Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

2 Csütörtök, 1980. július t7. • • Üveg- és porcelánbolt nyílt Szegeden Nagy László felvétele Kerámiák, ólomkristály poharak, műanyag és dísztárgyak közül választhatnak többek között a vásárlók az AMFORA Üveg-, Porcelán, Kerámia, Műanyag Kereskedelmi Vállalat tegnap nyitott új boltjában Szegeden, a Széchenyi téren. A 180 négyzetméter alapterületű, 3 millió forintos árukészlettel induló üzletet a vállalat vezérigazgatója. Katz Tamás adta át a vevőknek. A megnyitón ott volt dr. Solymossy Margit, a városi pártbizottság munkatársa is. A bolthelyiség kialakítása, berendezése összesen 1 millió forintba került, s ez az első szaküzlete az AMFORÁ-nak Csongrád megyében. Társulás A mezőgazdasági gépek alkatrész-ellátásának megjavítására alkatrész-gazdálkodási társaságot hoztak létre mezőgazdasági üzemek Mohácson Ilyen módon is növelni akarják gépeik és járműveik üzembiztonságát, csökkenteni a termelésből való kiesésük idejét és veszteségét. Baranya, Bács-Kiskun, Somogy és Tolna megye harminchárom termelőszövetkezete, illetve állami gazdasága társult egymással erre a célra; valamennyien a babarci-bőlyi növénytermelési rendszer taggazdaságai. A társaság jő feladata a szükséges alkatrészek beszerzése a mezőgazdasági üzemekben folyó tervszerű javítás-karbantartás számára. Egyidejűleg biztonsági I alkatrész-tartalékot képeznek a váratlan géphibák esetére. A mohácsi raktárközpontban máris ezerféle árucikket — gép- és járműalkatrészt — tárolnak, amelyeknek értéke megközelíti a tízmillió forintot. Szükség esetén tehát a partnergazdaságok gyorsan hozzájuthatnak a megfelelő alkatrészekhez, és így minimálisra csökkenthetik a kényszerű gépállást. Már a most kezdődött aratási munkáknál élvezhetik a társulás előnyeit. A társaság felkutatja és felvásárolja a gazdaságokban elfekvő — helyenként milliós értékű — alkatrészeket, és újra forgalomba hozza a partnerüzemek számára. orsltott eljárás Változatlan célok, korszerűbb módszerek A népi ellenőrök munkájáról Július 11-én késő délután megtartotta alakuló ülését a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésén megfogalmazódott: „a népi ellenőrzés célia az, hogy a párt politikája érvényesüljön. eredményeink jobbak legyenek, és az élet minden területén hatékonyabban dolgozzunk". Az újjáalakult népi ellenőrzési bizottságok — persze nem csupán a Csongrád megyében működők — változat an. programmal indulnak tehát; az elkövetk izendő évek — s ez a köve'kezetes, megalapozott politikának köszönhető — tarcalmilag talán kevesebb újat hoznak majd az ellenörzisi tevékenységben. A módszereket tekintve azonban — s ez máris érzékelhető — a frissítés, a megújulás kívánatcüL S hogy ezt éppen most. a bizottságok újjáalakulásakor tartjuk fontosnak elmondani, az is , indokolja, hogy Csongrád megyében már eddig is jó kezdeményezések születtek, s állták meg helyüket a gyakorlatban. Az elsők között volt Például a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottiág .izzal, hogy tevékenységét yilottabbá tette, vizsgálati ipasztalatait nem csupán . érdekeltekkel, hanem az lott területen működő crvezetekkel, más Intéznyek vezetőivel. dolgoíval is megismertette, "gvitatta. A közgazdasági saság. a TIT. az MTESZ akori vendéglátóvá vált, a népi ellenőrök előadátájékoztatói igazolták a ltevést: a vizsgálati la.