Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

Szerda, 1980. július 2. 3 SüfiffBtlI olajbányászok Irakban Sajnos bevált a meteoroló­gusok jóslata — méltatlan­kodik a hűvös nyár miatt a, postás. Kabátja ujjával itat­gatja esőáztatta táskáját. De fnár nyitja is, és csodák csodája, keresgélés nélkül, azonnal kiemeli a levél­halmazból a nekem címzett borítékot. Kíváncsian bon­tom fel; messziről, Irakból küldte Plaukity Ferenc és Magyar József. Mindketten szegedi olajbányászok, fúró­mestereit. Több mint egy esztendőt töltenek hazájuk­tól, családjuktól távol, a Majnoon-Inoci olajmezőn. E rövidke magyarázatból Is kitűnt tán, félig-meddig hivatalos a baráti jókíván­ságokkal nekem küldött le­vél. Pór hónapja ugyanis, amikor Plaukity Ferenc és Magyar József rövidke sza­badságra haza érkezett, meg­állapodtunk, időnként hírt adnak magukról. Tudósítá­suk és itthon folytatott be­szélgetésünk alapján próbál­juk felidézni a messzi ide­genben dolgozó olajbányászok életét. Környezet és egészség Plaukity Ferenc (balról) és Magyar József (jobbról) itthon, szabadságon és Koszów István főfúrómcster, aki az előző csapattal dolgozott kint A postás menni készül, még zsörtölődik kicsit, ami­ért a nyár ily hűvös és szeszélyes. „Cseppet se bú­suljon — nyugtatgatom — akiktől a levelet kaptam, biztosan szíves-örömest cse­rélnének velünk, jellehet ők mindig a szabad ég alatt dolgoznak." Hogy is mond­ta nemrég Koszów István. aki tavaly novemberben tért haza tizenhárom hónapi ira­ki kiküldetéséből? — Kétszemélyes, légkon­dicionált szobákban élnek a 36 fős magyar kolónia tag­jai. A lakásokban még csak elviselhető a meleg, de oda­kinn, srinte kibírhatatlan a hőség. A klímához alkalmaz­kodni a legnehezebb fela­dat. Tűző napon hetven fo­kot mutat a hőmérő, árnyék­ban ötvenet. Februártól ok­tóber végéig fürdőnadrágban dolgoztunk de így is mele­günk volt. Nyolc óra alatt 25—30 üveg kólát is megisz­nak az emberek, hogy a bő­rükön elpárolgó folyadék­veszteséget pótolják. Emel­lett mindenféle apró rova­rokkal kell hadakozniuk. Emlékszem, éjszakánként a fúrótoronyban kénytelenek voltunk eloltani a villanyo­kat, elviselhetetlen a szú­nyogok ostroma. Engem egy év alatt több szúnyog csí­pett meg. mint Szeged la­kosságát együttvéve. — Ne félj, pajtás, most sincs ez másként — kapcso­lódott a beszélgetésbe Plau­kity Ferenc, főfűrómester. — Persze a klímát is meg lehet szokni, ahogyan az itthonitól lényegesen eltérő munkakörülményekhez is si­került alkalmazkodnunk. Algyőn két hét alatt fúrunk meg egy 2 ezer méteres kutat, odakinn közel négy hónapba telik amíg a 3 ezer méteres kút fúrásával vég­zünk. A merőben különböző rétegek átfúrása nagy szak­mai tapasztalatot, figyelmet igényel. Csak rövid időt töltöttünk még kint — ta­valy szeptember 12-én ér­keztünk meg Irakba —, s máris komoly erőpróbán kellett átesnünk. Az egyik fúrási ponton 1500 méteres ipélységnél megszorult a fú­.rószei^záji}. Az . arab .szak­emberek utasítására, további intézkedésig lezártuk a ku­tat. De mert a nyomás fo­kozatosan emelkedett, a béléscső megrepedt, a fúrás mellett vulkánszerűen tört fel az olaj és a gáz. Nem volt mese — noha utasítást nem kaptunk rá —, azonnal megnyitottuk a lefújató rendszert. A kutat így sike­rült megmenteni. A gyors intézkedésben nyilván része volt annak, hogy Plaukity Ferenc nem akármilyen szakmai tapasz­talattal tevékenykedik oda­kinn. Részt vett az algyői 168-as és a tavalyi zsanai gázkitörés elfojtásán. Ered­ményes, önfeláldozó mun­kájáért tarvaly a Munka Érdemrend arany fokozatá­val tüntették ki. Most azt mondja, örül, hogy tudását az iraki körülmények között is próbára teheti, hisz olyan ismereteket szerezhet, me­lyeket majd hazatérése után, itthon nyilván alkalma lesz kamatoztatni. Kiküldetésük decemberben zárul, a karácsonyt már itt­hon töltik. Várják már na­gyon a visszatérés napjat, noha máris számtalan szép élménnyel gazdagodtak. Ma­gyar József a repülőből sze­münk elé táruló csodálatos tájakról,az arab növény- és állatvilágról mesél szívesen. Megismerkedtek a messzi ország nagy városaival, az Ezeregyéjszaka mesés tolva­jának 'működési területével; Bagdaddal. Számos barátsá­got kötöttek, francia, olasz, csehszlovák, kanadai olaj­munkásokkal. Belekóstoltak több idegen ételbe, „megíz­leltek" néhány idegen nyel­vet. Ha a szegedi Kék Csil­lag étteremből velük tartó szakács, Oláh Pál nyers­anyaghiányra panaszkodik, nem jönnek zavarba, kpr­nek • kölcsön néhány tojást, egy kis paprikát a szom­szédoktól. Az olaszok szí­vesen segítenek, hasonló esetben ők kopogtatnak a magyarokhoz. Ladányi Zsuzsa Napjában százszor is el­mondjuk gyermekeinknek: evés előtt moSs kezet. Ha vendégeink úgy teleíüstölik a szobát, hogy egymás kör­vonalait látjuk csak a szo­bában, szélesre tárjuk az ablakot. Vagyunk olyan föl­világosultak, hogy tudjuk: a gyümölcs nemcsak íze-zama­ta miatt eteti magát, vita­minja is nélkülözhetetlen szervezetünknek. Víz, leve­gő, táplálék — tág környeze­tünkből kerül falaink közé. Nincsenek kis „magán vilá­gok", amelyek megőrzik ma­kulátlan tisztaságukat, csak a világ létezik, az egyete­mes környezet, amelyet az egész emberiségnek óvnia kell, függetlenül attól, ki mely országhatárok között él. Mert a víz, a levegő, a talaj természettől fogva „nemzetközi". 1. Semmelweis-ünnepségek Egészségügyi dolgozók kitüntetése A gyermekágyi láz kór­okozójának felfedezőjére, az anyák megmentőjére, Sem­melweis Ignácra emlékeztek — születésének napján — kedden a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Nagy­várad téri épületében. Sok­éves szép hagyománynak megfelelően, az évforduló al­kalmából kitüntetéseket ad­tak át kiváló orvosoknak, , gyógyszerészeknek és egész­ségügyi szakdolgozóknak. Az ünnepségen jelen volt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja,' a Köz­ponti Bizottság titkára. Pesta László, az Ország­gyűlés szociális és egészség­ügyi bizottságának elnöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Schultheisz Emil egészségügyi miniszter idézte fel Semmelweis alak­ját, kimagasló tudósi érde­meit, majd átadta a kitün­tetéseket. Kiváló Orvos kitüntetést 37-en, Kiváló Gyógyszerész kitüntetést nyolcan kaptak, s 50 egészségügyi szakdolgo­zó részesült Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben. A Bzegediek közül a Kiváló ®r­vos kitüntetést dr. Ormos Jenő, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem egyetemi ta­nára és dr. Rózsa József, a Csongrád megyei tanács vb egészségügyi osztályának ve­zetője, a Kiváló Gyógysze­rész kitüntetést dr. Selmeczi Béla, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem gyógyszer­technológiai intézetének egye­temi docense vette át. Kő­míves Jenőné ápolónővér, valamint Máasai Lászlóné szakasszisztens, a SZOTE dolgozói a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kap­ták. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen is tegnap emlé­keztek meg Semmelweis Ig­nác orvostudós születésének évfordulójáról. Dr. Cserháti István egyetemi tanár, álta­lános rektorhelyettes kö­szönetét és megbecsülését fejezte ki azoknak a törzs­gárdatagoknak. akik ezt az áldozatos élethivatást vállal­va, hűségesen teljesítették kötelességüket 25, 20, 15, 10 és 5 éven át az egyetemen, a betegellátás szolgálatában. Az egyetemi rendezvényen 41 aranykoszorús, 40 arany, 43 ezüst, 57 bronz törzsgárda kitüntetést és 196 oklevelet vettek át a dolgozók. A Kiváló Véradó kitünte­tés ezüst fokozatát kapta dr. Imre József egyetemi tanár. Szendrényi Gézáné labor­asszisztens és Paksi Zoltán­né intézeti főgyógyszerész; bronz fokozatát dr. Apró György tanársegéd. Komáro­mi Mihályné asszisztens és Szilágyi lmréné csoportveze­tő érdemelte ki. Az ünnep­ségen ezen kívül átadták az Intézmény Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényeket és ok­leveleket. a kiváló munka­brigád címet és okleveleket, valamint a Kiváló Ifjú Szak­ember kitüntető okleveleket Tíz Csongrád megyei in­tézmény a környezet- és ter­mészetvédelemnek szentel­te ezt a hónapot. Orvosok, természettudománnyal fog­lalkozó szakemberek, külön­böző társadalmi szervezetek képviselői tanácskoztak ar­ról, ami a világ természet­védőit napjainkban legin­kább foglalkoztatja, és ar­ról, milyen teendők várnak ránk magyarokra, különösen a Csongrád megyében élők­re. Sok érdekes kutatási eredmény került napvilágra ezekben a napokban. Igen nagy haszna az efféle ren­dezvényeknek, hogy a kü­lönböző szakterületeken dol­gozó emberek értesülhetnek egymás vizsgálatairól, egy­más nézőpontjáról, megol­dásra tett javaslatairól, s mindez feltételezi az egysé­ges szemlélet kialakítását, a majdani egységes cselek­vést is. Mert a tanácskozások vég­ső célja mégiscsak ez: éb­ren tartani a cselekvés szük­ségességének gondolatát, fi­gyelmeztetni arra, hogy nem nézhetjük" ölbe tett kéz­zel a talaj, a víz, a lev^ő életet veszélyeztető szeny­nyeződését. Mert mindaz, amit a Földön kialakult élet feltételeiként tartunk szá­mon, a legféltettebb kin­csünk kell, hogy legyen. Or­vosok ugyanis megállapítot­ták, hogy a betegségek leg­nagyobb része környezeti hatásokra jön létre. Ha ezek a károsító tényezők nem szólnának közbe, az ember 100 évig élne, hisz ennyi, vagy még több is biológiai i életkora. Egészségünkre szűkebb környezetünk van közvet­len hatással, a betegségek okait elsősorban abban kell keresnünk. Sokan állítják, hogy a tudományos-technikai fejlődés, a mesterséges kör­nyezet kifejezetten hátrá­nyos az ember számára. Az orvosok nem értenek ezzel egyet egészen, hiszen még a hordákban vándorló őse­ink átlagéletkora 16 év volt, a fómaiaké 29—30, ma Eu­rópa lakóié 70 esztendő. Ha­zánkban jelenleg a lakosság 20 százaléka 60 éven felüli. Ennek ellenére — mondta előadásában dr. Berencsi György professzor — mégis foglalkoznunk kell azokkal az ártalmakkal, amelyek nem engedik, hogy 100 vagy még több esztendőt éljünk meg. A gázok közül /a köz­lekedés termelte kéndioxid, a nitrogéndioxid a fő ellen­ségünk. Sajátosságuk, hogy izgatják a légutak nyálka­hártyáját. Nemcsak köhé­cselünk tőle, de hatására krónikus bronchitisz is ki­alakulhat, s következménye lehet tüdőtágulás, a szívmű­ködés romlása is. Hazánkban 120 ezer emberből 60 ezer szív- és vérkeringési beteg­ségben hal meg. Ezen az alapon a cigarettázást túlzás nélkül nevezhetjük öngyil­kosságnak, hisz füstjében az ezerféle különböző anyag közt ott vannak a kéndioxi­dok is. 2. Egyre több a bizonyíték arra, hogy félnünk kell a vegyi anyagoktól is. Mintegy ezer olyan anyagot tartanak számon, amellyel állatkísér­letek során rákot idéztek elő, közülük harminc em­berre nézve is veszélyes. Minden olyan égésből, amely füstlermeléssel jár, rákkeltő anyagok keletkez­nek. Ezek a lebegő porsze­mekre ülve a levegővel együtt bejutnak a szerve­zetbe, és a sejtekben rákot hoznak létre. Egy belgrádi fölmérés szerint a belváros­ban 25 éve élők között gya­koribb a tüdőrák, mint a pe­riférián lakók soraiban. Eb­ben fpként az autók kipufo­gó gázai a ludasok. Sajnos, hazánkban is vannak erre bizonyítékok: míg 1910-ig — az István-kórház kórbonc­nokainak statisztikája sze­rint — a 11.helyen állt a tüdőrák, ma a gyomorrák után a második halálok. Az erős dohányzás is kárhoz­tatható ezért. S, hogy milyen levegőt szívunk mi itt Szegeden. Er­re a KÖJÁL-nak vannak adatai: 1976 óta mérik a»..vá­ros levegőjének szennyezett­ségét. A tüzelési mód és a kipufogó gázok befolyásolják a kéndjoxidtartalmat, ezért a gázfűtés bevezetésével tisztább lett a levegő, a kén­dioxid-koncentráció sehol sem haladja meg, meg sem közelíti a megengedett mér­téket. Ez annak is köszönhe­tő, hogy a Belvárosban nincs levegőt szennye?. iparvállalat. A nitrogén­dioxid, amely a gépjármű­vek és a földgáztüzelésű ka­zánok égésterméke, szintén alul marad a határértéknek, még a Bécsi körút, Petőfi Sándor sugárút keresztező­désében .is. A város legnagyobb el­lensége az ülepedő por, amelyben a laza, homokos talaj, az építkezések, földes utak miatt vagyunk oly gazdagok, meg talán azért is, mert nem szeretjük elég­gé a fákat... A KÖJÁL őrködik ivóvi­zünkön és fürdővizeinken is. Nyaranta, amikor nagyon sok vizet igényelnek a ker­tek, a nyomáscsökkenés mi­att talajvízzel szennyeződhet az ivóvíz, fertőzésveszéllyel fenyegetve a lakosságot. Ezérj fontos, hogy alka­lomadtán betartsák a locso­lási tilalmat. Nagy gond itt, Szegeden a szennyvízelvezetés is. Szegé­nyes a csatornahálózat, s tisz­títótelep híján tisztítatlanul ömlik a Tiszába a város szennyvize. A KÖJÁL fő­orvosa, dr. Fodré Zsófia azt is elmondta, közegészség­ügyi-környezetvédelmi szem­pontból komoly veszélyt je­lent, hogy megoldatlan a híg trágya, a szemét és a hulladék elhelyezése, felszíni vizeink öntisztuló-képességét akadályozzák. Az ATIVI­ZIG-gel együtt végzett vizs­gálatok szerint a Tisza és mellékfolyói vízminősége fo­kozatosan romlik. A tava­lyi eredmények alapján csak a Körös-torok és a mártélyi Holt-Tisza felel meg a köz­egészségügyi feltételeknek. Az idei vizsgálatok adatai azonban arra kényszerítik a KÖJÁL-t, hogy ne ajánlja a folyókban való fürdést. Ak­kor hát hol lubickoljon a Tisza-parti város lakossága? Mondhatnánk: a megye 59 medencéjében. Csakhogy, gond a folyamatos vízcsere, túlzsúfoltak a fürdők, s a tavalyi mérések szerint a vízminták 70,5 százaléka bakteriológiailag kifogásolt volt. És a Liget-fürdő? Az eddigi idei legmelegebb hét­végeken, június 14-én és 15­én naponta több mint 30 ezer ember szorongott ott. Műszerek nélkül is elképzel­hető, milyen volt a meden­cék vize. Ezúttal csak vízről, leve­gőről ejtettünk szót. Egyik sem makulátlan itt, közvet­len környezetünkben. De tudjuk, mi az, aminek meg­őrzésén fáradoznunk kell, és hol van szükség azonna­li, sürgős beavatkozásra, hogy nehogy későn kapjunk észhez. Tudjuk, nem csak érl«S lem kérdése a környezet­védelem: mélyen a pénztár­cába kell nyúlni, ha tenni akarunk érte. Ckakhogy, a helyes sorrend, az időben való beavatkozás későbbi te­temesebb kiadásoktól ment meg bennünket —, hacsak nem az egyszer csak vissza nem fordítható végzettől. Chikán Ágnes Belső ellenőrzés a közös gazdaságokban A téeszek üzemi szerveze­te és vezetési rendszere ál­talában rugalmasan alkal­mazkodik a változó körül­ményekhez — ezt állapítot­ta meg a TOT elnöksége keddi ülésén, amelyen a mezőgazdasági szövetkeze­Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke és Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke búcsúlátogatá­son fogadta Donojn Purevet, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki végleg elutazott Magyarországról. (MTI) tek és társulásaik területi szövetségi ellenőrzési iro­dáinak elmúlt évi tevékeny­ségét vitatta meg. Az ellen' őrzési irodák nagy szolgála­tot tettek a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomnak; tavaly például 1900 külön­féle ellenőrzést végeztek. Megállapították, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonvédelmi tevékenysége tovább javult, és jelentősen csökkent a szövetkezetek sé­relmére elkövetett bűncse­lekmények száma. Egyebek között azért, mert a téeszek az elmúlt két év alatt 1100­zal növelték belső ellenőre­ik számát. Divatcipők, Szentesről Az év első felére kötött szerződések teljesítésének be­fejezésén dolgoznak az Apol­ló Cipőipari Szövetkezet szentesi telepén. Gyártási profiljuk az évszakoknak megfelelő, elegáns divatci­pőkből, s a szabad időre ter­vezett lábbelikből áll, ezek­ből az első és második ne­gyedévben összesen 83 ezer párat adtak át a kereskede­lemnek. Amennyiben ered­ménnyel végződnek a kül­szállításokra vonatkozó tár­gyalások, a jövőben kapaci­tásuk egy részét exportcik­kek készítésére fordítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom