Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

Szerda, 1980. július 16. 5 Szobrok a Bartókban Lóránt Zsuzsa és Farkas Pál kiállításai SZEGEDI• ÜNNEPI HETEK Farkas Pá! szobrai a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont udvarán. Hermán Lipót emlékkiállí­tás a Móra Férenc Múzeum­ban. Bálint Endre fotómontá­zsai a Bartók Béla Művelő­dési Központ nagyterme­ben. Lóránt Zsuzsa szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. Gluck: A jó útra tért ré­szeges, avagy az ördögi há­zasság — a Szegedi Kisopera előadása. Tanyaszípház. Ma, szerdán este fél 8 órai kez­dettel Zákányszéken. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Kőolaj és földgáz; Szegedi Galéria; Lucs-képgyűjte­mény; Hunok, avarok, ma­gyarok; „Vasvirágok"; Móra­emlékszoba ; „Tűzön-vizen keresztül él Szeged". A Fe­kete-házban: „Szeged fel­szabadításától az ország fel­szabadításáig." Vajon mitől szobor a szo­bor? Meghatározhat.ia-e anyaga — az. hogy bronzból öntik, fából vagy kőből fa­ragják, agyagból gyúrják, netalántán régi vasdarabok­ból hegesztik egybe?! Jel­lemző-e rá pusztán az e tény, hogy helyet igényel a térből, három dimenzióban szorít helyet magának a környezetből ?! Jellemző-e rá önmagában az, hogy em­bert ábrázol vagy nonfigu­ratív alkotás?! Fontos-e a mérete. hogy tenyérnyi érem vagy nagyméretű köz­téri plasztika?! S vajon be­folyásolja-e a műveket a megformálás cizelláltsága, nagyvonalúsága, vázlatsze­rűsége. esetleg színezése?! S mennyiben képes magán viselni egy-egy szobor alko­tójának egyéniségét, szemé­lyiségét, elárulják-e az al­kotások — természetesen egy bizonyos mesterségbeli tudás fölött —, hogy mi volt előbb, a művet létre­hozó gondolat, vagy a plasz­tikai forma ?! Két fiatal szobrászművész kamarakiállításán jó néhány kérdés és több válasz is megfogalmazódik a látoga­tóban. A Bartók Béla Mű­velődési Központ B Galé­riájában az 1946-ban szüre­teit Lóránt Zsuzsa mulat be egy sorozat érmet, né­hány portrét és kisplaszti­kát. pár fotó társaságában. Az intézmény hangulatos udvarán pedig az 1947-es születésű szegedi Farkas Pál állította ki nagyméretű gipszszobrait, kisplasztikáit és néhány érmét. Az össze­hasonlítás lehetőségét nem hagyhatja ki egyetlen 'ár­latlátogató sem. S bár azo­nos évjáratúak, sőt rokon­vonások is fölfedezhetők szobrászi alapállásaikban — érzékeny érzelmi töltés, plasztikai sűrítőképesség. lí­rai attitűd —. mégis a kü­lönbségek a jellemzőbbek. Lóránt Zsuzsának plaszti­kák során megnyilvánuló filozófiája van, Farkas Pál „csak" jó szobrokat készít. Lóránt minden szoprászi megnyilatkozásával ugyan­azt a személyiséget, világ­nézetet, érzelmi és gondola­ti meghatározottságot kép­viseli. Tenyérnyi érmeiben — Korpuszok, az Ady-so­rozat Semmiből Semmibe tűnő motívumai — éppúgy azt a gyermeki érzékenysé­gét sugallják, mint a be­mutatott négy kisplasztika kamaszlányalakjainak kissé ironikus mozdulatai. suta bájuk, a. festett portrészob­rok karakteres arcvonásai, szomorú tekintetei, vagy ép­pen a szociális érdeklődésre valló finom mintázásű szí­nes zsánerszobrai. Nemcsak felfedezi az esendő ember életének jellemző pillanata­it. mozdulatait, arckifeiezé­seit, de közösséget is vállal ezekkel az emberekkel — elsősorban