdéseket feldol­gozó szerző könyvét áttallózva, önkéntelenül is kívánkozik az emberből, hogy a jövő század­nak, a jövő század társadalmá­nak olyannak kell lennie, amely biztosítja- az egyén sokoldalú és harmonikus fejlődését, és méltó helyét a társadalomban. Ezért a jövő értékét és életképességét majd azok az adott társadalmi és politikai garanciák adják meg, amelyeket az ember kap a társa­dalomtól. A könyv tanulságából is kide­rül. hogy a jövő formálásban számos véletlent és felelőtlensé­get is elkövetünk. Egyes állat­fajok kipusztulása aggasztó, meg­állíthatatlanul roncsolnak a vegy­szerek és mind nagyobb mérete­ket ölt a talajerózió. Pedig a jövő embere sem vegyszernek, sem gépnek, sem kellemetlen környezetnek nem akar kiszol­gáltatottja lenni. Jó lenne, ha a természet- és környezetvédelmi törekvéseinkben nemcsak a ke­serű kimondásokat hallanánk lépten-nyomon, hanem cselek­vésre is sor kerülne, a közössé­gi. és a magánélat mind neme- ­sebb megóvása, gazdagabbá té­tele érdekében. Amikor prognózist mondunk, a jövőt kíséreljük megismerni, de nem állítjuk, hogy teljes konkrét­sággal tudunk válaszolni minden kérdésire. Rt1 van pl. a mi száza­dunk egyik nagyszerű találmá­nya:* a mikroprocesszor, amely egész sorát átformálhatja az iparágaknak. De kí képes ma ennek útját belátni? Idevonatko­zóan Lenin a következőket ír­ja: „Mi nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták a szocializmus­hoz vezető utat teljes konkrétsá­gában ismerik. Ez badarság. Is­merjük ennek az útnak az irá­nyát. tudjuk milyen osztályerők Vezetnek ezen az úton, de konkré­tan gyakorlatilag ezt csak a mil­liók tapasztalata mutatja meg. amikor majd nekilátnak a dolog­nak." Valóban, a jövőkutatók csak szélesen megrajzolják a lehetősé­gek határait, s ezen belül feltár­ják a lehetséges jövőket, amelye* (amelyeket) most. a jelenben munkánkkal, emberi magatartá­sunkkal alapozunk meg. s így a ma embere felelős a jövő nem­zedékek létéért, életéért, divatos szóval, „életminőségéért". E gon­dolatok is kicsengenek Kanyin jövőt jelenbe hozó könyvéből, amely szemléletes és olvasmá­nyos. továbbá a mai valóság ta­lajáról tárgyalja e nagy kérdést, nem kerget utópiákat. Nem is teheti, hiszen a XXI. század már kézzelfogható közelségben jár előttünk. Utol kell érnünk! Fenyvesi Félix Lajos Négysorosok MÉSZÉGETŐ Veri csupasz hátát sugarak tüzes ostora. Arcán a mészpor fehér rétege lángol. Elhamvad élete, ahogy erős cigarettája, s eltűnik észrevétlen a völgy katlanából. BÜCSŰ TÍZ ÉVE HALOTT TESTVÉREMTŐL Lámpással a kezedben iárd te is H csillagokat, ahogyan holt -ipám. Világíts be olykor az égbolt Isten leheletétől párás ablakán FEKETÜLSZ. SEBESEDSZ Gyászruhám kormától feketülsz sebesedsz. Mégis zenged a szerelem hívó szavát. Ljjneok közepe olvadó aranv — arcod úgv raevua lüzhabos öled remegve önti parazsát

Next

/
Oldalképek
Tartalom