-.sztalatokat a vizsgálatból imaradt intézmények, váli latok, szervek is hasznosíthatják. Üjszerű törekvések érzékelhetők már a munkaterv. a tématerv öszszeállításakor is. Ahogy dr. Zakuszi László, a megyei í'IEB ismét megválasztott elnöke egy korábbi bcszél„a társadalmilag érvényes fontossági sorrenden. s azon a szelekción kívül, hogy ami más szervek profiljának felel meg. art mi nem vizsgáljuk, érvényesítenünk kell azt a szempontot is, hogy nem kezdeményezünk vizsgálatot olyan esetben, ahol a problémákat kiváltó okok ismertek. De ahol a tendenciák változása figyelhető meg. s nem ismerjük az okokat, ott szükség van a feltáró, elemző munkára, ott eredményesen tudunk közreműködni. S ezt tartjuk — a népi ellenőrzés társadalmi hatékonysága érdekében — a legfontosabbnak". A népi ellenőr munkájának leglátványosabb — és persze a legrövidebb — része maga a vizsgálat. Az érdemi munka azonban nem korlátozódik néhány hétté. Éppen ezért törekszenek a vizsgálatvezetök és munkabizottsági tagok kijelölésénél arra, hogy az adott szakterületen már elismert, s a szó jobbik értelmében tekintéllyel bíró szakemberekre essék a választás. „Egy-egy vizsgálat anyagát néhány gépelt oldalban öszszesűríteni — s itt most nem a terjedelem, a legdöntőbb, hanem a szintetizáló Képesség — csak annak sÍK^rűlhet. aki áttekintésre képes, a téma jó ismerője aki — zett tanfolyamokon belső ellenőri munkakörben dolgo zók is részt vettek. A népi elenőrzési tevékenység hatékonysága persze attól is függ, mit valósítanak meg az érdekeltek a NEB ajánlásaiból. A munkabizottságok figyelemmel kísérik javaslataik sorsát, s alkalmanként utóvizsgálatot is kezdeményeznek. (Azt tartják ugyanis, hogy egy-egy vizsgálat a kedvező tendenciák érzékelésekor zárható le —, s korántsem biztos, hogy akkor is végérvényesen. Hiszen a változó körülmények új, s esetleg újabb NEB-vizsgálatra érdemes helyzetet teremthetnek.) A legkülönfélébb fórumokon — újabban már egy-egy vállalat, üzem dolgozói jelenlétében is — ezért ismertetik tapasztalataikat a népi ellenőrök. S hogy milyen eredménnyel, azt hadd szemléltessük egy megtörtént esettel. A belső ellenőrzés hatékonyságát vizsgálták a népi ellenőrök, s hogy mit tapasztaltak, elmondták az egyik — a vizsgálatba bevont — vállalat dolgozóinak is. Az ismertetés után sokan szót kértek, s többen megfogalmazták azt a kívánságot is, hogy ezeket a népi elenőri tapasztalatokat legfőképpen a vállalat vezetőinek tudomására kellene hozni. A felM it tesz manapság egy vállalat, ha jó, korrekt, a hosszabb távú együttműködés lehetőségével is kecsegtető üzleti kapcsolata alakul ki egy jól fizető tőkés partnerrel? Ráadásul oly módon, hogy évi több millió dollár értékű üzletre van meglehetősen biztos kilátása, egy, a dekonjunktúra ellenére is fejleszthetőnek tűnő, meglehetősen biztos piacon? Vajon mit tesz ez a vállalat? A nyilvánvalónak tűnő válasz: örül. Sőt, ismét csak örül, s — ha épeszű emberek vezetik — igyekszik a lehető legkorrektebb üzletpolitikával megtartani, sőt, ha lehet, fejleszteni is piaci lehetőségeit. Erre pedig egy mód van: igyekszik mindenben eleget tenni a partner kívánságainak. Nos, ha egy vállalat örül Is a jó üzleti kapcsolatnak, s öröme mellett arról sem feledkezik meg, hogy időben, jó minőségű árut szállítson, s ezenkívül gyártmányfejlesztéssel, ng meg jó ötletekkel is segíti a partnert abban, hogy ő is jobb üzleteket köthessen saját piacán, mi sem természetesebb, mint hogy a partner előbb-utóbb azzal az ötlettel érkezik meg: fejlesszék tovább az együttműködést. Kellene még neki ez is. az is, aztán esetleg valami „ilyesmi", no meg „olyasmi". A vállalatnál ilyenkor — ez csak természetes — elkezdik törni a fejüket az „ilyesmin" és az „olyasmin", aztán egy-két hónap múltán elküldik a mintát: erre gondolt-e a partner? Az üzletfél némi meglepetéssel konstatálja, hogy ő pontosan erre gondolt. Szóval ez kellene neki. Évente X millió dollár értékben ebből. X millió dollárért abból. De minél hamarabb, mert ő ezt az egészet a magyar cég már meghonosított gyártmányaival együtt, mint termékcsaládot, egyedárusítási joggal akarja bevezetni a piacon. Szóval, minél hamarabb várja az árut... Mit tesz ekkor a magyar vállalat? A kézenfekvő válasz: örül. örül, hogy ilyen jól megismerték a partner igényeit, hogy fél szóból is értve, számára megfelelő mintát tudtak kidolgozni, azaz a partner inkább csak csíraként meglevő ötletéből saját gyártmányfejlesztésben jó terméket előállítani. No és a kézenfekvő válasz után mit tesz ilyenkor egy hazai vállalat? Ha volna feje — ilyen szempontból az igazgató mégsem tekinthető fejnek —, alaposan vakarni kezdené. Mert hogy a kért termékeket a kért mennyiségekben szállíthassa, ahhoz gépekre volna szüksége, az egy évi üzlet értékének néhány százalékát kitevő dollárértékben. Ezt természetesen azonnal jelzi akadályként a külföldi partnernek. Az, mivel az ügyben jó üzletet lát, természetesen azonnal visszajelez, megveszi ő a gépeket, néhány héten belül szállítja, aztán egy-két év alatt vidáman kifizetik — termékben. De neki az áru minél hamarabb kellene... Most kezd csak igazán vakarózni hazai vállalatunk. Mert ha ez olyan egyszerű volna...! Szóval telexez partnerének, hogy itthon útjára indítja a dolgot. A partnernek lehet valami fogalma a bürokráciáról, mert vissza telexez: jó. jó, csak siessenek. Mert most igazán jók a piaci lehetőségek. Szóval ő a gépeket akár azonnal is küldi... Vállalatunk most már két kézzel vakarja a fejét. Pedig hát csak a banktól és a központtól kell engedélyt szereznie az üzletre. (A minisztérium már nyert ügy, mert egyik vezető beosztású munkatársa a múltkor el volt ragadtatva a lehetőségektől...) No, de a bank és a központ? Jó. mondja a vállalat, a bank egy-két hónap alatt föltehetően megadja a hozzájárulást. No, de addig is telik az idő. Nekem meg szállítanom kellene. Hát gyerünk. Első a partner kívánsága! A meglevő technológiával kínnal, keservesen gyártunk néhány vagon tételt a partnernek, hogy addig se maradion áru nélkül. Igen ám, mondja a vállalat másik feje, de ha a bank azt látja, hogy mi a mostani technológiával is elő tudunk állítani X vagon terméket, akkor legföljebb annyi fejlesztéshez fog hozzájárulni. amennyi ahhoz kell, hogy a vevő által kért menynyiséget gyárthassuk. Vagyis, ha mi ötven vagont tudunk produkálni, s a vevőnek százötven kell. legföljebb a százvagonnyi pluszra számíthatunk Akkor pedig ötvenvagonnyi tételt ezután is toldozhatunk az elavult, másra még tán jó. de itt alig használható technológiával. Most gyártsuk, vagy ne gyártsuk addig is a kért termékeket? Elmondtuk már: épeszű vállalat a mienk. Nála első a partner kívánsága. Gyártani kezdik tehát a kért termékeket, mert hiszen a bank is lehet olykor rugalmas. A kockázatot pedig manapság vállalni kell... Még ily módon is. De marad a tröszt. — Hinnye! — mondják odafönn a kérésre. — Nem jól van ez így, kérem. Ml az alsómocsoládi és a külsödörgicsei gyárunkat állítottuk rá erre a profilra. Ott jóval olcsóbban képesek megoldani e termékek előállítását, megteremteni a szükséges feltételeket. Meg maguknak különben sem ez a feladatuk és profiljuk ... A vállalat ezekután kissé ideges lesz (mert hát a kötelet is fel lehet borzolni!), s magyarázgatni kezdi a központnak, hogy: — Kérem, ez a partner nem föltétlenül és mindenképpen magyar terméket szeretne beszerezni. Nem, ennek mi szimpatikusak vagyunk, sokéves, jó üzleti kapcsolatot alakítottunk ki vele. Ha most mi akár fél évig várakoztatjuk (érdekes, nem szokta meg, sem otthon, az üzleti életben, sem az adott magyar partnernál — mert mi a csodának dolgoztak jól?!), szóval, ha akár egy fél évig várakoztatjuk meg hitegetjük. az a partner egyszerűen faképnél hagy minket. Ebben a világméretű dekonjunktúrában dögivei talál olyan gyárat, amelyik örül a megrendelésnek és nem kötik a kezét mindenféle megfontolások és szabályok. S ez a gyár nem biztos, hogy magyar gyár lesz... — No de ez mégis más gyárak feladatköre! — vakarják a fejüket a trösztnél. Gondolatban hozzáteszik: „Azokat fejlesztettük a maguktól elvont pénzből is erre a profilra!" V

égül elnézést kérek a tisztelt olvasótól, hogy nem tájékoztathatom e fejvakafások végeredményéről. Annál is inkább, mert nemcsak egy cég jár hasonló cipőben. A magam részéről hiszek a rugalmas megoldásban. Még akkor is. ha minálunk a trösztök sokszor feladat- és profilorientáltak, ha vállalataikról van szó. Mert hát azért gazdaságunk egésze ma már jórészt piacorientált. S ilyen esetekben a tröszt és a bank nyilván csak racionális döntést hozhat. Mert hiszek abban. hogy az íróasztalok mögött, olykor a fölösleges íróasztalok mögött is okos emberek ülnek. Nem is annyira az eredményiek) nyugtalanít(anak), inkább a hozzá vezető hosszadalmas út(ak). Mert hát a vállalatok többnyire már belátták: a partnert nem lehet megvárakoztatni, mert a piacon könyörtelen játékszabályok uralkodnak, 'vastörvény érvényesül. „Vagy alkalmazkodsz, vagy elpusztulsz!" Csakhogy szabályaink, eljárásaink tömege, a jog szellemében fogant bürokráciánk éppen az alkalmazkodásban vezet ütemveszteségre. S ha már bürokrácia van — s arra minden társadalomnak szüksége van bizonyos mértékig, akkor legalább arra volna szükség időnként — egyre gyakrabban —. amit a jog az igazságszolgáltatásban már réges-rég alkalmaz. A neve: gyorsított eljárás! Szávay István A műszaki magánkereskedelem noha ez a fogalmazás le- szólalóknak röviden válaegyszerűsített — a fejében szolhatott az előadó: „reméhoz már valamit, amikor el kezdi a vizsgálatot." Tihanyi Ernőnek, a megyei NEB általános elnökhelyettesének szavaihoz azt is hozzátehetjük: az előzetes ismeretek (rendeletek, normák, a szakirodalom legfontosabb megállapításai) birtokában nyilvánvalóan könnyebb az eligazodás a friss információk rendezésekor. A megfelelő módszerek választásához egyébként a népi ellenőrök oktatásával is hozzájárult a megyei NEB: 1979-ben Szentesen és Csongrádon a TIT lem, hamarosan észre fogják venni, hogy ez már megtörtént." P. K. A műszaki magánkereskedők többsége a működésükre előirt szabályokat betartva tevékenykedik, elsősorban a járműalkatrész-értékesítésben bővíti a választékot. Munkájukban azonban változatlanul adódnak olyan hiányosságok, szabálytalanságok, amelyeket már öt évvel ezelőtt is feltártak. Ezekben foglalhatók össze az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség országos vizsgálatának tapasztalatai. A főfelügyelőség hat megyében és a fővárosban ismét megvizsgálta a műszaki magánkereskedelem tevékenységét. Jóllehet a műszaki kereskedelem szakmai üzletköri lehetősége rendkívül bőséges műkereskedők magánkisiparosokkal gyártatnak, illetve újíttatnak fel egyes alkatrészeket. A magánkereskedők az érvényes rendelkezések alapján az ország egész területén beszerezhetnek árut. Beszerzési helyzetük kedvezően változott. Viszont a jogszabály tilalma ellenére a maietésünkkor megfogalmazta. közreműködésével szerveKiállításra készülnek A magyar haltenyésztési ger partján. Bikal most előrendszer központja, a Bikali ször szerepel a kiáhítók köAllami Gazdaság 'képviseli *zött és elsősorban a gépesíhazánkat a leningrádi hald- tett halgazdálkodás eszközeit szati kiállításon. Az ötéven- vonultatja fel. A kiállítási ként rendezett bemutatóra előkészületek már folynak a az idén augusztus 14. és 28. mecseki hegyháton levő gazközött kerül sor a Ealti-ten- daságban. (MTI) mégis a működő kereskedők gánkereskedők változatlanul többsége elsősorban járműalkatrészekkel foglalkozik. Tevékenységük összességében bőviti a választékot: Zsiguli, Wartburg, Trabant személygépkocsi-alkatrészekből jó, közepes a Moszkvics és a Skoda, gyenge a Zaporozse? és a Polski FIAT-ba szükséges alkatrészkínálatuk. Kedvezőnek ítélte az ellenőrzés, hogy a műszaki járgyakran vásárolnak a bolti kiskereskedelemben és más magánkereskedőktől is. Az ellenőrzés tapasztalatairól külön tájékoztatták a KISOSZ szerveit, s felhívták a tanácsok figyelmét is arra, hogy ellenőrzéseik során fokozottabban kísérjék figyelemmel különösen a kereskedők beszerzéseit és bizonylatait. íHTlj