kortársaival, azokkal a harmincasokkal, akik most küzdenek meg -z élet olyan csatáiban, élik a szerelem próbáit, a család, az otthonteremtés, a nem­zedékváltás, a személyiség megőrzésének és kiteljesíté­sének éveit. Megbocsátó lí­ra, együttérző szomorúság, pontos megfigyelőképesseg. eredeti tipizálókészség, érzé­Muzsikáló udvar Hétfőn este a Kolozsvári Állami Filharmónia Kama­razenekara lépett föl Szege­den, az ünnepi hetek alkal­mából, a városi tanácsháza Muzsikáló udvarán. „A harmónia és a találé­konyság erőpróbája" — ezt a címet adta Antonio Vival­di az op. 8. sorozat venseny­műveinek, melyek közül az első négy concerto A négy évszak felirattal futott be vi­lágkarriert. Maga Vivaldi káprázatos tudású hegedű­virtuóz volt, a kortárs drá­maíró, Carlo Goldoni szerint „nagyszerű hegedűs és köze pes(!) zeneszerző". Erőpróba tehát a darabok előadása a szólista és az együttes szá­mára egyaránt, ám vendége­ink kiválóan állták a próbát, egységes ritmikus lélegzés, ápolt színek, érzékeny egy­másrafigyelés, szóval a ma­gasszintű együttmuzsikál ás jeles erényei tették interpre­tációjukat emlékezetessé. Mircea Christescu karmes­ter részéről a jól megválasz­totttempóknak és Az ősz las­sú tétele szép vonalvezetésé­nek örültünk. Úgy tűnt azon­ban, hogy ebben az egyszer­re apollói és dionüzo6zi já­tékban ő a kötelezőnek vélt józanságot képviseli, s a ze­ne útelágazásain, emelkedő­in, lejtőin, bukkanóin és lan­káin valami szolid egyked­vűséggel kormányozza csa­patát. Az energiaközpont a szólista, Ruha István volt. Nemcsak ragyogó, kikezdhe­tetlen (Vivaldihoz méltó) technikájával bűvölt el, ha­nem azzal a sugárzó erővel, mellyel a zenei anyag moz­gását, lendületét, fékeződé­sét állandóan irányította. Ruha általában meg tudta őrizni magát a romantika ál­tal a műbe invesztált túlzá­soktól, csupán A tél lassújá­ban éreztük, hogy most rö­vid időre Vivaldi barokk Ve­lencéjéből későbbi, roman­tikus tájakra kalandozott. Constantin Silvestri Három zenedarabjában a Vivaldinál már jeleskedett prímhegedű­és csellószólam mellé a sze­kund. és brácsaszólam is fel­iratkozott a szép hangzás ranglistájának elejére. Hála a lendületes előadásnak és a darab kétségtelen erényei­nek, nem kellett éreznünk, hogy szikrázó csúcsok közt unalmas lapályon járunk. Sil­vestri 1950-ben írt darabja a népének és néptánc kincses­házából merít, ritmikája, iz­galmas hangsúlyai, dallam­világa és tömör fogalmazása az elegánsan, örömmel mu­zsikáló karmester és zenekar révén vált kellemes ismerő­sünkké. A hangverseny zárószáma az 550-es Köchel-számú g-moll szimfónia volt, Mozart egyik legmélyebb vallomása. Az együttes most is szépen muzsikált, a csatlakozott fú­vósok talán olykor nehezeb­ben tudtak beleolvadni az ál­talános kontúrrendszerbe, egyénileg azonban kiváló ze­nészeknek bizonyultak. Mir­cea Christescu szép pillana­tai közt őrizzük például a menüett triójának érzékeny rajzát, a darab egészének ha­tása azonban nem érte el a Vivaldi-mű sodrását. Chris­tescu nyilván olyan karmes­ter, aki a próbák során ren­dezi a rendezendőket, a pó­diumon aztán energiatakaré­kos gesztusokkal őrködik, hogy a betáplált instrukciók rendre megvalósuljanak. Ez a módszer egy ilyen kitűnő, csiszolt, magas technikai színvonalon álló és érezhető­en rutinos együttesnél be is válik jó darabig, de aztán joggal kérjük számon a Vi­valdinál (Szabolcsi Miklós szerin) „foltban megfogal­mazott formák" érzékenyebb elhatárolását, és Mozartnál a fény és árnyék birodalmá­nak több színű, teljesebb vi­lágot idéző feltárását. De talán egy szép, hangu­latos nyári estére ennyi is elég. a lét titkainak faggatá­sát halasszuk zordabb idők­re. A kolozsváriakat pedig bármikor, örömmel várjuk. Meszlényi László keny felületi megformálás, a realitásokhoz közelítő szí­nezés és a szinte rajzos fes­téstechnika együttesen, egyforma hangsúllyal kep­viseli Lóránt Zsuzsa magá­val ragadó szobrászatét, mely sok alkotáson már túlmutat önmagán. A jelké­pesség felé közelít. egy nemzedék életérzését önti formába a plasztika sajáto­san gazdag lórántzsuzsai eszközeivel. A néhány éve Szekszár­don élő Farkas Pál legeret­teb alkotása mindenképpen a nagy formátumú Babits­emlékmű. Itt csak a szobor gipsze látható, de a megní­vók fotójáról már érzékel­hetjük azt a sajátos plusz', amit a választott két anyag — a' mély fotel kőié és r. figura bronza — kölcsönöz a szobornak. Babits szinte testetlen alakja eltűnik a fotel hatalmas gyomrában, jobb kezével boltozatos ko­ponyáját támasztja. balja fáradt madárként hull alá. Szemei már befelé figyelnek — csak a versre, a Műre. (A szobrot Szekszárdon ál­lítják majd fel a megszé­pülő Babits-emlékházban) Másik nagy vállalkozása .Farkasnak a József Attila­szobor A Dunánál költője ben ..az adott világ vará zsainak mérnöké"-t igyeke­zett megfogalmazni fegyel­mezett, szimmetrikus. ke­mény kompozícióban. A Duna-parti lépcsősoron ülő költő alakja egy kristályfor­ma. melynek szabályos konstrukciós elemei a lá­bak, karok törései, a lépcső­sor vízszintesei, a fej picit megbillentett archimédeszi pontja, valamint a kalap ellenpontja. Kár. hogy ép­pen a portré a kevésbé si­került, itt nem tudta meg­ismételni a Babits-arc tota­litását Két gipszstobra jel­zi, hogyan határozza meg a szobor mondanivalója a megformálás milyenségét. A pihenő balett-táncosnő húrként feszülő alakja egyetlen merész ív a SDÍCC­ci péktől a szemekig — en­nek megfelelően a szobor megformálása is szinte esz­köztelen. siklik rajta a te­kintet. Mellette az öreg­asszony az előbbi mozgás ellentéte, az összetöpörödő alak minden része gyűrő­dik, hullámzik, ráncosodik, az arctól a kezeken át a ruha redőiig. A férfias líra jellemzi gyermekfiguráit, a formálás bravúrjai a játszó gyerekeket ábrázoló kis­plasztikáit. Kis méretben is monumentális hatású az 3 emlékműterve, melyen regi vasszögek, kulcsok. zárak, vasalások konstrukciója alá egy pad sarkára ültette megtört ólomöregemberét. A hét végén Táncverseny a Sportcsarnokban Nemzetközi társastánc­versenyt rendeznek Szege­den, a Sportcsarnokban. A kétnapos — 19-én és 20-án, szombaton és vasárnap tar­tandó — versenyt a Volán 10. számú Vállalat rendezi, amely összesen 70 tagú tánc­klubot működtet. A szegedi klubban vi­szonylag sokan vannak a ma­gas osztályokban táncoló pá­rok. Az idén közülük két pá­ros nagyon jó helyezéseket ért el a magvar bajnokságon: öze László és Pálinkó Lujza a második helyet szerezte meg a latin-amerikai és a standard táncokban egy­aránt, Palánkai László és Zsilák Zsuzsanna pedig har­madik helyezett volt a stan­dard táncok kategóriájában. (Rajtuk kívül ugyancsak ma­gas, A-osztályos táncosok: dr. Taródi Béla és Tóth Er­zsébet). A tánckiubot az el­múlt év márciusa óta mű­ködteti a Volán Vállalat, pró­batermet az Ifjúsági Ház biz­tosít számukra. A szegedi társastáncosok a mostani versenyen házigaz­daként látnak vendégül há­rom NDK-beli, valamint egy­egy csehszlovák, jugoszláv és lengyel csapatot, a hazaiak közül pedig a Budapesti HVDSZ Jókai Művelődési Ház táncosait. A nemzetközi találkozó tehát csapatverseny lesz, szakemberekből álló zsűri dönt az elsőségről, a díjakat á megyei és a városi tanács művelődésügyi osztá­lyai, a városi KISZ-bizottság, az Ifjúsági Ház, valamint a Volán Vállalat, annak szak­szervezeti, KISZ-bizottsága és klubja ajánlotta fel a ver­senyzőknek. Mindkét napon, szombaton és vasárnap is es­te 7 órakor, a Sportcsarnok­ban kezdődnek a versenyek. Három osztályban, nyolc csa­pat méri össze tudását a lát­ványosnak ígérkező táncpa­rádén. amelyre a Volán Uta­zási Irodában, az Ifjúsági Házban, s a Juhász Gyula Művelődési Központban le­het jegyeket venni. Élettani világkongresszus Új tudományos eredményekről A Nemzetközi Élettani Társaság, az IUPS (Inter­national Union of Physiolo­gica Sciences) budapesti vi­lágkongresszusa a legnagyobb tudományos rendezvények egyike, amit valaha is tar­tottak Magyarországon. Hat­van országbol közel 6000 ak­tív résztvevő — biofizikus, biokémikus, farmakológus, fiziológus. genétikus és im­munológus — találkozott itt egymással. Köztük három Nobel-díjas is: az amerikai Andrew Schalley, a hormon­kutató; a világhírű angol író. Aldous Huxlsy fia, Andrew Fielding Huxley, akit izom­ingerület-kutatásaiért tüntet­tek ki. és az ausztrál John Carew Eccles professzor, aki ugyancsak az ingerület ter­jedésének fiziológiája terén elért eredményeiért kapott Nobel-dijat. A 3S00 előadás­ból az izomkutatásokkal há­rom szekcióban ezer referá­tum foglalkozik. A második legnagyobb téma — a sziv és vérkeringés. több mint 700 előadással. A légzéssel, az izmok működésével, vala­mint a vese élettanával kap­csolatban nagyjából azonos számú — két-, háromszáz — beszámoló hangzik el. Az 550 magyar résztvevő száznál több alkalommal sze­repel. Fontos magyar szek­ció-előadások hangzottak el a hormonok felszabadulásá­nak szabályozásáról, a prosz­taglandinok szerepéről a tü­dő működésében és a vörös vérsejt alapanyagának gene­tikus szabályozásáról. £> van a magyar tudománynak mondanivalója a pszicho­farmakológia és a vese élet­tanának tárgyköréből is. (MTI) Tandi Lajos Teljesítették tervüket Tanácskozás a lakásépítésről Marcellino, aki törtet Hetényi Pál nyugodtan ü' a nézőtéren. Keresztbe ve­tett lábbal, kissé összehúzott szemmel figyeli a Kálmán király próbáját. — Nem látszik ideges­nek ,.. — Nem Is nagyon vagyok. Igaz, nehéz olyan szabadtéri színpadon játszani, ahol az az elsődleges szempont, hogy egyáltalán meghallják, amit a színész mond. Igazi érte­lemben vett figuramegfor­málásról alig lehet szó. Vi­szont Marcellino alakja tisz­ta. világos, egyértelmű. Van egy mondata: „elég idős va­gyok már ahhoz, hogy el­döntsem, kinek a pártjára állok. Nem titkolom, ajánla­tos az erősebb mellé állni". Olyan ember, aki püspök, ér­sek akar lenni, valamit el akar érni. s ehhez minden rendelkezésére álló eszközt Hetényi Fal , ,, , . . döntöm, ki mellé álljak" — felhasznai es raadasul mind- mondia Fanatikus és elszánt, ezt nem is titkolja. „Majd a Magyarán: jellemtelen kar­győzelem pillanatában el- rierista. (Elég sok van ilyen­ből manapság is.) Egyetlen, viszonylag becsülhető voná­sa. hogy nyíltan vallja elkép­zeléseit. persze cinikusan. — A megformálás elkép­zelései? — Nagyjából, úgy-ahogy... Mimika helyett jellemezni csakis mozgással lehet. Min­den gesztusnak felnagyított­nak kell lennie, szerencsére a díszlet eléggé leszűkíti a teret, ez valamelyest segít majd. Egyelőre próbálgatom, mi érvényesülhet és mi nem. Marcellino szerepéhez a „já­rásritmust" kell megtalál­nom. egy olyan testtartást, ami igazán karakteres lehet. — Semmi aggodalom? — Újdonság minden itt nekem, váratlanul ugyan semmi sem ért. korábban né­zőként ültem már a Dóm té­ren, az emlék félelmemet csak fokozta. Most? Maga mondta, hogy nem látszom idegesnek.., D. L. Az ÉVM-vállalatok buda­pesti és megyei lakásépítési feladatainak teljesítését érté­kelte kedden az Epítésügyi­és Városfejlesztési Miniszté­rium vezetőinek testülete, amely ezúttal a 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál tartotta megbeszélését. Az előterjesztésből kitűnt, hogy az ÉVM-vállalatok idei terve Budapesten 12 728 átadását irányozta elő, ebből 4207 ott­hon befejezését az első félév­ben. Az előzetes jelentések szerint a számítottnál is len­dületesebb munka bontako­zott ki, s így az év első hat hónapjában 4640 lakást ad­nak át, 433-al többet a terve­zetnél. Országosan is kedvezően alakult a lakásépítés üteme: az első félévben 15 872 lakást adtak át az ÉVM-vállalatok, 116-tal többet az előirány­zottnál. Növekedett azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek a korábbinál na­gyobb gondot fordítottak az egyenletes ütemű munkára, hogy elkerüljék az év végi hajrát, torlódást. így a Bara­nya, a Somogy, a Pest a Veszprém és a Tolna megyei ÉVM-vállalatok dolgozói már éves tervüknek több mint a felét teljesítették az első hat hónapban. A minisztérium vezetői nagy figyelmet szentelnek a Lakossági építőanyag-ellátás javítására tett intézkedések ellenőrzésének is. A lakosság íödémszerkezeti igényeinek kielégítése érdekében ugyan­is a minisztérium a Betön és Vasbetonipari Művekhez for­dult, hogy terven felüli mun­kával 150 ezer négyzetméter födém szerkezetet szállítson a TÜZÉP-nek a szerződésben megkötött mennyiségen felül. Ugyanakkor utasította a kivitelező vállalatokat, hogy a BVM dunaújvárosi és lábatlani gyárában gyorsít­sák meg a E-jelű feszítettge­renda gyártósorok építési és szerelési munkáit, hogy júli­us 1-én megkezdhessék a pró­batermelést. A kivitelezők je­lentése most arról számolt be, hogy a megbízást sikere­sen teljesítve június 30-án próbaüzemre átadták ezeket a gépsorokat. így Dunaújvá­rosban és Lábatlanban az egyhónapos termelési próbá­kat követően teljes kapaci­tással dolgozhatnak a gépek, s biztosítják a lakosság fö démszerkezeti igényeinek jobb kielégítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom